Rész
1 1| egymásra a két paripát, még jobban a két embert. Rövid
2 1| hallani. Perei Krisztina még reszketőbb kézzel szoritotta
3 1| Pétert a másik két Harhula. Még csak három óra volt, hatkor
4 1| is, hogy asszonyok vannak még itt, hogy Perei Krisztina
5 1| I.~Még egyszer, - egy napig - látott,
6 1| hogy ezelőtt húsz évvel még nagyon szeretett kártyázni.~
7 1| sem a várba nem szállt még egy idegen madár sem. Ragyogó,
8 1| fölszabaditás ideje előtt, de kiket még most is jobbágyainak nézett.
9 1| jobbágyainak nézett. Kik még mind az ő földjét szántották,
10 1| mert nem tudott az meglátni még csak egy pusztát sem abból
11 1| erősebb lett. A hó megfagyott, még az árkokban is úgy összeállott,
12 1| nem bocsátott be senkit, még Perei Krisztinát is elküldte
13 1| rendesen. A magányosság, még egy kissé hűtötte vérét,
14 1| komoran. A lány ugyszólván még lélekzeni se mert és egyszer,
15 1| Az apja egyszer másszor még eljött, egy tiszt, jólövő,
16 1| ezt az ezüst éjszakát, hát még belemerülni testestől, lelkestől,
17 1| rettentő düh soha sem fogta el még állapota ellen. Fogait csikorgatta
18 1| velük semmi baj, Ábrám és még inkább lova tudta erre az
19 1| keresztül. Halott vidéken, a hol még csak egy sármány se mutatkozott.
20 1| szeliden.~Ott akart űzni még egyszer vadat. Oda vágyott,
21 1| törve tűlevelű cserjéket... Még olyan vadak is, melyek nem
22 2| vagy boldog ember! Ezt még érdeklik a bűnök és az emberi
23 2| és az emberi szenvedések, még izgatják a problémák, melyek
24 2| elvetemült szegény fiú van, de még több romlott nagyúri gyerek.~
25 2| hajnali napsugár. Némely ágyak még egészen sötétek voltak.
26 2| nyakáról.~Valamelyik délután még könyekre is fakadt, mert
27 2| megállott. De aztán hirtelen, még nagyobb sietséggel, mint
28 2| fiát, a ki nem töltötte még be tizennegyedik évét, tehát
29 2| fogja látni többé.~- Hát még nem is sejt semmit?~- Nem.
30 2| máshová...~De egy darabig még együtt lehet a kunok névtelen
31 2| a fegyvertolvajjal, a ki még régebben visszakerült. Aznap,
32 3| pillanat mulva lecsukta ujra.~Még a gyermekek szobáján kellett
33 3| feküdt a sarokban. Tegnap még itt játszhatott a beteg
34 3| imádkozni.~Hanem az öreg még sem igen ragaszkodott az
35 3| a mikor anyagi romlásuk még nem kezdődött.~Az asszony
36 3| egész világosan emlékezett még arra a napra. A biztositási
37 3| egészségesnek találta. A férj még tréfálkozott is:~- Mégis
38 3| belőle tiz-tizet, maradna még harmincz. Milyen pompás
39 3| nem egyszer, hogy délben még nem volt pénz húsra. A férfi
40 3| haza hozta a szelvényt, még jó kedve is volt.~És a mi
41 3| jobban zavarta az, hogy még rövidruhás lány korában
42 3| De az nagyon fiatal volt még. És a mikorra készen lesz,
43 3| elaltatott szive mélyén.~Még egy gyermek. Anyagi gondok.~
44 3| feltörte a levél pecsétjét és még álmos szemekkel olvasta
45 3| olvasta a férj utolsó sorait:~«Még tavaly szeptemberben elhatároztam,
46 3| gondolkodott a módokon, még sürgetőbb lett ez a szükség.~
47 3| kit szeretett akkor, midőn még férjét nem ismerte és a
48 3| mindig, mintha a halott még ott volna a háznál.~A nagyobbikat
49 3| eltört, az kapott ki, a ki még csak most tanult enni. Utoljára
50 3| felköltötte:~- Emlékszel-e még apádra? - kérdé ilyenkor.
