Rész
1 1| Igazságtalanul vert meg, most is mondom, igazságtalan
2 1| nagyon szeretett kártyázni.~Most is egy nap, hogy öcscsét
3 1| aludt. Sosem ivott bort, de most sokat és különösen nehéz
4 1| ideje előtt, de kiket még most is jobbágyainak nézett.
5 1| sohasem volt olyan erős, mint most, a mikor a csinyt tevő béres
6 1| nyikorog, vad vértől piros most mindenfelé...~
7 1| Penészvirágnak hívott itt mindenki. Most ezzel együtt költötték el
8 1| egészen bebujt odujába. Most már csak Pétert a vadászgyereket
9 1| Úgy-e maga kicsi Penészvirág most mosolyog?~- Igen, hogy tetszik
10 1| a harminczegyedik napon.~Most ez jutott eszébe és haragudott
11 1| rövidebb, de a nehezebb út most következék. Kúszniok, mászniok,
12 1| kereste rajta a kakast. Keze most fázott, nem találta. Ingerülten
13 1| melyek nem tanyázhatnak itt, most el ide tévedének. A makkosból
14 1| hullatja fölülről a havat...~És most mind e zaj egyszerre elfül.
15 2| kész volt, papirra vetése most: - egyszerüen lehetetlen.~
16 2| legjobb esetben vad és állati most nekem. A mi belőlük megérint:
17 2| segítségemre jön.~A véletlen most is megjött, de csak későn,
18 2| Hajnal felé volt, a gyerekek most aludtak a legmélyebben,
19 3| befüstölték a szobát és most égő pipájukat dugdosták
20 3| Ezek a gondok ott ültek most is a halott arczán és a
21 3| az életben is nagy volt, most egyszerre csodálatosan megnövekedett
22 3| tréfásan...~- No asszony, most egyszerre gazdag lennél,
23 3| De délután volt, és ha most ül gőzösre, csak éjszaka
24 3| keresett. Izgatott lett, most már ellenállhatlan vágyakozás
25 3| vágyakozás: megtudni, megnyerni, most, azonnal, mindent.~- Azért
26 3| volna, elmennek mindjárt most:~- De az asszony szólt:
27 3| találtatott, neki szól, hát most hozzája hivatalosan «áttétetik».~
28 3| tesz a kötvény (a fiókban). Most megteszem; pedig jó lett
29 3| kiejtette kezéből az irást.~Csak most értette meg a férj utolsó
30 3| meg a férj utolsó szavait.~Most előszörre értette meg, hogy
31 3| kapott ki, a ki még csak most tanult enni. Utoljára a
32 3| nélkül a temetési szolgákra.~Most már lelke egész erejével
33 3| megkérdezte, mi legyen hát most a pénzzel, hogy a kicsike
34 3| beszédből. «Nó» mondá végül «már most mit ér neki!»~Aztán egyet
35 3| embereknek.~Az udvarban még csak most fürészelték a koporsót az
36 4| mintha hosszú távollét után most pillantjuk meg egymást először.
37 4| pillantjuk meg egymást először. Most, a mikor vége a játéknak
38 4| az jutott eszembe, hogy most férjhez adják. És a régi
39 4| két szürke csillag. Még most is világít nekem, még folyton
40 4| járt az eszemben ez: ha most megpillantana, ha most tudná,
41 4| ha most megpillantana, ha most tudná, hogyan vagyok.~Kimerülve
42 4| víz egy kissé hideg volna most,» ez jutott az eszembe,
43 4| alakját tudom kivenni. Mintha most mind a ketten észrevettük
44 4| szépséges szemeit, a mint most mellettem alvó gyermekét
45 5| voltam-e az? Én, én! Hisz most is, csak behunyom a szememet
46 5| apró képei a vizen.~- Az, most lehajol, leesik, a hullámmal
47 5| hideg van! Hol lehetünk most? Mindegy akárhol, majd csak
48 5| Palermót, nem is látta. Pedig most már egész ragyogó keblét
49 5| Nincs csónak, a mely most el ne merülne; nincs tengerész,
50 6| több kellene még. Hanem most már egyetlen párral sem
51 6| Magát az irnokot se tartotta most csunyának. A hold sütött
52 6| hogy folyton pipázik. De most ezt is megbocsátotta neki,
53 6| becsületes ember!» gondolta most magában az adótisztné. Sajnálta;
54 7| fiatal hivatalnok hebegett, most egészen váratlanul jött
55 7| ez?» Leánykérésről beszél most, mikor az újságok tele vannak,
56 7| legcélszerübb volna, ha nem mutatná most magát sehol!~Végre is mindent
57 7| valamelyest megkönnyebbült. Most már némileg nyugodtan vizsgálgatta
58 7| meglátszott rajta azelőtt. Most mindezekből nem maradt meg
