000-becsu | becze-dalla | dalol-eltak | eltav-felsz | felta-gyony | gyotr-idege | ideje-kepte | kepu-komik | komiv-mari | maria-minde | mindh-ossze | oszto-rikit | riman-szine | szinh-torok | torot-verje | verke-zuzma
Rész
5027 3| akartam áldozni a halottnak - mindhiába.~A mit igy elértem, csak
5028 9| azoknak a neveit hangoztatták mindinkább, a kikről alig egy pár sor
5029 1| két mezőségi gavallért. Mindjárt-mindjárt sarokba szoritotta őket
5030 11| különösen a két legnagyobb, - mindkettő nagyapa már, - meg is mondták
5031 10| Aztán a térdei közé vont mindkettőnket és megkérdé Idát:~- Akarsz-e
5032 9| asszony s két leány, majdnem mindmegannyi hasonló tipus, ruhájuk elegáncziája,
5033 2| egy fiúról van szó, a ki mindössze tizennégy éves és mégis
5034 6| házassági jelentés. A könyv: Mindszenti Gedeon költeményéi.~- Egy
5035 12| bárkinek is. Leány maradt mindvégiglen és valahányszor egy ismerőse
5036 6| uralkodott közöttük. A vacsora minéműsége, avagy a snidling, az eperfa,
5037 1| koldus, kopott kis fák ministráltak. - Folytonos orgonazúgás,
5038 7| ezt fogja felelni a miniszter, bizonyosan ezt.~De a hivatalnok
5039 19| fönt a várban. Valamelyik miniszterium... Csak bágyadtsága elmulnék,
5040 7| legelegánsabb fiu, szemet szúrt a miniszternek is, egy katholikus főúrnak,
5041 12| eközben. Az anya pedig ezalatt minisztertől miniszterhez járt, a kit
5042 4| verőfényes, de hideg égbe, a minoriták harangja zúgott, - gyermek
5043 10| Inkább meghaltam volna, mintsem hogy elváljak tőle és lassanként,
5044 10| Tudja, mit beszélnek mirólunk? - kérdeztem hirtelen bátorsággal,
5045 1| tű-lombok. Egy végtelen halotti mise, amelyben a nagy, kinőtt
5046 1| fekete szakállú, szál legény. Misének öltözve, teljes ornátusban.
5047 1| körülötte. Sóhajtottak a fák, miserere deit zizegtek a lombok.
5048 4| temetés szépségei és illatos misticizmusában, tovasuhant a mély melancholiájú
5049 21| olvasók számára való. De mivel még a rendes olvasók között
5050 9| tett sürü pillájok. Alig mocczantak meg helyeiken s nagyon keveset
5051 6| utolsóelőttinek. Roppant mód étkes volt valamennyi, mint
5052 19| mindig teketóriák! Vagy modell, vagy herczegkisasszony.
5053 19| MESE EGY MODELRŐL.~Két okból kellett elmennie
5054 19| abból élnek, hogy a kicsike modelt ül a festőiskolában. A rendszertelen
5055 19| részint pedig azért, mert modernebb irókat akart volna fölvétetni
5056 17| mohósággal ettek, hogy nem volt módjukban sem a lengyel, sem a magyar
5057 3| tehetetlenül gondolkodott a módokon, még sürgetőbb lett ez a
5058 12| Mindent igazol ez a magasztos modor.~Hamar megegyeztek egymással
5059 19| ajkáról azonban még ugyanolyan modorosan hangzottak a szavak, mint
5060 2| kreolszínű, választékos modorú úri gyerek. Fognak tőle
5061 2| ott. Az erdőben ennivaló mogyoró van és som. Jaj de éhes
5062 8| kőméhnek is kezdett befelé mohosodni az egész törzse...~Csak
5063 1| bele. A gyerek, mint egy mókus, úgy mászott előtte. Néha
5064 1| ábrázattal átszöktek tőle, előle Moldovába. Maga is, a fagytól, olyan
5065 9| hajuak, a legtöbb asszony molett egy kissé, arczukon a jólétnek
5066 20| ki a nagy diványon, ki a molyok kaszárnyájában, a vén karosszékben.
5067 6| nem halnak éhen, - ez a momentum legnyilvánvalóbb az egész
5068 3| beemlézett imádság refrainjét mondaná.~Aztán a mikor felócsudott,
5069 7| Ránéztek úgy, mintha mondanák: «bolond ez?» Leánykérésről
5070 10| Szervusz!~*~Hazudnék, ha azt mondanám, hogy világosan emlékszem
5071 19| Egyelőre nem volt több mondanivalója, Kőmives olvasta tovább
5072 19| érthető volt annak minden mondása, még sem tudta megkülönböztetni
5073 18| halvány, rossz ember minden mondását hallani s tudni akarta és
5074 17| hozzájárult még az is, a mit e két mondásban szokott kifejezni:~«Engem
5075 16| megfelelt. Legyenek e bájos mondások az én egyetlen titkos kincseim!
