000-becsu | becze-dalla | dalol-eltak | eltav-felsz | felta-gyony | gyotr-idege | ideje-kepte | kepu-komik | komiv-mari | maria-minde | mindh-ossze | oszto-rikit | riman-szine | szinh-torok | torot-verje | verke-zuzma
Rész
3016 19| rokonához pénzért és azzal ölte idejét, hogy a választ várta, a
3017 9| mégis adok önnek egyet, ha idejön az én macskaasztalomhoz! -
3018 14| és még valami. A miért idejöttem önhöz, tulajdonképpen az
3019 18| a hidak és a messziről idelátszó szigetek egyrésze szunnyadtak
3020 1| tulnan a falu felől valami idetévedt ordas... Egyszer mintha
3021 12| Úgy látszott, mindaketten idevalók voltak, beszédjökből azt
3022 4| mából és magam elé akarom idézni a feleség szépséges szemeit,
3023 3| szinte megkövült volt, hiába idéztem fel ama alakokat, a kiket
3024 6| igen enyhe, családias, sőt idillikus hangulat uralkodott közöttük.
3025 12| azt a hitét, hogy nem nagy időbe telik és az egész piaczon
3026 4| egy villanásában az elmult idők egész története van meg:
3027 21| összes polgári látogatási időkben otthon vagyok méltóságod
3028 11| pillanatra. A halála után való időkről úgy intézkedett, mint életének
3029 4| Irigylem a mesterlegényektől idomtalan és komikus szeretőiket,
3030 9| középtermetü, majdnem telt idomú, bájosan érő, szürke szemü,
3031 19| kávéjából, a szobabérek rövid időn való teljes megtérítését
3032 3| mégis annyit, mely egy darab időre megmentette volna a nyomorúságtól.~-
3033 1| sok álmatlan éjszakát. Az idős dáma leült öcscse ágyának
3034 19| De hétig eltöltötte az időt azzal a titkos tervelgetéssel,
3035 7| hónapnyira tüzték ki.~Ez időtájt hirdették ki Dim István
3036 7| egy heti gondolkodás és időzés után - küldött maga helyett
3037 14| asszonyt. A kereskedelmi ifjut nem igen vették be a maguk
3038 11| életén át dolgozott, mint egy igavonó ökör; fázott, fösvénykedett,
3039 15| mintha azt firtatta volna: igazam van-e vagy nem? Nem értett
3040 15| Magát nézi? A capote-ját igazgatja? Most hirtelen hátranéz,
3041 8| tulajdonosáé, a főpénztárosé, az igazgatóé, a «méh»-é. Mert egy hónap
3042 8| kieszközölte magánál az igazgatónál a kölcsönt. Az volt, a mikor
3043 12| szerelem döntött. Mindent igazol ez a magasztos modor.~Hamar
3044 17| semmi. Aminthogy nincs igazságok ama világéletükben mindig
3045 1| vert meg, most is mondom, igazságtalan volt akkor... mormogta Ábrám,
3046 1| tulajdon édes apádat!~- Igazságtalanul vert meg, most is mondom,
3047 19| mit csinál az az asszony? Igen-e, vagy nem? Csak ezt!»~*~
3048 2| rossz, nem fog rossz lenni, igéri. Itt jobb, mint otthon.~
3049 15| gondolkozott. Faggattam tovább:~- Igérje meg, hogy nem teszi. Hogy
3050 16| mert annak idejében hozzám igérkezett a lány, hanem azért, mert
3051 11| a pénznek a felét, a mit igértél és elmegyek.~- Megkapod
3052 17| amit Dórának az Ágnessel igértetek?~- Meglesz! - szólt a sáfrányutazó
3053 1| kapta karmai közé. Fölfelé igyekezvén, úgy érezte, mintha egy
3054 1| nem lesz.~- Ne beszélgess. Igyekezzél. Egy, kettő.~... Megindultak
3055 18| megáll egy-kettő, majd ujra igyekszik a part felé, mindjobban
3056 1| ital nem bírt többé vele, ihatta kupástól, nem érezte meg.~
3057 1| annak a hatalmas főnek, mely ijesztően, parancsolólag bűvölettel
3058 17| a vörös fűszer émelyítő illata terjedt el, valamint a kisebb
3059 10| csak ugy emlékszem, mint illatára a kertnek. Egyszer igen
3060 19| időben járnak haza, különféle illatszerrel élnek és külön-külön vallás
3061 12| feltűnést keltett, de az illetékes körök nem vették figyelembe,
3062 2| születési helye, sem az illetőségi helye nem volt kitöltve
3063 19| sopánkodott magában, hivatásához illő bátorsággal, de egészen
3064 19| beszivnia a festő-anyagok illó mérgét. Kell, hogy hygienikusan
3065 17| imponáltak a családfő hatalmas illuziói és gorombáskodott az asszonynyal,
3066 17| halál rettenetes árnyékát illuziók verőfénye födi tekintetök
3067 9| nélkül tán nem is beszélnék ily bizalmasan magával. Talán
3068 17| évesek és kész férfiak. Ilyenek kellenek az életben. Aztán
3069 3| egyik érzés: az a sajátságos imádat, a mely az elhalt férj alakja
3070 3| beszélt neki az apjáról.~Imádattal és úgy, hogy a gyermek nem
3071 12| Hanem most! Most szereti, imádja, a mint nem imádtak még
3072 19| külön-külön vallás szerint imádják az Istent. És nincs háziasszony,
3073 3| sem igen ragaszkodott az imádkoztatáshoz, inkább beszélgetni akart.
