000-becsu | becze-dalla | dalol-eltak | eltav-felsz | felta-gyony | gyotr-idege | ideje-kepte | kepu-komik | komiv-mari | maria-minde | mindh-ossze | oszto-rikit | riman-szine | szinh-torok | torot-verje | verke-zuzma
Rész
504 1| hagyta magát pólyáztatni, beczéztetni, mint lázbeteg kis lány.
505 3| asszony, mintha csak egy beemlézett imádság refrainjét mondaná.~
506 21| ennek a mesének egy másik befejezését tudom. Azt, hogy a hű kis
507 15| megszakadt, kúsza szavak és befejezetlen mondatok: «nincs már...
508 3| butor-garniturára, pénze befektetésére gondolt és ezen a nyomokon
509 15| utasították, a kiknek nagy a befolyása. Voltak, a kik nyiltan megmondták:
510 15| egyszer, majd meglátjuk. Befolyásos, benső, komoly, sőt rideg
511 6| muskátlik, elszáradófélben. Egy befőttes-üvegben leander-ág, a mely már egy
512 3| üvegen... A halottvirrasztók befüstölték a szobát és most égő pipájukat
513 1| Meggyujtatta a lámpákat, befüttette a nagy bólyai kemenczéket.
514 1| mellé.~Megborzongott, a hó befujt az ablakon. Meghalni, nem.
515 17| A kályhában nem volt ma befűtve, de az ágyakat már megvetették.
516 20| hajtattunk volna be, a mikor behajtattunk. Bent a házban elég szivesen
517 17| meg éppen rettegett.~Engem behivatott és kezdett visszaemlékezni
518 15| Hazaértünk, kierőszakoltam, hogy behivjon. Bemutatott a családjának.
519 4| gyerek még csak gőgicsél, behunyja a szemeit, meg-meg kinyitja.
520 2| Lefeküdtem a diványra, este lett; behunytam a szemeimet s azokra a dolgokra
521 17| ember.~Azon a napon, a mikor behurczolkodtam, éppen baj volt a cseléddel,
522 4| a napon, a mikor faluról behurczolkodtunk Egerbe - a széles káptalan-utczán
523 1| az ereszről, a komondorok behúzódtak a szinekbe. Nem járt sehol
524 20| kocsis ember elhallgatott és behuzta fejét a szürébe. A Sári
525 3| lámpás fekete fátyollal volt behúzva. Félelmesen homályos volt
526 8| olyan!» Ezt mondta, a mikor beiratta a betéteket, erről beszélt
527 1| traktusból és fölvervén Luigit, bejelentette magát. Együtt töltöttek
528 12| valakire.~A férj késett, hanem bejött egy harmadik ur, a ki azt
529 6| közel esett ide. Onnan békaszó és az asszonyok sulyokjának
530 1| Megfuladok, vágd szét a bekecsem gallérját! - nyögte Wejér
531 1| kiegyenesedett, kigombolta mellén a bekecset, hogy meztelen melle látszott
532 1| A gyerek magára kapta a bekecsét.~- Megyek valahová?~- Együtt
533 11| tudja, hogy nem hagyom, hát békén hagy. Legfeljebb a konyhapénz
534 1| számtartót, a belső tiszteket is bekergette a falubéli kastélyba, nem
535 3| kiváncsisággal nézték az utczáról bekerült keresztyén gyermekek.~A
536 10| Nagyon jól éltünk, ritka szép békességben. És közös álmunk nem egyszerre,
537 17| cseresznyéből. A legnagyobb fiu békétlenkedék, hogy ő nem fog minden este
538 8| növekedett kamatláb ellen békétlenkedtek:~- Hja, gyüjtenünk kell,
539 17| a három éves. A cseléd bekiabált a konyhából: «menjen a ténsasszony
540 1| lovakat itt kellett hagyniok, bekötötték egy összeboruló fenyőpadmaly
541 19| egészen leverten gondolván a bekövetkezhető eseményre. - «Ha költözködik,
542 1| fölkelt, nem volt semmi baja. Beküldött sebten Torda-Ditróra papért
543 3| és az ott ácsorgó hordárt beküldte a házmesterhez, hogy egy
544 11| Igy vesztek össze és igy békültek ki évek hosszú során át.
545 17| hozzám, igy szólt:~«Ebből a Bélából - csudálatos ész - alighanem
546 2| beletörődik a helyzetbe s belátja: ilyen a világ...~Az igazgató
547 2| újkori haruspexek közé. A bélből jósolni...~- Ne gorombáskodjál,
548 1| gyereknek:~- Kölyök, a vállad! Belé-beléfogódzott, mert tartott attól, hogy
549 3| terjesztettek a városi urak. Beleegyezett hogy kórházat építsenek
550 4| és tíz esztendő alatt úgy belefáradtam ebbe a harczba, az ismeretlen
551 4| Kimerülve a küzdelmekben, belefásulva a szenvedésekbe, ismét csak
552 8| ágyhoz. Megvetette mégis, és belefektette az urát, a ki egyre nyögött,
553 1| borította el, nem látott semmit.~Belefogódzott egy fiatal cserbe és megrázta
554 8| fullánk mérges volt, az ember belehalt. De ez csak egyszer esett
555 9| igazán! - szólt a lány s belékapaszkodott a férfi karjába. Az pedig
556 2| bajon könnyen túlesik és belekerül a családba, a hol dologra
557 1| Ábrám kiült az erkélyre és belémeredt a fehérségbe, hátha megérzi
558 1| ezüst éjszakát, hát még belemerülni testestől, lelkestől, nekiindulni
559 4| kőszentek talapzatára ülve, belemerültem a magam árnyékába. És a
560 12| halála felett.~Nem tudott belenyugodni, hogy az nincs többé. Úgy
561 20| egyenlők az árkokkal. Mindent belepett, mindent elfödött a végtelen
562 12| Heléna megpillantotta a belépő Pethes Antalt, egy elhatározó
563 16| csak egyetlen egyszer.~Beléptem, ott gubbaszkodott a zongora
564 11| nevetett, hogy hatalmas vállai belerándultak, arcza elvörösödött rövidre
565 11| nagy és hosszú kabátjának bélése alatt tartván takarékpénztári
566 1| erővel, olyan forte, szinte beleszakadt az ég.~- Megfuladok, vágd
567 7| nehéz napokban valósággal beleszeretett ebbe a lányba. Előbb ezzel
568 18| Dóra nyakát, forró arczát beletemette annak szőke, szintén fehér
569 2| biztam is, hogy megokosodott, beletörődik a helyzetbe s belátja: ilyen
570 8| óriási lomból. Inasa egészen beletörődött már ebbe a rendbe, kis gyerek
571 9| az én fajtámból.~- A ki beleunt a báli ruhába.~- A ki sose
572 2| gazficzkók.~István «családfő» belevágott e gondolatmenetbe:~- Vigye
573 1| annak második szótagja beleveszett egy durranásba - és abba
574 7| érzett, hogy egész arcza beleződült.~«Mit csináljak vele, mit!?»
