Rész
1 1| Megette... megette... nyögte ki végre nagy kinosan.~*~Egy
2 1| elhozatta mind:~- Huzzátok ki az ágyából, a melyik nem
3 1| vele, vonszolván maga után ki az udvarba.~Összetörte egészen.
4 1| kicsi Penészvirág. Magát is ki akartam dobni, de tél volt,
5 1| haragudott magára. Ez egyszer ki kellett volna magát tombolnia,
6 1| tehetetlenül, mint egy vén ló, a ki teleette magát friss luczernával.~
7 1| megyünk. Húzz csizmát is. Menj ki, nyergeld fel Muczit meg
8 1| fegyver-szálából hozzad ki a Lazarinomat, vadászkést
9 1| Birom, hová megyünk?~- Ki. Nem szünik a hó, nézzed?~-
10 1| felé. A hátsó ajtón mentek ki, hogy a kapus meg ne tudja.
11 1| merészelt urára se nézni, a ki mereven, de bizonytalanul
12 2| mulva ugy is tovább megyek, ki a vasúthoz, áttettek a kolozsvári
13 2| egész, egy fiúról van szó, a ki mindössze tizennégy éves
14 2| menjen. Ha anyja tálalta ki ebédjét, otthagyta, nem
15 2| élt vad romantikája nyult ki. Kilenczéves korában fogták
16 2| hallgatott.~De alig lépett ki a szobából édes anyja, utána
17 2| találkozáson, egy nőrokonuknál, a ki a szerelmes pár czinkostársa
18 2| Maga jelentette fel fiát, a ki nem töltötte még be tizennegyedik
19 2| ivadékával, a fegyvertolvajjal, a ki még régebben visszakerült.
20 3| csengettem, nem nyitották ki a halottas ház ajtaját,
21 3| fölverte a legkisebb fiút, a ki felült ágyában, engem felismert
22 3| zümmögött az ablaktáblán, ki akart szállani az utczára
23 3| férfihez menjenek nőül, a ki el is tudja őket tartani...~
24 3| tudás, hogy az az ember, a ki velem egy vér, kinek élete
25 3| ép az nap mondta ellene ki a csődöt, vagyona nem volt,
26 3| lehet várni egy valakire, a ki szerelmes lesz belé. Isten
27 3| valami férfit látott, a ki hasonlított az elhalt férjre:
28 3| lakik az az orvosnövendék a ki két évvel ezelőtt itt lakott.~
29 3| egy másik levél hullott ki boritékból. A budapesti
30 3| egész úton. Ebből keltek ki gondolatai, ebből támadt
31 3| Elpusztítani mindazt, a ki csak emlékezteti a régi
32 3| valamit eltört, az kapott ki, a ki még csak most tanult
33 3| eltört, az kapott ki, a ki még csak most tanult enni.
34 3| értette, csak azt vette ki, hogy zokognia kell.~Néha
35 4| képzelődésekbe. Hogy megtudjam, ki volt a kicsiny gyászoló,
36 4| álmok játszottak velem: ki volt?... itt van megint?~
37 4| Alig van egy-egy alak; a ki nem párjával tör előre a
38 4| keresem azt az egyet, a ki maga van és nem találom.~
39 5| bundás meleg asszonyt, a ki leül mellém; csak jönne
40 5| minden, a jégvirágos ablakon ki se látni; hol vagyunk, merre
41 5| kinyujtja...~- Kapitány ur, ki az a gyönyörű, szép angol
42 5| hát Lizzie Barton nem köt ki velünk?~- Nem.~- Hogyan?~-
43 5| merülne; nincs tengerész, a ki merne vizre szállni mostan!» «
44 5| a hullám? Mért sietett, ki küldte?~*~Jövök uraim, Szicziliából,
45 6| dühösen, álmosan vágja le, ki se fényesitvén becsületesen,
46 6| gyereksirás hangjaival. Ki nem jött a szoptatásból,
47 6| Mindazonáltal jól nézett ki, elég erős volt, sőt csinos
48 6| apró növények csiráztak ki. A buza, az árpa; valószinüleg
49 6| sárga-paplanos vendég-ágy.~- Ezt ki kellene innen dobni! gondolta
50 6| közönséges emberről - a ki folyton pipaszárakat tisztított
51 6| haza, különösen az egyik, a ki - barátjai és ellenségei
52 7| Csak vérnyomok vezethetik ki ebből az iszonyu labirintusból.
