000-becsu | becze-dalla | dalol-eltak | eltav-felsz | felta-gyony | gyotr-idege | ideje-kepte | kepu-komik | komiv-mari | maria-minde | mindh-ossze | oszto-rikit | riman-szine | szinh-torok | torot-verje | verke-zuzma
Rész
4017 19| most már mindennap eljár Kőmiveshez, ámbár baját nem találta
4018 19| műhelyt. Vakmerően megcsalta Kőmivest, nem tudatta vele azt sem,
4019 1| potyogtak lefelé az ereszről, a komondorok behúzódtak a szinekbe. Nem
4020 9| szólt egy fiatal hölgy, a ki konczert-ruhában volt.~Nem volt szükség erre
4021 1| gyülésén szonika föl akarták konczolni. Egyedül ő, a hét éves gyerek
4022 17| hitt.~«Rendkivüli eset!» - konstatálták az orvosok.~Fiala ur nem
4023 19| szatócsnál a hideg ételek kontója nagyon fölugrott, de azért
4024 9| Talán egy határozottabb kontur, a mit az önállóság érzése,
4025 2| megvizsgálja az igazgató, ha a konyhakertészet után ideje marad. A rossz
4026 14| hazatérve átsurrantam a konyhán, de ébren volt, a könyv
4027 11| békén hagy. Legfeljebb a konyhapénz felét teszi zsebre és alig
4028 6| kunyorál krajczárokat, a konyhapénzből koldul, hogy szivart vehessen!
4029 9| lenne oka panaszkodni a konyhára.~- És ha rossz is volna,
4030 16| legfőbb gondom az, hogy konzerváljam lelkemben régi alakját,
4031 7| ezt a lassú, vigyázatos kopácsolást. Hiába vette körül az Oczeán
4032 13| kedvesnek látta. Még a kopaszodás vidám homloka fölött, az
4033 19| szoknyái lógtak még a fogason. Kopogtatott egy fiatal hölgy, a gyakorlati
4034 2| alkati eltérés, de milyen koponyák!~- Alakra; alma vagy körte?~-
4035 4| krizantinnal elborított koporsó mögött megpillantottam a
4036 3| csak most fürészelték a koporsót az egyletbeli szolgák. A
4037 20| nyomban segitett csirkét koppasztani, én meg leültem a sárga
4038 1| kettő.~... Megindultak a Korabgyia felé. A hátsó ajtón mentek
4039 1| reája lőnie.~- Majd benn a Korabgyiában! - szólt Wejér Ábrám egészen
4040 1| menjünk.~- Neki egyenesen a Korabgyiának. A bánya felé, a forráson
4041 19| teremtett volna az isten! Milyen korán kezdődtek! Négykor már nem
4042 10| egyszerre telerajzották egyrészt koravén, másrészt meg gyermekinél
4043 1| Közöttük Wejér Ábrám lovagló korbácscsal ingerelte egymásra a két
4044 18| odamaradt és valamelyik korcsmából küldött nekik haza élelemre
4045 7| egy hétig. Kis külvárosi korcsmákban, egész napon át. Látta,
4046 9| asszony. A Helénnél van korcsolya, jönnie kell.~- Hat óra
4047 9| ligetbe, hanem nem ment le a korcsolyázók közé. A pavillon ablakából
4048 9| pavillon ablakából nézte a korcsolyázókat, a temérdek hölgy-alak között
4049 9| közönyös tekintettel, egyedül korcsolyázott a lány.~ ~
4050 3| urak. Beleegyezett hogy kórházat építsenek a pénzből; «jó
4051 5| mit csinál a hajón?~- A korláthoz támaszkodik és nézi a tengert,
4052 5| Nápoly alatt. A fedélzet korlátján kihajolva nézték a tengert
4053 5| asszony, ott a fedélzeten, a korláton kihajolva, nem nézi a várost
4054 5| De ott állott a hajón, a korlátra hajolva, egyedül, nem köszöntötte
4055 2| aranyragyogású világosság és koromsötét hálófülkék. Gyermek és bűn.~-
4056 10| már mind a ketten azon a koron, hogy ezeket kergessük,
4057 1| mellé és vizsgálgatta a fák koronáit.~Ábrám kezébe fogta fegyverét
4058 19| gyakorlati szinésziskola egy koros növendéke, a ki elszerződött
4059 3| volt hat éves még és erre a korra is éretlen, satnya.~Nagyon
4060 9| nekünk. Ugy hívják őket: korszakalkotó filozófusok.~- Gazok! -
4061 11| mint életének egy jövendő korszakáról.~- Várj - mondá - el fogod
4062 4| szeretetteljes, mintha egész kicsiny korunkban együtt játszottunk volna
4063 1| rengeteg megmozdult, a halotti kórus fölött diadalmaskodott az
4064 21| nagykereskedők és bankárok kórusa:~- Gyer velünk asszonyka,
4065 12| asszony. A szeme, mint a kőszén, oly fekete s fényes még.
