Rész
1 1| darabontok, a tölgy asztalokon már édesen-kéken füstölt a mazsolás
2 1| beszélgettek ezalatt. Ezt már megszokták. Más következék,
3 1| fázósan zizegtek.~Tél volt már itten és a fára mászott
4 1| hogy a hegyek alja is fehér már. «Hó van!»~Mindannyiuknak
5 1| történetet, melyre Wejér gróf már csak homályosan emlékezett.
6 1| arcza egészén olyan volt már mint a milyen rajta a hollandus
7 1| némely figurákat ismert már. Abbanhagyták és beszélgettek.
8 1| egészen bebujt odujába. Most már csak Pétert a vadászgyereket
9 1| Úgy érezem. - Nem fél már tőlem, mi?~- Nem.~- Nem
10 1| be a fenyvesbe. Jártál már ott?~- Nem, de megtudom.
11 1| csak azután ocsudtak föl.~Már reggel volt. A sötét luczfenyők
12 1| elpusztult egészen, nincs már talán csak egy, az utolsó...~-
13 1| mint közeledik feléje, már látnia is kellene, már biztosan
14 1| már látnia is kellene, már biztosan feketéllik... Jön,
15 1| A mikor a hármat mondom, már czéloztál és lősz ide, de
16 1| vigyázz!~A gyerek alig tudott már lábán állani. Kitörte a
17 2| negyedórás. Azt hittem, már nem is válaszol. De egyszerre
18 2| találtam őket.~Ideje volt már, hogy a kun gyerek kikerüljön
19 2| csak haza ereszszenek.~Már egy éve volt itt a gyermekek
20 2| a mi arra vallott, hogy már másoknak is beszélte. Lassan
21 3| és hajnali három órakor már ott voltam a halottas ház
22 3| kezdett, de két percz mulván már aludt.~
23 3| után szaladgált, nagyra már reménye sem lehetett.~Régi
24 3| értesitést vette, a férj már kint feküdt a kerepesi temetőben.
25 3| a mikorra készen lesz, ő már vén lány. Az is igaz, hogy
26 3| először, de belátta, hogy ez már így van, nem lehet várni
27 3| férfi, a kit úgy megszokott már, mint magát, erőszakosan
28 3| férjre: megdöbbent és ezuttal már erőszakos módon szabadította
29 3| keresett. Izgatott lett, most már ellenállhatlan vágyakozás
30 3| szeptemberben volt... Akkor már a férj elhatározta magát.
31 3| temetési szolgákra.~Most már lelke egész erejével egyetlen
32 3| éltek. Nem járt hozzájok már senki, a szegény rokonok
33 3| beszédből. «Nó» mondá végül «már most mit ér neki!»~Aztán
34 3| De a falhoz támaszkodva már ott állott egy szegény asszony.
35 4| velem szemben.~Késő ősz volt már, a jegenyék körülöttem letarolva,
36 4| a mikorra kitavaszodott, már csak tekintete és annak
37 4| halálos betegen, az orvos már egy nap el sem akart jönni
38 4| megcsaltak.~Tiz éve nem voltam már gyermek és tíz esztendő
39 4| oda ültünk. Ott ismertek már engem, valaki beszélt itt
40 5| leül mellém; csak jönne már, ha öreg is!~Aztán behunyom
41 5| monte Pellegrinó, ég, de már kopasz egészen. A város
42 5| nem is látta. Pedig most már egész ragyogó keblét kitárta
43 5| hullám - annyiszor megesett már - vissza nem dobja a hajóra
44 5| szegény.~- Megszoktuk mi már. Oly szelid, oly szótlan,
45 5| egymás iránt oly hidegek már, mint két jégcsap az ablakon,
46 5| Lizzie Barton! Harmadnapon már mentek volna Palermóból
47 6| A gyerekek verés nélkül már föl se akarják venni, sirnak,
48 6| egyszerre. Sőt sok; de ha már megvan, megvan. Kilencz
49 6| kellene még. Hanem most már egyetlen párral sem lehet
50 6| meghalt, született másik. Már a lakás falai is telitve
51 6| nem jött a szoptatásból, már kezdeni kellett az etetést.
