Rész
1 1| hagyd magad, üssed, öld meg...! - kiáltá hol egyik,
2 1| elhibázta előszörre, aztán meg a megereszkedett puskapor
3 1| czitromvizet ittak, a dámák meg az urak csendesen szörpölgették
4 1| a tűz mellett, a gyermek meg vadászkürtből, forrásvizzel
5 1| igazi kürtszó remegtette meg a szeptemberi reggel szűz
6 1| apádat!~- Igazságtalanul vert meg, most is mondom, igazságtalan
7 1| beszélgettek. Néha mindennap, néha meg egy hétig sem látták egymást.
8 1| ihatta kupástól, nem érezte meg.~Tél jött. A völgybe vezető
9 1| Mit vihogsz, gazember!~Meg akarta csapatni. Voltak
10 1| napjai, a mikor mindenkit meg akart veretni. Ide legközelebb
11 1| Pétert a vadászgyereket türte meg maga mellett. Ezt költötte
12 1| félelmes, édes muzsika meg nem szünnék soha.~- Nagy
13 1| ki, nyergeld fel Muczit meg Barabolyt. De ne verj föl
14 1| mentek ki, hogy a kapus meg ne tudja. Valósággal szöktek,
15 1| negyedóráig volt oda.~- De, róka- meg medvenyomot.~- Bizonyos
16 1| Hatalmas bőgés remegteti meg a végtelen, a visszhangos
17 1| lesz semmi bajod. Erősen meg van töltve a puskád?~- Meg! -
18 1| meg van töltve a puskád?~- Meg! - motyogta a gyerek reszkető
19 2| parázs serczeg.~- Jer, égess meg vele: de tűz legyen; csak
20 2| sikerrel tanult, olykor meg elcsavarogta az iskolát.~
21 2| bányák rakodójában bújt meg és napszámosok, szeneskocsisok,
22 2| vallatás alá. Nem tudtam tőle meg mit is. Rossz, mert rossz,
23 2| Kinek a fia vagy te? szólalt meg susogva az úri fiu.~A kunok
24 2| nagy messziségről látta meg, hová ment be anyja. A házban
25 2| felugrottam:~- Nos, megölte?~- Meg. Szerelmi találkozáson,
26 3| a halottas ház ajtaját, meg kellett koczogtatni azt
27 3| öreg zsidó ősz feje jelent meg. Álmában zavarhattam, mert
28 3| vonásait nem változtatta meg a halál. Ugyanaz a jóságos
29 3| vagy eszme nem fogamzott meg soha. Csak kicsiny gondok
30 3| Mondhatatlan kín fosztott meg akaratomtól. Mintha valami
31 3| arról, hogy az özvegyek meg az árvák ne legyenek koldusok.
32 3| magát.~Miért? azt nem mondta meg senkinek, nem irta meg sehol.
33 3| mondta meg senkinek, nem irta meg sehol. Az okát mégis bizonyosra
34 3| erőszakos módon szabadította meg magát a halott emlékétől.
35 3| magáról... A régi barátság, meg akartam nézni...~Régi szerelmükről
36 3| Végre is az asszonyban érett meg a sürgető vágyakozás: megtudni,
37 3| szükséget. Akárhogyan halok is meg; téged gazdaggá tesz a kötvény (
38 3| irást.~Csak most értette meg a férj utolsó szavait.~Most
39 3| Most előszörre értette meg, hogy miért kellett annak
40 3| látta. Hányszor haragudott meg rá ízetlenségeiért! Mennyi
41 3| a bünt és imádni, a kit meg nem ismert. A mint tehetetlenül
42 3| teste-vére, a tulajdon gyermeke. Meg is ölelte hideg tetemét,
43 4| távollét után most pillantjuk meg egymást először. Most, a
44 4| idők egész története van meg: a mama betegsége... halála...
45 4| különösen álmatlan éjeken ujra meg ujra éreztem ezt a melegséget.