4066 4| ákáczok alatt és éjjel a régi kőszentek talapzatára ülve, belemerültem
4067 10| arra, a merre egy fehér kőszobor látszott. Egészen kifáradtunk,
4068 4| temetési ének dallamaival, a koszorúk késői virágainak közepette,
4069 17| és hitte, hogy:~A legjobb koszt a világon az övék.~Nekik
4070 19| Elvitték a pamutbársony kosztümeket, el a hermelinköpenyt is
4071 15| asszonyság, a konyhában kotyvasztott valamit, egy tizenegy éves
4072 11| család minden tagjának. Egy krajczárért bebujt az ágy alá, krajczároskodott
4073 3| ugy határozta, hogy az egy krajczárig leányáé legyen. A holmikat
4074 6| férjétől? Az tőle kunyorál krajczárokat, a konyhapénzből koldul,
4075 6| melegiti meg a platnin a krajczáros száraz zsemlyéket.~Négy
4076 11| krajczárért bebujt az ágy alá, krajczároskodott a világban, nem bánta, ha
4077 2| megtetszett nekem ez a szép, kreolszínű, választékos modorú úri
4078 1| szemöldökkel, fehéren, mint a kréta. Valamit akart mondani,
4079 1| aranyszögek ebben az óriási kriptában, holott örökös szomoru zsolozsmákat,
4080 1| végtelen, a visszhangos kriptát. A vak ember arczán kiüt
4081 17| erről, se másról beszélni, Kristófnak hivták s csakugyan úgy viselte
4082 17| is látom néha a hallgatag Kristófot; katona, már számvivő őrmester
4083 4| közvetlen közelembe ért és a krizantinnal elborított koporsó mögött
4084 19| Esténként főztek - Kőmives krumplit hámozott - egy-egy kaczagás
4085 3| jött... És ezt a levelet küldék ide tegnap, talán fontos.»~
4086 8| megkenné vagy egyszer, a ki küldene neki egy tál levest. Aztán
4087 17| Néha ötszáz forintot is küldenek vele a postára.~
4088 2| Az apa mégis oda szeretné küldeni. Megesküdött: nem fogja
4089 2| tizennegyedik évét, tehát nem küldhető se fegyházba, se bitóra.
4090 14| volt, rajzoltam ácsoknak. Küldhettem haza egy-egy kis pénzt Izának. (
4091 8| állott, hogy szidta az olcsó külföldi tőkét, melyet szélhámosok
4092 18| munka után lement Aradra. Külföldre utazott aztán, onnan irt
4093 8| fiatal volt. Most már ebben különbözött a sárga kis bogaraitól,
4094 19| különböző időben járnak haza, különféle illatszerrel élnek és külön-külön
4095 18| neki halványodott és minden különösebb ok nélkül, lelki állapota
4096 12| javára, végrendelkező egy külső városi kis házat hagyományozott.
4097 3| észre tudtam venni egy pár külsőséget. Valamelyik kis leány babája
4098 21| igen szomoru és nevettető külsőt «kölcsönzött» neki. Ez a
4099 7| Bujkált egy hétig. Kis külvárosi korcsmákban, egész napon
4100 3| van! Gyalog indult neki a külvárosnak.~Sehol sem találkozott semmi
4101 19| csalásáról.~Apránként leszokott a külvilággal való érintkezésről, - otthagyta
4102 6| zenét a káptalani tisztek. Künt zajongtak a gyerekek, valamelyiknek
4103 1| erdő avarján. Szólott a kürt, csaholtak a kutyák, a lovak
4104 1| harangját, megfúvatta a kürtöket: «tornára!» kiabálták a
4105 1| Lazariniját és jelt adott a kürtösöknek.~Megindultak lefelé a ritkás
4106 1| helyeket... az első igazi kürtszó remegtette meg a szeptemberi
4107 12| kötelet ásatott el a gyám küszöbe alá. Az még sem akart meghalni;
4108 19| megmozdulni.~Egyszer, iszonyú küzdelem után, elszakította e lánczot,
4109 4| élve, az élettel való nehéz küzdelemben, dolgozva a mindennapi vágyak
4110 19| passziv életre adta magát. Küzdései most már csak arra terjedtek,
4111 17| az élet csupa nyomor és küzködés, szerencsétlenség, kinlódás,
4112 19| is, nem volt ereje többé küzködni és megfogadta, hogy együtt
4113 2| jogerős itéletet. Ott van a kufferomban, az irások közt, felül.
4114 14| beadta a gazdasszonykodás kulcsát - meghalt.~A kis Iza nem
4115 8| a művészet az ő számára: kulminált egy kőből készült nagy méhben.
4116 2| azt nem tudta senki. Sem a Kunság, sem az egész ország nem
4117 6| kitől? A férjétől? Az tőle kunyorál krajczárokat, a konyhapénzből
4118 6| is. És nekem agyon kell kunyorálni magamat, a mig egy pár krajczárt
4119 1| bírt többé vele, ihatta kupástól, nem érezte meg.~Tél jött.
4120 3| fel a fővárosba a pénzért.~Kupé ablakában ülve, tavaszszal,
4121 16| köztudomásu, hogy az édes anyjának kurizál.~
4122 7| rendes szokása szerint, kurizálni ment és azok otthon is voltak
4123 15| volt teljes, megszakadt, kúsza szavak és befejezetlen mondatok: «
4124 1| nehezebb út most következék. Kúszniok, mászniok, kapaszkodniok
4125 4| erre, de nem mertem utána kutatni. Valami titok kényszerített
4126 18| mint egy lopáson kapott kutya.~Ilyenkor néha két napig
4127 1| Szólott a kürt, csaholtak a kutyák, a lovak nyerítettek alant.~
4128 17| invitált, menjek be majd kvaterkázni. De nem hozatott, mert a
4129 8| ellenére borral is élt és az a lábába ment, úgy érezte. Alig tudott
4130 2| gorombáskodjál, tedd arrább a lábad, adj egy kis helyet.~
4131 12| sajnálkozott: a szemei is könybe lábadtak. Talán a mások sorsán? Avagy
4132 18| kisebbik leány leült nénje lábaihoz, a folyosó márványára és
4133 6| karosszékben, maga alá húzva lábait; olvasott. Egyszer‑egyszer
4134 1| A gyerek alig tudott már lábán állani. Kitörte a hideg,
4135 16| kalodába teszik leányuk lábát. Kicsiség, az egész világ
4136 21| dobbantott egyet a kicsiny lábával. De nem szólt, de hallgatott
4137 10| elszorult, a szemem könybe lábbadt és a kis lány önfeledten,
4138 7| vezethetik ki ebből az iszonyu labirintusból. Más kijárója nincs, csak
4139 18| ideje elkövetkezett, azután lábujjhegyen kiléptek az utczára.~*~Kézen
4140 9| czimek régiek, a kapuk előtt ládák, terhes kocsik, egy-egy
4141 7| összes tételeinek. Csupa lágyság, csupa sziv, csupa kötelességtudás
4142 3| az volt, hogy hotelbeli lakásán főbe lőtte magát.~Miért?
