Rész
1 1| homályosan emlékezett. A mikor apját, a főispánt a vármegye
2 1| alispánékra... Elregélte azt is, a mikor apja először ültette lóra...
3 1| nem sirt. Akkor sem sirt, mikor apja megverte olyan kegyetlenül,
4 1| virradt rájuk akárhányszor. A mikor álmatlan volt Ábrám, Perei
5 1| csapatni. Voltak napjai, a mikor mindenkit meg akart veretni.
6 1| olyan erős, mint most, a mikor a csinyt tevő béres is elfutott
7 1| lélekzeni se mert és egyszer, a mikor véletlenül megfogta a vak
8 1| mint az övé. De a gyerek, a mikor csak szerét ejthette, elszökdösött
9 1| ostorával...~Egyszer-egyszer, a mikor Péter lebukott és nagyokat
10 1| mondott el arról a napról, a mikor szinészeit kiverte a házból.
11 1| fogok: egy, kettő, három. A mikor a hármat mondom, már czéloztál
12 1| megvilágosodott, czélzott és mikor a «három» felhangzott, annak
13 2| magam - egész életemben - a mikor egy novellát kellett volna
14 2| gyerek.~Az első héten, a mikor megjön a javítandó, - tudod -
15 2| fegyverkovácshoz inasnak. Mikor elment az intézetből, nem
16 2| régebben visszakerült. Aznap, a mikor búcsúztam tőlük, láttam,
17 3| előtt.~Tél eleje volt, a mikor a hajnal-éjszaka amolyan
18 3| hozott és megkérdezvén: «mikor jöttem?» bebocsátott.~A
19 3| ott a szegény leány s a mikor elmentem mellette, a zajra
20 3| kelt, tehát akkorról, a mikor anyagi romlásuk még nem
21 3| Végre is kiteremtette, sőt a mikor haza hozta a szelvényt,
22 3| tovább élni.~Az asszony, a mikor az értesitést vette, a férj
23 3| lesz belé. Isten tudja, mikor jön az, ha eljön-e, és ha
24 3| természetszerü kezd előtte lenni, a mikor hirtelen megszakad. A férfi,
25 3| ablakában ülve, tavaszszal, a mikor az útat mindenfelé virágzó
26 3| refrainjét mondaná.~Aztán a mikor felócsudott, egy kissé önigazolásul
27 3| mégis csak megdöbbent, a mikor kiterítve feküdt előtte
28 3| fölkereste néha, de legutoljára, mikor ott volt, pénzt kért. Nem
29 3| Köszöntött és kérdezte, mikor lesz a temetés.~ ~
30 4| Egyszer - azon a napon, a mikor faluról behurczolkodtunk
31 4| egymást először. Most, a mikor vége a játéknak és a nagy,
32 4| innét. Másfelé nézett, a mikor megláttam, de alig telt
33 4| a magam árnyékába. És a mikor elkövetkezék Mária hava,
34 4| teljes év következett, a mikor megfeledkeztem teljesen
35 4| élet minden jelenése.~És a mikor arra ébredtem, hogy a csók
36 4| egymáshoz. Különösen télen, a mikor együtt kell élni és mulatni
37 4| temetésén...~- És a kocsin -~- A mikor elmentünk a városból, óh,
38 4| gyerekek is nevettek, a mikor a néni egy úrral jött, és
39 4| az apa is mosolygott, a mikor kipirult arczczal, reszkető
40 5| ruha rajta, mint akkor... A mikor nászra várta falai közé
41 5| ezelőtt. Azon a napon, a mikor siettek a nász elé!~Hova
42 6| egy kis rendet akar!~De mikor a gyermekek, ah, oly kedvesek!~-
43 7| Leánykérésről beszél most, mikor az újságok tele vannak,
44 7| sem tudja, ki vagyok!»~A mikor ezt konstatálta, megvigasztalódott
45 7| Tengeri hajó ringatta már, a mikor a lőporgyári dülőben egy
46 8| fejével, rövid lábaival.~Mikor fölrakták a házra, melynek
47 8| istenadtuk! Olyan légy...~Mikor minden be volt vakolva az
48 8| fölirás is Takarék Pénztár, a mikor a városban nem beszéltek
49 8| igazgatónál a kölcsönt. Az volt, a mikor a parasztok hozták a sok
50 8| mért ne lett volna vidám, a mikor szép asszonyok jöttek föl
51 8| elnézést kérjenek tőle?! A mikor földhöz ragadt szegények,
52 8| mindenki olyan!» Ezt mondta, a mikor beiratta a betéteket, erről
53 8| szája kedves szavára, hogy a mikor már izét mondott, ő akkor
54 8| mindenre volt hasonlata. A mikor az új palota megevett egy
55 8| hogy hiú bolondok, a kik mikor testamentumot csinálnak,
56 8| úr vetette meg magának. A mikor hetven éves lett, még akkor
57 8| éves lett, még akkor is, a mikor már a palota homlokzatán
58 8| érzett mint a hála... És a mikor így fölmelegedett, eszébe
59 9| érte égni, mint egyszer, a mikor hónapokig nem láttam úri
60 9| lányt, kint a vidéken, a mikor nivelliroztunk. És volt
61 9| már olyan pillanatom is, a mikor meg voltam győződve, hogy
