Rész
1 1| jőve, Wejér Ábrám pihenőt sem engedett a kéjtől fáradságtól
2 1| egy-egy szóval feleltek. Azzal sem törődének, hogy Wejér lehajol
3 1| háromszor, de nem sirt. Akkor sem sirt, mikor apja megverte
4 1| mindennap, néha meg egy hétig sem látták egymást. Ábrám egyre
5 1| egészen elállotta a hó. Sem a faluba, sem a várba nem
6 1| elállotta a hó. Sem a faluba, sem a várba nem szállt még egy
7 1| szállt még egy idegen madár sem. Ragyogó, világos, csendes
8 1| meglátni még csak egy pusztát sem abból a temérdek hóból,
9 1| Ilyen rettentő düh soha sem fogta el még állapota ellen.
10 2| egész napi kinlódás után sem tudtam többre vinni eldobott
11 2| megfogni nem tudta egyik sem.~Nem éreztem semmiféle fájdalmat
12 2| üdvözölni azt a - véletlent.~Fel sem keltem a díványról, azt
13 2| azzal, a mi a megfejtésre sem érdemes. Sajnálja a bűnös
14 2| hozzátartozói, azt nem tudta senki. Sem a Kunság, sem az egész ország
15 2| tudta senki. Sem a Kunság, sem az egész ország nem vállalta.
16 2| egész ország nem vállalta. Sem a születési helye, sem az
17 2| Sem a születési helye, sem az illetőségi helye nem
18 3| a hajnal-éjszaka amolyan sem nem sötét, sem nem világos,
19 3| hajnal-éjszaka amolyan sem nem sötét, sem nem világos, de azért kellemetlenebb,
20 3| imádkozni.~Hanem az öreg még sem igen ragaszkodott az imádkoztatáshoz,
21 3| szaladgált, nagyra már reménye sem lehetett.~Régi találékonysága
22 3| kezét. A gyermekeire rá sem mert nézni.~Az utolsó hónapban,
23 3| Végül:~- Nem akarhatta ő sem, hogy elássam magam elevenen!~
24 3| neki a külvárosnak.~Sehol sem találkozott semmi ismerőssel.
25 3| szerelmükről nem szólt egyikéjük sem. Talán öntudatlanul az elhunyt
26 3| asszonyra!~Belátta, hogy mit sem tehet. Legfeljebb azt hogy
27 3| fővárosból. Tudta kitől jön, föl sem bontotta, visszaküldte.
28 3| maga mellől egy perczre sem. És esténként beszélt neki
29 3| és nem törődött vele mit sem.~Elüldögélt otthon, néha
30 4| gyászoló, kezdetben eszembe sem jutott. Később gondoltam
31 4| az orvos már egy nap el sem akart jönni többé. Meg kellett
32 4| és valami nem engedte ezt sem. Fölépültem és mentem tovább
33 4| életteleneket, melyek egy cseppel sem érdekelnek jobban, mint
34 4| itt többé! De ez az öröm sem tudott megvigasztalni. Mást
35 6| most már egyetlen párral sem lehet több. Kezet adtak
36 6| te miből élsz?~- Én magam sem tudom!~Néha sütött magának
37 6| tisztított az udvaron - szó sem lehetett.~
38 7| elnököt.~A háziúr végre sem tudta eltürni szó nélkül,
39 7| hasonlitok rá egy csöppet sem. Bizonyithatom ezt a kegyelmes
40 7| vagyok, az egész város még sem tudja, ki vagyok!»~A mikor
41 7| kedvesebbet. Nem tudta maga sem, hogy történt, de az utolsó
42 7| a szerencsétlenség előtt sem. Megjelent hivatalában s
43 7| nem, erre még a jó isten sem képes!~Kevés nap választotta
44 8| méh»-é. Mert egy hónap sem telt el és már is mindenki
45 8| szeretett, mint a méh. És eszébe sem jutott, hogy mást megakadályozzon,
46 8| kell lenni mint a -~Már ki sem mondta a szót, értette mindenki
47 8| különös. Még végrendeletet sem hagyott. Sokan voltak a
48 9| nevettek.~- Akkor elmegyek, úgy sem tudom, hogy türnek meg maguk
49 9| ön velem akar jönni. Ez sem illik, hanem jó, talán épen
50 9| egymáséi leszünk. Az önéi úgy sem akarnák soha, és nekem nincs
51 9| nap a hegyoldalba tűz. Meg sem is érezte hol van, a mint
52 10| Nevettünk ezen, magunk sem tudva, miért. Különösen
53 10| Nem törődött a napsugárral sem, mely erről is, arról is -
54 10| én mit mondtam, abból mit sem tudok, de most előttem áll
55 10| közömbös. Pedig soha senkit sem szerettem mást.~De hisz
56 11| két Wertheim-szekrényének sem árulta el, nagy és hosszú
57 11| mellőle mozdulnia egy tapodtat sem. Amikor otthon volt, ott
58 11| de nem tudott tenni mit sem. Az öreg Jób hajthatatlan
59 11| forintból nem kap egy krajczárt sem.»~Ha egyedül maradt a negyedik
60 11| szerteömleszti ágaiba. Még sem, ebben a szeretetben sok
61 11| feleség leányával szemben sem. Adott annak is annyit,