3074 19| porczellánfestő-műhelyig, minduntalan imádkozván magában azért, hogy vajha
3075 11| asszonyok, hogy az éjjel imádkozzanak a halott mellett. Jób átküldte
3076 3| támadt: jóvá tenni a bünt és imádni, a kit meg nem ismert. A
3077 21| mind a huszra esnék egy imádója.~A hosszu ember tudta ezt
3078 21| szinész-asszonyságtól elszedte mind a husz imádóját. A huszonegyediket - hiába
3079 3| mintha csak egy beemlézett imádság refrainjét mondaná.~Aztán
3080 11| sziszszenés nélkül, pedig a pénzt imádta, csókolta, istenítette,
3081 12| szereti, imádja, a mint nem imádtak még leányt. A leány szó
3082 4| meg, a meleg vizek gőze imbolygott körülöttem és elém tüntek
3083 3| csak alaktalan masszáival imbolyog az emberek fölött. Imádkozni
3084 17| volt a cseléddel, kinek nem imponáltak a családfő hatalmas illuziói
3085 20| életerő váza, a csontok, az inak, a rideg mechanikus élet
3086 8| azonnal az óriási lomból. Inasa egészen beletörődött már
3087 9| egy kis sandvicht kért az inastól. Szép, széles fehér fogai
3088 17| hát az a vasút, mely most indul Szolnokról, megáll féluton
3089 9| fütyült, bent az udvarban az indulásra készen álló gépek mozogtak.~
3090 14| temetés után nem tudta merre induljon neki a világnak, egész vagyona
3091 18| rengetegtől, a melynek neki kell indulni, Olyanformát érzett, mint
3092 2| Endre keresztesháboruba induló gyerekhada.~A pandurok kezéből
3093 9| Nem lehetett többé. Az indulóház facadeja, mint valami nagy
3094 12| Az ügyvéd társai kifelé indultak. Ekkor lépett a terembe
3095 20| A fekete reggelen neki indultunk a fehér mezőnek. Szekérnyom
3096 1| Ábrám lovagló korbácscsal ingerelte egymásra a két paripát,
3097 1| elcsendesedett szálában. Ingerkedett velük, gúnyolta őket, de
3098 19| orvosnövendék lábai alatt ingott, hullámzott az aszfalt,
3099 17| gyógyítani azt a beteget - ingyen. Csak azt kivánom, hogy
3100 11| hatalmas alak, ez a két inkarnált akarat, összecsapott.~Szólt
3101 17| megint, az utazó tévesen inkasszált pénzeket...~És mert tökéletes
3102 2| szólnom? De nem volna ez inkorrekt? És minek, micsoda czélt
3103 19| Többé nem röstelkedett inni a lány kávéjából, a szobabérek
3104 20| megszólalt a ház asszonya is:~- Instáljuk, sajnáljuk, hogy ilyen szegény
3105 21| a szinpadhoz támasztott instrumentumok is röhögtek utána, a mint
3106 4| a szemedet!~Az asszonyka int a kezével:~- Csendesen,
3107 2| mint a bárány. Olyan jól és intelligensen viselte magát, hogy gyakran
3108 3| élni!~Ott volt végre az intézetben. Némi nehézségek után fölvette
3109 2| inasnak. Mikor elment az intézetből, nem is engedtem, hogy búcsúzkodjék
3110 11| halála után való időkről úgy intézkedett, mint életének egy jövendő
3111 16| hogy tud férjhez menni és intimus lenni mással! Miért tagadjam,
3112 21| azok szidták, tapsolták, intrikáltak ellene és elárasztották
3113 18| hangzik egy mennyei chorál, introduktióját már itt is hallja; a fővárosi
3114 17| akart hozatni és engem is invitált, menjek be majd kvaterkázni.
3115 18| elhatározta, hogy legalább ir annak az embernek: jőjjön,
3116 12| ereje ahhoz, hogy utána iramodva, megfogja kezét és igy szóljon
3117 8| esztendős kora óta. Nem volt iránta szives soha, de nem hagyta
3118 10| fehér ajku asszony. Közönyös irántam ő is, én is egészen közömbös.
3119 1| cselédestöl a rengetek felé.~A tüz irányába mentek, hol Wejér Ábrámnak
3120 19| villamos-vasút sineinek irányában és szive hangosan, különösen
3121 3| Erzsébetvárossal ellenkező irányba hajtatott. A belvárosban
3122 9| széles szakálla, egyenes irányban álló kedves sárgás szemei
3123 6| névjegy-alaku arczmásával. Férje irásai között nagynehezen rátalált
3124 12| csinálja ki előre a dolgot. Az irásbelileg kössön le neki bizonyos
3125 2| Ott van a kufferomban, az irások közt, felül. Mégis talán
3126 11| volna visszakapni a szent irásokban emlegetett kamatokkal? Avagy
3127 11| Hogy állhatott rá erre az irásra! Hisz igy még neki kellett
3128 3| megélni!~Végig nézte férje iratait és mindjárt a fiókban felül
3129 11| Jóbra! De a mikor az hiába iratott neki szerelmes leveleket -
3130 11| elrontják, megöregszik... Légy irgalmas!~- Semmi közöm a lányodhoz.
3131 19| gyermeknevelésre, az ujságokba is irhatna közegésségügyi és psichiatriai
3132 4| de azért milyen jó nekik!~Irigylem a mesterlegényektől idomtalan
3133 17| különös ember, kiben nem volt irigység, mert hiányzott belőle az
3134 19| aláfirkantva.~- A munkavezető irja! mondta a leány és eltépte
3135 2| hogy öt-hat lapot tele irjak valamely fabulával és egész
3136 3| és oldalzsebére mutatott. Irjon ellene reczeptet: százezer
3137 11| sem. Gyűlölte, mert mindig irkált haza az édes anyjának, hogy
3138 17| azoknak, kik mind csak arról irnak történeteket, hogy ez az
3139 6| kaczagtak rajta - hogy az irnoknak, saját vallomása szerint,
3140 6| ez szép név!~Magát az irnokot se tartotta most csunyának.
