Rész

 1    1|      látok semmit! - ordítá és vak dühében szinte kitépte a
 2    1|       belé minden csontja...~A vak ember arcza kiveresedett,
 3    1|    mikor véletlenül megfogta a vak ember kezét, a félelemtől
 4    1|       hó! - mormogta magában a vak ur és odaült az ablakhoz,
 5    1|       kapaszkodniok kellett. A vak ember egészen összevérezte
 6    1|   megcselekedte a parancsot. A vak ember bele fogódzkodott
 7    1|     Lelövöm.~- Majd csak én.~A vak ember ujra kezébe fogta
 8    1|       a visszhangos kriptát. A vak ember arczán kiüt a verejték,
 9    1|   havat...~Vártak egy kissé. A vak ember szótlanul meredt maga
10   18| daczára a nyári éjjelnek, mely vak forrósággal borult a négyemeletes