000-becsu | becze-dalla | dalol-eltak | eltav-felsz | felta-gyony | gyotr-idege | ideje-kepte | kepu-komik | komiv-mari | maria-minde | mindh-ossze | oszto-rikit | riman-szine | szinh-torok | torot-verje | verke-zuzma
Rész
3517 13| fekete, karcsu, elszánt képü férfi. Fölvetette rá a szemeit
3518 17| hogy fanyar orczával a képükbe nevessen.~Akkor kellett
3519 15| fizetéssel is...~Egy városi képviselő nevét említettem neki, volt-e
3520 15| mindent «ki tud vinni», képviselőt tesz, tisztviselőt választ,
3521 7| egy pillanatig feltüzelt képzelete látta, hogy jövendőjében,
3522 17| fontosságáról, talán anélkül el sem képzelhették az életet; azonban azt biztosan
3523 4| gyermekleányt is megnövesztette a képzelődés. Egyszer az jutott eszembe,
3524 4| egészen elmerültem ezekbe a képzelődésekbe. Hogy megtudjam, ki volt
3525 13| mint a milyennek az ördögöt képzelte nyolcz vagyis inkább hét
3526 9| leheletétől is - lassan jégvirágok képződtek. Egy darabig ezeket nézte,
3527 6| van, a torkán folyton enni kér, erőltetve görbén áll, összeesik,
3528 6| férfi volnék, tudnám, nem kérdeném?~Ő nevet, a férfi elhalványodik.~-
3529 7| legutolsó időben a választás kérdése okozta neki a legtöbb gondot.
3530 2| napig nem igen felelt a kérdéseire. Egyszer azonban - éppen
3531 18| hallani s tudni akarta és kérdésekkel kinozta testvérét. Mikor
3532 1| éjjel és az urnak minden kérdésére csak egy-egy szóval feleltek.
3533 7| vesz tiszttársai előtt, mit kérdez tőlük és mit felel nekik.~
3534 16| röviden mindazokra, a miket kérdezek.~Sokat kérdeztem, sok mindenre
3535 8| görnyedő ember.~Meg akarta kérdezni, elhatározta, hogy megkérdezi.
3536 3| Aztán bátyám anyagi ügyeiről kérdezősködött: «volt-e biztositva?»~Helyeselte,
3537 6| Tardonnainé.~Aztán a politurozott kerek asztalra nézett. Egy vizitkártya-tartó
3538 15| most szédül, bocsánatot kérek, de ilyenkor nem szabad
3539 19| szállt tova. A szikrákon járó kerekek titokzatosan és alamuszi
3540 1| kápráztak, minduntalan tüzes kerekeket, halmokat, veres fákat látott.
3541 12| a mit az özvegy folyton kérelmezett, hogy állásából elmozdítsa.~
3542 4| delejes körébe jutottam. Ott kerengtem, forogtam, megbűvölve, esztelenül.
3543 3| a férj már kint feküdt a kerepesi temetőben. Mégis felment,
3544 19| Megállapította azt is, hogy a szél a kerepesi-út felől fölöttébb fúj, érezte
3545 19| hogy ott a lány annyit keres. És a levelek, a melyek
3546 3| megkérdezte, mi vagyok és mennyit keresek havonta? Aztán bátyám anyagi
3547 12| portopéja.~A gyám Heléna kérésére sem akarta kifizetni az
3548 14| horgolnia, pedig az volt a fő keresetforrásuk. A kis lány pótolta, a mennyire
3549 9| szeme is kifáradt végre a keresgélésben, egy nagy parázzsá vált
3550 2| gondolkodott, valami útat kereshetett. A fiu is megállott. De
3551 12| kupéban találkozott egy bécsi kereskedőház magyarországi utazójával,
3552 9| barkós hivatalnok. Vidéki kis kereskedők, rossz szabásu ruhákban,
3553 12| mondást: szegény apa nehéz keresményét. - Özvegy Gold Istvánné
3554 18| ráragadt a lázas sietség: mit keresnek már itt, a mikor itt már
3555 14| tőlem, meg a két diáktól kerestek. Gyenge jövedelem volt biz
3556 2| okozott, mint II. Endre keresztesháboruba induló gyerekhada.~A pandurok
3557 8| vivén elől a gyászflóros keresztet.~ ~
3558 2| tisztára királyit. Csak keresztnevet, ezt, hogy: János.~Jánosban
3559 3| nézték az utczáról bekerült keresztyén gyermekek.~A temetés népe
3560 10| azon a koron, hogy ezeket kergessük, csak a szinesek érdekeltek
3561 16| mig egyszerre kitört.~Nem kergetett el többé, és bár arczczal
3562 1| kutyát, lovat szólingatott, kergette a vizslát a vadtól «csiba
3563 11| fölakasztotta magát. A halálba kergetted, mert beteg lett, nem tudott
3564 18| fényjátéka - röpködtek, keringőztek a folyam szinén. A házak
3565 8| helyett kegyes elnézést kérjenek tőle?! A mikor földhöz ragadt
3566 17| néztek anyjukra, mintha arra kérnék: «nem, mégse bántsad a szegény
3567 10| orgonabokorral a rengeteg nagy, sürü kert. (Tavaly jártam otthon,
3568 10| aggódva néztem körül. A kertben sehol egy lélek, nagy szépségével
3569 10| Csaknem futottunk ki a kertből, a mikor kiértünk az utczára,
3570 17| az asszonynyal, a bérét kérte és a mikor ezt nem kapta
3571 8| gyarapította, egyikében ama kerteknek, melyeket az ajándékhozóktól
3572 10| emlékszem, mint illatára a kertnek. Egyszer igen jól, máskor
3573 6| Különösen a garnitura, a sárga kerületű foltokkal teli zöld ripszdiván,
3574 12| bár kezdetben egy kissé kerülgették a dolgot.~Nem igaz az, hogy
3575 17| hogy a nyomoruságuk miatt kerülöm őket. Sőt tavaly négy hónapig
3576 18| idő óta az ő szemeit is kerülte az álom. Egészen neki halványodott
3577 14| el:~- ...Aztán Párisban kerültem technikára. Elég türhető
3578 10| állottunk egymással szemben, kerültük egymás tekintetét.~Mintha
3579 18| levelet irt apjának, melyben kérve, hagyjon föl a boritallal,
3580 12| fiskálist fogadott, folyton kérvényekkel kinozta a gyámhatóságot,
3581 7| névváltoztatás iránt adott be kérvényt. Aztán új vizitkártyákat
3582 12| pörölje be az adósát. Semmi késedelem! Annak nem sok ideje van
3583 6| eperfa lombosodott, két kései almafa virágzott; a kis
3584 1| szólt Wejér Ábrám és apró, keselyüszemeiben nagy könnycseppeket morzsolt
3585 10| találkozom. Egy sovány, keserü arczu, fehér ajku asszony.
