Rész
1 1| felhúzott szemöldökkel, fehéren, mint a kréta. Valamit akart mondani,
2 1| fáklyával. Hidegek voltak, mint a szeptemberi éjjel és az
3 1| megigazítja a fejét, szólongatja, mint egy gyermeket.~- Tor lesz? -
4 1| nénje hallja és elbődült mint egy bölény. Leszállt a lóról,
5 1| a fa alá, tehetetlenül, mint egy böngészésben kifáradt
6 1| szakasztott olyan volt, mint az Ábrámé. Elbeszélte neki
7 1| de olyan nagy és erős, mint egy tiz éves gyerek... leesett,
8 1| ember arcza kiveresedett, a mint az apjától ötven esztendők
9 1| arcza egészén olyan volt már mint a milyen rajta a hollandus
10 1| Hephaistos mellüek voltak mint ő. Reményteljes állapotban
11 1| sohasem volt olyan erős, mint most, a mikor a csinyt tevő
12 1| Kolozsvárra, szinházba, mint ilyenkor rendesen. A magányosság,
13 1| szakasztott olyan formájú volt, mint az övé. De a gyerek, a mikor
14 1| úgy rettegett hangjától, mint menydörgéstől városi gyerekek.~
15 1| köttette magát a lóhoz, mint egy gyermek, leesett és
16 1| pólyáztatni, beczéztetni, mint lázbeteg kis lány. Egész
17 1| itten. Olyan bőbeszédű lett, mint egy poéta. Apró részleteket,
18 1| olyan kövérekké lettek, mint egy hörcsög...~- Csak maga
19 1| tenyerére. Olyan hó volt ez, mint a milyen nem esik a világon
20 1| ablakhoz, hogy jobban hallja, mint muzsikál az éjben neki egész
21 1| fagytól, olyan ábrázattal, mint az ében, visszatért a harminczegyedik
22 1| parancsolni önmagával, tűrni a mint vele, fölötte csinálják
23 1| elesni, olyan tehetetlenül, mint egy vén ló, a ki teleette
24 1| hallatszott be. Úgy aludt, mint egy gyermek, mig a pitvarból
25 1| megtudom. Messzebb van, mint a nyárfák?~- Messzebb. Három
26 1| elszédült bele. A gyerek, mint egy mókus, úgy mászott előtte.
27 1| Ábrám hallgatta tovább, mint közeledik feléje, már látnia
28 1| jobban tudott parancsolni, mint sok ép tekintete...~Ott
29 2| szerelmek, izzó szenvedélyek, a mint mozgatják az embereket:
30 2| brutalitását.~Anyjával úgy bánt, mint egy cseléddel. Nem akart
31 2| zsemlyéskofák kegyelméből élt.~Mint javíthatatlan rossz, romlott
32 2| lenni, igéri. Itt jobb, mint otthon.~Végre is - elismerem,
33 2| olyan riadalmat okozott, mint II. Endre keresztesháboruba
34 2| éjszakám volt - hallottam, a mint mind a kettő mozgolódik
35 2| pompásan tanult - többet tud, mint a többi - az asztalosmesterségre
36 2| végén olyan sovány volt, mint egy finom agár. Mi lelte?~
37 2| Megesett azért egyszer, hogy a mint éjjel felébredve, hirtelen
38 2| szomoruságát: vidám lett és kezes, mint a bárány. Olyan jól és intelligensen
39 2| még nagyobb sietséggel, mint előbb, mindketten kicsaptak
40 2| érzi magát olyan rosszúl, mint gondoltam. Csendes mindig,
41 3| de azért kellemetlenebb, mint a legcsikorgóbb csillagtalan
42 3| inkább szivembe nyillalott, mint az a tudás, hogy az az ember,
43 3| kaoszába és leirni ugy, a mint a halottas szobában, a zord
44 3| Csak sóhajtozni tudott; és mint valami bűnös, úgy csókolta
45 3| szerelmes soha, úgy ment hozzá, mint a fajtájabeli lányok szoktak.~
46 3| kit úgy megszokott már, mint magát, erőszakosan elválik
47 3| Egy kissé megnyugodott, a mint újra benn ült a kupéban.
