000-becsu | becze-dalla | dalol-eltak | eltav-felsz | felta-gyony | gyotr-idege | ideje-kepte | kepu-komik | komiv-mari | maria-minde | mindh-ossze | oszto-rikit | riman-szine | szinh-torok | torot-verje | verke-zuzma
Rész
4517 4| És a mikor elkövetkezék Mária hava, a nagy diákokkal együtt
4518 17| mégse bántsad a szegény Marit!»~Ugyanilyen nyilatkozatot
4519 19| Az mosolyogva szorította markába a kedves kis szerszámot
4520 11| erős kezeivel meg kellene markolnia a torkát...~Szemei - mint
4521 1| tudott, mutatta véresre mart karját, kimarjult kezét,
4522 16| vele, ha nem szent, ha nem martyr az asszony, mindjárt hitszegőnek
4523 16| már úgy is késő.~Édes kis martyrom, szeliden boruljon rád a
4524 16| csupa önzetlenség, csupa mártyromság érettünk és miattunk.~Nos,
4525 18| nénje lábaihoz, a folyosó márványára és szőke fejét a falhoz
4526 15| megmaradt darabját. Ujra az a márványfejü lány lett, mint a milyen
4527 1| mely kicsiben tökéletes mása volt annak a hatalmas főnek,
4528 6| csaknem megbolondították. Másfél font húst főzött ebédre,
4529 4| hogy kiköltözködtek innét. Másfelé nézett, a mikor megláttam,
4530 7| természetesen, nem lehetett másféleképpen felelnie, csak ugy, a mint
4531 15| soha?~- Ha ott nem, hát máshol hallotta ezt a mondást százszor
4532 14| Deviaczky Izához?~- Hát kihez máshoz?~Elmentünk, megkértük. A
4533 18| a maga kezére kötötte, a másikat a huga csuklójára. Aztán
4534 21| olyan nagy volt, mint ő, a másikra azt, a melyik nem volt nagyobb
4535 21| Mindez igy volt és nem máskép. Hit nélkül kár is volna
4536 1| várban nem emlékezett rája másmilyennek senki... Csak Luigi, a komornyik
4537 19| Az orvosnövendék még csak másodéves volt, eddig csak a halált
4538 4| milyen soká jöttél!»~Egy másodpercznyi ölelkezése a lelkeknek és
4539 12| királyhoz.~Anya és leánya egy másodrangu szállóban helyezkedtek el.
4540 15| járhatott talán ma reggel másodszor...~
4541 20| egyszer elhajtotta az anya, másodszorra nem bántotta többé, látta,
4542 14| maga meg gyermek létére másokért is harczol!~Elvérzettek,
4543 10| telerajzották egyrészt koravén, másrészt meg gyermekinél gyermekibb
4544 17| nem szeretett se erről, se másról beszélni, Kristófnak hivták
4545 3| felidézni, a mi csak alaktalan masszáival imbolyog az emberek fölött.
4546 1| maradt... Az apja egyszer másszor még eljött, egy tiszt, jólövő,
4547 17| zsémbes, sajnálta magától és mástól az ételt is és egyszer,
4548 1| elé, a gyerek izgatottan mászkált a hóban. Egy félóra is eltelt
4549 3| az utczára vagy fel akart mászni az üvegen... A halottvirrasztók
4550 1| most következék. Kúszniok, mászniok, kapaszkodniok kellett.
4551 14| nyomoruságban eltölteni a mát.~Nem egyszer hallottam,
4552 19| gyászruhában Helénát, Kassán... Matabár, az igazgató megkérte a
4553 4| szerelmes, mint szerelmes mátka, mint örökös mátkaságot
4554 4| szerelmes mátka, mint örökös mátkaságot érző feleség.~Talán érezte
4555 20| mint egy nyolczvanéves matrónáé és arczát, mely barna és
4556 1| már édesen-kéken füstölt a mazsolás puncs...~Az öreg Taroczkay
4557 20| csontok, az inak, a rideg mechanikus élet maradt.~Nem szóltunk
4558 18| hogy halottak napjára tiz mécses égjen az anyjuk sirján. (
4559 15| egyszerre olyan lett, mint Meduzáé, frou-froujának tincseiből
4560 1| ordasok jönnek csapatostúl, medve topog magányosan, maga alá
4561 16| gubbaszkodott a zongora előtt, a medvebőrön.~- Nincs senki itthon! -
4562 1| volt oda.~- De, róka- meg medvenyomot.~- Bizonyos vagy benne?~-
4563 1| holttestét hozták be az udvarra. Medvére lesett a radinoti rengetegben,
4564 1| Nagyon hamar találkozott a medvével, tüzelnie kellett rája,
4565 4| gőgicsél, behunyja a szemeit, meg-meg kinyitja. Édes mulatság
4566 15| közel a Dunához. Olykor meg-megáll és benéz a folyam tükrébe.
4567 1| a gyerekkel. Minduntalan meg-megállt s oda szólt a gyereknek:~-
4568 9| jól táplált ágensokkal meg-megálltak egy-egy bolt előtt.~- A
4569 7| foglalkoznia, a mit eddig csak meg-megpendített magában.~Hiába minden, a
4570 4| és szelid, parancsoló és megadással teli tekintetre és nem tudom,
4571 3| zárva előle minden út, hát megadta magát, nem törődött többé
4572 20| meglőttek, a kinek tiz éve megágyazunk minden estve. Valahogy meg
4573 6| rokonai, honvédtisztek - is megajándékozta egykor névjegy-alaku arczmásával.
4574 8| eszébe sem jutott, hogy mást megakadályozzon, ha kinek ilyen tiszteletreméltó
4575 4| éreztem a nyomoruságot, a megaláztatást, úgy, a hogy talán senki
4576 19| konstatálta is azonnal. Megállapította azt is, hogy a szél a kerepesi-út
4577 9| Aztán terveket szőttek. Megállapították jövendő boldogságuk rendszerét.
