Rész

 1    1|       mosolyogva bólintott mindenfelé, aztán stecherjét folyton reszkető
 2    1|         deakulum flastromot tett rája, aztán Pali lőtt tizszer, s talált
 3    1|             rája, elhibázta előszörre, aztán meg a megereszkedett puskapor
 4    1|               komornyik teremtett elő, aztán bevitték a lovardába. Ott
 5    1|           mellé egy pár szives szót...~Aztán nem ettek többet együtt.~
 6    1|               nagy bólyai kemenczéket. Aztán a terem közepére állva,
 7    1|                vért facsart belőle. De aztán nem szólt többet hozzá,
 8    2|                 A fiu is megállott. De aztán hirtelen, még nagyobb sietséggel,
 9    3|              egy pillanatig tartottak, aztán nem láttam semmit, csak
10    3|               mennyit keresek havonta? Aztán bátyám anyagi ügyeiről kérdezősködött: «
11    3|               csak egy pillanatig élt, aztán nem is ébredt fel többé
12    3|             imádkozott a friss sirnál, aztán visszatért két kis gyereke
13    3|            érezte magát az esküvőn, de aztán egészen jól - egy évig.
14    3|               de maga se tudta, mi az.~Aztán egy kis gyermeke született
15    3|            Élni kell, ha itt maradtam.~Aztán:~- Szép élni, élni jó!~Végül:~-
16    3|           Elébb kocsira akart ülni, de aztán meggondolta a dolgot: olyan
17    3|            imádság refrainjét mondaná.~Aztán a mikor felócsudott, egy
18    3|                haza. A vasútnál látom!~Aztán - úgyszólván - elszaladt
19    3|           levelet.~Kétszer olvasta el, aztán darabokra akarta tépni,
20    3|               ölelte hideg tetemét, de aztán otthagyta egy szó, egy köny
21    3|             kis leány:~- Nem...~Másnap aztán egész nap elhalt apjáról
22    3|             adogatta el lassan-lassan, aztán vásárolt valami olcsó kötőgépet,
23    3|                 már most mit ér neki!»~Aztán egyet imádkozott és kinyitotta
24    3|           verebeket a granarium előtt. Aztán kimentem az utczára megnézni,
25    4|           játszottunk volna éveken át, aztán mintha hosszú távollét után
26    4|             nagy jegenyék a vízparton, aztán a fehér, köves úton egy
27    4|             voltak, mint közönségesen. Aztán hét óra felé járhatott az
28    4|                egymást - egy lépéssel. Aztán lopva visszanézünk egymásra,
29    4|           lopva visszanézünk egymásra, aztán mellette vagyok.~Csendesen
30    5|            csak jönne már, ha öreg is!~Aztán behunyom a szememet. És
31    6|            mindjárt gyereke született, aztán megint; egy meghalt, született
32    6|          gondolta magában Tardonnainé.~Aztán a politurozott kerek asztalra
33    6|             hogy szivart vehessen! Meg aztán az nem is érne semmit. Valami
34    7|                vele szemben a törvény. Aztán az az elhatározás fogamzott
35    7|               iránt adott be kérvényt. Aztán új vizitkártyákat csináltatott
36    7|               ne gondoljon bolondokat. Aztán, ha elhagyta az egész világ
37    8|      Csudálkozva nézett a kölyök után, aztán hirtelen elmosolyodott,
38    8|           küldene neki egy tál levest. Aztán meg talál még itten halni
39    8|                 annak az ára elmegy... Aztán mit is lehessen...~Végre
40    8|       haldokolni. Egy darabig hörgött, aztán megint csendes lett, majd
41    9|             lehetett tisztán kivenni.)~Aztán felhangzott a tömött fehér
42    9|           hallhatta volna őket valaki. Aztán nem is igen figyeltek rájuk,
43    9|               egyetlen kaviár-pettyet. Aztán folytatá: - Ha felesége
44    9|              elképzelttel, hazudottal. Aztán terveket szőttek. Megállapították
45    9|               A lány nevetett először, aztán a férfi:~- Oh, hogy bolondítjuk
46    9|           maradt állva egy pillanatig, aztán hirtelen bérkocsiba ült
47    9|           ezeket nézte, milyen szépek, aztán még egyszer kitekintett
48   10|          Körülnézek, nem lát-e valaki? Aztán megcsókolom. Édes szép,
49   10|          nyelvet, de elfeledtem azóta!~Aztán megtanitottam hangyalest
50   10|                a pénz érte? A nevetek?~Aztán a térdei közé vont mindkettőnket
51   10|               ez, hogy «dehóremeróma»! Aztán egymáshoz dörzsölte a fejünket
52   10|               nevettünk az egészen. De aztán rohamosan hervadt el az
53   11|              fiai szintén nevettek, de aztán gyanakodólag néztek édes
54   11|                 mondá - el fogod érni, aztán boldog lehetsz a lányoddal.~-
55   11|               egy darabig kiáltott rá, aztán elhallgatott. Elment; kevés
56   11|                töltött a három fiának. Aztán a legöregebbhez fordulva,
57   12|              egy kevéssé összerezzent, aztán kifizette a tanárt, a ki
58   12|         megfogalmazta a végrendeletét, aztán hites embereket hivott magához.