48 3| a kit meg nem ismert. A mint tehetetlenül gondolkodott
49 3| az egyletbeli szolgák. A mint összerótták a gyalulatlan
50 4| kézzel vettem le a kalapot, a mint a menet közvetlen közelembe
51 4| bizalmas nézése és eltünt, a mint fölvillant titkon, édesen.~
52 4| tekinteteink összekapcsolódtak, mint két hurok és mintha legbensőbb
53 4| rejtelmes tekintetét, a mint utánam néz... eltünik.~Csakugyan
54 4| cseppel sem érdekelnek jobban, mint az élők?~Czéltalanul bolyongtam
55 4| olyan gondolatokkal eltelve, mint körülöttem a nyirkos, hideg,
56 4| utczák zajosabbak voltak, mint közönségesen. Aztán hét
57 4| szerelmes és boldog város: mint egy oktalan és czéltalan
58 4| a lány és hozzám simult, mint egy hű szerelmes, mint szerelmes
59 4| mint egy hű szerelmes, mint szerelmes mátka, mint örökös
60 4| szerelmes, mint szerelmes mátka, mint örökös mátkaságot érző feleség.~
61 4| és nézem a feleségemet, a mint szoptatja a mi kicsiny fiúnkat.
62 4| feleség szépséges szemeit, a mint most mellettem alvó gyermekét
63 5| kinek szeme mélyebb kék, mint alant a tenger!~- És a homloka,
64 5| homloka, arcza fehérebb, mint a napfény apró képei a vizen.~-
65 5| mellén, virágos ruha rajta, mint akkor... A mikor nászra
66 5| egymás iránt oly hidegek már, mint két jégcsap az ablakon,
67 6| a fülei kétfelé állanak, mint egy rosszul szoktatott,
68 6| mód étkes volt valamennyi, mint a fiók vércsék, folyton
69 6| állandóan oly hűvös volt, mint a pincze. A falai nedvesek
70 7| kivéve a kisasszonyt. De a mint belépett, itt is valami
71 7| mindannyian elpirúltak, a mint belépett. És alig ültek
72 7| másféleképpen felelnie, csak ugy, a mint felelt:~- Kérem... egy kis
73 7| Elhatározta, hogy úgy fog élni, mint előbb, eljár a rendes kávéházába,
74 7| nem beszélhette ki magát, mint rendesen. Elkerülte e helyeket,
75 7| olyan alázattal köszönt, mint régen, a trafikos kisasszony,
76 7| a trafikos kisasszony, mint rendesen, beszédbe akart
77 7| Úgy fogja magát viselni, mint a kire az egész «dolog»
78 7| megöli. És egészen úgy él, mint régen.~Megindult hivatala
79 7| talán még többet szenvedett, mint ő. De nem tudta mondani,
80 7| magány olyan erőssé tette, mint a milyen nem volt még a
81 7| Önérzetesebb és büszkébb volt, mint valaha, az apja «dolgáról»
82 7| Dolgozni duplát dolgozott, mint eddig, az egész osztályban
83 7| dolgokra kényszeritené, mint apját!! Iszonyú, a legiszonyúbb,
84 8| homlokzatát. Olyan nagy volt, mint egy kisebb fajta kövér ember,
85 8| Csakugyan olyan volt, mint ama munkásállatkák, melyek
86 8| több vagyont gyüjtenek, mint a mennyire nekik vagy övéiknek
87 8| Vidámnak kell lenni mindig, mint a méhnek...~Ő maga ilyen
88 8| is volt mindig. Az volt mint főpénztáros, a ki kieszközölte
89 8| csak gyüjteni szeretett, mint a méh. És eszébe sem jutott,
90 8| be hozzánk, legyen olyan mint a...~Egy bizonyos idő multán
91 8| Ejh, olyannak kell lenni mint a -~Már ki sem mondta a
92 8| tajtékpipákat.~Olyan volt a háza, mint egy muzeum. Mint egy poros,
93 8| a háza, mint egy muzeum. Mint egy poros, vidéki muzeum,
94 8| szolga olyasfélét érzett mint a hála... És a mikor így
95 9| leány is egészen olyan már, mint az asszonyok, csak szemének