3141 2| egy novellát kellett volna irnom és nem tudtam.~Ez a «kell»
3142 13| anyja szobájába. Leült az iróasztal mellé, a fekete, mégis oly
3143 11| igen szólt hozzá, dobogott iróasztala mellett, perelt régi adósaival -
3144 20| ágy: a falon fegyverek, az iróasztalon tinta, toll, könyvek, szivarok.~-
3145 9| mérnöknek lennem vasúti irodában... Nagy vállalatok... Oh,
3146 12| feleségét, leányát s bezárkózott irodájába. Előbb megfogalmazta a végrendeletét,
3147 8| pazarolnak. Nem törődött az irodalommal, a művészet az ő számára:
3148 9| plágium, ez: Tibbij Dunbar, az irója Burns, skót volt és meghalt
3149 15| szorongatta a kezében, mintha iróját meg akarta volna fojtani.~
3150 6| Néha sütött magának egy kis iróstésztát, de a gyerekek elkérencsélték
3151 4| voltak elégedve azzal, a mit írtam: egész világosan láttam
3152 16| elváltunk. Szivreható leveleket irtunk egymásnak, hogy hátha ez
3153 18| kisebbik Rubin-leány akkor még iskolába járt, a nagyobbiknak pedig
3154 14| laktak ott: egy kereskedelmi iskolai tanuló, aztán a Deviaczky-család,
3155 9| vettek. Mohón, mint valami iskolás leány, úgy csúsztatta zsebébe:~-
3156 2| olykor meg elcsavarogta az iskolát.~Egyszer minden szó nélkül
3157 6| akkor is együttesen, több iskolatársával. Azonban készült arra, hogy
3158 17| vidéken és itt emlegesse, hogy ismer egy kitünő, egy nagy, egy
3159 18| Végre mégis megrezzent az ismeretlentől, a ki mind jobban közeledett
3160 14| Még csak valamire való ismeretségük se volt. Egymást ismerték
3161 16| kisasszony, ön is!? De ez ismeretségünk kezdetén vala. Tudniillik
3162 18| vett magára, hogy föl ne ismerjék és mert fázott, daczára
3163 15| egyet nyugodtan aludni!?»~Az ismerkedés után a nyugalmazott számtiszt,
3164 9| kettőt okvetlen meg kell ismernie majd. És akkor?!~- És akkor
3165 20| töprengettem.~- No jó fuvaros, ismerős-e kend ezen a tájon?~- Mind
3166 19| alá pedig egy-egy nagyon ismerősen hangzó név volt aláfirkantva.~-
3167 7| minthogy elkerülte minden ismerősét. Hivatalba nem ment, hanem -
3168 12| kellett mennie. Ott az új ismerősök, az élénk élet, a jó levegő
3169 14| tulajdonképpen az egyetlen pesti ismerősömhöz. Nem jönne el velem leánynézőbe?~-
3170 3| Sehol sem találkozott semmi ismerőssel. Gyászruhája, friss piros
3171 12| nyomában, szerzett nekik egy jó ismerőst, a kivel ezután együtt nézhetett
3172 12| Nagyon sokat voltak otthon. Ismerősük alig volt itt, szinházba
3173 4| mindjárt oda ültünk. Ott ismertek már engem, valaki beszélt
3174 2| tanító, a kit életemben ismertem. Juhász Istvánnak hivták,
3175 15| utána? Titok!~- Volt nála? - ismételtem a kérdést.~- Igen! - felelte
3176 19| tervelgetésekkel töltötte. Néha, ismételten, leveleket irt egyetlen
3177 15| hiszen meg van!~- Meg van! - ismétlé mégegyszer szárazon, ridegen.~
3178 4| széles arczot. A jelentés ismétlődik a kapu alatt, homályban,
3179 2| melyek épp ezer milliószor ismétlődnek és ő épp az ezredik millió,
3180 8| drága. De a kicsi... az istenadtuk! Olyan légy...~Mikor minden
3181 17| tovább menni, mert az én Istenem kegyes én hozzám!»~Mindazonáltal
3182 11| pénzt imádta, csókolta, istenítette, nevetett rá, mint a hogy
3183 19| vallás szerint imádják az Istent. És nincs háziasszony, a
3184 19| olyan szépen tud olvasni.~Az istentelen orvosnövendék Renan Jézus
3185 14| kitört a gyerek-természet és iszonyatosan sirt valami játékért. Cras
3186 21| ekkor látták először sirni. Iszonyuan kedves volt. És ekkor látták
3187 2| mi megborzongat. Valami iszonyút, csak semmi analizis, utálom,
3188 9| közbekiáltott olaszul - bár nem volt Italia szülötte - hogy «gyönyörü!»
3189 2| lemásoltam magamnak a jogerős itéletet. Ott van a kufferomban,
3190 7| előtt az elsőbiróság halálos itéletét:~«Óh mért csak az elsőt,
3191 11| szamarak vagytok. Rosszul itélitek meg az asszonyt. Igaz, hogyha
3192 1| A leányok czitromvizet ittak, a dámák meg az urak csendesen
3193 2| susogva az úri fiu.~A kunok ivadéka egyszerüen, durván azt mondta:~-
3194 2| együtt lehet a kunok névtelen ivadékával, a fegyvertolvajjal, a ki
3195 12| IX.~Gold Heléna hamar vénült,
3196 14| Talán a kis Deviaczky Izához?~- Hát kihez máshoz?~Elmentünk,
3197 14| férfi kérdé:~- Édes kis Izám, tud-e még olyan pompás
3198 14| hallottam, a mikor a kis Izán kitört a gyerek-természet
3199 14| Küldhettem haza egy-egy kis pénzt Izának. (Emlékszik-e még rája?
