000-becsu | becze-dalla | dalol-eltak | eltav-felsz | felta-gyony | gyotr-idege | ideje-kepte | kepu-komik | komiv-mari | maria-minde | mindh-ossze | oszto-rikit | riman-szine | szinh-torok | torot-verje | verke-zuzma
Rész
1506 7| szerencsétlenséget, a szégyent nem lehet eltávoztatni tőlem. Bizonyosság, hogy
1507 8| Az utolsó negyedórákat élte, a legutolsót. Befordult
1508 12| Még egy órának kellett eltelni tizenegyig. Ez alatt az
1509 1| mászkált a hóban. Egy félóra is eltelt igyen. Zaj hallatszott,
1510 18| hitt neki, de a pillanat eltelte után az idősebb testvér
1511 1| összerogyjék az, és vele eltemessen mindent.~De a harmadik szobából,
1512 11| Sohse féltsetek, hamarább eltemetem én őt, mint ő engem!~Egészen
1513 16| menyasszonyi fátyol, elevenen eltemetett lányom, lágyan folyja be
1514 19| irja! mondta a leány és eltépte a leveleket. Idegeskedett
1515 2| Milyen fejek, semmi alkati eltérés, de milyen koponyák!~- Alakra;
1516 12| hitelesíték a testamentumot, eltették a nem nagy tiszteletdíjat
1517 1| biztosan feketéllik... Jön, eltiporja a rettenet.~Fölkapta fegyverét
1518 14| nélkülözésben, nyomoruságban eltölteni a mát.~Nem egyszer hallottam,
1519 3| reggelig. A délutánt majd csak eltölti valahogy; egy szegény rokona
1520 19| tudott aludni. De hétig eltöltötte az időt azzal a titkos tervelgetéssel,
1521 3| Ha a nagyobbik valamit eltört, az kapott ki, a ki még
1522 3| elfogytak, rémülete, fájdalma eltompult, az életre gondolt.~Friss
1523 1| szenvedélylyel, hogy arcza szinte eltorzult bele! Visszafojtotta lélekzetét
1524 10| mindig, mindent.~Nagyon jól éltünk, ritka szép békességben.
1525 4| láttam egy kedves szempárból eltünni a szomorúságot és a helyén
1526 3| a kiket szerettem, mégis eltüntek szemeim elől mindörökre.
1527 7| A háziúr végre sem tudta eltürni szó nélkül, kitört:~- Talán
1528 2| vált, oszlik, szakadoz, eltűnik.~Semmi az egész. Valami
1529 10| is. Megkérték - elment, eltűnt.~*~Csak a kis Borhy Ida
1530 3| nem törődött vele mit sem.~Elüldögélt otthon, néha beszélgetett
1531 6| sóhajtott:~- Egész éjjel is elülnék itt kint!~Az udvar csakugyan
1532 2| Egyszerre azonban, mintha csak elvágták volna szomoruságát: vidám
1533 9| kocsisnak s az lovai közé csapva elvágtatott. Ő még ott maradt állva
1534 12| urával is, akitől hamarosan elválasztatta magát. De ezekben a kaczérkodásokban
1535 3| mint magát, erőszakosan elválik tőle, a becstelenség elől
1536 10| meghaltam volna, mintsem hogy elváljak tőle és lassanként, lopva
1537 16| váltottunk egy pár csókot, aztán elváltunk. Szivreható leveleket irtunk
1538 4| többé semmit. Napról-napra élve, az élettel való nehéz küzdelemben,
1539 17| hogy minden történendők elvégezvék előre. És mert őt és családját
1540 17| végzések hozattak.~Mindez elveiért nem is volt valami nagy
1541 7| az ő becstelen eredetét, elvenni tőle apját, a gyilkost,
1542 14| volt, a sors kegyetlenül elverte a kis diákot és ő - kissé
1543 14| létére másokért is harczol!~Elvérzettek, elzüllöttek a viadalban
1544 11| adhatsz négyezer forintot, elvesz egy bizonyos fiatal ember,
1545 19| vissza tartozásomat, aztán elveszem!»~Szerzett is magának -
1546 19| könyörüljön rajtam.~A festő elvesztette türelmét:~- Ostobaság! Különb
1547 2| javító-intézetünkbe, a hol annyi elvetemült szegény fiú van, de még
1548 12| ül is: többet lát, többet élvez, mintha otthon akármit csinál,
1549 11| megvont magától minden földi élvezetet, de roppant kiterjedt családját
1550 4| télen az egész élvező és élvezetre vágyó Budapest kiárad az
1551 1| beljebb, valami tisztásra.~Elvezette.~- Állíts egy nagy, széles
1552 4| ilyenkor télen az egész élvező és élvezetre vágyó Budapest
1553 9| ki sose szerette, sosem élvezte igazán a tánczot, mert olyan
1554 6| Szakítottak a témával; csendesen élvezték az éjjelt. A gyerekek már
1555 9| utánuk, mintha valamijét elvinnék, valami édest, drágát, a
1556 2| tizennégy éves és mégis elviselhetetlen számára az élet, mert tudja,
1557 10| neki egy palotát, patakot, elviszem a tengerre; - selyem-ruhákat
1558 2| melancholikus lesz és onnan elviszik máshová...~De egy darabig
1559 3| takarékpénztári könyvecskét is elvitte a polgármesteri hivatalba,
1560 19| garderobja haláleset miatt eladó.~Elvitték a pamutbársony kosztümeket,
1561 3| Nem tudtam tekintetemet elvonni a halottról - magamról.
1562 8| milliói azé legyenek, a kitől elvonta, visszaháruljon a közre.
1563 18| mondá Ágnes - a mire az elzüllött piktor eloldalgott szó nélkül,
1564 14| is harczol!~Elvérzettek, elzüllöttek a viadalban bizonyosan!
