000-becsu | becze-dalla | dalol-eltak | eltav-felsz | felta-gyony | gyotr-idege | ideje-kepte | kepu-komik | komiv-mari | maria-minde | mindh-ossze | oszto-rikit | riman-szine | szinh-torok | torot-verje | verke-zuzma
Rész
2009 8| vagy azt, hogy haláluk után feltámadnak ujra...~- Ejh, olyannak
2010 16| anyját féltette-e, vagy csak féltékeny volt reá? Áldozatul dobta
2011 10| látszott, nem átallottam, nem féltem hirtelen, bátran köszönteni:~-
2012 16| miért? Csakugyan az anyját féltette-e, vagy csak féltékeny volt
2013 16| ma: láttam az anyját és féltettem a gyenge asszonyt a katasztrófától.
2014 19| olvasta tovább Renant. Egészen féltizenegyig olvasott, akkor a páholynyitogatóné
2015 11| vasszekrényben nem, azt feltörhették, a mint fel is törték egyszer.
2016 3| hivatalosan «áttétetik».~Az özvegy feltörte a levél pecsétjét és még
2017 11| a nagy kezével:~- Sohse féltsetek, hamarább eltemetem én őt,
2018 7| szemeit és egy pillanatig feltüzelt képzelete látta, hogy jövendőjében,
2019 12| fel a dolgot. Otthon ez feltűnést keltett, de az illetékes
2020 14| még rája? Nagy lett azóta, felügyelőnő a szeretetházban.) A mikor
2021 4| törődött velem mitsem. Valami félünnep lehetett, mert az utczák
2022 14| könyvből - tanult akkor is - felütötte a fejét:~- Épp úgy, mint
2023 2| bevárni a beszéd sorját, felugrottam:~- Nos, megölte?~- Meg.
2024 17| indul Szolnokról, megáll féluton és nem tud tovább menni,
2025 19| félszegnek is, sőt egy kissé félvállunak is tetszett.~- Mennyire
2026 3| leült az egyetlen székre és felvette arczáról a fekete fátyolt.
2027 4| szomorúságot és a helyén felvillanni némi örömet. És éreztem
2028 21| közönség, kezdődött az uj felvonás, nem sirt, hogy a lakmározásnak
2029 3| akaratomtól. Mintha valami feneketlen mélységbe zuhantam volna
2030 2| minden szeretet, mindaz a mi fentartja és tovább mozgatja a világot:
2031 4| Egy utczasarkon a gázláng fénye két fejet világít meg: cselédleány
2032 17| mikor ezt nem kapta meg, fenyegetődzött a policzájjal.~«Csak menjen, -
2033 8| városrészéből és sírva, szitkozódva, fenyegetődzve járultak elébe bognárok,
2034 4| vizes aszfalton, a gázlángok fényénél pedig megduplázódik az egész.~
2035 19| büszkén mondta:~- Köszönöm, fényesen ebédeltem!~Aztán hanyagul,
2036 1| operákat, regéseket, hősit, fényeset...~Milyen gyönyör hallgatni
2037 6| álmosan vágja le, ki se fényesitvén becsületesen, mert hisz
2038 18| piros pillangók - a hullámok fényjátéka - röpködtek, keringőztek
2039 6| hiányzott többé semmi, csak a fényképek az albumból. Valamennyi
2040 9| ragyog rám valami különös fénynek, mely olyan, mint a jégvirágé...~
2041 18| fehér arcza messziről, fényözönben úszva, olyannak tetszett,
2042 1| bekötötték egy összeboruló fenyőpadmaly alá. A rövidebb, de a nehezebb
2043 20| vérszinű, kifejezéstelen, fénytelen, öreg szemei voltak...~Jött
2044 11| villogtak az éjben. De fényük hirtelen lehunyt, az asszony
2045 1| amelyben a nagy, kinőtt fenyvek celebráltak, a törpe, koldus,
2046 1| felé, a forráson túl, be a fenyvesbe. Jártál már ott?~- Nem,
2047 1| mutatkozott. Csak a hol a fenyvesek kezdődtek, ott látott a
2048 1| oda, siessünk.~Beértek a fenyvesekbe. A lovakat itt kellett hagyniok,
2049 1| tüzet. Nagyon megcsúfolta a féreg, nem hagyott rajta emberi
2050 9| mely olyan érzékenyen hat a férfiakra. Az egyik leány is egészen
2051 18| helyét egy szép és magas férfialak számára. Tágra nyitott szemekkel
2052 20| kegyed mulattatására, nincs férfiember, nincs vigasság e házban,
2053 20| hivséges az apjához, idegen férfiemberrel trafikált...~- A fehérhaju
2054 1| de nem göbecscsel hordót. Férfifegyvert, birod?~- Birom, hová megyünk?~-
2055 21| utána a sok brilliánsgyürűs férfikéz, hanem a kis szinész-asszonyság
2056 12| szótalan leány beszédes lett. A férfinek is heves vágya támadt megvallani,
2057 16| Homályosan emlékezett egy idegen férfiről.~A neve?~Alig hallhatólag,
2058 11| idegenkedett ettől az ősz férfitől, hozzá ment mégis, hizelgett
2059 7| helyébe egy tiszta életű férfiút: nem, erre még a jó isten
2060 3| Friss volt és fiatal. A férjébe nem volt szerelmes soha,
2061 4| A feleség úgy hozzásimul férjéhez, mintha szeretője volna
2062 8| igazgatósági szobába, hogy a férjeik helyett kegyes elnézést
2063 17| ajándékba a tanítójuknak.~«Férjem nagyon tevékeny ember az
2064 13| elképzelni, hogy leendő férjén kivül valaha mást is szeressen.