3586 14| pár köny maradt meg a mult keserüségéből. Hamar elmult, rögtön felszáradt.
3587 21| hazafutott a babáihoz.~Itten keserves zokogással borult rájok.
3588 12| várnak valakire.~A férj késett, hanem bejött egy harmadik
3589 19| akart volna fölvétetni a későbbi sorozatba és e témán barátjával
3590 4| dallamaival, a koszorúk késői virágainak közepette, a
3591 12| bölcsek szoktak.~A mama készakarva gyakran egyedül hagyta őket.
3592 20| ház kapujában megállottak, készek kimulni inkább, mint tovább
3593 6| hogy honnan szerezte. El is készitette, hallotta is magában a párbeszédet:~-
3594 14| csudálatos kitartással várta és készítette elő ezt a jövendőt. Akárhogyan
3595 1| éneket.~- Krisztina néném, a keszkenőjét! - szólt Wejér Ábrám és
3596 11| takarékpénztári könyveit, részvényeit, készpénzét. Magában bizott, de a vasszekrényben
3597 18| bábok, a kiket egy gép arra készt, hogy mozogjanak előre.
3598 8| egy szót, hiába kérdezték, késztették. Az utolsó negyedórákat
3599 3| és megcsókolta a fekete kesztyüs kezet.~De arczon nem csókolták
3600 19| hogy valami herczegnek készülő óriási vázán dolgozik, pedig
3601 19| megtud mindent. Napokig készülődött, vágyakozott, éhezett a
3602 18| hová akarod!~*~Mindketten készülődtek, de nem szóltak egymásnak
3603 19| neki finom hideg sülteket, két-háromféle ujságot, nehogy unja magát
3604 9| hogy mindig tudta: most két-két kis lépéssel oldalt vagy
3605 6| áll, összeesik, a fülei kétfelé állanak, mint egy rosszul
3606 21| kisebbik, nem nagyobb, mint egy kétforintos baba. A szinész-asszonyság
3607 6| meglátszott, hogy két szemfoga kétoldalt hiányzik és a nagy, ép fogai
3608 9| Szeretnék érte dolgozni, kétségbeejt az a gondolat, hogy most
3609 16| kék szemek hirtelen olyan kétségbeesett, prózai kifejezést váltanak.
3610 18| lehet.~És a testvér előtt is kétségbeesetten rejtegetett titokról egyszerre
3611 19| fehér nyaka el-eltünt előle, kétségbeesve állt meg, megerőltette szemeit
3612 7| eddig, az egész osztályban kétségkivül ő volt a legelegánsabb fiu,
3613 19| csak állást. Egy barátja kétszáz forintot örökölt és szépirodalmi
3614 18| éjszakától fogva az, a ki kettőjök mellett a harmadik volt:
3615 12| ki azt jelentette a másik kettőnek, hogy a kire vártak, nem
3616 5| egyedül, nem köszöntötte a kevély Palermót, nem is látta.
3617 1| a fél székely, fél oláh keveréket, kik között - csudálatraméltó -
3618 10| mert én vigyáztam nagyon. Kevesebbet játszottunk együtt, fiutársaságba
3619 19| aszfalt, de szerencsére még kevesen jártak az utczán, mehetett
3620 12| kicsit elhalványodott, egy kevéssé összerezzent, aztán kifizette
3621 7| bizonyos emberek figyelmesek kezdenek lenni rá, hallotta egyszer,
3622 6| jött a szoptatásból, már kezdeni kellett az etetést. A mellét
3623 16| is!? De ez ismeretségünk kezdetén vala. Tudniillik bár rokonok
3624 8| mi?~Szerelmes volt ebbe a kezdetleges, vidéki kőfaragó munkába,
3625 16| visszatartani a sirást, mely már kezdettől fogva csiklandozta torkát.
3626 20| kezet, hogy a kötőtű ki ne kezdje. Azzal nagy csengés, csörömpöléssel
3627 1| zöldruhás versenymesternek, hogy kezdődhetik.~Apróságokkal kezdték. Szentkereki
3628 12| VII.~Kezdődjék tehát a munka!~Munka is
3629 18| sirásban kifáradtak, olvasásba kezdtek. Ki se mozdultak többé;
3630 2| nagy ablakon által föntről kezdve lefelé egyre terjedt be
3631 20| ripsz-zsámolyt, a másik szolgálóleány kezeibe adta a kötést és az ezüst
3632 17| És összekapcsolván párnás kezeiket gyomruk felett, tartanak
3633 12| fekete s fényes még. Csak a kezein, a kiduzzadt ereken, foltokon
3634 7| Tardos Ferencz pénzt is kezelt. A mi kézi pénztárában volt,
3635 10| félelmem egyszerre elmult. Kezem egyszerre rásiklott a kis
3636 10| szerettem volna végigsimítani a kezemmel. Vagy megkérni, hogy üssön
3637 2| szomoruságát: vidám lett és kezes, mint a bárány. Olyan jól
3638 9| Haennel István egy négy kezesébe kezdett.~Egy pillanatra
3639 7| Ferencz pénzt is kezelt. A mi kézi pénztárában volt, azt zsebretette
3640 18| költözött barátnőjének hagyja. Kézimunkáit kimosta elébb, aztán szépen
3641 12| a mint a leány lehajolt kézimunkája után - megcsókolta a nyakát.~
3642 6| zöld ripszdiván, a horgolt kézimunkákkal leteritett karosszékek.