1565 9| bank monogrammos, bőrtáskás embere s a prémes kabátu, fekete
1566 3| kitárta az ajtót a hitközségi embereknek.~Az udvarban még csak most
1567 7| mosolyogni szoktak ezekre az emberekre - rá is mosolyogtak, az
1568 11| visszatért.~Épp ehhez az emberhez nem szabad nyulnia. Épp
1569 11| átváltozott egy hideg és gonosz emberré, a ki elfordulva az asszonytól,
1570 4| kell élni és mulatni az embertársakkal.~Négy-öt nappal karácsony
1571 15| halandó ember köteles biztatni embertársát, ha látja, a mint a tehertől
1572 15| tovább?~- De muszájt. Egy jó emberünk harmincz nevet irt föl,
1573 18| alá - onnan hangzik.~Mind eme látomások csak egy-két napig
1574 1| Vigyázz! - kiáltá Ábrám. Emeld föl a puskát, czélozz.~A
1575 1| boróka-fenyő baldachint emelének a darabontok, a tölgy asztalokon
1576 18| széditő magasságú negyedik emeletről nézve, olyan különös ez
1577 8| Ugyan el lehet innen valamit emelni, de lopott jószágon nincsen
1578 17| lakásban a vörös fűszer émelyítő illata terjedt el, valamint
1579 6| egyszer kezet adott Búl Emilnek és csendesen mondá:~- Vétesse
1580 2| iskolából elcsalta az egyik első eminenst - a bandába alkapitánynak.
1581 17| keltében a vidéken és itt emlegesse, hogy ismer egy kitünő,
1582 9| itten a divatos nagyságokat emlegetni, ellenkezőleg azoknak a
1583 10| mindig. Magunk között se emlegettük a dolgot, hanem azért tisztában
1584 4| eszembe jutott a «gyermekkori emlék», és mosolyogtam magamon.~
1585 4| nem tudván visszaidézni emlékembe a szemek formáját, valósággal
1586 3| Kiégetni fejéből a szégyenletes emléket. Megölni azt a másik embert.
1587 3| szabadította meg magát a halott emlékétől. De útközben is többször
1588 2| bélyegét?~Új szivet, új emlékezést, a régi helyébe, ha adhatnék
1589 15| kegyetlenség volt visszaidézni emlékezetébe mindezt:~- Tudom a többit:
1590 4| ez az egész arcz elillant emlékezetemből. A szemeire még hónapokig
1591 17| nem szól az anyjához.~Ez emlékezetes vacsorán én is ott voltam,
1592 12| ember közül rája, bajára emlékezni. Azonban véletlenül megkerítettem
1593 4| A szemeire még hónapokig emlékeztem, de a mikorra kitavaszodott,
1594 3| Elpusztítani mindazt, a ki csak emlékezteti a régi asszonyra!~Belátta,
1595 3| éjszaka is felköltötte:~- Emlékszel-e még apádra? - kérdé ilyenkor.
1596 4| köszönt vissza:~- Jó estét, emlékszik még rám?~- A kis gyászoló
1597 14| egy-egy kis pénzt Izának. (Emlékszik-e még rája? Nagy lett azóta,
1598 21| szerencséjük már, azért voltam őket említeni bátor. - Dehogy is nehezteltek
1599 15| nagyhatalmu, titokzatos ur nevének említésére. Tulajdonképpen csak egyszerü
1600 16| azzal az urral, akit előbb említett.~Egy csinos, de már nem
1601 18| hogy a nénje egy szóval sem említette soha, nem mert kérdezősködni.
1602 15| Egy városi képviselő nevét említettem neki, volt-e már annál?~
1603 6| az arczán.~«Igy szemben, en face, egy derék, megállapodott
1604 2| riadalmat okozott, mint II. Endre keresztesháboruba induló
1605 4| mély melancholiájú temetési ének dallamaival, a koszorúk
1606 1| zsolozsmákat, fájdalmas halotti énekeket zizegtek a fehéren mumifikált
1607 17| sem a magyar himnusból énekelni kisebb-nagyobb részleteket. -
1608 1| Megálltak a holttest fölött és énekelték khórusban a halotti éneket.~-
1609 1| énekelték khórusban a halotti éneket.~- Krisztina néném, a keszkenőjét! -
1610 17| gyerekek hangos sírása, éneklése, nevetése közepette. Zaj
1611 17| kis leány nagyon hangos énekszóval emlegette, hogy: «Poniatovszki
1612 9| maga feleségévé lennem: enélkül a tudat nélkül tán nem is
1613 15| büszkesége, idegenkedése, energiája elmult, szemei megteltek
1614 11| az öreg Jób erejében és energiájában nem lett öregebb, csak az
1615 17| volt valami nagy barátja az energiának. A nappal felerészét fekve
1616 15| nem is nagyon eszes, miért engedelmeskednek hát neki az emberek, a testületek
1617 15| tisztviselőt választ, kávéházi engedélyeket ád és von el. A neve nem
1618 2| adott be, mert rossz és engedetlen voltam vele. Nem leszek
1619 1| Wejér Ábrám pihenőt sem engedett a kéjtől fáradságtól kiállott
1620 9| ha nem tudnám, hogy sosem engednék meg szüleim a maga feleségévé
1621 7| kegyelmes uramat, védjen meg engemet!~«Ne féljen, Dim Ferencz,
1622 3| kissé ügyetlennek találta. Ennél jobban zavarta az, hogy
1623 9| lett:~- De nem lehet belőle ennem, itt az utczán!~- Jerünk
1624 2| lakás esik ott. Az erdőben ennivaló mogyoró van és som. Jaj
1625 19| erőfeszítés árán sikerült is neki ennyit mondani:~- A lakást ne adják
1626 6| adott a gyermekeknek, igen enyhe, családias, sőt idillikus
1627 3| elvesztettem - magamat. Érzékeim épek, de öntudatosságom meggyengül
1628 6| Sajnálta; fájdalmas, sőt epekedő vonást vett észre az arczán.~«
1629 6| figyelmeztették rá, a kik epekedtek utána és különösen szerették
1630 18| hónappal ezelőtt, egy építészeti rajzoló lakott mellettük. «
1631 19| szépségü és nagyságu palotákat épitett ő is, a lány is. Különösen
1632 3| Beleegyezett hogy kórházat építsenek a pénzből; «jó lesz», azt
1633 21| asszonyka, olyan palotát építtetünk a számodra, olyan temérdek
1634 9| nyujtott tenyérből az egy szem epret és halkan mondá:~- Mégis
1635 11| előtte, ez iszonyú öreg test épségének. A móring-levélben - a melyért
1636 1| beszélt, majd hirtelen olyan érczczel, hogy Péter megrémült belé.~-
1637 1| szemeit...~- Egy... hangzott érczesen.~- Kettő...~Mintha e pillanatban
1638 21| közönséges, kisebb fajtáju erdei tündérek, - kegyeteknek
1639 1| az ő földjét szántották, erdejét tüzelték, zsarnokságát nyögték.
