Rész
1 1| az urnak minden kérdésére csak egy-egy szóval feleltek.
2 1| a másik két Harhula. Még csak három óra volt, hatkor kelni
3 1| gúnyolta őket, de egyszerre csak szeméhez kapott: megint
4 1| belseje... Mindent, a mit csak szeretett a világon, s mindaz,
5 1| történetet, melyre Wejér gróf már csak homályosan emlékezett. A
6 1| rája másmilyennek senki... Csak Luigi, a komornyik emlegette,
7 1| valami régi kártyákkal. De csak némely figurákat ismert
8 1| megérzi vagy egyszer ha csak egyetlen csillanását. Hallgatta,
9 1| nem tudott az meglátni még csak egy pusztát sem abból a
10 1| bebujt odujába. Most már csak Pétert a vadászgyereket
11 1| övé. De a gyerek, a mikor csak szerét ejthette, elszökdösött
12 1| akartak tanulni, mindig csak ettek volna, olyan kövérekké
13 1| lettek, mint egy hörcsög...~- Csak maga maradt itt kicsi Penészvirág.
14 1| nem esik a világon sehol, csak erre az erdélyi havasok
15 1| fekete vadat űzve. Menni, csak menni loholni előre, sziklán
16 1| Nem aludni, nem enni, csak be, be a rengetegbe!~A várkastély
17 1| Halott vidéken, a hol még csak egy sármány se mutatkozott.
18 1| sármány se mutatkozott. Csak a hol a fenyvesek kezdődtek,
19 1| itt mély?~- Nincs, nincs, csak ne tessék félni.~Nem félt,
20 1| Perczekig nem tettek egyebet, csak lélekzettek. Előbb jól kellett
21 1| lakniok ezzel az élettel itt, csak azután ocsudtak föl.~Már
22 1| jönnek?~- Lelövöm.~- Majd csak én.~A vak ember ujra kezébe
23 1| egészen, nincs már talán csak egy, az utolsó...~- Hallod,
24 2| lapoknál, a melyek legtöbbén csak ez az irás állott: «...
25 2| véletlen most is megjött, de csak későn, a tiz órai vonattal.
26 2| hogy beteg vagyok.~- Na csak maradj, egy óra mulva ugy
27 2| meg vele: de tűz legyen; csak tudnál valami rettenetest,
28 2| megborzongat. Valami iszonyút, csak semmi analizis, utálom,
29 2| én voltam a fő, s a hol csak a «javult» fiúknak volna
30 2| egyszersmind tisztára királyit. Csak keresztnevet, ezt, hogy:
31 2| is válaszol. De egyszerre csak megszólalt tompán, csendesen:~-
32 2| közbe kelletlenül, - mindez csak látszik, de hogy van tovább?~
33 2| minden ételét. Ugyszólván csak kenyérrel élt.~Megbüntettem
34 2| önfeláldozó pajtástól.~Egyszerre csak nem látták egymást. Az úri
35 2| Egyszerre azonban, mintha csak elvágták volna szomoruságát:
36 2| szinházba is elmegyek vele, csak haza ereszszenek.~Már egy
37 2| folyton követte. És az, mintha csak érezte volna, hogy valaki
38 2| fiú nem vallott semmit, csak ezt: «megöltem, haragudtam
39 2| kisasszony - egyedül lakott. Csak egy öreg, mulya házmestere.~
40 3| sajátságos megfigyelések csak egy pillanatig tartottak,
41 3| aztán nem láttam semmit, csak a halottat.~Leültem egy
42 3| nem fogamzott meg soha. Csak kicsiny gondok azokért,
43 3| borzalmat felidézni, a mi csak alaktalan masszáival imbolyog
44 3| mindhiába.~A mit igy elértem, csak az volt, hogy lassan-lassan
45 3| a vén fatalista - mintha csak az ó-kor valamely feltámadt
46 3| gondolata támadt fel. Mindez csak egy pillanatig élt, aztán
47 3| találékonysága tökéletesen elhagyta. Csak sóhajtozni tudott; és mint
48 3| figyelmes, hű és munkás.~Csak néha fogta el valami sajátságos
49 3| és ha most ül gőzösre, csak éjszaka ér haza. Hát elhalasztotta
