000-becsu | becze-dalla | dalol-eltak | eltav-felsz | felta-gyony | gyotr-idege | ideje-kepte | kepu-komik | komiv-mari | maria-minde | mindh-ossze | oszto-rikit | riman-szine | szinh-torok | torot-verje | verke-zuzma
Rész
1006 21| baba. A szinész-asszonyság dalolt neki operett-áriákat, nem
1007 15| szorongatta a levél megmaradt darabját. Ujra az a márványfejü lány
1008 3| Kétszer olvasta el, aztán darabokra akarta tépni, de görcsös
1009 19| kisérte el a lányt, csak egy darabon. Nem volt hát sejtelme sem
1010 15| négyrét szakítja a levelet és darabonként kidobja az ablakon a Dunába.
1011 1| boróka-fenyő baldachint emelének a darabontok, a tölgy asztalokon már
1012 1| legerősebb, melyet ősei dárdával, buzogánynyal űztek, mert
1013 1| körméből. Perei Krisztina deakulum flastromot tett rája, aztán
1014 3| legcsikorgóbb csillagtalan deczemberi éjjel.~Hiába csengettem,
1015 10| feltünt nekem, ez, hogy «dehóremeróma»! Aztán egymáshoz dörzsölte
1016 1| Sóhajtottak a fák, miserere deit zizegtek a lombok. Kripta
1017 6| konyhában, a hol tegnap dél óta tüz nem égett, hideg
1018 4| teljesen mindenről. Egy asszony delejes körébe jutottam. Ott kerengtem,
1019 19| reggelt, hosszú, hosszú délelőttöket ne teremtett volna az isten!
1020 19| egyszerre.~Kőmives a magányos délelőttökön azzal foglalkozott, hogy
1021 19| mikor meg tudta tenni ‑ délidőn a Petőfi-térre és ott a
1022 19| eltelve az egyik, valóságos deliriumban a másik. A férfi olyan volt
1023 19| otthonról és fölolvasott neki, délre pedig egy-egy kis erőt adó
1024 7| olvasott újságot. Szóval délutánig nem tudott róla semmit.
1025 3| elhalasztotta útját reggelig. A délutánt majd csak eltölti valahogy;
1026 1| tüzelt, mig környöskörűl dér feküdt az avaron, a tölgyek
1027 18| Oda futott hozzá, átfogta derekát és szólt:~- Gyerünk innét,
1028 3| a barátságos kicsiny, de derült homlok, mely alatt rossz
1029 19| zúgó fejét odaszorítva a deszkához: a ruha suhogásából, a párbeszédből
1030 3| összerótták a gyalulatlan deszkákat: nagy kiváncsisággal nézték
1031 14| Budára csak.~- Talán a kis Deviaczky Izához?~- Hát kihez máshoz?~
1032 9| facadeja, mint valami nagy diadalív, előttük állott, talán elejükbe
1033 17| lexikont, azt olvassa!» És diadalmasan mosolygott.~Később, a mikor
1034 1| a halotti kórus fölött diadalmaskodott az élet. Mindenfelé megmozdultak
1035 14| vágott a párolgó fazékra, a diák vidáman oda szólt:~- Bizony
1036 12| Érzékenykedett, mert még diákkorában házasságot igért egy szegény
1037 14| konyha egyik felét a két diáknak és az egyetlen szobát nekem.
1038 14| elgazdasszonykodol, én meg tantok kis diákokat és azért is kapom a sok
1039 4| elkövetkezék Mária hava, a nagy diákokkal együtt jártam az apáczák
1040 14| kegyetlenül elverte a kis diákot és ő - kissé könyes szemmel
1041 14| a mit tőlem, meg a két diáktól kerestek. Gyenge jövedelem
1042 17| varrta.~«Az ember ne is dicsekedjék, csak menjen, ha viszik
1043 9| szabadságában jutott érvényre. És dicsérték a zenét, a háziasszony és
1044 4| neki az életnek! Láttam a dicsvágy czélját, mert ha jó emberek
1045 20| volt még most sem.~Fáztam, dideregtem, évődtem, töprengettem.~-
1046 1| helyére mutatva, a gyerek dideregve tartván kezében puskáját.~-
1047 12| hónapjában elköltötte egész évi diját. Ez után aztán, ha valamire
1048 12| Erzsébet 300 forint évi díjat kap. ‑ Leányom gyámja: testvér-bátyám,
1049 8| házra, melynek egyetlen disze volt, az utcza átellenes
1050 8| utalt a palota homlokzatának diszére. «Legyenek olyanok, legyen
1051 6| Tardonnainé kiválasztott egy igen diszes albumot. Olyant, amelynek
1052 8| Kőből készült, nagy méhe diszitette a háromemeletes palota homlokzatát.
1053 19| a párbeszédből szerelmes ditirambokat, vad, őrületes, gyalázatos
1054 3| alighogy ledőlt a hotel divánjára: elaludt. Késő éjjel ébresztette
1055 12| szivében: Heléna még mindig a divánon feküdt egész napon át s
1056 11| délután leült melléje az új divánra és tréfált vele.~- Szeretlek -
1057 2| Aludjunk inkább.~Lefeküdtem a diványra, este lett; behunytam a
1058 2| véletlent.~Fel sem keltem a díványról, azt mondtam, hogy beteg
1059 7| gyilkos, maga a fiú egy szelid divatbáb. Ugyan menjenek a pokolba
1060 6| hitelbe és rátukmáltak még egy divatból kiment keztyüt és egy aranypettyes
1061 9| volt többé divat itten a divatos nagyságokat emlegetni, ellenkezőleg
1062 21| Megleste őket, meglepte őket, dobbantott egyet a kicsiny lábával.
1063 5| megesett már - vissza nem dobja a hajóra a férfit! »~- És
1064 1| hanem hol erre, hol arra dobódva. És ez alatt egyre vérzett,
1065 17| kisebb gyermekek mindig egy doboz sáfrányt vittek ajándékba
1066 2| beállt valami erzsébetvárosi dobozkészítőhez inasnak, két hétig nem leltek
1067 14| valami rokona vagyok és oda dölt a vállamra zokogni.~- Hohó!