53 7| István. Igaz, Dim István, a ki gyilkolt, az én apám. De
54 7| egész hivatali müködésem.~Ki tud én rólam valami rosszat,
55 7| német újság munkatársa, a ki egy jó arczképet kért tőle,
56 7| vacsorálóhelyén nem beszélhette ki magát, mint rendesen. Elkerülte
57 7| ereszkedni vele.~«Nem tudják, ki vagyok, az egész város még
58 7| egész város még sem tudja, ki vagyok!»~A mikor ezt konstatálta,
59 7| dolog» nem tartozik. A ki elég gyöngédtelen lesz mégis
60 7| egy katholikus főúrnak, a ki egy izben szemlét tartván,
61 7| ugy, hogy a leány apja, ki egy hivatalban volt vele,
62 7| gyűrűváltástól egy hónapnyira tüzték ki.~Ez időtájt hirdették ki
63 7| ki.~Ez időtájt hirdették ki Dim István előtt az elsőbiróság
64 7| eredetét, de nyilvánosan ki merné?~És mégis úgy érezte,
65 8| napirendre a méh fölött. És akár ki jött is föl az igazgatósági
66 8| hogy szinte megölik azt, a ki munkájukban meg akarja akadályozni
67 8| volt mint főpénztáros, a ki kieszközölte magánál az
68 8| kell lenni mint a -~Már ki sem mondta a szót, értette
69 8| belefektette az urát, a ki egyre nyögött, sóhajtott,
70 8| Nincs egy asszony rokona, a ki megkenné vagy egyszer, a
71 8| megkenné vagy egyszer, a ki küldene neki egy tál levest.
72 8| neki egyszer: «Tudod-e, ki az apád?»~Ha csakugyan ez
73 9| édesen, elragadtatással ejték ki a zeneszerző nevét: «Haendel!»
74 9| szólt egy fiatal hölgy, a ki konczert-ruhában volt.~Nem
75 9| nagyon szépen nézhetett ki igy kivilágítva kivülről
76 9| szólt az egyik kisasszony, a ki - mert fázott - a nagy cserépkályha
77 9| lány az én fajtámból.~- A ki beleunt a báli ruhába.~-
78 9| beleunt a báli ruhába.~- A ki sose szerette, sosem élvezte
79 9| kijózanodni. Mindenki, a ki csak mámorát érezte a szerelemnek,
80 9| hugom, Hanna, ott várnak.~- Ki kiséri el?~- Valamelyik
81 9| kicsiny vén arczú cselédet, a ki egy köztűzérrel beszélt.
82 10| lesz. Csaknem futottunk ki a kertből, a mikor kiértünk
83 10| el; - az asszonynyal, a ki belőle lett, sokszor találkozom.
84 11| vén, kegyetlen embert, a ki szelid mosolylyal arczán,
85 11| hozzáment - egész világosan ki volt irva: «ha pedig valami
86 11| temérdek pénzéből valamit ki tud csikarni lánya számára.
87 11| Megelégeltél. Nyerni akarsz rajtam, ki akarsz nevetni, hogy ingyért
88 11| bódulásból akkor józanodott ki, a mikor akart. Még tréfált
89 11| hideg és gonosz emberré, a ki elfordulva az asszonytól,
90 11| vesztek össze és igy békültek ki évek hosszú során át. Minden
91 12| méltóztatott. Talán ebből ki tetszik olvasni, veszendőben-e
92 12| aztán kifizette a tanárt, a ki keveselte a két arany honoráriumot,
93 12| magyarországi utazójával, a ki nem Karcsainak, hanem Gold
94 12| mikor már a lakás teljesen ki volt szellőztetve s az özvegy
95 12| Istvánné pedig most tört ki először:~- Olyan vagy, mint
96 12| ezután együtt nézhetett ki az utczára Heléna.~A hirlapiró
97 12| hosszu fiatal emberrel, a ki olyan lassan és ünnepélyesen
98 12| barnahajú volt s az a férfi, a ki nem keresi a nőben is a
99 12| Pethes Antallal csinálja ki előre a dolgot. Az irásbelileg
100 12| fantázia nélkül való leány, a ki az ablakból nézi a világot,
101 12| egy férfi ül mellette, a ki szépen és reszketve beszél
102 12| bejött egy harmadik ur, a ki azt jelentette a másik kettőnek,
103 12| pár lépésre Helénától, a ki az ügyvéd mellett állt s
104 12| nézett vissza férjére, a ki úgy állott ott, mint egy
105 13| abból a tollból hullott ki, a melylyel irt annak? Lehajtott
106 13| hát én bántom magukat! Ki mondta azt magának?~- Látom -
107 13| a mamájáról, szégyelje; ki verte a fejébe? Ezek a nyomorult