50 3| reggelig. A délutánt majd csak eltölti valahogy; egy szegény
51 3| szólt az asszony, mintha csak egy beemlézett imádság refrainjét
52 3| hagyhatja ezt a várost, a hol csak a küzdelmekben és a nyomoruságban
53 3| egymástól. Az asszonynak csak a lépcsőházban jutott az
54 3| Nem volt semmi baj, éppen csak a kis leányról irtak: «Ujra
55 3| kiejtette kezéből az irást.~Csak most értette meg a férj
56 3| Elpusztítani mindazt, a ki csak emlékezteti a régi asszonyra!~
57 3| az kapott ki, a ki még csak most tanult enni. Utoljára
58 3| meghalnia.~Az özvegy mégis csak megdöbbent, a mikor kiterítve
59 3| hogy a gyermek nem értette, csak azt vette ki, hogy zokognia
60 3| beszélt neki. Egy darabig csak arról szólt, hogy milyen
61 3| hivatalba, hogy ne lássa soha.~Csak a lányának emlegette néha:~-
62 3| embereknek.~Az udvarban még csak most fürészelték a koporsót
63 3| nem volt még itt senki, csak egymagam járkáltam az udvar
64 4| a lég, a világ eltünt. Csak nézését láttam. A felém
65 4| mikorra kitavaszodott, már csak tekintete és annak homályos
66 4| tisztaságban. Minden más, csak nem az.~Minél jobban teltek
67 4| belefásulva a szenvedésekbe, ismét csak egy elképzelt tekintet árama
68 4| padmalyt nézve, egyszerre csak összeomlottak körülöttem
69 4| mentem tovább az útamon.~Csak egyre mindig a két szürke
70 4| hogy ime: itt vagyok. Pedig csak letértem a helyes útról.
71 4| tetszett nekem az a tudat, hogy csak akarnom kell és nem vagyok
72 4| mindenfelé elkisér, a merre csak megyek.~A karba öltött karok,
73 4| egymással és a ködön át még csak gyöngéd alakját tudom kivenni.
74 4| is mindazt, a mit ezek, csak hogy nem mondta, és én is
75 4| volna, hogy ezt érezze, csak hogy nem mondtam, nem kérdeztem:
76 4| elalszik.~Hanem a gyerek még csak gőgicsél, behunyja a szemeit,
77 4| körülöttem eláradó boldogságról. Csak érzem a világosságot, de
78 4| gyermekét nézi.~De nem tudom, csak nem tudom, hiába kényszerítem
79 5| egy félórára legalább. Csak addig a mig a villamos vasut
80 5| asszonyt, a ki leül mellém; csak jönne már, ha öreg is!~Aztán
81 5| az? Én, én! Hisz most is, csak behunyom a szememet és akarom:
82 5| kihajolva, nem nézi a várost csak a tengert?~- Az a magas,
83 5| most? Mindegy akárhol, majd csak megérkezünk valahova. Oly
84 5| esztendeje, hogy a szép asszony csak a hullámok udvarlását fogadja!
85 5| mostan!» «Hát elveszett» «Ha csak egy másik jó hullám - annyiszor
86 5| mellőlem valamennyien. Éppen csak velem szemben ül a régi
87 6| szétosztogatta, hogy ő neki magának csak egy kis szopogatni való
88 6| nem leány többé. Mintha csak tegnap adtak volna neki
89 6| szégyenkezés nélkül. A boltos csak nemrég utasitotta vissza
90 6| Nem hiányzott többé semmi, csak a fényképek az albumból.
91 6| játékaikba.~A férj éppen csak megnézte és csupán annyit
92 6| Harmincznégy éves lett és ekkoráig csak azokat a szerelmi kalandokat
93 6| arczképét betenni az albumba. De csak egyszer volt levéve, akkor
94 7| másféleképpen felelnie, csak ugy, a mint felelt:~- Kérem...
95 7| meg, magát kell megölnie.~Csak vérnyomok vezethetik ki
96 7| labirintusból. Más kijárója nincs, csak egy halál - egy új halál.~
97 7| rólam valami rosszat, ha csak a legcsekélyeb hibát is.
98 7| Mit tegyen?~Valamit mégis csak kell cselekednie. És cselekedett.