4578 6| szemben, en face, egy derék, megállapodott férfi!» jegyezte meg magának,
4579 1| Benn voltak a rengetekben. Megállhattak egyenesen. Pihenni, mindketten
4580 20| legelső uri ház kapujában megállottak, készek kimulni inkább,
4581 2| Egy egész sor bűnös fiunak megaranyozta fejét a hajnali napsugár.
4582 9| utcza ellenkező oldalán s megbámulta. Különben is rendes élet
4583 2| olyan jó volt az. Mintha megbánta volna a multat, hizelgett
4584 12| Károlyból. Megszöktem, megbántam, vezessen el, mentsen meg!~...
4585 19| villájával.~Kőmives nem akarta megbántani és lassanként egészen megszokta
4586 2| gyerekem bizonynyal nem fog megbarátkozni. Örömmel láttam, hogy csakugyan
4587 1| is úgy összeállott, hogy megbírta a szekeret. Jöttek a kis-páli
4588 12| csalással is, de sikerült megbizonyosodnom arról, a mit ugy is tudtam,
4589 6| pipázik. De most ezt is megbocsátotta neki, oly szelid hatást
4590 6| kifárasztották, csaknem megbolondították. Másfél font húst főzött
4591 2| rettenetest, olyant, a mi megborzongat. Valami iszonyút, csak semmi
4592 1| volna, esett gödölyék mellé.~Megborzongott, a hó befujt az ablakon.
4593 2| Ugyszólván csak kenyérrel élt.~Megbüntettem mindakettőt s elfektettem
4594 13| estenként elhuzódva a lámpástól, megbujt az ebédlő homályos zugában
4595 19| egyhónapi fönnállása után megbukott, részint pedig azért, mert
4596 4| Ott kerengtem, forogtam, megbűvölve, esztelenül. A felforralt,
4597 16| megkülönböztetnek, bennünket ugy megcsalnak. Beszélj hozzám úgy, mint
4598 4| voltam gyűlölséggel, mert megcsaltak.~Tiz éve nem voltam már
4599 1| kéjtől, fájdalomtól.~A gyerek megcselekedte a parancsot. A vak ember
4600 1| fáradságtól kiállott vendégeknek, megcsendítette a várkastély harangját,
4601 15| mindezt:~- Tudom a többit: megcsipték az állát, megdicsérték,
4602 12| vele.~Ha egyedül találja, megcsókolja kezét s pillanatok telnek
4603 4| a kicsiny varróleányokat megcsókolják az utczán és meg is nagysádolják.
4604 1| puskapor fogott tüzet. Nagyon megcsúfolta a féreg, nem hagyott rajta
4605 18| virrasztva, annak beesett, megcsúfult, szinte átlátszó arczát
4606 1| azalatt, kicsiny homlokán megdagadtak az erek, verességet árasztva
4607 19| mint a havas szél, a feje megdermedt belé, nem tudott tovább
4608 15| többit: megcsipték az állát, megdicsérték, hogy milyen szép leány,
4609 16| azonfelül semmi másra. És szinte megdöbbenünk, amikor a kábító nézésü
4610 4| gázlángok fényénél pedig megduplázódik az egész.~Minden csupa élet,
4611 15| van!~- Meg van! - ismétlé mégegyszer szárazon, ridegen.~
4612 8| számoltatott, számolt. Nagyon megéhült s a tiszteletére adott vacsorán
4613 10| lezárt pillákkal mosolygott megelégedetten. Nem törődött a napsugárral
4614 11| se! Menj el, ha akarsz.~- Megelégeltél. Nyerni akarsz rajtam, ki
4615 6| kinlódni azért, hogy a suszter megélhessen. Elég négy pár csizma egyszerre.
4616 3| Lássuk, miből fogunk megélni!~Végig nézte férje iratait
4617 14| kapom a sok pénzt. Gyöngyen megélünk.~A leány visszafojtott lélekzettel
4618 18| egyszerre bőbeszédü lett, megemlékezett arról a szép kis leányról,
4619 11| vén gonosz, ha szeretne, megengedné, hogy a leányom ide jöjjön
4620 16| varrta a leesett gombot, és megengedte, hogy megcsókoljam a nyakát,
4621 12| De annak kinos vergődésén megenyhült a szive, egészen ellágyult,
4622 1| elhibázta előszörre, aztán meg a megereszkedett puskapor fogott tüzet. Nagyon
4623 1| Perei Krisztina mindjárt megérezte, mindjárt ott volt. Jött
4624 12| találkozott, meglepődtek. - Megérezték, hogy gondolatuk egy e pillanatban.~
4625 2| most nekem. A mi belőlük megérint: kiáradó füstjök nehéz és
4626 3| megsokalhatta ezt az elmerülést és megérinté a vállamat:~- Nem szabad
4627 6| mihelyest az amerikai fogorvos megérkezik Pestről, betéteti a hiányzó
4628 5| Mindegy akárhol, majd csak megérkezünk valahova. Oly szép volt
4629 19| kétségbeesve állt meg, megerőltette szemeit és megint észrevette.~
4630 13| ablak mellett ülve, szinte megerőltetve szemeit, nézte az utczát,
4631 19| is tetszett.~- Mennyire megerősödött maga, a mióta hozzánk került! -
4632 17| sáfrány-utazó - és hatalmas hitében megerősödve, még boldogabban ölelte
4633 12| nyomta a lelkiismeret, mert megért száz forintot is.~
4634 3| folyton. Azok nem tudták megérteni, de lassanként rajtok is
4635 7| sehol!~Végre is mindent megértett. Egy hirlap megmagyarázott
4636 7| Hát mit tehetne róla maga?~Megértette: ime, védbeszédet tart mellette
4637 3| nyomoruságban volt része.~Megértették egymást és nedves szemeikben
4638 4| elkövetkezett az az óra, a melyben megértettem az öngyilkosság psychologiáját.
