000-becsu | becze-dalla | dalol-eltak | eltav-felsz | felta-gyony | gyotr-idege | ideje-kepte | kepu-komik | komiv-mari | maria-minde | mindh-ossze | oszto-rikit | riman-szine | szinh-torok | torot-verje | verke-zuzma
Rész
5544 3| jelentkezett benne az élet friss ösztöne.~- Élni kell, ha itt maradtam.~
5545 2| majdnem életkérdés volt, hogy öt-hat lapot tele irjak valamely
5546 14| amice!~- Cras! - mondá az ötödik gimnázista, a kit különben
5547 9| erre a rendszabályra, fél ötre volt s nem jött többé senki,
5548 17| Fiala Kristóf főnökének egy ötszáznegyven forintos levelével eltünt.
5549 19| esett neki, hogy evett az övéből, a tányérjából, a villájával.~
5550 8| mint a mennyire nekik vagy övéiknek szükségük van. Csak gyüjtenek,
5551 17| legjobb koszt a világon az övék.~Nekik van a fővárosban
5552 10| mászott fölfelé a fehér övén...~Roppant barátságosnak,
5553 1| parasztgyerekkel együtt. Övig pőrére vetkőzve ott állt
5554 20| szemei voltak...~Jött a másik özvegyasszony a másik szobából. Leült
5555 3| gondoskodik arról, hogy az özvegyek meg az árvák ne legyenek
5556 3| asszony-testvére volt az özvegynek, az fölkereste néha, de
5557 19| rohamközben még mindig beszélni óhajtott, és bizonynyal óriási erőfeszítés
5558 3| nem irta meg sehol. Az okát mégis bizonyosra vette mindenki.
5559 19| MESE EGY MODELRŐL.~Két okból kellett elmennie hazulról.
5560 3| és gépiesen irta alá az okmányt, melyet e kijelentésére
5561 3| melegitették. Ő a tavaszi napot okolta és átment egy kis utczába,
5562 21| ho, bizony!... Vajh, mi okon?~Vala egy ménkü nagy férje.
5563 20| Rossz lovak voltak, de igen okosak; a falu határában a legelső
5564 20| a mikor az agár minden okoskodás nélkül körülkaffogott és
5565 16| csaknem úgy nézett rám, mintha okosnak tartana. Kihasználtam ezt
5566 16| ezt én mindég tudom, az okot is rendesen. Mi baj Katóka?~-
5567 4| megfoghatom a kezemet? Vajjon okoz-e nekem gyönyört, ha a szememmel
5568 7| időben a választás kérdése okozta neki a legtöbb gondot. Most,
5569 4| és boldog város: mint egy oktalan és czéltalan tünemény, úgy
5570 16| évezredek óta arra vagy oktatva, hogy tenmagaddal szemben
5571 18| budai temető-őrnek, még októberben, hogy halottak napjára tiz
5572 1| kézzel szoritotta szeméhez okuláréja fogantyúját...~Egyszerre
5573 9| megismerheti, egyet, kettőt okvetlen meg kell ismernie majd.