1068 19| üllő és kalapács zúgott és döngött. Nem lehetett megismernie
1069 12| egyedül.~És ez a szerelem döntött. Mindent igazol ez a magasztos
1070 10| dehóremeróma»! Aztán egymáshoz dörzsölte a fejünket és mondá:~- Elmehettek,
1071 2| községében ütötte fel tanyáját. A dohányos községben annak törvényei
1072 6| Tardonnainé kábultan nézett szét a dohos szagú szobában. Szomorú,
1073 3| Mégis van valami bajom doktor... itt, itt! és oldalzsebére
1074 19| törnie a fejét. A műhely dolga nem ment sehogy a fejébe,
1075 19| láthatólag szükséget érzett pénz dolgában, el is akart adni egyetmást,
1076 7| volt, mint valaha, az apja «dolgáról» sans gène beszélt és minden
1077 3| ember, el fog tartani. Jó dolgod lesz mellette, a pénzt a
1078 2| is sejt semmit?~- Nem. A dolgok úgy találkoztak. A fiú nem
1079 12| nem lehetett változtatni a dolgokon.~Az özvegy ugyan megpróbálta
1080 14| mérnökké lettem, úgy folyt a dolgom, a hogy akartam, elképzeltem.
1081 19| herczegnek készülő óriási vázán dolgozik, pedig már két hónap óta
1082 4| való nehéz küzdelemben, dolgozva a mindennapi vágyak betöltéséért;
1083 19| De én vájtam ki magamnak. Dolgozzon az ur is.~Megverje a gyereket,
1084 9| kivilágítva kivülről is. Egy kevés dolgu ur meg is állt az utcza
1085 3| nem tudta, hogy fogjon a dologhoz. Azonfelül erős akarata
1086 13| mind szinesebben, mind domborubban... Észre se vette, hogy
1087 19| és felfujta mellét, hogy domborubbnak lássék.~Nagyon kedves volt
1088 9| nyelvének piros hegyével egy dominó-alakra szelt kenyérdarabról lekapta
1089 20| adtak senkinek másnak a Domoszlai-házból, csak neki... Az Attila
1090 20| MESE A FEHÉRHAJU DOMOSZLAINÉRÓL.~Egyszer volt, hol nem volt
1091 17| forintot megkeresni, amit Dórának az Ágnessel igértetek?~-
1092 18| tud, hiába akar kiveszni.) Dórika a katekétától kapott papircsipkés
1093 20| kaffogott, csak a czicza dorombolt: «jó estét vendég, jó estét
1094 20| törleszkedett nyomban, a rendes dorombszóval, mondván: «jó estét vendég,
1095 9| elvinnék, valami édest, drágát, a mi az övé...~Kint voltak
1096 12| mint a hogy a franczia drámákban azok a kiállhatatlan fiatal
1097 6| dallamára valami helyi szöveget dudolt. És nem jutott eszébe, hogy
1098 9| Haendel!»Voltak, a kik előre dudolták a darab dallamát, de kezdetben
1099 7| katasztrófa előtt voltaképen egyre dühösködött magában: ama két lány közül,
1100 19| ki. Nyögött kinjában és a dühtől elfult, szinte elesett.
1101 7| már, a mikor a lőporgyári dülőben egy keskeny udvarban, még
1102 3| szobát és most égő pipájukat dugdosták előlem.~Ezek a sajátságos
1103 11| kaczérkodásai alatt utálat és dűh forrott, de az öreg ezt
1104 15| darabonként kidobja az ablakon a Dunába. Mindenik darabka után olyan
1105 21| nézegették magukat a fekete Dunában. A hosszu képük ott nyult
1106 18| minden; az ágy, apjuknak nagy dunai tájképe, a falra ragasztott
1107 2| elől, a fiu hátul.~Az alsó Dunasor egy kis háza előtt megint
1108 9| rá, plágium, ez: Tibbij Dunbar, az irója Burns, skót volt
1109 7| felkötik az öreget». Dolgozni duplát dolgozott, mint eddig, az
1110 1| szótagja beleveszett egy durranásba - és abba a zajba, melyet
1111 1| fegyverét és lőtt a levegőbe.~A durranástól kijózanodott. Kietlen csend,
1112 2| kötni. Valami különösen durva, de tiszta tipusu kun parasztfiú
1113 2| kunok ivadéka egyszerüen, durván azt mondta:~- Tudja az Isten.~-
1114 13| át nézte ezt a cseppet és dús fantáziája, lágy gyülölsége
1115 12| élni kellett, élni akart, dúsan, hangosan, pazarul, kéjben
1116 4| Oh milyen pompás kedvvel, duzzadó akarattal mentem neki az
1117 4| elöntötte forró árjával. Egy duzzadt, kicsiny ajak csókján kivül,
1118 8| főpénztárosé, az igazgatóé, a «méh»-é. Mert egy hónap sem telt
1119 13| azért, mert nem reggelizett, ebéd alatt is erről folyott a
1120 19| kicsinyt a süteményből.~Ez ebédek kivételével elég jól éltek,
1121 19| együtt fognak reggelizni, ebédelni; este olvasnak. Aztán későre
1122 19| többi éhenkórász, napnál ebédelő kollégák között elsétált
1123 19| mondta:~- Köszönöm, fényesen ebédeltem!~Aztán hanyagul, szórakozottan
1124 17| elhitte, a mit mondott és ebédjének egy tál főzelékje, az erzsébetvárosi
1125 13| a lámpástól, megbujt az ebédlő homályos zugában és onnan
1126 7| senki, hogy a megszokott ebédlő- és vacsorálóhelyén nem beszélhette
1127 17| a lakomára elmentem.~Az ebédnél az asztalfőnél ült Fialáné.