3643 10| a kis barna, ezüstgyürüs kézre:~- Tudja, mit beszélnek
3644 19| ketten és mind-mind erősebb kézszorítással váltak el egymástól. Kezdetben
3645 17| kellett fizetni, az asszony keztyüket vásárolt megint, az utazó
3646 15| visszakapja ujra és beszorítja keztyüs tenyerébe. Aztán fölugrik
3647 6| még egy divatból kiment keztyüt és egy aranypettyes kalapfátyolt.~
3648 1| állottak a halott fölött, kezükben fáklyával. Hidegek voltak,
3649 10| Mi a neved?~Megfogta a kezünket:~- Hol a pénz érte? A nevetek?~
3650 8| valamelyest már ő is ösmerte e khaoszt. Sőt az értéktelenebb tárgyakhoz,
3651 8| hangzott a kérdés a temetési khórusba.~«Kinek», kérdezte magában
3652 1| holttest fölött és énekelték khórusban a halotti éneket.~- Krisztina
3653 15| régibb, - az igazi parazol. Ki-kifeszíti egyikéjük és megállnak alatta
3654 1| volna a jól ismert vonítást, kiabált a puskája után. Virág, az
3655 8| rakonczátlan gyerek utána is kiabálta: «méh... méh!» Csudálkozva
3656 1| megfúvatta a kürtöket: «tornára!» kiabálták a huszárok, sipogta a komornyik.~
3657 15| Menekülnie kellett, utána kiabáltak-e: igy kisasszony állást nem
3658 14| megmaradjunk itten. A szobát kiadjuk ezentul is, abból megkapjuk
3659 2| reménykedni: az igazgató kiadta Budapestre egy fegyverkovácshoz
3660 13| hogy a férfi nem tudta kiállani. Lesütötte a szemeit, zavartan
3661 12| franczia drámákban azok a kiállhatatlan fiatal bölcsek szoktak.~
3662 1| engedett a kéjtől fáradságtól kiállott vendégeknek, megcsendítette
3663 11| Az asszony egy darabig kiáltott rá, aztán elhallgatott.
3664 14| Mikor fogja maga, amice, kialudni magát? - kérdém tőle tréfásan
3665 4| élvezetre vágyó Budapest kiárad az utczára. A gyönge köd
3666 2| A mi belőlük megérint: kiáradó füstjök nehéz és kellemetlen;
3667 3| a sanyargatás egy kissé kibékítette magával. Nyugodt napjai,
3668 6| át. Másnap este azonban kibékültek.~Kint vacsoráltak az eperfa
3669 17| vonzott is ez a különös ember, kiben nem volt irigység, mert
3670 11| legöregebbhez fordulva, kibicsakló hangon szólott:~- Ha tudtam
3671 3| sajátságos környezetben előttem kibővült, élt, megelevenedett a modern
3672 15| természetellenes, a mint kibugygyan keskeny homlokára és nagy,
3673 10| támadt egyszerre vidám, kicsapongó kedvem. Fogtam rögtön egy
3674 2| mint előbb, mindketten kicsaptak a Dunához. Az anya elől,
3675 1| fejéhez, ahhoz a fejhez, mely kicsiben tökéletes mása volt annak
3676 3| mondta, kiáltotta, susogta a kicsikék fülébe folyton. Azok nem
3677 21| forintos babánál. Bepólyázta, kicsinosította szépen mind a kettőt, aztán
3678 21| Egyedül a szürke szemei kicsinyek, a fekete kóczhaja rövid.~
3679 2| forró nagy szerelme: milyen kicsinyes, üres, hazudott, vagy legjobb
3680 16| kalodába teszik leányuk lábát. Kicsiség, az egész világ minden lányának
3681 14| hanem megetették valami kicsivel, jóval az öreg asszonyt.
3682 15| a levelet és darabonként kidobja az ablakon a Dunába. Mindenik
3683 2| de látom, hogy hazugság. Kidoblak, ha te is beállsz az újkori
3684 1| erőnek-erejével végére akart járni... Kidőlt mellőle mindenki, az urak
3685 12| fényes még. Csak a kezein, a kiduzzadt ereken, foltokon látszott,
3686 20| Éppen róla beszéltünk.~- Kié ez az agár?~- Az egykori
3687 3| és visszasirni az életbe. Kiégetni fejéből a szégyenletes emléket.
3688 1| ránditott egyet vállain, egészen kiegyenesedett, kigombolta mellén a bekecset,
3689 17| akkor úgy gondoltam: az apa kiegyezkedett a fiu főnökeivel és kötelezte
3690 12| a katonatisztet teljesen kiemelte a homályból. Megtudta, a
3691 3| hetei is voltak. Ilyenkor kiengedte a kis lányt az udvarra is.~
3692 15| IV.~Hazaértünk, kierőszakoltam, hogy behivjon. Bemutatott
3693 10| futottunk ki a kertből, a mikor kiértünk az utczára, Ida levette
3694 8| volt mint főpénztáros, a ki kieszközölte magánál az igazgatónál a
3695 1| durranástól kijózanodott. Kietlen csend, egy feketeség volt
3696 18| a szobába. Ha a sirásban kifáradtak, olvasásba kezdtek. Ki se
3697 10| kőszobor látszott. Egészen kifáradtunk, a mig odaértünk; szerettünk
3698 15| látja, a mint a tehertől kifáradva, le akarja azt dobni magáról.
3699 6| piros csőreiket. Elszitták, kifárasztották, csaknem megbolondították.