99 7| mindezekből nem maradt meg semmi, csak öltözködésében nem változott;
100 7| mosolyogtak, az ismerős hordárja csak olyan alázattal köszönt,
101 7| foglalkoznia, a mit eddig csak meg-megpendített magában.~
102 7| a lányba. Előbb ezzel is csak csendes és nyugodt boldogságot
103 7| arra, a honnan egyszerre csak a neve hangzott felé:~-
104 7| maradjon meg mellette senki, csak egyedül...~Egy hirtelen
105 7| volt vele, egy szép napon csak megszólította:~- Tardos
106 7| halálos itéletét:~«Óh mért csak az elsőt, mért nem az utolsót,
107 7| mért nem az utolsót, ha csak már vége volna az egésznek!»
108 8| örvendezett neki, valahányszor csak ismerős ment el mellette,
109 8| övéiknek szükségük van. Csak gyüjtenek, egyre csak gyüjtenek,
110 8| van. Csak gyüjtenek, egyre csak gyüjtenek, a nélkül, hogy
111 8| az ember belehalt. De ez csak egyszer esett meg, régen,
112 8| kacsát, hogy várjon... csak egy kicsit várjon még. Várt
113 8| liczitáltatott el.~Gyüjtött, nem csak pénzt, nem volt kincssovár
114 8| nem volt kincssovár ember, csak gyüjteni szeretett, mint
115 8| izét mondott, ő akkor is csak a méht emlegette. Tanulmányozta
116 8| lesz igazán!~Sokan - de csak mélyen magukban - mégis
117 8| sajnálta az árvákat, hazafisága csak annyiban állott, hogy szidta
118 8| mohosodni az egész törzse...~Csak egyszer a nagy tavaszi közgyülés
119 8| egyre nyögött, sóhajtott, csak éjfél felé hallgatott el.
120 8| valamit. De nem tudott többé, csak egy szót, hiába kérdezték,
121 8| Nem volt rossz ember, csak nagyon különös. Még végrendeletet
122 9| már, mint az asszonyok, csak szemének kifejezése nem
123 9| nem oly határozott még, csak válla szűkebb nyaka nem
124 9| ilyesmit akarni. Nem lehet. Csak ne volnék annyira józan...~-
125 9| eljutottak az izlésig. És ha csak az izlés határozna a szerelemben,
126 9| kijózanodni. Mindenki, a ki csak mámorát érezte a szerelemnek,
127 9| szerelemnek, kijózanodik egyszer, csak mi nem, mi sohasem!~A lány
128 9| hogy a könyvekben szokás. Csak az egyik lány nézett úgy
129 9| A mit én mondtam, azok csak hazugságok; félek öntől,
130 9| róla venni szemeit, s már csak az ablak üvegére nézhetett.~
131 10| tértünk át, de nem volt még csak fehér, közönséges parasztpillangó
132 10| hogy ezeket kergessük, csak a szinesek érdekeltek már.
133 10| majd elfakadtam sirva. Ő csak mosolygott, elrejtette az
134 10| beszéltem arról én is:~- Hát csak hadd mondják!~De nem ezt
135 10| eszembe, hogy megcsókoljam. Csak karján és haján szerettem
136 10| hogy világosan emlékszem csak egy részére is azoknak a
137 10| gyermekibb fejemet. Az érzésre is csak ugy emlékszem, mint illatára
138 10| sütött-főzött rám, mihelyt csak egy kis maradék-lisztre
139 10| a szoknyája zsebében, én csak igértem neki, igértem mindig,
140 10| értünk oda, a mig egyszerre csak nevettünk az egészen. De
141 10| Megkérték - elment, eltűnt.~*~Csak a kis Borhy Ida tünt el; -
142 11| titkolt el előttük semmit, csak azt, hogy mennyi pénze van.
143 11| végre is aggastyán már, csak a rövid, erős kezeivel meg
144 11| Néha ez sikerült is, de csak igen kis összeg erejéig,
145 11| halált szóba hozták. De csak egy pillanatra. A halála
146 11| energiájában nem lett öregebb, csak az asszony kezdett őszülni;
147 12| telik és az egész piaczon csak ő fog állani.~- Igen, -
148 12| felbontása.~A tulajdonképpi gyász csak ennek felolvasása után kezdődött.
149 12| szereztem, egyedül mindent, amim csak van. Feleségem: született
150 12| Péter.»~A végrendeletében csak egy jótékony hagyomány volt.