575 12| Az állomástól egyenesen a belgyógyászat professzorának lakására
576 19| volnék és tanultam volna belgyógyászatot, megtudnám mondani, meghal-e
577 1| fogódzkodott a kezébe:~- Vigy beljebb, valami tisztásra.~Elvezette.~-
578 17| Arisztid mondá:~- Igen és pedig belől a lapban.~- Jegyeket nem
579 15| Valéria...~- Igy nem lesz belőlünk semmi! - szólt az anyja
580 19| tornyos, vasrácsos házba.~*~Belopózkodott utána. Nem vette észre senki,
581 1| mezőségek, elvadult erdők komor belseje... Mindent, a mit csak szeretett
582 19| utczai gyerekek kivájták a belsejét és házat csináltak belőle. «
583 12| Sehogy sem lehetett. Pedig a belügyi államtitkár előszobájában
584 14| fizetésem van, annyi mint egy belügyminiszternek...~Meg nem állhattam, hogy
585 5| hitvány testem, az fázik: de belül át meg át jár a szicziliai
586 2| futott előre.~Beértek a belvárosba. Valamelyik utczasarkon
587 3| ellenkező irányba hajtatott. A belvárosban megállt egy ház előtt és
588 2| letörölhetem róla gyilkosság bélyegét?~Új szivet, új emlékezést,
589 19| községe papjának, de az bélyegre valót kért...~Hetek teltek
590 11| Az fölkelt, otthagyta, bement a másik szobába és magára
591 18| Hajnallott már, a mikor bementek szobájukba. Idegen volt
592 15| kierőszakoltam, hogy behivjon. Bemutatott a családjának. Az apja egy
593 15| mondott valami nevet, a mikor bemutattam magam neki. Lassanként többet
594 8| otthon alig tudta kinyögni:~- Benedek, az ágyam!~Az inas félve
595 15| Dunához. Olykor meg-megáll és benéz a folyam tükrébe. Magát
596 4| szemek nem változtak mitsem; bennök van mindaz, a mi régen volt,
597 4| összekötötte két ember legbensőbb bensejét, újra föléledt. A nagy szürke
598 4| hurok és mintha legbensőbb bensőnk áradt volna egymásba.~-
599 19| hiába pazarolt rá egy patika benzint. Az orvosnövendék bizonyára
600 7| ember tipusa. A rendes, a beosztott és elég kényelmes élet nagyon
601 3| takarodol onnét, megint bepiszkolod magad!~A kis lány végre
602 21| egy két forintos babánál. Bepólyázta, kicsinosította szépen mind
603 14| leányból. Ezek adták ki bérbe a konyha egyik felét a két
604 1| most, a mikor a csinyt tevő béres is elfutott előle. Dühvel
605 17| gorombáskodott az asszonynyal, a bérét kérte és a mikor ezt nem
606 9| egy-egy vidéki szekér. Itt-ott bérkocsi állt meg s kiszállt belőle
607 9| tekintett: Fél hét! hamar egy bérkocsit, mit fognak gondolni! mondá
608 3| a vén ember kifogyott a beszédből. «Nó» mondá végül «már most
609 18| űzött belőle, a rossz magyar beszéde miatt... A kisebbik Rubin-leány
610 4| nem hallható, rejtelmes beszédek suhantak el közöttünk. A
611 12| nyugodt, a szótalan leány beszédes lett. A férfinek is heves
612 12| mindaketten idevalók voltak, beszédjökből azt is kivette Heléna, hogy
613 8| kényelmes kávéház lett a férfiak beszédtárgya: a kövér kis ember még mindig
614 9| Most pedig a mint magával beszélek, arra gondolok titkon: ime,
615 1| Hajnalra nem lesz.~- Ne beszélgess. Igyekezzél. Egy, kettő.~...
616 5| a tengert, a hullámokkal beszélget szegény.~- Megszoktuk mi
617 17| szerepeltek, mint a család beszélgetések tárgyai. Maga a fiu nem
618 12| levegőt.~Legfeljebb csak beszélgethettek. A nyugodt, a szótalan leány
619 19| édesen, vagy az ajtón át beszélgetnek még egy kissé.~A tervezgetések
620 7| ebédlő- és vacsorálóhelyén nem beszélhette ki magát, mint rendesen.
621 16| egy ismerős nevet. De nem beszélhettünk tovább, anyja jött ki a
622 7| Hangosan, mert több nap óta nem beszélhetvén senkivel. Erős vágya volt
623 3| Kezdetben alig tudták, mit beszéljenek egymással. Végre is az asszonyban
624 9| tudat nélkül tán nem is beszélnék ily bizalmasan magával.