2065 15| anyja, egy öreg - talán a férjénél is idősebb - asszonyság,
2066 11| felesége meg fogja mérgezni.~Férjes leányai hazajöttek sátoros
2067 11| unokáinak is ő keresett férjet, feleséget. Pénzt adott
2068 6| kapna ajándékba! De kitől? A férjétől? Az tőle kunyorál krajczárokat,
2069 12| valahányszor egy ismerőse férjhezment nem győzött sajnálkozni
2070 3| ki hasonlított az elhalt férjre: megdöbbent és ezuttal már
2071 3| beszélt el nekem egy meghalt férjről és egy itt élő asszonyról.~
2072 11| Legfeljebb még a szegények férköztek hozzá közel, azoknak adott,
2073 11| volt, hogy más senki nem fért oda?! Legfeljebb még a szegények
2074 9| üti az embert józansága, a fertelmes analysis, az előttünk kitárt
2075 6| gyerekek; pedig két igen fess ember, - rokonai, honvédtisztek -
2076 18| kalapot, igy nem csuda, ha nem festeti le vele arczképét senki.
2077 19| megrontania magát, beszivnia a festő-anyagok illó mérgét. Kell, hogy
2078 19| hogy a kicsike modelt ül a festőiskolában. A rendszertelen élet következtében
2079 19| házat, tudta, hogy fiatal festők műtermei vannak a sötét
2080 4| az otthon, az édes, meleg fészek, az, a mi az enyém.~Ülök
2081 6| már egy félesztendeje fezt hordott a fején. Ugy hivták:
2082 11| Egészen őszintén beszélt a fiaival. Nem titkolt el előttük
2083 17| szegénységtől...~Pedig ők, a Fiala-család, nem is voltak éppen szegények.
2084 17| igazság, még sem merném Fialára rámondani, hogy hazug ember
2085 10| tetszik is tudni, három fiatalabb lánytestvére volt, nagyok
2086 11| nem bánta, ha tetteti is. Fiatalsága, frissesége, kaczagása egészen
2087 2| anyja nem győzött betelni a fiával, olyan jó volt az. Mintha
2088 21| rája! A mikor látták édes figuráját, tekintetükkel simogatták
2089 1| kártyákkal. De csak némely figurákat ismert már. Abbanhagyták
2090 12| illetékes körök nem vették figyelembe, vagy észre sem vették.
2091 1| nem vesz valami bajt, te figyelj, szólj. Világos van?~- Akár
2092 3| Cselédje volt kettő. A férje figyelmes, hű és munkás.~Csak néha
2093 7| Látta, hogy bizonyos emberek figyelmesek kezdenek lenni rá, hallotta
2094 19| ágyán. Hangos lélegzésére figyelmezett csak és odaállott fölébe.~
2095 6| meglátta az albumot, a gyerekek figyelmeztették rá, a kik epekedtek utána
2096 1| kezébe fogta a fegyvert, figyelt, hallgatódzott olyan szenvedélylyel,
2097 9| hívják őket: korszakalkotó filozófusok.~- Gazok! - mondá valaki
2098 2| meglopta és megverte a finánczokat...~Ezzel az én uri gyerekem
2099 6| volt valamennyi, mint a fiók vércsék, folyton tátogatták
2100 15| gondolkozott, mintha azt firtatta volna: igazam van-e vagy
2101 12| sem akart többé.~Az anya fiskálist fogadott, folyton kérvényekkel
2102 10| hogy a lányok őt velem, a fiuk engem meg vele csufoltak.
2103 4| Szűz fehérruhás képe.~A fiúk - tudom - az «ideált» jöttek
2104 17| úgy, mint a feleségét. A fiuknak meg kellett mutatni a könyvet.
2105 2| s a hol csak a «javult» fiúknak volna helye. De nagyon megtetszett
2106 7| tanácsosához:~- Ennek a fiúnak az apja gyilkos, maga a
2107 4| mint szoptatja a mi kicsiny fiúnkat. Csendesen szólok hozzá:~-
2108 2| nagy dolog az egész, egy fiúról van szó, a ki mindössze
2109 10| Kevesebbet játszottunk együtt, fiutársaságba kezdtem járni, bár a kis
2110 10| nem is állott szóba más fiuval és sütött-főzött rám, mihelyt
2111 19| gazdagon. Előbb sokszorosan fizetem vissza tartozásomat, aztán
2112 19| adminisztrátora, egyelőre fizetés nélkül, a nevével és czimével
2113 17| sincs és már huszonöt forint fizetése van. Ideadja mind, nagy
2114 14| állított az élére. Szép kis fizetésem van, annyi mint egy belügyminiszternek...~
2115 2| volna maradni.~- Kevesebb fizetésért?~- Ingyért is... Volt egy,
2116 19| páholynyitogatóné utolsó havi fizetését. A megboldogult szines szoknyái
2117 19| czikkeket, a lapok most már fizetnek!~Ennyi életkedve nem volt
2118 19| és én már szobabért sem fizettem neki két hónapon át! Nem
2119 19| rémes fantomokat és mint fiziológus legfölebb azzal foglalkozott,
2120 1| Perei Krisztina deakulum flastromot tett rája, aztán Pali lőtt
2121 3| hogy hotelbeli lakásán főbe lőtte magát.~Miért? azt
2122 15| beállott a főváros ama húszezer főből álló tömegébe, mely lót-fut,
2123 19| alak. Az ősz hajából reggel fodorított frou-frou még meg sem gyürődött.
2124 19| megkülönböztette hatását; fodros és gyöngéd volt; mint az
2125 6| Faust és Margit volt a födelén kiöntve nickelből. Gyönyörüen
2126 17| árnyékát illuziók verőfénye födi tekintetök elől.~Fiala ujra
2127 13| a nagy, éles köveket is. Föl-fölsikoltott álmában, elgyengült végképp
2128 11| szólt hozzá:~- Az első urad fölakasztotta magát. A halálba kergetted,
2129 18| lett az egész, egyszerre fölbukkant rajta egy leány szőke feje;
2130 8| részvényeket, házakat, földeket, régi ékszereket, kaczér
2131 8| kérjenek tőle?! A mikor földhöz ragadt szegények, zsellérek,
2132 11| kivül megvont magától minden földi élvezetet, de roppant kiterjedt
2133 1| nézett. Kik még mind az ő földjét szántották, erdejét tüzelték,
2134 19| műtermei vannak a sötét földszintes folyosón. Egy kivételével
2135 19| figyelmezett csak és odaállott fölébe.~Oh be szép volt, a mikor
2136 18| nem volt benne bizonyos: fölébred-e valamikor erre az életre?
