000-becsu | becze-dalla | dalol-eltak | eltav-felsz | felta-gyony | gyotr-idege | ideje-kepte | kepu-komik | komiv-mari | maria-minde | mindh-ossze | oszto-rikit | riman-szine | szinh-torok | torot-verje | verke-zuzma
Rész
1 12| négyszázhatvannégyezer forint - számmal 464.000 forint - értékben hagyom
2 9| férfi van, a között legalább 10 millió van ilyen, mint én,
3 9| Burns, skót volt és meghalt 18...~- Nem tudom mikor, mondja
4 12| született Katona Erzsébet 300 forint évi díjat kap. ‑
5 12| négyszázhatvannégyezer forint - számmal 464.000 forint - értékben hagyom
6 1| beleveszett egy durranásba - és abba a zajba, melyet egy hatalmas
7 10| szinesek érdekeltek már. Abbahagytuk az egész tudományt és leültünk
8 1| némely figurákat ismert már. Abbanhagyták és beszélgettek. Néha mindennap,
9 3| fővárosba a pénzért.~Kupé ablakában ülve, tavaszszal, a mikor
10 9| korcsolyázók közé. A pavillon ablakából nézte a korcsolyázókat,
11 7| járt - odaláthatott annak ablakához, küzködött magával, nem
12 1| gróf éjjelre mindig nyitott ablakán keresztül jól hallotta a
13 18| ez a fővárosi udvar. Az ablakok nyitva mindenfelé, árnyékuk
14 12| nagy és népes útra szolgáló ablakokkal.~- Ha az ember itt csak
15 3| kellett koczogtatni azt az ablakot, melyen - a tábla hasadékán
16 3| Egy nagy légy zümmögött az ablaktáblán, ki akart szállani az utczára
17 19| Eszternek azt hazudta, hogy abonálva van, de a lány ezt az egyet
18 1| szakasztott olyan volt, mint az Ábrámé. Elbeszélte neki azt a történetet,
19 1| nem hagyott rajta emberi ábrázatot...~Ábrám gróf ott hagyta
20 11| mint a hogy a szinészek ábrázolják a fösvényt. Familiáját a
21 19| kért...~Hetek teltek el és absolute nem tudta miből él. Nem
22 11| összeg erejéig, de néha abszolute nem ment és ilyenkor ez
23 7| sötétben ácsoltak, de nem ácsok...~És az ezernyi mérföldeken
24 14| türhető életem volt, rajzoltam ácsoknak. Küldhettem haza egy-egy
25 7| keskeny udvarban, még sötétben ácsoltak, de nem ácsok...~És az ezernyi
26 1| hogy cselei sikerültek: aczélkaczagása nagy visszhangot vert az
27 18| foglalkozott és mindenféle aczélmetszetek szürke felhői, angyalai,
28 4| tekintet árama frissített föl, aczélozott meg, adta vissza a kedvet
29 15| választ, kávéházi engedélyeket ád és von el. A neve nem is
30 14| azt ajánlottam neki, hogy adasson el a házmesterrel mindent
31 16| fogva csiklandozta torkát. Addig-addig csiklandozta, mig egyszerre
32 2| emlékezést, a régi helyébe, ha adhatnék neki!~Különben nem is érzi
33 11| irt neki egy napon:~«Ha adhatsz négyezer forintot, elvesz
34 15| azt még kevésbbé: hogyan adhatta ide! Megszédült, egy pillanatra
35 2| gorombáskodjál, tedd arrább a lábad, adj egy kis helyet.~
36 8| biztositék mellett váltóra pénzt adjon nekik. És mért ne lett volna
37 19| könyvtárt alapított. Ő volt az adminisztrátora, egyelőre fizetés nélkül,
38 19| délre pedig egy-egy kis erőt adó finom huslevest főzött,
39 3| leányáé legyen. A holmikat adogatta el lassan-lassan, aztán
40 11| iróasztala mellett, perelt régi adósaival - uj hitelügyleteket nem
41 12| Karcsai Ádám, s pörölje be az adósát. Semmi késedelem! Annak
42 17| felmondott a gyerekek miatt, adót kellett fizetni, az asszony
43 6| dühösen nézve végig az adótisztet. Az vállat vont:~- Hát én
44 6| problemában. Négy-öt esztendei adótiszti házasság után évenként legalább
45 6| Verekednie kell velök az adótisztnek, ha egy kis rendet akar!~
46 2| intézet főkönyvében. Nevet itt adtunk neki, lehető legszegényesebbet
47 9| mindenki azt hitte, hogy affektál ilyenkor egy kissé.~- Enni,
48 9| mindannyian figyeltek igazi vagy affektált elragadtatással.~- Az ajtókat
49 11| önkéntelenül szerteömleszti ágaiba. Még sem, ebben a szeretetben
50 3| foglalkoztasson. Bámultam a fák ágainak növését, a szemelgető verebeket
51 9| szabásu ruhákban, jól táplált ágensokkal meg-megálltak egy-egy bolt
52 11| egészséges gyermek. Eh, végre is aggastyán már, csak a rövid, erős
53 9| mit fognak gondolni! mondá aggodalommal.~A férfi beültette egy bérkocsiba.
54 10| és büszkén, de magam is aggódva néztem körül. A kertben
55 17| megkeresni, amit Dórának az Ágnessel igértetek?~- Meglesz! -
56 12| prófán dolog csak megvillant agyában, a mi agyára nehezült, a
57 1| elhozatta mind:~- Huzzátok ki az ágyából, a melyik nem akar.~Csendben
58 19| arczulattal odalépett a haldokló ágyához és megtapogatván annak üterét,
59 2| hajnali napsugár. Némely ágyak még egészen sötétek voltak.