4143 3| a házmesterhez, hogy egy lakásczímet megtudjon.~A mit kivánt,
4144 19| neki ennyit mondani:~- A lakást ne adják föl... azért együtt
4145 17| van a fővárosban a legjobb lakásuk.~Az ő gyermekeik a legjobbak,
4146 3| házmester megmondta, hol lakik az az orvosnövendék a ki
4147 20| nincs vigasság e házban, mi lakjuk csak ketten, két bús özvegy
4148 21| felvonás, nem sirt, hogy a lakmározásnak egyszerre vége szakadt;
4149 19| gyermeke van, valami falun laknak, mondják, hogy meghalt,
4150 1| lélekzettek. Előbb jól kellett lakniok ezzel az élettel itt, csak
4151 14| Bizony ez nem valami kitünő lakoma, hanem majd - holnap!~Elkerültem
4152 17| esküvőre s az esküvő után a lakomára elmentem.~Az ebédnél az
4153 20| a fiának és most együtt lakunk, együtt fogunk maradni mindörökre.~
4154 20| körösztül.~Egy ágyos házon, hol lámpa égett az éjjeli szekrényen,
4155 21| ügyelő is, a szufitták is, a lámpák is, a szinpadhoz támasztott
4156 1| lovardában. Meggyujtatta a lámpákat, befüttette a nagy bólyai
4157 3| kupéban mindenki aludt, a lámpás fekete fátyollal volt behúzva.
4158 19| érezte arczán és látta a lámpásokon, melyeknek lángja ingerülten,
4159 13| mint estenként elhuzódva a lámpástól, megbujt az ebédlő homályos
4160 19| valami bűvös szóval az ágyhoz lánczolta volna, nem tudott megmozdulni.~
4161 19| küzdelem után, elszakította e lánczot, magára kapta ruháját és
4162 3| égtek csendesen, mozdulatlan lánggal.~Nem szégyellem bevallani,
4163 19| a lámpásokon, melyeknek lángja ingerülten, de szabályosan
4164 9| vagy talán a nyugodtabb, a lányábrándok nélkül való álom ad meg.~
4165 7| valósággal beleszeretett ebbe a lányba. Előbb ezzel is csak csendes
4166 12| rendszerint szelid, majdnem lanyha szemei szikráztak.~A férfi
4167 11| aztán boldog lehetsz a lányoddal.~- Összetörök addig, a leányomat
4168 11| irgalmas!~- Semmi közöm a lányodhoz. Nekem családom van, azokról
4169 2| nekem kellemesek, az én édes lányomra, anyámra, egy regényre,
4170 7| ahol eddig járt, kivéve a lányos-házakat. Önérzetesebb és büszkébb
4171 4| még rám?~- A kis gyászoló lányra -~- A jó mama temetésén...~-
4172 10| is tudni, három fiatalabb lánytestvére volt, nagyok és erősek,
4173 15| szerencsétleneket én is. Protegáljam a lányukat?~A számtiszt nagy nehezen
4174 17| Igen és pedig belől a lapban.~- Jegyeket nem is nyomat
4175 13| idegen szóval.~Az asztal lapján violaszin tintacsepp. Nem-e
4176 19| psichiatriai czikkeket, a lapok most már fizetnek!~Ennyi
4177 2| többre vinni eldobott első lapoknál, a melyek legtöbbén csak
4178 6| irnok, Búl Emil nevű, ez laposakat pillantott rá, különösen
4179 5| előttünk a város. Lázzal, lármával, mohósággal mindannyian
4180 19| tőlem azért lehet apácza.~- Lássam a vállát, háttal egy kissé.
4181 3| asszony, azután szólt:~- Lássuk, miből fogunk megélni!~Végig
4182 19| gyöngyházból készült elegáns kis látcsőt és odaadta anyjának. Az
4183 15| gyönyörüsége telik abban, ha láthatja mint forr, fő, buzog a szerencsétlenség,
4184 4| gyönyört, ha a szememmel láthatom azokat az élőket, a kik
4185 9| utcza sarkára s ott már láthattak valamit a főváros estjéből.
4186 2| függönyös ágyamhoz; a honnan láthattam őt és az egész családot
4187 14| neveztem el ezen a rövid latin néven, a mi a szavajárása
4188 14| kérdém tőle tréfásan latinul.~Azt felelte:~- Cras ! (
4189 11| fiai, sirva fogadta őket:~- Látjátok, a nyomorult lánya mit tett
4190 16| gyerek, hátha ez a lány látna? Csudálatos, mi férfiak
4191 9| kevés, ha a maga szivét látnák.~- Igaz. Pedig szeretném,
4192 1| mint közeledik feléje, már látnia is kellene, már biztosan
4193 1| leghíresebb bécsi szemorvost. A látó idegei sorvadtak el tökéletesen
4194 21| módosan:~- Az összes polgári látogatási időkben otthon vagyok méltóságod
4195 3| bontotta, visszaküldte. A látogatók elől bezárkózott. A gyermekeket
4196 19| mely túl lát az emberi látóhatárokon, ajkáról azonban még ugyanolyan
4197 2| rámborúl, elfogja az én látóhatáromat, alakul, mozog körülöttem,
4198 3| életem és alakommal: eltünik látóhatáromról, nincsen többé. Úgy vélem,
4199 18| onnan hangzik.~Mind eme látomások csak egy-két napig tartottak.