5076 15| Kisasszony, gondolja meg!» ez a mondat járt a fejemben ma egész
5077 15| kúsza szavak és befejezetlen mondatok: «nincs már... nem lehet
5078 1| vagy: tudsz-e egy zsoltárt? Mondd.~Péter mondta.~Ábrám gróf
5079 11| én nem bánom, én miattam mondhatnak. A mit tettél, tettél, én
5080 18| majd hangosan, a kérdést:~- Mondj valamit a szerelemről!~-
5081 4| eszembe, és ezt talán el is mondottam félhangon. Csakugyan magánbeszéden
5082 20| szót sem, azt is lassan mondtuk.~Csak az agár kaffogott,
5083 9| s kiszállt belőle a bank monogrammos, bőrtáskás embere s a prémes
5084 5| messzeségben, amott az a monte Pellegrinó, ég, de már kopasz
5085 2| Mért ment haza a kis morálhős? egy kissé érdekelni kezdett
5086 11| iszonyú öreg test épségének. A móring-levélben - a melyért tulajdonképpen
5087 7| viharos tengeren, hullámok mormogásán át, hiába húzta füléré takaróját:
5088 18| nyitva hagyott vizvezeték mormogását.~- Dóra - szólalt meg a
5089 20| vén agár összegubbaszkodva mormogott, tette magát, hogy alszik,
5090 19| titokzatosan és alamuszi módra mormogták feléje: «Feküdj alám!»~A
5091 1| odaszorította arczához, mormogván mellé egy pár szives szót...~
5092 8| Befordult a fal felé és mormolt valamit.~- Tessék... nem
5093 3| Álmában zavarhattam, mert morózus volt, kijelentette; hogy
5094 1| eljött, egy tiszt, jólövő, morva.~A leány csendesen, édesdeden
5095 19| hanyagul, szórakozottan mégis morzsolgatott egy kicsinyt a süteményből.~
5096 1| keselyüszemeiben nagy könnycseppeket morzsolt szét.~*~Hajnal felé elásta
5097 19| Az ő kegyelméből élek, ő mosat és vasaltat reám, és én
5098 18| ébren. Akkor fölkelnének, mosdanának, egy kicsit ténferegnének
5099 6| melegviz - a város természetes mosó-bassinje - közel esett ide. Onnan
5100 11| örökösen, tettetett volt minden mosolya, kaczérkodásai alatt utálat
5101 13| egyszerre elfogyasztotta minden mosolyát. Melancholika vett rajta
5102 17| de egyszersmind e boldog mosolygásban - mint viz tiszta tükrében
5103 1| szelidíthetetlen paripák, mosolygós mezőségek, elvadult erdők
5104 11| az asszony, pedig vignak, mosolygósnak, kedvesnek szerette látni.
5105 1| maga kicsi Penészvirág most mosolyog?~- Igen, hogy tetszik tudni?~-
5106 16| azért vannak, hogy édesen mosolyogjanak ránk, keservesen sirjanak
5107 7| bankhivatalnok.~A lányok - a kik mosolyogni szoktak ezekre az emberekre -
5108 4| gyermekkori emlék», és mosolyogtam magamon.~Hacsak ez a mosoly
5109 5| a ki merne vizre szállni mostan!» «Hát elveszett» «Ha csak
5110 1| töltve a puskád?~- Meg! - motyogta a gyerek reszkető szájjal.~-
5111 12| kevés szavú, takarékos még mozdulataiban is. A mikor kiterítve feküdt
5112 15| automata szabályos, szögletes mozdulatával négyrét szakítja a levelet
5113 9| mely egy mosoly, vagy a mozdulatok szabadságában jutott érvényre.
5114 15| Mindenik darabka után olyan mozdulatot tesz, - megint csak gépiesen, -
5115 12| Pethes Antalt, egy elhatározó mozdulattal hirtelen az öreg ur karjába
5116 5| összeszorulnak és többé mozdulni se lehet. A kihalt, a megfagyott
5117 11| asszonynak nem szabadott mellőle mozdulnia egy tapodtat sem. Amikor
5118 2| a mi fentartja és tovább mozgatja a világot: szürke felhő,
5119 2| izzó szenvedélyek, a mint mozgatják az embereket: világosan
5120 20| Valahogy meg ne tessék mozgatni itt a holmikat.~Mindennek
5121 4| idegen fiút nézi, leányszem, mozgékony, szép, olyan, mely minden
5122 1| ott látott a gyerek valami mozgó vörösséget.~- Róka! róka!
5123 2| hallottam, a mint mind a kettő mozgolódik ágyán.~- Kinek a fia vagy
5124 18| nem hangzott, alak alig mozgott egy‑kettő. Azok is olyan
5125 18| egy gép arra készt, hogy mozogjanak előre. Most megáll egy-kettő,
5126 9| indulásra készen álló gépek mozogtak.~Megálltak:~- Hová megyünk? -
5127 1| is. Menj ki, nyergeld fel Muczit meg Barabolyt. De ne verj
5128 7| bizonyitja egész hivatali müködésem.~Ki tud én rólam valami
5129 19| már, sietnie kellett a «műhelybe». Megmosta szemeit, kendőt
5130 4| mikor együtt kell élni és mulatni az embertársakkal.~Négy-öt
5131 4| meg-meg kinyitja. Édes mulatság ez és olyan öröm az asszonynak.
5132 4| megvigasztalni. Mást kerestem és azon mulattam magamat, hogy hány féle
5133 1| is egy nap, hogy öcscsét mulattassa, előhozakodott a pohárszékből
5134 20| itt egy szál férfi kegyed mulattatására, nincs férfiember, nincs
5135 4| Az apró zsörtölések nem mulattattak többé, vérem hült, idegeim
5136 8| mint a...~Egy bizonyos idő multán már annyira rájárt a szája
5137 2| Mintha megbánta volna a multat, hizelgett neki és anyuskámnak
5138 2| egyedül lakott. Csak egy öreg, mulya házmestere.~De én tudom.
5139 1| énekeket zizegtek a fehéren mumifikált tű-lombok. Egy végtelen
5140 14| valami, a miért érdemes munkában, törődésben, nélkülözésben,
5141 12| a temetés-rendezőért, a munkácsi görög papot hivatta el a
5142 6| lelki fázással fog a napi munkához, önti le ujra a tegnap leforrázott
5143 8| szinte megölik azt, a ki munkájukban meg akarja akadályozni őket.~
5144 20| is szólongatta őket, csak munkálkodott serényen, összeránczolva
5145 3| A férje figyelmes, hű és munkás.~Csak néha fogta el valami
5146 8| Csakugyan olyan volt, mint ama munkásállatkák, melyek milliószorta több
5147 19| műhelyt, a könnyű, finom munkát; passzió is az inkább. Eldicsekedett
5148 7| költötte fel, egy német újság munkatársa, a ki egy jó arczképet kért
5149 19| név volt aláfirkantva.~- A munkavezető irja! mondta a leány és
5150 6| itt minden! Az ablakban muskátlik, elszáradófélben. Egy befőttes-üvegben
5151 15| nem is ment tovább?~- De muszájt. Egy jó emberünk harmincz
5152 15| harmincz nevet irt föl, hogy mutassam be magamat ezeknek személyesen,
5153 7| legcélszerübb volna, ha nem mutatná most magát sehol!~Végre
5154 17| feleségét. A fiuknak meg kellett mutatni a könyvet. Az aranyműves
5155 1| meztelen mellén szíve helyére mutatva, a gyerek dideregve tartván
5156 19| tudta, hogy fiatal festők műtermei vannak a sötét földszintes
5157 21| és más egyéb jelvényeket mutogatott nekik. És azok szidták,
5158 8| el mellette, megfogta és mutogatta:~- Nézze a méh-t, az ám
5159 1| szomoru, félelmes, édes muzsika meg nem szünnék soha.~-
5160 1| hogy jobban hallja, mint muzsikál az éjben neki egész operákat,
5161 21| kezdte ezt az állapotot. Muzsikális ember volt nagyon és a babák
5162 6| városban még élénken élt a muzulmánok emléke.~Tardonnainé kiválasztott
5163 2| mondtam, hogy beteg vagyok.~- Na csak maradj, egy óra mulva
5164 6| hold sütött és az irnok nadrágját hamarosan átváltoztatta
5165 11| legnagyobb, - mindkettő nagyapa már, - meg is mondták nyiltan:~-
5166 2| Rájöttem, alig evett. A János nagyétű volt s annak adta - titokban -
5167 15| annál?~Szinte megrezzent a nagyhatalmu, titokzatos ur nevének említésére.