96 9| volnék annyira józan...~- Mint egy öreg -~- Mint egy huszonkét
97 9| józan...~- Mint egy öreg -~- Mint egy huszonkét éves lány
98 9| az ön feleségévé lenni, mint bárki másé! Hanem a mint
99 9| mint bárki másé! Hanem a mint eszembe jut ez a gondolat,
100 9| legalább 10 millió van ilyen, mint én, talán sok különb is,
101 9| melegségét. Most pedig a mint magával beszélek, arra gondolok
102 9| vágyakozással fogok érte égni, mint egyszer, a mikor hónapokig
103 9| Gesztenyét vettek. Mohón, mint valami iskolás leány, úgy
104 9| különös fénynek, mely olyan, mint a jégvirágé...~Ujra kezdődtek
105 9| arczpirítóbbat, édesebbet mondani, mint a másik. És bár érezték,
106 9| karjába s nem tiltakozott, a mint meglátta, hogy a vasút felé
107 9| Az indulóház facadeja, mint valami nagy diadalív, előttük
108 9| megszégyenülve és alig vette észre, a mint a lány kivonta karjából
109 9| ragyogott az egész pálya, mint mikor a lehunyó nap a hegyoldalba
110 9| sem is érezte hol van, a mint azt boldog, igazi szerelmesek
111 10| ilyenkor meglátna valaki, a mint arczomhoz nyomom a virágos
112 10| nyomom a virágos ágat, a mint hizelgő szókat susogok neki: «
113 10| és a kis Borhy Idának, a mint betévedtünk a kertbe Ida
114 10| könyezett, tapsolt örömében, a mint a fekete hajába tüzdelte:~-
115 10| fölragadom, karjánál fogva... Mint a hogy olvastam, mint a
116 10| Mint a hogy olvastam, mint a hogy elgondoltam volna
117 10| érzésre is csak ugy emlékszem, mint illatára a kertnek. Egyszer
118 10| mosolygó, vén francziskánus, a mint igy szól:~- Azt akarod,
119 10| virágom!~Nem lát-e valaki, a mint csókollak, édes szép szüz
120 11| hamarább eltemetem én őt, mint ő engem!~Egészen őszintén
121 11| nem, azt feltörhették, a mint fel is törték egyszer. Régi
122 11| arczán, nyugodtan aludt, mint egy egészséges gyermek.
123 11| markolnia a torkát...~Szemei - mint a macskáéi - villogtak az
124 11| veled évekig, szolgáltalak, mint egy szakácsné, azt is megfizetik.
125 11| időkről úgy intézkedett, mint életének egy jövendő korszakáról.~-
126 11| gondoskodnom elébb.~Ellágyult - mint mindig - ha családjáról
127 11| volt a családjához, olyan, mint egy hatalmas tölgy, mely
128 11| egész életén át dolgozott, mint egy igavonó ökör; fázott,
129 11| istenítette, nevetett rá, mint a hogy a szinészek ábrázolják
130 11| közel, azoknak adott, nem mint egy jómódú fösvény, hanem
131 11| egy jómódú fösvény, hanem mint egy jószivü gazdag.~Miért?
132 11| kinek létezését úgy tudta, mint a hogy tudta apját. Talán
133 12| zömök, barna szakállas, mint én. Hanem bajos ennyi ember
134 12| ki először:~- Olyan vagy, mint apád.~- Miért?~- Azt hiszed,
135 12| elfojtott dühvel nézte, mint ölelkeznek, mint folynak
136 12| nézte, mint ölelkeznek, mint folynak össze könyeik!~Ettől
137 12| harminczkilencz éves volt. Szivós, mint a legtöbb román asszony.
138 12| román asszony. A szeme, mint a kőszén, oly fekete s fényes
139 12| délelőtt is kinézett rajtuk, mint a hogy vidéken szokás.~Nagyon
140 12| és ünnepélyesen beszélt, mint a hogy a franczia drámákban
141 12| hogy valamit tervel, a mint igy egymás mellett ülnek.