2137 11| sorsa miatt szerette volna fölégetni, megölni az egész világot,
2138 1| Egy másik láz kerekedett föléje. Az a vad tűz, melyet egy
2139 4| legbensőbb bensejét, újra föléledt. A nagy szürke szemek nem
2140 15| örökre elfojtani!~A márvány fölelevenedet, meleg világosság öntötte
2141 1| szavába került volna, hogy fölelevenitse egy elévült jogát, a jus
2142 19| megtérítését is minduntalan fölemlitette, a mire a lány lesütötte
2143 4| valami nem engedte ezt sem. Fölépültem és mentem tovább az útamon.~
2144 1| belé kellett fogódzkodnia.~Fölértek. Benn voltak a rengetekben.
2145 18| bizonyos volt abban hogy föleszmél majd ujra, de egy egész
2146 8| oldalán ott ragyogott a fölirás is Takarék Pénztár, a mikor
2147 19| nem piszkolja be a kezét».~Fölirta egy papirosra, kétszer,
2148 1| Jön, eltiporja a rettenet.~Fölkapta fegyverét és lőtt a levegőbe.~
2149 8| megkérdezi. Várta, leste, hogy fölkeljen, - fel akarta költeni.~Nem
2150 18| kicsinyt lennének ébren. Akkor fölkelnének, mosdanának, egy kicsit
2151 3| asszony-testvére volt az özvegynek, az fölkereste néha, de legutoljára, mikor
2152 8| nyakravalójába való tűt is föllelte azonnal az óriási lomból.
2153 19| vidékre és most hallotta, hogy Fölnémethynének a változatos és drága garderobja
2154 13| visszanyerte önuralmát és erőltetve fölnevetett.~- Ó, maga kis bolond, hát
2155 15| keltett benne és olyankor fölnézett, gondolkozott, mintha azt
2156 19| mindig... Őrködni fogok fölötted és jaj annak, a ki bánt!~
2157 4| semmiségbe.~Akkor jelent meg újra fölöttem a két szürke csillag. Még
2158 19| napokon még velük, közöttük, fölöttük volt a halott és megzavarta
2159 19| nem ment el otthonról és fölolvasott neki, délre pedig egy-egy
2160 19| pedig már két hónap óta föloszlatták a műhelyt. Vakmerően megcsalta
2161 19| az állapotot. Néha ugyan fölpattant magában: «Az ő kegyelméből
2162 19| egy csókot! Az örökös láz fölperzselte majd minden csepp vérét,
2163 10| szíjon, egy fölkiáltás és én fölragadom, karjánál fogva... Mint
2164 8| fejével, rövid lábaival.~Mikor fölrakták a házra, melynek egyetlen
2165 1| szabaditott föl az általános fölszabaditás ideje előtt, de kiket még
2166 7| ajtajáról levette a régit és fölszegezte az újat... Erre valamelyest
2167 10| de eszembe jutott, hogy fölszólítsam a barátot arra: eskessen
2168 15| A számtiszt nagy nehezen föltápászkodott a széken és szólt:~- Igy
2169 10| és lassanként, lopva rája föltekinték. És zavarom, misztikus félelmem
2170 8| méhben. Képtelenség volt föltenni, hogy ezeknek takarít, ezek
2171 13| a tény, mindenki másnak föltétlen bizonyosság, de neki egy
2172 18| lelke mosolygott, amint föltette magában, majd hangosan,
2173 1| szól, császármadár hullatja fölülről a havat...~És most mind
2174 1| gyerek nyomban fölébredt és fölült vaczkán.~- Öltözz! - szólt
2175 13| fuldokló sirás fogta el és fölugorva székéről, a mig két kezével
2176 5| vonatvezető, nem tévedünk-e el?! Fölugrálnak, megrémülnek, összeszorulnak
2177 15| keztyüs tenyerébe. Aztán fölugrik és legelsőbb hagyja el a
2178 19| hideg ételek kontója nagyon fölugrott, de azért bűvös-bájos napok
2179 3| öreg virrasztó köhögése fölverte a legkisebb fiút, a ki felült
2180 1| hozzá a felső traktusból és fölvervén Luigit, bejelentette magát.
2181 19| modernebb irókat akart volna fölvétetni a későbbi sorozatba és e
2182 3| intézetben. Némi nehézségek után fölvette a biztositott összeget is -
2183 4| nézése és eltünt, a mint fölvillant titkon, édesen.~A temetést
2184 11| tizenhét éves leányának fönn kellett élnie Budapesten,
2185 19| részint, mert az egyhónapi fönnállása után megbukott, részint
2186 19| hihetőleg alkalmaztatása akad fönt a várban. Valamelyik miniszterium...
