Rész
1 1| teljes sötétség borította el, nem látott semmit.~Belefogódzott
2 1| A látó idegei sorvadtak el tökéletesen és egy véghetetlen
3 1| magát. Együtt töltöttek el sok álmatlan éjszakát. Az
4 1| való történeteket beszélt el neki. Emlékezett egy asszonyról
5 1| Dühvel és utálattal töltötte el tehetetlensége és szerette
6 1| Most ezzel együtt költötték el az estebédet, szótlanul,
7 1| szines apróságokat mondott el arról a napról, a mikor
8 1| ötvenezer hold erdő terült el. Minden szál fa benne -
9 1| rettentő düh soha sem fogta el még állapota ellen. Fogait
10 1| nem tanyázhatnak itt, most el ide tévedének. A makkosból
11 1| évvel ezelőtt itt ejtett el apja, nem pusztult el, itt
12 1| ejtett el apja, nem pusztult el, itt van, csörtet feléje
13 2| végre is az utczán fogták el. Ütötték, verték, kínozták, -
14 2| Kilenczéves korában fogták el először Jászberény körül.
15 2| fiú bizonynyal azt hitte: el van zárva, de később megtudhatta,
16 2| addig tovább beszélni, mig el nem oltom a lámpát, a szemét
17 2| küldte ide. Hogyan, miért, - el fogom mondani. Vagy nincs
18 2| hozom, a mit vásárolsz, vigy el! - könyörgött neki.~- Ugyan
19 2| könyörgött neki.~- Ugyan vidd el! - szólt az apja.~- Marad!~
20 2| messziről, de szem elől el nem tévesztve, folyton követte.
21 2| családfő» olyan hangon beszélte el mindezt, a mi arra vallott,
22 2| körülményességgel. Hideg borzalom fogta el szivemet, agyamat égő kiváncsiság
23 2| egy pár percz előtt ment el.~- És a férj?~- Azt hiszem,
24 2| minek, micsoda czélt érek el véle; javítok valamit a
25 3| férfihez menjenek nőül, a ki el is tudja őket tartani...~
26 3| valami történetet beszélt el nekem egy meghalt férjről
27 3| asszony méltatlankodva fordult el, hanem akárhogyan is haragudott
28 3| anyja mondta:~- Derék ember, el fog tartani. Jó dolgod lesz
29 3| jön az, ha eljön-e, és ha el: hozzáadják-e, lesz-e benne
30 3| munkás.~Csak néha fogta el valami sajátságos unalom.
31 3| ellenállhatlan vágyakozás fogta el: találkoznia kell vele akárhogyan
32 3| váltotta fel.~Hirtelen váltak el egymástól. Az asszonynak
33 3| levelet.~Kétszer olvasta el, aztán darabokra akarta
34 3| háziorvos udvarlása, melyet el is fogadott.~Egész világossággal
35 3| Roppant hamar határozta el magát a kicsi. Alig volt
36 3| azzal volt, nem bocsátotta el maga mellől egy perczre
37 3| legyen. A holmikat adogatta el lassan-lassan, aztán vásárolt
38 3| még jóvá tehet valamit.~El volt zárva előle minden
39 4| sajátságos meleg érzés árasztott el. És nemcsak egy pillanatra;
40 4| megláttam, de alig telt el pillanat és szemeink összevillantak
41 4| is az vagyok... ne menj el... megyek utánad...~Senki
42 4| rejtelmes beszédek suhantak el közöttünk. A hangos útczán,
43 4| engedtem.~És mennyiszer fogott el a vágyakozás: menni utána!
44 4| csalogató és semmi életből el akartam menekülni az igazi,
45 4| betegen, az orvos már egy nap el sem akart jönni többé. Meg
46 4| csillag felé. Évek teltek el és nem egyszer úgy véltem,
47 4| az eszembe, és ezt talán el is mondottam félhangon.