62 9| ostobaság s milyen rossz, a mikor hátba üti az embert józansága,
63 9| a kik akkor kelnek fel, mikor a nap lemegy: nem voltak
64 9| meghalt 18...~- Nem tudom mikor, mondja el a verset!~- Maga
65 9| ragyogott az egész pálya, mint mikor a lehunyó nap a hegyoldalba
66 10| futottunk ki a kertből, a mikor kiértünk az utczára, Ida
67 11| a negyedik feleség felé.~Mikor egyedül maradtak, az öreg
68 11| ügyelni a vén Jóbra! De a mikor az hiába iratott neki szerelmes
69 11| bódulásból akkor józanodott ki, a mikor akart. Még tréfált vele,
70 11| A lelke is nevetett, a mikor rágondolt és el tudta volna
71 12| III.~Két hónap mulván, mikor már a lakás teljesen ki
72 12| lehet, pedig az tavaly, a mikor bálozni kezdett, nem is
73 12| még mozdulataiban is. A mikor kiterítve feküdt előtte
74 12| kifizetni az összeget, sőt a mikor özvegy Gold Istvánné hangos
75 12| Akkor se rezzent össze, mikor a gyám a katonatisztet teljesen
76 12| legtitkosabb titkait is. Mint mikor a bűnöst valami mondhatatlan
77 14| fölött virrasztott - Cras.~- Mikor fogja maga, amice, kialudni
78 14| Nem egyszer hallottam, a mikor a kis Izán kitört a gyerek-természet
79 14| több tizenegy évesnél, a mikor igy egészen egyedül maradt
80 14| Legfőképpen azon éltek. A mikor megunták, újra kezdték.
81 14| róluk egész tegnapig, a mikor a kis Cras beállított hozzám.~
82 14| felügyelőnő a szeretetházban.) A mikor mérnökké lettem, úgy folyt
83 15| nem változik akkor sem, a mikor mindnyájan elhelyezkedünk
84 15| mondott valami nevet, a mikor bemutattam magam neki. Lassanként
85 16| elmult nekem és most, a mikor érzékenyen búcsuzom tőle:
86 17| aszfalttal. És vannak esetek, a mikor a poéta megrémül és csakugyan
87 17| mindig a legfinomabb volt.»~A mikor velem beszélt és mikor még
88 17| A mikor velem beszélt és mikor még nem laktam ott, mindig
89 17| diadalmasan mosolygott.~Később, a mikor már ott laktam, akkor is
90 17| boldog ember.~Azon a napon, a mikor behurczolkodtam, éppen baj
91 17| asszonynyal, a bérét kérte és a mikor ezt nem kapta meg, fenyegetődzött
92 17| mondá és nem rémült meg, a mikor a férje megbetegedett, még
93 17| megölelni, mint azon a napon a mikor feleségévé lett; félénk
94 17| kikkel járt táncziskolába. Mikor az uszodába járt és a nagy
95 17| illat most az orrában van. A mikor Gyöngyösön laktak, estélyt
96 17| az ételt is és egyszer, a mikor sajtot tálaltak fel vacsora
97 18| aranyszinű szakállát, a mikor Ágnes csúfot űzött belőle,
98 18| búcsu-zokogásukat. Hajnallott már, a mikor bementek szobájukba. Idegen
99 18| villant át fehér arczán, a mikor a szőke emberről beszéltek.~
100 18| kérdésekkel kinozta testvérét. Mikor estefelé jött, mit beszélt,
101 18| érzett, mint azelőtt, a mikor félt elaludni, mert nem
102 18| mit keresnek már itt, a mikor itt már mindennek vége van,
103 18| elváltak a hajnaltól. A mikor kiértek a folyamhoz: a kék
104 19| csak akkor vette észre, a mikor már belépett és a háziszentélyében
105 19| költözködik, azt se tudod, mikor mond föl, - talán akkor,
106 19| mond föl, - talán akkor, a mikor megszoktad vele a nyomoruságot.~
107 19| Egészen megkönnyebbedtek, a mikor belépett a férfi, a lakó,
108 19| fiatal, szépeket irt rólam, a mikor játszottam, gyászruhában
109 19| fölébe.~Oh be szép volt, a mikor aludt, még kedvesebb, mint
110 19| Talán a temetés után! De a mikor igy el van hagyatva, szabad-e
111 19| az uton is, otthon is. ‑ Mikor lesz katona, a huszársághoz
112 19| egye el. Le is szökött - a mikor meg tudta tenni ‑ délidőn
113 19| bűvös-bájos napok voltak ezek. A mikor együtt valának, a részleteket
114 19| a rettenetes utra, de a mikor a lány átsuhant szobáján,
115 19| ott benn halk hangon, a mikor fejében ezer üllő és kalapács
116 20| Hogyne hajtattunk volna be, a mikor behajtattunk. Bent a házban
117 20| háznép is ebben évődhetett, a mikor az agár minden okoskodás
118 21| Dehogy is nehezteltek rája! A mikor látták édes figuráját, tekintetükkel
119 21| előtte és módosan szólt:~- Mikor találhatom nagyságodat otthon,
120 21| hangosan nevetett is. És a mikor ott künn tombolt a közönség,
|