625 16| mint ahogy magaddal sem beszélnél mindig, mert évezredek óta
626 14| majd meglássad, milyen beszélő babát veszek én neked -
627 19| együtt valának, a részleteket beszélték meg, az esküvőt, és hogy
628 20| mit beszélünk.~Éppen róla beszéltünk.~- Kié ez az agár?~- Az
629 20| akarta hallgatni, hogy mit beszélünk.~Éppen róla beszéltünk.~-
630 19| szabad megrontania magát, beszivnia a festő-anyagok illó mérgét.
631 17| holnap se megyek!» Én is beszóltam a szobámból, mert a két
632 15| ellökte, visszakapja ujra és beszorítja keztyüs tenyerébe. Aztán
633 17| igy szólt hozzá:~- Van-e betege?~- Az van, de pénzem nincs.~-
634 17| lehet ezen a földön, néha betegek is voltak. Sőt tavaly márcziusban
635 12| Nem áll éppen rosszul, de beteges, attól félek, hogy meghal,
636 3| lett, megunta a várakozást, betegeskedni kezdett.~És az asszony egyedül
637 17| ki fogom gyógyítani azt a beteget - ingyen. Csak azt kivánom,
638 4| Az első napokban szinte beteggé tett az a gondolat, hogy
639 10| az orgona-virágba. Talán betegség is ez, hogy az orgona-virágba
640 4| története van meg: a mama betegsége... halála... a gyásza, álmatlan
641 3| Ideges volt, ha megölelte... Betegséget szinlelt, és hogy hizelgett
642 7| helyett egy levelet, a melyben betegségét jelentette hivatali főnökének.~
643 9| mielőtt felszolgálná a teát, betegye a spaletákat.~- Nem kell! -
644 2| történt:~Az anyja nem győzött betelni a fiával, olyan jó volt
645 6| lelke nem kivánt semmit; betelt. Az jól esett volna neki,
646 6| volna az irnok arczképét betenni az albumba. De csak egyszer
647 17| Ágnes szólt:~- Arisztid beteszi az ujságba az eljegyzést.~
648 8| mondta, a mikor beiratta a betéteket, erről beszélt ha kölcsönt
649 6| fogorvos megérkezik Pestről, betéteti a hiányzó két fogát. Elment
650 10| kis Borhy Idának, a mint betévedtünk a kertbe Ida szinte félve
651 4| dolgozva a mindennapi vágyak betöltéséért; néha eszembe jutott a «
652 4| minden. A nyitott ablakon át betört a tavasz, május vidámsága,
653 15| erőszakos támadása, a mint betolakodik lelkének legbensőbb titkába
654 1| dámák, a leányok, az urak betolulván, mélyen meghajoltak előtte,
655 19| papirosra, kétszer, nagy betűkkel:~- Nyomorult, nyomorult!~
656 9| mondá aggodalommal.~A férfi beültette egy bérkocsiba. Elváltak,
657 3| lánggal.~Nem szégyellem bevallani, hogy a metsző fájdalom
658 12| kényszeríti, hogy friss bűnét bevallja annak az embernek, a kivel
659 11| szerette az asszonyokat, de bevallotta a fiának is, hogy soha egyetlen-egyet
660 2| kiváncsiság tüzelte. Nem tudtam bevárni a beszéd sorját, felugrottam:~-
661 11| hogy meg van halva és a bevett méregtől arcza, meztelen
662 2| elismerem, szabályellenesen - bevettem az első családba, a hol
663 20| szolgálóleány gyertyával, bevezetett a szobámba. Egy másik szobán
664 1| komornyik teremtett elő, aztán bevitték a lovardába. Ott letették
665 6| különösen szerették volna bevonni vasúti természetü játékaikba.~
666 18| sírtak együtt, apjuk előtt bezárkózva a szobába. Ha a sirásban
667 16| egy leánynak, aki örökös bezártságra van kárhoztatva. A kinaiakról -
668 7| boldogságot igért magának, most bírni ezt a lányt: a boldogságok
669 19| mint az igazi, testtel biró élet. Délben, hogy a baba-arcz
670 1| göbecscsel hordót. Férfifegyvert, birod?~- Birom, hová megyünk?~-
671 1| Férfifegyvert, birod?~- Birom, hová megyünk?~- Ki. Nem
672 2| Nem családja, hanem a biróság küldte ide. Hogyan, miért, -
673 17| végekhez. Az ételt látni sem birta, a hustól meg éppen rettegett.~
674 12| nagykoruvá lesz s vagyonának birtokába lép. Akkor bizonynyal adni
675 18| ragasztott arczképek, közös birtokuk, legbecsesebb tárgyuk: az
676 19| mi magunk alapítottunk és birunk teljesen. Egy szoba, melynek
677 14| kerestek. Gyenge jövedelem volt biz az, az öreg asszony nem
678 4| némán, panaszos, szelid és bizalmas nézése és eltünt, a mint
679 3| legyenek koldusok. Az bűn, nem bizni a Bizodalomban.~És a vén
680 3| koldusok. Az bűn, nem bizni a Bizodalomban.~És a vén fatalista - mintha
681 7| hasonlitok rá egy csöppet sem. Bizonyithatom ezt a kegyelmes urnak az
682 7| urnak az arczképeinkkel, de bizonyitja egész hivatali müködésem.~
683 19| akarta hozatni születési bizonyítványát, irt is községe papjának,
684 15| számtiszt sápítozott:~- Bizonynyára, nem beszéltél a nyelvükön.
