000-becsu | becze-dalla | dalol-eltak | eltav-felsz | felta-gyony | gyotr-idege | ideje-kepte | kepu-komik | komiv-mari | maria-minde | mindh-ossze | oszto-rikit | riman-szine | szinh-torok | torot-verje | verke-zuzma
Rész
2511 4| de hol találom? kérdések gyötröttek, álmok játszottak velem:
2512 17| erővel vagyok és ki fogom gyógyítani azt a beteget - ingyen.
2513 9| volt a forgalom, akár egy gyógyszertárban. Sehol kirakat, a czimek
2514 12| kereskedő vagyok, Kállóból. Nem gyógyulást jöttem keresni a tanár urhoz;
2515 17| hanem a beteg nem akart gyógyulni és bár se ő nem érezte,
2516 21| Bibernyalakky az, kinek a gyomra fájt, megevett volna mindent,
2517 17| összekapcsolván párnás kezeiket gyomruk felett, tartanak kenetteljes
2518 12| legelsőbb találkozik, őt is a gyónás vágya sodorta magával.~Egy
2519 19| százszor is, és a férfi győzedelmeskedett magán mind a százszor. Remegett,
2520 11| egymással, mindig ő volt a győztes, összetörte az asszonyt.
2521 8| volt kincssovár ember, csak gyüjteni szeretett, mint a méh. És
2522 8| ellen békétlenkedtek:~- Hja, gyüjtenünk kell, gyüjtsön maga is,
2523 8| Hja, gyüjtenünk kell, gyüjtsön maga is, takarítson s tegye
2524 1| apját, a főispánt a vármegye gyülésén szonika föl akarták konczolni.
2525 12| pedig kihivó vagy közönyös. Gyülöl mindenkit, rosszat beszél
2526 15| kigyók váltak.~Kihivóan és gyülölködéssel nézett reám, a férfira,
2527 13| és dús fantáziája, lágy gyülölsége táplálkozott belőle. Tágra
2528 6| baraczkfákon már mutatkozott a gyümölcs. A fákhoz kötött szárító-köteleken
2529 14| majd meghozza szorgalmának gyümölcseit, a kárpótlást a szenvedéseiért.
2530 3| útat mindenfelé virágzó gyümölcsfák szegélyezik: nem foglalkozott
2531 19| fodorított frou-frou még meg sem gyürődött. A szemében már benne van
2532 6| Reszketve keresi meg a gyufát, fogvaczogva gyujt tüzet
2533 6| meg a gyufát, fogvaczogva gyujt tüzet és lelki fázással
2534 9| légszeszt, itt is fel kellett gyujtani a luszterokat.~A gyertyák
2535 9| lassanként, az utczán már gyujtogatták a légszeszt, itt is fel
2536 16| hallhatólag, de mélységes gyűlölettel mondott Kató egy ismerős
2537 2| Élet, halál, szerelem, gyűlölség és bosszúvágy, mindenféle
2538 7| Apja iránt olyan öldöklő gyűlölséget érzett, hogy egész arcza
2539 4| Megcsaltam magamat és tele voltam gyűlölséggel, mert megcsaltak.~Tiz éve
2540 11| nem akart róla tudni sem. Gyűlölte, mert mindig irkált haza
2541 21| nyugodalmuk, mig azt bele nem gyűrik a télikabátjukba, hogy hazavigyék
2542 7| maga a lány sürgette, hát a gyűrűváltástól egy hónapnyira tüzték ki.~
2543 9| arczukon a jólétnek azzal a habos gyenge pirosságával, mely
2544 18| vetette közbe a kicsiny. Majd habozva, magyarázatképpen hozzátette:
2545 19| gyöngéd volt; mint az a fehér habszövet, melyet lányok viselnek
2546 4| és mosolyogtam magamon.~Hacsak ez a mosoly meg tudott volna
2547 9| ki a zeneszerző nevét: «Haendel!»Voltak, a kik előre dudolták
2548 9| fekete zongorához ült és Haennel István egy négy kezesébe
2549 7| élő persifleagea volt a haeresis összes tételeinek. Csupa
2550 11| hogy nem hagyom, hát békén hagy. Legfeljebb a konyhapénz
2551 1| nyírt, ősz haja alá.~- Ne hagyd magad, üssed, öld meg...! -
2552 3| összekoldulni a vizsgapénzt. És itt hagyhatja ezt a várost, a hol csak
2553 16| szomorúságodat.~De akarom, hogy hagyjad el mind ama bájos füllentéseket,
2554 17| lehet, hogy én most még itt hagyjam a családomat,» - mondá a
2555 11| az asszonyt. Igaz, hogyha hagynám, kilopná a két szememet,
2556 1| oszt azt is abban kellett hagynia, az ital nem bírt többé
2557 1| fenyvesekbe. A lovakat itt kellett hagyniok, bekötötték egy összeboruló
2558 12| végrendeletében csak egy jótékony hagyomány volt. A város világításának
2559 12| harangok, minden eklézsia, nagy hagyományokra számított a város leggazdagabb
2560 12| egy külső városi kis házat hagyományozott. Öt forintért vette azt
2561 13| fájtatta, lefektették, otthon hagyták. Alig mentek el, ruhát kapva
2562 19| gondolat, hogy most ő rá van hagyva ez az egészen magában maradt
2563 19| Csodálatosan nagy, fényes barna hajában szinte elveszett fehér arczocskája.
2564 19| volna az egész alak. Az ősz hajából reggel fodorított frou-frou
2565 5| oly fiatal és oly szomoru. Hajh, nemcsak egy skót balladának
2566 19| állandóan az üllői-út felé hajlott. Sőt az útat és az úton
2567 3| Tél eleje volt, a mikor a hajnal-éjszaka amolyan sem nem sötét, sem
2568 18| hallgatják búcsu-zokogásukat. Hajnallott már, a mikor bementek szobájukba.