4200 1| akasztotta vállára:~- Nem látsz valami nyomot?~A gyerek
4201 8| tudakozódott, arról beszélt:~- No, látta-e? Mit mond hozzá, mi?~Szerelmes
4202 17| lesz. Nézzed azt a leányt, láttál már szebbet? az férjhez
4203 5| rejtelmes alakja-e, csakugyan láttam-e valaha?~De ott állott a
4204 6| A kabátja szétválik és láttatni engedi kiült furulya-nadrágját.~«
4205 3| meghalok, te és a gyerekek nem láttok többet szükséget. Akárhogyan
4206 16| vagyunk, csak nagy későre láttuk egymást, amikor ő már tizenhét
4207 10| hirtelen, bátran köszönteni:~- Laudetur Jesus Christus!~Még álmában
4208 1| szorította egycsövű Lazaro Lazariniját és jelt adott a kürtösöknek.~
4209 1| kihozta neki a híres Lazaro Lazarinit.~- Tessék!~Ábrám gróf leejtette
4210 1| fegyver-szálából hozzad ki a Lazarinomat, vadászkést is hozz, magadnak
4211 2| vizes volt ajka helyén; lázasnak kellett lennie.~A fiu nagy
4212 1| állani. Kitörte a hideg, lázban volt egészen, szeretett
4213 1| pólyáztatni, beczéztetni, mint lázbeteg kis lány. Egész estén át
4214 10| különös fejemmel, az örök lázra örökké hajlandó szivemmel.~
4215 3| tárgy állott volna. És édes lázukat egy-egy pillanatra hideg
4216 5| kitárta előttünk a város. Lázzal, lármával, mohósággal mindannyian
4217 3| hogy az egy krajczárig leányáé legyen. A holmikat adogatta
4218 11| nem szabad nyulnia. Épp a leányáért. Szent és sérthetetlennek
4219 12| új vállfűzőt akart venni, leányához kellett fordulni.~Helén
4220 11| meg fogja mérgezni.~Férjes leányai hazajöttek sátoros ünnepekre
4221 20| életerejét átplántálta a kis leányaira, ó maga számára csak az
4222 15| restelkedés nélkül rátámadt leányára:~- No, szerencsével jártál?
4223 11| fösvénykedett ő a negyedik feleség leányával szemben sem. Adott annak
4224 14| asszonyból és egy igen fiatal leányból. Ezek adták ki bérbe a konyha
4225 19| mint ezé a tizenhétéves leányé.~Kőmivesnek erős akaratra
4226 18| nagyon szerették a négy éves leánygyermeket, de különösen a nagyobbik.
4227 14| elől az egyedül álló kis leánykát és a «Holnap»-ot. Nem láttam
4228 14| Cras csak néha pörölt a leánykával, de most olyan különösen
4229 7| mintha mondanák: «bolond ez?» Leánykérésről beszél most, mikor az újságok
4230 14| ismerősömhöz. Nem jönne el velem leánynézőbe?~- Nagy örömmel. Mindjárt,
4231 13| Nagy furfanggal, idősebb leányoktól akart megtudni némi dolgokat.
4232 11| lányoddal.~- Összetörök addig, a leányomat a nyomorult férfiak elrontják,
4233 12| forint - értékben hagyom leányomnak, Helénának. Magam szereztem,
4234 16| bolondok, mert kalodába teszik leányuk lábát. Kicsiség, az egész
4235 7| bátor és erős lány volt ez, lebirta könyeit és folytatá:~- Mindenek
4236 1| Egyszer-egyszer, a mikor Péter lebukott és nagyokat nyögött, nevetett
4237 3| szemeit, de egy pillanat mulva lecsukta ujra.~Még a gyermekek szobáján
4238 3| álmos is volt, mert alighogy ledőlt a hotel divánjára: elaludt.
4239 1| Lazarinit.~- Tessék!~Ábrám gróf leejtette kezéből a fegyvert és ráordított
4240 13| ez volt: a leány karjait leeresztve, a sirást leküzdve magában,
4241 5| vizen.~- Az, most lehajol, leesik, a hullámmal csókolódzik
4242 2| indult a fővárosnak. A lábai lefagytak, a füle megfagyott, alig
4243 13| kis leány torkát fájtatta, lefektették, otthon hagyták. Alig mentek
4244 11| meggyujtotta a lámpát, lefeküdt.~Reggel tréfásan szólította
4245 6| az éjjelt. A gyerekek már lefeküdtek, részben aludtak is, részben
4246 2| ugyanaz.~Aludjunk inkább.~Lefeküdtem a diványra, este lett; behunytam
4247 18| beszélgettek a homályban.~Lefeküdve a földre, egymással szemben;
4248 6| munkához, önti le ujra a tegnap leforrázott kávét, melegiti meg a platnin
4249 18| kissé: becsukták az ajtót, lefüggönyözték az ablakokat és éjjelt csinálva
4250 4| környezet körüle, az útcza, a lég, a világ eltünt. Csak nézését
4251 18| arczképek, közös birtokuk, legbecsesebb tárgyuk: az asztalhoz támasztott
4252 11| hidd meg nekem, én volnék a legboldogabb, ha elpusztult volna két
4253 7| kitört:~- Talán végre is legcélszerübb volna, ha nem mutatná most
4254 7| valami rosszat, ha csak a legcsekélyeb hibát is. Hátrálékom nincs.