685 3| meg sehol. Az okát mégis bizonyosra vette mindenki. A törvényszék
686 1| nézni, a ki mereven, de bizonytalanul ült a kis hegyi lovon. Erősen
687 11| részvényeit, készpénzét. Magában bizott, de a vasszekrényben nem,
688 3| erejével egyetlen gyermekére bizta magát. Örökösen azzal volt,
689 2| börtönében; megszántam, biztam is, hogy megokosodott, beletörődik
690 15| minden halandó ember köteles biztatni embertársát, ha látja, a
691 1| a terem közepére állva, biztatta a gyerek paripáját, csattantott
692 15| állás van üresedésben...~- Biztatták? - kérdeztem tőle.~- Igen! -
693 15| Érdekkel hallgatott, szinte biztatván, hogy folytassam. Folytattam:~-
694 7| kiszivattyúzza ereimből. És mi biztosit arról, hogy a vér melyik
695 11| bárhogyan is és mindenáron biztositani leánya jövendőjét. És hiába
696 3| Pedig az ötvenezer forintos biztositás sok gondot okozott nekik.
697 8| hogy nagy kamatra, teljes biztositék mellett váltóra pénzt adjon
698 3| nehézségek után fölvette a biztositott összeget is - és mehetett
699 3| kérdezősködött: «volt-e biztositva?»~Helyeselte, hogy a megboldogult
700 15| Havonta száz forint... évekre biztosítva, letéve közjegyzőnél...
701 11| De családját bőségben, biztosságban akarta látni és úgy is látta.
702 1| is ragadt ő itten. Olyan bőbeszédű lett, mint egy poéta. Apró
703 18| vonal felé.~Ágnes egyszerre bőbeszédü lett, megemlékezett arról
704 15| Nagysád, látom most szédül, bocsánatot kérek, de ilyenkor nem szabad
705 19| asszony észrevette magát:~- Bocsásson meg Kőmives ur, de ön barátunk!~-
706 1| hiába zörgetének. Ábrám nem bocsátott be senkit, még Perei Krisztinát
707 3| Örökösen azzal volt, nem bocsátotta el maga mellől egy perczre
708 10| is éppen ott szaladgált a bocskorán, két csikos czinczér mászott
709 21| nehezedő haja, a borzas, bodros, illatos, bolondos, szőke
710 11| egészen elbódította, de a bódulásból akkor józanodott ki, a mikor
711 17| uszodába járt és a nagy bodzafák virágoztak, az az illat
712 20| fuvaros erősen szítta a bodzafaszárát, a mellől szipegve beszélt:~-
713 12| azok a kiállhatatlan fiatal bölcsek szoktak.~A mama készakarva
714 17| haszontalanságáról és a vidám bölcselés egészséges voltáról... Terrorizálják
715 17| hogy az egyik még csak bölcső, de abban állt összekuporodva
716 1| tehetetlenül, mint egy böngészésben kifáradt pulyának.~
717 7| habár az esküvőről rabságba, börtönbe is kellene menni vele!~A
718 2| valamelyik járásbiróság börtönébe került, majd kegyelem révén
719 2| éve volt itt a gyermekek börtönében; megszántam, biztam is,
720 3| mind a ketten valóságos börtönéletet éltek. Nem járt hozzájok
721 18| a fővárosi udvar piszkos börtönére egy darabka tiszta kék ég
722 8| különbözött a sárga kis bogaraitól, azt tartotta, mondotta,
723 10| katonai rangban vannak a bogarak között, nagyon érdekeltek
724 1| egyszerre elfül. Hatalmas bőgés remegteti meg a végtelen,
725 8| fenyegetődzve járultak elébe bognárok, csizmadiák, kötélverők:
726 20| beszélni itten, miféle szép bókokat mondani mindjárt. A háznép
727 10| reggelt, alig várom, hogy a bokorról letörjek egy frissen nyilt
728 3| járkáltam az udvar száraz bokrai között. Kerestem valamit,
729 17| hitében megerősödve, még boldogabban ölelte meg feleségét, «a
730 5| tengert a szerelmesek. Oly boldogok, oly vidámak, oly bátrak
731 7| ezt a lányt: a boldogságok boldogságának tünt fel neki. Reménysége,
732 17| zsebében ezres bankó.~Mind e boldogsághoz hozzájárult még az is, a
733 4| örömre. Ebben a pillanatban boldogságnak tetszett nekem az a tudat,
734 7| most bírni ezt a lányt: a boldogságok boldogságának tünt fel neki.
735 7| csak csendes és nyugodt boldogságot igért magának, most bírni
736 4| bennem és körülöttem eláradó boldogságról. Csak érzem a világosságot,
737 9| Megállapították jövendő boldogságuk rendszerét. Különösen a
738 2| bánom én herczegkisasszonyok boldogtalanságát, groteszk öröme buta málterhordó
739 11| egészet, ha meghalok!~- Élj boldogul, házasodjál meg még egyszer,
740 9| aztán a férfi:~- Oh, hogy bolondítjuk mi egymást és magunkat!