5168 12| kállói viszonyokról, hanem a nagykárolyi bukásokról beszélgetett
5169 21| lehetett. Hiába állott elébe a nagykereskedők és bankárok kórusa:~- Gyer
5170 12| megszünik, leánya asszonynyá, nagykoruvá lesz s vagyonának birtokába
5171 1| zsarnokoskodnia, kivel - nagylelküsködnie. A számtartót, a belső tiszteket
5172 20| sem szólította igy, hogy «nagymamám», hanem igyen:~- Édes, mézes-mákos
5173 6| arczmásával. Férje irásai között nagynehezen rátalált a király, a királyné
5174 18| Ezentúl az éjszakák egy részét nagyobbára itt töltötték. Ágnes nem
5175 3| még ott volna a háznál.~A nagyobbikat kivette az iskolából, minek
5176 18| akkor még iskolába járt, a nagyobbiknak pedig nem igen lehetett
5177 6| egerek, a melyek itt egy nagyobbszabású telepet tartottak fenn.
5178 10| szépséges szép, homályos, nagyoknak való regényeket. És megmentem,
5179 4| megcsókolják az utczán és meg is nagysádolják. És az új házasok és a leendő
5180 21| szólt:~- Mikor találhatom nagyságodat otthon, becses családja
5181 9| többé divat itten a divatos nagyságokat emlegetni, ellenkezőleg
5182 17| kicsi legyen is, értékre, nagyságra rettenetesen megnőtt szemeiben.
5183 19| papiroslapra csodálatos szépségü és nagyságu palotákat épitett ő is,
5184 5| narancsfák kék árnyékában, a nagyszerü tengerhomokon. De én voltam-e
5185 2| van, de még több romlott nagyúri gyerek.~Az első héten, a
5186 3| Ugyanaz a jóságos arcz a régi naiv, majdnem gyermekes ajk,
5187 20| asszonyság nem nevezte «mamám»-nak, hanem azt mondta neki: «
5188 18| asztalhoz támasztott fehér napernyő.~Véletlenül odatévedt tekintetük
5189 5| arcza fehérebb, mint a napfény apró képei a vizen.~- Az,
5190 3| kötőgépet, azon dolgozott naphosszant egy kereskedő számára.~És
5191 8| ember még mindig nem tért napirendre a méh fölött. És akár ki
5192 3| szemrehányást tett neki a nyomoruság napjaiban. Hányszor gondolt másra.~
5193 18| októberben, hogy halottak napjára tiz mécses égjen az anyjuk
5194 7| István fia...~Hazament, egész napját az ágyban töltötte.~Álmából
5195 19| ott a többi éhenkórász, napnál ebédelő kollégák között
5196 5| Hogyan?~- Visszajön a hajóba, Napoliba holnap.~- És mit csinál
5197 5| Szerelmes urával hajóra szállt Nápoly alatt. A fedélzet korlátján
5198 18| ablakokat és éjjelt csinálva a nappalból, beszélgettek a homályban.~
5199 9| állott, talán elejükbe jött?~Nappali világosság volt itt, és
5200 3| világosan emlékezett még arra a napra. A biztositási intézet orvosa
5201 1| apróságokat mondott el arról a napról, a mikor szinészeit kiverte
5202 4| nem vártam többé semmit. Napról-napra élve, az élettel való nehéz
5203 3| utczába, a hol nem volt napsütés.~Lassan, alig gondolva valamire,
5204 16| szines volt, mint egy tavaszi napsütötte leander-ág.~Szürke ruhában
5205 2| megaranyozta fejét a hajnali napsugár. Némely ágyak még egészen
5206 19| ragyogó, bántó, ezüstös napsugarak ölelik, fonják át meg át.~
5207 19| fogja csalni.~Csak reggelt, napsugaras, friss reggelt, hosszú,
5208 10| megelégedetten. Nem törődött a napsugárral sem, mely erről is, arról
5209 2| herczegkisasszonyok és boldog napszámoslányokról történetek jártak az eszembe.
5210 2| rakodójában bújt meg és napszámosok, szeneskocsisok, zsemlyéskofák
5211 12| folynak össze könyeik!~Ettől a naptól fogva a leány iránt is csak
5212 5| fényben, a szinben, pálmák, narancsfák kék árnyékában, a nagyszerü
5213 16| folyja be testedet a nász narancsvirága!~*~Kató, holnap vagy holnapután
5214 7| egy pár hó alatt, habár nászágyában őt: a legszebb, a legjobb,
5215 7| körülvéve, véres nyomok visznek nászágyához is. Apja akasztófán fog
5216 5| rajta, mint akkor... A mikor nászra várta falai közé Palermó.