3200 7| katholikus főúrnak, a ki egy izben szemlét tartván, reámutatott
3201 6| éppen elég. Ha Jánoska meg Izéke - biztos neve nem volt még -
3202 8| szavára, hogy a mikor már izét mondott, ő akkor is csak
3203 17| kicsiny oduja, a rossz és ízetlen gyermekek, a szegénységben
3204 3| Hányszor haragudott meg rá ízetlenségeiért! Mennyi szemrehányást tett
3205 3| feküdni, pihenni akart, az izgalom egészen elgyengitette.~Talán
3206 2| emberi szenvedések, még izgatják a problémák, melyek épp
3207 21| csalogatóan, részegítően, de hopp, izgett-forgott egyet és a poff ott volt
3208 9| az izlésig. És ha csak az izlés határozna a szerelemben,
3209 9| az ellen tiltakozik az izlésem.~A szerelmi vallomástól
3210 9| vallomástól eljutottak az izlésig. És ha csak az izlés határozna
3211 1| Keze nem reszketett többé, izmai megfeszültek, szeme megvilágosodott,
3212 12| egészséges volt, nagy, erős, izmos; jól aludt, étvágygyal evett.
3213 15| tömegébe, mely lót-fut, izzad, ordít, verekszik egy darab
3214 2| keresztnevet, ezt, hogy: János.~Jánosban a rabló kunok félezredéve
3215 2| czinkostársa volt. A fegyver a Jánosé... Az asszony mindjárt meghalt,
3216 6| házasság után éppen elég. Ha Jánoska meg Izéke - biztos neve
3217 12| akármit csinál, akármennyit jár-kél! - mondá az asszony. Heléna
3218 19| orvosnövendék egészen elgyengült, a járás nehezére esett és nem kisérte
3219 2| feladta társait, valamelyik járásbiróság börtönébe került, majd kegyelem
3220 17| Most egy drága könyvet járat, lexikont, azt olvassa!»
3221 15| Leszaladok a partra, hátha a járatlan, hid alatti úton kerül föl
3222 19| mert igy csakugyan nem járhat utána. És ruházata a kelleténél
3223 18| régen érzem, mint suhog, járkál, mozog, meg vánszorog közöttünk.
3224 21| szinház utáni idő volt, nem járkált az utczákon senki. A gázlángok
3225 3| itt senki, csak egymagam járkáltam az udvar száraz bokrai között.
3226 19| foglalnák el, különböző időben járnak haza, különféle illatszerrel
3227 3| arcza fel-feltünt egy-egy járó-kelőnek. Ezek a kiváncsi tekintetek
3228 15| elhagyatott és olyan fantasztikus: járókelői fekete ruhás öreg asszonyok -
3229 12| otthon csendesen horgolni, a járókelőket nézve eközben. Az anya pedig
3230 17| Csak azt kivánom, hogy jártában, keltében a vidéken és itt
3231 8| szitkozódva, fenyegetődzve járultak elébe bognárok, csizmadiák,
3232 5| látni; hol vagyunk, merre járunk; vonatvezető, nem tévedünk-e
3233 2| korában fogták el először Jászberény körül. Ott gyerekekből rablóbandát
3234 2| gyerekes hatalom, gyerekes játék: kaleidoszkop; unalmas,
3235 6| bevonni vasúti természetü játékaikba.~A férj éppen csak megnézte
3236 9| a háziasszony és fivére játékát; az egyik közbekiáltott
3237 14| iszonyatosan sirt valami játékért. Cras megsimogatta és igy
3238 4| először. Most, a mikor vége a játéknak és a nagy, szürke szem egyetlen
3239 6| egy krajczár nélkül ült le játszani - és hozatott egy liter
3240 3| sarokban. Tegnap még itt játszhatott a beteg szobájában, itt
3241 17| elhallgatott, a könyvvel játszó kis gyermekek ijedten néztek
3242 9| semmi kedvem könyörögni, ha javamra is válna. Ön kell egyedül.~-
3243 12| volt. A város világításának javára, végrendelkező egy külső
3244 12| másképp. Bányáról elhozatta a javasasszonyt s egy darab kötelet ásatott
3245 6| halzsirral és az valamit még javit is rajtuk. De némelykor
3246 2| héten, a mikor megjön a javítandó, - tudod - magánzárkában
3247 2| zsemlyéskofák kegyelméből élt.~Mint javíthatatlan rossz, romlott fiút beadták
3248 2| nagyon elbutult. Benn a javitó-intézetben lassan-lassan melancholikus
3249 2| romlott fiút beadták a javító-intézetünkbe, a hol annyi elvetemült
3250 2| vasúthoz, áttettek a kolozsvári javítóhoz, aligazgatónak.~Abban a
3251 2| Egy barátom, az aszódi javítóintézet első családfője, a legtökéletesebb
3252 2| elsőrangú, azért került a javítóintézetbe, mert atyja nem tűrhette
3253 2| micsoda czélt érek el véle; javítok valamit a fiu helyzetén,
3254 2| voltam a fő, s a hol csak a «javult» fiúknak volna helye. De
3255 9| parázzsá vált előtte az egész jég közönségestől együtt. Le
3256 5| oly hidegek már, mint két jégcsap az ablakon, elől. Külön
3257 9| fénynek, mely olyan, mint a jégvirágé...~Ujra kezdődtek a szerelmi
3258 5| szürke, oly levert minden, a jégvirágos ablakon ki se látni; hol
3259 17| külön?~- De igen, azt is.~A jegyesek boldogan néztek egymásra.