4255 3| azért kellemetlenebb, mint a legcsikorgóbb csillagtalan deczemberi
4256 7| a legszebb, a legjobb, a legédesebb lány várja is. Megváltoztatni
4257 7| osztályban kétségkivül ő volt a legelegánsabb fiu, szemet szúrt a miniszternek
4258 19| el!~Most ölelkeztek össze legelőször. A lány karjait a búcsuzó
4259 1| az első, a legnemesebb, a legerősebb, melyet ősei dárdával, buzogánynyal
4260 6| etetést. A mellét odaadta a legfiatalabbnak és azalatt ételt rágott
4261 17| Radics-családban mindig a legfinomabb volt.»~A mikor velem beszélt
4262 17| legszebbet, a legjobbat, a legfinomabbat» az egész világon, egy sovány,
4263 12| hagyományokra számított a város leggazdagabb polgára után. Az özvegy
4264 18| hajlandó volt ezt hinni, de a leggyakrabban átkozta azt a gonosz embert,
4265 13| is édesen keservesen, a leghalványabb sejtelme nélkül annak, hogy
4266 1| Bécsben, hiába küldte le a leghíresebb bécsi szemorvost. A látó
4267 3| gyerekek szobája sötét, a legidősebb leány szobájában égett valami
4268 18| ajkait: ez a párbeszéd volt legiszonyubb emléke; ha ezen évődött,
4269 7| mint apját!! Iszonyú, a legiszonyúbb, hogy éppen nem lehetetlen.~
4270 17| lakásuk.~Az ő gyermekeik a legjobbak, a legszebbek és legokosabbak.~
4271 17| feleségét, «a legszebbet, a legjobbat, a legfinomabbat» az egész
4272 8| vidéki kőfaragó munkába, mely legkedvesebb állatát rögzitette meg azon
4273 3| virrasztó köhögése fölverte a legkisebb fiút, a ki felült ágyában,
4274 1| mindenkit meg akart veretni. Ide legközelebb eső faluját, a verbéniaiakat,
4275 2| gyerekek most aludtak a legmélyebben, bár a nagy ablakon által
4276 19| orvosnövendék ez időben a lehető legmérsékeltebben étkezett, különben is nagyon
4277 15| gondol kisasszony, ez a legnehezebb dolog a világon, tanítónőnek
4278 1| királyi vad, az első, a legnemesebb, a legerősebb, melyet ősei
4279 6| halnak éhen, - ez a momentum legnyilvánvalóbb az egész problemában. Négy-öt
4280 19| hónapon át! Nem vagyok-e én a legnyomorultabb ember a világon!»~A homlokára
4281 2| TANULMÁNYFEJEK.~Legnyomorultabbnak azon a napon éreztem magam -
4282 11| a három fiának. Aztán a legöregebbhez fordulva, kibicsakló hangon
4283 17| legjobbak, a legszebbek és legokosabbak.~A felesége kitünően finom
4284 15| mintha festve volnának a legsötétebb feketével a legvakítóbb
4285 7| habár nászágyában őt: a legszebb, a legjobb, a legédesebb
4286 17| gyermekeik a legjobbak, a legszebbek és legokosabbak.~A felesége
4287 17| ölelte meg feleségét, «a legszebbet, a legjobbat, a legfinomabbat»
4288 2| itt adtunk neki, lehető legszegényesebbet s egyszersmind tisztára
4289 9| utczán már gyujtogatták a légszeszt, itt is fel kellett gyujtani
4290 15| kellene neki hivatal, a legszolidabb, legurasabb helyen, talán
4291 12| szive legbensőbb érzését, legtitkosabb titkait is. Mint mikor a
4292 2| első lapoknál, a melyek legtöbbén csak ez az irás állott: «...
4293 2| javítóintézet első családfője, a legtökéletesebb tanító, a kit életemben
4294 15| hivatal, a legszolidabb, legurasabb helyen, talán ezer forint
4295 3| az fölkereste néha, de legutoljára, mikor ott volt, pénzt kért.
4296 1| emberrel, ezzel a királyi vadak legutolsójával, kinek világtalan szeme
4297 8| utolsó negyedórákat élte, a legutolsót. Befordult a fal felé és
4298 15| legsötétebb feketével a legvakítóbb fehérre.~És ez arcz nem
4299 19| hitregebeli hős, a sárkányok legyőzése után.~Oh, de mennyivel nagyobb
4300 18| lélek tele volt az élet legzavarosabb képeivel. Mintha ő szeretett,
4301 12| Heléna.~A hirlapiró szidta a léha tömeget, a leány csendesen
4302 9| drága üvegre, melyen - talán leheletétől is - lassan jégvirágok képződtek.
4303 9| bizalmasan magával. Talán a lehetetlenség, a veszély, a pletyka az,
4304 5| Egy pár hónapos házasok lehetnek, esküdni merek rá. És egymás
4305 19| alterálja a fiatal embert, lehetőleg keveset tartózkodott otthon.
4306 11| fogod érni, aztán boldog lehetsz a lányoddal.~- Összetörök
4307 6| eredetű igen szegény egerek lehettek, mindig czinczogtak. Sőt
4308 5| Huh, be hideg van! Hol lehetünk most? Mindegy akárhol, majd
4309 1| fektetni. Penészvirágot lehivatták, az etette. Egészen ellágyult
4310 9| egész pálya, mint mikor a lehunyó nap a hegyoldalba tűz. Meg
4311 19| és annak a sulya egészen lehuzta karját, gyengének és félszegnek
4312 3| az elbeszélés kaoszába és leirni ugy, a mint a halottas szobában,
4313 7| azt, hogy várjon, mindjárt lejön hozzá.~
4314 13| karjait leeresztve, a sirást leküzdve magában, egyszerre szikrázó
4315 4| Mi öröm van abban, hogy lélegzem, és ha akarom, megfoghatom
4316 19| előszobában az ő ágyán. Hangos lélegzésére figyelmezett csak és odaállott
4317 19| részletet. A lány visszafojtott lélegzettel, az anya lázas lihegéssel
4318 2| aligazgatónak.~Abban a lélekállapotban is észrevettem, hogy kedvetlenül
4319 1| asszonynak egészséges, édesded lélekzése hallatszott be. Úgy aludt,
4320 1| egészen összevérezte magát, lélekzete is elfogyott, minduntalan
4321 1| eltorzult bele! Visszafojtotta lélekzetét is, hogy jobban halljon.~
4322 1| nem tettek egyebet, csak lélekzettek. Előbb jól kellett lakniok
4323 14| megélünk.~A leány visszafojtott lélekzettel hallgatta. Nem sirt többé,
4324 10| Tudom.~Megkönnyebbülve lélekzettem föl: a felelet elárulta,
4325 10| látszott mindenik.~Elfult a lélekzetünk, nekem és a kis Borhy Idának,
4326 1| izgatott és hangos, férfias lélekzetvétellel szunnyadt a kis Péter. Néha
4327 18| testvér lelke átömlött az ő lelkébe is és egyek voltak egészen.~*~
4328 18| és erőre. Szive repesett, lelkében boldogság sugárzott szét,
4329 4| másodpercznyi ölelkezése a lelkeknek és elhagyjuk egymást - egy
4330 1| még belemerülni testestől, lelkestől, nekiindulni a fehér végtelenségnek,
4331 10| részleteire emlékszem akkori lelkiállapotomnak. Például arra, hogy meg
4332 12| árverésen s egy kissé nyomta a lelkiismeret, mert megért száz forintot
4333 6| kevesebb vagy több pietással lelöki az ajtó elé.~Brr! olyan
4334 1| fogsz tenni, ha jönnek?~- Lelövöm.~- Majd csak én.~A vak ember
4335 1| tüzes voltál, egyszer majd lelőtted a tulajdon édes apádat!~-
4336 2| dobozkészítőhez inasnak, két hétig nem leltek rá, végre is az utczán fogták
4337 2| Vagy nincs is rá szükség, lemásoltam magamnak a jogerős itéletet.