51 3| Pedig alig volt hat éves még és erre a korra is éretlen,
52 3| a reménységnek is, hogy még jóvá tehet valamit.~El volt
53 3| embereknek.~Az udvarban még csak most fürészelték a
54 3| temetés népe közül nem volt még itt senki, csak egymagam
55 4| zúgott, - gyermek voltam még és fáztam.~Reszkető kézzel
56 4| tudom, mi mindent éreztem még erre a bús és szelid, parancsoló
57 4| emlékezetemből. A szemeire még hónapokig emlékeztem, de
58 4| adják. És a régi tekintetbe még több szomorúság és némi
59 4| fölöttem a két szürke csillag. Még most is világít nekem, még
60 4| Még most is világít nekem, még folyton hív... összeszedtem
61 4| úgy, a hogy talán senki még, mert télvíz idején, talpnélküli
62 4| egymással és a ködön át még csak gyöngéd alakját tudom
63 4| mindaz, a mi régen volt, és még több is: valami határozatlan,
64 4| vissza:~- Jó estét, emlékszik még rám?~- A kis gyászoló lányra -~-
65 4| elalszik.~Hanem a gyerek még csak gőgicsél, behunyja
66 4| rejtelmes, megigéző nézés, mely még mind egyikre hív, von, bűvöl
67 5| tömeget viszi a villam.~Én még Szicziliába megyek egy félórára
68 5| hullámot, megmerevedve várja még ma is, nézi a tengert, a
69 5| valami jó hullám jöhetne-e még?~Szegény szép Lizzie Barton!
70 6| halzsirral és az valamit még javit is rajtuk. De némelykor
71 6| Izéke - biztos neve nem volt még - meg nem halnak, több kellene
72 6| nem halnak, több kellene még. Hanem most már egyetlen
73 6| megverték, mert a régi városban még élénken élt a muzulmánok
74 6| neki hitelbe és rátukmáltak még egy divatból kiment keztyüt
75 6| vallomása szerint, soha még nem volt szerelmi kalandja.
76 6| már a czipőit vetette le - még egyszer megállt, még egy
77 6| le - még egyszer megállt, még egy pillanatig gyönyörködött
78 6| gyönyörködött a természetben, még egyszer kezet adott Búl
79 7| ki vagyok, az egész város még sem tudja, ki vagyok!»~A
80 7| lehet a világon, a jó sors még mindeneket megváltoztathat,
81 7| kisirva, veresek, ez talán még többet szenvedett, mint
82 7| mint a milyen nem volt még a szerencsétlenség előtt
83 7| életű férfiút: nem, erre még a jó isten sem képes!~Kevés
84 7| dülőben egy keskeny udvarban, még sötétben ácsoltak, de nem
85 8| beszédtárgya: a kövér kis ember még mindig nem tért napirendre
86 8| esett meg, régen, akkor még fiatal volt. Most már ebben
87 8| csak egy kicsit várjon még. Várt is, különösen ha biztos
88 8| ilyen lett volna valaha, még azt se hallotta senki. Nem
89 8| mikor hetven éves lett, még akkor is, a mikor már a
90 8| levest. Aztán meg talál még itten halni és szolgálat
91 8| ember, csak nagyon különös. Még végrendeletet sem hagyott.
