Rész
1 1| aztán Pali lőtt tizszer, s talált mind a tizszer.~Az
2 1| pánczélinget öltött, lóra ült s ugy ment egymásnak. Közöttük
3 1| Minduntalan meg-megállt s oda szólt a gyereknek:~-
4 1| csak szeretett a világon, s mindaz, a mi az övé volt,
5 1| sebten Torda-Ditróra papért s másnap ennek némi ellenállása
6 1| levegő-ég egy hó, a föld felett s az ég között egy fehér,
7 1| tudja. Valósággal szöktek, s az úgy tetszett a gyereknek,
8 1| lenyújtotta feléje kezét s neki belé kellett fogódzkodnia.~
9 2| lett; behunytam a szemeimet s azokra a dolgokra gondoltam,
10 2| éreztem semmiféle fájdalmat s mégis végtelenül nyomorultnak
11 2| Juhász Istvánnak hivták, s az első pillanatban sehogysem
12 2| foglalkozni a megfejthetetlennel s azzal, a mi a megfejtésre
13 2| családba, a hol én voltam a fő, s a hol csak a «javult» fiúknak
14 2| lehető legszegényesebbet s egyszersmind tisztára királyit.
15 2| megfagyott, alig tudott járni s a második napon beállott
16 2| evett. A János nagyétű volt s annak adta - titokban -
17 2| Megbüntettem mindakettőt s elfektettem őket egymás
18 2| beletörődik a helyzetbe s belátja: ilyen a világ...~
19 3| feküdt ott a szegény leány s a mikor elmentem mellette,
20 3| ágyában, engem felismert s azt kérdezte: «hoztam-e
21 3| fajtájabeli lányok szoktak.~Apja s anyja mondta:~- Derék ember,
22 4| letarolva, szárazon állottak s nyúltak föl a verőfényes,
23 5| nézi a tengert, igy él, jár s kél egy esztendeje legalább.~-
24 6| öregebbek sans géne sétáltak föl s alá az egyetlen szőnyeg
25 6| Ugy hivták: a «török», s gyakran megverték, mert
26 7| ellenére, apám, anyám, bátyám s mindazok ellenére, a kiket
27 7| sem. Megjelent hivatalában s megjelent mindenütt, ahol
28 7| tőle apját, a gyilkost, s adni helyébe egy tiszta
29 8| volt vakolva az uj palotán s a méh két oldalán ott ragyogott
30 8| gyüjtsön maga is, takarítson s tegye be hozzánk, legyen
31 8| számolt. Nagyon megéhült s a tiszteletére adott vacsorán
32 9| rendszabályra, fél ötre volt s nem jött többé senki, a
33 9| Nyolcz, tiz fiatal asszony s két leány, majdnem mindmegannyi
34 9| egy is, de férfi van jelen s úgy helyezkedett el a lábaival,
35 9| mocczantak meg helyeiken s nagyon keveset beszéltek.~
36 9| utcza ellenkező oldalán s megbámulta. Különben is
37 9| Itt-ott bérkocsi állt meg s kiszállt belőle a bank monogrammos,
38 9| monogrammos, bőrtáskás embere s a prémes kabátu, fekete
39 9| meg maguk között! - mondá s meghajtotta magát.~- Én
40 9| Enni, az nem rosz! - mondá s nyelvének piros hegyével
41 9| a pillanatnyi ostobaság s milyen rossz, a mikor hátba
42 9| mehetek - mondá a leány s felállt.~- Hová?~- A jégre.
43 9| volna nekik ez a kis kaland s kedvesek ezek a szerelmesek,
44 9| Kiértek az utcza sarkára s ott már láthattak valamit
45 9| gesztenyesütő előtt egy úr s egy fiatal hölgy állott;
46 9| igazán! - szólt a lány s belékapaszkodott a férfi
47 9| belekapaszkodott a férfi karjába s nem tiltakozott, a mint
48 9| hogy a vasút felé mennek. S kölcsönösen folytatták a
49 9| csókolhatná... Majd félt tőle, s szeretett volna elfutni
50 9| szólt a férfi a kocsisnak s az lovai közé csapva elvágtatott.
51 9| hirtelen bérkocsiba ült s a lány után vágtatott. Miért?
52 9| kellett róla venni szemeit, s már csak az ablak üvegére
53 12| Menjen haza, Karcsai Ádám, s pörölje be az adósát. Semmi
54 12| megtoldotta hát még egygyel s elment.~Egy óra mulván már
55 12| Gold Istvánnak szólította s nem a kállói viszonyokról,
56 12| megcsókolta a feleségét, leányát s bezárkózott irodájába. Előbb
57 12| nem nagy tiszteletdíjat s megkérdezték a végrendelkezőtől:~-
58 12| vette azt egy árverésen s egy kissé nyomta a lelkiismeret,
59 12| teljesen ki volt szellőztetve s az özvegy fájdalmának könyeit
60 12| divánon feküdt egész napon át s szüntelenül az apjáról,
61 12| kiterítve feküdt előtte s látta megmerevedett, de
62 12| ellágyult, sirva fakadt s lehajolt hozzá.~Gold Péter,
63 12| hozzá.~Gold Péter, a gyám s a halott férfi bátyja, elfojtott
64 12| a gyámnak adott igazat, s szó sem volt arról, a mit
65 12| alatt. Egy félmilliója van s nem segíthetett anyján száz
66 12| elhozatta a javasasszonyt s egy darab kötelet ásatott
67 12| mint a kőszén, oly fekete s fényes még. Csak a kezein,
68 12| leány pedig nem tervelt s nem is sejtett semmit. Tett-vett
69 12| világos barnahajú volt s az a férfi, a ki nem keresi
70 12| asszonynyá, nagykoruvá lesz s vagyonának birtokába lép.
71 12| leányt, a kinek a könyveken s a cselédeken kivül még senki
72 12| találja, megcsókolja kezét s pillanatok telnek el, a
73 12| Reszkettek a gyönyörüségtől s a vágytól, de alig érinthették
74 12| megunása vezette hozzá, s hogy kezdetben éppen nem
75 12| kezdetben éppen nem szerette, s hogy egy kissé sokalta az
76 12| ki az ügyvéd mellett állt s a mint Heléna megpillantotta
77 12| ur karjába kapaszkodott s szinte higgadtan igy szólt
78 12| karonfogta Gold Helénát s az ment velük, nyugodtan,
79 12| notizált. Csak nézte, nézte s nem volt ereje ahhoz, hogy
80 15| Ők a «The three Aladár’s»~De mit törődöm velök, a
81 15| elragadóan öltözve, az ünnepélyes s mégis könny és olcsó csipkediszü
82 15| leszalad a hajóhidhoz, s a mig megjön a propeller,
83 17| kinlódás, rettenetes állapot s mégis - semmi. Aminthogy
84 17| felesége kitünően finom asszony s ha nem lett volna olyan
85 17| tulajdona, akármilyen értéktelen s kicsi legyen is, értékre,
86 17| beszélni, Kristófnak hivták s csakugyan úgy viselte magát
87 17| asszony egyszer sem nyögött s a gyerekek olyan mohósággal
88 17| kikisérte a lépcsőházig s amig kint volt a legnagyobb
89 17| laktam ott, hanem az esküvőre s az esküvő után a lakomára
90 18| szőke és magas, halvány s mégis hatalmas erejü. Olyan
91 18| minden mondását hallani s tudni akarta és kérdésekkel
|