60 17| nem volt ma befűtve, de az ágyakat már megvetették. Nyolcz
61 8| kinyögni:~- Benedek, az ágyam!~Az inas félve nyúlt az
62 2| borzalom fogta el szivemet, agyamat égő kiváncsiság tüzelte.
63 2| közel volt az én függönyös ágyamhoz; a honnan láthattam őt és
64 2| füstfelleg az én elkínzott agyamnak. Élet, halál, szerelem,
65 1| Az idős dáma leült öcscse ágyának szélére és családjáról való
66 12| megvillant agyában, a mi agyára nehezült, a mi szivét összecsavarta,
67 8| szabad volt nyúlnia, de ágyát mindig az öreg úr vetette
68 20| szivarok.~- Hát ide kinek ágyaztak, kinek fütöttek?~- Az urfinak.~-
69 17| tarka huzatu, tollatlan ágynemű - mind, mind az övé volt
70 6| bőröd alatt is. És nekem agyon kell kunyorálni magamat,
71 20| vezetett körösztül.~Egy ágyos házon, hol lámpa égett az
72 4| árjával. Egy duzzadt, kicsiny ajak csókján kivül, álom volt
73 8| ama kerteknek, melyeket az ajándékhozóktól liczitáltatott el.~Gyüjtött,
74 8| a parasztok hozták a sok ajándékot, hogy nagy kamatra, teljes
75 15| levélnek, mely egy kereskedelmi ajánlat hangján szerelemről szólott.
76 17| végére. Az aranyműves akkor ajánlotta magát. Ágnes kikisérte a
77 14| butor itt a lakásban. Én azt ajánlottam neki, hogy adasson el a
78 3| naiv, majdnem gyermekes ajk, a barátságos kicsiny, de
79 2| fátyla egészen vizes volt ajka helyén; lázasnak kellett
80 3| csókolták egymást. Forró ajkaik előtt, mintha valami hideg
81 19| rátapadt az ő kiszáradt, aszott ajkaira: megnyugodott egy kissé.
82 19| az emberi látóhatárokon, ajkáról azonban még ugyanolyan modorosan
83 2| apja.~- Marad!~Összeharapta ajkát, elfojtotta sirását és hallgatott.~
84 10| sovány, keserü arczu, fehér ajku asszony. Közönyös irántam
85 18| Rubinon át - apjuk a konyha ajtajában, a földön aludt ‑ kisuhantak
86 7| Albrecht-úti hónapos szobájának ajtajáról levette a régit és fölszegezte
87 3| nyitották ki a halottas ház ajtaját, meg kellett koczogtatni
88 19| Kőmives belekapaszkodott az ajtóba és zúgó fejét odaszorítva
89 2| meghalt, két lövés érte az ajtóból; a szerető egy pár percz
90 9| affektált elragadtatással.~- Az ajtókat be kellene zárni! - szólt
91 19| könyes szemmel minduntalan az ajtóra nézett.~Egészen megkönnyebbedtek,
92 4| czisztercziek terraszán, a virágzó ákáczok alatt és éjjel a régi kőszentek
93 8| ki munkájukban meg akarja akadályozni őket.~A méh is egyszer...
94 5| mig a villamos vasut az akadémiától a szerkesztőségbe visz.
95 21| rendes olvasók között is akadhatnak nem egészen jószivű emberek,
96 15| kérdést.~- Igen! - felelte és akadozva, elpirulva folytatá: - Először
97 8| tiszteletreméltó passziója akadt. Ellenkezőleg, mindig utalt
98 15| folytassam. Folytattam:~- Akadtak olyanok, a kik kérték: jöjjön
99 3| Mondhatatlan kín fosztott meg akaratomtól. Mintha valami feneketlen
100 19| leányé.~Kőmivesnek erős akaratra volt szüksége, hogy föl
101 4| pompás kedvvel, duzzadó akarattal mentem neki az életnek!
102 19| kékült el arcza a tehetetlen akarattól, nem tudott többé szólni
103 1| homlokához.~Igy virradt rájuk akárhányszor. A mikor álmatlan volt Ábrám,
104 3| élni, élni jó!~Végül:~- Nem akarhatta ő sem, hogy elássam magam
105 5| Hol lehetünk most? Mindegy akárhol, majd csak megérkezünk valahova.
106 15| van, menjen haza, menjen akárhová; a mig el nem megy innét,
107 9| kivonta karjából karját.~- Akarjuk, nem tudjuk, hiába, nem
108 13| a szerelmes asszonynyal, akárki legyen az, talán egyszerüen
109 3| felfoghatatlan volt nekem, akármennyire kinoztam is magamat vele.
110 12| mintha otthon akármit csinál, akármennyit jár-kél! - mondá az asszony.
111 3| hogy a kicsike is meghalt.~«Akármi», - azt felelte az asszony
112 17| minden, a mi az a tulajdona, akármilyen értéktelen s kicsi legyen
113 12| többet élvez, mintha otthon akármit csinál, akármennyit jár-kél! -
114 15| gépiesen, - mintha utána akarna kapni és a levél negyedik
115 9| leszünk. Az önéi úgy sem akarnák soha, és nekem nincs semmi
116 9| De nevetséges ilyesmit akarni. Nem lehet. Csak ne volnék
117 15| egyik-másik azt mondta: csak akarnia kell kisasszony, és minden
118 4| nekem az a tudat, hogy csak akarnom kell és nem vagyok itt többé!