741 21| borzas, bodros, illatos, bolondos, szőke nagy haja. Fekete
742 16| Összebeszéltem minden bolondot, bámulva, csaknem úgy nézett
743 9| ágensokkal meg-megálltak egy-egy bolt előtt.~- A tea, tessék leülni! -
744 6| II.~Elment a boltba, nem minden szégyenkezés
745 18| A tatának; adja el. (Ama boltban, a hol az Ágnes stikkeléseit
746 6| minden szégyenkezés nélkül. A boltos csak nemrég utasitotta vissza
747 4| cserélnék a kisütött hajú boltossegédekkel, a kik a kicsiny varróleányokat
748 1| lámpákat, befüttette a nagy bólyai kemenczéket. Aztán a terem
749 4| mint az élők?~Czéltalanul bolyongtam a főváros útczáin, olyan
750 3| Tudta kitől jön, föl sem bontotta, visszaküldte. A látogatók
751 6| hozzáfért, és egy a házban lakó borbélynéval együtt előfizetett valami
752 18| melyben kérve, hagyjon föl a boritallal, jóra nem vezethet az. A
753 3| egy másik levél hullott ki boritékból. A budapesti rendőrség küldte
754 1| egyszerre teljes sötétség borította el, nem látott semmit.~Belefogódzott
755 6| Leginkább csizmára, rövidszáru borjubőr csizmára, a mely elszakithatatlannak
756 6| vetted, neked pénzed van a bőröd alatt is. És nekem agyon
757 1| ragyogtak, a dámák páholyai fölé boróka-fenyő baldachint emelének a darabontok,
758 8| jól-lakott. Szokása ellenére borral is élt és az a lábába ment,
759 2| megszólalt a paraszt fiu.~- Borsodban a Bükk alján barlangok vannak,
760 9| belőle a bank monogrammos, bőrtáskás embere s a prémes kabátu,
761 16| Édes kis martyrom, szeliden boruljon rád a menyasszonyi fátyol,
762 19| Egymás mellére akartak borulni százszor is, és a férfi
763 18| fájdalom, könyü.~Egymás nyakába borultak és nem törődtek többé azzal,
764 9| szavakra a szerelem édes borzalma futott át rajtuk.~- Eh, -
765 3| legnagyobb fájdalmat és borzalmat felidézni, a mi csak alaktalan
766 2| körülményességgel. Hideg borzalom fogta el szivemet, agyamat
767 21| vállaira nehezedő haja, a borzas, bodros, illatos, bolondos,
768 18| kisebbik leány - mohón is, borzongva is. Kevés vártatva azonban
769 12| Csupa fény, csupa ragyogás, bőség volt ez a temetés. Utána
770 11| tartották. De családját bőségben, biztosságban akarta látni
771 16| nagyon különös, szinte bosszantó volt rám nézve, amikor enni
772 2| szerelem, gyűlölség és bosszúvágy, mindenféle ambiczió és
773 5| mig alattuk a tenger: oly bősz, oly rossz, oly alattomos.~
774 8| bánó embernek haragudnia, boszankodnia, boszúra gondolnia nem szabad.
775 8| haragudnia, boszankodnia, boszúra gondolnia nem szabad. Vidámnak
776 9| Elmentek, együtt, egyedül. Nem botránkozott meg ezen itt senki, sőt
777 19| elfutott.~Anyagiakban nem bővelkedtek, a szatócsnál a hideg ételek
778 21| egyre esengett utána a sok brilliánsgyürűs férfikéz, hanem a kis szinész-asszonyság
779 6| pietással lelöki az ajtó elé.~Brr! olyan hideg van ilyenkor
780 12| gazságot követnek el, azt brutálisan cselekszik mindig. Dehogy,
781 2| atyja nem tűrhette tovább brutalitását.~Anyjával úgy bánt, mint
782 6| akaródzott bemenni.~- Oly nehéz a bucsu innen! - szólt, és amig
783 18| valamelyik emeleten hallgatják búcsu-zokogásukat. Hajnallott már, a mikor
784 2| intézetből, nem is engedtem, hogy búcsúzkodjék az önfeláldozó pajtástól.~
785 19| legelőször. A lány karjait a búcsuzó nyaka körül fonta, arczát
786 16| most, a mikor érzékenyen búcsuzom tőle: a legfőbb gondom az,
787 19| megtörtént, hogy Kőmives búcsuzóra megcsókolta a leány kezét.
788 2| visszakerült. Aznap, a mikor búcsúztam tőlük, láttam, hogy összevillan,
789 4| élvező és élvezetre vágyó Budapest kiárad az utczára. A gyönge
790 11| leányának fönn kellett élnie Budapesten, varrni másoknak, lakni
791 3| jobban közeledett a vonat Budapesthez, annál hangosabb lett ez
792 3| hullott ki boritékból. A budapesti rendőrség küldte azzal a
793 2| paraszt fiu.~- Borsodban a Bükk alján barlangok vannak,
794 3| könnyített volna valamit bünén.~Ez a nyugodtság alig tartott
795 3| akarata támadt: jóvá tenni a bünt és imádni, a kit meg nem
796 2| gyerek kikerüljön innen. A büntetése letelt, helyben is szükség
797 10| haragszik érte, sőt talán büszke rája, a mit rólunk mondanak.
798 7| lányos-házakat. Önérzetesebb és büszkébb volt, mint valaha, az apja «
799 17| lemosolygott a boldogság és büszkeség, mert lánya férjhez megy,
800 6| reparálások feldörzsölik a kis bütykőjüket, a szög kikezdi a talpukat,
801 1| elfutni, de nem tudott. Büvölet tartotta itt e tehetetlenül
802 1| tévedének. A makkosból erre bujkál a rőt-vad és éles röffentésének
803 7| hivatalnok nem ment fel hozzá. Bujkált egy hétig. Kis külvárosi
804 10| Lassankint nekibátorodva bujkáltunk a lombok között. Elkiáltottam
805 2| tarjáni bányák rakodójában bújt meg és napszámosok, szeneskocsisok,
806 12| viszonyokról, hanem a nagykárolyi bukásokról beszélgetett vele. És kifejezte
807 16| mindig tüzes szempárból: «Hát bukjunk, hát jöjjön, a minek jönnie
808 5| ismeretlen asszonyt, a téli bundás meleg asszonyt, a ki leül
809 12| kényszeríti, hogy friss bűnét bevallja annak az embernek,
810 2| ember! Ezt még érdeklik a bűnök és az emberi szenvedések,
811 12| titkait is. Mint mikor a bűnöst valami mondhatatlan presszió
812 9| kocsijárója is aszfalttal volt burkolva. Az ablakból be lehetett
813 9| Tibbij Dunbar, az irója Burns, skót volt és meghalt 18...~-
814 7| elárulta, hogy benn vannak és búsulnak a vörös szobában.~«Családi
815 2| boldogtalanságát, groteszk öröme buta málterhordó lánynak mit
816 19| tovább gondolni semmire is. Bután és vakon haladt a villamos-vasút
817 14| egész vagyona az a csekélyke butor itt a lakásban. Én azt ajánlottam
818 6| velük minden lyuk, minden bútor. Különösen a garnitura,
819 3| ruhákra, egy vásárolandó új butor-garniturára, pénze befektetésére gondolt
820 13| kaczér kis székre. Bámulta a butorokat, mint valami idegen embereket,
821 4| még mind egyikre hív, von, bűvöl maga után.~ ~
822 1| ijesztően, parancsolólag bűvölettel meresztette rá szemeit...~-
823 19| nagyon fölugrott, de azért bűvös-bájos napok voltak ezek. A mikor
824 6| növények csiráztak ki. A buza, az árpa; valószinüleg az
825 13| EGY SZÁL BUZAVIRÁG.~
826 13| leány mellére tűzött aszu buzavirág-szálat, mondá:~- Ha nekem adja
827 4| esztelenül. A felforralt, buzgó vér minden régi emlékét
828 8| tudnák kiért és minek. Mohón, buzgón, olyan dühvel, hogy szinte
829 15| láthatja mint forr, fő, buzog a szerencsétlenség, és mint
830 1| legerősebb, melyet ősei dárdával, buzogánynyal űztek, mert golyó nem fogta...