4639 18| meglátszott az arczán, megérzett minden tettén, hogy sietni
4640 1| belémeredt a fehérségbe, hátha megérzi vagy egyszer ha csak egyetlen
4641 2| mégis oda szeretné küldeni. Megesküdött: nem fogja látni többé.~-
4642 12| Helenát. Valami faluban megesküsznek és ezzel a gyámkodás megszünik,
4643 11| Vigyázz apám, ez az asszony megétet egyszer!~Az öreg Jób ravaszul
4644 14| együtt nem vacsoráltak, hanem megetették valami kicsivel, jóval az
4645 6| Piros plüs, a közepén egy megezüstözött réz szerelmes párral.~Forró
4646 5| kisasszony félt, hogy elaludva, megfagyok: Szicziliában járok azalatt.
4647 2| megfejthetetlennel s azzal, a mi a megfejtésre sem érdemes. Sajnálja a
4648 2| elég ostoba foglalkozni a megfejthetetlennel s azzal, a mi a megfejtésre
4649 9| gyönyörü!» A másik meg megfeledkezett, hogy ha egyetlen egy is,
4650 4| év következett, a mikor megfeledkeztem teljesen mindenről. Egy
4651 16| kérdeztem, sok mindenre megfelelt. Legyenek e bájos mondások
4652 7| lesz mégis szóba hozni: azt megfenyíti, ha kell: megöli. És egészen
4653 1| reszketett többé, izmai megfeszültek, szeme megvilágosodott,
4654 3| előlem.~Ezek a sajátságos megfigyelések csak egy pillanatig tartottak,
4655 11| mint egy szakácsné, azt is megfizetik. Add nekem ide a felét,
4656 19| ereje többé küzködni és megfogadta, hogy együtt maradnak, közös
4657 18| vajjon váltottak-e csókot? Megfogadták-e, hogy örökké szeretik egymást?
4658 12| bezárkózott irodájába. Előbb megfogalmazta a végrendeletét, aztán hites
4659 4| lélegzem, és ha akarom, megfoghatom a kezemet? Vajjon okoz-e
4660 12| ahhoz, hogy utána iramodva, megfogja kezét és igy szóljon hozzá:~-
4661 2| elfogyott volna, érdeklődésem megfogni nem tudta egyik sem.~Nem
4662 10| megmentem, ha bántani akarják, megfogom a száguldó paripák kantárszárát,
4663 1| szinte beleszakadt az ég.~- Megfuladok, vágd szét a bekecsem gallérját! -
4664 1| volna magát tombolnia, nem megfutnia gyáván, inkább meghalni,
4665 1| a várkastély harangját, megfúvatta a kürtöket: «tornára!» kiabálták
4666 3| épek, de öntudatosságom meggyengül és egyszerre ugy látom,
4667 7| vidéki telekkönyvvezető, meggyilkolt egy törvényszéki elnököt.~
4668 4| volna egymást, lépteink meggyorsulnak egy pillanatra szemben állunk
4669 12| kisirta, a gyűlölet kezdett meggyülemleni szivében: Heléna még mindig
4670 3| egy darabig, de egyszerre meggyülölte.~Ezután minden házi bajért
4671 1| nyergeltetett neki a lovardában. Meggyujtatta a lámpákat, befüttette a
4672 21| Bibernyalakky gróf mélyen meghajlott előtte és módosan szólt:~-
4673 1| urak betolulván, mélyen meghajoltak előtte, Wejér Ábrám megcsókolta
4674 9| maguk között! - mondá s meghajtotta magát.~- Én pedig mégis
4675 19| belgyógyászatot, megtudnám mondani, meghal-e az az asszony!» - sopánkodott
4676 12| bizonynyal, de esetleg holnap is meghalhat.~- Köszönöm, - szólt a kállói
4677 3| egyszerre gazdag lennél, ha meghalnék egy kicsinyt... ötvenezer
4678 10| milyen jó itt, vele. Inkább meghaltam volna, mintsem hogy elváljak
4679 20| kend azt a házat is, a hol megháltunk?~- Mint magamat.~- Hallotta
4680 18| szerették azelőtt és nevetett. Megharagudtam rá és igy szóltam hozzá: «
4681 4| idegen kis fiú csodálkozó és meghatott nézése reátapadt. Egy pillanatig
4682 6| tartóban egy pár elsárgult báli meghivó, banket-jegy, házassági
4683 14| szemeit a jövendőre, az majd meghozza szorgalmának gyümölcseit,
4684 1| társukhoz és szelíden, gondosan, megigazítja a fejét, szólongatja, mint
4685 4| különös tekintete rejtelmes, megigéző nézés, mely még mind egyikre
4686 18| törött rokokó-tükörbe és megijedtek a saját maguk arczától:
4687 15| Nagy érdeklődése szinte megijesztett, hiszen mindjárt elsirja
4688 1| jó kedve volt. Többször megijesztette a kis Pétert, olyant kaczagott.