119 6| hallatszottak át.~Tardonnainénak nem akaródzott bemenni.~- Oly nehéz a bucsu
120 10| mindkettőnket és megkérdé Idát:~- Akarsz-e ezen tisztességes fiunak
121 7| visznek nászágyához is. Apja akasztófán fog kimulni egy pár hó alatt,
122 1| nem találta. Ingerülten akasztotta vállára:~- Nem látsz valami
123 9| fogok, hogy mással, valami akczeptábilis kisérővel jöttem. Jól esik
124 18| szóljon róla:~- Jó azoknak, akik mindig alszanak már!~Majd
125 12| órát volt az urával is, akitől hamarosan elválasztatta
126 10| érthető részleteire emlékszem akkori lelkiállapotomnak. Például
127 12| a reczeptet, melyet neki akkoriban irni méltóztatott. Talán
128 3| év előttről kelt, tehát akkorról, a mikor anyagi romlásuk
129 1| állíttatott melléje, és őrizetére alabárdost hívott. Azután pópákért
130 15| selyem-harisnya. Ők a «The three Aladár’s»~De mit törődöm velök,
131 19| ismerősen hangzó név volt aláfirkantva.~- A munkavezető irja! mondta
132 2| gyerekekből rablóbandát alakított és a hóstyai iskolából elcsalta
133 5| skót balladának rejtelmes alakja-e, csakugyan láttam-e valaha?~
134 12| érdekében. Egy kis novella alakjában tálalta fel a dolgot. Otthon
135 15| nyirbálták volna ki az elegáns alakjaikat. Egyforma kalap, egyvágású
136 9| alakjai, azok a kedves páros alakok, a kik akkor kelnek fel,
137 19| fehér hóban, telve fekete alakokkal, szinte nesztelenül szállt
138 3| fonódva az én életem és alakommal: eltünik látóhatáromról,
139 2| alakul, mozog körülöttem, alakot vált, oszlik, szakadoz,
140 2| eltérés, de milyen koponyák!~- Alakra; alma vagy körte?~- Katlan,
141 3| imádkozott és kinyitotta az alaktáblákat, kitárta az ajtót a hitközségi
142 2| elfogja az én látóhatáromat, alakul, mozog körülöttem, alakot
143 19| mormogták feléje: «Feküdj alám!»~A pokolba! - gondolta
144 19| kerekek titokzatosan és alamuszi módra mormogták feléje: «
145 19| és szépirodalmi könyvtárt alapított. Ő volt az adminisztrátora,
146 19| otthon, a mit mi magunk alapítottunk és birunk teljesen. Egy
147 15| partra, hátha a járatlan, hid alatti úton kerül föl a vizivárosnak.
148 5| oly bősz, oly rossz, oly alattomos.~Lizzie Barton mellől egy
149 13| Lesett rájuk furfangosan és alattomosan, reszketve és vakmerőn,
150 10| szelid, olyan nyájas, olyan alázatos volt.~- Hova megyünk most? -
151 7| ismerős hordárja csak olyan alázattal köszönt, mint régen, a trafikos
152 19| tulajdonunk, nincsenek benne albérlők, a kik különböző társadalmi
153 7| a névre Tardos Ferencz. Albrecht-úti hónapos szobájának ajtajáról
154 6| AZ ADÓTISZTNÉ ALBUMA.~Micsoda összefüggésben
155 6| irnok arczképét betenni az albumba. De csak egyszer volt levéve,
156 6| arczképeire. Azokat helyezte el az albumban és estenden jóleső szomorusággal
157 6| semmi, csak a fényképek az albumból. Valamennyi fotografiája
158 6| Ő jött hát be feküdni az albumhoz.~Nem hiányzott többé semmi,
159 16| csak féltékeny volt reá? Áldozatul dobta magát anyja becsületéért,
160 3| hát szenvedéssel akartam áldozni a halottnak - mindhiába.~
161 2| a kolozsvári javítóhoz, aligazgatónak.~Abban a lélekállapotban
162 3| Talán álmos is volt, mert alighogy ledőlt a hotel divánjára:
163 1| gála kardját fogván az alispánékra... Elregélte azt is, a mikor
164 1| hajtók látták, hogy a hegyek alja is fehér már. «Hó van!»~
165 2| fiu.~- Borsodban a Bükk alján barlangok vannak, gyönyörű
166 19| mert Kőmivesnek hihetőleg alkalmaztatása akad fönt a várban. Valamelyik
167 2| nem váltott véle szót; egy alkalommal, este, minden szóváltás
168 9| szenvedélyességgel a nagy asztalnál.~- Alkalomszerű kijelentés! - szólott a
169 2| első eminenst - a bandába alkapitánynak. A város gyermekei között
170 2| tanulmányfejem! Milyen fejek, semmi alkati eltérés, de milyen koponyák!~-
171 12| feleségnek. Elmondva, hogyan alkudtak meg háta mögött anyjával
172 12| lehetett. Pedig a belügyi államtitkár előszobájában egy fiatal
173 6| barátjai és ellenségei állandó gunykaczajára, - már egy
174 19| foglalkozott, hogy egészségi állapotán valamit kell változtatni,
175 19| tanulni is.~Nagyon különös állapotba esett: nem volt mit tennie
176 1| voltak mint ő. Reményteljes állapotban levő szép fekete asszonyok
177 15| a hol most vagy harmincz állás van üresedésben...~- Biztatták? -
178 12| folyton kérelmezett, hogy állásából elmozdítsa.~Immár Heléna
179 8| Nézze a méh-t, az ám az állat, ezer forintba került...~-
180 15| a többit: megcsipték az állát, megdicsérték, hogy milyen
181 8| munkába, mely legkedvesebb állatát rögzitette meg azon a palotán,
182 2| vagy legjobb esetben vad és állati most nekem. A mi belőlük
183 8| Tanulmányozta is kedves állatjait, és életmódjukból mindenre
184 11| összeharapta az ajkait. Hogy állhatott rá erre az irásra! Hisz