2569 18| menjenek már!~Valamelyik hajnalon - hideg volt odakünn és
2570 1| Szűnik, mindjárt eláll. Hajnalra nem lesz.~- Ne beszélgess.
2571 18| lassanként mind elváltak a hajnaltól. A mikor kiértek a folyamhoz:
2572 7| előtt négy nappal. Tengeri hajó ringatta már, a mikor a
2573 5| Hogyan?~- Visszajön a hajóba, Napoliba holnap.~- És mit
2574 15| Ellenkezőleg, leszalad a hajóhidhoz, s a mig megjön a propeller,
2575 18| úsztak. Csak a partok, a hajók, a hidak és a messziről
2576 15| percz mulva együtt fogunk hajókázni a hidfőig.~A várakozók zöme
2577 4| tiszta tüzével.~Le kellett hajtani fejemet az asztalra, hogy
2578 20| füstölgött hegyesen.~Hogyne hajtattunk volna be, a mikor behajtattunk.
2579 11| tenni mit sem. Az öreg Jób hajthatatlan maradt és tizenhét éves
2580 1| végre nagy kinosan.~*~Egy hajtó - havasi oláh, Harhula nevű -
2581 1| itten és a fára mászott hajtók látták, hogy a hegyek alja
2582 1| indult az egész társaság, hajtóstul, cselédestöl a rengetek
2583 5| magas, a lesimitott szőke haju?~- Az, a kinek szeme mélyebb
2584 4| szeretőiket, cserélnék a kisütött hajú boltossegédekkel, a kik
2585 17| az orvosok.~Fiala ur nem hal meg, a mig élni akar, -
2586 8| olyasfélét érzett mint a hála... És a mikor így fölmelegedett,
2587 9| olyan jól esett versenyt haladniok, ámítani, csalni magukat
2588 12| szüntelenül az apjáról, annak haláláról gondolkozott.~Vagy egyszer
2589 19| változatos és drága garderobja haláleset miatt eladó.~Elvitték a
2590 3| nem foglalkozott többé a halállal. Kezdetben egy kissé félénken
2591 11| következtében, hirtelen történnék halálom, feleségem a neki kikötött
2592 17| bajból, melyet minden orvos halálosnak hitt.~«Rendkivüli eset!» -
2593 8| élnek... vagy azt, hogy haláluk után feltámadnak ujra...~-
2594 15| maga is, más is, minden halandó ember köteles biztatni embertársát,
2595 19| csókolta sápadt, beesett halántékát, megnyult nyakát, még sovány
2596 19| marasztotta a kis lány; olyan hálásan, lágyan nézett reá, hogy
2597 17| félholt asszony volt előttem: haldoklásában is boldog, mert hitte, hogy
2598 19| arczulattal odalépett a haldokló ágyához és megtapogatván
2599 8| világos pillanata legyen a haldoklónak, hogy megkérdezhesse tőle...~
2600 8| fölrezzent az magától. Fölébredt, haldokolni. Egy darabig hörgött, aztán
2601 19| mit beszélnek ott benn halk hangon, a mikor fejében
2602 6| melyekkel rossz időben nem hall egészen tisztán - hátulról
2603 7| vágya volt saját hangját hallania. Kinozta az a némaság, a
2604 6| sulyokjának ritmikus hangjai hallatszottak át.~Tardonnainénak nem akaródzott
2605 7| ordító, égető vágyát nem hallgathatják meg többé.~Sírni szeretett
2606 18| ha valamelyik emeleten hallgatják búcsu-zokogásukat. Hajnallott
2607 19| belülről, hát itt kell lennie. Hallgatózott az ajtón, de hogyan tudta
2608 19| rémülve, de egészen fascinálva hallgatták. Az asszony észrevette magát:~-
2609 17| Tovább mit beszéltek, nem hallgattam, nem tudom.~Csak azt tudom,
2610 4| utánad...~Senki által nem hallható, rejtelmes beszédek suhantak
2611 9| anélkül, hogy egymáson kivül hallhatta volna őket valaki. Aztán
2612 1| lélekzetét is, hogy jobban halljon.~Hallott. A rengeteg megmozdult,
2613 1| csak egy, az utolsó...~- Hallod, a bölény! - suttogá Ábrám.~
2614 1| kellene, méltsás uram, valamit hallok, mintha ordas söprené farkával
2615 4| életemben. Körülnéztem, nem hallotta-e valaki?~A város bizony nem
2616 1| minduntalan tüzes kerekeket, halmokat, veres fákat látott. Majd
2617 1| támolyogva, és szó nélkül háló kamrájába ment.~*~Hat órakor,
2618 2| világosság és koromsötét hálófülkék. Gyermek és bűn.~- Oh te,
2619 3| többet szükséget. Akárhogyan halok is meg; téged gazdaggá tesz
2620 1| egészen fehérben. Abban a hálóköntösben, melyben urát fogadta, de
2621 4| volna, igazság szerint, halom és valami nem engedte ezt
2622 2| Olyan fantasztikus ez a hálóterem! Csupa ellentét: aranyragyogású
2623 2| hirtelen megvizsgáltam a hálótermet: egymás közelében találtam
2624 18| temető-őrnek, még októberben, hogy halottak napjára tiz mécses égjen
2625 2| lovagiatlannak lenni egy halottal szemben?~- És a háziak?~-
2626 3| kellett átmennem, hogy a halotthoz jussak. És ott az öreg virrasztó
2627 19| el lévén foglalva. Jött a halottkém, tárgyakat kellett eladni,
2628 3| szenvedéssel akartam áldozni a halottnak - mindhiába.~A mit igy elértem,
2629 3| kinyilt ablak előtt egy halottvirrasztó öreg zsidó ősz feje jelent
2630 3| akart mászni az üvegen... A halottvirrasztók befüstölték a szobát és
2631 20| egyetlen fia és párbajban halt meg.~- Legénykorában?~-
2632 2| velem volt, egy szobában hált velem, az ágya közel volt
2633 21| ilyen beteg szomoru férfiu. Halványak és kövérek, házasok és gazdagok
2634 18| kerülte az álom. Egészen neki halványodott és minden különösebb ok
2635 6| udvarbeli cselédek piros, kék és halványzöld kartonruhái lógtak. Azonkivül
2636 6| megkeféli, megkeni egy kissé halzsirral és az valamit még javit
2637 1| kiket tiz, esztendővel hamarabb szabaditott föl az általános
2638 11| kezével:~- Sohse féltsetek, hamarább eltemetem én őt, mint ő
2639 19| gondolat» - szólt magában és hamarjában beállott egybe. Egy gyerek
2640 15| elkaczagta magát. Erőltetve, hamisan, fáradtan, nevetve szólott:~-
2641 17| irókat is, mondván: hazudtok! hamisítjátok az életet - aszfalttal.