1640 2| körülményekben van némi érdek. A fiú egy, pesti tanár
1641 12| Istvánné. Az czikket is irt az érdekében. Egy kis novella alakjában
1642 16| érdekel eléggé. Inkább az érdekelne, ha megtudnám, hogyan történt
1643 2| kis morálhős? egy kissé érdekelni kezdett a dolog.~De a «családfő»
1644 12| fent a szinpadon nem is érdekelte valami nagyon. Jobban szeretett
1645 15| a fejével, úgy van, úgy! Érdekkel hallgatott, szinte biztatván,
1646 2| vagy boldog ember! Ezt még érdeklik a bűnök és az emberi szenvedések,
1647 18| ment ki a szobából és igaz érdeklődés csak akkor villant át fehér
1648 2| mintha elfogyott volna, érdeklődésem megfogni nem tudta egyik
1649 15| reám, nem is. Egy-egy szó érdeklődést keltett benne és olyankor
1650 4| esztendőben kezdtem igazán érdeklődni a lányok iránt. A tisztelendő
1651 6| leginkább a vasut iránt érdeklődtek, felforgatták az egész szobát
1652 2| nyomasztó, kellemetlen és érdektelen füstfelleg az én elkínzott
1653 1| világon sehol, csak erre az erdélyi havasok fölött. Nem is havazás
1654 1| kell, az urak nem tartották érdemesnek lefeküdni. Ábrám grófnak
1655 2| gyönyörű lakás esik ott. Az erdőben ennivaló mogyoró van és
1656 1| mosolygós mezőségek, elvadult erdők komor belseje... Mindent,
1657 1| tudta erre az utat. Ritkás erdőkön mentek keresztül. Halott
1658 1| vidáman nyerítettek. Az erdőmester egy sziklahasadékból jelölte
1659 6| leteritett karosszékek. Templomi eredetű igen szegény egerek lehettek,
1660 3| arczukat, a kik az én véremből eredtenek.~A fantasztikus gondolatok
1661 7| mely a vért kiszivattyúzza ereimből. És mi biztosit arról, hogy
1662 11| volt köztük. És az öreg Jób erejében és energiájában nem lett
1663 11| de csak igen kis összeg erejéig, de néha abszolute nem ment
1664 18| halvány s mégis hatalmas erejü. Olyan szeliden simogatta
1665 1| homlokán megdagadtak az erek, verességet árasztva rövidre
1666 2| És minek, micsoda czélt érek el véle; javítok valamit
1667 12| Csak a kezein, a kiduzzadt ereken, foltokon látszott, hogy
1668 13| II.~Egyszerre különös erély szállotta meg, «Szólni fogok
1669 21| neki operett-áriákat, nem erényes részleteket a szerepéből.
1670 6| kinlódott, hogy gyökeret eresszen a szivárványos vizben.~Ágy
1671 1| Egyszer-egyszer beszédbe is ereszkedett vele. Megkérdezte:~- Úgy-e
1672 7| rendesen, beszédbe akart ereszkedni vele.~«Nem tudják, ki vagyok,
1673 1| verebek potyogtak lefelé az ereszről, a komondorok behúzódtak
1674 2| elmegyek vele, csak haza ereszszenek.~Már egy éve volt itt a
1675 19| vegyítette.~- Elmenni, igen, ha eresztem! mondá csukolva a sirástól
1676 17| juttatta, amint a méhek rajt eresztenek ki magukból.~Egy félholt
1677 15| mondta, hogy ez a fő, ezzel eresztett el és hogy hozzak neki egy-két
1678 3| éves még és erre a korra is éretlen, satnya.~Nagyon rosszul
1679 3| Végre is az asszonyban érett meg a sürgető vágyakozás:
1680 16| önzetlenség, csupa mártyromság érettünk és miattunk.~Nos, hát Katóka
1681 12| Lehetetlen volt kivenni, mit érez, mit gondol?~Olyan csendes
1682 1| hogy tetszik tudni?~- Úgy érezem. - Nem fél már tőlem, mi?~-
1683 18| látta is már, a kisebbik meg érezni kezdte. Mellét hirtelen
1684 10| Délután volt még, de már éreztük, hogy elmul a nap, este
1685 19| Eszter zavartan mosolygott és érezvén, hogy alterálja a fiatal
1686 4| szerettem volna, hogy ezt érezze, csak hogy nem mondtam,
1687 12| vágyát, sőt olyanokat is érintett, a melyekre fullasztó görcs
1688 12| gyönyörüségtől s a vágytól, de alig érinthették meg egymást: rajtuk kivül
1689 19| leszokott a külvilággal való érintkezésről, - otthagyta a kis szépirodalmi
1690 15| hajóban. Mi férfiak künn az erkélyen, a leány a kajutben. Nem
1691 18| aludt ‑ kisuhantak a lépcső erkélyére.~A nagyobbik leány nagy
1692 1| sehol senki.~Ábrám kiült az erkélyre és belémeredt a fehérségbe,
1693 12| nagyobb városba kellett érkezniök, a hol meg akartak pihenni.~
1694 6| vehessen! Meg aztán az nem is érne semmit. Valami idegennek
1695 11| Várj - mondá - el fogod érni, aztán boldog lehetsz a
1696 9| majdnem telt idomú, bájosan érő, szürke szemü, fehér arczu,
1697 19| óhajtott, és bizonynyal óriási erőfeszítés árán sikerült is neki ennyit
1698 18| melegedtek át, kaptak szinre és erőre. Szive repesett, lelkében
1699 10| lánytestvére volt, nagyok és erősek, férjhez kellett menni azoknak
1700 7| Ez a kettős magány olyan erőssé tette, mint a milyen nem
1701 18| vajjon mért is nem lehet erőszakkal rákényszeríteni az ilyen
1702 3| megszokott már, mint magát, erőszakosan elválik tőle, a becstelenség
1703 10| rejtelmes homály a régi érseki parkban. Pedig az utak szegélye
1704 12| számmal 464.000 forint - értékben hagyom leányomnak, Helénának.