46 4| is. És néha úgy tetszett, meg is leltem. Mintha az orgonavirágok
47 4| némi vád vegyült. Máskor meg nem tudván visszaidézni
48 4| semmiségbe.~Akkor jelent meg újra fölöttem a két szürke
49 4| mert ha jó emberek néha meg voltak elégedve azzal, a
50 4| frissített föl, aczélozott meg, adta vissza a kedvet az
51 4| tornyú város levegője csapott meg, a meleg vizek gőze imbolygott
52 4| el sem akart jönni többé. Meg kellett volna, igazság szerint,
53 4| magamon.~Hacsak ez a mosoly meg tudott volna váltani az
54 4| féle módon szöktethettem meg magamat a világból.~«A víz
55 4| fénye két fejet világít meg: cselédleány egészséges,
56 4| megcsókolják az utczán és meg is nagysádolják. És az új
57 4| fejemet az asztalra, hogy meg ne lássa a szemembe tóduló
58 5| testem, az fázik: de belül át meg át jár a szicziliai nap.
59 6| együtt. Reszketve keresi meg a gyufát, fogvaczogva gyujt
60 6| leforrázott kávét, melegiti meg a platnin a krajczáros száraz
61 6| után éppen elég. Ha Jánoska meg Izéke - biztos neve nem
62 6| biztos neve nem volt még - meg nem halnak, több kellene
63 6| hogy szivart vehessen! Meg aztán az nem is érne semmit.
64 6| Kitől?~- Azt nem mondom meg. Ha én férfi volnék, tudnám,
65 6| megállapodott férfi!» jegyezte meg magának, amig a «kék nefelejts»
66 7| az elhatározás fogamzott meg benne, hogy az apját nem
67 7| hogy az apját nem ölhetvén meg, magát kell megölnie.~Csak
68 7| kegyelmes uramat, védjen meg engemet!~«Ne féljen, Dim
69 7| pokoli, gyilkoló düh zavarta meg, úgyszólván minden harmadik
70 7| Most mindezekből nem maradt meg semmi, csak öltözködésében
71 7| vágyát nem hallgathatják meg többé.~Sírni szeretett volna
72 7| volna elkeseredésében és meg is teszi bizonynyal, ha
73 7| egész világ és ne maradjon meg mellette senki, csak egyedül...~
74 8| legkedvesebb állatát rögzitette meg azon a palotán, mely szinleg
75 8| megölik azt, a ki munkájukban meg akarja akadályozni őket.~
76 8| De ez csak egyszer esett meg, régen, akkor még fiatal
77 8| mindig az öreg úr vetette meg magának. A mikor hetven
78 8| neki egy tál levest. Aztán meg talál még itten halni és
79 8| sírja felé görnyedő ember.~Meg akarta kérdezni, elhatározta,
80 9| lányábrándok nélkül való álom ad meg.~Ez a szokatlan hasonlóság
81 9| temperamentum nyilatkozott meg. Valami tűz, élénkség, az
82 9| hogy «gyönyörü!» A másik meg megfeledkezett, hogy ha
83 9| pillájok. Alig mocczantak meg helyeiken s nagyon keveset
84 9| kivülről is. Egy kevés dolgu ur meg is állt az utcza ellenkező
85 9| szekér. Itt-ott bérkocsi állt meg s kiszállt belőle a bank
86 9| úgy sem tudom, hogy türnek meg maguk között! - mondá s
87 9| férfi és mosolygott. A lány meg elkomolyodott:~- Nem is
88 9| egyet, kettőt okvetlen meg kell ismernie majd. És akkor?!~-
89 9| magára, mert én - csaltam meg magam. De már későn lesz
90 9| tudnám, hogy sosem engednék meg szüleim a maga feleségévé
91 9| olyan pillanatom is, a mikor meg voltam győződve, hogy mi
92 9| Hová?~- A jégre. Anyám, meg a hugom, Hanna, ott várnak.~-
93 9| egyedül. Nem botránkozott meg ezen itt senki, sőt mintha
94 9| fázott, topogott, a lány meg szerelmesen nézte csákójának
95 9| türhetetlen forróság lepte meg. Egy pillanatban, azt forgatá
96 9| ebben a sötét közben a férfi meg is csókolhatná... Majd félt
97 9| lehunyó nap a hegyoldalba tűz. Meg sem is érezte hol van, a
98 10| kertbe Ida szinte félve fogta meg a kezemet:~- Csakugyan szabad
99 10| mamám, a bálban! - jegyezte meg Ida. Nevettünk ezen, magunk
100 10| lányok őt velem, a fiuk engem meg vele csufoltak. Azt mondták
101 10| egyrészt koravén, másrészt meg gyermekinél gyermekibb fejemet.