5217 17| mint Fiala és Fialáné a nászuk napján.~...Este lett, amint
5218 12| NÁSZÚT.~
5219 6| mint a pincze. A falai nedvesek voltak és a padló között
5220 6| meg magának, amig a «kék nefelejts» dallamára valami helyi
5221 2| mégis egyre fogyott.~Az első negyedév végén olyan sovány volt,
5222 1| III.~Februárius negyedikén ujra nagy hó esett. Reggel
5223 1| körülnézni, majdnem egy negyedóráig volt oda.~- De, róka- meg
5224 8| kérdezték, késztették. Az utolsó negyedórákat élte, a legutolsót. Befordult
5225 2| következett, majdnem egy negyedórás. Azt hittem, már nem is
5226 11| de én elmegyek, add ide a negyedrészét.~- Nem adok egy krajczárt
5227 18| vak forrósággal borult a négyemeletes ház kicsiny udvarára. A
5228 11| neki egy napon:~«Ha adhatsz négyezer forintot, elvesz egy bizonyos
5229 19| Milyen korán kezdődtek! Négykor már nem tudott aludni. De
5230 15| szögletes mozdulatával négyrét szakítja a levelet és darabonként
5231 12| megirva: «Egész vagyonom négyszázhatvannégyezer forint - számmal 464.000
5232 6| négy pár kis csizmához. Négyszer annyi is elkelne. Veszekedés
5233 3| titokzatos zsongást, mely néha-néha fölébredt elaltatott szive
5234 1| nyögött. Perei Krisztina, néhai anyjának özvegyen maradt
5235 15| idősebb bátyját látta bennem nehány perczre? Mit tudom én, csakhogy
5236 2| ez itt. Őt is megkérdtem nehányszor.~- Beadott az anyám - mindig
5237 1| fenyőpadmaly alá. A rövidebb, de a nehezebb út most következék. Kúszniok,
5238 21| csüngő, vékonyka vállaira nehezedő haja, a borzas, bodros,
5239 6| elálmosodott férje vállaira nehezkedett, erősen megszorította az
5240 21| sorra-rendre, komolyan, nehézkesen, mozdulatlan.~De egyszerre
5241 3| végre az intézetben. Némi nehézségek után fölvette a biztositott
5242 21| említeni bátor. - Dehogy is nehezteltek rája! A mikor látták édes
5243 12| megvillant agyában, a mi agyára nehezült, a mi szivét összecsavarta,
5244 15| kávéházában, aztán, hogy a neje szállójában szeretnék...
5245 20| lökdöste, kínozta, előlgetett néki. Nem is szólongatta őket,
5246 10| hagyatva egészen.~Lassankint nekibátorodva bujkáltunk a lombok között.
5247 1| belemerülni testestől, lelkestől, nekiindulni a fehér végtelenségnek,
5248 19| kaczagás verte föl a lassanként nekimelegedő tüzhelyet. És milyen vidámak
5249 19| éjszakát uram!~Zavartan és nekimelegedve nevettek a kölcsönös csufolódásokon,
5250 1| feléje rettentő robogással. Nekivadulva jön, mindjárt itt lesz a
5251 9| gyerekem, majd megmutatnám nektek, hogyan kell öltöztetni! -
5252 3| Az élettelen test, az erő nélküli gondolat, itt a földön én
5253 18| visszatérjenek ahhoz, ki nem tud élni nélkülök. Az álmatlan éjszakákon,
5254 14| érdemes munkában, törődésben, nélkülözésben, nyomoruságban eltölteni
5255 13| lapján violaszin tintacsepp. Nem-e abból a tollból hullott
5256 7| hangját hallania. Kinozta az a némaság, a melybe száműzte magát,
5257 10| szerettem mást.~De hisz ez a némber csaknem egy azzal, a kivel
5258 15| hozzon onnan egy pár sort. Némelyek meg idegen öreg urakhoz
5259 6| még javit is rajtuk. De némelykor azon sárosan állanak ott
5260 7| egy úr költötte fel, egy német újság munkatársa, a ki egy
5261 12| lakására hajtatott. Ott tört németséggel a következőket mondta az
5262 2| lélegzeni se marad ideje, nemhogy a rosszaságra.~A fiút az
5263 7| megkönnyebbült. Most már némileg nyugodtan vizsgálgatta helyzetét
5264 6| szégyenkezés nélkül. A boltos csak nemrég utasitotta vissza két gyermekét,
5265 1| halotti éneket.~- Krisztina néném, a keszkenőjét! - szólt
5266 1| akkor... mormogta Ábrám, nénjének kicsiny fehér kezét odanyomva
5267 18| Rubin-leány bámulva nézett nénjére. Egy pillanatig nem hitt
5268 18| álmodozás fogta el, mint nénjét. Nem kivánt többé ő sem
5269 6| fejét és a gyerekek örömére népdalokat dudorászott.~Később - rendbe
5270 3| keresztyén gyermekek.~A temetés népe közül nem volt még itt senki,
5271 12| szobájuk volt, egy nagy és népes útra szolgáló ablakokkal.~-
5272 18| neki. Olyan hideg, olyan néptelen, minden mozgás nélkül való
5273 19| fekete alakokkal, szinte nesztelenül szállt tova. A szikrákon
5274 10| meg akartok esküdni? Mi a neved?~Megfogta a kezünket:~-
5275 9| ellenkezőleg azoknak a neveit hangoztatták mindinkább,
5276 17| jusson, nyolcz gyermeke van neveletlen,» - szólt az asszony.~«Nem
5277 17| csak élni és gyermekeket nevelni.~ ~
5278 12| kiméletlen volt. Elküldte a nevelőnőjét, leszállitotta a gombostűpénzt,
5279 17| legnagyobb fiát is annak nevelte. Igy történt, hogy az egész
5280 2| pesti tanár fia, kitűnően nevelték, értelmi ereje elsőrangú,
5281 8| soha el nem adott egyet is, neveltette, gyarapította, egyikében
5282 14| neveztem el ezen a rövid latin néven, a mi a szavajárása volt,
5283 15| nagyhatalmu, titokzatos ur nevének említésére. Tulajdonképpen
5284 17| fanyar orczával a képükbe nevessen.~Akkor kellett találkozni
5285 10| kezünket:~- Hol a pénz érte? A nevetek?~Aztán a térdei közé vont
5286 17| hangos sírása, éneklése, nevetése közepette. Zaj volt minden
5287 9| több volna, néha akarom. De nevetséges ilyesmit akarni. Nem lehet.