3700 12| tette hozzá e stereotyp kifejezéshez a megszokott mondást: szegény
3701 16| olyan kétségbeesett, prózai kifejezést váltanak. Hát nem csak azért
3702 20| Isten, milyen vérszinű, kifejezéstelen, fénytelen, öreg szemei
3703 17| e két mondásban szokott kifejezni:~«Engem nagyon szeretnek
3704 12| bukásokról beszélgetett vele. És kifejezte azt a hitét, hogy nem nagy
3705 6| gyerekek, valamelyiknek kificzamodott a karja.~Tardonnainé kábultan
3706 12| Heléna kérésére sem akarta kifizetni az összeget, sőt a mikor
3707 19| hitte el neki és mindenféle kifogások és ravaszságok segitségével
3708 3| volt, a mikorra a vén ember kifogyott a beszédből. «Nó» mondá
3709 15| édes anyja is, testvére is kifutottak a konyhából és körülvették.
3710 17| családomat,» - mondá a férfi és kigázolt a bajból, melyet minden
3711 12| volt. Az asszonyban, a mint kigondolta, nyomban megszilárdult benne.
3712 15| pillanatra - nem lehetetlen - kigyók váltak.~Kihivóan és gyülölködéssel
3713 3| egymást és nedves szemeikben kigyulladt a régi szerelem tüze. Ha
3714 16| mintha okosnak tartana. Kihasználtam ezt a gyenge pillanatát
3715 12| előtte. Mással szemben pedig kihivó vagy közönyös. Gyülöl mindenkit,
3716 15| lehetetlen - kigyók váltak.~Kihivóan és gyülölködéssel nézett
3717 11| egyszer. Régi leveleket, kihúzott sorsjegyeket és egy üveg
3718 15| szemérmetlen bátorsággal kiirva egy név, a kinél a kisasszony
3719 7| iszonyu labirintusból. Más kijárója nincs, csak egy halál -
3720 9| asztalnál.~- Alkalomszerű kijelentés! - szólott a férfi.~- Pointe,
3721 3| alá az okmányt, melyet e kijelentésére eléje terjesztettek a városi
3722 3| zavarhattam, mert morózus volt, kijelentette; hogy az egész család alszik,
3723 14| asszony nem is tudott vele kijönni, kapta magát, beadta a gazdasszonykodás
3724 9| mámorát érezte a szerelemnek, kijózanodik egyszer, csak mi nem, mi
3725 9| sohasem fogunk egymásból kijózanodni. Mindenki, a ki csak mámorát
3726 1| levegőbe.~A durranástól kijózanodott. Kietlen csend, egy feketeség
3727 6| egymástól. Minden reggel kikap ezért egy vagy kettő, néha
3728 13| étellel kinozta. Mindennap kikapott azért, mert nem reggelizett,
3729 3| És egész fanatizmusával kikelt azok ellen, a kik megszentségtelenítik
3730 21| zokogással borult rájok. Kikergette a dadát, kiüzte a megszeppent
3731 2| volt már, hogy a kun gyerek kikerüljön innen. A büntetése letelt,
3732 6| kis bütykőjüket, a szög kikezdi a talpukat, az egész lábuk
3733 17| akkor ajánlotta magát. Ágnes kikisérte a lépcsőházig s amig kint
3734 17| visszaemlékezni előttem.~Hogy kikkel járt táncziskolába. Mikor
3735 4| városból, úgy láttam, hogy kiköltözködtek innét. Másfelé nézett, a
3736 11| rossz volt a sorsa, hát kikorrigálta a sorsot, adott pénzt ujra,
3737 9| hangoztatták mindinkább, a kikről alig egy pár sor áll a zenei
3738 15| tanitónő akarok lenni a kilenczben; megnézett, kivett a zsebéből
3739 2| vad romantikája nyult ki. Kilenczéves korában fogták el először
3740 1| pisztolylyal lövöldözött arra. Kilenczszer kilőtte, tizedszerre szinte
3741 19| utczán sem volt meleg. A mint kilépett a körútra, ezt konstatálta
3742 18| elkövetkezett, azután lábujjhegyen kiléptek az utczára.~*~Kézen fogták
3743 11| asszonyt. Igaz, hogyha hagynám, kilopná a két szememet, de tudja,
3744 6| adótisztné szoknyát kap magára, kilopódzkodik, megtisztitja, megkeféli
3745 1| lövöldözött arra. Kilenczszer kilőtte, tizedszerre szinte elhibázta
3746 1| mutatta véresre mart karját, kimarjult kezét, melyen hiányzott
3747 6| nyomoruságosan és mennyire kimegy a formájából. A gyerekek
3748 12| csak olyan szigoru, sőt kiméletlen volt. Elküldte a nevelőnőjét,
3749 3| elhunyt emlékét akarták kimélni?~Kezdetben alig tudták,
3750 19| Megverje a gyereket, vagy kimenjen. Csak egy pillanatig évödött
3751 18| pedig nem igen lehetett kimenni az utczára, bár éppen uj
3752 3| a granarium előtt. Aztán kimentem az utczára megnézni, jön-e
3753 12| belefáradt a fájdalomba, kimerült az elmélyedésben. Egy kissé
3754 4| most tudná, hogyan vagyok.~Kimerülve a küzdelmekben, belefásulva
3755 7| akar hamar odaérni. Addig kimódolja, hogy tesz és vesz tiszttársai
3756 10| rám, a hogy tud. Csaknem kimondtam már, de olyan szelid, olyan
3757 20| hátrafordult:~- Apertén kimondva, azt mondta a Domoszlai
3758 18| barátnőjének hagyja. Kézimunkáit kimosta elébb, aztán szépen összekötötte
3759 15| irva az arczára: «ugyan kinálj meg, idegen fiatal ember,
3760 19| reménységben: ha egy kis tésztással kinálnák meg? De ha megkinálta a
3761 16| mondások az én egyetlen titkos kincseim! nem is árulok el belőlük
3762 8| nem csak pénzt, nem volt kincssovár ember, csak gyüjteni szeretett,
3763 9| öntől, rettegek attól, hogy kinevet, és fázom, ha szeméből fagyos
3764 7| négy hónap mulva megkapom a kinevezésem, rendes miniszteri számtiszt
3765 12| Néha egész délelőtt is kinézett rajtuk, mint a hogy vidéken
3766 19| szeretkezést hallott ki. Nyögött kinjában és a dühtől elfult, szinte
3767 6| Megegyeztek abban, hogy nem fognak kinlódni azért, hogy a suszter megélhessen.