1705 19| kérdezősködni, a levélhordókkal értekezett.~Teljes tökéletesen a passziv
1706 17| értéktelen s kicsi legyen is, értékre, nagyságra rettenetesen
1707 17| a tulajdona, akármilyen értéktelen s kicsi legyen is, értékre,
1708 8| ösmerte e khaoszt. Sőt az értéktelenebb tárgyakhoz, hozzá is szabad
1709 16| emlékszem, de nem tudom értelmes képpé összeállítani.~Mint
1710 2| fia, kitűnően nevelték, értelmi ereje elsőrangú, azért került
1711 3| mereven nézett rá, mintha értené, a mit mond. Pedig alig
1712 3| Az asszony, a mikor az értesitést vette, a férj már kint feküdt
1713 15| igazam van-e vagy nem? Nem értett meg jól; mindaz, a mi az
1714 18| hogyan voltak egymással. Jól értették egymást, azt látta, de vajjon
1715 14| évődtem magamban: «Vajh’ hogy érti ezt a holnapot?!» Az bizonyos,
1716 10| Olyan jó volt, olyan sokáig értünk oda, a mig egyszerre csak
1717 18| merről a szél fúj, akkor oda érünk hamar - mondá a nagyobbik.~
1718 9| mozdulatok szabadságában jutott érvényre. És dicsérték a zenét, a
1719 3| elvesztettem - magamat. Érzékeim épek, de öntudatosságom
1720 14| világon. Vézna, tehetetlen, érzékeny kis lány volt: talán még
1721 12| gazsággal vádolta magát. Érzékenykedett, mert még diákkorában házasságot
1722 16| ebben a pillanatban úgy érzém magam, mintha még sem barátság,
1723 9| kontur, a mit az önállóság érzése, a férj csókja, vagy talán
1724 3| valami vágyakozás ismeretlen érzések után. A lelke éhezett valamire,
1725 19| virrasztottak, édes és félelmes érzésekkel eltelve az egyik, valóságos
1726 12| ismeri szive legbensőbb érzését, legtitkosabb titkait is.
1727 18| a kétségbeesés iszonyu érzésével. És mielőtt mindeme képek
1728 1| éhséggel, hogy ettől az érzéstől alig tudott lélekzeni is.~-
1729 4| mondtam, nem kérdeztem: érzi-e, szeret-e?~Olyan természetes
1730 17| az emberek, hisz ők jól érzik magokat! És összekapcsolván
1731 4| mint örökös mátkaságot érző feleség.~Talán érezte is
1732 12| Feleségem: született Katona Erzsébet 300 forint évi díjat kap. ‑
1733 3| szegény rokona van itt az Erzsébetvárosban, elmegy, visz neki egy kis
1734 3| Beült egy bérkocsiba és az Erzsébetvárossal ellenkező irányba hajtatott.
1735 19| gondolván a bekövetkezhető eseményre. - «Ha költözködik, nekem
1736 21| is egyre nyulkált, egyre esengett utána a sok brilliánsgyürűs
1737 2| hazudott, vagy legjobb esetben vad és állati most nekem.
1738 17| aszfalttal. És vannak esetek, a mikor a poéta megrémül
1739 12| hó alatt bizonynyal, de esetleg holnap is meghalhat.~- Köszönöm, -
1740 10| fölszólítsam a barátot arra: eskessen bennünket össze, de rögtön,
1741 18| csalódott volna. A szerelmi esküdözések ‑ bár neki nem esküdtek
1742 18| ezt tenni? Kértem én, hogy esküdözzön?~- Esküdött? - kérdezte
1743 10| lombok alatt örök esküt esküdtem egykor. Semmi köze ahhoz
1744 17| akkor az aranyműves nem esküszik.~Tovább mit beszéltek, nem
1745 10| tavaszi lombok alatt örök esküt esküdtem egykor. Semmi köze
1746 15| I.~Tegnap, az eskütéri állomáson a propellerre
1747 7| Sikkasztott, megszökött az esküvője előtt négy nappal. Tengeri
1748 7| Kevés nap választotta el esküvőjétől és ő mind ezzel a gondolattal
1749 3| rosszul érezte magát az esküvőn, de aztán egészen jól -
1750 17| nem laktam ott, hanem az esküvőre s az esküvő után a lakomára
1751 7| hozzá feleségül, habár az esküvőről rabságba, börtönbe is kellene
1752 21| lett volna, mind a huszra esnék egy imádója.~A hosszu ember
1753 1| ezzel együtt költötték el az estebédet, szótlanul, komoran. A lány
1754 18| kinozta testvérét. Mikor estefelé jött, mit beszélt, miképpen
1755 9| siető emberekkel. A főváros estéjének ácsorgó alakjai, azok a
1756 17| mikor Gyöngyösön laktak, estélyt rendeztek egyszer. Nagy
1757 6| helyezte el az albumban és estenden jóleső szomorusággal el-el
1758 13| szinte világított, a mint estenként elhuzódva a lámpástól, megbujt
1759 12| kis mezővárosban esküdtek esti hat órakor, öt óra mulván
1760 9| láthattak valamit a főváros estjéből. A gesztenyesütő előtt egy
1761 17| Ebből a Bélából - csudálatos ész - alighanem nagy festő lesz.