4338 9| kelnek fel, mikor a nap lemegy: nem voltak most sehol.
4339 18| aztán valami kis munka után lement Aradra. Külföldre utazott
4340 17| ült Fialáné. Az arczáról lemosolygott a boldogság és büszkeség,
4341 17| nem volt módjukban sem a lengyel, sem a magyar himnusból
4342 3| asszony, most egyszerre gazdag lennél, ha meghalnék egy kicsinyt...
4343 18| emberek csak egy‑egy kicsinyt lennének ébren. Akkor fölkelnének,
4344 3| érzésre oszlott fel egész lénye. Az egyik érzés: az a sajátságos
4345 16| fejlődött ki köztünk, emberi lénynek fogalma sem lehet.~Barátom,
4346 1| úgy mászott előtte. Néha lenyújtotta feléje kezét s neki belé
4347 12| lesz s vagyonának birtokába lép. Akkor bizonynyal adni fognak
4348 18| rejtegetett titokról egyszerre lepattant a zár: elmondott mindent,
4349 18| földön aludt ‑ kisuhantak a lépcső erkélyére.~A nagyobbik leány
4350 17| magát. Ágnes kikisérte a lépcsőházig s amig kint volt a legnagyobb
4351 12| terembe a férj. Egy pár lépésre Helénától, a ki az ügyvéd
4352 7| mondani, már vagy negyven lépést is mentek együtt és nem
4353 2| de e gondolatoknak édes lépje mintha elfogyott volna,
4354 15| vizivárosnak. Csakugyan ott lépked lassan, szinte támolyogva
4355 15| csakhogy a viz szélén én lépkedtem. A leány hallgatott is reám,
4356 18| Az ezüst, arany és piros lepkék egy pillanatra szétszálltak
4357 10| engem is. A bogarakról a lepkékre tértünk át, de nem volt
4358 9| lépéssel oldalt vagy előre kell lépni. Kell, mert ez a táncz.~
4359 9| szinte türhetetlen forróság lepte meg. Egy pillanatban, azt
4360 4| észrevettük volna egymást, lépteink meggyorsulnak egy pillanatra
4361 2| erővel kellett az anyának leráznia a nyakáról.~Valamelyik délután
4362 13| vissza bábuihoz, olykor leselkedett még anyjára és egyszer rajta
4363 5| tengert?~- Az a magas, a lesimitott szőke haju?~- Az, a kinek
4364 7| Nyolcz-kilencz nap alatt lesoványodott egészen; eddig maga volt
4365 21| temérdek nagyot, hogy ha benne léssz, a magad cseppségét nem
4366 3| és ha el: hozzáadják-e, lesz-e benne kellő garanczia?~Egy
4367 17| ha a gyerekek ruhájáról leszakadt a gomb, azt fel nem varrta.~«
4368 15| tekintetre sem. Ellenkezőleg, leszalad a hajóhidhoz, s a mig megjön
4369 15| Keresem a feljárón, eltünt. Leszaladok a partra, hátha a járatlan,
4370 12| Elküldte a nevelőnőjét, leszállitotta a gombostűpénzt, a zongoraórákról
4371 3| gazdag, nagy kisasszony leszel!~Addig azonban nagyon is
4372 19| vakmerő csalásáról.~Apránként leszokott a külvilággal való érintkezésről, -
4373 1| mondta a gróf.~A testet letakarták egy fekete atlasz szoknyával,
4374 4| már, a jegenyék körülöttem letarolva, szárazon állottak s nyúltak
4375 12| ama bizonyos főhadnagyért leteheti a házasságukhoz szükséges
4376 2| kikerüljön innen. A büntetése letelt, helyben is szükség volt,
4377 11| fiatal ember, egy ügyvéd!»~Letérdepelt az öreg elé. Az fölkelt,
4378 14| élettel, ő maga meg gyermek létére másokért is harczol!~Elvérzettek,
4379 6| a horgolt kézimunkákkal leteritett karosszékek. Templomi eredetű
4380 21| őket. Próbán, a ponyvával leterített páholyban, világos délután
4381 4| itt vagyok. Pedig csak letértem a helyes útról. Kerestem
4382 6| voltáról a kereskedő már rég letett. Szivesen adták neki hitelbe
4383 1| bevitték a lovardába. Ott letették a középre, az ur viaszgyertyákat
4384 15| forint... évekre biztosítva, letéve közjegyzőnél... Egy kis
4385 11| visszaadja az az Isten, kinek létezését úgy tudta, mint a hogy tudta
4386 10| alig várom, hogy a bokorról letörjek egy frissen nyilt teljes
4387 2| valamit a fiu helyzetén, letörölhetem róla gyilkosság bélyegét?~
4388 4| sokadalomban, mintha magányban lettünk volna. A kocsi alóla, a
4389 5| bundás meleg asszonyt, a ki leül mellém; csak jönne már,
4390 18| De nem mertek lefeküdni, leültek az ágy szélére. Ott beszélgettek
4391 10| Abbahagytuk az egész tudományt és leültünk egy nagy vadgesztenye alá
4392 1| ez többé, mert az egész levegő-ég egy hó, a föld felett s
4393 1| Fölkapta fegyverét és lőtt a levegőbe.~A durranástól kijózanodott.