4689 4| összeszedtem magam és újra megindultam. Mentem, mendegéltem utána.~
4690 9| maga nem ismeri most, de megismerheti, egyet, kettőt okvetlen
4691 12| egy fiatal hirlapiróval is megismerkedett Gold Istvánné. Az czikket
4692 19| és döngött. Nem lehetett megismernie Eszter hangját, mégis bizonyosan
4693 9| ez a táncz.~Elhallgattak, megitták a teájukat, a leány egy
4694 2| helyben is szükség volt, a megjavulásában se lehetett reménykedni:
4695 2| elmult héten visszakerült a «megjavult».~Nem családja, hanem a
4696 2| egy ismerőse. Az látta és megjegyezte később, hogy sűrű fátyla
4697 6| folytatta tovább néma megjegyzéseit az adótisztné. Majd megszólalt:~-
4698 3| rendőrség küldte azzal a megjegyzéssel, hogy az öngyilkos férje
4699 2| jön.~A véletlen most is megjött, de csak későn, a tiz órai
4700 11| imádkozott maga is. Hajnalban megjöttek a fiai, sirva fogadta őket:~-
4701 12| miniszterhez járt, a kit csak megkaparíthatott, annak elbeszélte az ügyét,
4702 2| tartja a házi-rend. Itt megkapja az egyptomi szembetegséget
4703 14| kiadjuk ezentul is, abból megkapjuk a házbért. Te szépen elgazdasszonykodol,
4704 11| mit igértél és elmegyek.~- Megkapod az egészet, ha meghalok!~-
4705 7| türelmet... négy hónap mulva megkapom a kinevezésem, rendes miniszteri
4706 19| azonban már az első napokban megkapta és erre a kicsiny karton
4707 6| pénzéből. Megtörli, megkeféli, megkeni egy kissé halzsirral és
4708 8| egy asszony rokona, a ki megkenné vagy egyszer, a ki küldene
4709 10| közé vont mindkettőnket és megkérdé Idát:~- Akarsz-e ezen tisztességes
4710 8| legyen a haldoklónak, hogy megkérdezhesse tőle...~Hiába várta. Az
4711 8| kérdezni, elhatározta, hogy megkérdezi. Várta, leste, hogy fölkeljen, -
4712 12| nem nagy tiszteletdíjat s megkérdezték a végrendelkezőtől:~- Miért
4713 3| a vasuttól ide hozott és megkérdezvén: «mikor jöttem?» bebocsátott.~
4714 2| mért van ez itt. Őt is megkérdtem nehányszor.~- Beadott az
4715 17| fogjátok azt az ötszáz forintot megkeresni, amit Dórának az Ágnessel
4716 12| emlékezni. Azonban véletlenül megkerítettem azt a reczeptet, melyet
4717 10| végigsimítani a kezemmel. Vagy megkérni, hogy üssön rám, a hogy
4718 19| Matabár, az igazgató megkérte a kezemet...~A leány és
4719 10| kellett menni azoknak is. Megkérték - elment, eltűnt.~*~Csak
4720 14| kihez máshoz?~Elmentünk, megkértük. A leány sirt és olyan zavarban
4721 3| vagyona is, ezt a pályát megkezdeni. A leányok jóravaló férfihez
4722 3| inkább beszélgetni akart. Megkinált pálinkával, megkérdezte,
4723 17| mint ahogy ez a komoly név megkivánja. Hallgatag, zsémbes, sajnálta
4724 21| csúf szokásuk van, hogy megkivánják a hiresebb ékszereket és
4725 19| az ajtóra nézett.~Egészen megkönnyebbedtek, a mikor belépett a férfi,
4726 10| szédülő fejjel.~- Tudom.~Megkönnyebbülve lélekzettem föl: a felelet
4727 3| az arczot, a mely szinte megkövült volt, hiába idéztem fel
4728 16| élni. Amelyek titeket úgy megkülönböztetnek, bennünket ugy megcsalnak.
4729 19| minden mondása, még sem tudta megkülönböztetni egyetlen szavát sem.~A férfi
4730 19| mindent elborító hóban is megkülönböztette hatását; fodros és gyöngéd
4731 14| egymagában is olyan nehezen tud megküzdeni az élettel, ő maga meg gyermek
4732 14| Ne sirj, te kislány, majd meglássad, milyen beszélő babát veszek
4733 15| Most hirtelen hátranéz, meglát és csaknem szaladva megy
4734 6| esett volna neki, ha férje meglátja az albumot és számon kéri
4735 15| jöjjön el még egyszer, majd meglátjuk. Befolyásos, benső, komoly,
4736 10| Nem jó volna, ha ilyenkor meglátna valaki, a mint arczomhoz
4737 1| kivájni, mert nem tudott az meglátni még csak egy pusztát sem
4738 4| Másfelé nézett, a mikor megláttam, de alig telt el pillanat
4739 17| csillámos fényű szemeit meglegelteté gyermekein és közel hajolva
4740 15| benn a hajóban volt. Szinte meglepett, a mint szólni kezdett:~-
4741 12| Tekintetük találkozott, meglepődtek. - Megérezték, hogy gondolatuk
4742 21| Dunának. Megleste őket, meglepte őket, dobbantott egyet a
4743 21| asszonyság nem ment a Dunának. Megleste őket, meglepte őket, dobbantott
4744 17| az Ágnessel igértetek?~- Meglesz! - szólt a sáfrányutazó
4745 2| annak törvényei szerint élt: meglopta és megverte a finánczokat...~
4746 20| meghalt?~- A kit tiz éve meglőttek, a kinek tiz éve megágyazunk
4747 14| Te Iza, tudod-e mit? mi megmaradjunk itten. A szobát kiadjuk
4748 15| mindig szorongatta a levél megmaradt darabját. Ujra az a márványfejü
4749 10| nagyoknak való regényeket. És megmentem, ha bántani akarják, megfogom
4750 3| annyit, mely egy darab időre megmentette volna a nyomorúságtól.~-
4751 12| kiterítve feküdt előtte s látta megmerevedett, de rózsaszínű arczát, arra
4752 5| És várta a hullámot, megmerevedve várja még ma is, nézi a
4753 15| befolyása. Voltak, a kik nyiltan megmondták: hová gondol kisasszony,
4754 15| szállójában szeretnék... Megmondtam neki, hogy tanitónő akarok
4755 19| sietnie kellett a «műhelybe». Megmosta szemeit, kendőt kapott a
4756 1| diadalmaskodott az élet. Mindenfelé megmozdultak a vadak, ordasok jönnek
4757 9| volna kis gyerekem, majd megmutatnám nektek, hogyan kell öltöztetni! -
4758 19| hogy a fiatal ember szemei megnedvesedtek. A páholynyitogatóné és
4759 15| akarok lenni a kilenczben; megnézett, kivett a zsebéből valami
4760 6| játékaikba.~A férj éppen csak megnézte és csupán annyit mondott:~-
4761 3| most egyszerre csodálatosan megnövekedett és egészen suggerált. Nem
4762 4| lettem, a gyermekleányt is megnövesztette a képzelődés. Egyszer az
4763 17| nagyságra rettenetesen megnőtt szemeiben. Egy pipa ‑ pipatorium
4764 3| sürgető vágyakozás: megtudni, megnyerni, most, azonnal, mindent.~-
4765 16| hogy mily iszonyu kéj lehet megnyilatkozni egészen egy leánynak, aki
4766 15| elhagyatott leány lett, a ki megnyitotta, szivét egy neki nem éppen
4767 18| egészen magukra maradtak, megnyugodtak egy kissé: becsukták az
4768 17| asszonyt, a ki úgy hagyta magát megölelni, mint azon a napon a mikor
4769 7| azt megfenyíti, ha kell: megöli. És egészen úgy él, mint
4770 8| olyan dühvel, hogy szinte megölik azt, a ki munkájukban meg
4771 19| tudta, hogy ott volt.~*~Megölje-e? azon gondolkodott. Két
4772 16| Most mindég.~- És miért?~- Megölnék egy embert.~- Szerelmes
4773 7| ölhetvén meg, magát kell megölnie.~Csak vérnyomok vezethetik
4774 2| vallott semmit, csak ezt: «megöltem, haragudtam rá!» A nőrokon
4775 19| elvörösödött a baba kép: megöregedett, elkomorult egyszerre.~Kőmives
4776 16| lett, én meg valósággal megöregedtem: elértem a huszonöt évet.