1128 6| Másfél font húst főzött ebédre, azt úgy szétosztogatta,
1129 1| olyan ábrázattal, mint az ében, visszatért a harminczegyedik
1130 18| rettegve aludt el; hátha arra ébred, hogy testvére hivja. De
1131 4| jelenése.~És a mikor arra ébredtem, hogy a csók édessége is
1132 20| éjszakáról fekete reggelre ébredtünk. A napnak nem volt ereje,
1133 3| divánjára: elaludt. Késő éjjel ébresztette fel a szobalány. Express
1134 1| az asszonynak egészséges, édesded lélekzése hallatszott be.
1135 9| hevesebbet, arczpirítóbbat, édesebbet mondani, mint a másik. És
1136 1| a tölgy asztalokon már édesen-kéken füstölt a mazsolás puncs...~
1137 18| haza élelemre való pénzt, édesgető levelet. Hogy egészen magukra
1138 13| titokzatos valamiből. Hogy édesgetően, szeliden, a szivéből szivesen
1139 4| arra ébredtem, hogy a csók édessége is álom volt, ebből a hamis,
1140 3| neki egy kis pénzt, valami édességet a gyermekeknek.~Elébb kocsira
1141 9| valamijét elvinnék, valami édest, drágát, a mi az övé...~
1142 4| föl a verőfényes, de hideg égbe, a minoriták harangja zúgott, -
1143 4| faluról behurczolkodtunk Egerbe - a széles káptalan-utczán
1144 2| izzó parázs serczeg.~- Jer, égess meg vele: de tűz legyen;
1145 1| fogadta, de haja, de arcza egészén olyan volt már mint a milyen
1146 7| ha csak már vége volna az egésznek!» gondolta magában a fiú,
1147 3| jött megvizsgálni férjét és egészségesnek találta. A férj még tréfálkozott
1148 19| azzal foglalkozott, hogy egészségi állapotán valamit kell változtatni,
1149 9| ne nézzen úgy rám, zavar, éget, egy kissé rossz - de mégis
1150 7| megváltoztathat, de siketítő, ordító, égető vágyát nem hallgathatják
1151 18| halottak napjára tiz mécses égjen az anyjuk sirján. (Rendbe
1152 9| vágyakozással fogok érte égni, mint egyszer, a mikor hónapokig
1153 18| Itt-ott, egy-két tévedésből égve hagyott gázláng még fantasztikusabbá,
1154 18| már sokkal beszéltél, én egy-kettővel alig.~- Bár soha se beszéltem
1155 6| házassága a nagy egyetemessel? Egyáltalán: mily hasznokat merit az
1156 19| magában és hamarjában beállott egybe. Egy gyerek már guggolt
1157 17| leány eljegyzésével volt egybekötve. A nagy Ágnes egy aranymüves
1158 19| és jaj annak, a ki bánt!~Egybevetve a körülményeket, nem tartotta
1159 1| tréfásan magához szorította egycsövű Lazaro Lazariniját és jelt
1160 19| szegény Eszter ebédjét ne egye el. Le is szökött - a mikor
1161 1| fához. Perczekig nem tettek egyebet, csak lélekzettek. Előbb
1162 18| átömlött az ő lelkébe is és egyek voltak egészen.~*~Tiz -
1163 19| vigyázni, hogy az mégis egyék valamit. - Végre a temetés
1164 9| nőtt, de széles szakálla, egyenes irányban álló kedves sárgás
1165 1| mélységbe zuhanna lefelé, de nem egyenest, hanem hol erre, hol arra
1166 16| nézett komoran, kinek ifju egyénisége egy czilinderkalapban végződik.
1167 9| elegáncziája, frizurájok egyenlősége által is hasonlók egymáshoz.
1168 1| Péter. Néha álmában szólt is egyet-egyet, kutyát, lovat szólingatott,
1169 6| adótiszt házassága a nagy egyetemessel? Egyáltalán: mily hasznokat
1170 11| bevallotta a fiának is, hogy soha egyetlen-egyet sem igy. A lelke is nevetett,
1171 19| dolgában, el is akart adni egyetmást, de Kőmives rajta kapta:~-
1172 15| kalap, egyvágású szakáll, egyformán kivágott czipő és fekete
1173 3| jövendőről álmodtam, gondoltam: egygyé olvadva feléledtek lelkemben.