48 5| vonatvezető, nem tévedünk-e el?! Fölugrálnak, megrémülnek,
49 5| Nincs csónak, a mely most el ne merülne; nincs tengerész,
50 6| olvasott. Egyszer‑egyszer el is felejtette, hogy nem
51 6| arczképeire. Azokat helyezte el az albumban és estenden
52 6| tőle, hogy honnan szerezte. El is készitette, hallotta
53 7| udvarol, melyiket vegye el? Az egyik parthie - az anyagiak
54 7| vonzotta, arra kellett mennie, el kellett mennie alatta.~Lehajtott
55 7| lány. Egészen azokat mondja el hangosan, a miket ő elmondott
56 7| azt szeretném, hogy hagyja el az egész világ és ne maradjon
57 7| alakja mutatkozott.~- Hagyjon el, szökjön a túloldalra! -
58 7| képes!~Kevés nap választotta el esküvőjétől és ő mind ezzel
59 8| valahányszor csak ismerős ment el mellette, megfogta és mutogatta:~-
60 8| Mert egy hónap sem telt el és már is mindenki ugy nevezte
61 8| összegyüjtötte a majorságot, soha el nem adott egyet is, neveltette,
62 8| ajándékhozóktól liczitáltatott el.~Gyüjtött, nem csak pénzt,
63 8| csak éjfél felé hallgatott el. Az inas ott virrasztott
64 8| szolgálat nélkül marad. Ugyan el lehet innen valamit emelni,
65 9| Legelőbb is két csoport vált el egymástól, az egyik, melyben
66 9| jelen s úgy helyezkedett el a lábaival, mintha magukban
67 9| ott várnak.~- Ki kiséri el?~- Valamelyik asszony. A
68 9| most mindjárt nem vihetem el magammal messzire, messzire.
69 9| Nem tudom mikor, mondja el a verset!~- Maga kell, maga
70 9| Eh, - szólt a férfi - el fog velem jönni, most mindjárt.
71 9| velem jönni, most mindjárt. El se megyünk, egymáséi leszünk.
72 9| kell egyedül.~- Szeretem.~- El fog velem jönni?~- El.~A
73 9| El fog velem jönni?~- El.~A lány nem reszketett,
74 9| Különösen a lányt fogta el valami sajátságos láz, félt
75 10| rossz dolgot követtünk volna el!~*~Az orgona-koszoru elkészült
76 10| aztán rohamosan hervadt el az orgonavirág-koszoru...~
77 10| Csak a kis Borhy Ida tünt el; - az asszonynyal, a ki
78 11| beszélt a fiaival. Nem titkolt el előttük semmit, csak azt,
79 11| Wertheim-szekrényének sem árulta el, nagy és hosszú kabátjának
80 11| adok egy krajczárt se! Menj el, ha akarsz.~- Megelégeltél.
81 11| korszakáról.~- Várj - mondá - el fogod érni, aztán boldog
82 11| fényes kifejezése ömlött el. Ez a patriarcha, a kit
83 11| nevetett, a mikor rágondolt és el tudta volna hallgatag nézni
84 12| munkácsi görög papot hivatta el a gyászos szertartásra.~
85 12| melyekre fullasztó görcs fogta el az asszonyt.~Heléna néma
86 12| valami sajátságos érzés fogta el: káröröm, meg gyűlölet anyjával
87 12| egy darab kötelet ásatott el a gyám küszöbe alá. Az még
88 12| másodrangu szállóban helyezkedtek el. Két szobájuk volt, egy
89 12| igy hivták a hirlapirót, - el fogja szöktetni Helenát.
90 12| azonban gyöngeség fogá el. Szemrehányásokat tett magának,
91 12| emberek, ha gazságot követnek el, azt brutálisan cselekszik
92 12| kezét s pillanatok telnek el, a mig beszélni tud hozzá.
93 12| történetéről is, nem feledte el elmondani azt sem, hogy
94 12| Megszöktem, megbántam, vezessen el, mentsen meg!~...A két fiatal
95 13| elbeszélést, megrettenve dobta el magától. Nagy furfanggal,
96 13| elgyengült végképp és azzal aludt el, hogy tenni fog.~
97 13| otthon hagyták. Alig mentek el, ruhát kapva magára, átszaladt
98 13| egyszerre fuldokló sirás fogta el és fölugorva székéről, a
99 13| bántson bennünket!... Hagyjon el, menjen...?~
100 13| anyámat és magát. Menjen innen el és ne jöjjön többé ide soha.
