Rész

1    1|             melancholikus zenéjét és szive olyan hangosan, különösen
2    3|       néha-néha fölébredt elaltatott szive mélyén.~Még egy gyermek.
3   12|              vergődésén megenyhült a szive, egészen ellágyult, sirva
4   12|              a mig az meg nem ismeri szive legbensőbb érzését, legtitkosabb
5   13|           hogy miért? Megkönnyebbült szive áradt ki, a nő ébredt föl
6   18|              kaptak szinre és erőre. Szive repesett, lelkében boldogság
7   19| villamos-vasút sineinek irányában és szive hangosan, különösen dobogott,
8   19|            Melege volt; a feje is, a szive is tüzelt. Tulságos szabadelvüen
9   19|             majd minden csepp vérét, szive alig dobogott már, a beszéd