185 18| volt véle és még meg nem állhatta, hogy ne szóljon róla:~-
186 14| belügyminiszternek...~Meg nem állhattam, hogy közbe ne vágjak:~-
187 17| olyan ágyban, mint ő.~Mindez állításokban kevés volt az igazság, még
188 14| Egy nagy villamos társaság állított az élére. Szép kis fizetésem
189 17| elégedve a dolgokkal. Komolyan állította és hitte, hogy:~A legjobb
190 1| tisztásra.~Elvezette.~- Állíts egy nagy, széles törzsű
191 1| középre, az ur viaszgyertyákat állíttatott melléje, és őrizetére alabárdost
192 1| van, derék gyerek vagy, állj velem szembe. Vagy tiz lépésnyire,
193 9| lesz becsületes bosszut állni rajta. Azt a közönséges
194 7| szeretek - én maga mellé állok; maga mellett maradok. Szeretem
195 15| I.~Tegnap, az eskütéri állomáson a propellerre várakozva,
196 12| I.~Felment Bécsbe. Az állomástól egyenesen a belgyógyászat
197 10| át. Perczekig szótlanul állottunk egymással szemben, kerültük
198 1| sok ép tekintete...~Ott álltak egymással szemben. A gróf
199 4| meggyorsulnak egy pillanatra szemben állunk egymással - egy pillanatra.~
200 2| milyen koponyák!~- Alakra; alma vagy körte?~- Katlan, melyben
201 7| napját az ágyban töltötte.~Álmából egy úr költötte fel, egy
202 6| eperfa lombosodott, két kései almafa virágzott; a kis baraczkfákon
203 13| olyan bájos, mint virágzó almafa-ág - észrevette, hogy az anyjának
204 18| Fogyni kezdett és olyan álmodozás fogta el, mint nénjét. Nem
205 13| gyermekeit... az egész világot. Álmodozásai közben szinte látta a meredeken
206 18| vonszolta maga után. Az álmodozva nézett szét; már ez a világ
207 1| levő szép fekete asszonyok álmodtak tán róla, a mindenható urról,
208 3| és álomban a jövendőről álmodtam, gondoltam: egygyé olvadva
209 9| kényelmetlen karosszékeken. Álmosság, unalom, közöny, vagy valami
210 10| szép békességben. És közös álmunk nem egyszerre, hanem lassan
211 4| magányban lettünk volna. A kocsi alóla, a környezet körüle, az
212 3| álmok melyeket ébren és álomban a jövendőről álmodtam, gondoltam:
213 13| rémült meg tőle jobban, mint álomképeitől, egy pillanatig még azok
214 18| hirtelen magához tért, az álomképet elsimította homlokáról,
215 18| kettő. Azok is olyan lassan, álomszerüen; nem is emberek, de bábok,
216 2| anya elől, a fiu hátul.~Az alsó Dunasor egy kis háza előtt
217 6| szárító-köteleken fehér alsó-ruhák és az udvarbeli cselédek
218 18| Jó azoknak, akik mindig alszanak már!~Majd átkarolta a kis
219 19| mosolygott és érezvén, hogy alterálja a fiatal embert, lehetőleg
220 2| mindig más és mindig ugyanaz.~Aludjunk inkább.~Lefeküdtem a diványra,
221 12| Olyan csendes volt, mintha aludnék, olyan mozdulatlan volt,
222 19| kedves!» «Jó éjszakát!» Alusznak édesen, vagy az ajtón át
223 14| nem kellett könyv, csak az alvás. Mindig horkolt, a mint
224 8| mutogatta:~- Nézze a méh-t, az ám az állat, ezer forintba
225 19| mindennap eljár Kőmiveshez, ámbár baját nem találta súlyosnak:
226 2| és bosszúvágy, mindenféle ambiczió és minden szeretet, mindaz
227 1| Egy végtelen halotti mise, amelyben a nagy, kinőtt fenyvek celebráltak,
228 6| diszes albumot. Olyant, amelynek eladható voltáról a kereskedő
229 11| igazán és szenvedélyesen, amennyire egy hetven esztendős ember
230 6| gyüjt pénzt és mihelyest az amerikai fogorvos megérkezik Pestről,
231 16| de arról a viszonyról, ami ezután fejlődött ki köztünk,
232 18| megtörténtek-e mindazok, amik az ő szűkös tudása szerint
233 17| kezembe fogja adni épp akkor, amikorra kell.~- És ha nem?~- Nem, -
234 12| szereztem, egyedül mindent, amim csak van. Feleségem: született
235 17| állapot s mégis - semmi. Aminthogy nincs igazságok ama világéletükben
236 9| esett versenyt haladniok, ámítani, csalni magukat és egymást.
237 3| a mikor a hajnal-éjszaka amolyan sem nem sötét, sem nem világos,
238 5| látszik a messzeségben, amott az a monte Pellegrinó, ég,
239 2| Valami iszonyút, csak semmi analizis, utálom, tettem én is, de
240 9| embert józansága, a fertelmes analysis, az előttünk kitárt élet
241 19| A lány törekedett ki, az Andrássy-uti villák felé. Sebesen, mint
242 13| és anyja elment velük az Andrássy-útra képeket nézni. A kis leány
243 15| nyugdijából. Ő maga a pesti angol-kisasszonyokhoz járt, az apja tanitónőnek
244 9| papánk megtanittat bennünket angolul, francziául, olaszul - hogy
245 18| aczélmetszetek szürke felhői, angyalai, fehér szakállas szentei,
246 19| magában szegény elhagyatott angyalnak nevezett. El is akarta hozatni
247 6| szobában is, hiába fekszenek annyian együtt. Reszketve keresi
248 8| árvákat, hazafisága csak annyiban állott, hogy szidta az olcsó
249 5| csak egy másik jó hullám - annyiszor megesett már - vissza nem
250 12| egyszerü volt terve is.~Pethes Antal - igy hivták a hirlapirót, -
251 12| lesz talán, hogy Pethes Antallal csinálja ki előre a dolgot.