3260 13| vannak a hitszegés fekete jelei? Talán már mindenki látja,
3261 14| Akárhogyan szükölködött is a jelenben: jókedvét alig vesztette
3262 4| számomra az élet minden jelenése.~És a mikor arra ébredtem,
3263 12| Heléna néma volt az egész jelenet alatt. Akkor se rezzent
3264 20| megnéztem, milyen fáradt, milyen jelentéktelen, nagy asszonyság, fejéről
3265 3| félénken ugyan, de végre is jelentkezett benne az élet friss ösztöne.~-
3266 1| ura parancsából, hogy majd jelentse neki. Nagyon hamar találkozott
3267 1| erdőmester egy sziklahasadékból jelölte a helyeket... az első igazi
3268 1| egycsövű Lazaro Lazariniját és jelt adott a kürtösöknek.~Megindultak
3269 21| szamárfület és más egyéb jelvényeket mutogatott nekik. És azok
3270 15| hanem egy misztikus erő jelzője. A fővárosi Akarat. Miért
3271 2| melyben izzó parázs serczeg.~- Jer, égess meg vele: de tűz
3272 10| bátran köszönteni:~- Laudetur Jesus Christus!~Még álmában köszöntött
3273 19| istentelen orvosnövendék Renan Jézus életéből olvasott egy részletet.
3274 12| tanár urhoz; hanem nagy jóakaratát. Gold István, károlyi ember,
3275 1| előtt, de kiket még most is jobbágyainak nézett. Kik még mind az
3276 18| szép szőke ember, a ki mind jobban-jobban hozzáférközött hajnali útjában.
3277 19| leveleket irt egyetlen jobbmódú rokonához pénzért és azzal
3278 7| anyagiak tekintetében - jobbnak tetszett, de a másik leány
3279 11| neki kellett ügyelni a vén Jóbra! De a mikor az hiába iratott
3280 7| szinésznőről. Lovakról, egy jockeyről...~A hidon átjőve, úgy érezte,
3281 5| kutat; valami jó hullám jöhetne-e még?~Szegény szép Lizzie
3282 3| kimentem az utczára megnézni, jön-e kocsi?~Az utcza kihalt volt,
3283 20| jó estét vendég, csakhogy jösz, az ember halálra unja magát
3284 14| diáktól kerestek. Gyenge jövedelem volt biz az, az öreg asszony
3285 7| feltüzelt képzelete látta, hogy jövendőjében, előtte egy gyilkosság van...
3286 11| mindenáron biztositani leánya jövendőjét. És hiába idegenkedett ettől
3287 14| mosolyogva függeszté szemeit a jövendőre, az majd meghozza szorgalmának
3288 3| melyeket ébren és álomban a jövendőről álmodtam, gondoltam: egygyé
3289 14| és készítette elő ezt a jövendőt. Akárhogyan szükölködött
3290 15| mondá: Eligértem mind a jövő évieket is. Eligérte mind.~-
3291 7| pillanatban követeli ádáz jogait?!»~Ha egy pillanatban előtte
3292 1| fölelevenitse egy elévült jogát, a jus primaeről... A mi
3293 2| szükség, lemásoltam magamnak a jogerős itéletet. Ott van a kufferomban,
3294 11| egy kis gonoszság és sok jóindulat látszott. Nem haragudott
3295 11| találtak benne. Az öreg Jób jóizüen nevetett, fiai szintén nevettek,
3296 14| szükölködött is a jelenben: jókedvét alig vesztette el. A maga
3297 8| tiszteletére adott vacsorán ugyan jól-lakott. Szokása ellenére borral
3298 6| az albumban és estenden jóleső szomorusággal el-el nézte
3299 9| molett egy kissé, arczukon a jólétnek azzal a habos gyenge pirosságával,
3300 14| mesterséget, hogy éhen is jóllakottnak lássék. A kis Cras segített
3301 1| másszor még eljött, egy tiszt, jólövő, morva.~A leány csendesen,
3302 17| gyermekük lett volna, egészen jómódban élhetnek vala.~A férfi,
3303 11| azoknak adott, nem mint egy jómódú fösvény, hanem mint egy
3304 18| hagyjon föl a boritallal, jóra nem vezethet az. A forintot
3305 3| pályát megkezdeni. A leányok jóravaló férfihez menjenek nőül,
3306 17| ember vagyok, a rokonaim is jórészt szegény emberek, de ezek
3307 11| kissé brutális arczán a jóságnak szinte fényes kifejezése
3308 2| haruspexek közé. A bélből jósolni...~- Ne gorombáskodjál,
3309 21| részleteket a szerepéből. A kis jószág nagyon szeretett igy gőgicsélni
3310 8| valamit emelni, de lopott jószágon nincsen áldás, annak az
3311 21| is akadhatnak nem egészen jószivű emberek, azok számára ennek
3312 12| végrendeletében csak egy jótékony hagyomány volt. A város
3313 9| nem jött többé senki, a jour rendes vendégei mindannyian
3314 15| három fogalmazóm, mintha a Journal Amusant fiatal uraiból nyirbálták
3315 14| megetették valami kicsivel, jóval az öreg asszonyt. A kereskedelmi
3316 1| Szeptemberben, éjjel, vadászatról jőve, Wejér Ábrám pihenőt sem
3317 9| Csak ne volnék annyira józan...~- Mint egy öreg -~- Mint
3318 11| elbódította, de a bódulásból akkor józanodott ki, a mikor akart. Még tréfált
3319 9| az előttünk kitárt élet józanságai, a könyvek tanulságai, a
3320 2| kit életemben ismertem. Juhász Istvánnak hivták, s az első
3321 2| után a másik.~- Nem akartam juhturós galuskát enni! - válaszolt
3322 1| fölelevenitse egy elévült jogát, a jus primaeről... A mi néha tán
3323 3| átmennem, hogy a halotthoz jussak. És ott az öreg virrasztó
3324 14| rájuk. Ha néha mégis eszembe jutottak, felkiáltottam magamban:~-
3325 17| házban.~Tizenkettő után jutottunk a vacsora végére. Az aranyműves
3326 3| forint! A gyerekeknek is juttatnál belőle tiz-tizet, maradna
3327 17| bizonynyal. És ez a zaj eszembe juttatta, amint a méhek rajt eresztenek
3328 3| Az élet - melybe a szülők juttatták - egészen természetszerü
3329 10| valamit; volt ebben egy kabalisztikus, semmiféle vallásos szertartásban
3330 11| árulta el, nagy és hosszú kabátjának bélése alatt tartván takarékpénztári
3331 16| összeszőve. Megfogta a kezemet, a kabátomra varrta a leesett gombot,
3332 14| Szerezni kellene már egy kabátot, amice!~- Cras! - mondá
3333 9| bőrtáskás embere s a prémes kabátu, fekete barkós hivatalnok.