142 12| elhatározásukban volt. Az asszonyban, a mint kigondolta, nyomban megszilárdult
143 12| mondá: «szeretem!» és a mint a leány lehajolt kézimunkája
144 12| egymást ebben a homályban, mint valaha. Reszkettek a gyönyörüségtől
145 12| legtitkosabb titkait is. Mint mikor a bűnöst valami mondhatatlan
146 12| Most szereti, imádja, a mint nem imádtak még leányt.
147 12| van? - kérdé a férfi, a mint kiszálltak.~- Semmi... sincs... -
148 12| ügyvéd mellett állt s a mint Heléna megpillantotta a
149 12| férjére, a ki úgy állott ott, mint egy hegy: notizált. Csak
150 13| olyan üde, olyan bájos, mint virágzó almafa-ág - észrevette,
151 13| olyan rút, olyan titokzatos, mint a milyennek az ördögöt képzelte
152 13| vett rajta erőt, a papája, mint orvos, vascseppeket irt
153 13| hogy szinte világított, a mint estenként elhuzódva a lámpástól,
154 13| hullámzik zúgva körülötte, mint egy oczeán... Mi van az
155 13| minduntalan. Anyját látta, a mint rohan lefelé valamely meredeken,
156 13| székre. Bámulta a butorokat, mint valami idegen embereket,
157 13| rémült meg tőle jobban, mint álomképeitől, egy pillanatig
158 13| kalapját forgatta kezében, mint egy paraszt legény, ha uri
159 13| sirjon, minden úgy lesz, a mint maga akarja, nem jövök többet...~
160 14| alvás. Mindig horkolt, a mint hazatérve átsurrantam a
161 14| holnap neki egészen más volt, mint a legtöbb embernek. Egy
162 14| felütötte a fejét:~- Épp úgy, mint nekem.~Mindakettőjüknek
163 14| éjszaka - hallottam, a mint szólt hozzá:~- Te Iza, tudod-e
164 14| kis fizetésem van, annyi mint egy belügyminiszternek...~
165 14| pompás krumpli-levest főzni, mint - régen?~ ~
166 15| várakozók zöme most is, mint reggelenként rendszerint,
167 15| fővárosi leányok valamennyien, mint egy-egy herczegkisasszony,
168 15| az én várakozó lányom, mint egy királyleány. Rátartó
169 15| fehérebb lesz, majdnem olyan, mint egy márvány mellszoboré.
170 15| szinte természetellenes, a mint kibugygyan keskeny homlokára
171 15| telik abban, ha láthatja mint forr, fő, buzog a szerencsétlenség,
172 15| buzog a szerencsétlenség, és mint oszlik el, mielőtt beállana
173 15| és erőszakos támadása, a mint betolakodik lelkének legbensőbb
174 15| embertársát, ha látja, a mint a tehertől kifáradva, le
175 15| arcza egyszerre olyan lett, mint Meduzáé, frou-froujának
176 15| Gyanakodva néztek reánk, a mint elmentünk mellettük. A leányt
177 15| a márványfejü lány lett, mint a milyen benn a hajóban
178 15| volt. Szinte meglepett, a mint szólni kezdett:~- És mindez
179 16| Ha olyan jó volt hozzám, mint a milyen jó volt, hogy tud
180 16| illatos és szines volt, mint egy tavaszi napsütötte leander-ág.~
181 16| megcsalnak. Beszélj hozzám úgy, mint ahogy magaddal sem beszélnél
182 16| értelmes képpé összeállítani.~Mint ma: láttam az anyját és
183 17| sem alszik olyan ágyban, mint ő.~Mindez állításokban kevés
184 17| szeretem a feleségemet, mint a császárnét, bizony Isten
185 17| hagyta magát megölelni, mint azon a napon a mikor feleségévé
186 17| postára, gyakorta szerepeltek, mint a család beszélgetések tárgyai.
187 17| csakugyan úgy viselte magát mint ahogy ez a komoly név megkivánja.