59 7| öltözködésében nem változott; most is pontos, tiszta, csinos
60 7| okozta neki a legtöbb gondot. Most, minden gondolkodás nélkül
61 7| boldogságot igért magának, most bírni ezt a lányt: a boldogságok
62 7| ezerszerte nagyobb lett.~És most egész világosan látta, hogy
63 7| magát régen és nagyon, de most szerencsétlenségében úgy,
64 8| új palotáról, hanem egy most nyilt szerfölött kényelmes
65 8| akkor még fiatal volt. Most már ebben különbözött a
66 9| elhallgattak. A zongora most zúgott a legjobban, a férfi
67 9| szinte kipirult mellette.~- Most szép! - mondá az egyik.~-
68 9| akkor is, ha látom, például most. Sőt szeretném, ha ide ülne
69 9| szerelmesekre.~- Lássa, most azt mondják reánk a nagy
70 9| öntudatossága, hogy mindig tudta: most két-két kis lépéssel oldalt
71 9| csakhogy maga nem ismeri most, de megismerheti, egyet,
72 9| többé szavainak melegségét. Most pedig a mint magával beszélek,
73 9| szólott a férfi.~- Pointe, már most mehetek - mondá a leány
74 9| a nap lemegy: nem voltak most sehol. Egy kapuban megpillantottak
75 9| kétségbeejt az a gondolat, hogy most mindjárt nem vihetem el
76 9| férfi - el fog velem jönni, most mindjárt. El se megyünk,
77 10| alázatos volt.~- Hova megyünk most? - kérdé csendesen.~- A
78 10| abból mit sem tudok, de most előttem áll a széles arczu,
79 12| eszébe jutott az is, hogy most ő milyen gazdag, egy fél
80 12| pénzt! - mondá anyjának. Most először nem tette hozzá
81 12| Özvegy Gold Istvánné pedig most tört ki először:~- Olyan
82 12| fizetendő summát. Hanem most! Most szereti, imádja, a
83 12| fizetendő summát. Hanem most! Most szereti, imádja, a mint
84 14| pörölt a leánykával, de most olyan különösen gyöngéd
85 15| hidfőig.~A várakozók zöme most is, mint reggelenként rendszerint,
86 15| A capote-ját igazgatja? Most hirtelen hátranéz, meglát
87 15| megszólítottam:~- Nagysád, látom most szédül, bocsánatot kérek,
88 15| folyamodott is a városhoz, a hol most vagy harmincz állás van
89 16| ponton ő elmult nekem és most, a mikor érzékenyen búcsuzom
90 16| És sokszor gondol erre?~- Most mindég.~- És miért?~- Megölnék
91 17| volna olyan kitünően az, most már milliomos lehetne.~És
92 17| mindig hozzá tette ezt is: «Most egy drága könyvet járat,
93 17| akarom, hát az a vasút, mely most indul Szolnokról, megáll
94 17| asszony.~«Nem lehet, hogy én most még itt hagyjam a családomat,» -
95 17| virágoztak, az az illat most az orrában van. A mikor
96 17| Halványan az is rémlik most szemeim előtt, hogy egy
97 17| Úgy is lesz bizonynyal, most is látom néha a hallgatag
98 18| benne az emberek!»~A kicsike most már éppen nem fél attól
99 18| valamikor erre az életre? Most egészen bizonyos volt abban
100 18| hogy mozogjanak előre. Most megáll egy-kettő, majd ujra
101 19| árasztotta el a gondolat, hogy most ő rá van hagyva ez az egészen
102 19| psichiatriai czikkeket, a lapok most már fizetnek!~Ennyi életkedve
103 19| harag miatt nem jöttek el...~Most már csakugyan egyedül voltak.
104 19| elszerződött a vidékre és most hallotta, hogy Fölnémethynének
105 19| tudatta vele azt sem, hogy most abból élnek, hogy a kicsike
106 19| életre adta magát. Küzdései most már csak arra terjedtek,
107 19| maradjon ilyen jó, mint most. Visszajövök nemsokára és
108 19| lettem volna, feledjen el!~Most ölelkeztek össze legelőször.
109 19| véle az orvosnak is, a ki most már mindennap eljár Kőmiveshez,
110 19| Hiszen gond nélkül élt, de most, hogy egész nap hevert,
111 20| Ideálja voltam a fiának és most együtt lakunk, együtt fogunk
112 20| Szekérnyom nem volt még most sem.~Fáztam, dideregtem,
113 21| olyan, mint a milling. Most hajlongott, most mosolygott,
114 21| milling. Most hajlongott, most mosolygott, a fekete szemei
115 21| helyett nyelt egy nagyot és most ő illant el, mint a harmat.~
|