62 11| és nem akart róla tudni sem. Gyűlölte, mert mindig irkált
63 11| hogy soha egyetlen-egyet sem igy. A lelke is nevetett,
64 12| pénzemből egy krajczárt sem. Tavaly ez az ember volt
65 12| A gyám Heléna kérésére sem akarta kifizetni az összeget,
66 12| a zongoraórákról tudni sem akart többé.~Az anya fiskálist
67 12| gyámnak adott igazat, s szó sem volt arról, a mit az özvegy
68 12| segíthetett anyján száz forinttal sem! És nem lehetett változtatni
69 12| gyám küszöbe alá. Az még sem akart meghalni; neki pedig
70 12| Fel a miniszterhez; ha az sem segít, fel a királyhoz.~
71 12| gyámját elmozdítani. Sehogy sem lehetett. Pedig a belügyi
72 12| vették figyelembe, vagy észre sem vették. De ha siker nem
73 12| házasságot, mely különben sem rossz.~A fiatal ember terve
74 12| hogy az se maguk előtt, sem a közvetlen szemlélő előtt
75 12| cselédeken kivül még senki sem beszélt szerelemről.~Egy
76 12| feledte el elmondani azt sem, hogy tulajdonképpen a munka
77 12| menne. Egyetlen egyszer sem nézett vissza férjére, a
78 12| volt az övé, egy cseppet sem, soha többé.~
79 15| méltatja őket egy tekintetre sem. Ellenkezőleg, leszalad
80 15| arcz nem változik akkor sem, a mikor mindnyájan elhelyezkedünk
81 15| törődik velünk mitsem, észre sem veszi, hogy nézzük, újra
82 15| egy szolga vagy szobaleány sem... Menekülnie kellett, utána
83 15| kiolvastam a végéből, bár az sem volt teljes, megszakadt,
84 16| emberi lénynek fogalma sem lehet.~Barátom, testvérem,
85 16| érzém magam, mintha még sem barátság, hanem igazán tiszta
86 16| úgy, mint ahogy magaddal sem beszélnél mindig, mert évezredek
87 17| lehetne.~És hogy a császár sem alszik olyan ágyban, mint
88 17| kevés volt az igazság, még sem merném Fialára rámondani,
89 17| fontosságáról, talán anélkül el sem képzelhették az életet;
90 17| sáfrány-utazó nem volt elbizakodott, sem fanatikus babonás, csak
91 17| fekve töltötte. Fél évig sem ment ki az utczára és ha
92 17| tökéletes boldogság még sem lehet ezen a földön, néha
93 17| és bár se ő nem érezte, sem a férj elhinni, felfogni
94 17| végekhez. Az ételt látni sem birta, a hustól meg éppen
95 17| hozatott, az asszony egyszer sem nyögött s a gyerekek olyan
96 17| hogy nem volt módjukban sem a lengyel, sem a magyar
97 17| módjukban sem a lengyel, sem a magyar himnusból énekelni
98 17| előlre vetődő árnyéka. De sem ő, sem senki nem látta azt,
99 17| vetődő árnyéka. De sem ő, sem senki nem látta azt, amit
100 18| volt, de kalapja egy csepp sem... A rajzoló két hónapig
101 18| hogy a nénje egy szóval sem említette soha, nem mert
102 18| nénjét. Nem kivánt többé ő sem embereket látni, alig ment
103 18| szóltak egymásnak egy szót sem. A nagyobbik hosszú levelet
104 18| nem merve rája tekinteni sem. A ház aludt, csakugyan
105 19| Bizonyos, hogy az utczán sem volt meleg. A mint kilépett
106 19| fodorított frou-frou még meg sem gyürődött. A szemében már
107 19| tudott többé szólni egy szót sem és meghalt.~*~Az orvosnövendék
108 19| kollégája, de azért egy cseppet sem volt gonosz ember és sajnálta
109 19| elfeledkezett róla és észre sem vette, hogy az elaludt az
110 19| reám, és én már szobabért sem fizettem neki két hónapon
111 19| Kőmivest, nem tudatta vele azt sem, hogy most abból élnek,
112 19| darabon. Nem volt hát sejtelme sem annak vakmerő csalásáról.~
113 19| legjobb akarata daczára sem maradhatott otthon, jöttek
114 19| annak minden mondása, még sem tudta megkülönböztetni egyetlen
115 19| megkülönböztetni egyetlen szavát sem.~A férfi meg szinte hangosan
116 19| hallott többé semmit, azt sem, a mint a festő kiszólt:~-
117 19| az? Ki van odakint?~Azt sem hallotta, a mint az ajtó
118 19| tovább ment és a leány azt sem tudta, hogy ott volt.~*~
119 20| maradt.~Nem szóltunk egy szót sem, azt is lassan mondtuk.~
120 20| néni?»~És a négy kis leány sem szólította igy, hogy «nagymamám»,
121 20| pipákat szeretné kiverni, azt sem szabad...~Lassan beszélt
122 20| Szekérnyom nem volt még most sem.~Fáztam, dideregtem, évődtem,
123 21| Nem telt el huszonegy nap sem és a kis asszonyság tetten
|