Rész
1 1| komor belseje... Mindent, a mit csak szeretett a világon,
2 1| ráordított a czigányra:~- Mit vihogsz, gazember!~Meg akarta
3 1| Bizonyos.~- Nem félsz?~- Nem.~- Mit fogsz tenni, ha jönnek?~-
4 2| egyszerüen lehetetlen.~Mit bánom én herczegkisasszonyok
5 2| buta málterhordó lánynak mit érdekel engem! Emberek szenvedélye,
6 2| alá. Nem tudtam tőle meg mit is. Rossz, mert rossz, nem
7 2| Majd én haza hozom, a mit vásárolsz, vigy el! - könyörgött
8 2| házmestere.~De én tudom. Mit gondolsz, talán nekem kellene
9 3| halottnak - mindhiába.~A mit igy elértem, csak az volt,
10 3| lakásczímet megtudjon.~A mit kivánt, megtudta. A házmester
11 3| Kezdetben alig tudták, mit beszéljenek egymással. Végre
12 3| megcsókolta és megtette a mit elhatározott.~Milyen egyszerű
13 3| asszonyra!~Belátta, hogy mit sem tehet. Legfeljebb azt
14 3| nézett rá, mintha értené, a mit mond. Pedig alig volt hat
15 3| mondta és nem törődött vele mit sem.~Elüldögélt otthon,
16 3| Nó» mondá végül «már most mit ér neki!»~Aztán egyet imádkozott
17 4| tekintetre és nem tudom, mit gondolhatott a gyászoló
18 4| voltak elégedve azzal, a mit írtam: egész világosan láttam
19 4| Talán érezte is mindazt, a mit ezek, csak hogy nem mondta,
20 4| sokszor, tudták, hol vagyok és mit teszek. Talán vártak is
21 4| tekintet villog előttem. A mit világosan látok: az két
22 5| hajóba, Napoliba holnap.~- És mit csinál a hajón?~- A korláthoz
23 5| A magyar fekete asszony mit kutat oly mereven a semmiségben?
24 5| a semmiségben? Mire vár, mit kutat; valami jó hullám
25 7| asszony megszólította:~- Mit szándékozik tenni?~A fiatal
26 7| I.~Mit tegyen?~Az első pillanatban
27 7| II.~Mit tegyen?~Valamit mégis csak
28 7| egész arcza beleződült.~«Mit csináljak vele, mit!?» fogcsikorgatva
29 7| beleződült.~«Mit csináljak vele, mit!?» fogcsikorgatva ezt kérdé
30 7| hangulatban kelt fel. Tudta már, mit tegyen. Úgy fogja magát
31 7| vesz tiszttársai előtt, mit kérdez tőlük és mit felel
32 7| előtt, mit kérdez tőlük és mit felel nekik.~Példáúl elhatározta;
33 7| kellett foglalkoznia, a mit eddig csak meg-megpendített
34 7| megsüketítette. A lány ismételte, a mit mondott:~- Maga Dim Ferencz,
35 7| Ferencz, nem tehet róla. Hát mit tehetne róla maga?~Megértette:
36 7| miket ő elmondott magának.~- Mit tartozik ez az egész dolog
37 8| beszélt:~- No, látta-e? Mit mond hozzá, mi?~Szerelmes
38 8| annak az ára elmegy... Aztán mit is lehessen...~Végre is
39 9| határozottabb kontur, a mit az önállóság érzése, a férj
40 9| Szeret?~- Nagyon. Nem igaz, a mit mondtam, szeretem. Nincs
41 9| ha mondja! Ostobaság, a mit fent összebeszéltünk...~-
42 9| fent összebeszéltünk...~- A mit én mondtam, azok csak hazugságok;
43 9| érezték, hogy mindannak, a mit mondanak, fele hazugság,
44 9| hét! hamar egy bérkocsit, mit fognak gondolni! mondá aggodalommal.~
45 10| hiszen ez az, a mi a szökés! Mit fognak mondani otthon, mi
46 10| ezüstgyürüs kézre:~- Tudja, mit beszélnek mirólunk? - kérdeztem