1174 19| könyvtárt, részint, mert az egyhónapi fönnállása után megbukott,
1175 15| hogy milyen szép leány, egyik-másik azt mondta: csak akarnia
1176 8| neveltette, gyarapította, egyikében ama kerteknek, melyeket
1177 13| egy pillanatig még azok egyikét látta benne és szótlanul
1178 19| házsorok állottak mindenfelé. Egyiknek, másiknak utczai gyerekek
1179 20| Kié ez az agár?~- Az egykori vőlegényemé.~- Ki volt az?~-
1180 3| fürészelték a koporsót az egyletbeli szolgák. A mint összerótták
1181 14| a gyerek! hisz egy férfi egymagában is olyan nehezen tud megküzdeni
1182 3| volt még itt senki, csak egymagam járkáltam az udvar száraz
1183 4| legbensőbb bensőnk áradt volna egymásba.~- Elmegyek messze, messze,
1184 9| világon, a kik sohasem fogunk egymásból kijózanodni. Mindenki, a
1185 9| mindjárt. El se megyünk, egymáséi leszünk. Az önéi úgy sem
1186 9| Beszélgettek anélkül, hogy egymáson kivül hallhatta volna őket
1187 9| volt eper, de alig jutott egynek-egynek két-három szem. A férfi
1188 2| házi-rend. Itt megkapja az egyptomi szembetegséget és a lelkét
1189 10| egyszerre telerajzották egyrészt koravén, másrészt meg gyermekinél
1190 6| pár csizma az ajtó előtt, egysorjában, hajnalban. Az egyetlen
1191 15| egy levelet és elolvassa egyszer-kétszer. De olyan komolyan, olyan
1192 3| mit elhatározott.~Milyen egyszerű férfinak látta. Hányszor
1193 19| És ruházata a kelleténél egyszerűbb lett, kabátja szint változtatott,
1194 19| egymástól. Kezdetben csak egyszerűen jó éjszakát kivántak egymásnak,
1195 6| egyszer volt levéve, akkor is együttesen, több iskolatársával. Azonban
1196 15| alakjaikat. Egyforma kalap, egyvágású szakáll, egyformán kivágott
1197 19| Petőfi-térre és ott a többi éhenkórász, napnál ebédelő kollégák
1198 4| talpnélküli czipőben, fázva és éhesen kóborolva a főváros utczáin,
1199 8| szives soha, de nem hagyta éhezni, fázni. A szolga olyasfélét
1200 11| teszi zsebre és alig főz, éhezünk mind a ketten, de nekem
1201 1| vágyott, annyi tűzzel, olyan éhséggel, hogy ettől az érzéstől
1202 4| halála... a gyásza, álmatlan éjek könnyei... «a mama nincs,
1203 4| is, de különösen álmatlan éjeken ujra meg ujra éreztem ezt
1204 8| nyögött, sóhajtott, csak éjfél felé hallgatott el. Az inas
1205 8| után feltámadnak ujra...~- Ejh, olyannak kell lenni mint
1206 7| Hiába vette körül az Oczeán éjjele, hiába csukta be szemeit:
1207 7| megvigasztalódott egy kissé és ez éjjelen elég jól aludt.~
1208 2| megtudhatta, hogy elment, mert éjjelenkint hallottam elfolytott sírását.~
1209 18| fázott, daczára a nyári éjjelnek, mely vak forrósággal borult
1210 1| éjszakán át. Ábrám gróf éjjelre mindig nyitott ablakán keresztül
1211 18| nem; elmerülve a misztikus éjszakába: kereste a halált. És egyszerre
1212 18| De miért?~*~Ezentúl az éjszakák egy részét nagyobbára itt
1213 2| azonban - éppen álmatlan éjszakám volt - hallottam, a mint
1214 1| kezdte és hullt az egész éjszakán át. Ábrám gróf éjjelre mindig
1215 20| öreg szolgálóleány.~*~Fehér éjszakáról fekete reggelre ébredtünk.
1216 18| akartam neked megmondani.~Ez éjszakától fogva az, a ki kettőjök
1217 9| édesen, elragadtatással ejték ki a zeneszerző nevét: «
1218 1| negyven évvel ezelőtt itt ejtett el apja, nem pusztult el,
1219 1| gyerek, a mikor csak szerét ejthette, elszökdösött mellőle, kiment
1220 6| Harmincznégy éves lett és ekkoráig csak azokat a szerelmi kalandokat
1221 12| károlyi harangok, minden eklézsia, nagy hagyományokra számított
1222 12| horgolni, a járókelőket nézve eközben. Az anya pedig ezalatt minisztertől
1223 6| estenden jóleső szomorusággal el-el nézte a szerencsétlen sorsú
1224 19| fejkendője, fehér nyaka el-eltünt előle, kétségbeesve állt
1225 5| villamos kocsiból a nép? El-kiszálltak mellőlem valamennyien. Éppen
1226 19| keresett és egy pár tárgy eladásának segítségével idejében kifizette
1227 6| albumot. Olyant, amelynek eladható voltáról a kereskedő már
1228 19| garderobja haláleset miatt eladó.~Elvitték a pamutbársony
1229 3| szomszédokkal és lassankint eladogatott mindent. Végre koldulni
1230 13| mondok meg mindent!» Csaknem elájult ebbe a gondolatba.~Tisztában
1231 1| nézzed?~- Szűnik, mindjárt eláll. Hajnalra nem lesz.~- Ne
1232 1| völgybe vezető utakat egészen elállotta a hó. Sem a faluba, sem
1233 1| Folytonos orgonazúgás, mely, ha elállt egy pillanatra, ujra kitört
1234 6| innen! - szólt, és amig elálmosodott férje vállaira nehezkedett,
1235 4| Csendesen, ne szólj, mindjárt elalszik.~Hanem a gyerek még csak
1236 3| mely néha-néha fölébredt elaltatott szive mélyén.~Még egy gyermek.
1237 18| mint azelőtt, a mikor félt elaludni, mert nem volt benne bizonyos:
1238 5| sovány kisasszony félt, hogy elaludva, megfagyok: Szicziliában
1239 4| a bennem és körülöttem eláradó boldogságról. Csak érzem
1240 10| pillanatban egész erejével elárasztott a boldog érzés, hogy milyen
1241 21| tapsolták, intrikáltak ellene és elárasztották virággal és panaszkodtak
1242 3| Nem akarhatta ő sem, hogy elássam magam elevenen!~Mennél jobban
1243 13| Bár nem értette tisztán az elbeszélést, megrettenve dobta el magától.
