Rész

 1   18|     ház kicsiny udvarára. A kisebbik leány leült nénje lábaihoz,
 2   18|     Dóra?~- Igen! - mondá a kisebbik leány - mohón is, borzongva
 3   18|    aludni térnének ismét.~A kisebbik nem értette mindezt; a nagyobbik
 4   18|   magyar beszéde miatt... A kisebbik Rubin-leány akkor még iskolába
 5   18|    volt körülöttük senki. A kisebbik izgatottan nézte az árnyékokat:~-
 6   18|   nagyobbik látta is már, a kisebbik meg érezni kezdte. Mellét
 7   18|      Esküdött? - kérdezte a kisebbik villogó szemmel.~- Mindig.
 8   18|  szomjazott a halál után. A kisebbik leány könyes tekintettel
 9   18|  nem tud itt lenni többé.~A kisebbik leány minden éjjel rettegve
10   18|   uton; erősen szorította a kisebbik kezét és úgy sietett hogy
11   18|  meg.~- Ez az? - kérdezte a kisebbik.~- Ez - mondá Ágnes és megállott,
12   18|    hullott csillag volna.~A kisebbik volt. Az ő édes, szép feje,
13   21| mamája. Annál kisebb volt a kisebbik, nem nagyobb, mint egy kétforintos