831 15| folyam tükrébe. Magát nézi? A capote-ját igazgatja? Most hirtelen
832 1| amelyben a nagy, kinőtt fenyvek celebráltak, a törpe, koldus, kopott
833 18| rezdültek vissza lelkének chaoszában, összegyülve és elnyomatva
834 18| fényben hangzik egy mennyei chorál, introduktióját már itt
835 10| köszönteni:~- Laudetur Jesus Christus!~Még álmában köszöntött
836 1| avarján. Szólott a kürt, csaholtak a kutyák, a lovak nyerítettek
837 9| lány meg szerelmesen nézte csákójának fekete forgóját.~Kiértek
838 2| aszódi javítóintézet első családfője, a legtökéletesebb tanító,
839 3| jöttem?» bebocsátott.~A családhoz csakugyan nem lehetett bemenni,
840 7| búsulnak a vörös szobában.~«Családi szerencsétlenség!» gondolta
841 6| gyermekeknek, igen enyhe, családias, sőt idillikus hangulat
842 11| csodálatosan jó volt a családjához, olyan, mint egy hatalmas
843 17| kegyeli az Isten, hát ő rá és családjára nézve oda fenn jó és kellemes
844 17| én most még itt hagyjam a családomat,» - mondá a férfi és kigázolt
845 19| sejtelme sem annak vakmerő csalásáról.~Apránként leszokott a külvilággal
846 12| pedig azt gondolta: tehát ha csalással is, de sikerült megbizonyosodnom
847 6| minden reggel. Csereberélik, csalják egymástól. Minden reggel
848 18| képeivel. Mintha ő szeretett, ő csalódott volna. A szerelmi esküdözések ‑
849 4| álom volt, ebből a hamis, csalogató és semmi életből el akartam
850 21| fehér fogai csillogtak, csalogatóan, részegítően, de hopp, izgett-forgott
851 18| mozdultak többé; Rubin ur hiába csalta őket kifelé.~- Nincs is
852 9| fogok magára, mert én - csaltam meg magam. De már későn
853 1| vihogsz, gazember!~Meg akarta csapatni. Voltak napjai, a mikor
854 1| a vadak, ordasok jönnek csapatostúl, medve topog magányosan,
855 9| kocsisnak s az lovai közé csapva elvágtatott. Ő még ott maradt
856 20| éjszaka. Szekérnyom még sehol, csárda semerre, de a falu határán
857 17| milliomos lehetne.~És hogy a császár sem alszik olyan ágyban,
858 1| Fölötte fajdkakas szól, császármadár hullatja fölülről a havat...~
859 17| Poniatovszki nincsen a csatáján»... Ez volt a környezet.~
860 1| biztatta a gyerek paripáját, csattantott a nyelvével, pattintott
861 21| az aranyos czipője ezüst csattjával. Nem tudott beszélni még,
862 14| világnak, egész vagyona az a csekélyke butor itt a lakásban. Én
863 12| a kinek a könyveken s a cselédeken kivül még senki sem beszélt
864 1| egész társaság, hajtóstul, cselédestöl a rengetek felé.~A tüz irányába
865 9| végre egy kicsiny vén arczú cselédet, a ki egy köztűzérrel beszélt.