4777 11| nyomorult férfiak elrontják, megöregszik... Légy irgalmas!~- Semmi
4778 2| megszántam, biztam is, hogy megokosodott, beletörődik a helyzetbe
4779 4| boldogság ragyog reám és szinte megolvaszt tiszta tüzével.~Le kellett
4780 16| tudni, nem akarok mást, csak megőrizni lelkemben régi bájos rózsaszin
4781 3| történt velem addig, a mig megőszültem? Mind ama tervek, sejtelmek,
4782 20| ezüst karikákat, melyek megóvják a kezet, hogy a kötőtű ki
4783 4| az eszemben ez: ha most megpillantana, ha most tudná, hogyan vagyok.~
4784 9| most sehol. Egy kapuban megpillantottak végre egy kicsiny vén arczú
4785 4| elborított koporsó mögött megpillantottam a gyászolókat.~A mig közönséges
4786 13| fogta a dolgot és hirtelen megpillantva a leány mellére tűzött aszu
4787 3| egy itt élő asszonyról.~Megpróbálom rendet hozni az elbeszélés
4788 12| dolgokon.~Az özvegy ugyan megpróbálta másképp. Bányáról elhozatta
4789 1| éjben és szerette volna megrázni a kastély oszlopait, hogy
4790 17| esetek, a mikor a poéta megrémül és csakugyan hazudni kezd -
4791 5| tévedünk-e el?! Fölugrálnak, megrémülnek, összeszorulnak és többé
4792 1| olyan érczczel, hogy Péter megrémült belé.~- Kölyök, haza tudsz-e
4793 13| tisztán az elbeszélést, megrettenve dobta el magától. Nagy furfanggal,
4794 21| egyszerre csak megmozdult, megrezdült, vonaglott végtől-végig...~*~
4795 19| pár forintért nem szabad megrontania magát, beszivnia a festő-anyagok
4796 17| mintha arra kérnék: «nem, mégse bántsad a szegény Marit!»~
4797 19| valaki csak egy tekintettel megsérteni Esztert. Vasbottal járt
4798 18| nem mondott gondolatot, megsimította haját és szólott egyszerüen,
4799 14| sirt valami játékért. Cras megsimogatta és igy szólt hozzá:~- Ne
4800 3| Az egyik öreg zsidó végre megsokalhatta ezt az elmerülést és megérinté
4801 4| gyönge köd homályossága megsokasítja az alakokat, az ólmos, vizes
4802 7| vérének zugása perczekre megsüketítette. A lány ismételte, a mit
4803 3| lenni, a mikor hirtelen megszakad. A férfi, a kit úgy megszokott
4804 15| bár az sem volt teljes, megszakadt, kúsza szavak és befejezetlen
4805 2| a gyermekek börtönében; megszántam, biztam is, hogy megokosodott,
4806 15| kevésbbé: hogyan adhatta ide! Megszédült, egy pillanatra elhagyta
4807 3| kikelt azok ellen, a kik megszentségtelenítik a halált, mert üzlettel
4808 21| Kikergette a dadát, kiüzte a megszeppent hosszu embert és a két karjára
4809 12| mint kigondolta, nyomban megszilárdult benne. A férfit, azonban
4810 7| vérnyomok elől. Sikkasztott, megszökött az esküvője előtt négy nappal.
4811 12| Helén vagyok, Károlyból. Megszöktem, megbántam, vezessen el,
4812 3| újra benn ült a kupéban. Megszökvén az elől, a kit önmaga keresett
4813 15| azt dobni magáról. Majd megszokja, majd könnyebb lesz, majd
4814 19| talán akkor, a mikor megszoktad vele a nyomoruságot.~Az
4815 1| beszélgettek ezalatt. Ezt már megszokták. Más következék, valóságos
4816 5| hullámokkal beszélget szegény.~- Megszoktuk mi már. Oly szelid, oly
4817 21| kigombolta a testszin trikót és megszoptatta a babát. A nagyobbik nem
4818 9| lány félre fordítá fejét:~- Megszoríthatja, nem haragszom, de ne nézzen
4819 9| Elváltak, de előbb erősen megszorították egymás kezét.~- A jégre!
4820 12| megesküsznek és ezzel a gyámkodás megszünik, leánya asszonynyá, nagykoruvá
4821 17| rendőrségi körözést pedig megszüntették még az nap, akkor úgy gondoltam:
4822 4| megdöbbentem arra a gondolatra, ha megtalálnám!~Végre is feltünt újra.
4823 18| sárga, hova tettem?...~Végre megtalálta, a mit keresett. Az egyik
4824 15| gondolja: «névtelen lányt megtámadni így, gazság.» Igaz, és én
4825 10| elfeledtem azóta!~Aztán megtanitottam hangyalest fogni szabadkézzel,
4826 9| egyik szólt:~- A mi papánk megtanittat bennünket angolul, francziául,
4827 19| odalépett a haldokló ágyához és megtapogatván annak üterét, szólott:~-
4828 7| napon. A harmadik héten megtartották az eljegyzést. Az esküvőt
4829 19| szerezni minden áron. És megtérítek neki mindent, gazdagon.
