Rész
1 1| gyermekkoráról, mely szakasztott olyan volt, mint az Ábrámé. Elbeszélte
2 1| lóra... Négy éves volt, de olyan nagy és erős, mint egy tiz
3 1| sirt, mikor apja megverte olyan kegyetlenül, hogy szinte
4 1| de haja, de arcza egészén olyan volt már mint a milyen rajta
5 1| legény hasonlitott reá. Olyan nagy fejüek, olyan sűrű
6 1| reá. Olyan nagy fejüek, olyan sűrű hajuak szögletes, Hephaistos
7 1| vágyakozása talán sohasem volt olyan erős, mint most, a mikor
8 1| fejére, mely szakasztott olyan formájú volt, mint az övé.
9 1| hogy is ragadt ő itten. Olyan bőbeszédű lett, mint egy
10 1| mindig csak ettek volna, olyan kövérekké lettek, mint egy
11 1| melancholikus zenéjét és szive olyan hangosan, különösen dobogott;
12 1| tollak estek a tenyerére. Olyan hó volt ez, mint a milyen
13 1| Moldovába. Maga is, a fagytól, olyan ábrázattal, mint az ében,
14 1| hókusz-pókuszt. Meghalni, elesni, olyan tehetetlenül, mint egy vén
15 1| Oda vágyott, annyi tűzzel, olyan éhséggel, hogy ettől az
16 1| ujra kitört nagyobb erővel, olyan forte, szinte beleszakadt
17 1| figyelt, hallgatódzott olyan szenvedélylyel, hogy arcza
18 1| tűlevelű cserjéket... Még olyan vadak is, melyek nem tanyázhatnak
19 1| Rekedten beszélt, majd hirtelen olyan érczczel, hogy Péter megrémült
20 2| I.~- Nem olyan nagy dolog az egész, egy
21 2| A város gyermekei között olyan riadalmat okozott, mint
22 2| egészen sötétek voltak. Olyan fantasztikus ez a hálóterem!
23 2| Az első negyedév végén olyan sovány volt, mint egy finom
24 2| és kezes, mint a bárány. Olyan jól és intelligensen viselte
25 2| győzött betelni a fiával, olyan jó volt az. Mintha megbánta
26 2| IV.~A «családfő» olyan hangon beszélte el mindezt,
27 2| Különben nem is érzi magát olyan rosszúl, mint gondoltam.
28 3| neki feleségévé lenni egy olyan embernek, a kit egy hónap
29 3| aztán meggondolta a dolgot: olyan szép verőfényes, tavaszi
30 3| valami nyomasztó szomoruság; olyan csendesen voltak mindig,
31 4| és egy idegen fiú között. Olyan benső, mély és szeretetteljes,
32 4| Isten veled... légy jó... olyan szomorú vagyok... jere...
33 4| leányszem, mozgékony, szép, olyan, mely minden ártatlansága
34 4| bolyongtam a főváros útczáin, olyan gondolatokkal eltelve, mint
35 4| szeretője volna és a szerető olyan bátran és bizalmasan kapaszkodik
36 4| természetesnek találtuk. És olyan természetesnek találtunk
37 4| hogy jött, elkéstem, és olyan rossz itt este egyedül! -
38 4| kérdeztem: érzi-e, szeret-e?~Olyan természetes volt, hogy így
39 4| kinyitja. Édes mulatság ez és olyan öröm az asszonynak. Felém
40 4| szemembe tóduló könynyeket. Olyan jó így behunyott szemmel
41 6| lelöki az ajtó elé.~Brr! olyan hideg van ilyenkor a konyhában,
42 6| magában az adótisztné. Egy olyan album, a milyen nekik volt
43 7| harmadik perczben. Apja iránt olyan öldöklő gyűlölséget érzett,
44 7| az ismerős hordárja csak olyan alázattal köszönt, mint
45 7| párosával. Ez a kettős magány olyan erőssé tette, mint a milyen
46 7| pillanatban előtte ismeretlen vér olyan dolgokra kényszeritené,
47 8| háromemeletes palota homlokzatát. Olyan nagy volt, mint egy kisebb
48 8| kicsi... az istenadtuk! Olyan légy...~Mikor minden be
49 8| igaza van!»~Csakugyan olyan volt, mint ama munkásállatkák,
50 8| és minek. Mohón, buzgón, olyan dühvel, hogy szinte megölik
51 8| olyanok, legyen mindenki olyan!» Ezt mondta, a mikor beiratta
52 8| tegye be hozzánk, legyen olyan mint a...~Egy bizonyos idő
53 8| fülönfüggőket, tajtékpipákat.~Olyan volt a háza, mint egy muzeum.