3768 6| leander-ág, a mely már egy féléve kinlódott, hogy gyökeret eresszen
3769 12| anyjával szemben. De annak kinos vergődésén megenyhült a
3770 1| nyögte ki végre nagy kinosan.~*~Egy hajtó - havasi oláh,
3771 1| halotti mise, amelyben a nagy, kinőtt fenyvek celebráltak, a törpe,
3772 20| négy kis leánya lökdöste, kínozta, előlgetett néki. Nem is
3773 2| fogták el. Ütötték, verték, kínozták, - hiába. Ilyenkor mindig
3774 3| volt nekem, akármennyire kinoztam is magamat vele. Hiába néztem
3775 8| hazavergődni, otthon alig tudta kinyögni:~- Benedek, az ágyam!~Az
3776 5| gömbölyü karjait elébünk kinyujtja...~- Kapitány ur, ki az
3777 19| Ez a gondolat nagyobb, kinzóbb és áthatóbb hideggel járta
3778 6| és Margit volt a födelén kiöntve nickelből. Gyönyörüen festett
3779 15| szerelemről szólott. Az elejét kiolvastam a végéből, bár az sem volt
3780 18| megállott, hogy egy kissé kipihenje magát. Elengedte huga kezét
3781 9| egy gyógyszertárban. Sehol kirakat, a czimek régiek, a kapuk
3782 6| között nagynehezen rátalált a király, a királyné és a trónörökös
3783 6| nézte a szerencsétlen sorsú királyfit.~«Mily szép férfi, mily
3784 12| ha az sem segít, fel a királyhoz.~Anya és leánya egy másodrangu
3785 2| s egyszersmind tisztára királyit. Csak keresztnevet, ezt,
3786 15| várakozó lányom, mint egy királyleány. Rátartó is, az Amusant
3787 6| nagynehezen rátalált a király, a királyné és a trónörökös arczképeire.
3788 12| visszaszerezték életkedvét is. Örült a kirándulásoknak, bár sajnálta egy kissé
3789 10| jártam otthon, megnéztem: kiritkult, kicsi lett.) Husvét után
3790 2| elcsalt négy árvagyereket és Kis-Kunság valamelyik községében ütötte
3791 1| megbírta a szekeret. Jöttek a kis-páli várhoz az urak, régi czimborák.
3792 1| lakott a Perei Krisztina kisasszonya, egy húsz éves, csendes,
3793 7| otthon találta, kivéve a kisasszonyt. De a mint belépett, itt
3794 17| magyar himnusból énekelni kisebb-nagyobb részleteket. - A nagy Ágnes
3795 3| iskolából, minek tanuljon. A kisebbet folyton kényesztette egy
3796 9| Hanna, ott várnak.~- Ki kiséri el?~- Valamelyik asszony.
3797 12| gyászév elmultával tett kisérletet az özvegy a fullasztó csendnek
3798 9| mással, valami akczeptábilis kisérővel jöttem. Jól esik ez a hazugság,
3799 4| panaszkodva hív: vont maga után, kisért mindenhová, velem volt mindenütt.~
3800 19| járás nehezére esett és nem kisérte el a lányt, csak egy darabon.
3801 12| fájdalmának könyeit mind kisirta, a gyűlölet kezdett meggyülemleni
3802 7| csakugyan ott volt.~A szemei kisirva, veresek, ez talán még többet
3803 14| szólt hozzá:~- Ne sirj, te kislány, majd meglássad, milyen
3804 4| szeretőiket, cserélnék a kisütött hajú boltossegédekkel, a
3805 18| ajtajában, a földön aludt ‑ kisuhantak a lépcső erkélyére.~A nagyobbik
3806 9| Itt-ott bérkocsi állt meg s kiszállt belőle a bank monogrammos,
3807 12| kérdé a férfi, a mint kiszálltak.~- Semmi... sincs... - szólt
3808 12| kért, az pedig pontosan kiszámította, hogy haszontalanságokra
3809 19| piros száj rátapadt az ő kiszáradt, aszott ajkaira: megnyugodott
3810 7| nincs hatalom, mely a vért kiszivattyúzza ereimből. És mi biztosit
3811 2| hiába. Ilyenkor mindig kiszökött a teherpályaudvar környékére
3812 19| azt sem, a mint a festő kiszólt:~- Ki az? Ki van odakint?~
3813 9| fertelmes analysis, az előttünk kitárt élet józanságai, a könyvek
3814 14| szenvedéseiért. És csudálatos kitartással várta és készítette elő
3815 1| peczér állt az ajtóban, kitátott szájjal, felhúzott szemöldökkel,
3816 4| emlékeztem, de a mikorra kitavaszodott, már csak tekintete és annak
3817 9| szépek, aztán még egyszer kitekintett a pályára, melynek feléje
3818 1| ordítá és vak dühében szinte kitépte a fát.~Alant a völgyben
3819 3| kellett törlesztenie. Végre is kiteremtette, sőt a mikor haza hozta
3820 3| látom, hogy a földön fekszem kiteritve, holtan.~Az élettelen test,
3821 11| földi élvezetet, de roppant kiterjedt családját boldoggá, gazdaggá
3822 2| illetőségi helye nem volt kitöltve az intézet főkönyvében.