5288 3| küzködött és ő gyávának és nevetségesnek látta. Örült, hogy ritkán
5289 21| részint igen szomoru és nevettető külsőt «kölcsönzött» neki.
5290 19| egyelőre fizetés nélkül, a nevével és czimével ellátott jegyeket
5291 14| Palinak hivtak, csak én neveztem el ezen a rövid latin néven,
5292 6| is megajándékozta egykor névjegy-alaku arczmásával. Férje irásai
5293 7| vizitkártyákat csináltatott erre a névre Tardos Ferencz. Albrecht-úti
5294 7| És cselekedett. Elsőbben: névváltoztatás iránt adott be kérvényt.
5295 4| tekintetét, a mint utánam néz... eltünik.~Csakugyan eltünt,
5296 21| és csendesen, kényelmesen nézegették magukat a fekete Dunában.
5297 15| várakozva, szokás szerint nézegettük egymást, a kik egy pár percz
5298 4| egy könyv van előttem és nézem a feleségemet, a mint szoptatja
5299 4| lég, a világ eltünt. Csak nézését láttam. A felém fordított
5300 4| leányszem méla és különös nézésével. És egy pillanatig mintha
5301 16| megdöbbenünk, amikor a kábító nézésü kék szemek hirtelen olyan
5302 5| külön fáznak, egymásra se néznek! Milyen másképp lehetett
5303 8| megfogta és mutogatta:~- Nézze a méh-t, az ám az állat,
5304 9| Megszoríthatja, nem haragszom, de ne nézzen úgy rám, zavar, éget, egy
5305 15| mitsem, észre sem veszi, hogy nézzük, újra olvassa levelét, halvány
5306 6| Margit volt a födelén kiöntve nickelből. Gyönyörüen festett a szalon
5307 1| minduntalan kérdezte a gyereket, nincs-e itt mély?~- Nincs, nincs,
5308 9| kint a vidéken, a mikor nivelliroztunk. És volt már olyan pillanatom
5309 3| kifogyott a beszédből. «Nó» mondá végül «már most mit
5310 12| férfi, a ki nem keresi a nőben is a raçet, szépnek is találhatta.
5311 8| kik a tizenegy százalékra növekedett kamatláb ellen békétlenkedtek:~-
5312 4| holott májusi virágoktól, növendék lányok mosolygó arczától
5313 19| szinésziskola egy koros növendéke, a ki elszerződött a vidékre
5314 21| alacsony növésű, tizenegy éves növendékleány, kicsiny a fehér arczocskája
5315 6| padló között állandóan apró növények csiráztak ki. A buza, az
5316 3| Bámultam a fák ágainak növését, a szemelgető verebeket
5317 21| kicsiny, mint egy alacsony növésű, tizenegy éves növendékleány,
5318 13| szinte látta a meredeken növő sárga, aszufüvet és a nagy,
5319 2| megöltem, haragudtam rá!» A nőrokon hallgatott, a férfi, a szerető, -
5320 2| Szerelmi találkozáson, egy nőrokonuknál, a ki a szerelmes pár czinkostársa
5321 12| állott ott, mint egy hegy: notizált. Csak nézte, nézte s nem
5322 4| levetettem a gyermekruhát, nőttem, husz éves lettem, a gyermekleányt
5323 3| jóravaló férfihez menjenek nőül, a ki el is tudja őket tartani...~
5324 12| irt az érdekében. Egy kis novella alakjában tálalta fel a
5325 2| életemben - a mikor egy novellát kellett volna irnom és nem
5326 10| de olyan szelid, olyan nyájas, olyan alázatos volt.~-
5327 18| fájdalom, könyü.~Egymás nyakába borultak és nem törődtek
5328 2| kellett az anyának leráznia a nyakáról.~Valamelyik délután még
5329 8| tudta, hol van minden és a nyakravalójába való tűt is föllelte azonnal
5330 19| melyet lányok viselnek nyakukon.~Szemei fájtak, serkedő
5331 12| Végre is fukarsága győzött, nyárderekán odahagyta a fürdőt.~- Jobban
5332 1| megtudom. Messzebb van, mint a nyárfák?~- Messzebb. Három óra,
5333 18| és mert fázott, daczára a nyári éjjelnek, mely vak forrósággal
5334 3| takarítania is kellett - nyáron a Salzkammergutban volt,
5335 21| akart valamit, de a helyett nyelt egy nagyot és most ő illant
5336 10| A barát valami különös nyelven összeduruzsolt valamit;
5337 9| az nem rosz! - mondá s nyelvének piros hegyével egy dominó-alakra
5338 10| tudtam is akkor ezt a nehéz nyelvet, de elfeledtem azóta!~Aztán
5339 1| paripáját, csattantott a nyelvével, pattintott ostorával...~
5340 15| Bizonynyára, nem beszéltél a nyelvükön. Gőgösködtél, fontoskodtál,
5341 1| Húzz csizmát is. Menj ki, nyergeld fel Muczit meg Barabolyt.
5342 1| Éjjel - többször is - lovat nyergeltetett neki a lovardában. Meggyujtatta
5343 11| akarsz.~- Megelégeltél. Nyerni akarsz rajtam, ki akarsz
5344 6| snidlinggel; Tardonnai tartlin nyert a délután - bár egy krajczár
5345 1| vadászlovak patái alatt nyikorog, vad vértől piros most mindenfelé...~
5346 1| csillanását. Hallgatta, nem nyikorog-e valamely szekér, nem ugat-e
5347 19| látott, látott. Az ajtó nyilásán át egész világosan látta,
5348 17| szegény Marit!»~Ugyanilyen nyilatkozatot hallottam aztán minden napon.
5349 9| egyszerre temperamentum nyilatkozott meg. Valami tűz, élénkség,
5350 21| egyszerre vége szakadt; nyilván tudta, hogy ennek igy kell
5351 7| szemére vetik eredetét, de nyilvánosan ki merné?~És mégis úgy érezte,
5352 15| Journal Amusant fiatal uraiból nyirbálták volna ki az elegáns alakjaikat.
