Rész

  1    1|         hol másiknak.~Azok egészen neki tüzesedtek. A mélységes
  2    1|    parancsából, hogy majd jelentse neki. Nagyon hamar találkozott
  3    1|       reggel szűz csendességét.~És neki le kellett ülni a fa alá,
  4    1|            történeteket beszélt el neki. Emlékezett egy asszonyról
  5    1|            be a familiába. Beszélt neki apjáról, annak gyermekkoráról,
  6    1|         mint az Ábrámé. Elbeszélte neki azt a történetet, melyre
  7    1|        egyik czigánypeczér kihozta neki a híres Lazaro Lazarinit.~-
  8    1|           is - lovat nyergeltetett neki a lovardában. Meggyujtatta
  9    1|             mint muzsikál az éjben neki egész operákat, regéseket,
 10    1|           nappal. Merre menjünk.~- Neki egyenesen a Korabgyiának.
 11    1|         lenyújtotta feléje kezét s neki belé kellett fogódzkodnia.~
 12    2|           egy cseléddel. Nem akart neki kezet csókolni, nem lehetett
 13    2|      főkönyvében. Nevet itt adtunk neki, lehető legszegényesebbet
 14    2|             gyalog, tizedik évében neki indult a fővárosnak. A lábai
 15    2|          volna a multat, hizelgett neki és anyuskámnak nevezte.
 16    2|   vásárolsz, vigy el! - könyörgött neki.~- Ugyan vidd el! - szólt
 17    2|          régi helyébe, ha adhatnék neki!~Különben nem is érzi magát
 18    3|     valamit?» És mert nem feleltem neki, lassan pityeregni kezdett,
 19    3|           hogy egy kissé fura volt neki feleségévé lenni egy olyan
 20    3|     Erzsébetvárosban, elmegy, visz neki egy kis pénzt, valami édességet
 21    3|     tavaszi nap van! Gyalog indult neki a külvárosnak.~Sehol sem
 22    3|        kötelességérzet parancsolta neki, hogy ezt minél többször
 23    3|        férje asztalán találtatott, neki szól, hát most hozzája hivatalosan «
 24    3|          Mennyi szemrehányást tett neki a nyomoruság napjaiban.
 25    3|        szinlelt, és hogy hizelgett neki a háziorvos udvarlása, melyet
 26    3|          sem. És esténként beszélt neki az apjáról.~Imádattal és
 27    3|      ilyenkor. Egyszer azt felelte neki az álmos kis leány:~- Nem...~
 28    3|         nap elhalt apjáról beszélt neki. Egy darabig csak arról
 29    3|       mondá végül «már most mit ér neki!»~Aztán egyet imádkozott
 30    4|           duzzadó akarattal mentem neki az életnek! Láttam a dicsvágy
 31    4|          reszkető ajakkal mutatott neki a lánya.~Világos, meleg
 32    6|         úgy szétosztogatta, hogy ő neki magának csak egy kis szopogatni
 33    6|       Ilyenkor a patikárus küldött neki fogpépet ajándékba, de a
 34    6|            csak tegnap adtak volna neki éjjeli zenét a káptalani
 35    6|         rég letett. Szivesen adták neki hitelbe és rátukmáltak még
 36    6|         betelt. Az jól esett volna neki, ha férje meglátja az albumot
 37    6|          most ezt is megbocsátotta neki, oly szelid hatást tett
 38    7|          Egy hirlap megmagyarázott neki mindent. Egy pillanat alatt
 39    7|           választás kérdése okozta neki a legtöbb gondot. Most,
 40    7| boldogságok boldogságának tünt fel neki. Reménysége, hogy feleségévé
 41    7|            ott, az szólt és intett neki, azt, hogy várjon, mindjárt
 42    8|          Ugy is örült, örvendezett neki, valahányszor csak ismerős
 43    8|            zsellérek, kofák hozták neki a lakására a sok pulykát,
 44    8|         vagy egyszer, a ki küldene neki egy tál levest. Aztán meg
 45    8|   gyermekkorában lakott. Az mondta neki egyszer: «Tudod-e, ki az
 46    9|            előtt; a nagy asztalnál neki indult társalgás zaja magánynyal
 47   10|        mint hizelgő szókat susogok neki: «Bájos, üde, illatos kis
 48   10|   szabadkézzel, előadást tartottam neki a bogarakról, akkor tanultam
 49   10|        valót. Egész öl ágat hoztam neki és még mind, mind keveselte:~-
 50   10|             hanem azt, hogy veszek neki egy palotát, patakot, elviszem
 51   10|            selyem-ruhákat vásárlok neki; - könyveket, olyanokat,
 52   10|          zsebében, én csak igértem neki, igértem mindig, mindent.~
 53   11|            jó, mert vérmes vagyok. Neki nem jó, sáppad is, fogy
 54   11|     történnék halálom, feleségem a neki kikötött húszezer forintból
 55   11|            az irásra! Hisz igy még neki kellett ügyelni a vén Jóbra!