4830 19| szobabérek rövid időn való teljes megtérítését is minduntalan fölemlitette,
4831 3| kötvény (a fiókban). Most megteszem; pedig jó lett volna élni
4832 2| fiúknak volna helye. De nagyon megtetszett nekem ez a szép, kreolszínű,
4833 6| kap magára, kilopódzkodik, megtisztitja, megkeféli őket a konyhában
4834 12| özvegy a fullasztó csendnek megtörésére. Vendégeket hivott, vacsorákat
4835 6| suvikszot a maga pénzéből. Megtörli, megkeféli, megkeni egy
4836 18| szeretik egymást? Szóval megtörténtek-e mindazok, amik az ő szűkös
4837 12| két arany honoráriumot, megtoldotta hát még egygyel s elment.~
4838 19| ravaszságok segitségével megtraktálta. Láthatólag jól esett neki,
4839 15| fáradtan, nevetve szólott:~- Megtréfáltalak benneteket, - hiszen meg
4840 19| mindjárt, néhány óra mulva és megtud mindent. Napokig készülődött,
4841 2| el van zárva, de később megtudhatta, hogy elment, mert éjjelenkint
4842 4| ezekbe a képzelődésekbe. Hogy megtudjam, ki volt a kicsiny gyászoló,
4843 3| házmesterhez, hogy egy lakásczímet megtudjon.~A mit kivánt, megtudta.
4844 1| Jártál már ott?~- Nem, de megtudom. Messzebb van, mint a nyárfák?~-
4845 1| vérzett, minden pillanatban megütötte fejét, hogy szinte elszédült
4846 12| hogy tulajdonképpen a munka megunása vezette hozzá, s hogy kezdetben
4847 11| sáppad is, fogy is, majd megúnja!~És a mig ezeket elmondta,
4848 14| Legfőképpen azon éltek. A mikor megunták, újra kezdték. És ha a leány
4849 1| nevetett is. És ráült a megvadult ménre maga, de hiába köttette
4850 20| hogy is mondta...~A fuvaros megvakarta a fejét és hátrafordult:~-
4851 1| egy napig - látott, azután megvakult egészen. Nem lehetett segíteni
4852 12| férfinek is heves vágya támadt megvallani, elbeszélni mindent. Úgy
4853 16| II.~Megvallom, mélyen gondolkodóvá tett,
4854 14| éveken át és - az igazat megvallva - nem is sokszor gondoltam
4855 7| a jó sors még mindeneket megváltoztathat, de siketítő, ordító, égető
4856 7| legédesebb lány várja is. Megváltoztatni az ő becstelen eredetét,
4857 9| Mindannyian felkeltek, megváltoztatták a helyeiket. Nyilt az ajtó
4858 3| felém. Éreztem, tudtam, hogy megvannak, de erő nélkül. És ez az
4859 19| magamnak. Dolgozzon az ur is.~Megverje a gyereket, vagy kimenjen.
4860 19| magában. Jobban szerette volna megverni, de félt az utczai skandalumtól.
4861 6| hivták: a «török», s gyakran megverték, mert a régi városban még
4862 16| Szerelmes valakibe.~Megfordult megvetéssel, majd mosolyogva nézett
4863 8| inas félve nyúlt az ágyhoz. Megvetette mégis, és belefektette az
4864 17| befűtve, de az ágyakat már megvetették. Nyolcz ágy egy szobában:
4865 11| Az öreg Jób ravaszul is, megvetőleg is intett a nagy kezével:~-
4866 4| De ez az öröm sem tudott megvigasztalni. Mást kerestem és azon mulattam
4867 7| A mikor ezt konstatálta, megvigasztalódott egy kissé és ez éjjelen
4868 16| egymástól. De hamarosan megvigasztalódtunk és hamarosan eligérkeztünk
4869 2| megnyult képük, mintha megvilágosodnék valami szokatlan sápadt
4870 1| izmai megfeszültek, szeme megvilágosodott, czélzott és mikor a «három»
4871 12| Ez a prófán dolog csak megvillant agyában, a mi agyára nehezült,
4872 2| szembetegséget és a lelkét megvizsgálja az igazgató, ha a konyhakertészet
4873 3| biztositási intézet orvosa jött megvizsgálni férjét és egészségesnek
4874 2| éjjel felébredve, hirtelen megvizsgáltam a hálótermet: egymás közelében
4875 11| a szerelem örömein kivül megvont magától minden földi élvezetet,
4876 13| látja, csak ő nem. Egészen megzavarodott, félt, szeretett volna meghalni.
4877 19| belépett és a háziszentélyében megzavart fiu szeme haragosan csillogott
4878 8| és mutogatta:~- Nézze a méh-t, az ám az állat, ezer forintba
4879 8| került...~- Pajtás, nézzed a méh-ünk, ez nagy, kőből való és
4880 8| kulminált egy kőből készült nagy méhben. Képtelenség volt föltenni,
4881 8| MÉH.~Kőből készült, nagy méhe diszitette a háromemeletes
4882 17| eszembe juttatta, amint a méhek rajt eresztenek ki magukból.~
4883 8| Sajnálta egy kissé ezt a vén «méhet», ezt az ősz «kutyát», a
4884 9| férfi.~- Pointe, már most mehetek - mondá a leány s felállt.~-
4885 8| kell lenni mindig, mint a méhnek...~Ő maga ilyen is volt
4886 8| nagy wertheimját, hanem a méhről tudakozódott, arról beszélt:~-
4887 8| mondott, ő akkor is csak a méht emlegette. Tanulmányozta
4888 4| misticizmusában, tovasuhant a mély melancholiájú temetési ének dallamaival,
4889 13| elfogyasztotta minden mosolyát. Melancholika vett rajta erőt, a papája,
4890 19| érezte magát valami rosszul. Melege volt; a feje is, a szive
4891 18| mindjobban és a kékség melegedett föl violaszinre. És egy-két
4892 18| a kék reggel lassanként melegedni kezdett. Ezüst és arany
4893 18| gloriolái mozdultak meg, melegedtek át, kaptak szinre és erőre.
