Rész

 1    1|     egész világ, a piros arczú szelid leányok, a hollófekete szelidíthetetlen
 2    4|      éreztem még erre a bús és szelid, parancsoló és megadással
 3    4|  szürke szem, némán, panaszos, szelid és bizalmas nézése és eltünt,
 4    5|         Megszoktuk mi már. Oly szelid, oly szótlan, virág a mellén,
 5    6|        megbocsátotta neki, oly szelid hatást tett az irnok arcza,
 6    7|        gyilkos, maga a fiú egy szelid divatbáb. Ugyan menjenek
 7   10| illatos kis lányom, lilaszemü, szelid, harmatos virágom!»~*~Tele
 8   10|        kimondtam már, de olyan szelid, olyan nyájas, olyan alázatos
 9   10| illatos kis lányom, lilaszemü, szelid, harmatos virágom!~Nem lát-e
10   11|         kegyetlen embert, a ki szelid mosolylyal arczán, nyugodtan
11   12|        pillanatban rendszerint szelid, majdnem lanyha szemei szikráztak.~
12   19|    pólyás baba arcza lehet oly szelid, mint ezé a tizenhétéves