1244 12| vágya támadt megvallani, elbeszélni mindent. Úgy érezte, hogy
1245 12| idő alatt a férj mindent elbeszélt a feleségnek. Elmondva,
1246 11| frissesége, kaczagása egészen elbódította, de a bódulásból akkor józanodott
1247 1| Krisztina nénje hallja és elbődült mint egy bölény. Leszállt
1248 19| útat és az úton mindent elborító hóban is megkülönböztette
1249 4| közelembe ért és a krizantinnal elborított koporsó mögött megpillantottam
1250 9| unalom, közöny, vagy valami elburkolt kéjérzet volt a barna szemeikben,
1251 14| el. A maga bajánál inkább elbúsította a Deviaczky-család sorsa:
1252 2| mióta nem láttam, nagyon elbutult. Benn a javitó-intézetben
1253 2| valami szeretetházba. Onnan elcsalt négy árvagyereket és Kis-Kunság
1254 2| alakított és a hóstyai iskolából elcsalta az egyik első eminenst -
1255 10| megmozdulni is. Bántam, hogy elcsaltam ide, hiszen ez az, a mi
1256 3| venni az anyja ellen. Azt elcsapta és úgy maradt a kicsike
1257 2| sikerrel tanult, olykor meg elcsavarogta az iskolát.~Egyszer minden
1258 1| nagy visszhangot vert az elcsendesedett szálában. Ingerkedett velük,
1259 19| munkát; passzió is az inkább. Eldicsekedett véle az orvosnak is, a ki
1260 2| sem tudtam többre vinni eldobott első lapoknál, a melyek
1261 5| fehér, gömbölyü karjait elébünk kinyujtja...~- Kapitány
1262 4| kéksége, lágy világossága és éledtek a szentek szobrai, a rózsaszin
1263 9| mindmegannyi hasonló tipus, ruhájuk elegáncziája, frizurájok egyenlősége
1264 10| Elmehettek, minden rendben van!~Elégedett kaczagása volt az áldás,
1265 17| kik magukkal és sorsukkal elégedetten, nem tudják felfogni, miért
1266 14| krumpli-levest főzni!~Főzött is eleget. Legfőképpen azon éltek.
1267 16| Maga ez a tény nem érdekel eléggé. Inkább az érdekelne, ha
1268 14| rongyossága, a ruháinak a roppant elégtelensége tünt föl nekem. Megszólítottam:~-
1269 16| Nos, hát Katóka is siet elejbe hivatásának, holnap vagy
1270 3| halottas ház előtt.~Tél eleje volt, a mikor a hajnal-éjszaka
1271 15| szerelemről szólott. Az elejét kiolvastam a végéből, bár
1272 9| diadalív, előttük állott, talán elejükbe jött?~Nappali világosság
1273 19| magában: «Az ő kegyelméből élek, ő mosat és vasaltat reám,
1274 18| korcsmából küldött nekik haza élelemre való pénzt, édesgető levelet.
1275 1| fehér, puha, sűrű, de könnyü elementum foglalja a levegő helyét.
1276 1| a gyertyákat, teletömte elemózsiával a vadásztáskákat. Egy pár
1277 18| egy kissé kipihenje magát. Elengedte huga kezét és zavartan szólott
1278 12| Ott az új ismerősök, az élénk élet, a jó levegő visszaszerezték
1279 6| mert a régi városban még élénken élt a muzulmánok emléke.~
1280 9| nyilatkozott meg. Valami tűz, élénkség, az élni vágyás némi nyugtalansága,
1281 14| villamos társaság állított az élére. Szép kis fizetésem van,
1282 11| voltam veled?! Nem fogod elérni, itt fogok maradni és várok.~
1283 14| emlegette többé a holnapot - elérte már.~Példátlan karrierjét
1284 20| itt?»~A fáradt asszonyság elértette ezt az elhallgatott kérdést,
1285 19| a dühtől elfult, szinte elesett. És nem hallott többé semmit,
1286 1| mert tartott attól, hogy elesik. Szemei mindegyre kápráztak,
1287 1| hókusz-pókuszt. Meghalni, elesni, olyan tehetetlenül, mint
1288 3| holtat és visszasirni az életbe. Kiégetni fejéből a szégyenletes
1289 4| hamis, csalogató és semmi életből el akartam menekülni az
1290 3| ki velem egy vér, kinek élete és alakja össze van fonódva
1291 19| orvosnövendék Renan Jézus életéből olvasott egy részletet.
1292 4| az egész napon, az egész életen át.~Nappal is, de különösen
1293 11| öntudatosság, ő maga egész életén át dolgozott, mint egy igavonó
1294 11| időkről úgy intézkedett, mint életének egy jövendő korszakáról.~-
1295 20| az látszott, hogy minden életerejét átplántálta a kis leányaira,
1296 20| ó maga számára csak az életerő váza, a csontok, az inak,
1297 12| kelteni egy friss, fiatal, életerős leányt, a kinek a könyveken
1298 11| tölgy, mely a felszivott életerőt önkéntelenül szerteömleszti
1299 7| utczán, az nem köti hozzá életét.~A katasztrófa előtt voltaképen
1300 4| adta vissza a kedvet az élethez. Idegen földön, katona-börtön
1301 19| most már fizetnek!~Ennyi életkedve nem volt talán soha még.
1302 12| jó levegő visszaszerezték életkedvét is. Örült a kirándulásoknak,
1303 17| is meg fogja látni.~Egy életkedvvel teli asszony ment ki előttem
1304 2| kényszerek közül való, majdnem életkérdés volt, hogy öt-hat lapot
1305 8| is kedves állatjait, és életmódjukból mindenre volt hasonlata.
1306 4| akarattal mentem neki az életnek! Láttam a dicsvágy czélját,
1307 3| fekszem kiteritve, holtan.~Az élettelen test, az erő nélküli gondolat,
1308 4| kik nem érdekelnek és ama életteleneket, melyek egy cseppel sem
1309 7| adni helyébe egy tiszta életű férfiút: nem, erre még a
1310 19| rémlátásokkal, a melyek elevenebb módra éltek előtte, mint
1311 13| olvasott. Ez a hasonlat elevenedett meg előtte minduntalan.
1312 1| hogy fölelevenitse egy elévült jogát, a jus primaeről...