108 13| kis Hanna arczán fakadt ki ujra az elhervadt mosoly,
109 13| Megkönnyebbült szive áradt ki, a nő ébredt föl benne,
110 13| a nő ébredt föl benne, a ki sir a szerelmes asszonynyal,
111 14| fiatal leányból. Ezek adták ki bérbe a konyha egyik felét
112 14| hangsulyozással mondott ki, hogy gyakorta évődtem magamban: «
113 14| és hová?~- Mindjárt és ki a szeretetházba. Budára
114 15| uraiból nyirbálták volna ki az elegáns alakjaikat. Egyforma
115 15| De mit törődöm velök, a ki racscsol, még mindig lehet
116 15| nézett reám, a férfira, a ki elbizakodott és vakmerő
117 15| elhagyatott leány lett, a ki megnyitotta, szivét egy
118 15| egyszerü polgár, de mindent «ki tud vinni», képviselőt tesz,
119 16| Elszoktat bennünket az anyánk, a ki csupa önzetlenség, csupa
120 16| viszonyról, ami ezután fejlődött ki köztünk, emberi lénynek
121 16| Magát valaki bántotta!~- Ki merne?~- Valami rettentő
122 16| gondolkodóvá tett, hogy Katóka, - a ki holnap vagy holnapután férjhez
123 16| Katóka, ne félj, szabadítsd ki magad egy pillanatra. Beszélj,
124 16| beszélhettünk tovább, anyja jött ki a kertbe azzal az urral,
125 16| napon azt olvastam volna ki a még mindig tüzes szempárból: «
126 17| töltötte. Fél évig sem ment ki az utczára és ha a gyerekek
127 17| fogú szőkés asszonyt, a ki úgy hagyta magát megölelni,
128 17| A gyerekek veszekedtek, ki kapott több szemet a vacsorára
129 17| ügynöknek egy fiatal orvossal, a ki igy szólt hozzá:~- Van-e
130 17| Én friss erővel vagyok és ki fogom gyógyítani azt a beteget -
131 17| és fekete - de nem nézett ki belőle valami sok jó.~Fiala
132 17| a méhek rajt eresztenek ki magukból.~Egy félholt asszony
133 17| életkedvvel teli asszony ment ki előttem folytatni azt, mit
134 18| nem tudok aludni, jerünk ki a gangra!~Ruhát kaptak magukra
135 18| kifáradtak, olvasásba kezdtek. Ki se mozdultak többé; Rubin
136 18| hogy visszatérjenek ahhoz, ki nem tud élni nélkülök. Az
137 18| mintha csak hallotta volna a ki nem mondott gondolatot,
138 18| a saját maguk arczától: ki van itt, kik ezek az idegen
139 18| Ez éjszakától fogva az, a ki kettőjök mellett a harmadik
140 18| embereket látni, alig ment ki a szobából és igaz érdeklődés
141 18| megrezzent az ismeretlentől, a ki mind jobban közeledett hozzá,
142 18| arról a szép kis leányról, a ki a harmadik emeleten lakott.
143 18| halvány, szép szőke ember, a ki mind jobban-jobban hozzáférközött
144 19| paloták egészen hóból állottak ki és ez, meg a szél teljesen
145 19| mindenkié.~- De én vájtam ki magamnak. Dolgozzon az ur
146 19| És nincs háziasszony, a ki beteg lesz, elfoglalja ágyad,
147 19| és kicsiny teremtést, a ki ágya szélén ülve, könyes
148 19| fölötted és jaj annak, a ki bánt!~Egybevetve a körülményeket,
149 19| szinésziskola egy koros növendéke, a ki elszerződött a vidékre és
150 19| Eldicsekedett véle az orvosnak is, a ki most már mindennap eljár
151 19| észrevette.~A lány törekedett ki, az Andrássy-uti villák
152 19| gyalázatos szeretkezést hallott ki. Nyögött kinjában és a dühtől
153 19| mint a festő kiszólt:~- Ki az? Ki van odakint?~Azt
154 19| festő kiszólt:~- Ki az? Ki van odakint?~Azt sem hallotta,
155 20| megóvják a kezet, hogy a kötőtű ki ne kezdje. Azzal nagy csengés,
156 20| asszonysággal. A gyerekek aludtak; ki a nagy diványon, ki a molyok
157 20| aludtak; ki a nagy diványon, ki a molyok kaszárnyájában,
158 20| Az egykori vőlegényemé.~- Ki volt az?~- Domoszlai Attila.~-
159 20| urfinak.~- Melyik urfinak?~- A ki meghalt?~- A kit tiz éve
160 21| egy szinész-asszonyság, a ki éppen ott volt.~Egy sovány,
|