102 10| Egyszer igen jól, máskor meg semmiképp. Minden összefüggés
103 10| lelkiállapotomnak. Például arra, hogy meg kell tennem, a mit tettem,
104 10| benneteket?! Hopp hó, komolyan meg akartok esküdni? Mi a neved?~
105 10| Senkinek!~*~Nem tudta meg senki. Nem is csufoltak
106 11| Azt hitték: a felesége meg fogja mérgezni.~Férjes leányai
107 11| mindkettő nagyapa már, - meg is mondták nyiltan:~- Vigyázz
108 11| vagytok. Rosszul itélitek meg az asszonyt. Igaz, hogyha
109 11| már él, hát éljen, de hidd meg nekem, én volnék a legboldogabb,
110 11| szerelmes, - az Isten verje meg azt a szerelmet! - egyedül.~
111 11| csak a rövid, erős kezeivel meg kellene markolnia a torkát...~
112 11| Élj boldogul, házasodjál meg még egyszer, de én elmegyek,
113 11| odafordult, látta, hogy meg van halva és a bevett méregtől
114 12| Azt hiszem, még e héten meg fogok halni.~Azon a napon
115 12| érzés fogta el: káröröm, meg gyűlölet anyjával szemben.
116 12| valamely érzés remegtette meg. Talán a harag volt, mert
117 12| vágytól, de alig érinthették meg egymást: rajtuk kivül még
118 12| magáénak Helénát: a mig az meg nem ismeri szive legbensőbb
119 12| kellett érkezniök, a hol meg akartak pihenni.~Még egy
120 12| Elmondva, hogyan alkudtak meg háta mögött anyjával az
121 12| mozdulatlan volt, mintha meg volna halva.~- Valami bajod
122 12| kire vártak, nem jelent meg.~Az ügyvéd társai kifelé
123 12| megbántam, vezessen el, mentsen meg!~...A két fiatal ember minden
124 13| különös erély szállotta meg, «Szólni fogok anyámnak!»
125 13| Nem mert. «Apámnak mondok meg mindent!» Csaknem elájult
126 13| ha valahol pletyka ütötte meg füleit. Otthon pedig az
127 13| Ez a hasonlat elevenedett meg előtte minduntalan. Anyját
128 13| előtt látta, nem rémült meg tőle jobban, mint álomképeitől,
129 14| abból éltek, a mit tőlem, meg a két diáktól kerestek.
130 14| szépen elgazdasszonykodol, én meg tantok kis diákokat és azért
131 14| megküzdeni az élettel, ő maga meg gyermek létére másokért
132 14| egy belügyminiszternek...~Meg nem állhattam, hogy közbe
133 14| Ez az egy pár köny maradt meg a mult keserüségéből. Hamar
134 15| KISASSZONY, GONDOLJA MEG.~
135 15| van-e vagy nem? Nem értett meg jól; mindaz, a mi az utolsó
136 15| Faggattam tovább:~- Igérje meg, hogy nem teszi. Hogy micsoda
137 15| kell kisasszony, és minden meg lesz. Mások elküldték ama
138 15| onnan egy pár sort. Némelyek meg idegen öreg urakhoz utasították,
139 15| a kezében, mintha iróját meg akarta volna fojtani.~Elkértem
140 15| tea néha, este, gondolja meg kisasszony... Kisasszony,
141 15| Kisasszony, gondolja meg!» A levél alatt szemérmetlen
142 15| az arczára: «ugyan kinálj meg, idegen fiatal ember, nem
143 15| Megtréfáltalak benneteket, - hiszen meg van!~- Meg van! - ismétlé
144 15| benneteket, - hiszen meg van!~- Meg van! - ismétlé mégegyszer
145 15| V.~«Kisasszony, gondolja meg!» ez a mondat járt a fejemben
146 16| már tizenhét éves lett, én meg valósággal megöregedtem:
147 16| volna otthon, az nem esett meg, csak egyetlen egyszer.~
148 16| régi érzés. Ezt mindjárt meg is akartam mondani, de felugrott
149 16| tégy boldoggá és oszszad meg vélem szomorúságodat.~De
150 17| férfi, a családfő úgy is meg volt elégedve a dolgokkal.