3334 16| szinte megdöbbenünk, amikor a kábító nézésü kék szemek hirtelen
3335 13| jár, mosolygó arczczal, kábult fejjel?!~Valahol egy szerelmes
3336 6| kificzamodott a karja.~Tardonnainé kábultan nézett szét a dohos szagú
3337 8| lakására a sok pulykát, kacsát, hogy várjon... csak egy
3338 19| krumplit hámozott - egy-egy kaczagás verte föl a lassanként nekimelegedő
3339 21| Nevettek rajta, majd meghaltak kaczagásukban. A sovány szinész-asszonyság
3340 6| annak idejében jót is kaczagtak rajta - hogy az irnoknak,
3341 9| kérdé a férfi.~Egy hangos kaczaj volt rá a felelet. A lány
3342 11| tettetett volt minden mosolya, kaczérkodásai alatt utálat és dűh forrott,
3343 12| elválasztatta magát. De ezekben a kaczérkodásokban nagyon is sok volt a kegyetlenségből
3344 11| szőke asszony - megölelte és kaczérkodva szólt:~- Maga vén gonosz,
3345 4| vagyok, tetszem-e? Az örök kaczérság, az örök tisztaságban. Minden
3346 20| lassan mondtuk.~Csak az agár kaffogott, csak a czicza dorombolt: «
3347 15| künn az erkélyen, a leány a kajutben. Nem törődik velünk mitsem,
3348 1| reszketve keresi fegyverének kakasát és suttogja magának:~- A
3349 1| fegyverét és kereste rajta a kakast. Keze most fázott, nem találta.
3350 10| maradék-lisztre tehetett szert. Kis kalácsokat hozott a szoknyája zsebében,
3351 9| volt volna nekik ez a kis kaland s kedvesek ezek a szerelmesek,
3352 6| soha még nem volt szerelmi kalandja. Harmincznégy éves lett
3353 6| ekkoráig csak azokat a szerelmi kalandokat ismerte, amelyek fölött
3354 15| elegáns alakjaikat. Egyforma kalap, egyvágású szakáll, egyformán
3355 19| mikor fejében ezer üllő és kalapács zúgott és döngött. Nem lehetett
3356 6| keztyüt és egy aranypettyes kalapfátyolt.~Boldog volt; fölmelegedett.
3357 18| éppen uj ruhája volt, de kalapja egy csepp sem... A rajzoló
3358 13| mosolyogva állt vele szemben. A kalapját forgatta kezében, mint egy
3359 2| hatalom, gyerekes játék: kaleidoszkop; unalmas, mert mindig más
3360 12| Karcsai Ádám kereskedő vagyok, Kállóból. Nem gyógyulást jöttem keresni
3361 17| minden este turót enni. A kályhában nem volt ma befűtve, de
3362 15| tizenegy éves leány és egy kamasz fiu roppant érdeklődése
3363 8| tizenegy százalékra növekedett kamatláb ellen békétlenkedtek:~-
3364 11| szent irásokban emlegetett kamatokkal? Avagy mert tényleg szánta
3365 8| sok ajándékot, hogy nagy kamatra, teljes biztositék mellett
3366 1| támolyogva, és szó nélkül háló kamrájába ment.~*~Hat órakor, reggel,
3367 20| leült velem szemben a nagy kanapéra, az egyik szolgálóleány
3368 10| megfogom a száguldó paripák kantárszárát, egy rántás a szíjon, egy
3369 1| hegyi lovon. Erősen fogta a kantárt és szorosan a gyermekhez
3370 3| rendet hozni az elbeszélés kaoszába és leirni ugy, a mint a
3371 4| olyan bátran és bizalmasan kapaszkodik kedvese karjaiba, mintha
3372 1| következék. Kúszniok, mászniok, kapaszkodniok kellett. A vak ember egészen
3373 12| hirtelen az öreg ur karjába kapaszkodott s szinte higgadtan igy szólt
3374 4| nem látom többé a fekete kapisonból kivilágló hamvas fejecskét,
3375 5| karjait elébünk kinyujtja...~- Kapitány ur, ki az a gyönyörű, szép
3376 19| mind a százszor. Remegett, kapkodott, sóhajtott, sírt és menekült.
3377 6| rendbehozna itten. Ha valakitől kapna ajándékba! De kitől? A férjétől?
3378 15| gépiesen, - mintha utána akarna kapni és a levél negyedik részét
3379 6| a mig egy pár krajczárt kapok tőled!~Egy kissé haragudott;
3380 14| kis diákokat és azért is kapom a sok pénzt. Gyöngyen megélünk.~
3381 18| örökre elmulnának, utolsó káprázatként megjelent előtte egy szép,
3382 1| elesik. Szemei mindegyre kápráztak, minduntalan tüzes kerekeket,
3383 12| nem a vagyon, a gazdagság kápráztatja, hanem a leány egyedül.~
3384 4| behurczolkodtunk Egerbe - a széles káptalan-utczán kicsiny temetési menet jött
3385 6| volna neki éjjeli zenét a káptalani tisztek. Künt zajongtak
3386 4| A jelentés ismétlődik a kapu alatt, homályban, mindenfelé
3387 9| nem voltak most sehol. Egy kapuban megpillantottak végre egy
3388 20| határában a legelső uri ház kapujában megállottak, készek kimulni
3389 18| a lépcsőházban, a mig a kapunyitás ideje elkövetkezett, azután
3390 1| ajtón mentek ki, hogy a kapus meg ne tudja. Valósággal
3391 13| hagyták. Alig mentek el, ruhát kapva magára, átszaladt anyja
3392 4| embertársakkal.~Négy-öt nappal karácsony előtt, egy ködös, vizes
3393 4| a merre csak megyek.~A karba öltött karok, a vidámságtól
3394 12| magyarországi utazójával, a ki nem Karcsainak, hanem Gold Istvánnak szólította
3395 13| udvarolnak. Valami nagy, fekete, karcsu, elszánt képü férfi. Fölvetette
3396 1| gyerek védte, kicsiny, gála kardját fogván az alispánékra...