54 8| néha, dühében elnevezte. Olyan gazdag és ilyen tehetetlen.
55 8| kőméhről, fent a palotán. Hogy «olyan légy te is».~A szolga megrázta: «
56 9| gyenge pirosságával, mely olyan érzékenyen hat a férfiakra.
57 9| Az egyik leány is egészen olyan már, mint az asszonyok,
58 9| élvezte igazán a tánczot, mert olyan erős volt az öntudatossága,
59 9| nivelliroztunk. És volt már olyan pillanatom is, a mikor meg
60 9| valami különös fénynek, mely olyan, mint a jégvirágé...~Ujra
61 9| hazugság, önámitás, csalás; olyan jól esett versenyt haladniok,
62 9| csalni magukat és egymást. Olyan jól, hogy szinte hittek
63 10| Csaknem kimondtam már, de olyan szelid, olyan nyájas, olyan
64 10| kimondtam már, de olyan szelid, olyan nyájas, olyan alázatos volt.~-
65 10| olyan szelid, olyan nyájas, olyan alázatos volt.~- Hova megyünk
66 10| hanem lassan foszlott szét. Olyan jó volt, olyan sokáig értünk
67 10| foszlott szét. Olyan jó volt, olyan sokáig értünk oda, a mig
68 11| csodálatosan jó volt a családjához, olyan, mint egy hatalmas tölgy,
69 12| volt a nagyságos urnál, olyan fajta zömök, barna szakállas,
70 12| most tört ki először:~- Olyan vagy, mint apád.~- Miért?~-
71 12| fogva a leány iránt is csak olyan szigoru, sőt kiméletlen
72 12| hosszu fiatal emberrel, a ki olyan lassan és ünnepélyesen beszélt,
73 12| asszony volt Gold Istvánné, olyan egyszerü volt terve is.~
74 12| kivenni, mit érez, mit gondol?~Olyan csendes volt, mintha aludnék,
75 12| csendes volt, mintha aludnék, olyan mozdulatlan volt, mintha
76 13| leány, tizenhárom éves, olyan üde, olyan bájos, mint virágzó
77 13| tizenhárom éves, olyan üde, olyan bájos, mint virágzó almafa-ág -
78 13| szemeit és azt találta, hogy olyan rút, olyan titokzatos, mint
79 13| találta, hogy olyan rút, olyan titokzatos, mint a milyennek
80 13| fölemelte fejét, rája nézett, de olyan különös, olyan bűvös tekintettel,
81 13| nézett, de olyan különös, olyan bűvös tekintettel, hogy
82 14| a szavajárása volt, amit olyan csudálatos hangsulyozással
83 14| pörölt a leánykával, de most olyan különösen gyöngéd volt hozzá:~
84 14| egy férfi egymagában is olyan nehezen tud megküzdeni az
85 14| megkértük. A leány sirt és olyan zavarban volt, hogy azt
86 14| Édes kis Izám, tud-e még olyan pompás krumpli-levest főzni,
87 15| elolvassa egyszer-kétszer. De olyan komolyan, olyan mélyen foglalkozik
88 15| egyszer-kétszer. De olyan komolyan, olyan mélyen foglalkozik azzal,
89 15| még fehérebb lesz, majdnem olyan, mint egy márvány mellszoboré.
