Rész
1 1| akarták konczolni. Egyedül ő, a hét éves gyerek védte,
2 1| nézett. Kik még mind az ő földjét szántották, erdejét
3 1| Hephaistos mellüek voltak mint ő. Reményteljes állapotban
4 1| leánynak, hogy is ragadt ő itten. Olyan bőbeszédű lett,
5 1| törő nagy ur lopott be az ő paraszti vérébe. A pusztitás,
6 2| pillanatban sehogysem akartam ő benne üdvözölni azt a -
7 2| milliószor ismétlődnek és ő épp az ezredik millió, aki
8 2| pszihologiai kérdések az ő szemében, voltaképen pedig
9 3| rövidruhás lány korában ő is szeretett valakit. De
10 3| És a mikorra készen lesz, ő már vén lány. Az is igaz,
11 3| Végül:~- Nem akarhatta ő sem, hogy elássam magam
12 3| egy kissé melegitették. Ő a tavaszi napot okolta és
13 3| meghalnia.~Megölte magát, hogy ő élhessen. Hónapokig járt-kelt
14 3| gondolattal küzködött és ő gyávának és nevetségesnek
15 3| vézna kis holttest - az ő teste-vére, a tulajdon gyermeke.
16 6| úgy szétosztogatta, hogy ő neki magának csak egy kis
17 6| nem lehetett hová tenni. Ő jött hát be feküdni az albumhoz.~
18 6| volnék, tudnám, nem kérdeném?~Ő nevet, a férfi elhalványodik.~-
19 7| többet szenvedett, mint ő. De nem tudta mondani, már
20 7| mondja el hangosan, a miket ő elmondott magának.~- Mit
21 7| egész osztályban kétségkivül ő volt a legelegánsabb fiu,
22 7| És mégis úgy érezte, hogy ő maga véres nyomoktól van
23 7| várja is. Megváltoztatni az ő becstelen eredetét, elvenni
24 7| választotta el esküvőjétől és ő mind ezzel a gondolattal
25 7| tőlem. Bizonyosság, hogy ő - én és én - ő vagyok. Bizonyosság,
26 7| Bizonyosság, hogy ő - én és én - ő vagyok. Bizonyosság, hogy
27 7| gyilkosság van... A tettes ő, üldözik, keresik, elfogják,
28 8| mindig, mint a méhnek...~Ő maga ilyen is volt mindig.
29 8| mikor már izét mondott, ő akkor is csak a méht emlegette.
30 8| beszél - mondták - igaza van. Ő nagy lesz igazán!~Sokan -
31 8| irodalommal, a művészet az ő számára: kulminált egy kőből
32 8| esztendeje. Nem engedte, ő tudta, hol van minden és
33 8| itt élt és valamelyest már ő is ösmerte e khaoszt. Sőt
34 9| közé csapva elvágtatott. Ő még ott maradt állva egy
35 10| én majd elfakadtam sirva. Ő csak mosolygott, elrejtette
36 10| tisztában voltunk vele. Ő tudta kötelességeit, nem
37 10| asszony. Közönyös irántam ő is, én is egészen közömbös.
38 11| hamarább eltemetem én őt, mint ő engem!~Egészen őszintén
39 11| látszott. Nem haragudott ő erre az asszonyra, ellenkezőleg:
40 11| sérthetetlennek kellett lennie ő előtte, ez iszonyú öreg
41 11| ragaszkodott ehhez a passzushoz. Ő pedig sietett bárhogyan
42 11| az öreg ezt szerette és ő még mindig reménykedett,
43 11| sok volt az öntudatosság, ő maga egész életén át dolgozott,
44 11| tette. Még az unokáinak is ő keresett férjet, feleséget.
45 11| hogy tudta apját. Talán még ő szerette volna visszakapni
46 11| őket?~Nem fösvénykedett ő a negyedik feleség leányával
47 11| keltek egymással, mindig ő volt a győztes, összetörte
48 12| és az egész piaczon csak ő fog állani.~- Igen, - szólt
49 12| jutott az is, hogy most ő milyen gazdag, egy fél milliója
50 12| arczát, arra gondolt, hogy ő is ilyen lesz, ha meghal.~
51 12| pár hónap alatt azonban ő is belefáradt a fájdalomba,
52 12| hozományából fizetendő. Ő pedig annak fejében minden
53 12| háta mögött anyjával az ő kezére. Vádolta a haszonleső
54 13| már mindenki látja, csak ő nem. Egészen megzavarodott,
55 13| hozzá és megölelte. És sirt ő is édesen keservesen, a
56 14| elverte a kis diákot és ő - kissé könyes szemmel néha -
57 14| tud megküzdeni az élettel, ő maga meg gyermek létére
58 15| nyolczan élnek a nyugdijából. Ő maga a pesti angol-kisasszonyokhoz
59 16| kevésbbé érdekel, ezen a ponton ő elmult nekem és most, a
60 16| későre láttuk egymást, amikor ő már tizenhét éves lett,
61 17| fővárosban a legjobb lakásuk.~Az ő gyermekeik a legjobbak,
62 17| alszik olyan ágyban, mint ő.~Mindez állításokban kevés
63 17| hogy hazug ember volt. Ő maga elhitte, a mit mondott
64 17| császárnét, bizony Isten jobban. Ő a Radics-családban mindig
65 17| különösen kegyeli az Isten, hát ő rá és családjára nézve oda
66 17| fiu békétlenkedék, hogy ő nem fog minden este turót
67 17| akart gyógyulni és bár se ő nem érezte, sem a férj elhinni,
68 17| egész városban egyedül csak ő vele társalogtak.~«Milyen
69 17| előlre vetődő árnyéka. De sem ő, sem senki nem látta azt,
70 18| hogy egy darab idő óta az ő szemeit is kerülte az álom.
71 18| testvér lelke átömlött az ő lelkébe is és egyek voltak
72 18| megtörténtek-e mindazok, amik az ő szűkös tudása szerint hozzá
73 18| nénjét. Nem kivánt többé ő sem embereket látni, alig
74 18| nevetve beszélni!»~- Aztán ő mit mondott erre?~Ágnes
75 18| könyörgött neki:~- Mit szólt ő aztán?~A halvány, rossz
76 18| testvére hivja. De lassanként ő rá is ráragadt a lázas sietség:
77 18| volna.~A kisebbik volt. Az ő édes, szép feje, ártatlan
78 18| legzavarosabb képeivel. Mintha ő szeretett, ő csalódott volna.
79 18| képeivel. Mintha ő szeretett, ő csalódott volna. A szerelmi
80 19| el a gondolat, hogy most ő rá van hagyva ez az egészen
81 19| sokáig... A lány a szobában, ő az előszobában. És együtt
82 19| elaludt az előszobában az ő ágyán. Hangos lélegzésére
83 19| mennyivel nagyobb hősnek tudta, ő magát! Százszoros Szent
84 19| fölpattant magában: «Az ő kegyelméből élek, ő mosat
85 19| Az ő kegyelméből élek, ő mosat és vasaltat reám,
86 19| szépirodalmi könyvtárt alapított. Ő volt az adminisztrátora,
87 19| nagyságu palotákat épitett ő is, a lány is. Különösen
88 19| is, a lány is. Különösen ő! Többé nem röstelkedett
89 19| piros száj rátapadt az ő kiszáradt, aszott ajkaira:
90 20| szolgálóleány kezébe adta a kötést. Ő maga ujjaira huzta azokat
91 21| nyelt egy nagyot és most ő illant el, mint a harmat.~
92 21| melyik olyan nagy volt, mint ő, a másikra azt, a melyik
|