5353 4| eltelve, mint körülöttem a nyirkos, hideg, szürke köd; mégis
5354 11| arcza elvörösödött rövidre nyirt haja és szakálla alatt is.
5355 1| verességet árasztva rövidre nyírt, ősz haja alá.~- Ne hagyd
5356 1| világtalan szemeit tágra nyitja, kezével reszketve keresi
5357 3| éjjel.~Hiába csengettem, nem nyitották ki a halottas ház ajtaját,
5358 11| sorsot, adott pénzt ujra, nyögés nélkül, egy sziszszenés
5359 1| erdejét tüzelték, zsarnokságát nyögték. Ezt a fél székely, fél
5360 7| aludni nem tudott többé. Nyolcz-kilencz nap alatt lesoványodott
5361 2| Tárgyaim is voltak pedig; sőt nyolcz-tiz téma közül válogathattam
5362 15| nyugalmazott számtiszt, nyolczan élnek a nyugdijából. Ő maga
5363 20| tiszta ősz volt, mint egy nyolczvanéves matrónáé és arczát, mely
5364 12| ha siker nem is támadt a nyomában, szerzett nekik egy jó ismerőst,
5365 3| nyillalott. Egy érzés, melynek nyomán egy másik férfi képe és
5366 17| lapban.~- Jegyeket nem is nyomat hát külön?~- De igen, azt
5367 3| többször elgondolja.~Végre is nyomát vesztette ennek a gondolatnak
5368 7| nyomoktól van körülvéve, véres nyomok visznek nászágyához is.
5369 3| befektetésére gondolt és ezen a nyomokon végre eljutott oda, hogy
5370 7| érezte, hogy ő maga véres nyomoktól van körülvéve, véres nyomok
5371 10| valaki, a mint arczomhoz nyomom a virágos ágat, a mint hizelgő
5372 17| történeteket, hogy ez az élet csupa nyomor és küzködés, szerencsétlenség,
5373 2| fájdalmat s mégis végtelenül nyomorultnak éreztem magam. Halványan
5374 6| elszakad.~Mily gyorsan, mily nyomoruságosan és mennyire kimegy a formájából.
5375 3| időre megmentette volna a nyomorúságtól.~- Nekem nem szabad ahhoz
5376 17| nehogy azt mondják, hogy a nyomoruságuk miatt kerülöm őket. Sőt
5377 1| vállára:~- Nem látsz valami nyomot?~A gyerek elszaladt körülnézni,
5378 12| egy árverésen s egy kissé nyomta a lelkiismeret, mert megért
5379 16| anyja becsületéért, apja nyugalmáért?~Láttam mindent és nem tudok
5380 15| számtiszt, nyolczan élnek a nyugdijából. Ő maga a pesti angol-kisasszonyokhoz
5381 21| ékszereket és addig nincsen nyugodalmuk, mig azt bele nem gyűrik
5382 9| férj csókja, vagy talán a nyugodtabb, a lányábrándok nélkül való
5383 3| volna valamit bünén.~Ez a nyugodtság alig tartott egy-két óráig.
5384 9| élénkség, az élni vágyás némi nyugtalansága, mely egy mosoly, vagy a
5385 12| és nagyon kevés reményt nyujthatott bárkinek is. Leány maradt
5386 9| fiatal ember kivette az eléje nyujtott tenyérből az egy szem epret
5387 16| szánalommal. Aztán kezet nyújtott és beszaladt a másik szobába,
5388 3| a ketten. Az asszony nem nyul a véres pénzhez, ugy határozta,
5389 5| helyén egy szép fiatal pár. Nyulánk fekete, gyönyörü asszony,
5390 21| lett volna. Igy is egyre nyulkált, egyre esengett utána a
5391 11| ehhez az emberhez nem szabad nyulnia. Épp a leányáért. Szent
5392 8| tárgyakhoz, hozzá is szabad volt nyúlnia, de ágyát mindig az öreg
5393 3| nem szabad ahhoz a pénzhez nyulnom?~És hiába sirt, könyörgött
5394 8| az ágyam!~Az inas félve nyúlt az ágyhoz. Megvetette mégis,
5395 4| letarolva, szárazon állottak s nyúltak föl a verőfényes, de hideg
5396 3| fatalista - mintha csak az ó-kor valamely feltámadt alakja
5397 8| tőle...~Hiába várta. Az nem ocsudott föl többé bár egy-egy perczre
5398 1| élettel itt, csak azután ocsudtak föl.~Már reggel volt. A
5399 17| ötszáz forint hozományt odaadták.~Halványan az is rémlik
5400 11| Hogy ne tegye, inkább odaadtam volna neki a pénz felét!~ ~
5401 1| Vadászni akarok.~A gyerek odaállította, maga pedig odahuzódott
5402 19| lélegzésére figyelmezett csak és odaállott fölébe.~Oh be szép volt,
5403 17| feleségévé lett; félénk odaengedéssel, zavart mosolylyal.~Egy
5404 7| kerülő úton, nem akar hamar odaérni. Addig kimódolja, hogy tesz
5405 10| Egészen kifáradtunk, a mig odaértünk; szerettünk volna leülni,
5406 8| aprók; mintha a nagy méh odafent a stilizált hasonmása lett
5407 12| fukarsága győzött, nyárderekán odahagyta a fürdőt.~- Jobban vagyok,
5408 18| Ágnes - már felöltözve - odahajolt hozzá és felköltötte:~-
5409 1| odaállította, maga pedig odahuzódott egy száraz törzs mellé és
5410 6| rendbe hozván pipáit - odajött beszélgetni hozzájuk Búl