252 19| magát! Százszoros Szent Antalnak, ezerszeres Gottfridnak.~
253 12| megpillantotta a belépő Pethes Antalt, egy elhatározó mozdulattal
254 15| szivét egy neki nem éppen antipatikus, de idegen fiatal ember
255 2| Tudja az Isten.~- Hát nincs anyád?~- Nincsen.~- Akkor jó neked.~
256 7| el? Az egyik parthie - az anyagiak tekintetében - jobbnak tetszett,
257 19| kapott a fejére és elfutott.~Anyagiakban nem bővelkedtek, a szatócsnál
258 13| leány alig hallhatólag - anyámat és magát. Menjen innen el
259 2| kellemesek, az én édes lányomra, anyámra, egy regényre, a melyhez
260 16| Elszoktat bennünket az anyánk, a ki csupa önzetlenség,
261 3| leány ijedten bámult a rossz anyára.~Az özvegy folytatta:~-
262 12| kezére. Vádolta a haszonleső anyát, vádolta magát könyörtelenül;
263 17| egész hétig nem szól az anyjához.~Ez emlékezetes vacsorán
264 12| félmilliója van s nem segíthetett anyján száz forinttal sem! És nem
265 13| olykor leselkedett még anyjára és egyszer rajta is kapta,
266 20| rosszat beszélt az ifju ur anyjáról: Azt mondta, hogy is mondta...~
267 17| gyermekek ijedten néztek anyjukra, mintha arra kérnék: «nem,
268 18| odatévedt tekintetük az anyjuktól örökölt nagy, törött rokokó-tükörbe
269 2| multat, hizelgett neki és anyuskámnak nevezte. Mindenhová utána
270 19| igy, én tőlem azért lehet apácza.~- Lássam a vállát, háttal
271 4| diákokkal együtt jártam az apáczák templomába, holott májusi
272 1| lelőtted a tulajdon édes apádat!~- Igazságtalanul vert meg,
273 3| felköltötte:~- Emlékszel-e még apádra? - kérdé ilyenkor. Egyszer
274 2| csendesen:~- Mert megcsalja az apámat.~Hajnal felé volt, a gyerekek
275 13| gondolta magában. Nem mert. «Apámnak mondok meg mindent!» Csaknem
276 3| ha nevettek:~- Meghalt az apátok, sirjatok! - ezt mondta,
277 20| fejét és hátrafordult:~- Apertén kimondva, azt mondta a Domoszlai
278 1| kiveresedett, a mint az apjától ötven esztendők előtt kapott
279 18| perczben minden; az ágy, apjuknak nagy dunai tájképe, a falra
280 3| a testvére czipelgette, ápolgatta néha. Akkor, ha nem látta
281 19| annak vakmerő csalásáról.~Apránként leszokott a külvilággal
282 15| többi? Mit mondott a többi apróbb hatalom?~A leány nem felelt,
283 8| fejü nagy potrohu, a lábai aprók; mintha a nagy méh odafent
284 9| öltöztetni! - szólt minden apropos nélkül valamelyikök, (Talán
285 1| részleteket, humoros, szines apróságokat mondott el arról a napról,
286 1| versenymesternek, hogy kezdődhetik.~Apróságokkal kezdték. Szentkereki Pali
287 8| nincsen áldás, annak az ára elmegy... Aztán mit is lehessen...~
288 15| a fehér arczot, belülről áradó fény. Tétovázva, szégyenkezve,
289 12| hallgatta vallomását, néma volt áradozásaira is. - Lehetetlen volt kivenni,
290 18| valami kis munka után lement Aradra. Külföldre utazott aztán,
291 4| tekintet. A régen megszokott áram, mely két szempáron át összekötötte
292 4| csak egy elképzelt tekintet árama frissített föl, aczélozott
293 18| mindkét parton lila, meg arany-szinben úsztak. Csak a partok, a
294 19| teljesen megváltoztatta arányaikat. Aztán megfagyott hógarmadák,
295 17| egybekötve. A nagy Ágnes egy aranymüves menyasszonya, akit Dóra
296 6| divatból kiment keztyüt és egy aranypettyes kalapfátyolt.~Boldog volt;
297 2| hálóterem! Csupa ellentét: aranyragyogású világosság és koromsötét
298 18| Olyan szeliden simogatta az aranyszinű szakállát, a mikor Ágnes
299 1| szilánkja. Elhullajtott aranyszögek ebben az óriási kriptában,
300 4| sajátságos meleg érzés árasztott el. És nemcsak egy pillanatra;
301 19| de valami titkos örömmel árasztotta el a gondolat, hogy most
302 1| megdagadtak az erek, verességet árasztva rövidre nyírt, ősz haja
303 7| ezt a kegyelmes urnak az arczképeinkkel, de bizonyitja egész hivatali
304 6| királyné és a trónörökös arczképeire. Azokat helyezte el az albumban
305 18| tájképe, a falra ragasztott arczképek, közös birtokuk, legbecsesebb
306 7| munkatársa, a ki egy jó arczképet kért tőle, az apjának egy
307 6| megajándékozta egykor névjegy-alaku arczmásával. Férje irásai között nagynehezen
308 3| földön én vagyok. Az én arczom, az én testem, egészen én,
309 3| fekete kesztyüs kezet.~De arczon nem csókolták egymást. Forró
310 9| egyik igyekezett hevesebbet, arczpirítóbbat, édesebbet mondani, mint
311 2| foszforeszkált volna, az egész arczuk, sovány, megnyult képük,
312 3| láttam különös, de kedves arczukat, a kik az én véremből eredtenek.~
313 9| asszony molett egy kissé, arczukon a jólétnek azzal a habos
314 19| fáradsággal tettetett vidám arczulattal odalépett a haldokló ágyához
315 17| ettek és a nagy Ágnes Dóra Arisztiddal együtt olyan boldog volt,
316 17| nagy Ágnes esküdött Dóra Arisztiddel, már nem laktam ott, hanem
