Rész

  1    1|            néhány lovászon, Luigin és a kis vadászgyereken kivűl senki.~
  2    1|             Ábrám gróf a sirástól forró kis arczot magához vonta és
  3    1|                 Baja volt vele, pedig a kis paraszt úgy rettegett hangjától,
  4    1|              beczéztetni, mint lázbeteg kis lány. Egész estén át fogta
  5    1|                Többször megijesztette a kis Pétert, olyant kaczagott.
  6    1|                sziklán föl, sziklán le, kis hegyi lóval szügyig merülni
  7    1|          szobából, a nyitott ajtón át a kis Penészvirágnak, az asszonynak
  8    1|            lélekzetvétellel szunnyadt a kis Péter. Néha álmában szólt
  9    1|                  de bizonytalanul ült a kis hegyi lovon. Erősen fogta
 10    1|                poroszkált alattuk a két kis ló. Nem esett velük semmi
 11    1|                 a törpe, koldus, kopott kis fák ministráltak. - Folytonos
 12    2|                 arrább a lábad, adj egy kis helyet.~
 13    2|         hazavitte.~... Mért ment haza a kis morálhős? egy kissé érdekelni
 14    2|              hátul.~Az alsó Dunasor egy kis háza előtt megint megállt
 15    3|              pár külsőséget. Valamelyik kis leány babája ott feküdt
 16    3|      foglalkoztatnak: hogy lehessen egy kis vagyont szerezni, egy kis
 17    3|               kis vagyont szerezni, egy kis fekvőséget, házat, és hogy
 18    3|               jó kedve is volt.~És a mi kis pénze maradt, azon felment
 19    3|            sirnál, aztán visszatért két kis gyereke mellé - sirni.~Két
 20    3|                 tudta, mi az.~Aztán egy kis gyermeke született és annak
 21    3| Erzsébetvárosban, elmegy, visz neki egy kis pénzt, valami édességet
 22    3|              napot okolta és átment egy kis utczába, a hol nem volt
 23    3|                 semmi baj, éppen csak a kis leányról irtak: «Ujra foga
 24    3|             Ezután minden házi bajért a kis ártatlan volt a felelős.
 25    3|             megint bepiszkolod magad!~A kis lány végre megunta ezt az
 26    3|         kiterítve feküdt előtte a vézna kis holttest - az ő teste-vére,
 27    3|               azt felelte neki az álmos kis leány:~- Nem...~Másnap aztán
 28    3|                rossz voltam! - mondá.~A kis leány ijedten bámult a rossz
 29    3|            voltak. Ilyenkor kiengedte a kis lányt az udvarra is.~Máskor
 30    3|                nagyon is szegény volt a kis Mari. Éhes, kopott, elhagyatott.
 31    4|                 gondolhatott a gyászoló kis leány, a mig az idegen kis
 32    4|              kis leány, a mig az idegen kis fiú csodálkozó és meghatott
 33    4|                láttam, hogy nem az: egy kis leány kiváncsi tekintete,
 34    4|          boldogan mosolygó fejét és egy kis huszárcsákó alatt terpeszkedő,
 35    4|                  emlékszik még rám?~- A kis gyászoló lányra -~- A jó
 36    4|            Világos, meleg otthon volt a kis hivatalnok szobája. Az asztal
 37    6|              reparálások feldörzsölik a kis bütykőjüket, a szög kikezdi
 38    6|                 Négy zsemlye a négy pár kis csizmához. Négyszer annyi
 39    6|            velök az adótisztnek, ha egy kis rendet akar!~De mikor a
 40    6|                 ő neki magának csak egy kis szopogatni való csont maradt.~-
 41    6|                 Néha sütött magának egy kis iróstésztát, de a gyerekek
 42    6|               kései almafa virágzott; a kis baraczkfákon már mutatkozott
 43    7|             mint felelt:~- Kérem... egy kis türelmet... négy hónap mulva
 44    7|               hozzá. Bujkált egy hétig. Kis külvárosi korcsmákban, egész
 45    8|               ember, a nagy potrohával, kis fejével, rövid lábaival.~
 46    8|           férfiak beszédtárgya: a kövér kis ember még mindig nem tért
 47    8|               ebben különbözött a sárga kis bogaraitól, azt tartotta,
 48    8|         beletörődött már ebbe a rendbe, kis gyerek kora óta itt élt
 49    9|                 egyik.~- Ha nekem volna kis gyerekem, majd megmutatnám
 50    9|               barkós hivatalnok. Vidéki kis kereskedők, rossz szabásu
 51    9|         cserépkályha mellett ült, külön kis teaasztalnál.~A fiatal ember
 52    9|              mindig tudta: most két-két kis lépéssel oldalt vagy előre
 53    9|                 a teájukat, a leány egy kis sandvicht kért az inastól.