5574 3| szobájában égett valami olajmécses a szekrényen; sárga világossága
5575 8| volt, az utcza átellenes oldaláról egész nap nézte egy fölöttébb
5576 15| legelsőbb hagyja el a budai oldalon kikötött propellert.~Keresem
5577 9| most két-két kis lépéssel oldalt vagy előre kell lépni. Kell,
5578 3| bajom doktor... itt, itt! és oldalzsebére mutatott. Irjon ellene reczeptet:
5579 4| szentek szobrai, a rózsaszin oltár fölött megelevenedett a
5580 19| tennie és elhatározta, hogy oltárhoz vezeti a leányt, a kit magában
5581 2| tovább beszélni, mig el nem oltom a lámpát, a szemét sértette
5582 3| álmodtam, gondoltam: egygyé olvadva feléledtek lelkemben. Ime
5583 10| a hogy elgondoltam volna olvasás nélkül is, vad, fantaszta,
5584 18| Ha a sirásban kifáradtak, olvasásba kezdtek. Ki se mozdultak
5585 19| Esténként - tizenkét óráig is - olvasgattak regényeket, vagy orvosnövendék
5586 3| jól - egy évig. Reggel is olvashatott az ágyban - otthon takarítania
5587 3| hol egyedül volt és újra olvashatta a levelet.~Kétszer olvasta
5588 19| reggelizni, ebédelni; este olvasnak. Aztán későre jár az idő,
5589 10| olyanokat, a milyeneket én olvasok titokban, szépséges szép,
5590 19| páholynyitogatóné és leánya is kérték:~- Olvasson föl valamit Kőmives ur,
5591 18| melynek neki kell indulni, Olyanformát érzett, mint azelőtt, a
5592 15| érdeklődést keltett benne és olyankor fölnézett, gondolkozott,
5593 8| éhezni, fázni. A szolga olyasfélét érzett mint a hála... És
5594 18| betolakodott hozzájuk harmadiknak, olykor-olykor átengedte helyét egy szép
5595 3| rákiabált:~- Te, takarodol onnét, megint bepiszkolod magad!~
5596 21| nagyon bús vége lett.~ ~.oOo.~
5597 1| muzsikál az éjben neki egész operákat, regéseket, hősit, fényeset...~
5598 21| szinész-asszonyság dalolt neki operett-áriákat, nem erényes részleteket
5599 9| majd hirtelen a pályaudvar órájára tekintett: Fél hét! hamar
5600 15| mindaz, a mi az utolsó órákban történhetett vele, bizonyára
5601 12| akartak pihenni.~Még egy órának kellett eltelni tizenegyig.
5602 21| egy egyszerü muzsikus az orchestrumban. Hosszu és nagy rajta minden:
5603 10| Orgona-buga ütögette a piros orczáját, fehér fejét, de ez nem
5604 17| pillanatra megjelent, hogy fanyar orczával a képükbe nevessen.~Akkor
5605 1| Mindenfelé megmozdultak a vadak, ordasok jönnek csapatostúl, medve
5606 15| tömegébe, mely lót-fut, izzad, ordít, verekszik egy darab biztos
5607 1| látok, nem látok semmit! - ordítá és vak dühében szinte kitépte
5608 7| megváltoztathat, de siketítő, ordító, égető vágyát nem hallgathatják
5609 10| öreg barát szunyókált. Orgona-buga ütögette a piros orczáját,
5610 10| követtünk volna el!~*~Az orgona-koszoru elkészült egészen, a kis
5611 10| Ida levette fejéről az orgona-koszorut, én vittem a kezemben.~-
5612 10| ORGONA-VIRÁG.~Szerelmes vagyok az orgona-virágba.
5613 10| hogy a kis Ida ebben az orgona-virágban van, melyet titkos-szerelmesen
5614 10| beszélgetni szabad tárgyakról és orgona-virágból koszorut füzni, bibliába
5615 10| nyilt teljes és, harmatos orgonaágat. Körülnézek, nem lát-e valaki?
5616 10| harmatos virágom!»~*~Tele volt orgonabokorral a rengeteg nagy, sürü kert. (
5617 10| látszott még a temérdek török orgonának, messziről egyetlen virágfának
5618 10| rohamosan hervadt el az orgonavirág-koszoru...~A többit tetszik is tudni,
5619 4| meg is leltem. Mintha az orgonavirágok közül ugyanaz a rejtelmes
5620 1| ministráltak. - Folytonos orgonazúgás, mely, ha elállt egy pillanatra,
5621 1| állíttatott melléje, és őrizetére alabárdost hívott. Azután
5622 6| fölött a türelmes policzia őrködik.~«Mert becsületes ember!»