52 6| befőttes-üvegben leander-ág, a mely már egy féléve kinlódott, hogy
53 6| állandó gunykaczajára, - már egy félesztendeje fezt hordott
54 6| eladható voltáról a kereskedő már rég letett. Szivesen adták
55 6| élvezték az éjjelt. A gyerekek már lefeküdtek, részben aludtak
56 6| virágzott; a kis baraczkfákon már mutatkozott a gyümölcs.
57 6| Az ajtóban - az adótiszt már a czipőit vetette le - még
58 7| valamelyest megkönnyebbült. Most már némileg nyugodtan vizsgálgatta
59 7| hangulatban kelt fel. Tudta már, mit tegyen. Úgy fogja magát
60 7| ő. De nem tudta mondani, már vagy negyven lépést is mentek
61 7| nem az utolsót, ha csak már vége volna az egésznek!»
62 7| nappal. Tengeri hajó ringatta már, a mikor a lőporgyári dülőben
63 8| egy hónap sem telt el és már is mindenki ugy nevezte
64 8| akkor még fiatal volt. Most már ebben különbözött a sárga
65 8| Egy bizonyos idő multán már annyira rájárt a szája kedves
66 8| kedves szavára, hogy a mikor már izét mondott, ő akkor is
67 8| olyannak kell lenni mint a -~Már ki sem mondta a szót, értette
68 8| Inasa egészen beletörődött már ebbe a rendbe, kis gyerek
69 8| óta itt élt és valamelyest már ő is ösmerte e khaoszt.
70 8| lett, még akkor is, a mikor már a palota homlokzatán a nagy
71 9| vendégei mindannyian itt voltak már. Nyolcz, tiz fiatal asszony
72 9| egyik leány is egészen olyan már, mint az asszonyok, csak
73 9| sötétedett lassanként, az utczán már gyujtogatták a légszeszt,
74 9| csaltam meg magam. De már későn lesz becsületes bosszut
75 9| de ebben a pillanatban már arra gondoltam, mért esik
76 9| nivelliroztunk. És volt már olyan pillanatom is, a mikor
77 9| szólott a férfi.~- Pointe, már most mehetek - mondá a leány
78 9| Kiértek az utcza sarkára s ott már láthattak valamit a főváros
79 9| hogy szinte hittek is benne már és a heves szavakra a szerelem
80 9| kellett róla venni szemeit, s már csak az ablak üvegére nézhetett.~
81 10| jó későre esett, lombosak már a fák, rejtelmes homály
82 10| parasztpillangó és tul voltunk már mind a ketten azon a koron,
83 10| csak a szinesek érdekeltek már. Abbahagytuk az egész tudományt
84 10| tizenkettedik évemben voltam már, a lány is tiz. Sokat tudtunk
85 10| hogy tud. Csaknem kimondtam már, de olyan szelid, olyan
86 10| küldött.~Délután volt még, de már éreztük, hogy elmul a nap,
87 11| legnagyobb, - mindkettő nagyapa már, - meg is mondták nyiltan:~-
88 11| hitelügyleteket nem igen kötött már - de délután leült melléje
89 11| a lányodnak rosszat, ha már él, hát éljen, de hidd meg
90 11| Eh, végre is aggastyán már, csak a rövid, erős kezeivel
91 11| összetörte az asszonyt. De másnap már simogatta. Nagyon kedves
92 11| megkérdezte:~- Früstököltetek már, akartok egy kis szilvóriumot?~
93 12| s elment.~Egy óra mulván már ismét vasuton ült. A harmadosztályu
94 12| napon kedd volt, pénteken már kiterítve feküdt Gold István.~
95 12| Két hónap mulván, mikor már a lakás teljesen ki volt
96 12| Megtudta, a mit régen sejtett már, hogy az utolsó években
97 12| VIII.~A kupéban ültek. Már egy félórája valának férj
98 13| Arcza oly átlátszó volt már, hogy szinte világított,
99 13| hitszegés fekete jelei? Talán már mindenki látja, csak ő nem.
100 13| oh be nagyon! - tudta már, hogy miért. A másik: még
101 14| még csak kilencz éves, de már valóságos gazdasszony, pompásan
102 14| Megszólítottam:~- Szerezni kellene már egy kabátot, amice!~- Cras! -
103 14| gondol nyomban: «Eh, holnap már úgy se fog fájni!»~Nem talán,
104 14| csaknem elnevette magát. Már hogyne tudna krumpli-levest
105 14| többé a holnapot - elérte már.~Példátlan karrierjét példátlan
106 15| A leányt erre ismerték már, csak én nem tudtam, hogy
107 15| említettem neki, volt-e már annál?~Szinte megrezzent
108 15| befejezetlen mondatok: «nincs már... nem lehet hozzáférni...