92 9| kifejezése nem oly határozott még, csak válla szűkebb nyaka
93 9| egymásnak.~- Maga sohase volt még ilyen szép! - mondá a férfi.~-
94 9| Talán szintén ez. Nem, van még több is, például az is,
95 9| messzire. Mennyit tudnék még mondani, de félek, hogy
96 9| A lány nem reszketett, még jobban belekapaszkodott
97 9| közé csapva elvágtatott. Ő még ott maradt állva egy pillanatig,
98 9| nézte, milyen szépek, aztán még egyszer kitekintett a pályára,
99 10| Levele nem is látszott még a temérdek török orgonának,
100 10| tértünk át, de nem volt még csak fehér, közönséges parasztpillangó
101 10| Egész öl ágat hoztam neki és még mind, mind keveselte:~-
102 10| Laudetur Jesus Christus!~Még álmában köszöntött vissza:~-
103 10| utánunk küldött.~Délután volt még, de már éreztük, hogy elmul
104 11| hogy mennyi pénze van. Ezt még két Wertheim-szekrényének
105 11| és ez ugyancsak tudott még.~Az asszonynak nem szabadott
106 11| mondá - nagyon, de a pénzt még jobban.~A negyedik feleség -
107 11| homlokát, - arcza fehér volt még és szép ‑ összeharapta az
108 11| erre az irásra! Hisz igy még neki kellett ügyelni a vén
109 11| az öreg ezt szerette és ő még mindig reménykedett, hogy
110 11| boldogul, házasodjál meg még egyszer, de én elmegyek,
111 11| önkéntelenül szerteömleszti ágaiba. Még sem, ebben a szeretetben
112 11| boldoggá, gazdaggá tette. Még az unokáinak is ő keresett
113 11| nem fért oda?! Legfeljebb még a szegények férköztek hozzá
114 11| hogy tudta apját. Talán még ő szerette volna visszakapni
115 11| józanodott ki, a mikor akart. Még tréfált vele, még csókolta
116 11| akart. Még tréfált vele, még csókolta nyakát és hirtelen
117 11| keresni a lányodnak. Mások még rosszabbat mondanak rád;
118 12| honoráriumot, megtoldotta hát még egygyel s elment.~Egy óra
119 12| a sietség?~- Azt hiszem, még e héten meg fogok halni.~
120 12| meggyülemleni szivében: Heléna még mindig a divánon feküdt
121 12| kevés szavú, takarékos még mozdulataiban is. A mikor
122 12| elmenetelük előtt vásárolni akart még egyet-mást, de nem volt
123 12| el a gyám küszöbe alá. Az még sem akart meghalni; neki
124 12| sauceokban úszva.~- Ekkor még csak harminczkilencz éves
125 12| kőszén, oly fekete s fényes még. Csak a kezein, a kiduzzadt
126 12| A hirlapirónak se jutott még eszébe.~
127 12| magát. Érzékenykedett, mert még diákkorában házasságot igért
128 12| könyveken s a cselédeken kivül még senki sem beszélt szerelemről.~
129 12| meg egymást: rajtuk kivül még öt útitárs ült velük együtt,
130 12| hol meg akartak pihenni.~Még egy órának kellett eltelni
131 12| imádja, a mint nem imádtak még leányt. A leány szó nélkül
132 13| szépnek, kedvesnek látta. Még a kopaszodás vidám homloka
133 13| kémlelte anyjának teli, szines, még egészen friss arczát.~Bizonyára
134 13| álomképeitől, egy pillanatig még azok egyikét látta benne
135 13| bábuihoz, olykor leselkedett még anyjára és egyszer rajta
136 13| már, hogy miért. A másik: még nem.~ ~
137 14| konyhában. Pedig rajta kivül még hárman laktak ott: egy kereskedelmi
138 14| igen szegény. A kis Iza még csak kilencz éves, de már
139 14| érzékeny kis lány volt: talán még cselédnek se kellett volna.
140 14| kihalt az egész atyafiságuk. Még csak valamire való ismeretségük
141 14| pénzt Izának. (Emlékszik-e még rája? Nagy lett azóta, felügyelőnő
142 14| akartam, elképzeltem. Nem, még annál is jobban. Egy nagy
143 14| egyre emlegetett?~- Ez, és még valami. A miért idejöttem
144 14| Édes kis Izám, tud-e még olyan pompás krumpli-levest
145 15| törődöm velök, a ki racscsol, még mindig lehet erős oszlopa
146 15| olvasott, hogy vértelen arcza még fehérebb lesz, majdnem olyan,
147 15| közepéről való, parazoljuk még régibb, - az igazi parazol.
148 15| milyen eszeveszettség! És még a fővárosnál kellene neki
149 15| a kik kérték: jöjjön el még egyszer, majd meglátjuk.