2187 2| bár a nagy ablakon által föntről kezdve lefelé egyre terjedt
2188 11| adott, nem mint egy jómódú fösvény, hanem mint egy jószivü
2189 11| a szinészek ábrázolják a fösvényt. Familiáját a szivére ölelte
2190 3| kis leányról irtak: «Ujra foga jött... És ezt a levelet
2191 12| férfit, azonban gyöngeség fogá el. Szemrehányásokat tett
2192 20| Bent a házban elég szivesen fogadtak bennünket, a részeg fuvaros
2193 5| Szicziliában járok azalatt. A fogaim vaczognak, a hitvány testem,
2194 16| köztünk, emberi lénynek fogalma sem lehet.~Barátom, testvérem,
2195 16| tekinteteket mind, mind. Fogalmad sincs, hogy mily iszonyu
2196 15| hivatalnok, közöttük az én három fogalmazóm, mintha a Journal Amusant
2197 3| hogy nem vagy többé!~Ez a fogalom felfoghatatlan volt nekem,
2198 1| szoritotta szeméhez okuláréja fogantyúját...~Egyszerre mindenki elnevette
2199 19| szines szoknyái lógtak még a fogason. Kopogtatott egy fiatal
2200 6| betéteti a hiányzó két fogát. Elment sétálni, lapot olvasott,
2201 1| tüzesedtek. A mélységes csendben fogcsikorgást és egy galambszivű mellecske
2202 7| Mit csináljak vele, mit!?» fogcsikorgatva ezt kérdé magától. Hangosan,
2203 2| hol dologra és tanulásra fogják, annyi dologra és annyi
2204 17| csendesen így szólott:~- Honnan fogjátok azt az ötszáz forintot megkeresni,
2205 3| utána.~De nem tudta, hogy fogjon a dologhoz. Azonfelül erős
2206 1| sűrű, de könnyü elementum foglalja a levegő helyét. Mintha
2207 15| olyan komolyan, olyan mélyen foglalkozik azzal, a mit olvasott, hogy
2208 2| millió, aki elég ostoba foglalkozni a megfejthetetlennel s azzal,
2209 7| jutott eszébe, azzal kellett foglalkoznia, a mit eddig csak meg-megpendített
2210 3| Kerestem valamit, a mi foglalkoztasson. Bámultam a fák ágainak
2211 3| de kicsiny eszü embert foglalkoztatnak: hogy lehessen egy kis vagyont
2212 19| különböző társadalmi állást foglalnák el, különböző időben járnak
2213 1| Krisztinát, az ősz dáma helyet foglalt, mosolyogva bólintott mindenfelé,
2214 19| különben is nagyon el lévén foglalva. Jött a halottkém, tárgyakat
2215 10| megtanitottam hangyalest fogni szabadkézzel, előadást tartottam
2216 1| kezét s neki belé kellett fogódzkodnia.~Fölértek. Benn voltak a
2217 1| parancsot. A vak ember bele fogódzkodott a kezébe:~- Vigy beljebb,
2218 6| és mihelyest az amerikai fogorvos megérkezik Pestről, betéteti
2219 6| a patikárus küldött neki fogpépet ajándékba, de a gyerekek
2220 1| Nem félsz?~- Nem.~- Mit fogsz tenni, ha jönnek?~- Lelövöm.~-
2221 10| A hova akarja!~Kézen fogtuk egymást és ballagtunk ismeretlen,
2222 17| vállú, nagy arczú, rossz fogú szőkés asszonyt, a ki úgy
2223 1| védte, kicsiny, gála kardját fogván az alispánékra... Elregélte
2224 11| Neki nem jó, sáppad is, fogy is, majd megúnja!~És a mig
2225 18| sirás szorította össze! Fogyni kezdett és olyan álmodozás
2226 12| homályon keresztül csillant egy főhadnagy ezüst portopéja.~A gyám
2227 12| összeget, melyből ama bizonyos főhadnagyért leteheti a házasságukhoz
2228 12| milliója van, ha akarja a főispán fiának felesége lehet, pedig
2229 1| emlékezett. A mikor apját, a főispánt a vármegye gyülésén szonika
2230 15| iróját meg akarta volna fojtani.~Elkértem tőle, magam se
2231 21| is neki erről némi szót. Főkép a nagy, gazdag emberek,
2232 2| volt kitöltve az intézet főkönyvében. Nevet itt adtunk neki,
2233 6| garnitura, a sárga kerületű foltokkal teli zöld ripszdiván, a
2234 12| kezein, a kiduzzadt ereken, foltokon látszott, hogy tiz év mulván
2235 18| hajnaltól. A mikor kiértek a folyamhoz: a kék reggel lassanként
2236 15| apja tanitónőnek szánta, folyamodott is a városhoz, a hol most
2237 19| változtatni, mert ha ez igy folyik sokáig, a kicsike meg fogja
2238 16| eltemetett lányom, lágyan folyja be testedet a nász narancsvirága!~*~
2239 12| nézte, mint ölelkeznek, mint folynak össze könyeik!~Ettől a naptól
2240 18| leült nénje lábaihoz, a folyosó márványára és szőke fejét
2241 19| vannak a sötét földszintes folyosón. Egy kivételével csukott
2242 13| reggelizett, ebéd alatt is erről folyott a szó, de mintha nem is
2243 15| szinte biztatván, hogy folytassam. Folytattam:~- Akadtak olyanok,
2244 17| asszony ment ki előttem folytatni azt, mit boldog emberek
2245 9| felé mennek. S kölcsönösen folytatták a vallomásokat, vegyest
2246 15| biztatván, hogy folytassam. Folytattam:~- Akadtak olyanok, a kik
2247 1| reszkető kézzel, de folyton folyvást szeménél tartotta. A dámák,
2248 1| mása volt annak a hatalmas főnek, mely ijesztően, parancsolólag
2249 19| ezüstös napsugarak ölelik, fonják át meg át.~Elkergették,
2250 3| élete és alakja össze van fonódva az én életem és alakommal:
2251 17| apa kiegyezkedett a fiu főnökeivel és kötelezte magát részletekben
2252 6| megbolondították. Másfél font húst főzött ebédre, azt
2253 19| karjait a búcsuzó nyaka körül fonta, arczát arczához szorította,
2254 3| küldék ide tegnap, talán fontos.»~Csakugyan egy másik levél
2255 15| nyelvükön. Gőgösködtél, fontoskodtál, mintha te volnál Valéria...~-
2256 17| győződve a sáfrány kiváló fontosságáról, talán anélkül el sem képzelhették
2257 8| volt mindig. Az volt mint főpénztáros, a ki kieszközölte magánál
2258 8| részvény tulajdonosáé, a főpénztárosé, az igazgatóé, a «méh»-é.