188 17| császárnét, akit nem szeret úgy, mint a feleségét. A fiuknak meg
189 17| e boldog mosolygásban - mint viz tiszta tükrében a rideg,
190 17| együtt olyan boldog volt, mint Fiala és Fialáné a nászuk
191 18| lelki állapota olyan lett, mint a testvéreé.~Sokat sírtak
192 18| eloldalgott szó nélkül, szomorúan, mint egy lopáson kapott kutya.~
193 18| be kiváncsi volt pedig! Mint szerette volna megtudni:
194 18| beszélgettek egymással, mint más ember? Néha hajlandó
195 18| hallott, elég volt arra, hogy mint egy hirtelen felhőszakadás,
196 18| Ágnes - én már régen érzem, mint suhog, járkál, mozog, meg
197 18| olyan álmodozás fogta el, mint nénjét. Nem kivánt többé
198 18| indulni, Olyanformát érzett, mint azelőtt, a mikor félt elaludni,
199 18| aludt, csakugyan olyan volt, mint egy nagy kripta. Összegubbaszkodva
200 18| még szines árnyék alatt.~Mint egy festett panoráma, olyan
201 19| utczán sem volt meleg. A mint kilépett a körútra, ezt
202 19| fodros és gyöngéd volt; mint az a fehér habszövet, melyet
203 19| Aztán megfagyott hógarmadák, mint kicsiny, falusi házsorok
204 19| áthatóbb hideggel járta át, mint a havas szél, a feje megdermedt
205 19| modorosan hangzottak a szavak, mint ahogy vidéki primadonna
206 19| szabadelvüen gondolkodott ugyan, mint minden kollégája, de azért
207 19| mikor aludt, még kedvesebb, mint ébren. Csodálatosan nagy,
208 19| egy kissé, egészen úgy, mint a kicsiny leányoknak. Csak
209 19| arcza lehet oly szelid, mint ezé a tizenhétéves leányé.~
210 19| olyan volt másnap reggel, mint egy beteg, öreg ember, de
211 19| olyan büszkén mosolygott, mint valami hitregebeli hős,
212 19| visszajövök, maradjon ilyen jó, mint most. Visszajövök nemsokára
213 19| behunyta szemeit és látta: mint árulja el a leány, rútul,
214 19| leány, rútul, gaz módra, mint ölelkezik szőke, magas,
215 19| elevenebb módra éltek előtte, mint az igazi, testtel biró élet.
216 19| szőke, rémes fantomokat és mint fiziológus legfölebb azzal
217 19| Andrássy-uti villák felé. Sebesen, mint a hogy találkára mennek.
218 19| többé semmit, azt sem, a mint a festő kiszólt:~- Ki az?
219 19| odakint?~Azt sem hallotta, a mint az ajtó kinyilt mögötte,
220 20| készek kimulni inkább, mint tovább menni akár egy tapodtat
221 20| haját, mely tiszta ősz volt, mint egy nyolczvanéves matrónáé
222 20| nagy asszonyság, fejéről mint rí le a frizura, testéről
223 20| Mindennek ugy kellett maradni, a mint tiz éve állott. A nagyságos
224 20| is, a hol megháltunk?~- Mint magamat.~- Hallotta azt,
225 20| szipegve beszélt:~- Olyan igaz, mint hogy ez az ostor van a kezemben.
226 20| elhagytunk, ugyanolyan zuzmarás, mint az, a melyhez közeledtünk.~
227 21| szinész-asszonyság.~De olyan kicsiny, mint egy alacsony növésű, tizenegy
228 21| szinész-asszonyság olyan volt, mint a harmat, ha hozzáértek:
229 21| kicsiny is, gyors is, olyan, mint a milling. Most hajlongott,
230 21| hisz nem vala nagyobb, mint a közönséges, kisebb fajtáju
231 21| nagyot és most ő illant el, mint a harmat.~Sebaj, támadt
232 21| csaknem olyan nagyra nőtt már, mint a mamája. Annál kisebb volt
233 21| a kisebbik, nem nagyobb, mint egy kétforintos baba. A
234 21| instrumentumok is röhögtek utána, a mint hazafutott a babáihoz.~Itten
235 21| melyik olyan nagy volt, mint ő, a másikra azt, a melyik
236 21| de nem illant el többé, mint a harmat.~Haj hó, haj hó,
|