866 3| egy párszor theát adtak. Cselédje volt kettő. A férje figyelmes,
867 4| fénye két fejet világít meg: cselédleány egészséges, boldogan mosolygó
868 1| parancsolni, pipázni, uszitotta a cselédleányokra.~Éjjel - többször is - lovat
869 14| kis lány volt: talán még cselédnek se kellett volna. A temetés
870 1| kastélyba, nem maradt itt némi cselédségen, néhány lovászon, Luigin
871 1| szoritotta őket és a hogy cselei sikerültek: aczélkaczagása
872 10| többé. És, hogy kötelességem cselekedni végre...~Hogyan jutott eszembe,
873 12| követnek el, azt brutálisan cselekszik mindig. Dehogy, úgy teszik,
874 1| zuhanása okozott a szűzi csendességben.~ ~
875 1| szeptemberi reggel szűz csendességét.~És neki le kellett ülni
876 12| kisérletet az özvegy a fullasztó csendnek megtörésére. Vendégeket
877 20| ki ne kezdje. Azzal nagy csengés, csörömpöléssel munkába
878 3| deczemberi éjjel.~Hiába csengettem, nem nyitották ki a halottas
879 17| zavart mosolylyal.~Egy csepegő petroleum-lámpás - mely
880 4| életteleneket, melyek egy cseppel sem érdekelnek jobban, mint
881 21| ha benne léssz, a magad cseppségét nem találod meg benne.~Ezeket
882 1| Belefogódzott egy fiatal cserbe és megrázta azt:~- Nem látok,
883 6| van ezen minden reggel. Csereberélik, csalják egymástól. Minden
884 4| és komikus szeretőiket, cserélnék a kisütött hajú boltossegédekkel,
885 9| ki - mert fázott - a nagy cserépkályha mellett ült, külön kis teaasztalnál.~
886 17| szemet a vacsorára hozott cseresznyéből. A legnagyobb fiu békétlenkedék,
887 1| maga alá törve tűlevelű cserjéket... Még olyan vadak is, melyek
888 1| kergette a vizslát a vadtól «csiba te!»~«Az éjjelt érzi!» -
889 11| pénzéből valamit ki tud csikarni lánya számára. Néha ez sikerült
890 6| utczán! A czipője mindig csikorog, úgy megy a padlón. Sokszor
891 10| szaladgált a bocskorán, két csikos czinczér mászott fölfelé
892 3| kellemetlenebb, mint a legcsikorgóbb csillagtalan deczemberi éjjel.~Hiába
893 9| fázom, ha szeméből fagyos csilláma ragyog rám valami különös
894 17| asszony és határozatlan, de csillámos fényű szemeit meglegelteté
895 1| egyszer ha csak egyetlen csillanását. Hallgatta, nem nyikorog-e
896 12| de e homályon keresztül csillant egy főhadnagy ezüst portopéja.~
897 21| közönségnek pedig: kicsiny és csillogó, szeszélyes, kedves, pajzán
898 21| szikráztak, a fehér fogai csillogtak, csalogatóan, részegítően,
899 12| talán, hogy Pethes Antallal csinálja ki előre a dolgot. Az irásbelileg
900 7| egész arcza beleződült.~«Mit csináljak vele, mit!?» fogcsikorgatva
901 1| tűrni a mint vele, fölötte csinálják a hókusz-pókuszt. Meghalni,
902 15| egész nap az ablakban, mit csináljon, ha nem is szivarozik!~-
903 8| kik mikor testamentumot csinálnak, azt hiszik, örökké élnek...
904 18| szeretsz magadban. De mit csinálsz egyedül? Csillagom, virágom!
905 21| szinész-asszonyság pukkedlit csinált és felelt, nem kevésbbé
906 19| kivájták a belsejét és házat csináltak belőle. «Nem rosz gondolat» -
907 12| szüksége volt, ha ruhát akart csináltatni, vagy egy új vállfűzőt akart
908 7| Aztán új vizitkártyákat csináltatott erre a névre Tardos Ferencz.
909 18| lefüggönyözték az ablakokat és éjjelt csinálva a nappalból, beszélgettek
910 3| akárhogyan is haragudott a csinizmusért: szivébe valami sajátságos
911 7| tetszett, de a másik leány csinosabb volt és kedvesebb. A legutolsó
912 7| gondolkodás nélkül választott: a csinosabbat és a kedvesebbet. Nem tudta
913 1| erős, mint most, a mikor a csinyt tevő béres is elfutott előle.
914 15| ünnepélyes s mégis könny és olcsó csipkediszü ruhában. Olyanok benne ezek
915 12| hangosan, pazarul, kéjben csipkékben és finom sauceokban úszva.~-
916 1| tölgyek lombjai vörösre csipve, fázósan zizegtek.~Tél volt
917 6| állandóan apró növények csiráztak ki. A buza, az árpa; valószinüleg
918 20| konyhába és nyomban segitett csirkét koppasztani, én meg leültem
919 13| A férfi odament hozzá és csitította:~- Rossz kis leány, micsoda
920 8| járultak elébe bognárok, csizmadiák, kötélverők: elhallgattatta
921 6| Négy zsemlye a négy pár kis csizmához. Négyszer annyi is elkelne.
922 6| lábuk merő seb. És magának a csizmának oly komikusan hunczfut arcza
923 1| Együtt megyünk. Húzz csizmát is. Menj ki, nyergeld fel
924 19| szervezet és a természet csodáiról. Néha, kénytelenségből,
925 4| a mig az idegen kis fiú csodálkozó és meghatott nézése reátapadt.
926 13| jött többé. Anyja kezdetben csodálkozva, később izgatottan nézett
927 3| az nap mondta ellene ki a csődöt, vagyona nem volt, passzivája
928 7| én nem hasonlitok rá egy csöppet sem. Bizonyithatom ezt a
929 20| kezdje. Azzal nagy csengés, csörömpöléssel munkába kezdett, én meg
930 20| ezüst karikákat.~Azonképen csörömpölve elkezdett kötni, mig a négy
931 1| nem pusztult el, itt van, csörtet feléje rettentő robogással.