5623 19| Régen szeretlek és mindig... Őrködni fogok fölötted és jaj annak,
5624 17| Kristófot; katona, már számvivő őrmester is.~
5625 1| Misének öltözve, teljes ornátusban. Megálltak a holttest fölött
5626 17| virágoztak, az az illat most az orrában van. A mikor Gyöngyösön
5627 20| ülve. Egy légy játszott az orrocskájával, egyszer elhajtotta az anya,
5628 2| Sem a Kunság, sem az egész ország nem vállalta. Sem a születési
5629 1| vadkirály, melynek fajtája ez országban elpusztult egészen, nincs
5630 3| napra. A biztositási intézet orvosa jött megvizsgálni férjét
5631 19| inkább. Eldicsekedett véle az orvosnak is, a ki most már mindennap
5632 17| eset!» - konstatálták az orvosok.~Fiala ur nem hal meg, a
5633 17| megbetegedett. Nem volt pénzök orvosra és orvosságra és a kétségbeesés
5634 17| Nem volt pénzök orvosra és orvosságra és a kétségbeesés egy pillanatra
5635 17| az ügynöknek egy fiatal orvossal, a ki igy szólt hozzá:~-
5636 12| a következőket mondta az orvostanárnak:~- Karcsai Ádám kereskedő
5637 1| legnemesebb, a legerősebb, melyet ősei dárdával, buzogánynyal űztek,
5638 2| ezredik millió, aki elég ostoba foglalkozni a megfejthetetlennel
5639 18| beszélni az emberekkel, ostobaságokat beszélnek mind.~- Hát a
5640 20| Olyan igaz, mint hogy ez az ostor van a kezemben. A második
5641 1| a nyelvével, pattintott ostorával...~Egyszer-egyszer, a mikor
5642 18| virág rajta: egy tő lila őszi rózsa, mely nem tud, hiába
5643 3| fogja a gyermekeket...~És őszinte szóval megmagyarázott mindent
5644 11| őt, mint ő engem!~Egészen őszintén beszélt a fiaival. Nem titkolt
5645 15| racscsol, még mindig lehet erős oszlopa a hazának. A fődolog, hogy
5646 1| volna megrázni a kastély oszlopait, hogy fölötte összerogyjék
5647 3| világossággal két érzésre oszlott fel egész lénye. Az egyik
5648 16| nélkül, tégy boldoggá és oszszad meg vélem szomorúságodat.~
5649 7| dolgozott, mint eddig, az egész osztályban kétségkivül ő volt a legelegánsabb
5650 11| csak az asszony kezdett őszülni; az fáradt, egészen elfáradt.~
5651 14| Elkerültem a lakásból, otthagytam a családfő nélkül való kis
5652 9| megváltozott. Öt óra volt, az ouverture vége felé járt, a szalonban
5653 8| váltó... az asztalomon... ovatolni... holnap! mondá és meghalt.~*~
5654 19| Hanem a haját lágyan és óvatosan megcsókolta mégis. Aztán
5655 6| falai nedvesek voltak és a padló között állandóan apró növények
5656 6| mindig csikorog, úgy megy a padlón. Sokszor mosolygott rajta,
5657 4| reménytelen magányában, a padmalyt nézve, egyszerre csak összeomlottak
5658 10| nem volt hová.~Az egyetlen padon egy kövér, öreg barát szunyókált.