2642 2| házasságtörés, egy tacskó Hamlet?~- A körülményekben van
2643 19| főztek - Kőmives krumplit hámozott - egy-egy kaczagás verte
2644 18| olyan volt az egész kép; hang nem hangzott, alak alig
2645 19| leány felelt, reszketett a hangja, sírás volt benne:~- Olyan
2646 6| asszonyok sulyokjának ritmikus hangjai hallatszottak át.~Tardonnainénak
2647 6| telitve voltak a gyereksirás hangjaival. Ki nem jött a szoptatásból,
2648 15| egy kereskedelmi ajánlat hangján szerelemről szólott. Az
2649 1| kis paraszt úgy rettegett hangjától, mint menydörgéstől városi
2650 3| vonat Budapesthez, annál hangosabb lett ez a vágyakozó fölkiáltás:
2651 9| ellenkezőleg azoknak a neveit hangoztatták mindinkább, a kikről alig
2652 14| volt, amit olyan csudálatos hangsulyozással mondott ki, hogy gyakorta
2653 7| Egy hirtelen kitörő, hangtalan sirás elfojtotta az utolsó
2654 6| családias, sőt idillikus hangulat uralkodott közöttük. A vacsora
2655 7| egyszerre megváltozott jó hangulata. Az jutott eszébe, azzal
2656 7| III.~Másnap nagyon daczos hangulatban kelt fel. Tudta már, mit
2657 10| azóta!~Aztán megtanitottam hangyalest fogni szabadkézzel, előadást
2658 19| egy-egy nagyon ismerősen hangzó név volt aláfirkantva.~-
2659 19| még ugyanolyan modorosan hangzottak a szavak, mint ahogy vidéki
2660 4| azon mulattam magamat, hogy hány féle módon szöktethettem
2661 19| fényesen ebédeltem!~Aztán hanyagul, szórakozottan mégis morzsolgatott
2662 1| dobogott; hogy nem tudott többé hanyatt feküdni, fölkelt és kezét
2663 12| mindennek, a mi nem jó, szemére hányta szegény és alacsony születését,
2664 6| haragudott; az asszony viszonozta haragját és nem szóltak egymáshoz
2665 19| háziszentélyében megzavart fiu szeme haragosan csillogott felé.~- Mi tetszik? -
2666 10| felelet elárulta, hogy nem haragszik érte, sőt talán büszke rája,
2667 9| fejét:~- Megszoríthatja, nem haragszom, de ne nézzen úgy rám, zavar,
2668 8| Pénzzel bánó embernek haragudnia, boszankodnia, boszúra gondolnia
2669 2| semmit, csak ezt: «megöltem, haragudtam rá!» A nőrokon hallgatott,
2670 4| hideg égbe, a minoriták harangja zúgott, - gyermek voltam
2671 1| megcsendítette a várkastély harangját, megfúvatta a kürtöket: «
2672 12| nélkül zúgtak a károlyi harangok, minden eklézsia, nagy hagyományokra
2673 11| dühében nem tudott aludni. Harapta a párnát, leánya sorsa miatt
2674 4| úgy belefáradtam ebbe a harczba, az ismeretlen után.~Az
2675 14| gyermek létére másokért is harczol!~Elvérzettek, elzüllöttek
2676 11| nem adok rád.~Valahányszor harczra keltek egymással, mindig
2677 1| testet. Két oláh, szintén Harhulák, ott állottak a halott fölött,
2678 17| a leányoknak külön-külön harisnyát kellett adnia... Az úri
2679 19| az életet még nem. «Ha harmadéves volnék és tanultam volna
2680 18| mely betolakodott hozzájuk harmadiknak, olykor-olykor átengedte
2681 5| Szegény szép Lizzie Barton! Harmadnapon már mentek volna Palermóból
2682 12| már ismét vasuton ült. A harmadosztályu kupéban találkozott egy
2683 1| kettő, három. A mikor a hármat mondom, már czéloztál és
2684 1| mint az ében, visszatért a harminczegyedik napon.~Most ez jutott eszébe
2685 11| A negyedik feleség - egy harminczhét éves szőke asszony - megölelte
2686 12| úszva.~- Ekkor még csak harminczkilencz éves volt. Szivós, mint
2687 6| volt szerelmi kalandja. Harmincznégy éves lett és ekkoráig csak
2688 16| olyan valaki, aki mind e háromból volt összeszőve. Megfogta
2689 8| nagy méhe diszitette a háromemeletes palota homlokzatát. Olyan
2690 1| gyerek... leesett, kétszer, háromszor, de nem sirt. Akkor sem
2691 2| te is beállsz az újkori haruspexek közé. A bélből jósolni...~-
2692 3| ablakot, melyen - a tábla hasadékán át - egy vékony világos
2693 8| életmódjukból mindenre volt hasonlata. A mikor az új palota megevett
2694 13| szerelmes asszonyról kopott hasonlatot olvasott. Ez a hasonlat
2695 8| néha különösen poetikus hasonlattal, a köpük világából.~Elhallgattatott
2696 7| sohasem szerette és én nem hasonlitok rá egy csöppet sem. Bizonyithatom