1313 1| ember kezét, a félelemtől elfakadt sirva. Ábrám gróf a sirástól
1314 10| nevettek rajtunk, hogy én majd elfakadtam sirva. Ő csak mosolygott,
1315 11| őszülni; az fáradt, egészen elfáradt.~A lánya irt neki egy napon:~«
1316 2| Megbüntettem mindakettőt s elfektettem őket egymás mellől. Megesett
1317 19| lány miatt, hogy szinte elfeledkezett róla és észre sem vette,
1318 10| ezt a nehéz nyelvet, de elfeledtem azóta!~Aztán megtanitottam
1319 19| megcsókolta mégis. Aztán egészen elfeledve a holtat, virrasztott az
1320 1| két tüzes vermet látott.~Elfelejtkezett arról is, hogy asszonyok
1321 20| Mindent belepett, mindent elfödött a végtelen fehér hó.~ ~
1322 13| székéről, a mig két kezével elfödte arczát, rimánkodva szólt:~-
1323 2| felhő, a mely rámborúl, elfogja az én látóhatáromat, alakul,
1324 7| tettes ő, üldözik, keresik, elfogják, bitóra hurczolják...~
1325 19| háziasszony, a ki beteg lesz, elfoglalja ágyad, vagy folyton költözködik,
1326 19| neki többféle állást kell, elfoglalnia, és rászorítani magát a
1327 4| estét kivántam, halkan, de elfogulatlanul köszönt vissza:~- Jó estét,
1328 12| mig beszélni tud hozzá. Elfogult, izgatott, félénk, majd
1329 13| és ez a titok egyszerre elfogyasztotta minden mosolyát. Melancholika
1330 3| Két hónap után könnyei elfogytak, rémülete, fájdalma eltompult,
1331 15| titoktartó keblén akart örökre elfojtani!~A márvány fölelevenedet,
1332 12| s a halott férfi bátyja, elfojtott dühvel nézte, mint ölelkeznek,
1333 2| mert éjjelenkint hallottam elfolytott sírását.~Két-három hónapig
1334 7| magában.~Hiába minden, a leány elfordul tőle, az nem megy végig
1335 16| el többé, és bár arczczal elfordult tőlem, sirása közben szólott:~-
1336 11| és gonosz emberré, a ki elfordulva az asszonytól, czinikusan
1337 1| most mind e zaj egyszerre elfül. Hatalmas bőgés remegteti
1338 14| megkapjuk a házbért. Te szépen elgazdasszonykodol, én meg tantok kis diákokat
1339 2| feldolgozatlan meséimet, a melyek elgondolása kész volt, papirra vetése
1340 3| hogy ezt minél többször elgondolja.~Végre is nyomát vesztette
1341 10| hogy olvastam, mint a hogy elgondoltam volna olvasás nélkül is,
1342 3| akart, az izgalom egészen elgyengitette.~Talán álmos is volt, mert
1343 3| lány végre megunta ezt az elhagyatottságot, látta, hogy mindenkinek
1344 4| ölelkezése a lelkeknek és elhagyjuk egymást - egy lépéssel.
1345 4| végig a szomorú, feketeruhás elhagyottakon, tekintetem egyszerre összevillant
1346 18| összegyülve és elnyomatva az elhagyottság, a kétségbeesés iszonyu
1347 15| II.~Elhagytuk a partot, mentünk fölfelé,
1348 20| körülöttünk minden. A fa, melyet elhagytunk, ugyanolyan zuzmarás, mint
1349 20| az orrocskájával, egyszer elhajtotta az anya, másodszorra nem
1350 3| csak éjszaka ér haza. Hát elhalasztotta útját reggelig. A délutánt
1351 8| hasonlattal, a köpük világából.~Elhallgattatott mindenkit, mindenki hallgatta.~-
1352 8| csizmadiák, kötélverők: elhallgattatta őket egy erőszakos, de néha
1353 1| Zaj hallatszott, megint elhallszott. A szellő is megállt szinte
1354 15| idegen fiatal ember előtt és elhaló, siró hangon rebegte:~-
1355 6| kérdeném?~Ő nevet, a férfi elhalványodik.~- Jól van, keresni fogom!~
1356 12| kereskedő. - Egy kicsit elhalványodott, egy kevéssé összerezzent,
1357 13| szemekkel nézett a férfira. Az, elhalványodva, zavarában mosolyogva állt
1358 7| szemben a törvény. Aztán az az elhatározás fogamzott meg benne, hogy
1359 12| ez volt. Különbség csak elhatározásukban volt. Az asszonyban, a mint
1360 12| belépő Pethes Antalt, egy elhatározó mozdulattal hirtelen az
1361 3| megcsókolta és megtette a mit elhatározott.~Milyen egyszerű férfinak
1362 15| sem, a mikor mindnyájan elhelyezkedünk a hajóban. Mi férfiak künn
1363 13| arczán fakadt ki ujra az elhervadt mosoly, gyermek lett ismét,
1364 3| meghalnia.~Megölte magát, hogy ő élhessen. Hónapokig járt-kelt körülötte
1365 17| ő nem érezte, sem a férj elhinni, felfogni nem tudta, közeledék
1366 12| Heléna hamar vénült, gyorsan elhízott. Mindez nem zavarta, vidáman
1367 20| maradtunk, a mig Domoszlai néni elhozatott ide. Ideálja voltam a fiának
1368 19| Jött az operaházi szolga és elhozta a páholynyitogatóné utolsó
1369 1| betolakodott szilánkja. Elhullajtott aranyszögek ebben az óriási
1370 3| sem. Talán öntudatlanul az elhunyt emlékét akarták kimélni?~
1371 13| világított, a mint estenként elhuzódva a lámpástól, megbujt az
1372 16| megvigasztalódtunk és hamarosan eligérkeztünk egymásnak. Aztán váltottunk
1373 15| mind a jövő évieket is. Eligérte mind.~- Tehát nem is ment
1374 15| végigfutotta és röviden mondá: Eligértem mind a jövő évieket is.