2259 9| akart nézni, de a lány félre fordítá fejét:~- Megszoríthatja,
2260 4| kocsi... egy fej, mely felém fordul.~Feküdtem halálos betegen,
2261 12| venni, leányához kellett fordulni.~Helén szó nélkül kért új
2262 10| vallásos szertartásban elő nem forduló szó, mely akkor is feltünt
2263 20| Domoszlainé is megszólalt, fordulván a fáradt fiatal asszonyságnak.
2264 9| meg. Egy pillanatban, azt forgatá eszében: ebben a sötét közben
2265 13| vele szemben. A kalapját forgatta kezében, mint egy paraszt
2266 9| nézte csákójának fekete forgóját.~Kiértek az utcza sarkára
2267 8| méh-t, az ám az állat, ezer forintba került...~- Pajtás, nézzed
2268 11| a neki kikötött húszezer forintból nem kap egy krajczárt sem.»~
2269 12| összegről volt szó. Ezer forintra volt szüksége az asszonynak.
2270 3| kötvényre.~A kötvény ötvenezer forintról szólott és két év előttről
2271 12| hasonlított rá, szeme színe, orra formája az övé. Természetök ugyanaz:
2272 4| visszaidézni emlékembe a szemek formáját, valósággal megdöbbentem:
2273 1| mely szakasztott olyan formájú volt, mint az övé. De a
2274 1| Mintha a világ ujonnan formálódnék, mintha a föld egyszerre
2275 4| jutottam. Ott kerengtem, forogtam, megbűvölve, esztelenül.
2276 1| Korabgyiának. A bánya felé, a forráson túl, be a fenyvesbe. Jártál
2277 1| gyermek meg vadászkürtből, forrásvizzel öntözte. Az óriás mell párolgott,
2278 19| Ráérünk!~Hónapok teltek és még forróbb napok következének. Egymás
2279 9| majd szinte türhetetlen forróság lepte meg. Egy pillanatban,
2280 18| nyári éjjelnek, mely vak forrósággal borult a négyemeletes ház
2281 11| kaczérkodásai alatt utálat és dűh forrott, de az öreg ezt szerette
2282 1| kitört nagyobb erővel, olyan forte, szinte beleszakadt az ég.~-
2283 2| tekintetük. A szemük, mintha foszforeszkált volna, az egész arczuk,
2284 10| egyszerre, hanem lassan foszlott szét. Olyan jó volt, olyan
2285 3| magamról. Mondhatatlan kín fosztott meg akaratomtól. Mintha
2286 6| az albumból. Valamennyi fotografiája volt, azt mind elpusztitották
2287 7| miniszternek is, egy katholikus főúrnak, a ki egy izben szemlét
2288 3| másnap levelet kapott a fővárosból. Tudta kitől jön, föl sem
2289 2| tizedik évében neki indult a fővárosnak. A lábai lefagytak, a füle
2290 15| eszeveszettség! És még a fővárosnál kellene neki hivatal, a
2291 11| felét teszi zsebre és alig főz, éhezünk mind a ketten,
2292 17| mondott és ebédjének egy tál főzelékje, az erzsébetvárosi ház két
2293 19| hogy hygienikusan éljen, főzhet, az nem árt. Ellenben neki
2294 19| fogyott, fogyott. Esténként főztek - Kőmives krumplit hámozott -
2295 9| megtanittat bennünket angolul, francziául, olaszul - hogy férjhez
2296 10| széles arczu, mosolygó, vén francziskánus, a mint igy szól:~- Azt
2297 10| a bokorról letörjek egy frissen nyilt teljes és, harmatos
2298 11| tetteti is. Fiatalsága, frissesége, kaczagása egészen elbódította,
2299 4| elképzelt tekintet árama frissített föl, aczélozott meg, adta
2300 20| asszonyság, fejéről mint rí le a frizura, testéről a ruha. Úgy látszott,
2301 9| tipus, ruhájuk elegáncziája, frizurájok egyenlősége által is hasonlók
2302 15| és gyászol valamennyi - frizurájuk a század közepéről való,
2303 19| hajából reggel fodorított frou-frou még meg sem gyürődött. A
2304 15| olyan lett, mint Meduzáé, frou-froujának tincseiből egy pillanatra -
2305 11| de azért megkérdezte:~- Früstököltetek már, akartok egy kis szilvóriumot?~
2306 21| szinész-asszonyság kinevette őket, fügét, szamárfület és más egyéb
2307 14| szemmel néha - de mosolyogva függeszté szemeit a jövendőre, az
2308 9| testvér volt. Hátul, majdnem a függöny mögött állt, nem lehetett
2309 2| az ágya közel volt az én függönyös ágyamhoz; a honnan láthattam
2310 3| kiáltotta, susogta a kicsikék fülébe folyton. Azok nem tudták
2311 18| virág!» hangzott a kis leány fülében az édes hizelgés, ébren
2312 13| valahol pletyka ütötte meg füleit. Otthon pedig az ablak mellett
2313 7| mormogásán át, hiába húzta füléré takaróját: hallotta ezt
2314 18| nagy kripta, legalább ötven fülkével és hogy a lakók benn mindnyájan
2315 9| illik. Jőjjön. Az anyámnak füllenteni fogok, hogy mással, valami
2316 16| hagyjad el mind ama bájos füllentéseket, amelyek nélkül ti nem tud-tud
2317 8| régi ékszereket, kaczér fülönfüggőket, tajtékpipákat.~Olyan volt
2318 12| kissé vérszegény is volt, fürdőre kellett mennie. Ott az új
2319 12| nyárderekán odahagyta a fürdőt.~- Jobban vagyok, ne költsük
2320 3| Az udvarban még csak most fürészelték a koporsót az egyletbeli
2321 5| tavaly - ilyenkor éppen - fürödhettem a fényben, a szinben, pálmák,
2322 2| kellemetlen és érdektelen füstfelleg az én elkínzott agyamnak.