5659 1| luszterok ragyogtak, a dámák páholyai fölé boróka-fenyő baldachint
5660 21| a ponyvával leterített páholyban, világos délután csókolóztak
5661 8| ezer forintba került...~- Pajtás, nézzed a méh-ünk, ez nagy,
5662 2| búcsúzkodjék az önfeláldozó pajtástól.~Egyszerre csak nem látták
5663 21| csillogó, szeszélyes, kedves, pajzán és kegyetlen.~Fogta magát
5664 1| meghalni, ott fagyni a hóban, pakulár lelt volna a holt testére
5665 1| Nagyokat húztak a rózsolisos palaczkból, Ábrám gróf tréfásan magához
5666 5| Harmadnapon már mentek volna Palermóból Maltába tovább. Ha addig
5667 5| nem köszöntötte a kevély Palermót, nem is látta. Pedig most
5668 14| kit különben Szijgyártó Palinak hivtak, csak én neveztem
5669 3| beszélgetni akart. Megkinált pálinkával, megkérdezte, mi vagyok
5670 14| Odatoltam eléje Szijgyártó Palit és gyönyörködtem az ölelkezésükben,
5671 5| kéj, csupa illat, csupa pálma ez a város. Ragyogó, puha,
5672 5| fürödhettem a fényben, a szinben, pálmák, narancsfák kék árnyékában,
5673 19| tájkép különös voltából. A paloták egészen hóból állottak ki
5674 19| csodálatos szépségü és nagyságu palotákat épitett ő is, a lány is.
5675 8| nem beszéltek többé az új palotáról, hanem egy most nyilt szerfölött
5676 9| fényben úgy ragyogott az egész pálya, mint mikor a lehunyó nap
5677 3| gyermekeknek legyen becsületes pályája és valami vagyona is, ezt
5678 9| még egyszer kitekintett a pályára, melynek feléje eső részén
5679 3| valami vagyona is, ezt a pályát megkezdeni. A leányok jóravaló
5680 9| vígsággal, majd hirtelen a pályaudvar órájára tekintett: Fél hét!
5681 10| játszottam a fűvel, sárga pampuka-virággal.~«Bizonyos, hogy szerelmes
5682 19| miatt eladó.~Elvitték a pamutbársony kosztümeket, el a hermelinköpenyt
5683 4| meleg fény és ez a néma panaszkodás: «milyen soká jöttél!»~Egy
5684 17| nem tudják felfogni, miért panaszkodnak az emberek, hisz ők jól
5685 9| azt hiszem, nem lenne oka panaszkodni a konyhára.~- És ha rossz
5686 21| elárasztották virággal és panaszkodtak a többi szinész-lányoknak:~-
5687 4| rejtelmes mélységű nézés, mely panaszkodva hív: vont maga után, kisért
5688 4| megjelent a szürke szem, némán, panaszos, szelid és bizalmas nézése
5689 1| Felöltözködött tetőtől-talpig pánczélba és mérkőzésre hivta a két
5690 1| Két mezőségi mágnás fényes pánczélinget öltött, lóra ült s ugy ment
5691 2| keresztesháboruba induló gyerekhada.~A pandurok kezéből elszökött és télviz
5692 19| meg, az esküvőt, és hogy a pap ne beszéljen. Lakni Budára
5693 13| Melancholika vett rajta erőt, a papája, mint orvos, vascseppeket
5694 9| Az egyik szólt:~- A mi papánk megtanittat bennünket angolul,
5695 1| Beküldött sebten Torda-Ditróra papért s másnap ennek némi ellenállása
5696 18| Dórika a katekétától kapott papircsipkés szent képeket rakta szépen
5697 19| és erre a kicsiny karton papiroslapra csodálatos szépségü és nagyságu
5698 2| melyek elgondolása kész volt, papirra vetése most: - egyszerüen
5699 4| elveszett a tovahaladó pápista temetés szépségei és illatos
5700 19| bizonyítványát, irt is községe papjának, de az bélyegre valót kért...~
5701 1| akar.~Csendben várták a papokat. A leányok czitromvizet
5702 1| radinoti rengetegben, ura parancsából, hogy majd jelentse neki.
