Rész

 1    3|    miből fogunk megélni!~Végig nézte férje iratait és mindjárt
 2    6|     jóleső szomorusággal el-el nézte a szerencsétlen sorsú királyfit.~«
 3    8|  átellenes oldaláról egész nap nézte egy fölöttébb takaros öreg
 4    9|         a lány meg szerelmesen nézte csákójának fekete forgóját.~
 5    9|     közé. A pavillon ablakából nézte a korcsolyázókat, a temérdek
 6    9|  képződtek. Egy darabig ezeket nézte, milyen szépek, aztán még
 7   12|       bátyja, elfojtott dühvel nézte, mint ölelkeznek, mint folynak
 8   12|       egy hegy: notizált. Csak nézte, nézte s nem volt ereje
 9   12|    hegy: notizált. Csak nézte, nézte s nem volt ereje ahhoz,
10   13|   szinte megerőltetve szemeit, nézte az utczát, a várost, melyből
11   13| szemére hullott szőke haján át nézte ezt a cseppet és dús fantáziája,
12   18|      fejét a falhoz támasztva, nézte a világos, árnyékos éjszakát.~
13   18|   senki. A kisebbik izgatottan nézte az árnyékokat:~- Azt hiszem,