2323 4| közepette, a fáklyák nyomasztó füstjével együtt.~Ott maradtam állva
2324 2| belőlük megérint: kiáradó füstjök nehéz és kellemetlen; szabadulni
2325 20| határán az uri ház hét kéménye füstölgött hegyesen.~Hogyne hajtattunk
2326 20| ide kinek ágyaztak, kinek fütöttek?~- Az urfinak.~- Melyik
2327 9| Kocsi robogott, lóvasút fütyült, bent az udvarban az indulásra
2328 10| orgona-virágból koszorut füzni, bibliába valót. Egész öl
2329 9| közönséges bosszut elkövetni - fuj, az ellen tiltakozik az
2330 12| ilyesmi kerül. Végre is fukarsága győzött, nyárderekán odahagyta
2331 13| nézett rája. Aztán egyszerre fuldokló sirás fogta el és fölugorva
2332 11| nyomorult lánya mit tett vele! - fuldoklott a fájdalomtól, de azért
2333 8| őket.~A méh is egyszer... A fullánk mérges volt, az ember belehalt.
2334 3| is igaz, hogy egy kissé fura volt neki feleségévé lenni
2335 13| megrettenve dobta el magától. Nagy furfanggal, idősebb leányoktól akart
2336 13| tényeket.~Lesett rájuk furfangosan és alattomosan, reszketve
2337 6| és láttatni engedi kiült furulya-nadrágját.~«Rendkivül rosszul öltözködik,
2338 17| az egész lakásban a vörös fűszer émelyítő illata terjedt
2339 18| ez alatt. Édes borzongás futotta át a simogató szavakra,
2340 18| Ezüst és arany szalagok futották át a tájat, ezüst, arany
2341 10| nap, este lesz. Csaknem futottunk ki a kertből, a mikor kiértünk
2342 19| tapogatódzva, hol valósággal futva. Eszter sötét kis fejkendője,
2343 10| nézni, zavartan játszottam a fűvel, sárga pampuka-virággal.~«
2344 1| éves gyerek védte, kicsiny, gála kardját fogván az alispánékra...
2345 1| csendben fogcsikorgást és egy galambszivű mellecske hangos, gyors
2346 1| Megfuladok, vágd szét a bekecsem gallérját! - nyögte Wejér Ábrám, szédülve
2347 2| Nem akartam juhturós galuskát enni! - válaszolt a parasztfiu
2348 18| tudok aludni, jerünk ki a gangra!~Ruhát kaptak magukra és
2349 3| hozzáadják-e, lesz-e benne kellő garanczia?~Egy kissé rosszul érezte
2350 19| Fölnémethynének a változatos és drága garderobja haláleset miatt eladó.~Elvitték
2351 6| minden bútor. Különösen a garnitura, a sárga kerületű foltokkal
2352 1| mérkőzésre hivta a két mezőségi gavallért. Mindjárt-mindjárt sarokba
2353 19| árulja el a leány, rútul, gaz módra, mint ölelkezik szőke,
2354 1| szokása szerint, mert a gazda mindig serényeb volt vendégeinél.~
2355 12| azt. Nem, nem a vagyon, a gazdagság kápráztatja, hanem a leány
2356 1| a fát.~Alant a völgyben gazdáikra lelt paripák vidáman nyerítettek.
2357 14| kilencz éves, de már valóságos gazdasszony, pompásan tudta azt a mesterséget,
2358 14| kijönni, kapta magát, beadta a gazdasszonykodás kulcsát - meghalt.~A kis
2359 2| voltaképen pedig virgácsolni való gazficzkók.~István «családfő» belevágott
2360 15| névtelen lányt megtámadni így, gazság.» Igaz, és én egy szomorú
2361 12| Szemrehányásokat tett magának, gazsággal vádolta magát. Érzékenykedett,
2362 12| az, hogy az emberek, ha gazságot követnek el, azt brutálisan
2363 6| jelentés. A könyv: Mindszenti Gedeon költeményéi.~- Egy album
2364 6| czinczogtak. Sőt az öregebbek sans géne sétáltak föl s alá az egyetlen
2365 7| az apja «dolgáról» sans gène beszélt és minden zavar
2366 18| emberek, de bábok, a kiket egy gép arra készt, hogy mozogjanak
2367 9| az indulásra készen álló gépek mozogtak.~Megálltak:~- Hová
2368 1| puncs...~Az öreg Taroczkay Gergely gróf vezette befelé Perei
2369 9| valamit a főváros estjéből. A gesztenyesütő előtt egy úr s egy fiatal
2370 14| Cras! - mondá az ötödik gimnázista, a kit különben Szijgyártó
2371 18| feketével rajzolt és mozdulatlan gloriolái mozdultak meg, melegedtek
2372 1| magadnak fegyvert, de nem göbecscsel hordót. Férfifegyvert, birod?~-
2373 1| kicsoda. Elásta volna, esett gödölyék mellé.~Megborzongott, a
2374 21| orra, a szája, a fogai, a gödrös álla. Csak a szemei nagyok;
2375 5| közeledik felénk, fehér, gömbölyü karjait elébünk kinyujtja...~-
2376 6| folyton enni kér, erőltetve görbén áll, összeesik, a fülei
2377 12| érintett, a melyekre fullasztó görcs fogta el az asszonyt.~Heléna
2378 3| darabokra akarta tépni, de görcsös sirás vett rajta erőt és
2379 8| gazdag, ez a sírja felé görnyedő ember.~Meg akarta kérdezni,
2380 12| temetés-rendezőért, a munkácsi görög papot hivatta el a gyászos
2381 1| mindenki elnevette magát.~Gógé, a czigány peczér állt az
2382 4| Hanem a gyerek még csak gőgicsél, behunyja a szemeit, meg-meg
2383 21| jószág nagyon szeretett igy gőgicsélni az édes mama mellén, mosolygott,
2384 15| megelevenedett egy kissé, gőgösen összehúzta a szemhéjait
2385 15| nem beszéltél a nyelvükön. Gőgösködtél, fontoskodtál, mintha te
2386 1| buzogánynyal űztek, mert golyó nem fogta... A kihalt vadkirály,
2387 17| gyerekek ruhájáról leszakadt a gomb, azt fel nem varrta.~«Az
2388 12| nevelőnőjét, leszállitotta a gombostűpénzt, a zongoraórákról tudni
2389 18| szalaggal, a szalag fölé gombostűvel egy czédulát tűzött. Ez
2390 16| kabátomra varrta a leesett gombot, és megengedte, hogy megcsókoljam
2391 13| szivesen beszélt az urával és gondját viselte, magához ölelte