 54    9|          kellemes volt volna nekik ez a kis kaland s kedvesek ezek a
 55    9|               senki, a kire ad valamit.~Kis közökbe tértek, a lány előtt
 56   10|              neki: «Bájos, üde, illatos kis lányom, lilaszemü, szelid,
 57   10|                 lélekzetünk, nekem és a kis Borhy Idának, a mint betévedtünk
 58   10|     orgona-koszoru elkészült egészen, a kis Borhy Ida bámultatta magát
 59   10|              szemem könybe lábbadt és a kis lány önfeledten, vigan dudorászott
 60   10|             Kezem egyszerre rásiklott a kis barna, ezüstgyürüs kézre:~-
 61   10|              mit tettem, mert ha nem, a kis Ida elmegy más városba,
 62   10|      fiutársaságba kezdtem járni, bár a kis Ida velem akart lenni mindig.
 63   10|     sütött-főzött rám, mihelyt csak egy kis maradék-lisztre tehetett
 64   10|         maradék-lisztre tehetett szert. Kis kalácsokat hozott a szoknyája
 65   10|                elment, eltűnt.~*~Csak a kis Borhy Ida tünt el; - az
 66   10|                 ennek.~Oh tudom, hogy a kis Ida ebben az orgona-virágban
 67   10|           szorítok. Bájos, üde, illatos kis lányom, lilaszemü, szelid,
 68   11|                hatalmas szája körül egy kis gonoszság és sok jóindulat
 69   11|               sikerült is, de csak igen kis összeg erejéig, de néha
 70   11|         Früstököltetek már, akartok egy kis szilvóriumot?~A Wertheim-kasszából
 71   12|          végrendelkező egy külső városi kis házat hagyományozott. Öt
 72   12|       Visszavonultan, csendesen éltek a kis városban. Csak a gyászév
 73   12|                is irt az érdekében. Egy kis novella alakjában tálalta
 74   12|              vágya sodorta magával.~Egy kis mezővárosban esküdtek esti
 75   13|             viselte, magához ölelte két kis testvérét. Hol vannak a
 76   13|           valaha mást is szeressen. Egy kis, sovány, fekete leány, a
 77   13|          Andrássy-útra képeket nézni. A kis leány torkát fájtatta, lefektették,
 78   13|                fekete, mégis oly kaczér kis székre. Bámulta a butorokat,
 79   13|        erőltetve fölnevetett.~- Ó, maga kis bolond, hát én bántom magukat!
 80   13|              magának?~- Látom - szólt a kis leány alig hallhatólag -
 81   13|            hozzá és csitította:~- Rossz kis leány, micsoda csunya gondolat
 82   13|           akarja, nem jövök többet...~A kis leány fölemelte fejét, rája
 83   13|               házra, férjére is. Csak a kis Hanna arczán fakadt ki ujra
 84   14|                                 CRAS.~A kis Cras a konyhában lakott,
 85   14|                leginkább késő estén - a kis Cras mindig egyedül volt
 86   14|                 volt és igen szegény. A kis Iza még csak kilencz éves,
 87   14|               is jóllakottnak lássék. A kis Cras segített neki ebben:
 88   14|            egyszer hallottam, a mikor a kis Izán kitört a gyerek-természet
 89   14|              sors kegyetlenül elverte a kis diákot és ő - kissé könyes
 90   14|                 a fő keresetforrásuk. A kis lány pótolta, a mennyire
 91   14|   gazdasszonykodás kulcsát - meghalt.~A kis Iza nem volt több tizenegy
 92   14|             Vézna, tehetetlen, érzékeny kis lány volt: talán még cselédnek
 93   14|              mondá csendesen a leány.~A kis Cras a könyvből - tanult
 94   14|       elgazdasszonykodol, én meg tantok kis diákokat és azért is kapom
 95   14|       otthagytam a családfő nélkül való kis családot. És elvesztettem
 96   14|             szemem elől az egyedül álló kis leánykát és a «Holnap»-ot.