4394 4| az ég, a sok tornyú város levegője csapott meg, a meleg vizek
4395 12| szíva ugyanazt a villamos levegőt.~Legfeljebb csak beszélgethettek.
4396 10| fehér, lila, kék virágfa. Levele nem is látszott még a temérdek
4397 17| egy ötszáznegyven forintos levelével eltünt. Keresik.»~És hogy
4398 19| postára ment kérdezősködni, a levélhordókkal értekezett.~Teljes tökéletesen
4399 15| hegyes irás. Végső sorai egy levélnek, mely egy kereskedelmi ajánlat
4400 5| Körülöttem oly szürke, oly levert minden, a jégvirágos ablakon
4401 13| egyedül és leverten jött haza. Levertsége ráragadt az egész házra,
4402 8| ki küldene neki egy tál levest. Aztán meg talál még itten
4403 6| Azonban készült arra, hogy levétesse magát.~Szakítottak a témával;
4404 4| És a mig én valósággal levetettem a gyermekruhát, nőttem,
4405 6| albumba. De csak egyszer volt levéve, akkor is együttesen, több
4406 1| Reményteljes állapotban levő szép fekete asszonyok álmodtak
4407 9| egy pár sor áll a zenei lexikonban.~És mielőtt az öt órai teát
4408 17| egy drága könyvet járat, lexikont, azt olvassa!» És diadalmasan
4409 10| fejét, de ez nem zavarta, lezárt pillákkal mosolygott megelégedetten.
4410 8| melyeket az ajándékhozóktól liczitáltatott el.~Gyüjtött, nem csak pénzt,
4411 9| maga se tudta.~Kiért a ligetbe, hanem nem ment le a korcsolyázók
4412 19| lélegzettel, az anya lázas lihegéssel hallgatta. De csak egy darabig,
4413 15| kivett a zsebéből valami listát, végigfutotta és röviden
4414 6| játszani - és hozatott egy liter sört. Megkinálta a feleségét,
4415 11| zsebeibe tette, büszkén lóbálódzott egész nagy, nehéz testével.
4416 20| kötni, mig a négy kis leánya lökdöste, kínozta, előlgetett néki.
4417 2| asszony mindjárt meghalt, két lövés érte az ajtóból; a szerető
4418 1| hosszucsövű pisztolylyal lövöldözött arra. Kilenczszer kilőtte,
4419 7| vonatkozó következéseit.~Logikáját egy pokoli, gyilkoló düh
4420 1| űzve. Menni, csak menni loholni előre, sziklán föl, sziklán
4421 1| de hiába köttette magát a lóhoz, mint egy gyermek, leesett
4422 1| feküdt az avaron, a tölgyek lombjai vörösre csipve, fázósan
4423 8| föllelte azonnal az óriási lomból. Inasa egészen beletörődött
4424 10| ünnep is jó későre esett, lombosak már a fák, rejtelmes homály
4425 6| volt ezuttal. Az eperfa lombosodott, két kései almafa virágzott;
4426 9| kezdett.~Egy pillanatra csend lőn a szalonban. Az asszonyok
4427 1| madarászni, vagy veréb-göbecscsel lőni össze-vissza mindenre. Baja
4428 1| kiáltá.~Nem szabadott reája lőnie.~- Majd benn a Korabgyiában! -
4429 18| nélkül, szomorúan, mint egy lopáson kapott kutya.~Ilyenkor néha
4430 19| tervelgetéssel, hogy Eszter után lopódzik még ma, mindjárt, néhány
4431 7| ringatta már, a mikor a lőporgyári dülőben egy keskeny udvarban,
4432 1| mint egy bölény. Leszállt a lóról, szégyenkezve, támolyogva,
4433 1| mondom, már czéloztál és lősz ide, de nem máshová, vigyázz!~
4434 15| főből álló tömegébe, mely lót-fut, izzad, ordít, verekszik
4435 3| hogy hotelbeli lakásán főbe lőtte magát.~Miért? azt nem mondta
4436 2| annak mi oka volt volna lovagiatlannak lenni egy halottal szemben?~-
4437 1| egymásnak. Közöttük Wejér Ábrám lovagló korbácscsal ingerelte egymásra
4438 9| a férfi a kocsisnak s az lovai közé csapva elvágtatott.