2697 1| csudálatraméltó - nem egy legény hasonlitott reá. Olyan nagy fejüek,
2698 9| leány, majdnem mindmegannyi hasonló tipus, ruhájuk elegáncziája,
2699 9| frizurájok egyenlősége által is hasonlók egymáshoz. Majdnem mindannyian
2700 8| méh odafent a stilizált hasonmása lett volna. Ugy is örült,
2701 19| egy kissé kényes szavakat használt, a mire rendszerint elpirultak
2702 6| egyetemessel? Egyáltalán: mily hasznokat merit az emberi társaság
2703 12| anyjával az ő kezére. Vádolta a haszonleső anyát, vádolta magát könyörtelenül;
2704 2| beszélte. Lassan vontatva, haszontalan körülményességgel. Hideg
2705 17| előadást a pessimismus hiu haszontalanságáról és a vidám bölcselés egészséges
2706 12| pontosan kiszámította, hogy haszontalanságokra ne jusson.~
2707 1| e tehetetlenül is óriás hatalmu emberrel, ezzel a királyi
2708 20| de igen okosak; a falu határában a legelső uri ház kapujában
2709 20| csárda semerre, de a falu határán az uri ház hét kéménye füstölgött
2710 9| izlésig. És ha csak az izlés határozna a szerelemben, úgy könnyen
2711 9| lehetne megmondani. Talán egy határozottabb kontur, a mit az önállóság
2712 6| öltözködik, de mindegy, az arcza határozottan érdekes!» folytatta tovább
2713 19| hóban is megkülönböztette hatását; fodros és gyöngéd volt;
2714 6| megbocsátotta neki, oly szelid hatást tett az irnok arcza, így
2715 9| s milyen rossz, a mikor hátba üti az embert józansága,
2716 1| Még csak három óra volt, hatkor kelni kell, az urak nem
2717 20| fuvaros megvakarta a fejét és hátrafordult:~- Apertén kimondva, azt
2718 7| a legcsekélyeb hibát is. Hátrálékom nincs. Össze nem tüztem
2719 15| igazgatja? Most hirtelen hátranéz, meglát és csaknem szaladva
2720 1| Megindultak a Korabgyia felé. A hátsó ajtón mentek ki, hogy a
2721 19| apácza.~- Lássam a vállát, háttal egy kissé. Nos, előre!~Aztán
2722 6| nem hall egészen tisztán - hátulról nézve oly nagyok és téglaveres
2723 4| mikor elkövetkezék Mária hava, a nagy diákokkal együtt
2724 1| nagy kinosan.~*~Egy hajtó - havasi oláh, Harhula nevű - holttestét
2725 1| sehol, csak erre az erdélyi havasok fölött. Nem is havazás ez
2726 1| erdélyi havasok fölött. Nem is havazás ez többé, mert az egész
2727 19| páholynyitogatóné utolsó havi fizetését. A megboldogult
2728 17| láttam az nap reggelén Fiala házában. A fiu ellen a rendőrségi
2729 12| II.~Hazaérkezett, megcsókolta a feleségét,
2730 15| IV.~Hazaértünk, kierőszakoltam, hogy behivjon.
2731 3| rögtönösen útazhatott hazafelé. Egy kissé megnyugodott,
2732 8| nem sajnálta az árvákat, hazafisága csak annyiban állott, hogy
2733 11| Elment; kevés vártatva hazajött, meggyujtotta a lámpát,
2734 11| mérgezni.~Férjes leányai hazajöttek sátoros ünnepekre és egyedül
2735 14| egyetlen szobában. Valahányszor hazajöttem - leginkább késő estén -
2736 8| Gyüjtött tovább, részvényeket, házakat, földeket, régi ékszereket,
2737 7| Ferencz, a Dim István fia...~Hazament, egész napját az ágyban
2738 15| mindig lehet erős oszlopa a hazának. A fődolog, hogy egy leány
2739 19| elsétált egy órát, aztán hazarohant abban a reménységben: ha
2740 11| meghalok!~- Élj boldogul, házasodjál meg még egyszer, de én elmegyek,
2741 6| összefüggésben van egy adótiszt házassága a nagy egyetemessel? Egyáltalán:
2742 6| ha egy vidéki adótiszt házasságban, él? Hogy a suszterek nem
2743 6| báli meghivó, banket-jegy, házassági jelentés. A könyv: Mindszenti
2744 2| az egész? Egy közönséges házasságtörés, egy tacskó Hamlet?~- A
2745 12| főhadnagyért leteheti a házasságukhoz szükséges kaucziót.~Nem,
2746 14| Mindig horkolt, a mint hazatérve átsurrantam a konyhán, de
2747 8| úgy érezte. Alig tudott hazavergődni, otthon alig tudta kinyögni:~-
2748 21| kis perszonája, az ember hazavihetné a téli kabátja zsebében.~
2749 2| apjának, az eljött érte, hazavitte.~... Mért ment haza a kis
2750 21| talán valamennyien szivesen hazavitték volna a télikabátjuk zsebében.
2751 19| befordult egy tornyos, vasrácsos házba.~*~Belopózkodott utána.