 56   11|           a mikor az hiába iratott neki szerelmes leveleket - ragaszkodott
 57   11|        hozzá ment mégis, hizelgett neki és tűrte szeszélyeit. Szenvedett,
 58   11|      egészen elfáradt.~A lánya irt neki egy napon:~«Ha adhatsz négyezer
 59   11|       tegye, inkább odaadtam volna neki a pénz felét!~ ~
 60   12|            azt a reczeptet, melyet neki akkoriban irni méltóztatott.
 61   12|              Hát ezért nem hagyott neki semmit, ezért lett minden
 62   12|            még sem akart meghalni; neki pedig élni kellett, élni
 63   12|       Akkor bizonynyal adni fognak neki egy nagy összeget, melyből
 64   12|           Az irásbelileg kössön le neki bizonyos összeget, a mely
 65   12|          őt látszik szeretni, csak neki mond minden szépet, jót.~
 66   13|          föltétlen bizonyosság, de neki egy rettenetes szivfagyasztó,
 67   14|        lássék. A kis Cras segített neki ebben: gyakran együtt nem
 68   14|            bizonyos, hogy a holnap neki egészen más volt, mint a
 69   14|           nem tudta merre induljon neki a világnak, egész vagyona
 70   14|        lakásban. Én azt ajánlottam neki, hogy adasson el a házmesterrel
 71   15|            megnyitotta, szivét egy neki nem éppen antipatikus, de
 72   15|           a mikor bemutattam magam neki. Lassanként többet is, hogy
 73   15|           még a fővárosnál kellene neki hivatal, a legszolidabb,
 74   15|         képviselő nevét említettem neki, volt-e már annál?~Szinte
 75   15|         miért engedelmeskednek hát neki az emberek, a testületek
 76   15|            szeretnék... Megmondtam neki, hogy tanitónő akarok lenni
 77   15|        eresztett el és hogy hozzak neki egy-két szivart... Ott ül
 78   15|       leány nem felelt, én mondtam neki, mi történt vele. Elismerem,
 79   17|       millió között akad - egy.~De neki már az apja is az volt és
 80   17|            csak igy: «a könyv!» Ez neki egy egész könyvtár volt,
 81   18|           kerülte az álom. Egészen neki halványodott és minden különösebb
 82   18|            Egy pillanatig nem hitt neki, de a pillanat eltelte után
 83   18|      könyes tekintettel könyörgött neki:~- Mit szólt ő aztán?~A
 84   18|             Ágnes egyszer elmondta neki, hogyan szólította a halvány
 85   18|    végtelen rengetegtől, a melynek neki kell indulni, Olyanformát
 86   18|          ez a világ is idegen volt neki. Olyan hideg, olyan néptelen,
 87   18|          annyi fájdalommal, mintha neki mondták volna valaha. A
 88   18|         szerelmi esküdözések ‑ bár neki nem esküdtek soha - kéjesen
 89   19|       erőfeszítés árán sikerült is neki ennyit mondani:~- A lakást
 90   19|       főzhet, az nem árt. Ellenben neki többféle állást kell, elfoglalnia,
 91   19|        szabad-e szerelemről szólni neki? Nem, nem soha! Vagy legalább
 92   19|          ezt az egyet nem hitte el neki és mindenféle kifogások
 93   19| megtraktálta. Láthatólag jól esett neki, hogy evett az övéből, a
 94   19|         már szobabért sem fizettem neki két hónapon át! Nem vagyok-e
 95   19|         minden áron. És megtérítek neki mindent, gazdagon. Előbb
 96   19|           otthonról és fölolvasott neki, délre pedig egy-egy kis
 97   19|  hazafutott a «kis urához», hozott neki finom hideg sülteket, két-háromféle
 98   20|       mamám»-nak, hanem azt mondta neki: «Domoszlai néni?»~És a
 99   20|         gyerünk!~A fekete reggelen neki indultunk a fehér mezőnek.
100   20|         akkor fekete haja tetszett neki lenni.~- És igaz lett volna,
101   20|           a Domoszlai-házból, csak neki... Az Attila urfi kicsi
102   21|          azt tette, de könnyü volt neki; kicsiny is, gyors is, olyan,
103   21|          czigánylegények tettek is neki erről némi szót. Főkép a
104   21|     nevettető külsőt «kölcsönzött» neki. Ez a Bibernyalakky gróf
105   21|          szinész-asszonyság dalolt neki operett-áriákat, nem erényes