1762 9| pillanatban, azt forgatá eszében: ebben a sötét közben a
1763 3| mindörökre. Sanyargatni vágytam eszem és szivem, zokogni szerettem
1764 4| utczáin, nem egyszer járt az eszemben ez: ha most megpillantana,
1765 15| nagyon gazdag, nem is nagyon eszes, miért engedelmeskednek
1766 15| Micsoda bátorság, milyen eszeveszettség! És még a fővárosnál kellene
1767 19| kellett eladni, hogy a temetés eszközölhető legyen; a folyton zokogó
1768 3| alatt rossz gondolat, vagy eszme nem fogamzott meg soha.
1769 3| lett ez a szükség.~Őrületes eszméi támadtak: felásni a holtat
1770 1| puskát, czélozz.~A gyerek eszméletét vesztve, fölemelte fegyverét,
1771 2| Utána mindenütt a városban; észrevétlenül, messziről, de szem elől
1772 2| Abban a lélekállapotban is észrevettem, hogy kedvetlenül fogadja
1773 4| Mintha most mind a ketten észrevettük volna egymást, lépteink
1774 4| kerengtem, forogtam, megbűvölve, esztelenül. A felforralt, buzgó vér
1775 1| a mint az apjától ötven esztendők előtt kapott ütlegekre gondolt.~-
1776 1| verbéniaiakat, kiket tiz, esztendővel hamarabb szabaditott föl
1777 19| miből él. Nem volt éhes és Eszternek azt hazudta, hogy abonálva
1778 3| melyek egy tiszta, de kicsiny eszü embert foglalkoztatnak:
1779 14| aludt. Nem kellett annak se étel, se ital, különösen nem
1780 19| bővelkedtek, a szatócsnál a hideg ételek kontója nagyon fölugrott,
1781 2| adta - titokban - minden ételét. Ugyszólván csak kenyérrel
1782 13| számára, anyja pedig az étellel kinozta. Mindennap kikapott
1783 6| már kezdeni kellett az etetést. A mellét odaadta a legfiatalabbnak
1784 1| Penészvirágot lehivatták, az etette. Egészen ellágyult és hagyta
1785 17| hozatott. Nagyon dicsérte az étkeket. A gyermekek lázasan ettek
1786 6| utolsóelőttinek. Roppant mód étkes volt valamennyi, mint a
1787 12| erős, izmos; jól aludt, étvágygyal evett. Se teste, se lelke
1788 2| idején, gyalog, tizedik évében neki indult a fővárosnak.
1789 12| sejtett már, hogy az utolsó években édes anyja megcsalta édes
1790 11| az asszony:~- Éltem veled évekig, szolgáltalak, mint egy
1791 15| Havonta száz forint... évekre biztosítva, letéve közjegyzőnél...
1792 10| is. Pedig tizenkettedik évemben voltam már, a lány is tiz.
1793 6| adótiszti házasság után évenként legalább hat, sőt tiz uj
1794 17| a két kettős gyerek, öt évesek és kész férfiak. Ilyenek
1795 6| és a gyerekek, a kik az evésen kivül leginkább a vasut
1796 14| Iza nem volt több tizenegy évesnél, a mikor igy egészen egyedül
1797 16| megöregedtem: elértem a huszonöt évet. Sajnáltuk, hogy így elmaradtunk
1798 2| töltötte még be tizennegyedik évét, tehát nem küldhető se fegyházba,
1799 16| sem beszélnél mindig, mert évezredek óta arra vagy oktatva, hogy
1800 15| mondá: Eligértem mind a jövő évieket is. Eligérte mind.~- Tehát
1801 20| mindjárt. A háznép is ebben évődhetett, a mikor az agár minden
1802 18| legiszonyubb emléke; ha ezen évődött, belátta, hogy nem lehet
1803 19| kimenjen. Csak egy pillanatig évödött magában. Jobban szerette
1804 3| ébresztette fel a szobalány. Express levelet hoztak, alá kell
1805 19| arcza lehet oly szelid, mint ezé a tizenhétéves leányé.~Kőmivesnek
1806 4| napokon egészen elmerültem ezekbe a képzelődésekbe. Hogy megtudjam,
1807 12| elválasztatta magát. De ezekben a kaczérkodásokban nagyon
1808 21| kegyeteknek tudom, volt ezekhez szerencséjük már, azért
1809 19| vidéki primadonna korában. Ezekkel a szavakkal szólongatta,
1810 7| a kik mosolyogni szoktak ezekre az emberekre - rá is mosolyogtak,
1811 3| temetés, menjek hotelbe. Hanem ezenközben megpillantotta a hintót,
1812 14| itten. A szobát kiadjuk ezentul is, abból megkapjuk a házbért.