317 4| emlékét elöntötte forró árjával. Egy duzzadt, kicsiny ajak
318 20| melyhez közeledtünk.~Az árkok egyenlők az uttal, az elhagyatott
319 1| A hó megfagyott, még az árkokban is úgy összeállott, hogy
320 20| tanyai házak egyenlők az árkokkal. Mindent belepett, mindent
321 4| ülve, belemerültem a magam árnyékába. És a mikor elkövetkezék
322 17| szemeiknek és a halál rettenetes árnyékát illuziók verőfénye födi
323 18| mitsem változott, csak az árnyékba borult részek szabadultak
324 20| és vastag szemöldei alatt árnyékban voltak a szemei egy darabig,
325 18| világosságban úszó, mozdulatlan árnyékkal teli utczákon. Itt-ott,
326 18| kisebbik izgatottan nézte az árnyékokat:~- Azt hiszem, kivülünk
327 18| támasztva, nézte a világos, árnyékos éjszakát.~Ahol voltak -
328 18| ablakok nyitva mindenfelé, árnyékuk fekete vonalakkal rajzolja
329 19| pénzt fogok szerezni minden áron. És megtérítek neki mindent,
330 6| csiráztak ki. A buza, az árpa; valószinüleg az egerek
331 2| Ne gorombáskodjál, tedd arrább a lábad, adj egy kis helyet.~
332 19| hygienikusan éljen, főzhet, az nem árt. Ellenben neki többféle
333 4| szép, olyan, mely minden ártatlansága mellett azt tükrözi vissza:
334 19| behunyta szemeit és látta: mint árulja el a leány, rútul, gaz módra,
335 16| titkos kincseim! nem is árulok el belőlük semmit, csak
336 11| Wertheim-szekrényének sem árulta el, nagy és hosszú kabátjának
337 2| teherpályaudvar környékére az árúraktárak közé, leginkább a tarjáni
338 20| ripsz-diványra és törtem az árva fejemet, mit is kéne beszélni
339 2| szeretetházba. Onnan elcsalt négy árvagyereket és Kis-Kunság valamelyik
340 3| hogy az özvegyek meg az árvák ne legyenek koldusok. Az
341 8| szegényeket, nem sajnálta az árvákat, hazafisága csak annyiban
342 20| ura?~- Meghalt. Szegényül, árván maradtunk, a mig Domoszlai
343 12| forintért vette azt egy árverésen s egy kissé nyomta a lelkiismeret,
344 12| javasasszonyt s egy darab kötelet ásatott el a gyám küszöbe alá. Az
345 21| szájával ásított.~- Mit ásít, kedves barátom! - kérdé
346 21| hosszu ember a nagy szájával ásított.~- Mit ásít, kedves barátom! -
347 3| látván, hogy nincs préda. Egy asszony-testvére volt az özvegynek, az fölkereste
348 20| Aztán megszólalt a ház asszonya is:~- Instáljuk, sajnáljuk,
349 14| tagból állott: egy igen öreg asszonyból és egy igen fiatal leányból.
350 12| gyámkodás megszünik, leánya asszonynyá, nagykoruvá lesz s vagyonának
351 6| szólt, tisztes, uri, elit asszonyokkal úgyszólván soha. Az adótiszt
352 9| kinek mégis eszébe jutott: asszonyos pietással nézett a - szerelmesekre.~-
353 20| magunk maradtunk a fáradt asszonysággal. A gyerekek aludtak; ki
354 20| fordulván a fáradt fiatal asszonyságnak. Úgy szólt hozzá: «lányom».
355 21| MESE A HŰ ASSZONYSÁGRÓL.~Egyszer volt egy nagy,
356 11| emberré, a ki elfordulva az asszonytól, czinikusan szólt hozzá:~-
357 4| alakokat, az ólmos, vizes aszfalton, a gázlángok fényénél pedig
358 2| vonattal. Egy barátom, az aszódi javítóintézet első családfője,
359 19| rátapadt az ő kiszáradt, aszott ajkaira: megnyugodott egy
360 17| elmentem.~Az ebédnél az asztalfőnél ült Fialáné. Az arczáról
361 1| emelének a darabontok, a tölgy asztalokon már édesen-kéken füstölt
362 8| hangosabban:~- Egy váltó... az asztalomon... ovatolni... holnap! mondá
363 2| többet tud, mint a többi - az asztalosmesterségre fogtam, abban is ügyeskedett,
364 13| megpillantva a leány mellére tűzött aszu buzavirág-szálat, mondá:~-
365 13| a meredeken növő sárga, aszufüvet és a nagy, éles köveket
366 10| szelidnek látszott, nem átallottam, nem féltem hirtelen, bátran
367 8| egyetlen disze volt, az utcza átellenes oldaláról egész nap nézte
368 18| harmadiknak, olykor-olykor átengedte helyét egy szép és magas
369 18| soha már! Oda futott hozzá, átfogta derekát és szólt:~- Gyerünk
370 19| gondolat nagyobb, kinzóbb és áthatóbb hideggel járta át, mint
371 3| nélkül. És ez az érzés jobban átjárt, inkább szivembe nyillalott,
372 7| egy jockeyről...~A hidon átjőve, úgy érezte, mintha újra
373 18| mindig alszanak már!~Majd átkarolta a kis Dóra nyakát, forró
374 3| tudott itt maradni többé. Átkéredzkedett egy más szakaszba, a hol
375 17| nem volt valami közönséges átkozódás; a leány megdöbbent, elhallgatott,
376 18| hinni, de a leggyakrabban átkozta azt a gonosz embert, aki
377 11| imádkozzanak a halott mellett. Jób átküldte őket a másik szobába; virrasztott,
378 1| testet letakarták egy fekete atlasz szoknyával, melyet Luigi,
379 20| fordult hátra, csak ugy átlökte a válla fölött a szót.~-
380 18| a nagyobbik. Majd minden átmenet nélkül hozzá tette: csillagom,
381 3| gyermekek szobáján kellett átmennem, hogy a halotthoz jussak.