90 15| Dunába. Mindenik darabka után olyan mozdulatot tesz, - megint
91 15| elvörösödött. Szép arcza egyszerre olyan lett, mint Meduzáé, frou-froujának
92 15| egyrésze egészen elhagyatott és olyan fantasztikus: járókelői
93 16| testvért veszitek el benne. Ha olyan jó volt hozzám, mint a milyen
94 16| lelkemben régi alakját, mely olyan könnyü, olyan bájos illatos
95 16| alakját, mely olyan könnyü, olyan bájos illatos és szines
96 16| szerelmem volt, helyesebben egy olyan valaki, aki mind e háromból
97 16| nézésü kék szemek hirtelen olyan kétségbeesett, prózai kifejezést
98 16| holnapután férjhez megy - nem egy olyan valakiért nézett komoran,
99 17| asszony s ha nem lett volna olyan kitünően az, most már milliomos
100 17| hogy a császár sem alszik olyan ágyban, mint ő.~Mindez állításokban
101 17| sem nyögött s a gyerekek olyan mohósággal ettek, hogy nem
102 17| Dóra Arisztiddal együtt olyan boldog volt, mint Fiala
103 18| negyedik emeletről nézve, olyan különös ez a fővárosi udvar.
104 18| ok nélkül, lelki állapota olyan lett, mint a testvéreé.~
105 18| s mégis hatalmas erejü. Olyan szeliden simogatta az aranyszinű
106 18| össze! Fogyni kezdett és olyan álmodozás fogta el, mint
107 18| arczképét senki. Hiába tud olyan jól, az öltözete miatt nem
108 18| A ház aludt, csakugyan olyan volt, mint egy nagy kripta.
109 18| világ is idegen volt neki. Olyan hideg, olyan néptelen, minden
110 18| volt neki. Olyan hideg, olyan néptelen, minden mozgás
111 18| ismételte a mondást, de olyan szomorú hangon, annyi fájdalommal,
112 18| Mint egy festett panoráma, olyan volt az egész kép; hang
113 18| mozgott egy‑kettő. Azok is olyan lassan, álomszerüen; nem
114 19| marasztotta a kis lány; olyan hálásan, lágyan nézett reá,
115 19| föl valamit Kőmives ur, olyan szépen tud olvasni.~Az istentelen
116 19| egy kissé.~A tervezgetések olyan kedvesen, bátran, csaknem
117 19| nem volt talán soha még. Olyan boldog volt a lány miatt,
118 19| deliriumban a másik. A férfi olyan volt másnap reggel, mint
119 19| egy beteg, öreg ember, de olyan büszkén mosolygott, mint
120 19| hangja, sírás volt benne:~- Olyan nehéz ez... könyörüljön
121 20| azt, hogy az ifju urnak olyan szomoru vége lett.~- Mintha
122 20| mellől szipegve beszélt:~- Olyan igaz, mint hogy ez az ostor
123 21| kicsiny szinész-asszonyság.~De olyan kicsiny, mint egy alacsony
124 21| haj, - ha nem lett volna olyan kicsiny, még akkor is nagyon
125 21| a kis szinész-asszonyság olyan volt, mint a harmat, ha
126 21| neki; kicsiny is, gyors is, olyan, mint a milling. Most hajlongott,
127 21| hazavigyék a feleségüknek.)~Olyan könnyü, olyan szép lett
128 21| feleségüknek.)~Olyan könnyü, olyan szép lett volna, de ha nem
129 21| Gyer velünk asszonyka, olyan palotát építtetünk a számodra,
130 21| palotát építtetünk a számodra, olyan temérdek nagyot, hogy ha
131 21| beszélni még, de csaknem olyan nagyra nőtt már, mint a
132 21| Csak otthon, mindig otthon, olyan szeliden, olyan boldogan.~
133 21| otthon, olyan szeliden, olyan boldogan.~A hosszu ember
134 21| Az egyikre azt, a melyik olyan nagy volt, mint ő, a másikra
|