5411 18| Valamelyik hajnalon - hideg volt odakünn és minden kék - Ágnes -
5412 7| A térről - a hol járt - odaláthatott annak ablakához, küzködött
5413 19| tettetett vidám arczulattal odalépett a haldokló ágyához és megtapogatván
5414 15| lehetett, hamar elértem. Odaléptem hozzá és megszólítottam:~-
5415 18| Ilyenkor néha két napig is odamaradt és valamelyik korcsmából
5416 13| elöntötte a sirás. A férfi odament hozzá és csitította:~- Rossz
5417 1| nénjének kicsiny fehér kezét odanyomva forró homlokához.~Igy virradt
5418 13| összegubbaszkodva sirt.~Odarohant hozzá és megölelte. És sirt
5419 1| arczán kiüt a verejték, fejét odaszoritja a fához, világtalan szemeit
5420 1| vonta és hosszan, hevesen odaszorította arczához, mormogván mellé
5421 19| az ajtóba és zúgó fejét odaszorítva a deszkához: a ruha suhogásából,
5422 1| egyenesen. Pihenni, mindketten odatámaszkodtak egy fához. Perczekig nem
5423 18| fehér napernyő.~Véletlenül odatévedt tekintetük az anyjuktól
5424 14| el tetszett téveszteni? - Odatoltam eléje Szijgyártó Palit és
5425 1| mormogta magában a vak ur és odaült az ablakhoz, hogy jobban
5426 17| erzsébetvárosi ház két kicsiny oduja, a rossz és ízetlen gyermekek,
5427 1| együtt.~Ábrám egészen bebujt odujába. Most már csak Pétert a
5428 1| éjszakát. Az idős dáma leült öcscse ágyának szélére és családjáról
5429 1| kártyázni.~Most is egy nap, hogy öcscsét mulattassa, előhozakodott
5430 11| dolgozott, mint egy igavonó ökör; fázott, fösvénykedett,
5431 10| füzni, bibliába valót. Egész öl ágat hoztam neki és még
5432 1| Ne hagyd magad, üssed, öld meg...! - kiáltá hol egyik,
5433 1| vérébe. A pusztitás, az öldöklés, a hősiesség, az akarat,
5434 7| perczben. Apja iránt olyan öldöklő gyűlölséget érzett, hogy
5435 19| bántó, ezüstös napsugarak ölelik, fonják át meg át.~Elkergették,
5436 18| közeledett hozzá, hogy karjaiba ölelje. Szerette volna még húzni-halasztani
5437 4| jöttél!»~Egy másodpercznyi ölelkezése a lelkeknek és elhagyjuk
5438 14| Palit és gyönyörködtem az ölelkezésükben, az összefolyt könnyeikben.~
5439 19| rútul, gaz módra, mint ölelkezik szőke, magas, brutális férfiakkal.
5440 12| elfojtott dühvel nézte, mint ölelkeznek, mint folynak össze könyeik!~
5441 19| volna, feledjen el!~Most ölelkeztek össze legelőször. A lány
5442 7| benne, hogy az apját nem ölhetvén meg, magát kell megölnie.~
5443 19| és elhatározta: «Nem, nem öli meg: nem piszkolja be a
5444 1| Ábrámnak...~Verni, ütni, ölni. Ádáz vérének vér után való
5445 19| rokonához pénzért és azzal ölte idejét, hogy a választ várta,
5446 18| Hiába tud olyan jól, az öltözete miatt nem biznak benne az
5447 7| nem maradt meg semmi, csak öltözködésében nem változott; most is pontos,
5448 6| furulya-nadrágját.~«Rendkivül rosszul öltözködik, de mindegy, az arcza határozottan
5449 21| szinpadról beszaladt az öltözőbe és kigombolta a testszin
5450 9| megmutatnám nektek, hogyan kell öltöztetni! - szólt minden apropos
5451 1| fölébredt és fölült vaczkán.~- Öltözz! - szólt Ábrám.~A gyerek
5452 11| szinte fényes kifejezése ömlött el. Ez a patriarcha, a kit
5453 9| határozottabb kontur, a mit az önállóság érzése, a férj csókja, vagy
5454 9| mondanak, fele hazugság, önámitás, csalás; olyan jól esett
5455 9| megyünk, egymáséi leszünk. Az önéi úgy sem akarnák soha, és
5456 7| kivéve a lányos-házakat. Önérzetesebb és büszkébb volt, mint valaha,
5457 2| engedtem, hogy búcsúzkodjék az önfeláldozó pajtástól.~Egyszerre csak
5458 10| könybe lábbadt és a kis lány önfeledten, vigan dudorászott magában.~
5459 3| a megjegyzéssel, hogy az öngyilkos férje asztalán találtatott,
5460 4| a melyben megértettem az öngyilkosság psychologiáját. Miért itt
5461 14| valami. A miért idejöttem önhöz, tulajdonképpen az egyetlen
5462 3| mikor felócsudott, egy kissé önigazolásul hebegett valamit:~- Régen
5463 11| mely a felszivott életerőt önkéntelenül szerteömleszti ágaiba. Még
5464 3| Megszökvén az elől, a kit önmaga keresett fel; mintha könnyített
5465 1| feküdni, nem parancsolni önmagával, tűrni a mint vele, fölötte
5466 9| magát.~- Én pedig mégis adok önnek egyet, ha idejön az én macskaasztalomhoz! -
5467 9| És ha rossz is volna, önnel ülnék egy asztalnál.~- Szóbeszéd.