5703 4| még erre a bús és szelid, parancsoló és megadással teli tekintetre
5704 1| hatalmas főnek, mely ijesztően, parancsolólag bűvölettel meresztette rá
5705 1| azokkal nem bírt, azoknak nem parancsolt többé.~Ébren volt éjszakákon
5706 3| babonás kötelességérzet parancsolta neki, hogy ezt minél többször
5707 1| A gyerek megcselekedte a parancsot. A vak ember bele fogódzkodott
5708 2| galuskát enni! - válaszolt a parasztfiu és egy kissé nevetett. -
5709 2| durva, de tiszta tipusu kun parasztfiú mellé. A fajtáját azt lehetett
5710 1| kicsiny vadászával, egy tömzsi parasztgyerekkel együtt. Övig pőrére vetkőzve
5711 20| második ház volt tőlünk, parasztház, a hol találkozott a szeretőjével.
5712 1| törő nagy ur lopott be az ő paraszti vérébe. A pusztitás, az
5713 8| kölcsönt. Az volt, a mikor a parasztok hozták a sok ajándékot,
5714 10| még csak fehér, közönséges parasztpillangó és tul voltunk már mind
5715 15| parazoljuk még régibb, - az igazi parazol. Ki-kifeszíti egyikéjük
5716 15| a század közepéről való, parazoljuk még régibb, - az igazi parazol.
5717 2| Katlan, melyben izzó parázs serczeg.~- Jer, égess meg
5718 9| keresgélésben, egy nagy parázzsá vált előtte az egész jég
5719 20| volt?~- Az egyetlen fia és párbajban halt meg.~- Legénykorában?~-
5720 18| összeszorította ajkait: ez a párbeszéd volt legiszonyubb emléke;
5721 19| deszkához: a ruha suhogásából, a párbeszédből szerelmes ditirambokat,
5722 6| készitette, hallotta is magában a párbeszédet:~- Honnan vetted?~- Vettem,
5723 1| arra vette magát a vér, két paripa helyett két tüzes vermet
5724 1| állva, biztatta a gyerek paripáját, csattantott a nyelvével,
5725 1| ingerelte egymásra a két paripát, még jobban a két embert.
5726 14| mondotta el:~- ...Aztán Párisban kerültem technikára. Elég
5727 4| van egy-egy alak; a ki nem párjával tör előre a tömegben. A
5728 10| rejtelmes homály a régi érseki parkban. Pedig az utak szegélye
5729 19| tetszett, mintha az ágy párnájára festve lett volna az egész
5730 17| magokat! És összekapcsolván párnás kezeiket gyomruk felett,
5731 11| tudott aludni. Harapta a párnát, leánya sorsa miatt szerette
5732 14| leány savanyú képet vágott a párolgó fazékra, a diák vidáman
5733 1| forrásvizzel öntözte. Az óriás mell párolgott, tüzelt, mig környöskörűl
5734 9| ácsorgó alakjai, azok a kedves páros alakok, a kik akkor kelnek
5735 3| Salzkammergutban volt, télen egy párszor theát adtak. Cselédje volt
5736 7| volna. De a város pesti partján, a sokadalomban egyszerre
5737 18| arany-szinben úsztak. Csak a partok, a hajók, a hidak és a messziről
5738 15| és hozzám fordult, hogy pártoljam őket, a szerencsétleneket
5739 15| II.~Elhagytuk a partot, mentünk fölfelé, a Viziváros
5740 15| feljárón, eltünt. Leszaladok a partra, hátha a járatlan, hid alatti
5741 19| a könnyű, finom munkát; passzió is az inkább. Eldicsekedett
5742 8| kinek ilyen tiszteletreméltó passziója akadt. Ellenkezőleg, mindig
5743 19| értekezett.~Teljes tökéletesen a passziv életre adta magát. Küzdései
5744 3| csődöt, vagyona nem volt, passzivája sok, nem akart becstelenül
5745 11| leveleket - ragaszkodott ehhez a passzushoz. Ő pedig sietett bárhogyan
5746 1| hóból, mely vadászlovak patái alatt nyikorog, vad vértől
5747 10| veszek neki egy palotát, patakot, elviszem a tengerre; -