2752 1| mikor szinészeit kiverte a házból. Nem akartak tanulni, mindig
2753 3| meggyülölte.~Ezután minden házi bajért a kis ártatlan volt
2754 2| magánzárkában tartja a házi-rend. Itt megkapja az egyptomi
2755 2| halottal szemben?~- És a háziak?~- Nem voltak. Cseléd se
2756 19| halálos betegen - feküdt háziasszonya.~Bizonyos, hogy az utczán
2757 3| és hogy hizelgett neki a háziorvos udvarlása, melyet el is
2758 19| mikor már belépett és a háziszentélyében megzavart fiu szeme haragosan
2759 3| mit kivánt, megtudta. A házmester megmondta, hol lakik az
2760 2| lakott. Csak egy öreg, mulya házmestere.~De én tudom. Mit gondolsz,
2761 3| ácsorgó hordárt beküldte a házmesterhez, hogy egy lakásczímet megtudjon.~
2762 14| neki, hogy adasson el a házmesterrel mindent és az árán menjen
2763 3| a halott még ott volna a háznál.~A nagyobbikat kivette az
2764 20| bókokat mondani mindjárt. A háznép is ebben évődhetett, a mikor
2765 20| vezetett körösztül.~Egy ágyos házon, hol lámpa égett az éjjeli
2766 19| hógarmadák, mint kicsiny, falusi házsorok állottak mindenfelé. Egyiknek,
2767 18| idegenebbé tette a néma házsorokat.~Valami térre értek és Ágnes
2768 8| palota megevett egy egész házsort, künn a hostyán, leginkább
2769 19| hogy együtt maradnak, közös háztartásban, mig az óra üt.~- ...Csak
2770 3| nincsen többé. Úgy vélem, hazudnak azok az emberek, kik megállnak
2771 10| köszöntött vissza:~- Szervusz!~*~Hazudnék, ha azt mondanám, hogy világosan
2772 17| poéta megrémül és csakugyan hazudni kezd - boldog emberekről.
2773 9| vegyest igazat, elképzelttel, hazudottal. Aztán terveket szőttek.
2774 17| sötéten irókat is, mondván: hazudtok! hamisítjátok az életet -
2775 9| mit én mondtam, azok csak hazugságok; félek öntől, rettegek attól,
2776 19| Két okból kellett elmennie hazulról. Az egyik: a lakás nagyon
2777 12| úgy állott ott, mint egy hegy: notizált. Csak nézte, nézte
2778 1| mászott hajtók látták, hogy a hegyek alja is fehér már. «Hó van!»~
2779 15| kezemben volt a szép, öreges, hegyes irás. Végső sorai egy levélnek,
2780 20| ház hét kéménye füstölgött hegyesen.~Hogyne hajtattunk volna
2781 9| mondá s nyelvének piros hegyével egy dominó-alakra szelt
2782 9| mint mikor a lehunyó nap a hegyoldalba tűz. Meg sem is érezte hol
2783 12| értékben hagyom leányomnak, Helénának. Magam szereztem, egyedül
2784 12| hirlapirót, - el fogja szöktetni Helenát. Valami faluban megesküsznek
2785 12| a férj. Egy pár lépésre Helénától, a ki az ügyvéd mellett
2786 9| Valamelyik asszony. A Helénnél van korcsolya, jönnie kell.~-
2787 2| innen. A büntetése letelt, helyben is szükség volt, a megjavulásában
2788 9| pillájok. Alig mocczantak meg helyeiken s nagyon keveset beszéltek.~
2789 9| felkeltek, megváltoztatták a helyeiket. Nyilt az ajtó is, megjelent
2790 6| elkérencsélték tőle. Idegen helyeken uzsonakor lakott jól. Mindazonáltal
2791 6| részben az ágyban való jobb helyekért verekedtek.~- Oly szép a
2792 5| visz. Összegubbaszkodom a helyemen és várom az ismeretlen asszonyt,
2793 15| legszolidabb, legurasabb helyen, talán ezer forint fizetéssel
2794 15| kenyérért, egy talpalatnyi helyért.~Micsoda bátorság, milyen
2795 4| vagyok. Pedig csak letértem a helyes útról. Kerestem a szerelmet
2796 19| hamis mosolylyal arczán, helyeslőleg bólintott és folytatá:~-
2797 19| körülményeket, nem tartotta helyesnek, hogy szóljon. Talán a temetés
2798 9| de férfi van jelen s úgy helyezkedett el a lábaival, mintha magukban
2799 12| egy másodrangu szállóban helyezkedtek el. Két szobájuk volt, egy
2800 6| trónörökös arczképeire. Azokat helyezte el az albumban és estenden
2801 6| nefelejts» dallamára valami helyi szöveget dudolt. És nem
2802 20| sajnáljuk, hogy ilyen szegény helyre tetszett jönni, nincs itt
2803 18| Dóra, mindaz késő, hiába. Helyrehozni nem lehet.~És a testvér
2804 2| megokosodott, beletörődik a helyzetbe s belátja: ilyen a világ...~
2805 2| véle; javítok valamit a fiu helyzetén, letörölhetem róla gyilkosság
2806 7| némileg nyugodtan vizsgálgatta helyzetét és a «dolog» reá vonatkozó
2807 1| olyan sűrű hajuak szögletes, Hephaistos mellüek voltak mint ő. Reményteljes
2808 19| Azt hazudta, hogy valami herczegnek készülő óriási vázán dolgozik,
2809 19| nem? Csak ezt!»~*~Szinházi hermelin-köpenynyel volt leterítve az asszonyság
2810 19| pamutbársony kosztümeket, el a hermelinköpenyt is és a halott köztük járó
2811 10| egészen. De aztán rohamosan hervadt el az orgonavirág-koszoru...~
2812 3| Nyugodt napjai, sőt nyugodt hetei is voltak. Ilyenkor kiengedte
2813 19| az bélyegre valót kért...~Hetek teltek el és absolute nem
2814 6| állanak ott napokig, sőt hetekig, a mig nincs cseléd, vagy
2815 7| Hivatalba nem ment, hanem - egy heti gondolkodás és időzés után -
2816 19| reggeli világításnál kell; hétkor legyen ott!» A levelek alá
2817 19| de most, hogy egész nap hevert, csak kellett valamin törnie
2818 9| vallomások. Az egyik igyekezett hevesebbet, arczpirítóbbat, édesebbet
2819 1| magához vonta és hosszan, hevesen odaszorította arczához,
2820 6| megérkezik Pestről, betéteti a hiányzó két fogát. Elment sétálni,
2821 7| ha csak a legcsekélyeb hibát is. Hátrálékom nincs. Össze
2822 15| partra, hátha a járatlan, hid alatti úton kerül föl a
2823 18| Csak a partok, a hajók, a hidak és a messziről idelátszó
2824 11| ha már él, hát éljen, de hidd meg nekem, én volnék a legboldogabb,
2825 19| nagyobb, kinzóbb és áthatóbb hideggel járta át, mint a havas szél,
2826 1| mellőle mindenki, az urak a hidegtől feketére égett ábrázattal
2827 15| együtt fogunk hajókázni a hidfőig.~A várakozók zöme most is,
2828 7| Lovakról, egy jockeyről...~A hidon átjőve, úgy érezte, mintha
2829 12| karjába kapaszkodott s szinte higgadtan igy szólt hozzá:~- Uram!