109 15| szerencsével jártál? Biztos már!?~- Nem! - felelte szárazon
110 16| láttuk egymást, amikor ő már tizenhét éves lett, én meg
111 16| visszatartani a sirást, mely már kezdettől fogva csiklandozta
112 16| gyerek? De a következő napon már rossz sejtelmeim támadtak.
113 16| említett.~Egy csinos, de már nem fiatal ur volt. Hát
114 16| rózsaszin alakját.~Holnap már úgy is késő.~Édes kis martyrom,
115 17| olyan kitünően az, most már milliomos lehetne.~És hogy
116 17| között akad - egy.~De neki már az apja is az volt és a
117 17| mosolygott.~Később, a mikor már ott laktam, akkor is sokszor
118 17| ma befűtve, de az ágyakat már megvetették. Nyolcz ágy
119 17| Nézzed azt a leányt, láttál már szebbet? az férjhez adja
120 17| Még husz éves sincs és már huszonöt forint fizetése
121 17| hallgatag Kristófot; katona, már számvivő őrmester is.~
122 17| esküdött Dóra Arisztiddel, már nem laktam ott, hanem az
123 18| falakat. Világosság nem volt már sehol, de a melegtől aludni
124 18| azoknak, akik mindig alszanak már!~Majd átkarolta a kis Dóra
125 18| magyarázatképpen hozzátette: te már sokkal beszéltél, én egy-kettővel
126 18| És nem akar visszajönni.~Már arra is gondolt, hogy vajjon
127 18| búcsu-zokogásukat. Hajnallott már, a mikor bementek szobájukba.
128 18| Tudom, - mondá Ágnes - én már régen érzem, mint suhog,
129 18| közelükből. A nagyobbik látta is már, a kisebbik meg érezni kezdte.
130 18| hallja e szavakat többé soha már! Oda futott hozzá, átfogta
131 18| emberek!»~A kicsike most már éppen nem fél attól a fekete
132 18| mennyei chorál, introduktióját már itt is hallja; a fővárosi
133 18| lázas sietség: mit keresnek már itt, a mikor itt már mindennek
134 18| keresnek már itt, a mikor itt már mindennek vége van, menjenek
135 18| mindennek vége van, menjenek már!~Valamelyik hajnalon - hideg
136 18| és minden kék - Ágnes - már felöltözve - odahajolt hozzá
137 18| Az álmodozva nézett szét; már ez a világ is idegen volt
138 19| lábai csaknem zsibbadtak már, de azért érzett valamit
139 19| beállott egybe. Egy gyerek már guggolt is ott, de a sötétben
140 19| akkor vette észre, a mikor már belépett és a háziszentélyében
141 19| sem gyürődött. A szemében már benne van az a különös nézés,
142 19| czikkeket, a lapok most már fizetnek!~Ennyi életkedve
143 19| miatt nem jöttek el...~Most már csakugyan egyedül voltak.
144 19| vérét, szive alig dobogott már, a beszéd nehezére esett,
145 19| és vasaltat reám, és én már szobabért sem fizettem neki
146 19| ellátott jegyeket azonban már az első napokban megkapta
147 19| óriási vázán dolgozik, pedig már két hónap óta föloszlatták
148 19| adta magát. Küzdései most már csak arra terjedtek, hogy
149 19| nem szólt. Későn is volt már, sietnie kellett a «műhelybe».
150 19| beszéljen. Lakni Budára mennek, már csak azért is, mert Kőmivesnek
151 19| az orvosnak is, a ki most már mindennap eljár Kőmiveshez,
152 19| korán kezdődtek! Négykor már nem tudott aludni. De hétig
153 20| a Sári meg a Táltos megy már, akár a milling; gyerünk!~
154 21| volt ezekhez szerencséjük már, azért voltam őket említeni
155 21| mindent, de nem tudott enni már semmit. Igen halvány volt
156 21| A nagyobbik nem szopott már, az játszott, az aranyos
157 21| csaknem olyan nagyra nőtt már, mint a mamája. Annál kisebb
|