5748 19| Eszter hiába pazarolt rá egy patika benzint. Az orvosnövendék
5749 6| rendben tartva. Ilyenkor a patikárus küldött neki fogpépet ajándékba,
5750 11| kifejezése ömlött el. Ez a patriarcha, a kit a világ rossz embernek
5751 1| csattantott a nyelvével, pattintott ostorával...~Egyszer-egyszer,
5752 20| szekrényen, vetve volt a patyolatfehér ágy: a falon fegyverek,
5753 9| le a korcsolyázók közé. A pavillon ablakából nézte a korcsolyázókat,
5754 8| szélhámosok könnyelmüen pazarolnak. Nem törődött az irodalommal,
5755 19| változtatott, Eszter hiába pazarolt rá egy patika benzint. Az
5756 12| akart, dúsan, hangosan, pazarul, kéjben csipkékben és finom
5757 3| özvegy feltörte a levél pecsétjét és még álmos szemekkel olvasta
5758 1| elnevette magát.~Gógé, a czigány peczér állt az ajtóban, kitátott
5759 7| pontos, tiszta, csinos szinte pedáns volt, akár egy bankhivatalnok.~
5760 3| feltámadt alakja volna - hosszú példálózgatások után valami történetet beszélt
5761 7| tőlük és mit felel nekik.~Példáúl elhatározta; hogy beszélni
5762 5| messzeségben, amott az a monte Pellegrinó, ég, de már kopasz egészen.
5763 1| után összeeskettette magát Penészvirággal.~
5764 1| egészen. Le kellett fektetni. Penészvirágot lehivatták, az etette. Egészen
5765 12| Azon a napon kedd volt, pénteken már kiterítve feküdt Gold
5766 3| hogy kórházat építsenek a pénzből; «jó lesz», azt mondta és
5767 6| mondott:~- Hol vetted, neked pénzed van a bőröd alatt is. És
5768 12| pedig - tudom - nem látok a pénzemből egy krajczárt sem. Tavaly
5769 11| nekem ide a felét, annak a pénznek a felét, a mit igértél és
5770 17| megbetegedett. Nem volt pénzök orvosra és orvosságra és
5771 8| ragyogott a fölirás is Takarék Pénztár, a mikor a városban nem
5772 7| pénzt is kezelt. A mi kézi pénztárában volt, azt zsebretette és
5773 15| Először azt hitte, hogy pénztárosné akarok lenni a fia kávéházában,
5774 12| egyet-mást, de nem volt pénzük. A gyám csak annyit utalványozott,
5775 13| ha uri asszony előtt áll. Perczek teltek, mig visszanyerte
5776 7| hallotta, vérének zugása perczekre megsüketítette. A lány ismételte,
5777 11| dobogott iróasztala mellett, perelt régi adósaival - uj hitelügyleteket
5778 7| Tardos Ferencz tényleg az élő persifleagea volt a haeresis összes tételeinek.
5779 21| szóltak egymáshoz:~- Adta kis perszonája, az ember hazavihetné a
5780 17| tartanak kenetteljes előadást a pessimismus hiu haszontalanságáról és
5781 6| amerikai fogorvos megérkezik Pestről, betéteti a hiányzó két
5782 19| tudta tenni ‑ délidőn a Petőfi-térre és ott a többi éhenkórász,
5783 17| mosolylyal.~Egy csepegő petroleum-lámpás - mely füstölt is - világította
5784 2| nélkül hozzá akarta vágni a petroleumos lámpát. Néha nagy szorgalommal,
5785 12| időbe telik és az egész piaczon csak ő fog állani.~- Igen, -
5786 17| tizenegy órakor nem volt pénz piaczra, a háziúr felmondott a gyerekek
5787 1| mellecske hangos, gyors pihegését lehetett hallani. Perei
5788 1| vadászatról jőve, Wejér Ábrám pihenőt sem engedett a kéjtől fáradságtól
5789 18| Ágnes - a mire az elzüllött piktor eloldalgott szó nélkül,
5790 4| hozzá:~- Miért sütöd le a pillád, hadd látom a szemedet!~
5791 9| melyeket sötétté tett sürü pillájok. Alig mocczantak meg helyeiken
5792 10| de ez nem zavarta, lezárt pillákkal mosolygott megelégedetten.