2830 18| volna egygyel is! Akkor azt hihetném, hogy van közöttük jó és
2831 19| azért is, mert Kőmivesnek hihetőleg alkalmaztatása akad fönt
2832 17| a lengyel, sem a magyar himnusból énekelni kisebb-nagyobb
2833 3| ezenközben megpillantotta a hintót, mely a vasuttól ide hozott
2834 7| hónapnyira tüzték ki.~Ez időtájt hirdették ki Dim István előtt az elsőbiróság
2835 21| van, hogy megkivánják a hiresebb ékszereket és addig nincsen
2836 7| is mindent megértett. Egy hirlap megmagyarázott neki mindent.
2837 12| ki az utczára Heléna.~A hirlapiró szidta a léha tömeget, a
2838 12| Ezt pedig kevés keresi. A hirlapirónak se jutott még eszébe.~
2839 12| Pethes Antal - igy hivták a hirlapirót, - el fogja szöktetni Helenát.
2840 12| előszobájában egy fiatal hirlapiróval is megismerkedett Gold Istvánné.
2841 17| olvastam az ujságban ezt a hirt: «Fiala Kristóf főnökének
2842 8| testamentumot csinálnak, azt hiszik, örökké élnek... vagy azt,
2843 16| Csudálatos, mi férfiak azt hiszszük, hogy az asszonyok szeme
2844 21| igy volt és nem máskép. Hit nélkül kár is volna olvasni
2845 17| sáfrány-utazó - és hatalmas hitében megerősödve, még boldogabban
2846 12| embereket hivott magához. Azok hitelesíték a testamentumot, eltették
2847 6| pénz tekintetében atyjuk hitelképességére utaltak. Szégyenkezve jöttek
2848 11| perelt régi adósaival - uj hitelügyleteket nem igen kötött már - de
2849 12| megfogalmazta a végrendeletét, aztán hites embereket hivott magához.
2850 4| az új házasok és a leendő hitestársak tömegében keresem azt az
2851 12| vele. És kifejezte azt a hitét, hogy nem nagy időbe telik
2852 3| alaktáblákat, kitárta az ajtót a hitközségi embereknek.~Az udvarban
2853 19| mosolygott, mint valami hitregebeli hős, a sárkányok legyőzése
2854 13| testvérét. Hol vannak a hitszegés fekete jelei? Talán már
2855 16| martyr az asszony, mindjárt hitszegőnek tartom. Elszoktat bennünket
2856 9| Olyan jól, hogy szinte hittek is benne már és a heves
2857 11| NEGYEDIK FELESÉG.~Azt hitték: a felesége meg fogja mérgezni.~
2858 2| majdnem egy negyedórás. Azt hittem, már nem is válaszol. De
2859 5| azalatt. A fogaim vaczognak, a hitvány testem, az fázik: de belül
2860 17| kenetteljes előadást a pessimismus hiu haszontalanságáról és a
2861 8| azt mondta róluk, hogy hiú bolondok, a kik mikor testamentumot
2862 17| van bennem, de van annyi hiuság, hogy inkább eljárok, nehogy
2863 15| fővárosnál kellene neki hivatal, a legszolidabb, legurasabb
2864 7| él, mint régen.~Megindult hivatala felé. De kerülő úton, nem
2865 7| kávéházába, sőt felmegy a hivatalába is. Legelsőbb persze a miniszterhez
2866 7| szerencsétlenség előtt sem. Megjelent hivatalában s megjelent mindenütt, ahol
2867 19| sopánkodott magában, hivatásához illő bátorsággal, de egészen
2868 16| hát Katóka is siet elejbe hivatásának, holnap vagy holnapután
2869 12| a munkácsi görög papot hivatta el a gyászos szertartásra.~
2870 18| arra ébred, hogy testvére hivja. De lassanként ő rá is ráragadt
2871 2| lehetett látni rajta, de hogyan hivják, kik a szülei, mi a neve,
2872 9| emberek vontak le nekünk. Ugy hívják őket: korszakalkotó filozófusok.~-
2873 4| halvány, hamvas fejecskének hivó és rejtelmes tekintetét,
2874 20| hogy az anyja nem volt hivséges az apjához, idegen férfiemberrel
2875 1| pánczélba és mérkőzésre hivta a két mezőségi gavallért.
2876 9| gondoltam, mért esik jól a maga hizelgése - és nem érzem többé szavainak
2877 10| nyomom a virágos ágat, a mint hizelgő szókat susogok neki: «Bájos,
2878 8| ellen békétlenkedtek:~- Hja, gyüjtenünk kell, gyüjtsön
2879 21| szinész-lányoknak:~- Haj ho, bizony!... Vajh, mi okon?~
2880 9| korcsolyázókat, a temérdek hölgy-alak között kereste a leányt.~
2881 1| kövérekké lettek, mint egy hörcsög...~- Csak maga maradt itt
2882 8| haldokolni. Egy darabig hörgött, aztán megint csendes lett,
2883 19| páholynyitogatóné félbeszakította: hörögni és csuklani kezdett. De
2884 20| szemünkbe csapott a sürü hófúvás. A kocsis ember elhallgatott
2885 20| estve volt, a szakadatlan, hófuvástól fehér, de annál rémségesebb
2886 19| arányaikat. Aztán megfagyott hógarmadák, mint kicsiny, falusi házsorok
2887 11| itélitek meg az asszonyt. Igaz, hogyha hagynám, kilopná a két szememet,
2888 14| dölt a vállamra zokogni.~- Hohó! kisasszony, el tetszett
2889 1| vele, fölötte csinálják a hókusz-pókuszt. Meghalni, elesni, olyan
2890 6| a snidling, az eperfa, a holdfény ellágyitotta valamennyiüket.