 97   14|               egész tegnapig, a mikor a kis Cras beállított hozzám.~
 98   14|                 Küldhettem haza egy-egy kis pénzt Izának. (Emlékszik-e
 99   14|                 állított az élére. Szép kis fizetésem van, annyi mint
100   14|                  Budára csak.~- Talán a kis Deviaczky Izához?~- Hát
101   14|         egymásra. A férfi kérdé:~- Édes kis Izám, tud-e még olyan pompás
102   15|               más lesz! Érdemes is, egy kis - szerelemért?~Erre a szóra
103   15|              letéve közjegyzőnél... Egy kis tea néha, este, gondolja
104   16|                 is rózsaszinü volt ez a kis lány. És amikor evett...
105   16|            Holnap már úgy is késő.~Édes kis martyrom, szeliden boruljon
106   17|         elhallgatott, a könyvvel játszó kis gyermekek ijedten néztek
107   17|              összekuporodva a legutolsó kis Fiala, a három éves. A cseléd
108   17|                 a szobámból, mert a két kis leány nagyon hangos énekszóval
109   18|                 Rubin-leány felköltötte kis hugát:~- Dóra, kelj föl,
110   18|          alszanak már!~Majd átkarolta a kis Dóra nyakát, forró arczát
111   18|                mély és száraz hangon.~A kis leány behunyta szemeit.
112   18|          hozzánk ér: akkor szenvedés.~A kis Rubin-leány bámulva nézett
113   18|                 élt itten, aztán valami kis munka után lement Aradra.
114   18|             volna egyet-mást megtudni a kis Dóra, de hogy a nénje egy
115   18|               zár: elmondott mindent, a kis leány hallott mindent. A
116   18|         szemekkel nézték és látták is a kis szoba homályában. Ágnes
117   18|                 szép virág!» hangzott a kis leány fülében az édes hizelgés,
118   18|          egyedül? Csillagom, virágom! A kis leány megfogta a kezét és
119   18|              megemlékezett arról a szép kis leányról, a ki a harmadik
120   18|      szétszálltak a folyam szinének egy kis részéről. Aztán egy pár
121   19|            annak üterét, szólott:~- Egy kis vérkeringési zavar! Elmulik,
122   19|                 de nagyon marasztotta a kis lány; olyan hálásan, lágyan
123   19|            gyöngyházból készült elegáns kis látcsőt és odaadta anyjának.
124   19|             szorította markába a kedves kis szerszámot és egészen érthető
125   19|               nem merte magára hagyni a kis leányt. Együtt virrasztott
126   19|             fiatal embernek is volt egy kis láza, de éppenséggel nem
127   19|            érintkezésről, - otthagyta a kis szépirodalmi könyvtárt,
128   19|            abban a reménységben: ha egy kis tésztással kinálnák meg?
129   19|               neki, délre pedig egy-egy kis erőt adó finom huslevest
130   19|               minduntalan hazafutott a «kis urához», hozott neki finom
131   19|          valósággal futva. Eszter sötét kis fejkendője, fehér nyaka
132   19|         lépéssel mögötte bandukolt.~Egy kis utczához értek. Az idegen
133   19|               hogy a baba ott ül, fehér kis testén alig egy kicsiny
134   20|             elkezdett kötni, mig a négy kis leánya lökdöste, kínozta,
135   20|                életerejét átplántálta a kis leányaira, ó maga számára
136   20|              Domoszlai néni?»~És a négy kis leány sem szólította igy,
137   20|                   Tizet ütött az óra. A kis kapun kijött a kakuk és
138   20|                 óra tizenegyet ütött. A kis kapun kijött a kakuk és
139   21|       brilliánsgyürűs férfikéz, hanem a kis szinész-asszonyság olyan
140   21|               szóltak egymáshoz:~- Adta kis perszonája, az ember hazavihetné
141   21|          házasok és gazdagok mind. Ez a kis szinész-asszonyság kinevette
142   21|                 ménkü nagy férje és két kis babája volt a szinész-asszonyságnak.
143   21|             részleteket a szerepéből. A kis jószág nagyon szeretett
144   21|               el huszonegy nap sem és a kis asszonyság tetten érte őket.
145   21|       befejezését tudom. Azt, hogy a hű kis asszonyság nem ment a Dunának.