1375 6| keveset szólt, tisztes, uri, elit asszonyokkal úgyszólván
1376 11| egészet, ha meghalok!~- Élj boldogul, házasodjál meg
1377 17| annyi hiuság, hogy inkább eljárok, nehogy azt mondják, hogy
1378 16| kell!»~De másnap az udvarló eljegyezte - Katót.~Avagy talán ez
1379 17| az a legnagyobbik leány eljegyzésével volt egybekötve. A nagy
1380 3| tudja, mikor jön az, ha eljön-e, és ha el: hozzáadják-e,
1381 17| fiatal ember rokonai, a kik eljönnének hozzá lakni, ha nem félnének
1382 3| és ezen a nyomokon végre eljutott oda, hogy ujra feltámadt
1383 9| A szerelmi vallomástól eljutottak az izlésig. És ha csak az
1384 1| nehéz fajtákat ivott, hogy elkábítsa magát. Egyszer oszt azt
1385 15| elé tekintett és egyszerre elkaczagta magát. Erőltetve, hamisan,
1386 6| csizmához. Négyszer annyi is elkelne. Veszekedés van ezen minden
1387 4| fejemmel nem látok semmit. Elképzelek egy-egy jelenetet, a tegnapból,
1388 13| dolgokat. Csak egy tudta elképzelni, hogy leendő férjén kivül
1389 4| szenvedésekbe, ismét csak egy elképzelt tekintet árama frissített
1390 14| dolgom, a hogy akartam, elképzeltem. Nem, még annál is jobban.
1391 9| vallomásokat, vegyest igazat, elképzelttel, hazudottal. Aztán terveket
1392 6| iróstésztát, de a gyerekek elkérencsélték tőle. Idegen helyeken uzsonakor
1393 19| ölelik, fonják át meg át.~Elkergették, tovább ment és a leány
1394 7| többé.~Sírni szeretett volna elkeseredésében és meg is teszi bizonynyal,
1395 4| Milyen jó, hogy jött, elkéstem, és olyan rossz itt este
1396 10| el!~*~Az orgona-koszoru elkészült egészen, a kis Borhy Ida
1397 20| karikákat.~Azonképen csörömpölve elkezdett kötni, mig a négy kis leánya
1398 17| azt, mit boldog emberek elkezdtek.~Élni, csak élni és gyermekeket
1399 10| bujkáltunk a lombok között. Elkiáltottam magam:~- Nincs itt senki?~-
1400 2| érdektelen füstfelleg az én elkínzott agyamnak. Élet, halál, szerelem,
1401 4| alatt, homályban, mindenfelé elkisér, a merre csak megyek.~A
1402 19| otthonról, az orvosnövendék elkisérte a leányt egészen a porczellánfestő-műhelyig,
1403 12| rendezett, az év első hónapjában elköltötte egész évi diját. Ez után
1404 4| magam árnyékába. És a mikor elkövetkezék Mária hava, a nagy diákokkal
1405 9| Azt a közönséges bosszut elkövetni - fuj, az ellen tiltakozik
1406 9| és mosolygott. A lány meg elkomolyodott:~- Nem is volna rosz, talán
1407 11| hozzám!~Az öreg egy kissé elkomorodott:~- Nem kivánok a lányodnak
1408 19| baba kép: megöregedett, elkomorult egyszerre.~Kőmives a magányos
1409 11| szemein keresztül:~- Szeretnéd elküldeni a lányodnak ezeket a szobákat,
1410 13| büszkesége nem engedte, hogy elküldje a levelet. Inkább várt az
1411 15| és minden meg lesz. Mások elküldték ama titokzatos urhoz, hozzon
1412 6| snidling, az eperfa, a holdfény ellágyitotta valamennyiüket. Az adótisztné
1413 19| nélkül, a nevével és czimével ellátott jegyeket azonban már az
1414 1| papért s másnap ennek némi ellenállása után összeeskettette magát
1415 3| Izgatott lett, most már ellenállhatlan vágyakozás fogta el: találkoznia
1416 19| éljen, főzhet, az nem árt. Ellenben neki többféle állást kell,
1417 6| egyik, a ki - barátjai és ellenségei állandó gunykaczajára, -
1418 2| fantasztikus ez a hálóterem! Csupa ellentét: aranyragyogású világosság
1419 15| abban a pillanatban, hogy ellökte, visszakapja ujra és beszorítja
1420 3| a szegény rokonok végkép elmaradtak, látván, hogy nincs préda.
1421 16| évet. Sajnáltuk, hogy így elmaradtunk egymástól. De hamarosan
1422 10| dörzsölte a fejünket és mondá:~- Elmehettek, minden rendben van!~Elégedett
1423 12| fájdalomba, kimerült az elmélyedésben. Egy kissé vérszegény is
1424 12| sajnálni is kell.~Az özvegy elmenetelük előtt vásárolni akart még
1425 3| Ha szivükön mult volna, elmennek mindjárt most:~- De az asszony
1426 19| MODELRŐL.~Két okból kellett elmennie hazulról. Az egyik: a lakás
1427 9| közöttünk - a szerelemnek.~Elmentek, együtt, egyedül. Nem botránkozott
1428 13| szeliden, világos szemeivel elmerengve a levegőben. Arcza oly átlátszó
1429 3| végre megsokalhatta ezt az elmerülést és megérinté a vállamat:~-
1430 4| temetést követő napokon egészen elmerültem ezekbe a képzelődésekbe.
1431 18| kissé. A nagyobbik nem; elmerülve a misztikus éjszakába: kereste
1432 12| történetéről is, nem feledte el elmondani azt sem, hogy tulajdonképpen
1433 2| közt, felül. Mégis talán elmondom.~Igy történt:~Az anyja nem
1434 12| elbeszélt a feleségnek. Elmondva, hogyan alkudtak meg háta
1435 8| kölyök után, aztán hirtelen elmosolyodott, vidám lett egészen. Motyogott
1436 12| hogy lehetne a gyámját elmozdítani. Sehogy sem lehetett. Pedig
1437 12| kérelmezett, hogy állásából elmozdítsa.~Immár Heléna is szenvedett
1438 8| papot, orvost? Nem mert elmozdulni az ágy mellől, várta, hogy
1439 10| még, de már éreztük, hogy elmul a nap, este lesz. Csaknem
1440 19| kis vérkeringési zavar! Elmulik, nincs semmi baj.~El akart
1441 18| mielőtt mindeme képek örökre elmulnának, utolsó káprázatként megjelent
1442 19| miniszterium... Csak bágyadtsága elmulnék, mert igy csakugyan nem
1443 12| városban. Csak a gyászév elmultával tett kisérletet az özvegy
1444 12| egyszerre, néha hirtelen elnémult, majd hirtelen az özvegy
1445 8| kutyát», a hogy néha, dühében elnevezte. Olyan gazdag és ilyen tehetetlen.