3823 7| egyedül...~Egy hirtelen kitörő, hangtalan sirás elfojtotta
3824 1| tudott már lábán állani. Kitörte a hideg, lázban volt egészen,
3825 2| Néha nagy szorgalommal, kitűnő sikerrel tanult, olykor
3826 2| fiú egy, pesti tanár fia, kitűnően nevelték, értelmi ereje
3827 1| kriptát. A vak ember arczán kiüt a verejték, fejét odaszoritja
3828 21| rájok. Kikergette a dadát, kiüzte a megszeppent hosszu embert
3829 12| gyámjától. Ez pedig rendesen kiutalványozott - egy darabig.~Egyszer aztán
3830 15| egyvágású szakáll, egyformán kivágott czipő és fekete selyem-harisnya.
3831 1| és szerette volna szemeit kivájni, mert nem tudott az meglátni
3832 19| másiknak utczai gyerekek kivájták a belsejét és házat csináltak
3833 6| muzulmánok emléke.~Tardonnainé kiválasztott egy igen diszes albumot.
3834 17| volt győződve a sáfrány kiváló fontosságáról, talán anélkül
3835 14| embernek. Egy fényes, szép, kivánatos valami, a miért érdemes
3836 12| feleség.~Este lett. Szebbnek, kivánatosabbnak látták egymást ebben a homályban,
3837 2| el szivemet, agyamat égő kiváncsiság tüzelte. Nem tudtam bevárni
3838 21| huszonegyediket - hiába kivánkozott, kért, könyörgött az - hagyta
3839 11| kissé elkomorodott:~- Nem kivánok a lányodnak rosszat, ha
3840 17| beteget - ingyen. Csak azt kivánom, hogy jártában, keltében
3841 19| csak egyszerűen jó éjszakát kivántak egymásnak, aztán - egyszer-egyszer -
3842 4| vagyok.~Csendesen jó estét kivántam, halkan, de elfogulatlanul
3843 1| csontja...~A vak ember arcza kiveresedett, a mint az apjától ötven
3844 20| csak a pipákat szeretné kiverni, azt sem szabad...~Lassan
3845 1| napról, a mikor szinészeit kiverte a házból. Nem akartak tanulni,
3846 19| elhatározta magában, hogy Esztert kiveszi, a porczellánfestő-mühelyből,
3847 18| mely nem tud, hiába akar kiveszni.) Dórika a katekétától kapott
3848 15| a kilenczben; megnézett, kivett a zsebéből valami listát,
3849 19| elsurrant mellette, előtte a kivilágított vaggon. A fehér hóban, telve
3850 9| szépen nézhetett ki igy kivilágítva kivülről is. Egy kevés dolgu
3851 4| többé a fekete kapisonból kivilágló hamvas fejecskét, de nemsokára
3852 9| vette észre, a mint a lány kivonta karjából karját.~- Akarjuk,
3853 17| legnagyobbik leány vasárnap ‑ kivonulva a konyhába - vart, még tizenegy
3854 9| nézhetett ki igy kivilágítva kivülről is. Egy kevés dolgu ur meg
3855 18| árnyékokat:~- Azt hiszem, kivülünk van még itt valaki, egy
3856 1| és a kis vadászgyereken kivűl senki.~A felső traktusban
3857 4| czipőben, fázva és éhesen kóborolva a főváros utczáin, nem egyszer
3858 5| van! Hova lett a villamos kocsiból a nép? El-kiszálltak mellőlem
3859 9| folyt az utczán, melynek kocsijárója is aszfalttal volt burkolva.
3860 9| kapuk előtt ládák, terhes kocsik, egy-egy vidéki szekér.
3861 4| És a mellettem elrobogó kocsikban is párosával ülnek. Egy
3862 3| édességet a gyermekeknek.~Elébb kocsira akart ülni, de aztán meggondolta
3863 9| A jégre! szólt a férfi a kocsisnak s az lovai közé csapva elvágtatott.
3864 21| szemei kicsinyek, a fekete kóczhaja rövid.~Egy muzsikus, egy
3865 3| ház ajtaját, meg kellett koczogtatni azt az ablakot, melyen -
3866 4| haladunk egymással és a ködön át még csak gyöngéd alakját
3867 4| nappal karácsony előtt, egy ködös, vizes estén végre elkövetkezett
3868 3| És ott az öreg virrasztó köhögése fölverte a legkisebb fiút,
3869 3| A férfi mindegyre apró kölcsönök után szaladgált, nagyra
3870 19| nekimelegedve nevettek a kölcsönös csufolódásokon, de egész
3871 9| hogy a vasút felé mennek. S kölcsönösen folytatták a vallomásokat,
3872 21| szomoru és nevettető külsőt «kölcsönzött» neki. Ez a Bibernyalakky
3873 6| könyv: Mindszenti Gedeon költeményéi.~- Egy album kéne ide! gondolta
3874 8| fölkeljen, - fel akarta költeni.~Nem volt rá szükség, fölrezzent
3875 1| mindenki. Most ezzel együtt költötték el az estebédet, szótlanul,
3876 19| Ha költözködik, nekem is költözködnöm kell. És mi lesz akkor?»
3877 18| papirosra, hogy egy Szegszárdra költözött barátnőjének hagyja. Kézimunkáit
3878 19| volt szüksége, hogy föl ne költse a leányt és igy ne szóljon
3879 12| fürdőt.~- Jobban vagyok, ne költsük a pénzt! - mondá anyjának.
3880 15| öltözve, az ünnepélyes s mégis könny és olcsó csipkediszü ruhában.
