Rész

 1    1|      olyan tehetetlenül, mint egy vén ló, a ki teleette magát
 2    3|        bizni a Bizodalomban.~És a vén fatalista - mintha csak
 3    3|        mikorra készen lesz, ő már vén lány. Az is igaz, hogy egy
 4    3|          Reggel volt, a mikorra a vén ember kifogyott a beszédből. «
 5    8|          Sajnálta egy kissé ezt a vén «méhet», ezt az ősz «kutyát»,
 6    9| megpillantottak végre egy kicsiny vén arczú cselédet, a ki egy
 7   10|           széles arczu, mosolygó, vén francziskánus, a mint igy
 8   11|         kaczérkodva szólt:~- Maga vén gonosz, ha szeretne, megengedné,
 9   11|           legfőképpen pedig azt a vén, kegyetlen embert, a ki
10   11|        még neki kellett ügyelni a vén Jóbra! De a mikor az hiába
11   15|           perczczel előbb talán a vén Duna titoktartó keblén akart
12   20|          molyok kaszárnyájában, a vén karosszékben. A legnagyobbik
13   20|      macska jóllakott, elaludt.~A vén agár összegubbaszkodva mormogott,