4439 1| Beértek a fenyvesekbe. A lovakat itt kellett hagyniok, bekötötték
4440 7| beszélni fog egy szinésznőről. Lovakról, egy jockeyről...~A hidon
4441 1| föl, sziklán le, kis hegyi lóval szügyig merülni a havas
4442 1| teremtett elő, aztán bevitték a lovardába. Ott letették a középre,
4443 9| forgalom. Kocsi robogott, lóvasút fütyült, bent az udvarban
4444 1| némi cselédségen, néhány lovászon, Luigin és a kis vadászgyereken
4445 20| előállott a két rossz, de okos lovával:~- No, uram, a Sári meg
4446 1| bizonytalanul ült a kis hegyi lovon. Erősen fogta a kantárt
4447 1| ki teleette magát friss luczernával.~Ilyen rettentő düh soha
4448 1| Már reggel volt. A sötét luczfenyők alatt világított a hó. Az
4449 1| cselédségen, néhány lovászon, Luigin és a kis vadászgyereken
4450 1| traktusból és fölvervén Luigit, bejelentette magát. Együtt
4451 19| volt napokon át az ágyban lustálkodni. Eszter e napokon nem ment
4452 1| volt a tornára minden. A luszterok ragyogtak, a dámák páholyai
4453 9| is fel kellett gyujtani a luszterokat.~A gyertyák világítása,
4454 13| szobalány meggyujtotta a lusztert és hogy utána belépett a
4455 6| Tele volt velük minden lyuk, minden bútor. Különösen
4456 4| jelenetet, a tegnapból, a mából és magam elé akarom idézni
4457 9| önnek egyet, ha idejön az én macskaasztalomhoz! - szólt az egyik kisasszony,
4458 11| torkát...~Szemei - mint a macskáéi - villogtak az éjben. De
4459 1| nem szállt még egy idegen madár sem. Ragyogó, világos, csendes
4460 1| elszökdösött mellőle, kiment madarászni, vagy veréb-göbecscsel lőni
4461 16| Beszélj hozzám úgy, mint ahogy magaddal sem beszélnél mindig, mert
4462 1| Lazarinomat, vadászkést is hozz, magadnak fegyvert, de nem göbecscsel
4463 16| beszéltem tovább:~- Szakítsd le magadról ezeket a tekinteteket mind,
4464 12| a mások sorsán? Avagy a magáén?~ ~
4465 12| nem vallhatja teljesen a magáénak Helénát: a mig az meg nem
4466 9| mindjárt nem vihetem el magammal messzire, messzire. Mennyit
4467 4| gyermekkori emlék», és mosolyogtam magamon.~Hacsak ez a mosoly meg
4468 4| tett az a gondolat, hogy magamra maradtam, nem látom többé
4469 3| tekintetemet elvonni a halottról - magamról. Mondhatatlan kín fosztott
4470 2| hogy gyakran kérdeztem magamtól, mért van ez itt. Őt is
4471 19| férfi győzedelmeskedett magán mind a százszor. Remegett,
4472 8| főpénztáros, a ki kieszközölte magánál az igazgatónál a kölcsönt.
4473 4| mondottam félhangon. Csakugyan magánbeszéden kaptam magamat, először
4474 7| igy párosával. Ez a kettős magány olyan erőssé tette, mint
4475 4| katona-börtön rideg és reménytelen magányában, a padmalyt nézve, egyszerre
4476 9| neki indult társalgás zaja magánynyal vette körül őket. Beszélgettek
4477 19| elkomorult egyszerre.~Kőmives a magányos délelőttökön azzal foglalkozott,
4478 1| csapatostúl, medve topog magányosan, maga alá törve tűlevelű
4479 1| mint ilyenkor rendesen. A magányosság, még egy kissé hűtötte vérét,
4480 19| volt a halott és megzavarta magányukat. Jött az operaházi szolga
4481 2| megjön a javítandó, - tudod - magánzárkában tartja a házi-rend. Itt
4482 18| Ahol voltak - a széditő magasságú negyedik emeletről nézve,
4483 12| döntött. Mindent igazol ez a magasztos modor.~Hamar megegyeztek
4484 1| valóságos torna. Két mezőségi mágnás fényes pánczélinget öltött,
4485 17| emberek, hisz ők jól érzik magokat! És összekapcsolván párnás
4486 17| méhek rajt eresztenek ki magukból.~Egy félholt asszony volt
4487 17| mindig jóllakott uraknak, kik magukkal és sorsukkal elégedetten,
4488 8| és mindannyian kérdezték, maguktól, egymástól: «minek, kinek
4489 9| bolondítjuk mi egymást és magunkat! szólt halkan, megszégyenülve
4490 18| a kicsiny. Majd habozva, magyarázatképpen hozzátette: te már sokkal
4491 18| egymással szemben; a nagyobbik magyarázta a kisebbiknek a világi életet:~-
4492 12| találkozott egy bécsi kereskedőház magyarországi utazójával, a ki nem Karcsainak,
4493 15| de vérszegény leány, a mai divat szerint, tehát elragadóan
4494 8| pénz és összegyüjtötte a majorságot, soha el nem adott egyet
4495 4| ablakon át betört a tavasz, május vidámsága, kéksége, lágy
4496 1| most el ide tévedének. A makkosból erre bujkál a rőt-vad és
4497 4| feltünt újra. Egy kocsin ült, málhás kocsin, a testvéreivel együtt.
4498 5| mentek volna Palermóból Maltába tovább. Ha addig várt volna
4499 2| boldogtalanságát, groteszk öröme buta málterhordó lánynak mit érdekel engem!
4500 21| nagyra nőtt már, mint a mamája. Annál kisebb volt a kisebbik,
4501 13| micsoda csunya gondolat a mamájáról, szégyelje; ki verte a fejébe?
4502 4| Általános csalás, hazug mámor az egész - de azért milyen
4503 9| kijózanodni. Mindenki, a ki csak mámorát érezte a szerelemnek, kijózanodik
4504 18| hozzáférközött hajnali útjában. Már-már vele volt egészen, mintha
4505 10| rám, mihelyt csak egy kis maradék-lisztre tehetett szert. Kis kalácsokat
4506 19| adják föl... azért együtt maradhatnak!~Lehet, hogy még egyéb tanácsot
4507 19| legjobb akarata daczára sem maradhatott otthon, jöttek érte; egy
4508 2| beteg vagyok.~- Na csak maradj, egy óra mulva ugy is tovább
4509 3| juttatnál belőle tiz-tizet, maradna még harmincz. Milyen pompás
4510 19| megfogadta, hogy együtt maradnak, közös háztartásban, mig
4511 11| sátoros ünnepekre és egyedül maradván vele: körülvették, siratták.
4512 15| utolsó a levél volt, melynek maradványát még mindig ott szorongatta
4513 19| akart menni ujra, de nagyon marasztotta a kis lány; olyan hálásan,
4514 17| betegek is voltak. Sőt tavaly márcziusban az asszony nagyon veszélyesen
4515 6| csaknem tökéletes; Faust és Margit volt a födelén kiöntve nickelből.
4516 3| nagyon is szegény volt a kis Mari. Éhes, kopott, elhagyatott.
|