150 15| kezére tekintett, a melyben még mindig szorongatta a levél
151 15| szólni kezdett:~- És mindez még nem minden... az utolsó?~
152 15| volt, melynek maradványát még mindig ott szorongatta a
153 15| tudom, hogy mertem és azt még kevésbbé: hogyan adhatta
154 15| fiatal ember, nem szivaroztam még ma és rettenetesen unalmas
155 15| itt ma nem reggeliztek még, itt ma nem vacsorálnak,
156 16| úgy érzém magam, mintha még sem barátság, hanem igazán
157 16| azt olvastam volna ki a még mindig tüzes szempárból: «
158 17| állításokban kevés volt az igazság, még sem merném Fialára rámondani,
159 17| mikor velem beszélt és mikor még nem laktam ott, mindig hozzá
160 17| boldogsághoz hozzájárult még az is, a mit e két mondásban
161 17| az asszony - hanem azért még megveri magát az Isten,
162 17| Isten, mert a mit én kértem még, mindazt megtette!»~Ez nem
163 17| mikor a férje megbetegedett, még pedig abban a bajban, mely
164 17| Nem lehet, hogy én most még itt hagyjam a családomat,» -
165 17| hatalmas hitében megerősödve, még boldogabban ölelte meg feleségét, «
166 17| szobában: igaz, hogy az egyik még csak bölcső, de abban állt
167 17| kivonulva a konyhába - vart, még tizenegy órakor nem volt
168 17| mert tökéletes boldogság még sem lehet ezen a földön,
169 17| életben. Aztán a legnagyobbik. Még husz éves sincs és már huszonöt
170 17| körözést pedig megszüntették még az nap, akkor úgy gondoltam:
171 17| boldog, mert hitte, hogy még második unokáját is meg
172 18| lelke is tele volt véle és még meg nem állhatta, hogy ne
173 18| csak tizennégy éves volt, még jól esett az a gondolat,
174 18| kisebbik Rubin-leány akkor még iskolába járt, a nagyobbiknak
175 18| szélére. Ott beszélgettek még egy kissé, beszélgettek
176 18| Azt hiszem, kivülünk van még itt valaki, egy harmadik.~-
177 18| odaadni a budai temető-őrnek, még októberben, hogy halottak
178 18| karjaiba ölelje. Szerette volna még húzni-halasztani a dolgot,
179 18| utczákban nem jártak soha még és tulajdonképpen nem tudták,
180 18| tévedésből égve hagyott gázláng még fantasztikusabbá, idegenebbé
181 18| zavartan szólott hozzá:~- Még visszamehetsz, ha akarsz
182 18| szigetek egyrésze szunnyadtak még szines árnyék alatt.~Mint
183 18| lélegzeni is alig tudva, még beszélt:~- Dóra, hol a szalag,
184 18| kedves szürke szemei néztek még egyszer szét ezen a világon,
185 18| látott voltaképpen eddig még semmit, mégis ez utolsó
186 19| nyomoruságot.~Az orvosnövendék még csak másodéves volt, eddig
187 19| halált tanulta, az életet még nem. «Ha harmadéves volnék
188 19| reggel fodorított frou-frou még meg sem gyürődött. A szemében
189 19| látóhatárokon, ajkáról azonban még ugyanolyan modorosan hangzottak
190 19| kezdett. De a rohamközben még mindig beszélni óhajtott,
191 19| maradhatnak!~Lehet, hogy még egyéb tanácsot is akart
192 19| a halott mellett. Eszti még nem tudott sirni, csak a
193 19| az ajtón át beszélgetnek még egy kissé.~A tervezgetések
194 19| életkedve nem volt talán soha még. Olyan boldog volt a lány
195 19| szép volt, a mikor aludt, még kedvesebb, mint ébren. Csodálatosan
196 19| temetés után való napokon még velük, közöttük, fölöttük
197 19| megboldogult szines szoknyái lógtak még a fogason. Kopogtatott egy
198 19| a huszársághoz megy?~- Még nem tudom! - mondá Kőmives
199 19| Ráérünk!~Hónapok teltek és még forróbb napok következének.
200 19| szerelme ellen. Meg legfölebb még azon viaskodott magában,
201 19| halántékát, megnyult nyakát, még sovány kezeit is, nem volt
202 19| hogy Eszter után lopódzik még ma, mindjárt, néhány óra
203 19| aszfalt, de szerencsére még kevesen jártak az utczán,
204 19| kivételével csukott volt még mindannyi. Ez egy is be
205 19| volt annak minden mondása, még sem tudta megkülönböztetni
206 20| rémségesebb éjszaka. Szekérnyom még sehol, csárda semerre, de
207 20| A napnak nem volt ereje, még világítani se tudott.~Halványan,
208 20| mezőnek. Szekérnyom nem volt még most sem.~Fáztam, dideregtem,
209 21| lett volna olyan kicsiny, még akkor is nagyon kedves lett
210 21| csattjával. Nem tudott beszélni még, de csaknem olyan nagyra
211 21| olvasók számára való. De mivel még a rendes olvasók között
|