101 14| hivtak, csak én neveztem el ezen a rövid latin néven,
102 14| kegyetlenül megveri, talán el se sirja magát, mert arra
103 14| jókedvét alig vesztette el. A maga bajánál inkább elbúsította
104 14| ajánlottam neki, hogy adasson el a házmesterrel mindent és
105 14| mindent és az árán menjen el valami vidéki rokonához.~-
106 14| példátlan szerénységgel mondotta el:~- ...Aztán Párisban kerültem
107 14| ismerősömhöz. Nem jönne el velem leánynézőbe?~- Nagy
108 14| zokogni.~- Hohó! kisasszony, el tetszett téveszteni? - Odatoltam
109 15| fölugrik és legelsőbb hagyja el a budai oldalon kikötött
110 15| menjen akárhová; a mig el nem megy innét, itt maradok
111 15| szerencsétlenség, és mint oszlik el, mielőtt beállana valamely
112 15| meleg világosság öntötte el a fehér arczot, belülről
113 15| kávéházi engedélyeket ád és von el. A neve nem is név többé,
114 15| ez a fő, ezzel eresztett el és hogy hozzak neki egy-két
115 15| olyanok, a kik kérték: jöjjön el még egyszer, majd meglátjuk.
116 16| igazi jó testvért veszitek el benne. Ha olyan jó volt
117 16| egyszerre kitört.~Nem kergetett el többé, és bár arczczal elfordult
118 16| De akarom, hogy hagyjad el mind ama bájos füllentéseket,
119 16| kincseim! nem is árulok el belőlük semmit, csak egyet,
120 16| Avagy talán ez jegyezte el magát vele? Hogyan, miért?
121 17| fontosságáról, talán anélkül el sem képzelhették az életet;
122 17| émelyítő illata terjedt el, valamint a kisebb gyermekek
123 17| férje egy-két perczczel ment el előttem, a gyerekek hangos
124 18| és olyan álmodozás fogta el, mint nénjét. Nem kivánt
125 18| vezethet az. A forintot el ne felejtse odaadni a budai
126 18| megirva: «A tatának; adja el. (Ama boltban, a hol az
127 18| minden éjjel rettegve aludt el; hátha arra ébred, hogy
128 19| társadalmi állást foglalnák el, különböző időben járnak
129 19| Elmulik, nincs semmi baj.~El akart menni ujra, de nagyon
130 19| vonatkozólag), de hiába kékült el arcza a tehetetlen akarattól,
131 19| titkos örömmel árasztotta el a gondolat, hogy most ő
132 19| temetés után! De a mikor igy el van hagyatva, szabad-e szerelemről
133 19| étkezett, különben is nagyon el lévén foglalva. Jött a halottkém,
134 19| keletü harag miatt nem jöttek el...~Most már csakugyan egyedül
135 19| pamutbársony kosztümeket, el a hermelinköpenyt is és
136 19| reggelek! Együtt mentek el otthonról, az orvosnövendék
137 19| erősebb kézszorítással váltak el egymástól. Kezdetben csak
138 19| megesett, hogy igy váltak el:~- Jó éjszakát feleség!~-
139 19| elhagyatott angyalnak nevezett. El is akarta hozatni születési
140 19| valót kért...~Hetek teltek el és absolute nem tudta miből
141 19| lány ezt az egyet nem hitte el neki és mindenféle kifogások
142 19| nehezére esett és nem kisérte el a lányt, csak egy darabon.
143 19| szegény Eszter ebédjét ne egye el. Le is szökött - a mikor
144 19| szükséget érzett pénz dolgában, el is akart adni egyetmást,
145 19| könynyel.~- Inkább elmegyek, el kell válnunk. Majd visszajövök,
146 19| engem addig, ha soká jönnék, el ne feledjen, itt ne hagyjon.
147 19| jönnék többé soha: feledjen el, mintha nem is lettem volna,
148 19| is lettem volna, feledjen el!~Most ölelkeztek össze legelőször.
149 19| Eszter e napokon nem ment el otthonról és fölolvasott
150 19| mindenkorra maradjon otthon. El kellett hát mennie, de minduntalan
151 19| szemeit és látta: mint árulja el a leány, rútul, gaz módra,
152 21| nagyot és most ő illant el, mint a harmat.~Sebaj, támadt
153 21| huszonegyedik.~*~Nem telt el huszonegy nap sem és a kis
154 21| A hosszu képük ott nyult el a vizben sorra-rendre, komolyan,
155 21| csillogott, de nem illant el többé, mint a harmat.~Haj
|