5468 7| féljen semmitől, gondom lesz önre!» - ezt fogja felelni a
5469 6| fázással fog a napi munkához, önti le ujra a tegnap leforrázott
5470 15| fölelevenedet, meleg világosság öntötte el a fehér arczot, belülről
5471 1| vadászkürtből, forrásvizzel öntözte. Az óriás mell párolgott,
5472 9| azok csak hazugságok; félek öntől, rettegek attól, hogy kinevet,
5473 11| gubbaszkodott össze takarója alatt. Öntudata, iszonyú józansága visszatért.~
5474 11| szeretetben sok volt az öntudatosság, ő maga egész életén át
5475 9| mert olyan erős volt az öntudatossága, hogy mindig tudta: most
5476 3| magamat. Érzékeim épek, de öntudatosságom meggyengül és egyszerre
5477 13| teltek, mig visszanyerte önuralmát és erőltetve fölnevetett.~-
5478 16| bennünket az anyánk, a ki csupa önzetlenség, csupa mártyromság érettünk
5479 2| gondolatmenetbe:~- Vigye az ördög az ilyen avangeállást, jobb
5480 13| titokzatos, mint a milyennek az ördögöt képzelte nyolcz vagyis inkább
5481 11| és energiájában nem lett öregebb, csak az asszony kezdett
5482 6| mindig czinczogtak. Sőt az öregebbek sans géne sétáltak föl s
5483 7| valószínüleg «felkötik az öreget». Dolgozni duplát dolgozott,
5484 8| Sőt gúnyolta is a híres örök-hagyókat, azt mondta róluk, hogy
5485 7| menjenek a pokolba azokkal az öröklési törvényekkel.~(Dim) Tardos
5486 2| boldogtalanságát, groteszk öröme buta málterhordó lánynak
5487 10| kaczagott, könyezett, tapsolt örömében, a mint a fekete hajába
5488 11| fösvénykedett, éhezett; a szerelem örömein kivül megvont magától minden
5489 6| hajtotta a fejét és a gyerekek örömére népdalokat dudorászott.~
5490 4| helyén felvillanni némi örömet. És éreztem a nyomoruságot,
5491 4| köd; mégis leltem valami örömre. Ebben a pillanatban boldogságnak
5492 19| a sirástól és nevetve az örömtől.~Kőmivesnek, becsületszavát
5493 21| számára. Szerfelett fogok örülni, ha a grófnéval együtt kegyedhez
5494 8| és bólintott fejével.~- Örülök, hogy egy véleményen vannak
5495 8| lett volna. Ugy is örült, örvendezett neki, valahányszor csak
5496 8| és valamelyest már ő is ösmerte e khaoszt. Sőt az értéktelenebb
5497 10| szól:~- Azt akarod, hogy összeadjalak benneteket?! Hopp hó, komolyan
5498 16| nem tudom értelmes képpé összeállítani.~Mint ma: láttam az anyját
5499 1| még az árkokban is úgy összeállott, hogy megbírta a szekeret.
5500 16| tele légy reserve-vel...~Összebeszéltem minden bolondot, bámulva,
5501 9| mondja! Ostobaság, a mit fent összebeszéltünk...~- A mit én mondtam, azok
5502 1| hagyniok, bekötötték egy összeboruló fenyőpadmaly alá. A rövidebb,
5503 11| a két inkarnált akarat, összecsapott.~Szólt az asszony:~- Éltem
5504 12| agyára nehezült, a mi szivét összecsavarta, az a fájdalom volt apja
5505 10| barát valami különös nyelven összeduruzsolt valamit; volt ebben egy
5506 6| kér, erőltetve görbén áll, összeesik, a fülei kétfelé állanak,
5507 1| ennek némi ellenállása után összeeskettette magát Penészvirággal.~
5508 14| gyönyörködtem az ölelkezésükben, az összefolyt könnyeikben.~Ez az egy pár
5509 13| szenvedni látta?~Könyeik összefolytak. Az egyik - oh be nagyon! -
5510 10| máskor meg semmiképp. Minden összefüggés nélkül való, éles, de alig
5511 6| ADÓTISZTNÉ ALBUMA.~Micsoda összefüggésben van egy adótiszt házassága
5512 11| sikerült is, de csak igen kis összeg erejéig, de néha abszolute
5513 17| III.~Azok a nagy összegek, melyeket a legnagyobb fiu
5514 12| Helén szó nélkül kért új összegeket gyámjától. Ez pedig rendesen
5515 5| a szerkesztőségbe visz. Összegubbaszkodom a helyemen és várom az ismeretlen
5516 8| ha biztos volt a pénz és összegyüjtötte a majorságot, soha el nem
5517 18| vissza lelkének chaoszában, összegyülve és elnyomatva az elhagyottság,
5518 17| mert hiányzott belőle az összehasonlító képesség. Aztán a mestersége
5519 15| megelevenedett egy kissé, gőgösen összehúzta a szemhéjait és kérdé:~-
5520 2| hogy összevillan, szinte összekapcsolódik tekintetük. A szemük, mintha
5521 4| összeköttetés; tekinteteink összekapcsolódtak, mint két hurok és mintha
5522 17| ők jól érzik magokat! És összekapcsolván párnás kezeiket gyomruk
5523 3| nem lesz kénytelen a férfi összekoldulni a vizsgapénzt. És itt hagyhatja
5524 17| csak bölcső, de abban állt összekuporodva a legutolsó kis Fiala, a
5525 4| padmalyt nézve, egyszerre csak összeomlottak körülöttem a falak, kinyilt
5526 20| csak munkálkodott serényen, összeránczolva a hosszú homlokát. Én megnéztem,
5527 12| elhalványodott, egy kevéssé összerezzent, aztán kifizette a tanárt,
5528 1| oszlopait, hogy fölötte összerogyjék az, és vele eltemessen mindent.~
5529 3| egyletbeli szolgák. A mint összerótták a gyalulatlan deszkákat:
5530 15| az utczán.~Nem, hirtelen összeszedte magát, véletlenül a kezére
5531 4| nekem, még folyton hív... összeszedtem magam és újra megindultam.
5532 11| egyedül maradtak, az öreg összeszidta őket!~- Bolondok vagytok,
5533 18| mit mondott erre?~Ágnes összeszorította ajkait: ez a párbeszéd volt
5534 5| Fölugrálnak, megrémülnek, összeszorulnak és többé mozdulni se lehet.
5535 16| aki mind e háromból volt összeszőve. Megfogta a kezemet, a kabátomra
5536 11| boldog lehetsz a lányoddal.~- Összetörök addig, a leányomat a nyomorult
5537 1| kegyetlenül, hogy szinte összetört belé minden csontja...~A
5538 1| kellett. A vak ember egészen összevérezte magát, lélekzete is elfogyott,
5539 19| sorozatba és e témán barátjával összeveszett. Ideje nagy részét otthon,
5540 2| búcsúztam tőlük, láttam, hogy összevillan, szinte összekapcsolódik
5541 4| elhagyottakon, tekintetem egyszerre összevillant két nagy, szürke leányszem
5542 4| el pillanat és szemeink összevillantak ismét. Ugyanaz a benső,
5543 4| a mig ez tart, hirtelen összevonódik újra két tekintet. A régen
|