151 17| történt, hogy az egész család meg volt győződve a sáfrány
152 17| és a mikor ezt nem kapta meg, fenyegetődzött a policzájjal.~«
153 17| mondá és nem rémült meg, a mikor a férje megbetegedett,
154 17| orvosok.~Fiala ur nem hal meg, a mig élni akar, - jegyezte
155 17| mig élni akar, - jegyezte meg a sáfrány-utazó - és hatalmas
156 17| még boldogabban ölelte meg feleségét, «a legszebbet,
157 17| füstölt is - világította meg a jelenetet. A gyerekek
158 17| hires orvost...~A orvos meg volt, mert úgy rendelteték,
159 17| látni sem birta, a hustól meg éppen rettegett.~Engem behivatott
160 17| mint a feleségét. A fiuknak meg kellett mutatni a könyvet.
161 17| még második unokáját is meg fogja látni.~Egy életkedvvel
162 18| mormogását.~- Dóra - szólalt meg a nagyobbik Rubin leány -
163 18| a lakók benn mindnyájan meg vannak halva!~Csakugyan,
164 18| is tele volt véle és még meg nem állhatta, hogy ne szóljon
165 18| mint suhog, járkál, mozog, meg vánszorog közöttünk. De
166 18| látta is már, a kisebbik meg érezni kezdte. Mellét hirtelen
167 18| mozdulatlan gloriolái mozdultak meg, melegedtek át, kaptak szinre
168 18| aranyos vonalat pillantottak meg.~- Ez az? - kérdezte a kisebbik.~-
169 18| házak mindkét parton lila, meg arany-szinben úsztak. Csak
170 19| hóból állottak ki és ez, meg a szél teljesen megváltoztatta
171 19| az orvosnövendék. «Elébb meg kell tudnom, hogy mit csinál
172 19| fodorított frou-frou még meg sem gyürődött. A szemében
173 19| ember bámulva, egy kissé meg is rémülve, de egészen fascinálva
174 19| észrevette magát:~- Bocsásson meg Kőmives ur, de ön barátunk!~-
175 19| iránt való szerelme ellen. Meg legfölebb még azon viaskodott
176 19| Le is szökött - a mikor meg tudta tenni ‑ délidőn a
177 19| kis tésztással kinálnák meg? De ha megkinálta a kicsike,
178 19| a részleteket beszélték meg, az esküvőt, és hogy a pap
179 19| folyik sokáig, a kicsike meg fogja csalni.~Csak reggelt,
180 19| előle, kétségbeesve állt meg, megerőltette szemeit és
181 19| egyetlen szavát sem.~A férfi meg szinte hangosan szólt ott
182 19| napsugarak ölelik, fonják át meg át.~Elkergették, tovább
183 19| elhatározta: «Nem, nem öli meg: nem piszkolja be a kezét».~
184 20| két rossz lova, a Sári, meg a Táltos.~Rossz lovak voltak,
185 20| csirkét koppasztani, én meg leültem a sárga ripsz-diványra
186 20| csörömpöléssel munkába kezdett, én meg néztem a Domoszlainé urasszony
187 20| egyetlen fia és párbajban halt meg.~- Legénykorában?~- Legénykorában.~-
188 20| bús, gyanakodó szemeit. Én meg szertenéztem az alvó gyermekek
189 20| megágyazunk minden estve. Valahogy meg ne tessék mozgatni itt a
190 20| lovával:~- No, uram, a Sári meg a Táltos megy már, akár
191 20| fejét a szürébe. A Sári meg a Táltos szólongatás nélkül
192 21| magad cseppségét nem találod meg benne.~Ezeket kinevette.
|