Rész

 1   19|             hozzánk került! - szólt Eszter az uton is, otthon is. ‑
 2   19|        sóhajtott, sírt és menekült. Eszter zavartan mosolygott és érezvén,
 3   19|             hogy legalább a szegény Eszter ebédjét ne egye el. Le is
 4   19|         elmegyek és úgy jövök érte!~Eszter valamit akart válaszolni,
 5   19|         kabátja szint változtatott, Eszter hiába pazarolt rá egy patika
 6   19|           át az ágyban lustálkodni. Eszter e napokon nem ment el otthonról
 7   19|     Szegények voltak, de jól éltek. Eszter mind többet-többet keresett,
 8   19|              És a levelek, a melyek Eszter czimére jöttek: «holnap,
 9   19|         titkos tervelgetéssel, hogy Eszter után lopódzik még ma, mindjárt,
10   19| tapogatódzva, hol valósággal futva. Eszter sötét kis fejkendője, fehér
11   19|   visszafordult, ment a maga utján. Eszter pedig egyszerre befordult
12   19|            Nem lehetett megismernie Eszter hangját, mégis bizonyosan