2891 1| már mint a milyen rajta a hollandus vászon. És az egész várban
2892 1| arczú szelid leányok, a hollófekete szelidíthetetlen paripák,
2893 4| találtunk mindent. A lány holmit volt vásárolni a gyerekeknek,
2894 1| hóban, pakulár lelt volna a holt testére és nem tudta volna,
2895 3| földön fekszem kiteritve, holtan.~Az élettelen test, az erő
2896 1| havasi oláh, Harhula nevű - holttestét hozták be az udvarra. Medvére
2897 18| és látták is a kis szoba homályában. Ágnes beszélt néha hozzá:~-
2898 12| katonatisztet teljesen kiemelte a homályból. Megtudta, a mit régen sejtett
2899 12| nagyon homályos volt, de e homályon keresztül csillant egy főhadnagy
2900 4| az utczára. A gyönge köd homályossága megsokasítja az alakokat,
2901 3| barátságos kicsiny, de derült homlok, mely alatt rossz gondolat,
2902 1| fehér kezét odanyomva forró homlokához.~Igy virradt rájuk akárhányszor.
2903 1| vörös lett azalatt, kicsiny homlokán megdagadtak az erek, verességet
2904 18| az álomképet elsimította homlokáról, ujra komor és merev lett
2905 19| Aztán későre jár az idő, homlokon csókolja: «Jó éjszakát,
2906 8| is, a mikor már a palota homlokzatán a nagy kőméhnek is kezdett
2907 8| Ellenkezőleg, mindig utalt a palota homlokzatának diszére. «Legyenek olyanok,
2908 8| diszitette a háromemeletes palota homlokzatát. Olyan nagy volt, mint egy
2909 3| sem mert nézni.~Az utolsó hónapban, isten tudja honnan szerezte
2910 12| vacsorákat rendezett, az év első hónapjában elköltötte egész évi diját.
2911 7| hát a gyűrűváltástól egy hónapnyira tüzték ki.~Ez időtájt hirdették
2912 19| és azt mondta:~- Ráérünk!~Hónapok teltek és még forróbb napok
2913 15| ülni az ablaknál napokon, hónapokon, éveken át!» Az anyja, egy
2914 12| ki keveselte a két arany honoráriumot, megtoldotta hát még egygyel
2915 6| igen fess ember, - rokonai, honvédtisztek - is megajándékozta egykor
2916 7| mosolyogtak, az ismerős hordárja csak olyan alázattal köszönt,
2917 3| előtt és az ott ácsorgó hordárt beküldte a házmesterhez,
2918 1| fegyvert, de nem göbecscsel hordót. Férfifegyvert, birod?~-
2919 6| már egy félesztendeje fezt hordott a fején. Ugy hivták: a «
2920 12| leány kiejtette kezéből a horgolást.~A férfi azt mondá: «szeretem!»
2921 12| szeretett otthon csendesen horgolni, a járókelőket nézve eközben.
2922 14| kezébe, nem igen lehetett horgolnia, pedig az volt a fő keresetforrásuk.
2923 14| könyv, csak az alvás. Mindig horkolt, a mint hazatérve átsurrantam
2924 19| mint valami hitregebeli hős, a sárkányok legyőzése után.~
2925 10| ezt a tudományt éppen. A hősczinczérek, amelyek fő katonai rangban
2926 1| pusztitás, az öldöklés, a hősiesség, az akarat, a vér után való
2927 1| egész operákat, regéseket, hősit, fényeset...~Milyen gyönyör
2928 19| Oh, de mennyivel nagyobb hősnek tudta, ő magát! Százszoros
2929 19| azon gondolkodott. Két óra hosszat viaskodott magával és elhatározta: «
2930 1| ujja között és Wejér Ábrám hosszucsövű pisztolylyal lövöldözött
2931 15| keskeny homlokára és nagy, hosszúkás, sűrüpillás szemei mintha
2932 2| rablóbandát alakított és a hóstyai iskolából elcsalta az egyik
2933 8| egy egész házsort, künn a hostyán, leginkább a mesteremberek
2934 3| mert alighogy ledőlt a hotel divánjára: elaludt. Késő
2935 3| holnap lesz a temetés, menjek hotelbe. Hanem ezenközben megpillantotta
2936 3| után nézett, az volt, hogy hotelbeli lakásán főbe lőtte magát.~
2937 17| jó és kellemes végzések hozattak.~Mindez elveiért nem is
2938 17| ténsasszony húsért, én nem hozok többé hitelbe, holnap se
2939 2| magával vinni.~- Majd én haza hozom, a mit vásárolsz, vigy el! -
2940 17| adja magát, annak nem kell hozomány. Az a két kettős gyerek,
2941 12| mely az esküvő után Heléna hozományából fizetendő. Ő pedig annak
2942 3| szobalány. Express levelet hoztak, alá kell irni.~Otthonról
2943 10| bibliába valót. Egész öl ágat hoztam neki és még mind, mind keveselte:~-
2944 3| felismert s azt kérdezte: «hoztam-e valamit?» És mert nem feleltem
2945 6| dudorászott.~Később - rendbe hozván pipáit - odajött beszélgetni
2946 1| Lazarinomat, vadászkést is hozz, magadnak fegyvert, de nem
2947 3| az, ha eljön-e, és ha el: hozzáadják-e, lesz-e benne kellő garanczia?~
2948 1| senkit. A fegyver-szálából hozzad ki a Lazarinomat, vadászkést
2949 21| volt, mint a harmat, ha hozzáértek: vége volt nem volt, elillant.