1813 9| Tudom. Az, hogy eszébe jut: ezermillió férfi van, a között legalább
1814 7| ácsoltak, de nem ácsok...~És az ezernyi mérföldeken át, át viharos
1815 9| az enyém, nem kell többé ezernyolczszáz forintos mérnöknek lennem
1816 7| hogy feleségévé teheti, ezerszer kisebb lévén, vágya, hogy
1817 19| Százszoros Szent Antalnak, ezerszeres Gottfridnak.~Szeretni, viszontszerettetni
1818 7| vágya, hogy azzá tegye, ezerszerte nagyobb lett.~És most egész
1819 2| ismétlődnek és ő épp az ezredik millió, aki elég ostoba
1820 17| és egy forint a zsebében ezres bankó.~Mind e boldogsághoz
1821 6| hamarosan átváltoztatta ezüst-trikóvá. Arcza is egészen kellemetesre
1822 10| egyszerre rásiklott a kis barna, ezüstgyürüs kézre:~- Tudja, mit beszélnek
1823 19| kösöntyük, ragyogó, bántó, ezüstös napsugarak ölelik, fonják
1824 2| lapot tele irjak valamely fabulával és egész napi kinlódás után
1825 9| lehetett többé. Az indulóház facadeja, mint valami nagy diadalív,
1826 6| arczán.~«Igy szemben, en face, egy derék, megállapodott
1827 1| megszorította a kezét, szinte vért facsart belőle. De aztán nem szólt
1828 15| bizonyosan igy gondolkozott. Faggattam tovább:~- Igérje meg, hogy
1829 1| gyáván, inkább meghalni, ott fagyni a hóban, pakulár lelt volna
1830 9| kinevet, és fázom, ha szeméből fagyos csilláma ragyog rám valami
1831 1| előle Moldovába. Maga is, a fagytól, olyan ábrázattal, mint
1832 6| akarják venni, sirnak, hogy fáj benne a lábuk, a belső reparálások
1833 3| könnyei elfogytak, rémülete, fájdalma eltompult, az életre gondolt.~
1834 12| szellőztetve s az özvegy fájdalmának könyeit mind kisirta, a
1835 12| azonban ő is belefáradt a fájdalomba, kimerült az elmélyedésben.
1836 18| olyan szomorú hangon, annyi fájdalommal, mintha neki mondták volna
1837 1| a szarvas-ünő... Fölötte fajdkakas szól, császármadár hullatja
1838 14| Eh, holnap már úgy se fog fájni!»~Nem talán, de tényleg
1839 1| kihalt vadkirály, melynek fajtája ez országban elpusztult
1840 3| úgy ment hozzá, mint a fajtájabeli lányok szoktak.~Apja s anyja
1841 2| kun parasztfiú mellé. A fajtáját azt lehetett látni rajta,
1842 21| mint a közönséges, kisebb fajtáju erdei tündérek, - kegyeteknek
1843 19| viselnek nyakukon.~Szemei fájtak, serkedő bajusza megfagyott,
1844 1| sokat és különösen nehéz fajtákat ivott, hogy elkábítsa magát.
1845 9| huszonkét éves lány az én fajtámból.~- A ki beleunt a báli ruhába.~-
1846 13| nézni. A kis leány torkát fájtatta, lefektették, otthon hagyták.
1847 1| kerekeket, halmokat, veres fákat látott. Majd egyszerre teljes
1848 6| mutatkozott a gyümölcs. A fákhoz kötött szárító-köteleken
1849 4| virágainak közepette, a fáklyák nyomasztó füstjével együtt.~
1850 1| halott fölött, kezükben fáklyával. Hidegek voltak, mint a
1851 4| összeomlottak körülöttem a falak, kinyilt az ég, a sok tornyú
1852 18| vonalakkal rajzolja tele a falakat. Világosság nem volt már
1853 20| volt a patyolatfehér ágy: a falon fegyverek, az iróasztalon
1854 18| apjuknak nagy dunai tájképe, a falra ragasztott arczképek, közös
1855 1| egészen elállotta a hó. Sem a faluba, sem a várba nem szállt
1856 12| szöktetni Helenát. Valami faluban megesküsznek és ezzel a
1857 1| tiszteket is bekergette a falubéli kastélyba, nem maradt itt
1858 1| veretni. Ide legközelebb eső faluját, a verbéniaiakat, kiket
1859 1| pópákért küldött a szomszéd falukba, elhozatta mind:~- Huzzátok
1860 19| sok gyermeke van, valami falun laknak, mondják, hogy meghalt,
1861 4| azon a napon, a mikor faluról behurczolkodtunk Egerbe -
1862 19| hógarmadák, mint kicsiny, falusi házsorok állottak mindenfelé.
1863 11| szinészek ábrázolják a fösvényt. Familiáját a szivére ölelte és mit
1864 17| nem volt elbizakodott, sem fanatikus babonás, csak boldog ember.~
1865 3| nem cselekedte. És egész fanatizmusával kikelt azok ellen, a kik
1866 10| olvasás nélkül is, vad, fantaszta, különös fejemmel, az örök
1867 18| égve hagyott gázláng még fantasztikusabbá, idegenebbé tette a néma
1868 12| Egy nyugodt, romlatlan, fantázia nélkül való leány, a ki
1869 19| nem látta a szőke, rémes fantomokat és mint fiziológus legfölebb
1870 17| pillanatra megjelent, hogy fanyar orczával a képükbe nevessen.~
1871 1| Tél volt már itten és a fára mászott hajtók látták, hogy
1872 19| az orvosnövendék és nagy fáradsággal tettetett vidám arczulattal
1873 1| pihenőt sem engedett a kéjtől fáradságtól kiállott vendégeknek, megcsendítette
1874 15| magát. Erőltetve, hamisan, fáradtan, nevetve szólott:~- Megtréfáltalak
1875 15| lehet hozzáférni... Rettentő fáradtság, nem érdemes... Havonta
1876 1| hallok, mintha ordas söprené farkával a havat...~Vártak egy kissé.