5793 8| várta, hogy egy világos pillanata legyen a haldoklónak, hogy
5794 16| Kihasználtam ezt a gyenge pillanatát és beszéltem tovább:~- Szakítsd
5795 12| találja, megcsókolja kezét s pillanatok telnek el, a mig beszélni
5796 2| életben, mely épp a válságos pillanatokban mindig segítségemre jön.~
5797 9| nivelliroztunk. És volt már olyan pillanatom is, a mikor meg voltam győződve,
5798 18| tájat, ezüst, arany és piros pillangók - a hullámok fényjátéka -
5799 4| hosszú távollét után most pillantjuk meg egymást először. Most,
5800 6| Emil nevű, ez laposakat pillantott rá, különösen akkor, ha
5801 18| mozdulatlan aranyos vonalat pillantottak meg.~- Ez az? - kérdezte
5802 6| állandóan oly hűvös volt, mint a pincze. A falai nedvesek voltak
5803 17| rettenetesen megnőtt szemeiben. Egy pipa ‑ pipatorium és egy forint
5804 6| Később - rendbe hozván pipáit - odajött beszélgetni hozzájuk
5805 3| befüstölték a szobát és most égő pipájukat dugdosták előlem.~Ezek a
5806 20| A kocsis mind csak a pipákat szeretné kiverni, azt sem
5807 6| tett az irnok arcza, így a pipaszár csutorájával a szájában.
5808 6| emberről - a ki folyton pipaszárakat tisztított az udvaron -
5809 17| megnőtt szemeiben. Egy pipa ‑ pipatorium és egy forint a zsebében
5810 6| amikor hivatalba megy. Pipával az utczán! A czipője mindig
5811 6| Férfias alak, kár hogy folyton pipázik. De most ezt is megbocsátotta
5812 1| Tanította parancsolni, pipázni, uszitotta a cselédleányokra.~
5813 1| sietnünk kell, hogy ott legyünk pirkadás előtt.~Serényen poroszkált
5814 9| bájos, de lassú tempóval, pirosra fázott arczczal, de közönyös
5815 9| jólétnek azzal a habos gyenge pirosságával, mely olyan érzékenyen hat
5816 19| folytatá:~- Nem szükség pirulnod, nagyon derék ember volt,
5817 19| Nem, nem öli meg: nem piszkolja be a kezét».~Fölirta egy
5818 18| hallja; a fővárosi udvar piszkos börtönére egy darabka tiszta
5819 11| nem bánta, ha rosznak, piszkosnak tartották. De családját
5820 1| Wejér Ábrám hosszucsövű pisztolylyal lövöldözött arra. Kilenczszer
5821 1| mint egy gyermek, mig a pitvarból izgatott és hangos, férfias
5822 3| nem feleltem neki, lassan pityeregni kezdett, de két percz mulván
5823 9| félek, hogy azt mondja rá, plágium, ez: Tibbij Dunbar, az irója
5824 9| nevetett.~- Az én gondolataim. Plágiumok. Milyen édes ugy-e ez a
5825 1| mintha a föld egyszerre más plánéta lenne... És mintha ez a
5826 6| leforrázott kávét, melegiti meg a platnin a krajczáros száraz zsemlyéket.~
5827 6| nekik volt otthon. Piros plüs, a közepén egy megezüstözött
5828 12| veszendőben-e a pénzem, ha nem pörlök? Szegény, családos ember
5829 12| Menjen haza, Karcsai Ádám, s pörölje be az adósát. Semmi késedelem!