1446 8| a férjeik helyett kegyes elnézést kérjenek tőle?! A mikor
1447 7| meggyilkolt egy törvényszéki elnököt.~A háziúr végre sem tudta
1448 18| chaoszában, összegyülve és elnyomatva az elhagyottság, a kétségbeesés
1449 3| született és annak a sirása elnyomta azt a sajátságos titokzatos
1450 19| vagy orvosnövendék tartott előadásokat az emberi szervezet és a
1451 20| helyette a hó.~A részeg fuvaros előállott a két rossz, de okos lovával:~-
1452 18| hirtelen felhőszakadás, elöntse lelkét a fájdalom, könyü.~
1453 6| lakó borbélynéval együtt előfizetett valami olcsó regénycsarnokra.~
1454 1| hogy öcscsét mulattassa, előhozakodott a pohárszékből valami régi
1455 4| érdekelnek jobban, mint az élők?~Czéltalanul bolyongtam
1456 4| szememmel láthatom azokat az élőket, a kik nem érdekelnek és
1457 18| mire az elzüllött piktor eloldalgott szó nélkül, szomorúan, mint
1458 20| leánya lökdöste, kínozta, előlgetett néki. Nem is szólongatta
1459 17| ott tükröződött a halál előlre vetődő árnyéka. De sem ő,
1460 15| elővesz egy levelet és elolvassa egyszer-kétszer. De olyan
1461 2| hogy kedvetlenül fogadja előrehaladását. Szegény ember, vagy boldog
1462 12| annak fejében minden módon elősegíti azt a házasságot, mely különben
1463 2| embereket: világosan láttam. Előszedegettem régi és uj keletű feldolgozatlan
1464 12| Pedig a belügyi államtitkár előszobájában egy fiatal hirlapiróval
1465 3| forintról szólott és két év előttről kelt, tehát akkorról, a
1466 15| mig megjön a propeller, elővesz egy levelet és elolvassa
1467 19| használt, a mire rendszerint elpirultak mind a ketten és mind-mind
1468 7| vett észre, mindannyian elpirúltak, a mint belépett. És alig
1469 3| kihült helyére akart hozni. Elpusztítani mindazt, a ki csak emlékezteti
1470 6| fotografiája volt, azt mind elpusztitották a gyerekek; pedig két igen
1471 15| mai divat szerint, tehát elragadóan öltözve, az ünnepélyes s
1472 1| gyermek, leesett és a ló elragadt vele, vonszolván maga után
1473 1| fogván az alispánékra... Elregélte azt is, a mikor apja először
1474 10| sirva. Ő csak mosolygott, elrejtette az arczát és elfutott.~Azon
1475 4| férje lenne. És a mellettem elrobogó kocsikban is párosával ülnek.
1476 11| leányomat a nyomorult férfiak elrontják, megöregszik... Légy irgalmas!~-
1477 6| mindösszesen. A tartóban egy pár elsárgult báli meghivó, banket-jegy,
1478 19| ebédelő kollégák között elsétált egy órát, aztán hazarohant
1479 17| törleszteni a Kristóf által elsikkasztott pénzt. Úgy is lesz bizonynyal,
1480 6| de a gyerekek rendesen elsikkasztották a skatulája miatt.~Elhatározta,
1481 18| magához tért, az álomképet elsimította homlokáról, ujra komor és
1482 15| megijesztett, hiszen mindjárt elsirja magát itt az utczán.~Nem,
1483 7| cselekednie. És cselekedett. Elsőbben: névváltoztatás iránt adott
1484 7| hirdették ki Dim István előtt az elsőbiróság halálos itéletét:~«Óh mért
1485 15| Valamennyiöknek az arcza egyszerre elsötétült, a számtiszt sápítozott:~-
1486 2| nevelték, értelmi ereje elsőrangú, azért került a javítóintézetbe,
1487 7| itéletét:~«Óh mért csak az elsőt, mért nem az utolsót, ha
1488 18| Felugrott, felöltözködött. Elsuhantak az öreg mellett, nem merve
1489 19| különösen dobogott, valahányszor elsurrant mellette, előtte a kivilágított
1490 6| annak is kéne lennie, mégis elszakad.~Mily gyorsan, mily nyomoruságosan
1491 6| borjubőr csizmára, a mely elszakithatatlannak látszik, annak is kéne lennie,
1492 19| iszonyú küzdelem után, elszakította e lánczot, magára kapta
1493 13| Valami nagy, fekete, karcsu, elszánt képü férfi. Fölvetette rá
1494 6| Az ablakban muskátlik, elszáradófélben. Egy befőttes-üvegben leander-ág,
1495 21| sovány szinész-asszonyságtól elszedte mind a husz imádóját. A
1496 1| megütötte fejét, hogy szinte elszédült bele. A gyerek, mint egy
1497 4| öltött karok, a vidámságtól elszélesedett fejek, a szerelmes és boldog
1498 19| egy koros növendéke, a ki elszerződött a vidékre és most hallotta,
1499 6| tátogatták a piros csőreiket. Elszitták, kifárasztották, csaknem
1500 1| mikor csak szerét ejthette, elszökdösött mellőle, kiment madarászni,
1501 2| gyerekhada.~A pandurok kezéből elszökött és télviz idején, gyalog,
1502 4| professzorok tilalma daczára elszöktem a szinházba, órákig sétáltam
1503 16| mindjárt hitszegőnek tartom. Elszoktat bennünket az anyánk, a ki
1504 10| otthon, mi lesz? A szivem elszorult, a szemem könybe lábbadt
1505 19| Holnap, vagy holnapután eltakaritják innét a halottat is és akkor
|