4894 5| legalább. Napot akarok, meleget akarok, szomjazok tarka,
4895 3| kiváncsi tekintetek egy kissé melegitették. Ő a tavaszi napot okolta
4896 6| tegnap leforrázott kávét, melegiti meg a platnin a krajczáros
4897 4| ujra meg ujra éreztem ezt a melegséget. Sötét környezetemben minduntalan
4898 18| nem volt már sehol, de a melegtől aludni nem tudó lakók közül
4899 6| kartonruhái lógtak. Azonkivül a melegviz - a város természetes mosó-bassinje -
4900 1| forrásvizzel öntözte. Az óriás mell párolgott, tüzelt, mig környöskörűl
4901 1| bekecset, hogy meztelen melle látszott és szólt:~- Vigyázz
4902 1| fogcsikorgást és egy galambszivű mellecske hangos, gyors pihegését
4903 20| a másik szobából. Leült melléjé; az egyik szolgálóleány
4904 5| meleg asszonyt, a ki leül mellém; csak jönne már, ha öreg
4905 5| kocsiból a nép? El-kiszálltak mellőlem valamennyien. Éppen csak
4906 15| olyan, mint egy márvány mellszoboré. Oh, be különös fej is.
4907 1| hajuak szögletes, Hephaistos mellüek voltak mint ő. Reményteljes
4908 15| selyem-harisnya van rajtuk, nem méltatja őket egy tekintetre sem.
4909 3| volnál ujra...~Az asszony méltatlankodva fordult el, hanem akárhogyan
4910 21| látogatási időkben otthon vagyok méltóságod és a grófné számára. Szerfelett
4911 12| melyet neki akkoriban irni méltóztatott. Talán ebből ki tetszik
4912 1| gyerünk!~- Várnunk kellene, méltsás uram, valamit hallok, mintha
4913 5| haju?~- Az, a kinek szeme mélyebb kék, mint alant a tenger!~-
4914 1| világított a hó. Az erdő mélyében végig-végig rezgett a napnak
4915 6| utána nézett. A fülei - a melyekkel rossz időben nem hall egészen
4916 19| arczán és látta a lámpásokon, melyeknek lángja ingerülten, de szabályosan
4917 12| olyanokat is érintett, a melyekre fullasztó görcs fogta el
4918 2| a dolgokra gondoltam, a melyekről tudom, hogy nekem kellemesek,
4919 3| fölébredt elaltatott szive mélyén.~Még egy gyermek. Anyagi
4920 11| épségének. A móring-levélben - a melyért tulajdonképpen hozzáment -
4921 7| kinek komolyan udvarol, melyiket vegye el? Az egyik parthie -
4922 13| valamely meredeken, tátongó mélység felé. És vonja maga után
4923 13| van az előtte ismeretlen mélységekben? Ott, hol anyja jár, mosolygó
4924 4| élt bennem. És a rejtelmes mélységű nézés, mely panaszkodva
4925 4| újra megindultam. Mentem, mendegéltem utána.~De legelőbb is élni
4926 3| becstelenség elől a halálba menekül és őt ott hagyja özvegyen,
4927 4| semmi életből el akartam menekülni az igazi, sötét semmiségbe.~
4928 15| szolga vagy szobaleány sem... Menekülnie kellett, utána kiabáltak-e:
4929 19| kapkodott, sóhajtott, sírt és menekült. Eszter zavartan mosolygott
4930 4| közepén és utána nézve a menetnek, sajátságos meleg érzés
4931 12| tüntetően, mintha rokonaival menne. Egyetlen egyszer sem nézett
4932 3| elássam magam elevenen!~Mennél jobban közeledett a vonat
4933 12| V.~Fel kellett menniök a fővárosba; ez lett a vége
4934 18| merre menjenek.~- Arra kell mennünk, a merről a szél fúj, akkor
4935 18| Körülötte a fényben hangzik egy mennyei chorál, introduktióját már
4936 4| hogy mért engedtem.~És mennyiszer fogott el a vágyakozás:
4937 19| sárkányok legyőzése után.~Oh, de mennyivel nagyobb hősnek tudta, ő
4938 1| is. És ráült a megvadult ménre maga, de hiába köttette
4939 19| villamos vasut sinjeinek mentén.~
4940 12| megbántam, vezessen el, mentsen meg!~...A két fiatal ember
4941 9| olaszul - hogy férjhez menünk. Ez az egész.~Kettő mosolygott
4942 17| nagy Ágnes egy aranymüves menyasszonya, akit Dóra Arisztidnek hivtak
4943 16| szeliden boruljon rád a menyasszonyi fátyol, elevenen eltemetett
4944 1| rettegett hangjától, mint menydörgéstől városi gyerekek.~Néha úgy
4945 20| és sima, mintha csak uj menyecske lenne. Fekete és vastag
4946 1| kissé. A vak ember szótlanul meredt maga elé, a gyerek izgatottan
4947 11| meg van halva és a bevett méregtől arcza, meztelen karja egészen
4948 5| házasok lehetnek, esküdni merek rá. És egymás iránt oly
4949 19| magában azért, hogy vajha merészelné valaki csak egy tekintettel
4950 1| nevetni. De nem mert, nem merészelt urára se nézni, a ki mereven,
4951 10| járni?~- Szabad! - mondám merészen és büszkén, de magam is
4952 1| parancsolólag bűvölettel meresztette rá szemeit...~- Egy... hangzott
4953 18| homlokáról, ujra komor és merev lett az arcza.~És testvére
4954 7| nem ácsok...~És az ezernyi mérföldeken át, át viharos tengeren,
4955 8| is egyszer... A fullánk mérges volt, az ember belehalt.
4956 19| beszivnia a festő-anyagok illó mérgét. Kell, hogy hygienikusan
4957 11| hitték: a felesége meg fogja mérgezni.~Férjes leányai hazajöttek
4958 6| Egyáltalán: mily hasznokat merit az emberi társaság abból,
4959 1| tetőtől-talpig pánczélba és mérkőzésre hivta a két mezőségi gavallért.