382 3| tavaszi napot okolta és átment egy kis utczába, a hol nem
383 18| az idősebb testvér lelke átömlött az ő lelkébe is és egyek
384 20| hogy minden életerejét átplántálta a kis leányaira, ó maga
385 19| utra, de a mikor a lány átsuhant szobáján, mintha valami
386 14| horkolt, a mint hazatérve átsurrantam a konyhán, de ébren volt,
387 13| el, ruhát kapva magára, átszaladt anyja szobájába. Leült az
388 1| feketére égett ábrázattal átszöktek tőle, előle Moldovába. Maga
389 3| most hozzája hivatalosan «áttétetik».~Az özvegy feltörte a levél
390 2| tovább megyek, ki a vasúthoz, áttettek a kolozsvári javítóhoz,
391 11| csókolta nyakát és hirtelen átváltozott egy hideg és gonosz emberré,
392 6| irnok nadrágját hamarosan átváltoztatta ezüst-trikóvá. Arcza is
393 14| Mindakettőjüknek kihalt az egész atyafiságuk. Még csak valamire való
394 2| a javítóintézetbe, mert atyja nem tűrhette tovább brutalitását.~
395 6| venni, de pénz tekintetében atyjuk hitelképességére utaltak.
396 15| lélegzeni tudjon. Aztán egy automata szabályos, szögletes mozdulatával
397 2| Vigye az ördög az ilyen avangeállást, jobb szerettem volna maradni.~-
398 1| Megindultak lefelé a ritkás erdő avarján. Szólott a kürt, csaholtak
399 1| környöskörűl dér feküdt az avaron, a tölgyek lombjai vörösre
400 2| Ingyért is... Volt egy, azaz két tanulmányfejem! Milyen
401 8| majd ha meghal, milliói azé legyenek, a kitől elvonta,
402 2| még régebben visszakerült. Aznap, a mikor búcsúztam tőlük,
403 3| soha. Csak kicsiny gondok azokért, a kiket szeretett és egyszerü
404 2| behunytam a szemeimet s azokra a dolgokra gondoltam, a
405 11| lányodhoz. Nekem családom van, azokról kell gondoskodnom elébb.~
406 20| kötést és az ezüst karikákat.~Azonképen csörömpölve elkezdett kötni,
407 6| halványzöld kartonruhái lógtak. Azonkivül a melegviz - a város természetes
408 19| kifizette a házbért is. Azontul - úgy két héten át - láthatólag
409 7| kisebb lévén, vágya, hogy azzá tegye, ezerszerte nagyobb
410 19| biró élet. Délben, hogy a baba-arcz ráhajolt, a friss, piros
411 21| utána, a mint hazafutott a babáihoz.~Itten keserves zokogással
412 21| Muzsikális ember volt nagyon és a babák mégis sirtak néha. Aztán
413 21| nagyobb egy két forintos babánál. Bepólyázta, kicsinosította
414 18| álomszerüen; nem is emberek, de bábok, a kiket egy gép arra készt,
415 13| ismét, vidáman tért vissza bábuihoz, olykor leselkedett még
416 19| Valamelyik miniszterium... Csak bágyadtsága elmulnék, mert igy csakugyan
417 15| titkába és számon kéri tőle bajait, a miket egy pár perczczel
418 14| alig vesztette el. A maga bajánál inkább elbúsította a Deviaczky-család
419 12| ennyi ember közül rája, bajára emlékezni. Azonban véletlenül
420 19| eljár Kőmiveshez, ámbár baját nem találta súlyosnak: sokat
421 17| megbetegedett, még pedig abban a bajban, mely annak minden testvérét
422 17| mondá a férfi és kigázolt a bajból, melyet minden orvos halálosnak
423 3| meggyülölte.~Ezután minden házi bajért a kis ártatlan volt a felelős.
424 3| tréfálkozott is:~- Mégis van valami bajom doktor... itt, itt! és oldalzsebére
425 2| A rossz fiú mind a két bajon könnyen túlesik és belekerül
426 12| szakállas, mint én. Hanem bajos ennyi ember közül rája,
427 9| középtermetü, majdnem telt idomú, bájosan érő, szürke szemü, fehér
428 1| Baraboly észre nem vesz valami bajt, te figyelj, szólj. Világos
429 3| Otthonról irtak. Talán valami bajuk van a gyermekeknek? Nem
430 10| mindenki, a hol a mamám, a bálban! - jegyezte meg Ida. Nevettünk
431 1| páholyai fölé boróka-fenyő baldachint emelének a darabontok, a
432 11| ha pedig valami véletlen baleset következtében, hirtelen
433 5| Hajh, nemcsak egy skót balladának rejtelmes alakja-e, csakugyan
434 10| Kézen fogtuk egymást és ballagtunk ismeretlen, misztikus, vad
435 12| pedig az tavaly, a mikor bálozni kezdett, nem is tánczolt
436 3| mondá.~A kis leány ijedten bámult a rossz anyára.~Az özvegy
437 13| mégis oly kaczér kis székre. Bámulta a butorokat, mint valami
438 3| valamit, a mi foglalkoztasson. Bámultam a fák ágainak növését, a
439 10| egészen, a kis Borhy Ida bámultatta magát velem, de én alig
440 2| egy tolvajbandába. De a banda üzérszelleme bántotta; feladta
441 2| egyik első eminenst - a bandába alkapitánynak. A város gyermekei
442 19| néhány lépéssel mögötte bandukolt.~Egy kis utczához értek.