2950 18| a ki mind jobban-jobban hozzáférközött hajnali útjában. Már-már
2951 15| nincs már... nem lehet hozzáférni... Rettentő fáradtság, nem
2952 6| sétálni, lapot olvasott, ha hozzáfért, és egy a házban lakó borbélynéval
2953 3| találtatott, neki szól, hát most hozzája hivatalosan «áttétetik».~
2954 17| bankó.~Mind e boldogsághoz hozzájárult még az is, a mit e két mondásban
2955 15| ezzel eresztett el és hogy hozzak neki egy-két szivart...
2956 11| a melyért tulajdonképpen hozzáment - egész világosan ki volt
2957 4| tömegben. A feleség úgy hozzásimul férjéhez, mintha szeretője
2958 2| szülei, mi a neve, kik a hozzátartozói, azt nem tudta senki. Sem
2959 1| kérdezte az egyik.~- Hozzátok be, erre! - mondta a gróf.~
2960 15| elküldték ama titokzatos urhoz, hozzon onnan egy pár sort. Némelyek
2961 8| Fogvaczogva kérdezte: hozzon-e papot, orvost? Nem mert
2962 4| mulattattak többé, vérem hült, idegeim meghaltak, útolért
2963 18| Ágnes nem tudott aludni és hugának, aki csak tizennégy éves
2964 9| A jégre. Anyám, meg a hugom, Hanna, ott várnak.~- Ki
2965 3| szekrényen; sárga világossága a húgom arczára feküdött. Behunyott
2966 5| most lehajol, leesik, a hullámmal csókolódzik szinte!~- Az,
2967 5| ma is, nézi a tengert, a hullámokkal beszélget szegény.~- Megszoktuk
2968 1| fehér végtelenségnek, a puha hullámokon, fekete vadat űzve. Menni,
2969 5| egyedül maradt.~- És várta a hullámot, megmerevedve várja még
2970 13| lehet teli ez a hely, mely hullámzik zúgva körülötte, mint egy
2971 19| orvosnövendék lábai alatt ingott, hullámzott az aszfalt, de szerencsére
2972 1| fajdkakas szól, császármadár hullatja fölülről a havat...~És most
2973 1| esett. Reggel kezdte és hullt az egész éjszakán át. Ábrám
2974 1| poéta. Apró részleteket, humoros, szines apróságokat mondott
2975 6| csizmának oly komikusan hunczfut arcza van, a torkán folyton
2976 7| keresik, elfogják, bitóra hurczolják...~
2977 4| összekapcsolódtak, mint két hurok és mintha legbensőbb bensőnk
2978 17| konyhából: «menjen a ténsasszony húsért, én nem hozok többé hitelbe,
2979 19| egy-egy kis erőt adó finom huslevest főzött, friss hust sütött.~
2980 3| délben még nem volt pénz húsra. A férfi mindegyre apró
2981 19| huslevest főzött, friss hust sütött.~Néha azonban a legjobb
2982 6| megbolondították. Másfél font húst főzött ebédre, azt úgy szétosztogatta,
2983 17| ételt látni sem birta, a hustól meg éppen rettegett.~Engem
2984 10| kiritkult, kicsi lett.) Husvét után volt, az ünnep is jó
2985 4| mosolygó fejét és egy kis huszárcsákó alatt terpeszkedő, széles
2986 1| tornára!» kiabálták a huszárok, sipogta a komornyik.~A
2987 19| Mikor lesz katona, a huszársághoz megy?~- Még nem tudom! -
2988 21| huszonegyedik.~*~Nem telt el huszonegy nap sem és a kis asszonyság
2989 21| mind a husz imádóját. A huszonegyediket - hiába kivánkozott, kért,
2990 9| Mint egy öreg -~- Mint egy huszonkét éves lány az én fajtámból.~-
2991 21| ujja lett volna, mind a huszra esnék egy imádója.~A hosszu
2992 1| magányosság, még egy kissé hűtötte vérét, nem volt kivel mérkőznie,
2993 6| vizitszobába, a mely állandóan oly hűvös volt, mint a pincze. A falai
2994 17| kényeskedő feleség, a tarka huzatu, tollatlan ágynemű - mind,
2995 18| ölelje. Szerette volna még húzni-halasztani a dolgot, de testvére épp
2996 17| rokonságom, de azért a férfihez huzódtam inkább. Sőt vonzott is ez
2997 20| a kötést. Ő maga ujjaira huzta azokat az ezüst karikákat,
2998 7| hullámok mormogásán át, hiába húzta füléré takaróját: hallotta
2999 1| kedvük támadt. Nagyokat húztak a rózsolisos palaczkból,
3000 6| a karosszékben, maga alá húzva lábait; olvasott. Egyszer‑
3001 1| valahová?~- Együtt megyünk. Húzz csizmát is. Menj ki, nyergeld
3002 1| falukba, elhozatta mind:~- Huzzátok ki az ágyából, a melyik
3003 19| illó mérgét. Kell, hogy hygienikusan éljen, főzhet, az nem árt.
3004 10| mindkettőnket és megkérdé Idát:~- Akarsz-e ezen tisztességes
3005 17| huszonöt forint fizetése van. Ideadja mind, nagy könnyebbségemre
3006 4| képe.~A fiúk - tudom - az «ideált» jöttek ide keresni. Én
3007 1| bécsi szemorvost. A látó idegei sorvadtak el tökéletesen
3008 4| mulattattak többé, vérem hült, idegeim meghaltak, útolért a szkepszis:
3009 18| gázláng még fantasztikusabbá, idegenebbé tette a néma házsorokat.~
3010 6| De kinek? Nem volt ilyen idegenje senki. A házban lakott egy
3011 15| egészen ellágyult, büszkesége, idegenkedése, energiája elmult, szemei
3012 11| leánya jövendőjét. És hiába idegenkedett ettől az ősz férfitől, hozzá
3013 6| nem is érne semmit. Valami idegennek kellene azt venni. De kinek?
3014 3| Örült, hogy ritkán látta. Ideges volt, ha megölelte... Betegséget
3015 19| és eltépte a leveleket. Idegeskedett is ilyenkor a fehér fej,
|