3397 1| rőt-vad és éles röffentésének karéneke hangzik... Rüggyent a szarvas-ünő...
3398 1| Emlékezett egy asszonyról és kárhoztatta azt, mert rossz vért hozott
3399 16| aki örökös bezártságra van kárhoztatva. A kinaiakról - igen a kinaiakról -
3400 9| észre, a mint a lány kivonta karjából karját.~- Akarjuk, nem tudjuk,
3401 21| rajta minden: a lábai, a karjai, az orra és a szája. Egyedül
3402 4| érzem a világosságot, de karjaimba temetett fejemmel nem látok
3403 10| hogy megcsókoljam. Csak karján és haján szerettem volna
3404 10| fölkiáltás és én fölragadom, karjánál fogva... Mint a hogy olvastam,
3405 21| megszeppent hosszu embert és a két karjára fogta a két gyereket. Az
3406 1| kegyetlenebb érzés kapta karmai közé. Fölfelé igyekezvén,
3407 12| sajátságos érzés fogta el: káröröm, meg gyűlölet anyjával szemben.
3408 4| csak megyek.~A karba öltött karok, a vidámságtól elszélesedett
3409 12| Uram! Gold Helén vagyok, Károlyból. Megszöktem, megbántam,
3410 12| minden gondolkodás nélkül karonfogta Gold Helénát s az ment velük,
3411 4| csuszamlós volt, - hát karonfogva mentünk előre.~- Milyen
3412 7| nem megy végig többé vele karonfogvást az utczán, az nem köti hozzá
3413 6| kézimunkákkal leteritett karosszékek. Templomi eredetű igen szegény
3414 9| modern módra kényelmetlen karosszékeken. Álmosság, unalom, közöny,
3415 14| szorgalmának gyümölcseit, a kárpótlást a szenvedéseiért. És csudálatos
3416 14| elérte már.~Példátlan karrierjét példátlan szerénységgel
3417 19| megkapta és erre a kicsiny karton papiroslapra csodálatos
3418 6| piros, kék és halványzöld kartonruhái lógtak. Azonkivül a melegviz -
3419 1| pohárszékből valami régi kártyákkal. De csak némely figurákat
3420 1| évvel még nagyon szeretett kártyázni.~Most is egy nap, hogy öcscsét
3421 19| játszottam, gyászruhában Helénát, Kassán... Matabár, az igazgató
3422 1| szerette volna megrázni a kastély oszlopait, hogy fölötte
3423 1| is bekergette a falubéli kastélyba, nem maradt itt némi cselédségen,
3424 20| nagy diványon, ki a molyok kaszárnyájában, a vén karosszékben. A legnagyobbik
3425 16| féltettem a gyenge asszonyt a katasztrófától. Mintha ezen a napon azt
3426 18| akar kiveszni.) Dórika a katekétától kapott papircsipkés szent
3427 7| szúrt a miniszternek is, egy katholikus főúrnak, a ki egy izben
3428 2| Alakra; alma vagy körte?~- Katlan, melyben izzó parázs serczeg.~-
3429 4| élethez. Idegen földön, katona-börtön rideg és reménytelen magányában,
3430 10| hősczinczérek, amelyek fő katonai rangban vannak a bogarak
3431 12| rezzent össze, mikor a gyám a katonatisztet teljesen kiemelte a homályból.
3432 16| az udvarló eljegyezte - Katót.~Avagy talán ez jegyezte
3433 12| házasságukhoz szükséges kaucziót.~Nem, ez mégsem egészen
3434 8| nyilt szerfölött kényelmes kávéház lett a férfiak beszédtárgya:
3435 7| mint előbb, eljár a rendes kávéházába, sőt felmegy a hivatalába
3436 15| pénztárosné akarok lenni a fia kávéházában, aztán, hogy a neje szállójában
3437 15| tesz, tisztviselőt választ, kávéházi engedélyeket ád és von el.
3438 19| röstelkedett inni a lány kávéjából, a szobabérek rövid időn
3439 6| ujra a tegnap leforrázott kávét, melegiti meg a platnin
3440 9| kenyérdarabról lekapta az egyetlen kaviár-pettyet. Aztán folytatá: - Ha felesége
3441 15| talán a vén Duna titoktartó keblén akart örökre elfojtani!~
3442 16| rettentő szomorusága van.~Keblére szorította mindkét kezét,
3443 5| Pedig most már egész ragyogó keblét kitárta előttünk a város.
3444 12| fogok halni.~Azon a napon kedd volt, pénteken már kiterítve
3445 15| szempillantásig tartott kedélyének ez a villámlása, a másik
3446 4| és bizalmasan kapaszkodik kedvese karjaiba, mintha a férje
3447 7| választott: a csinosabbat és a kedvesebbet. Nem tudta maga sem, hogy
3448 19| kissé.~A tervezgetések olyan kedvesen, bátran, csaknem vakmerően
3449 4| aczélozott meg, adta vissza a kedvet az élethez. Idegen földön,
3450 2| lélekállapotban is észrevettem, hogy kedvetlenül fogadja előrehaladását.
3451 9| mosolyogva. De hirtelen rossz kedvű lett:~- De nem lehet belőle
3452 1| Mindannyiuknak különös jó kedvük támadt. Nagyokat húztak
3453 4| maradni. Oh milyen pompás kedvvel, duzzadó akarattal mentem
3454 21| örülni, ha a grófnéval együtt kegyedhez is lesz szerencsém...~Szegény
3455 2| járásbiróság börtönébe került, majd kegyelem révén valami szeretetházba.