3881 1| apró, keselyüszemeiben nagy könnycseppeket morzsolt szét.~*~Hajnal
3882 15| magáról. Majd megszokja, majd könnyebb lesz, majd más lesz! Érdemes
3883 17| van. Ideadja mind, nagy könnyebbségemre van. Szeretik az üzletben
3884 14| ölelkezésükben, az összefolyt könnyeikben.~Ez az egy pár köny maradt
3885 8| tőkét, melyet szélhámosok könnyelmüen pazarolnak. Nem törődött
3886 3| önmaga keresett fel; mintha könnyített volna valamit bünén.~Ez
3887 2| Valamelyik délután még könyekre is fakadt, mert nem akarta
3888 19| arczát arczához szorította, könyét könyüivel vegyítette.~-
3889 4| lássa a szemembe tóduló könynyeket. Olyan jó így behunyott
3890 9| nekem nincs semmi kedvem könyörögni, ha javamra is válna. Ön
3891 12| haszonleső anyát, vádolta magát könyörtelenül; gúnynyal szólt a szegény
3892 19| benne:~- Olyan nehéz ez... könyörüljön rajtam.~A festő elvesztette
3893 18| elöntse lelkét a fájdalom, könyü.~Egymás nyakába borultak
3894 19| arczához szorította, könyét könyüivel vegyítette.~- Elmenni, igen,
3895 3| összegről szóló takarékpénztári könyvecskét is elvitte a polgármesteri
3896 11| tartván takarékpénztári könyveit, részvényeit, készpénzét.
3897 9| viselték magukat, a hogy a könyvekben szokás. Csak az egyik lány
3898 12| életerős leányt, a kinek a könyveken s a cselédeken kivül még
3899 10| selyem-ruhákat vásárlok neki; - könyveket, olyanokat, a milyeneket
3900 13| és tanácsért mindenféle könyvekhez fordult. Talált egy franczia
3901 13| fordult. Talált egy franczia könyvre, ebben anya és leány egy
3902 17| könyv!» Ez neki egy egész könyvtár volt, a minthogy minden,
3903 17| megdöbbent, elhallgatott, a könyvvel játszó kis gyermekek ijedten
3904 19| leterítve az asszonyság és a köpenyeg piros posztójának reflexe
3905 8| poetikus hasonlattal, a köpük világából.~Elhallgattatott
3906 21| szoptatni. Vendéglőben, baráti körben vacsorálni - soha! Csak
3907 4| mindenről. Egy asszony delejes körébe jutottam. Ott kerengtem,
3908 21| otthon, becses családja körében.~A szinész-asszonyság pukkedlit
3909 1| szakitott a Szentkereki körméből. Perei Krisztina deakulum
3910 2| kiszökött a teherpályaudvar környékére az árúraktárak közé, leginkább
3911 15| Amusant eleven alakjai hiába környékezik és bár szemmelláthatólag
3912 3| szobában, a zord és sajátságos környezetben előttem kibővült, élt, megelevenedett
3913 4| ezt a melegséget. Sötét környezetemben minduntalan megjelent a
3914 1| mell párolgott, tüzelt, mig környöskörűl dér feküdt az avaron, a
3915 12| keltett, de az illetékes körök nem vették figyelembe, vagy
3916 20| Egy másik szobán vezetett körösztül.~Egy ágyos házon, hol lámpa
3917 17| A fiu ellen a rendőrségi körözést pedig megszüntették még
3918 2| koponyák!~- Alakra; alma vagy körte?~- Katlan, melyben izzó
3919 4| kocsi alóla, a környezet körüle, az útcza, a lég, a világ
3920 20| minden okoskodás nélkül körülkaffogott és mondta ilyen szóval: «
3921 2| egy tacskó Hamlet?~- A körülményekben van némi érdek. A fiú egy,
3922 19| a ki bánt!~Egybevetve a körülményeket, nem tartotta helyesnek,
3923 2| Lassan vontatva, haszontalan körülményességgel. Hideg borzalom fogta el
3924 10| és, harmatos orgonaágat. Körülnézek, nem lát-e valaki? Aztán
3925 1| nyomot?~A gyerek elszaladt körülnézni, majdnem egy negyedóráig
3926 4| magamat, először életemben. Körülnéztem, nem hallotta-e valaki?~
3927 18| nagyon halkan, pedig nem volt körülöttük senki. A kisebbik izgatottan
3928 20| haladunk. Egyforma volt körülöttünk minden. A fa, melyet elhagytunk,
3929 11| képpel, könyes szemmel járt körülte az asszony, pedig vignak,
3930 7| maga véres nyomoktól van körülvéve, véres nyomok visznek nászágyához
3931 19| meleg. A mint kilépett a körútra, ezt konstatálta is azonnal.
3932 19| testecskéjét vékony arany kösöntyük, ragyogó, bántó, ezüstös
3933 12| a dolgot. Az irásbelileg kössön le neki bizonyos összeget,
3934 3| valaha szeretett.~Nem is köszöntek egymásnak, némán szorítottak
3935 10| féltem hirtelen, bátran köszönteni:~- Laudetur Jesus Christus!~
3936 7| arra gondolt, hogy legelső kötelessége: megölni az apját. De azt
3937 10| tisztában voltunk vele. Ő tudta kötelességeit, nem is állott szóba más
3938 10| se látom többé. És, hogy kötelességem cselekedni végre...~Hogyan
3939 3| ember volt». Valami babonás kötelességérzet parancsolta neki, hogy ezt
3940 7| lágyság, csupa sziv, csupa kötelességtudás volt, ugy, hogy a leány
3941 12| javasasszonyt s egy darab kötelet ásatott el a gyám küszöbe
3942 17| kiegyezkedett a fiu főnökeivel és kötelezte magát részletekben törleszteni
3943 8| elébe bognárok, csizmadiák, kötélverők: elhallgattatta őket egy
3944 7| karonfogvást az utczán, az nem köti hozzá életét.~A katasztrófa
3945 3| a halált, mert üzlettel kötik össze.~- Az Isten - mondá -
3946 18| egyik végét a maga kezére kötötte, a másikat a huga csuklójára.
3947 3| aztán vásárolt valami olcsó kötőgépet, azon dolgozott naphosszant
3948 20| megóvják a kezet, hogy a kötőtű ki ne kezdje. Azzal nagy
3949 1| megvadult ménre maga, de hiába köttette magát a lóhoz, mint egy
3950 3| felül rátalált a biztositási kötvényre.~A kötvény ötvenezer forintról
3951 3| Az özvegy magához vette a kötvényt és maga ment fel a fővárosba
3952 13| aszufüvet és a nagy, éles köveket is. Föl-fölsikoltott álmában,
3953 21| szomoru férfiu. Halványak és kövérek, házasok és gazdagok mind.