443 9| meg s kiszállt belőle a bank monogrammos, bőrtáskás embere
444 21| elébe a nagykereskedők és bankárok kórusa:~- Gyer velünk asszonyka,
445 6| elsárgult báli meghivó, banket-jegy, házassági jelentés. A könyv:
446 7| szinte pedáns volt, akár egy bankhivatalnok.~A lányok - a kik mosolyogni
447 17| forint a zsebében ezres bankó.~Mind e boldogsághoz hozzájárult
448 2| Két-három hónapig folyton bánkódott utána. Egyszerre azonban,
449 8| mondotta, cselekedte:~- Pénzzel bánó embernek haragudnia, boszankodnia,
450 10| alig mertem megmozdulni is. Bántam, hogy elcsaltam ide, hiszen
451 10| regényeket. És megmentem, ha bántani akarják, megfogom a száguldó
452 19| arany kösöntyük, ragyogó, bántó, ezüstös napsugarak ölelik,
453 13| maga kis bolond, hát én bántom magukat! Ki mondta azt magának?~-
454 17| néha voltak. A gyerekek bántották a «könyvet», a legnagyobbik
455 17| arra kérnék: «nem, mégse bántsad a szegény Marit!»~Ugyanilyen
456 13| rimánkodva szólt:~- Ne bántson bennünket!... Hagyjon el,
457 1| egyenesen a Korabgyiának. A bánya felé, a forráson túl, be
458 2| közé, leginkább a tarjáni bányák rakodójában bújt meg és
459 12| ugyan megpróbálta másképp. Bányáról elhozatta a javasasszonyt
460 1| magát:~- Vigyázz rám, ha Baraboly észre nem vesz valami bajt,
461 1| nyergeld fel Muczit meg Barabolyt. De ne verj föl senkit.
462 6| almafa virágzott; a kis baraczkfákon már mutatkozott a gyümölcs.
463 1| Ezt költötte föl éjjel, baraczkot mérve a csontos, nagy fejére,
464 2| vidám lett és kezes, mint a bárány. Olyan jól és intelligensen
465 21| szoptatni. Vendéglőben, baráti körben vacsorálni - soha!
466 6| különösen az egyik, a ki - barátjai és ellenségei állandó gunykaczajára, -
467 19| későbbi sorozatba és e témán barátjával összeveszett. Ideje nagy
468 18| egy Szegszárdra költözött barátnőjének hagyja. Kézimunkáit kimosta
469 16| szerelem, legyünk mi csak barátok. Hiszen mindezeket talán
470 10| jutott, hogy fölszólítsam a barátot arra: eskessen bennünket
471 3| majdnem gyermekes ajk, a barátságos kicsiny, de derült homlok,
472 10| a fehér övén...~Roppant barátságosnak, nagyon szelidnek látszott,
473 2| kivel bizonyosan nem fog barátságot kötni. Valami különösen
474 19| Bocsásson meg Kőmives ur, de ön barátunk!~- Az vagyok! - kiáltotta
475 11| passzushoz. Ő pedig sietett bárhogyan is és mindenáron biztositani
476 9| ön feleségévé lenni, mint bárki másé! Hanem a mint eszembe
477 12| kevés reményt nyujthatott bárkinek is. Leány maradt mindvégiglen
478 9| a prémes kabátu, fekete barkós hivatalnok. Vidéki kis kereskedők,
479 2| Borsodban a Bükk alján barlangok vannak, gyönyörű lakás esik
480 12| Tizennyolcz éves, világos barnahajú volt s az a férfi, a ki
481 18| fog feküdni a felhők kék bársonyán... Körülötte a fényben hangzik
482 15| talpalatnyi helyért.~Micsoda bátorság, milyen eszeveszettség!
483 5| boldogok, oly vidámak, oly bátrak valának, mig alattuk a tenger:
484 12| a gyám s a halott férfi bátyja, elfojtott dühvel nézte,
485 15| elhagyta szemérme, idősebb bátyját látta bennem nehány perczre?
486 14| vele kijönni, kapta magát, beadta a gazdasszonykodás kulcsát -
487 2| javíthatatlan rossz, romlott fiút beadták a javító-intézetünkbe, a
488 15| mint oszlik el, mielőtt beállana valamely bolond katasztrófa...~
489 14| tegnapig, a mikor a kis Cras beállított hozzám.~Nem volt többé kicsiny,
490 2| hazugság. Kidoblak, ha te is beállsz az újkori haruspexek közé.
491 2| Egyszer minden szó nélkül beállt valami erzsébetvárosi dobozkészítőhez
492 3| megkérdezvén: «mikor jöttem?» bebocsátott.~A családhoz csakugyan nem
493 12| I.~Felment Bécsbe. Az állomástól egyenesen
494 1| húga aki udvari dáma volt Bécsben, hiába küldte le a leghíresebb
495 21| találhatom nagyságodat otthon, becses családja körében.~A szinész-asszonyság
496 3| valamelyik nap magát kezdte becsmérelni:~- És én rossz voltam! -
497 7| is. Megváltoztatni az ő becstelen eredetét, elvenni tőle apját,
498 3| erőszakosan elválik tőle, a becstelenség elől a halálba menekül és
499 3| passzivája sok, nem akart becstelenül tovább élni.~Az asszony,
500 16| Áldozatul dobta magát anyja becsületéért, apja nyugalmáért?~Láttam
501 6| vágja le, ki se fényesitvén becsületesen, mert hisz nem vehet suvikszot
502 19| az örömtől.~Kőmivesnek, becsületszavát kellett adnia, hogy itt
503 18| megnyugodtak egy kissé: becsukták az ajtót, lefüggönyözték
|