4960 1| hűtötte vérét, nem volt kivel mérkőznie, kivel zsarnokoskodnia,
4961 7| eredetét, de nyilvánosan ki merné?~És mégis úgy érezte, hogy
4962 17| volt az igazság, még sem merném Fialára rámondani, hogy
4963 14| szeretetházban.) A mikor mérnökké lettem, úgy folyt a dolgom,
4964 9| ezernyolczszáz forintos mérnöknek lennem vasúti irodában...
4965 6| talpukat, az egész lábuk merő seb. És magának a csizmának
4966 18| Arra kell mennünk, a merről a szél fúj, akkor oda érünk
4967 19| Az orvosnövendék nem merte magára hagyni a kis leányt.
4968 18| gépiesen vetkeződve. De nem mertek lefeküdni, leültek az ágy
4969 5| csónak, a mely most el ne merülne; nincs tengerész, a ki merne
4970 1| kis hegyi lóval szügyig merülni a havas szakadékba... Nem
4971 18| Elsuhantak az öreg mellett, nem merve rája tekinteni sem. A ház
4972 1| költötte föl éjjel, baraczkot mérve a csontos, nagy fejére,
4973 2| uj keletű feldolgozatlan meséimet, a melyek elgondolása kész
4974 6| úgyszólván soha. Az adótiszt mesélte a feleségének, ‑ annak idejében
4975 5| hajón. Palermó látszik a messzeségben, amott az a monte Pellegrinó,
4976 2| kellett lennie.~A fiu nagy messziségről látta meg, hová ment be
4977 8| künn a hostyán, leginkább a mesteremberek városrészéből és sírva,
4978 4| milyen jó nekik!~Irigylem a mesterlegényektől idomtalan és komikus szeretőiket,
4979 8| eszébe jutott egy özvegy mesterné, a kinél gyermekkorában
4980 17| összehasonlító képesség. Aztán a mestersége is tetszett nekem; sáfrányárus
4981 14| gazdasszony, pompásan tudta azt a mesterséget, hogy éhen is jóllakottnak
4982 3| szégyellem bevallani, hogy a metsző fájdalom daczára észre tudtam
4983 19| testén alig egy kicsiny mez, mellét takarja csak hosszú
4984 20| nagymamám», hanem igyen:~- Édes, mézes-mákos Domoszlai néni.~*~Tizet
4985 20| reggelen neki indultunk a fehér mezőnek. Szekérnyom nem volt még
4986 1| szelidíthetetlen paripák, mosolygós mezőségek, elvadult erdők komor belseje...
4987 12| sodorta magával.~Egy kis mezővárosban esküdtek esti hat órakor,
4988 19| piros posztójának reflexe mián nem is volt egészen rossz
4989 11| mondanak rád; én nem bánom, én miattam mondhatnak. A mit tettél,
4990 12| egy kissé azt a pénzt, a mibe ilyesmi kerül. Végre is
4991 18| kifelé.~- Nincs is ruhánk miben menni! - mondá Ágnes - a
4992 20| is kéne beszélni itten, miféle szép bókokat mondani mindjárt.
4993 20| voltak a szemei egy darabig, miglen fölvetette. Jóságos Isten,
4994 6| is, hogy gyüjt pénzt és mihelyest az amerikai fogorvos megérkezik
4995 10| fiuval és sütött-főzött rám, mihelyt csak egy kis maradék-lisztre
4996 18| estefelé jött, mit beszélt, miképpen hizelgett... Ágnes egyszer
4997 8| gyüjt, hogy majd ha meghal, milliói azé legyenek, a kitől elvonta,
4998 12| ő milyen gazdag, egy fél milliója van, ha akarja a főispán
4999 17| olyan kitünően az, most már milliomos lehetne.~És hogy a császár
5000 2| problémák, melyek épp ezer milliószor ismétlődnek és ő épp az
5001 8| ama munkásállatkák, melyek milliószorta több vagyont gyüjtenek,
5002 10| könyveket, olyanokat, a milyeneket én olvasok titokban, szépséges
5003 13| olyan titokzatos, mint a milyennek az ördögöt képzelte nyolcz
5004 19| elpirultak mind a ketten és mind-mind erősebb kézszorítással váltak
5005 12| nevezett.~Úgy látszott, mindaketten idevalók voltak, beszédjökből
5006 14| Épp úgy, mint nekem.~Mindakettőjüknek kihalt az egész atyafiságuk.
5007 2| kenyérrel élt.~Megbüntettem mindakettőt s elfektettem őket egymás
5008 9| másik. És bár érezték, hogy mindannak, a mit mondanak, fele hazugság,
5009 19| kivételével csukott volt még mindannyi. Ez egy is be volt zárva
5010 1| is fehér már. «Hó van!»~Mindannyiuknak különös jó kedvük támadt.
5011 16| Beszélj, vagy felelj röviden mindazokra, a miket kérdezek.~Sokat
5012 18| iszonyu érzésével. És mielőtt mindeme képek örökre elmulnának,
5013 11| sietett bárhogyan is és mindenáron biztositani leánya jövendőjét.
5014 7| lebirta könyeit és folytatá:~- Mindenek ellenére, apám, anyám, bátyám
5015 7| a világon, a jó sors még mindeneket megváltoztathat, de siketítő,
5016 1| a kapuk be voltak zárva mindenfelől, hiába zörgetének. Ábrám
5017 1| asszonyok álmodtak tán róla, a mindenható urról, kinek nem sok szavába
5018 19| hiszem, szabad nekem is, a hó mindenkié.~- De én vájtam ki magamnak.
5019 3| elhagyatottságot, látta, hogy mindenkinek terhére van itt; hát fogta
5020 12| mindenkit, rosszat beszél mindenkiről, csak őt látszik szeretni,
5021 12| annak elbeszélte az ügyét, mindenkitől tanácsot kért: hogy lehetne
5022 19| hogy vagy jőjjön, vagy mindenkorra maradjon otthon. El kellett
5023 4| küzdelemben, dolgozva a mindennapi vágyak betöltéséért; néha
5024 4| megfeledkeztem teljesen mindenről. Egy asszony delejes körébe
5025 7| meglátszott rajta azelőtt. Most mindezekből nem maradt meg semmi, csak
5026 16| mi csak barátok. Hiszen mindezeket talán tudni is tetszik,
|