3954 1| csak ettek volna, olyan kövérekké lettek, mint egy hörcsög...~-
3955 4| vízparton, aztán a fehér, köves úton egy kocsi... egy fej,
3956 7| bennem és melyik pillanatban követeli ádáz jogait?!»~Ha egy pillanatban
3957 12| Gold Istvánné hangos szóval követelte azt: szembeszállt vele,
3958 9| jut ez a gondolat, azonnal követi egy másik.~- Tudom. Az,
3959 19| teltek és még forróbb napok következének. Egymás mellére akartak
3960 7| a «dolog» reá vonatkozó következéseit.~Logikáját egy pokoli, gyilkoló
3961 12| Ott tört németséggel a következőket mondta az orvostanárnak:~-
3962 12| az emberek, ha gazságot követnek el, azt brutálisan cselekszik
3963 4| titkon, édesen.~A temetést követő napokon egészen elmerültem
3964 2| el nem tévesztve, folyton követte. És az, mintha csak érezte
3965 7| látta a vérnyomokat, amelyek követték át az ujvilágba is...~ ~
3966 10| csakugyan valami rossz dolgot követtünk volna el!~*~Az orgona-koszoru
3967 9| fivére játékát; az egyik közbekiáltott olaszul - bár nem volt Italia
3968 10| esküt esküdtem egykor. Semmi köze ahhoz ennek.~Oh tudom, hogy
3969 19| az ujságokba is irhatna közegésségügyi és psichiatriai czikkeket,
3970 4| De a spleenes napok mind közelebb estek egymáshoz. Különösen
3971 17| elhinni, felfogni nem tudta, közeledék a végekhez. Az ételt látni
3972 20| zuzmarás, mint az, a melyhez közeledtünk.~Az árkok egyenlők az uttal,
3973 4| a mint a menet közvetlen közelembe ért és a krizantinnal elborított
3974 7| ha nem fél az utczától, közellététől a leánynak. A térről - a
3975 18| harmadik volt: nem tágított közelükből. A nagyobbik látta is már,
3976 1| kemenczéket. Aztán a terem közepére állva, biztatta a gyerek
3977 15| valamennyi - frizurájuk a század közepéről való, parazoljuk még régibb, -
3978 1| lovardába. Ott letették a középre, az ur viaszgyertyákat állíttatott
3979 9| szerethették volna egymást. A lány középtermetü, majdnem telt idomú, bájosan
3980 8| Csak egyszer a nagy tavaszi közgyülés után. Egész nap beszélt,
3981 15| évekre biztosítva, letéve közjegyzőnél... Egy kis tea néha, este,
3982 9| a kire ad valamit.~Kis közökbe tértek, a lány előtt félig
3983 11| Légy irgalmas!~- Semmi közöm a lányodhoz. Nekem családom
3984 10| irántam ő is, én is egészen közömbös. Pedig soha senkit sem szerettem
3985 21| mikor ott künn tombolt a közönség, kezdődött az uj felvonás,
3986 4| zajosabbak voltak, mint közönségesen. Aztán hét óra felé járhatott
3987 9| vált előtte az egész jég közönségestől együtt. Le kellett róla
3988 21| szép és szerelmes, a nagy közönségnek pedig: kicsiny és csillogó,
3989 9| karosszékeken. Álmosság, unalom, közöny, vagy valami elburkolt kéjérzet
3990 8| elvonta, visszaháruljon a közre. Nem, ezért nem tette, bizonynyal.
3991 2| fel tanyáját. A dohányos községben annak törvényei szerint
3992 19| születési bizonyítványát, irt is községe papjának, de az bélyegre
3993 2| és Kis-Kunság valamelyik községében ütötte fel tanyáját. A dohányos
3994 2| a kufferomban, az irások közt, felül. Mégis talán elmondom.~
3995 3| hasonlóság, mely bátyám és köztem az életben is nagy volt,
3996 16| szerette volna?~Hisz erről köztudomásu, hogy az édes anyjának kurizál.~
3997 16| ami ezután fejlődött ki köztünk, emberi lénynek fogalma
3998 9| arczú cselédet, a ki egy köztűzérrel beszélt. A katona fázott,
3999 15| vagyok azt hinni, hogy mi közülünk valakiért...!~De csak egy
4000 8| ragadt szegények, zsellérek, kofák hozták neki a lakására a
4001 8| ebbe a kezdetleges, vidéki kőfaragó munkába, mely legkedvesebb
4002 11| sorsjegyeket és egy üveg kognacot találtak benne. Az öreg
4003 12| tett-vett, adott uzsonnákat, kokettirozott is egy kicsit, egyszer-egyszer
4004 6| krajczárokat, a konyhapénzből koldul, hogy szivart vehessen!
4005 3| eladogatott mindent. Végre koldulni kezdett...~
4006 1| fenyvek celebráltak, a törpe, koldus, kopott kis fák ministráltak. -
4007 3| meg az árvák ne legyenek koldusok. Az bűn, nem bizni a Bizodalomban.~
4008 19| megboldogult páholynyitogatóné kollegái egy régi keletü harag miatt
4009 19| gondolkodott ugyan, mint minden kollégája, de azért egy cseppet sem
4010 19| éhenkórász, napnál ebédelő kollégák között elsétált egy órát,
4011 2| ki a vasúthoz, áttettek a kolozsvári javítóhoz, aligazgatónak.~
4012 1| Perei Krisztinát is elküldte Kolozsvárra, szinházba, mint ilyenkor
4013 8| palota homlokzatán a nagy kőméhnek is kezdett befelé mohosodni
4014 8| beszélt mindent, a nagy kőméhről, fent a palotán. Hogy «olyan
4015 4| mesterlegényektől idomtalan és komikus szeretőiket, cserélnék a
4016 6| magának a csizmának oly komikusan hunczfut arcza van, a torkán
|