59   12|               egész évi diját. Ez után aztán, ha valamire szüksége volt,
60   12| kiutalványozott - egy darabig.~Egyszer aztán valami nagyobb összegről
61   12|                 a leány félt a tűztől, aztán az idegen emberek sorsa
62   12|                ajtó felé - újra csend. Aztán hirtelen felhallatszott
63   13|              és szótlanul nézett rája. Aztán egyszerre fuldokló sirás
64   14|           kereskedelmi iskolai tanuló, aztán a Deviaczky-család, mely
65   14|        szerénységgel mondotta el:~- ...Aztán Párisban kerültem technikára.
66   15|                 hogy lélegzeni tudjon. Aztán egy automata szabályos,
67   15|          beszorítja keztyüs tenyerébe. Aztán fölugrik és legelsőbb hagyja
68   15|               lenni a fia kávéházában, aztán, hogy a neje szállójában
69   15|               van!~A leány rám nézett, aztán maga elé tekintett és egyszerre
70   16|               eligérkeztünk egymásnak. Aztán váltottunk egy pár csókot,
71   16|             váltottunk egy pár csókot, aztán elváltunk. Szivreható leveleket
72   16|                mondá némi szánalommal. Aztán kezet nyújtott és beszaladt
73   17|               összehasonlító képesség. Aztán a mestersége is tetszett
74   17|                nyilatkozatot hallottam aztán minden napon. Pedig az asszony
75   17|           Ilyenek kellenek az életben. Aztán a legnagyobbik. Még husz
76   18|              ténferegnének a sötétben, aztán aludni térnének ismét.~A
77   18|         rajzoló két hónapig élt itten, aztán valami kis munka után lement
78   18|              Aradra. Külföldre utazott aztán, onnan irt is egyszer az
79   18|               fog nevetve beszélni!»~- Aztán ő mit mondott erre?~Ágnes
80   18|         könyörgött neki:~- Mit szólt ő aztán?~A halvány, rossz ember
81   18|             Kézimunkáit kimosta elébb, aztán szépen összekötötte szalaggal,
82   18|             másikat a huga csuklójára. Aztán lépett egyet előre.~Az ezüst,
83   18|             szinének egy kis részéről. Aztán egy pár pillanat mulva ujra
84   19|             megváltoztatta arányaikat. Aztán megfagyott hógarmadák, mint
85   19|                az utczai skandalumtól. Aztán mintha igaza is volna a
86   19|               ebédelni; este olvasnak. Aztán későre jár az idő, homlokon
87   19|            óvatosan megcsókolta mégis. Aztán egészen elfeledve a holtat,
88   19|           éjszakát kivántak egymásnak, aztán - egyszer-egyszer - az is
89   19|           fizetem vissza tartozásomat, aztán elveszem!»~Szerzett is magának -
90   19|              között elsétált egy órát, aztán hazarohant abban a reménységben:
91   19|          Köszönöm, fényesen ebédeltem!~Aztán hanyagul, szórakozottan
92   19|          háttal egy kissé. Nos, előre!~Aztán ruhasuhogás hallatszott.~
93   20|                Istennek, hogy jöttél!»~Aztán megszólalt a ház asszonya
94   20|              két bús özvegy asszonyok!~Aztán leült velem szemben a nagy
95   20|            volt, a Dezsényi urral...~- Aztán miért?~A fuvaros ember nem
96   21|          férfiu arczán. Adta a harmat, aztán volt, nincs - elillant.~
97   21|               babák mégis sirtak néha. Aztán mindig csak szoptatni, szoptatni.
98   21|   kicsinosította szépen mind a kettőt, aztán megindult velük az éjszakában.