1877 19| meg is rémülve, de egészen fascinálva hallgatták. Az asszony észrevette
1878 1| dühében szinte kitépte a fát.~Alant a völgyben gazdáikra
1879 3| a Bizodalomban.~És a vén fatalista - mintha csak az ó-kor valamely
1880 2| megjegyezte később, hogy sűrű fátyla egészen vizes volt ajka
1881 16| boruljon rád a menyasszonyi fátyol, elevenen eltemetett lányom,
1882 3| mindenki aludt, a lámpás fekete fátyollal volt behúzva. Félelmesen
1883 6| album csaknem tökéletes; Faust és Margit volt a födelén
1884 6| fogvaczogva gyujt tüzet és lelki fázással fog a napi munkához, önti
1885 14| savanyú képet vágott a párolgó fazékra, a diák vidáman oda szólt:~-
1886 5| vaczognak, a hitvány testem, az fázik: de belül át meg át jár
1887 5| Külön gondolkoznak, külön fáznak, egymásra se néznek! Milyen
1888 8| soha, de nem hagyta éhezni, fázni. A szolga olyasfélét érzett
1889 9| attól, hogy kinevet, és fázom, ha szeméből fagyos csilláma
1890 1| lombjai vörösre csipve, fázósan zizegtek.~Tél volt már itten
1891 9| hogy ma itt eper lesz.~- Februárban? Honnan?~- Triesztből.~Megint
1892 1| III.~Februárius negyedikén ujra nagy hó
1893 5| hajóra szállt Nápoly alatt. A fedélzet korlátján kihajolva nézték
1894 5| szép angol asszony, ott a fedélzeten, a korláton kihajolva, nem
1895 2| évét, tehát nem küldhető se fegyházba, se bitóra. Az apa mégis
1896 2| pár czinkostársa volt. A fegyver a Jánosé... Az asszony mindjárt
1897 1| De ne verj föl senkit. A fegyver-szálából hozzad ki a Lazarinomat,
1898 20| patyolatfehér ágy: a falon fegyverek, az iróasztalon tinta, toll,
1899 1| kezével reszketve keresi fegyverének kakasát és suttogja magának:~-
1900 2| igazgató kiadta Budapestre egy fegyverkovácshoz inasnak. Mikor elment az
1901 2| kunok névtelen ivadékával, a fegyvertolvajjal, a ki még régebben visszakerült.
1902 1| mindjárt ott volt. Jött egészen fehérben. Abban a hálóköntösben,
1903 20| vendég!»~Nagy vártatva a fehérhajú Domoszlainé is megszólalt,
1904 15| feketével a legvakítóbb fehérre.~És ez arcz nem változik
1905 4| fölött megelevenedett a Szűz fehérruhás képe.~A fiúk - tudom - az «
1906 1| erkélyre és belémeredt a fehérségbe, hátha megérzi vagy egyszer
1907 3| visszasirni az életbe. Kiégetni fejéből a szégyenletes emléket.
1908 20| leány az asztalra hajtotta fejecskéjét, ott szundikált ülve. Egy
1909 4| fordított halvány, hamvas fejecskének hivó és rejtelmes tekintetét,
1910 4| kapisonból kivilágló hamvas fejecskét, de nemsokára ez az egész
1911 1| fegyverét, nagy, csontos fejéhez, ahhoz a fejhez, mely kicsiben
1912 15| meg!» ez a mondat járt a fejemben ma egész napon át.~Meggondolta!~ ~
1913 6| félesztendeje fezt hordott a fején. Ugy hivták: a «török»,
1914 4| utczasarkon a gázláng fénye két fejet világít meg: cselédleány
1915 1| csontos fejéhez, ahhoz a fejhez, mely kicsiben tökéletes
1916 19| futva. Eszter sötét kis fejkendője, fehér nyaka el-eltünt előle,
1917 13| csudálkozott, hogy a kedves szőke fejre nem volt irva semmi a titokzatos
1918 8| takaros öreg ur, kicsiny fejü nagy potrohu, a lábai aprók;
1919 1| hasonlitott reá. Olyan nagy fejüek, olyan sűrű hajuak szögletes,
1920 10| Aztán egymáshoz dörzsölte a fejünket és mondá:~- Elmehettek,
1921 1| is kellene, már biztosan feketéllik... Jön, eltiporja a rettenet.~
1922 10| csudálattal nézett reám feketepillás, lila szemeivel. Talán csakugyan
1923 1| mindenki, az urak a hidegtől feketére égett ábrázattal átszöktek
1924 4| néztem végig a szomorú, feketeruhás elhagyottakon, tekintetem
1925 1| kijózanodott. Kietlen csend, egy feketeség volt körülötte. Sóhajtottak
1926 3| ugy látom, hogy a földön fekszem kiteritve, holtan.~Az élettelen
1927 6| túl a szobában is, hiába fekszenek annyian együtt. Reszketve
1928 1| Összetörte egészen. Le kellett fektetni. Penészvirágot lehivatták,
1929 2| családot folyton.~Egy fiú mellé fektettem, a kivel bizonyosan nem
1930 19| módra mormogták feléje: «Feküdj alám!»~A pokolba! - gondolta
1931 3| világossága a húgom arczára feküdött. Behunyott szemekkel, de
1932 4| fej, mely felém fordul.~Feküdtem halálos betegen, az orvos
1933 3| vagyont szerezni, egy kis fekvőséget, házat, és hogy a gyermekeknek
1934 3| Gyászruhája, friss piros arcza fel-feltünt egy-egy járó-kelőnek. Ezek
1935 2| banda üzérszelleme bántotta; feladta társait, valamelyik járásbiróság
1936 3| tehet. Legfeljebb azt hogy feláldozza magát gyermekeiért.~
1937 9| mehetek - mondá a leány s felállt.~- Hová?~- A jégre. Anyám,
1938 3| Őrületes eszméi támadtak: felásni a holtat és visszasirni
1939 19| akkor a páholynyitogatóné félbeszakította: hörögni és csuklani kezdett.