3456 17| őt és családját különösen kegyeli az Isten, hát ő rá és családjára
3457 21| fajtáju erdei tündérek, - kegyeteknek tudom, volt ezekhez szerencséjük
3458 1| félelemnél egy sokkalta kegyetlenebb érzés kapta karmai közé.
3459 15| történt vele. Elismerem, kegyetlenség volt visszaidézni emlékezetébe
3460 12| kaczérkodásokban nagyon is sok volt a kegyetlenségből és nagyon kevés reményt
3461 12| dúsan, hangosan, pazarul, kéjben csipkékben és finom sauceokban
3462 9| közöny, vagy valami elburkolt kéjérzet volt a barna szemeikben,
3463 18| neki nem esküdtek soha - kéjesen rezdültek vissza lelkének
3464 20| világítani se tudott.~Halványan, kékes-fehéren, valami keveset világított
3465 18| lassan, mindjobban és a kékség melegedett föl violaszinre.
3466 4| tavasz, május vidámsága, kéksége, lágy világossága és éledtek
3467 19| vonatkozólag), de hiába kékült el arcza a tehetetlen akarattól,
3468 5| a tengert, igy él, jár s kél egy esztendeje legalább.~-
3469 2| Előszedegettem régi és uj keletű feldolgozatlan meséimet,
3470 19| páholynyitogatóné kollegái egy régi keletü harag miatt nem jöttek el...~
3471 18| felköltötte kis hugát:~- Dóra, kelj föl, nem tudok aludni, jerünk
3472 2| melyekről tudom, hogy nekem kellemesek, az én édes lányomra, anyámra,
3473 6| ezüst-trikóvá. Arcza is egészen kellemetesre vált; sárgás, ritka bajusza
3474 3| sem nem világos, de azért kellemetlenebb, mint a legcsikorgóbb csillagtalan
3475 17| és kész férfiak. Ilyenek kellenek az életben. Aztán a legnagyobbik.
3476 19| járhat utána. És ruházata a kelleténél egyszerűbb lett, kabátja
3477 2| te, te, - szóltam közbe kelletlenül, - mindez csak látszik,
3478 3| hozzáadják-e, lesz-e benne kellő garanczia?~Egy kissé rosszul
3479 9| páros alakok, a kik akkor kelnek fel, mikor a nap lemegy:
3480 1| csak három óra volt, hatkor kelni kell, az urak nem tartották
3481 17| kivánom, hogy jártában, keltében a vidéken és itt emlegesse,
3482 2| azt a - véletlent.~Fel sem keltem a díványról, azt mondtam,
3483 12| Munka is az, szerelemre kelteni egy friss, fiatal, életerős
3484 1| befüttette a nagy bólyai kemenczéket. Aztán a terem közepére
3485 20| falu határán az uri ház hét kéménye füstölgött hegyesen.~Hogyne
3486 13| homályos zugában és onnan kémlelte anyjának teli, szines, még
3487 17| gyomruk felett, tartanak kenetteljes előadást a pessimismus hiu
3488 21| hiába égtek és csendesen, kényelmesen nézegették magukat a fekete
3489 9| álmosan ült a modern módra kényelmetlen karosszékeken. Álmosság,
3490 7| fiú, aki egyszerre ujra kényelmetlenül érezte magát.~
3491 9| egy dominó-alakra szelt kenyérdarabról lekapta az egyetlen kaviár-pettyet.
3492 15| verekszik egy darab biztos kenyérért, egy talpalatnyi helyért.~
3493 6| vacsoráltak az eperfa alatt: kenyeret májusi vajjal és snidlinggel;
3494 2| ételét. Ugyszólván csak kenyérrel élt.~Megbüntettem mindakettőt
3495 19| kénytelenségből, egy kissé kényes szavakat használt, a mire
3496 17| gyermekek, a szegénységben is kényeskedő feleség, a tarka huzatu,
3497 3| tanuljon. A kisebbet folyton kényesztette egy darabig, de egyszerre
3498 2| kell» nem volt a közönséges kényszerek közül való, majdnem életkérdés
3499 4| tudom, csak nem tudom, hiába kényszerítem magam. A régi tekintet villog
3500 7| ismeretlen vér olyan dolgokra kényszeritené, mint apját!! Iszonyú, a
3501 4| utána kutatni. Valami titok kényszerített titokban tartani az egészet.
3502 12| mondhatatlan presszió arra kényszeríti, hogy friss bűnét bevallja
3503 19| természet csodáiról. Néha, kénytelenségből, egy kissé kényes szavakat
3504 5| fehérebb, mint a napfény apró képei a vizen.~- Az, most lehajol,
3505 18| öreg Rubin, mert dicsérte a képeit. A rajzoló igen szép ember
3506 18| volt az élet legzavarosabb képeivel. Mintha ő szeretett, ő csalódott
3507 18| érzésével. És mielőtt mindeme képek örökre elmulnának, utolsó
3508 7| erre még a jó isten sem képes!~Kevés nap választotta el
3509 17| belőle az összehasonlító képesség. Aztán a mestersége is tetszett
3510 14| kezdték. És ha a leány savanyú képet vágott a párolgó fazékra,
3511 21| és hosszu urának a vörös képét simogatta. Fogta magát,
3512 16| emlékszem, de nem tudom értelmes képpé összeállítani.~Mint ma:
3513 11| És e miatt folyton komor képpel, könyes szemmel járt körülte
3514 10| egyszerüen!~Magára a képre egész rikítóan emlékszem.
3515 19| mondani a gyermeknevelésről, képtelen volt tanítani, sőt tanulni
3516 8| kőből készült nagy méhben. Képtelenség volt föltenni, hogy ezeknek
|