932 4| mikor arra ébredtem, hogy a csók édessége is álom volt, ebből
933 9| önállóság érzése, a férj csókja, vagy talán a nyugodtabb,
934 4| Egy duzzadt, kicsiny ajak csókján kivül, álom volt számomra
935 9| sötét közben a férfi meg is csókolhatná... Majd félt tőle, s szeretett
936 19| későre jár az idő, homlokon csókolja: «Jó éjszakát, kedves!» «
937 10| Nem lát-e valaki, a mint csókollak, édes szép szüz virágom,
938 2| cseléddel. Nem akart neki kezet csókolni, nem lehetett rábírni, hogy
939 5| lehajol, leesik, a hullámmal csókolódzik szinte!~- Az, az! Lizzie
940 21| páholyban, világos délután csókolóztak is.~És ekkor látták először
941 3| kesztyüs kezet.~De arczon nem csókolták egymást. Forró ajkaik előtt,
942 5| férjét. «Utána!» «Nincs csónak, a mely most el ne merülne;
943 6| egy kis szopogatni való csont maradt.~- Mama! - mondá
944 1| szinte összetört belé minden csontja...~A vak ember arcza kiveresedett,
945 20| csak az életerő váza, a csontok, az inak, a rideg mechanikus
946 9| alakokat. Legelőbb is két csoport vált el egymástól, az egyik,
947 6| folyton tátogatták a piros csőreiket. Elszitták, kifárasztották,
948 18| tisztességes kalapot, igy nem csuda, ha nem festeti le vele
949 1| keveréket, kik között - csudálatraméltó - nem egy legény hasonlitott
950 10| gyiknyelven. Elhitte; büszkén és csudálattal nézett reám feketepillás,
951 13| friss arczát.~Bizonyára csudálkozott, hogy a kedves szőke fejre
952 8| mélyen magukban - mégis csudálkoztak: mért teszi, kinek, miért.
953 8| kiabálta: «méh... méh!» Csudálkozva nézett a kölyök után, aztán
954 21| fekete szemei és a szemeibe csüngő, vékonyka vállaira nehezedő
955 19| nekimelegedve nevettek a kölcsönös csufolódásokon, de egész éjszakákon át
956 18| szakállát, a mikor Ágnes csúfot űzött belőle, a rossz magyar
957 19| félbeszakította: hörögni és csuklani kezdett. De a rohamközben
958 18| kötötte, a másikat a huga csuklójára. Aztán lépett egyet előre.~
959 19| igen, ha eresztem! mondá csukolva a sirástól és nevetve az
960 19| folyosón. Egy kivételével csukott volt még mindannyi. Ez egy
961 7| az Oczeán éjjele, hiába csukta be szemeit: látta a vérnyomokat,
962 13| Rossz kis leány, micsoda csunya gondolat a mamájáról, szégyelje;
963 6| irnokot se tartotta most csunyának. A hold sütött és az irnok
964 4| vittem én. Az aszfalt ólmos, csuszamlós volt, - hát karonfogva mentünk
965 9| valami iskolás leány, úgy csúsztatta zsebébe:~- Milyen forró,
966 6| irnok arcza, így a pipaszár csutorájával a szájában. Emil nem beszélt;
967 18| szalag fölé gombostűvel egy czédulát tűzött. Ez volt abban megirva: «
968 17| tetszett nekem; sáfrányárus czégnek volt az utazója. Ilyen ember
969 4| életnek! Láttam a dicsvágy czélját, mert ha jó emberek néha
970 1| mikor a hármat mondom, már czéloztál és lősz ide, de nem máshová,
971 1| Ábrám. Emeld föl a puskát, czélozz.~A gyerek eszméletét vesztve,
972 2| inkorrekt? És minek, micsoda czélt érek el véle; javítok valamit
973 4| város: mint egy oktalan és czéltalan tünemény, úgy fog körül.
974 4| érdekelnek jobban, mint az élők?~Czéltalanul bolyongtam a főváros útczáin,
975 1| szeme megvilágosodott, czélzott és mikor a «három» felhangzott,
976 20| az agár kaffogott, csak a czicza dorombolt: «jó estét vendég,
977 12| és alacsony születését, czifrálkodási vágyát, sőt olyanokat is
978 1| elnevette magát.~Gógé, a czigány peczér állt az ajtóban,
979 21| urak, urfiak, válogatott czigánylegények tettek is neki erről némi
980 1| puskája után. Virág, az egyik czigánypeczér kihozta neki a híres Lazaro
981 1| fegyvert és ráordított a czigányra:~- Mit vihogsz, gazember!~
982 19| közegésségügyi és psichiatriai czikkeket, a lapok most már fizetnek!~
983 12| megismerkedett Gold Istvánné. Az czikket is irt az érdekében. Egy
984 16| kinek ifju egyénisége egy czilinderkalapban végződik. Alig vártam, hogy
985 1| kis-páli várhoz az urak, régi czimborák. De a kapuk be voltak zárva
986 9| gyógyszertárban. Sehol kirakat, a czimek régiek, a kapuk előtt ládák,
987 19| levelek, a melyek Eszter czimére jöttek: «holnap, reggeli
988 19| fizetés nélkül, a nevével és czimével ellátott jegyeket azonban
989 10| a bocskorán, két csikos czinczér mászott fölfelé a fehér
990 6| egerek lehettek, mindig czinczogtak. Sőt az öregebbek sans géne
991 11| elfordulva az asszonytól, czinikusan szólt hozzá:~- Az első urad
992 2| nőrokonuknál, a ki a szerelmes pár czinkostársa volt. A fegyver a Jánosé...
993 3| kicsike magára, a testvére czipelgette, ápolgatta néha. Akkor,
994 15| szakáll, egyformán kivágott czipő és fekete selyem-harisnya.
995 4| télvíz idején, talpnélküli czipőben, fázva és éhesen kóborolva
996 6| ajtóban - az adótiszt már a czipőit vetette le - még egyszer
997 6| legalább hat, sőt tiz uj czipőre vagy csizmára van szükség.
998 4| szinházba, órákig sétáltam a czisztercziek terraszán, a virágzó ákáczok
999 1| várták a papokat. A leányok czitromvizet ittak, a dámák meg az urak
1000 7| III.~Másnap nagyon daczos hangulatban kelt fel. Tudta
1001 3| tanult enni. Utoljára a dadájának kellett védelmébe venni
1002 21| borult rájok. Kikergette a dadát, kiüzte a megszeppent hosszu
1003 4| melancholiájú temetési ének dallamaival, a koszorúk késői virágainak
1004 6| amig a «kék nefelejts» dallamára valami helyi szöveget dudolt.
1005 9| kik előre dudolták a darab dallamát, de kezdetben mindannyian
|