151 12| vele. Ez a prófán dolog csak megvillant agyában, a mi
152 12| nem volt pénzük. A gyám csak annyit utalványozott, a
153 12| csendesen éltek a kis városban. Csak a gyászév elmultával tett
154 12| naptól fogva a leány iránt is csak olyan szigoru, sőt kiméletlen
155 12| sauceokban úszva.~- Ekkor még csak harminczkilencz éves volt.
156 12| oly fekete s fényes még. Csak a kezein, a kiduzzadt ereken,
157 12| ablakokkal.~- Ha az ember itt csak az ablaknál ül is: többet
158 12| miniszterhez járt, a kit csak megkaparíthatott, annak
159 12| egészen ez volt. Különbség csak elhatározásukban volt. Az
160 12| rosszat beszél mindenkiről, csak őt látszik szeretni, csak
161 12| csak őt látszik szeretni, csak neki mond minden szépet,
162 12| villamos levegőt.~Legfeljebb csak beszélgethettek. A nyugodt,
163 12| mint egy hegy: notizált. Csak nézte, nézte s nem volt
164 13| Talán már mindenki látja, csak ő nem. Egészen megzavarodott,
165 13| megtudni némi dolgokat. Csak egy tudta elképzelni, hogy
166 13| utczát, a várost, melyből csak néhány utczát ismert. -
167 13| egész házra, férjére is. Csak a kis Hanna arczán fakadt
168 13| legyen az, talán egyszerüen csak azért könyezett, mert anyját
169 14| igen szegény. A kis Iza még csak kilencz éves, de már valóságos
170 14| különösen nem kellett könyv, csak az alvás. Mindig horkolt,
171 14| Szijgyártó Palinak hivtak, csak én neveztem el ezen a rövid
172 14| én neked - holnap!~Mindig csak ez a holnap! Ha valaki ma
173 14| tudta, de leginkább mégis csak abból éltek, a mit tőlem,
174 14| az egész atyafiságuk. Még csak valamire való ismeretségük
175 14| testvérei lettek volna. Cras csak néha pörölt a leánykával,
176 14| hallgatta. Nem sirt többé, csak készült valami nagy zokogásra.
177 14| a szeretetházba. Budára csak.~- Talán a kis Deviaczky
178 15| mozdulatot tesz, - megint csak gépiesen, - mintha utána
179 15| közülünk valakiért...!~De csak egy szempillantásig tartott
180 15| leányt erre ismerték már, csak én nem tudtam, hogy kicsoda,
181 15| említésére. Tulajdonképpen csak egyszerü polgár, de mindent «
182 15| egyik-másik azt mondta: csak akarnia kell kisasszony,
183 15| ilyen jól tudom. Nézett, csak nézett rám, nyitott ajakkal,
184 16| Tudniillik bár rokonok vagyunk, csak nagy későre láttuk egymást,
185 16| igazi szerelem, legyünk mi csak barátok. Hiszen mindezeket
186 16| a nyakát, füle alatt, de csak ha senkisem volt a szobában.
187 16| otthon, az nem esett meg, csak egyetlen egyszer.~Beléptem,
188 16| hogy az asszonyok szeme csak arra való, hogy szép legyen
189 16| kifejezést váltanak. Hát nem csak azért vannak, hogy édesen
190 16| árulok el belőlük semmit, csak egyet, azt, hogy szomoruságának
191 16| anyját féltette-e, vagy csak féltékeny volt reá? Áldozatul
192 16| tudni, nem akarok mást, csak megőrizni lelkemben régi
193 17| igaza azoknak, kik mind csak arról irnak történeteket,
194 17| mindegyre azt mondják: «volnánk csak gazdagok!» Nem sok rokoni
195 17| És ha nem nyolcz, hanem csak két gyermekük lett volna,
196 17| hozta ezt a könyvet, de csak igy: «a könyv!» Ez neki
197 17| sem fanatikus babonás, csak boldog ember.~Azon a napon,
198 17| fenyegetődzött a policzájjal.~«Csak menjen, - mondta az asszony -
199 17| ember ne is dicsekedjék, csak menjen, ha viszik a végzetek!» -
200 17| igaz, hogy az egyik még csak bölcső, de abban állt összekuporodva
201 17| azt a beteget - ingyen. Csak azt kivánom, hogy jártában,
202 17| az egész városban egyedül csak ő vele társalogtak.~«Milyen
203 17| nem hallgattam, nem tudom.~Csak azt tudom, hogy az esküvő
204 17| emberek elkezdtek.~Élni, csak élni és gyermekeket nevelni.~ ~
205 18| tudott aludni és hugának, aki csak tizennégy éves volt, még
206 18| úgy, ha nem volna nappal, csak éjszaka és az emberek csak
207 18| csak éjszaka és az emberek csak egy‑egy kicsinyt lennének
208 18| szerelemről!~- A szerelem csak a levegőben van, ott úszik,
209 18| tartoznak a szerelemhez.~Hátha csak úgy beszélgettek egymással,
210 18| siessen. De testvére, mintha csak hallotta volna a ki nem
211 18| szobából és igaz érdeklődés csak akkor villant át fehér arczán,
212 18| szólította a halvány ember, csak igy: «csillag, virág, mindenféle
213 18| hangzik.~Mind eme látomások csak egy-két napig tartottak.