1940 12| tor, másnap a végrendelet felbontása.~A tulajdonképpi gyász csak
1941 6| lábuk, a belső reparálások feldörzsölik a kis bütykőjüket, a szög
1942 2| Előszedegettem régi és uj keletű feldolgozatlan meséimet, a melyek elgondolása
1943 9| mindannak, a mit mondanak, fele hazugság, önámitás, csalás;
1944 4| mulattam magamat, hogy hány féle módon szöktethettem meg
1945 2| egyszer, hogy a mint éjjel felébredve, hirtelen megvizsgáltam
1946 5| mohósággal mindannyian rajta feledkeztünk.~- Signore kapitano, hát
1947 6| olvasott. Egyszer‑egyszer el is felejtette, hogy nem leány többé. Mintha
1948 18| vezethet az. A forintot el ne felejtse odaadni a budai temető-őrnek,
1949 12| kiterítve feküdt Gold István.~Felekezeti különbség nélkül zúgtak
1950 7| mit kérdez tőlük és mit felel nekik.~Példáúl elhatározta;
1951 3| gondoltam: egygyé olvadva feléledtek lelkemben. Ime ezt éltem
1952 1| tessék félni.~Nem félt, de a félelemnél egy sokkalta kegyetlenebb
1953 1| megfogta a vak ember kezét, a félelemtől elfakadt sirva. Ábrám gróf
1954 16| pillanatra. Beszélj, vagy felelj röviden mindazokra, a miket
1955 10| föltekinték. És zavarom, misztikus félelmem egyszerre elmult. Kezem
1956 3| fátyollal volt behúzva. Félelmesen homályos volt a hely, nem
1957 7| lesz önre!» - ezt fogja felelni a miniszter, bizonyosan
1958 7| nem lehetett másféleképpen felelnie, csak ugy, a mint felelt:~-
1959 3| bajért a kis ártatlan volt a felelős. Ha a nagyobbik valamit
1960 1| kérdésére csak egy-egy szóval feleltek. Azzal sem törődének, hogy
1961 3| hoztam-e valamit?» És mert nem feleltem neki, lassan pityeregni
1962 17| az energiának. A nappal felerészét fekve töltötte. Fél évig
1963 11| unokáinak is ő keresett férjet, feleséget. Pénzt adott velük, pénzt
1964 12| férj mindent elbeszélt a feleségnek. Elmondva, hogyan alkudtak
1965 7| vezérelni. És elmegyek hozzá feleségül, habár az esküvőről rabságba,
1966 6| gunykaczajára, - már egy félesztendeje fezt hordott a fején. Ugy
1967 6| leander-ág, a mely már egy féléve kinlódott, hogy gyökeret
1968 2| Jánosban a rabló kunok félezredéve élt vad romantikája nyult
1969 3| vagy többé!~Ez a fogalom felfoghatatlan volt nekem, akármennyire
1970 6| vasut iránt érdeklődtek, felforgatták az egész szobát és vasuti
1971 4| megbűvölve, esztelenül. A felforralt, buzgó vér minden régi emlékét
1972 19| tudom! - mondá Kőmives és felfujta mellét, hogy domborubbnak
1973 12| újra csend. Aztán hirtelen felhallatszott a Heléna hangos, édes sóhajjal
1974 18| mindenféle aczélmetszetek szürke felhői, angyalai, fehér szakállas
1975 2| szabadulni vágyom szürke felhőik közül.~De hová? Ezen a napon
1976 18| hogy ott fog feküdni a felhők kék bársonyán... Körülötte
1977 17| eresztenek ki magukból.~Egy félholt asszony volt előttem: haldoklásában
1978 18| hogy mint egy hirtelen felhőszakadás, elöntse lelkét a fájdalom,
1979 1| ajtóban, kitátott szájjal, felhúzott szemöldökkel, fehéren, mint
1980 3| legnagyobb fájdalmat és borzalmat felidézni, a mi csak alaktalan masszáival
1981 9| közökbe tértek, a lány előtt félig ismeretlen vidéken jártak.~-
1982 3| ki felült ágyában, engem felismert s azt kérdezte: «hoztam-e
1983 15| kikötött propellert.~Keresem a feljárón, eltünt. Leszaladok a partra,
1984 9| tenyerek tapsa. Mindannyian felkeltek, megváltoztatták a helyeiket.
1985 14| mégis eszembe jutottak, felkiáltottam magamban:~- Ah, mit is akar
1986 7| arról, hogy valószínüleg «felkötik az öreget». Dolgozni duplát
1987 7| a rendes kávéházába, sőt felmegy a hivatalába is. Legelsőbb
1988 12| viszonyok terhe alatt. Egy félmilliója van s nem segíthetett anyján
1989 17| volt pénz piaczra, a háziúr felmondott a gyerekek miatt, adót kellett
1990 1| félsz. Nem szabad sohasem félned. Magyar vagy: tudsz-e egy
1991 17| eljönnének hozzá lakni, ha nem félnének a szegénységtől...~Pedig
1992 7| hangzott felé:~- Dim Ferencz!~Felnézett, a lány volt ott, az szólt
1993 1| Nincs, nincs, csak ne tessék félni.~Nem félt, de a félelemnél
1994 3| elmentem mellette, a zajra felnyitotta szemeit, de egy pillanat
1995 3| refrainjét mondaná.~Aztán a mikor felócsudott, egy kissé önigazolásul
1996 6| különösen akkor, ha vállfűzőben, felöltözködve látta, de erről az igen
1997 18| minden kék - Ágnes - már felöltözve - odahajolt hozzá és felköltötte:~-
1998 12| tulajdonképpi gyász csak ennek felolvasása után kezdődött. Az volt
1999 1| izgatottan mászkált a hóban. Egy félóra is eltelt igyen. Zaj hallatszott,
2000 5| Szicziliából, ott voltam egy félóráig legalább.~ ~
2001 12| A kupéban ültek. Már egy félórája valának férj és feleség.~
2002 9| szemébe akart nézni, de a lány félre fordítá fejét:~- Megszoríthatja,
2003 18| Valami térre értek és Ágnes felsóhajtott:~- Végre!~Egy hosszú, keskeny
2004 14| keserüségéből. Hamar elmult, rögtön felszáradt. Mosolyogtak egymásra. A
2005 19| lehuzta karját, gyengének és félszegnek is, sőt egy kissé félvállunak
2006 11| egy hatalmas tölgy, mely a felszivott életerőt önkéntelenül szerteömleszti
2007 9| megjelent az inas, hogy mielőtt felszolgálná a teát, betegye a spaletákat.~-
2008 9| mielőtt az öt órai teát felszolgálták volna, a háziasszony és
|