2392 3| és egy uj élet homályos gondolata támadt fel. Mindez csak
2393 3| egész úton. Ebből keltek ki gondolatai, ebből támadt föl benne
2394 9| gyengén nevetett.~- Az én gondolataim. Plágiumok. Milyen édes
2395 13| Csaknem elájult ebbe a gondolatba.~Tisztában volt azzal, hogy
2396 2| családfő» belevágott e gondolatmenetbe:~- Vigye az ördög az ilyen
2397 3| nyomát vesztette ennek a gondolatnak és a gyerekeire, ruhákra,
2398 4| a főváros útczáin, olyan gondolatokkal eltelve, mint körülöttem
2399 18| hallotta volna a ki nem mondott gondolatot, megsimította haját és szólott
2400 4| de megdöbbentem arra a gondolatra, ha megtalálnám!~Végre is
2401 10| gondoltam magamban és ettől a gondolattól alig mertem megmozdulni
2402 12| meglepődtek. - Megérezték, hogy gondolatuk egy e pillanatban.~A leány
2403 4| tekintetre és nem tudom, mit gondolhatott a gyászoló kis leány, a
2404 7| bolondokat beszélnek és maga ne gondoljon bolondokat. Aztán, ha elhagyta
2405 5| az ablakon, elől. Külön gondolkoznak, külön fáznak, egymásra
2406 4| jó így behunyott szemmel gondolkozni, a bennem és körülöttem
2407 12| ülnek. És a fiatal ember is gondolkozóvá lett egyszerre, néha hirtelen
2408 8| haragudnia, boszankodnia, boszúra gondolnia nem szabad. Vidámnak kell
2409 9| mint magával beszélek, arra gondolok titkon: ime, ha nem tudnám,
2410 2| házmestere.~De én tudom. Mit gondolsz, talán nekem kellene szólnom?
2411 19| bátorsággal, de egészen leverten gondolván a bekövetkezhető eseményre. - «
2412 1| halott társukhoz és szelíden, gondosan, megigazítja a fejét, szólongatja,
2413 3| férfinak. Megmondta, hogy férje gondoskodásából gazdag lett, nem lesz kénytelen
2414 3| össze.~- Az Isten - mondá - gondoskodik arról, hogy az özvegyek
2415 11| családom van, azokról kell gondoskodnom elébb.~Ellágyult - mint
2416 11| hatalmas szája körül egy kis gonoszság és sok jóindulat látszott.
2417 21| Ez igy esett és a hosszu gordonkásnak nagyon bús vége lett.~ ~.
2418 2| A bélből jósolni...~- Ne gorombáskodjál, tedd arrább a lábad, adj
2419 17| családfő hatalmas illuziói és gorombáskodott az asszonynyal, a bérét
2420 19| Szent Antalnak, ezerszeres Gottfridnak.~Szeretni, viszontszerettetni
2421 3| délután volt, és ha most ül gőzösre, csak éjszaka ér haza. Hát
2422 3| a szemelgető verebeket a granarium előtt. Aztán kimentem az
2423 1| Minden szál fa benne - Ábrám grófé. Tavaly ilyenkor harmincz
2424 1| érdemesnek lefeküdni. Ábrám grófnak jó kedve kerekedett megint.
2425 21| otthon vagyok méltóságod és a grófné számára. Szerfelett fogok
2426 21| Szerfelett fogok örülni, ha a grófnéval együtt kegyedhez is lesz
2427 2| herczegkisasszonyok boldogtalanságát, groteszk öröme buta málterhordó lánynak
2428 19| beállott egybe. Egy gyerek már guggolt is ott, de a sötétben csak
2429 19| szinházi ruhatáramban van egy gukker, add ide.~A lány kivette
2430 6| barátjai és ellenségei állandó gunykaczajára, - már egy félesztendeje
2431 12| vádolta magát könyörtelenül; gúnynyal szólt a szegény leány történetéről
2432 19| Kopogtatott egy fiatal hölgy, a gyakorlati szinésziskola egy koros
2433 18| Nagyon jól tudott, sokat gyakorolhatta.~- Hogyan? Mondták neked?~-
2434 19| ditirambokat, vad, őrületes, gyalázatos szeretkezést hallott ki.
2435 3| szolgák. A mint összerótták a gyalulatlan deszkákat: nagy kiváncsisággal
2436 12| folyton kérvényekkel kinozta a gyámhatóságot, ez pedig mindig a gyámnak
2437 12| évi díjat kap. ‑ Leányom gyámja: testvér-bátyám, Gold Péter.»~
2438 12| tanácsot kért: hogy lehetne a gyámját elmozdítani. Sehogy sem
2439 12| nélkül kért új összegeket gyámjától. Ez pedig rendesen kiutalványozott -
2440 12| megesküsznek és ezzel a gyámkodás megszünik, leánya asszonynyá,
2441 12| gyámhatóságot, ez pedig mindig a gyámnak adott igazat, s szó sem
2442 20| agár fölvetette ránk a bús, gyanakodó szemeit. Én meg szertenéztem
2443 11| szintén nevettek, de aztán gyanakodólag néztek édes anyjuk utódja,
2444 15| alatta beszélgetni ketten.~Gyanakodva néztek reánk, a mint elmentünk
2445 8| adott egyet is, neveltette, gyarapította, egyikében ama kerteknek,
2446 14| Deviaczky-család sorsa: azok egyre gyarapodtak a szegénységben, az öreg
2447 12| felbontása.~A tulajdonképpi gyász csak ennek felolvasása után
2448 4| betegsége... halála... a gyásza, álmatlan éjek könnyei... «
2449 12| éltek a kis városban. Csak a gyászév elmultával tett kisérletet
2450 8| magában a szolga, vivén elől a gyászflóros keresztet.~ ~
2451 15| öreg asszonyok - öreg és gyászol valamennyi - frizurájuk
2452 4| mögött megpillantottam a gyászolókat.~A mig közönséges kiváncsisággal
2453 12| görög papot hivatta el a gyászos szertartásra.~Csupa fény,
2454 19| rólam, a mikor játszottam, gyászruhában Helénát, Kassán... Matabár,
2455 3| találkozott semmi ismerőssel. Gyászruhája, friss piros arcza fel-feltünt
2456 4| támadt volna egy ismeretlen, gyászruhás gyermekleány és egy idegen
2457 1| tombolnia, nem megfutnia gyáván, inkább meghalni, ott fagyni
2458 3| gondolattal küzködött és ő gyávának és nevetségesnek látta.