47 10| sőt talán büszke rája, a mit rólunk mondanak. És ha egy
48 10| hogy meg kell tennem, a mit tettem, mert ha nem, a kis
49 10| rikítóan emlékszem. Hogy én mit mondtam, abból mit sem tudok,
50 10| Hogy én mit mondtam, abból mit sem tudok, de most előttem
51 11| csikorgatta, de nem tudott tenni mit sem. Az öreg Jób hajthatatlan
52 11| annak a pénznek a felét, a mit igértél és elmegyek.~- Megkapod
53 11| Familiáját a szivére ölelte és mit tehetett arról, hogy az
54 11| én miattam mondhatnak. A mit tettél, tettél, én nem félek
55 11| Látjátok, a nyomorult lánya mit tett vele! - fuldoklott
56 12| megbizonyosodnom arról, a mit ugy is tudtam, hogy meghalok.~
57 12| a homályból. Megtudta, a mit régen sejtett már, hogy
58 12| s szó sem volt arról, a mit az özvegy folyton kérelmezett,
59 12| Lehetetlen volt kivenni, mit érez, mit gondol?~Olyan
60 12| volt kivenni, mit érez, mit gondol?~Olyan csendes volt,
61 13| nem akar...~- De miért, mit tettem?~A leány nem mondott
62 14| mégis csak abból éltek, a mit tőlem, meg a két diáktól
63 14| hozzá:~- Te Iza, tudod-e mit? mi megmaradjunk itten.
64 14| felkiáltottam magamban:~- Ah, mit is akar az a gyerek! hisz
65 14| Hát ez az a «holnap», a mit egyre emlegetett?~- Ez,
66 15| The three Aladár’s»~De mit törődöm velök, a ki racscsol,
67 15| mélyen foglalkozik azzal, a mit olvasott, hogy vértelen
68 15| a szemhéjait és kérdé:~- Mit akar?~- Azt akarom... hogy
69 15| szegény egész nap az ablakban, mit csináljon, ha nem is szivarozik!~-
70 15| szivarozik!~- És a többi? Mit mondott a többi apróbb hatalom?~
71 15| látta bennem nehány perczre? Mit tudom én, csakhogy a kezemben
72 17| volt. Ő maga elhitte, a mit mondott és ebédjének egy
73 17| hozzájárult még az is, a mit e két mondásban szokott
74 17| megveri magát az Isten, mert a mit én kértem még, mindazt megtette!»~
75 17| aranyműves nem esküszik.~Tovább mit beszéltek, nem hallgattam,
76 17| ki előttem folytatni azt, mit boldog emberek elkezdtek.~
77 18| aki rosszat tett velük. Mit? Elment. És nem akar visszajönni.~
78 18| leány hallott mindent. A mit hallott, elég volt arra,
79 18| nevetve beszélni!»~- Aztán ő mit mondott erre?~Ágnes összeszorította
80 18| tekintettel könyörgött neki:~- Mit szólt ő aztán?~A halvány,
81 18| testvérét. Mikor estefelé jött, mit beszélt, miképpen hizelgett...
82 18| ráragadt a lázas sietség: mit keresnek már itt, a mikor
83 18| ha szeretsz magadban. De mit csinálsz egyedül? Csillagom,
84 18| Végre megtalálta, a mit keresett. Az egyik végét
85 19| szent dolog az otthon, a mit mi magunk alapítottunk és
86 19| Elébb meg kell tudnom, hogy mit csinál az az asszony? Igen-e,
87 19| állapotba esett: nem volt mit tennie és elhatározta, hogy
88 19| hogyan tudta volna kivenni, mit beszélnek ott benn halk
89 20| törtem az árva fejemet, mit is kéne beszélni itten,
90 20| azt akarta hallgatni, hogy mit beszélünk.~Éppen róla beszéltünk.~-
91 20| És igaz lett volna, a mit a kapatos ember mondott?~
92 21| nagy szájával ásított.~- Mit ásít, kedves barátom! -
|