214 18| meg arany-szinben úsztak. Csak a partok, a hajók, a hidak
215 18| panoráma képe mitsem változott, csak az árnyékba borult részek
216 19| guggolt is ott, de a sötétben csak akkor vette észre, a mikor
217 19| gyereket, vagy kimenjen. Csak egy pillanatig évödött magában.
218 19| nyomoruságot.~Az orvosnövendék még csak másodéves volt, eddig csak
219 19| csak másodéves volt, eddig csak a halált tanulta, az életet
220 19| asszony? Igen-e, vagy nem? Csak ezt!»~*~Szinházi hermelin-köpenynyel
221 19| volt egészen rossz szinben, csak úgy tetszett, mintha az
222 19| lihegéssel hallgatta. De csak egy darabig, a mig megfordult
223 19| Eszti még nem tudott sirni, csak a hideg rázta egész testében.~
224 19| lélegzésére figyelmezett csak és odaállott fölébe.~Oh
225 19| mint a kicsiny leányoknak. Csak egy pólyás baba arcza lehet
226 19| vajha merészelné valaki csak egy tekintettel megsérteni
227 19| el egymástól. Kezdetben csak egyszerűen jó éjszakát kivántak
228 19| Szerzett is magának - egyelőre csak állást. Egy barátja kétszáz
229 19| nem kisérte el a lányt, csak egy darabon. Nem volt hát
230 19| magát. Küzdései most már csak arra terjedtek, hogy védje
231 19| háztartásban, mig az óra üt.~- ...Csak addig, akkor én elmegyek
232 19| Lakni Budára mennek, már csak azért is, mert Kőmivesnek
233 19| Valamelyik miniszterium... Csak bágyadtsága elmulnék, mert
234 19| hogy egész nap hevert, csak kellett valamin törnie a
235 19| kicsike meg fogja csalni.~Csak reggelt, napsugaras, friss
236 19| az ajtó kinyilt mögötte, csak egyszerre látott, látott.
237 19| kicsiny mez, mellét takarja csak hosszú haja és vakító testecskéjét
238 20| vigasság e házban, mi lakjuk csak ketten, két bús özvegy asszonyok!~
239 20| piros, üde és sima, mintha csak uj menyecske lenne. Fekete
240 20| Nem is szólongatta őket, csak munkálkodott serényen, összeránczolva
241 20| leányaira, ó maga számára csak az életerő váza, a csontok,
242 20| azt is lassan mondtuk.~Csak az agár kaffogott, csak
243 20| Csak az agár kaffogott, csak a czicza dorombolt: «jó
244 20| magát, hogy alszik, pedig csak azt akarta hallgatni, hogy
245 20| tisztogat itten...~A kocsis mind csak a pipákat szeretné kiverni,
246 20| ember nem fordult hátra, csak ugy átlökte a válla fölött
247 20| másnak a Domoszlai-házból, csak neki... Az Attila urfi kicsi
248 21| a fogai, a gödrös álla. Csak a szemei nagyok; a fekete
249 21| sirtak néha. Aztán mindig csak szoptatni, szoptatni. Vendéglőben,
250 21| körben vacsorálni - soha! Csak otthon, mindig otthon, olyan
251 21| mozdulatlan.~De egyszerre csak megmozdult, megrezdült,
252 21| hallgatott és cselekedett.~Csak azt tette, hogy a szép és
|