2459 9| nem, mi sohasem!~A lány gyengén nevetett.~- Az én gondolataim.
2460 19| egészen lehuzta karját, gyengének és félszegnek is, sőt egy
2461 21| nagykereskedők és bankárok kórusa:~- Gyer velünk asszonyka, olyan
2462 14| mikor a kis Izán kitört a gyerek-természet és iszonyatosan sirt valami
2463 6| rosszul szoktatott, vásott gyerekéi.~Iszonyu ilyen négy pár
2464 3| ennek a gondolatnak és a gyerekeire, ruhákra, egy vásárolandó
2465 2| először Jászberény körül. Ott gyerekekből rablóbandát alakított és
2466 2| keresztesháboruba induló gyerekhada.~A pandurok kezéből elszökött
2467 1| ház ura maradt hátul, a gyerekkel. Minduntalan meg-megállt
2468 6| falai is telitve voltak a gyereksirás hangjaival. Ki nem jött
2469 3| azt hogy feláldozza magát gyermekeiért.~
2470 17| a legjobb lakásuk.~Az ő gyermekeik a legjobbak, a legszebbek
2471 3| ide jutottam. De családom, gyermekeim? Egész világosan láttam
2472 17| fényű szemeit meglegelteté gyermekein és közel hajolva hozzám,
2473 3| csókolta a felesége kezét. A gyermekeire rá sem mert nézni.~Az utolsó
2474 3| egész erejével egyetlen gyermekére bizta magát. Örökösen azzal
2475 3| arcz a régi naiv, majdnem gyermekes ajk, a barátságos kicsiny,
2476 1| fejét, szólongatja, mint egy gyermeket.~- Tor lesz? - kérdezte
2477 1| a kantárt és szorosan a gyermekhez tartotta magát:~- Vigyázz
2478 10| másrészt meg gyermekinél gyermekibb fejemet. Az érzésre is csak
2479 10| egyrészt koravén, másrészt meg gyermekinél gyermekibb fejemet. Az érzésre
2480 8| özvegy mesterné, a kinél gyermekkorában lakott. Az mondta neki egyszer: «
2481 1| Beszélt neki apjáról, annak gyermekkoráról, mely szakasztott olyan
2482 4| néha eszembe jutott a «gyermekkori emlék», és mosolyogtam magamon.~
2483 4| egy ismeretlen, gyászruhás gyermekleány és egy idegen fiú között.
2484 4| nőttem, husz éves lettem, a gyermekleányt is megnövesztette a képzelődés.
2485 19| rászorítani magát a kissé terhes gyermeknevelésre, az ujságokba is irhatna
2486 19| esett, le kellett mondani a gyermeknevelésről, képtelen volt tanítani,
2487 4| valósággal levetettem a gyermekruhát, nőttem, husz éves lettem,
2488 17| nem nyolcz, hanem csak két gyermekük lett volna, egészen jómódban
2489 1| szobáit; meggyujtotta a gyertyákat, teletömte elemózsiával
2490 19| éjszakákon át nem tudtak aludni. Gyertyánál virrasztottak, édes és félelmes
2491 20| Jött egy szolgálóleány gyertyával, bevezetett a szobámba.
2492 10| végigfutott rajta. Egy fiatal gyik is éppen ott szaladgált
2493 10| mondtam a leánynak, hogy tudok gyiknyelven. Elhitte; büszkén és csudálattal
2494 7| következéseit.~Logikáját egy pokoli, gyilkoló düh zavarta meg, úgyszólván
2495 7| Igaz, Dim István, a ki gyilkolt, az én apám. De anyám sohasem
2496 7| eredetét, elvenni tőle apját, a gyilkost, s adni helyébe egy tiszta
2497 6| egy féléve kinlódott, hogy gyökeret eresszen a szivárványos
2498 4| Budapest kiárad az utczára. A gyönge köd homályossága megsokasítja
2499 7| nem tartozik. A ki elég gyöngédtelen lesz mégis szóba hozni:
2500 12| benne. A férfit, azonban gyöngeség fogá el. Szemrehányásokat
2501 14| azért is kapom a sok pénzt. Gyöngyen megélünk.~A leány visszafojtott
2502 19| add ide.~A lány kivette a gyöngyházból készült elegáns kis látcsőt
2503 17| az orrában van. A mikor Gyöngyösön laktak, estélyt rendeztek
2504 1| hősit, fényeset...~Milyen gyönyör hallgatni is ezt az ezüst
2505 6| megállt, még egy pillanatig gyönyörködött a természetben, még egyszer
2506 14| eléje Szijgyártó Palit és gyönyörködtem az ölelkezésükben, az összefolyt
2507 4| kezemet? Vajjon okoz-e nekem gyönyört, ha a szememmel láthatom
2508 6| födelén kiöntve nickelből. Gyönyörüen festett a szalon asztalán,
2509 15| vagyok, a kinek különös gyönyörüsége telik abban, ha láthatja
2510 12| mint valaha. Reszkettek a gyönyörüségtől s a vágytól, de alig érinthették
|