5830 14| lettek volna. Cras csak néha pörölt a leánykával, de most olyan
5831 8| erőszakos, de néha különösen poetikus hasonlattal, a köpük világából.~
5832 21| izgett-forgott egyet és a poff ott volt a tisztelt férfiu
5833 1| mulattassa, előhozakodott a pohárszékből valami régi kártyákkal.
5834 9| kijelentés! - szólott a férfi.~- Pointe, már most mehetek - mondá
5835 7| következéseit.~Logikáját egy pokoli, gyilkoló düh zavarta meg,
5836 15| Tulajdonképpen csak egyszerü polgár, de mindent «ki tud vinni»,
5837 12| számított a város leggazdagabb polgára után. Az özvegy Budapestre
5838 21| kevésbbé módosan:~- Az összes polgári látogatási időkben otthon
5839 3| törődött többé semmivel. A polgármester hivatalosan megkérdezte,
5840 3| könyvecskét is elvitte a polgármesteri hivatalba, hogy ne lássa
5841 17| kapta meg, fenyegetődzött a policzájjal.~«Csak menjen, - mondta
5842 6| amelyek fölött a türelmes policzia őrködik.~«Mert becsületes
5843 6| magában Tardonnainé.~Aztán a politurozott kerek asztalra nézett. Egy
5844 19| kicsiny leányoknak. Csak egy pólyás baba arcza lehet oly szelid,
5845 1| ellágyult és hagyta magát pólyáztatni, beczéztetni, mint lázbeteg
5846 17| énekszóval emlegette, hogy: «Poniatovszki nincsen a csatáján»... Ez
5847 16| kevésbbé érdekel, ezen a ponton ő elmult nekem és most,
5848 7| öltözködésében nem változott; most is pontos, tiszta, csinos szinte pedáns
5849 21| tetten érte őket. Próbán, a ponyvával leterített páholyban, világos
5850 1| és hallgatott.~Jöttek a pópák, hat elvadult arczú, nagy
5851 1| alabárdost hívott. Azután pópákért küldött a szomszéd falukba,
5852 19| hogy Esztert kiveszi, a porczellánfestő-mühelyből, azért a pár forintért nem
5853 19| elkisérte a leányt egészen a porczellánfestő-műhelyig, minduntalan imádkozván
5854 1| parasztgyerekkel együtt. Övig pőrére vetkőzve ott állt a tűz
5855 8| mint egy muzeum. Mint egy poros, vidéki muzeum, ahol nagy
5856 1| pirkadás előtt.~Serényen poroszkált alattuk a két kis ló. Nem
5857 20| szólongatás nélkül nagy lassan poroszkáltak előre. Alig látszott, hogy
5858 12| csillant egy főhadnagy ezüst portopéja.~A gyám Heléna kérésére
5859 19| asszonyság és a köpenyeg piros posztójának reflexe mián nem is volt
5860 14| keresetforrásuk. A kis lány pótolta, a mennyire tudta, de leginkább
5861 8| fajta kövér ember, a nagy potrohával, kis fejével, rövid lábaival.~
5862 8| öreg ur, kicsiny fejü nagy potrohu, a lábai aprók; mintha a
5863 1| leszállt reájuk. A verebek potyogtak lefelé az ereszről, a komondorok
5864 3| elmaradtak, látván, hogy nincs préda. Egy asszony-testvére volt
5865 9| monogrammos, bőrtáskás embere s a prémes kabátu, fekete barkós hivatalnok.
5866 12| bűnöst valami mondhatatlan presszió arra kényszeríti, hogy friss
5867 1| egy elévült jogát, a jus primaeről... A mi néha tán eszébe
5868 21| asszonyság tetten érte őket. Próbán, a ponyvával leterített
5869 6| legnyilvánvalóbb az egész problemában. Négy-öt esztendei adótiszti
5870 2| szenvedések, még izgatják a problémák, melyek épp ezer milliószor
5871 12| nem is tánczolt vele. Ez a prófán dolog csak megvillant agyában,
5872 12| egyenesen a belgyógyászat professzorának lakására hajtatott. Ott
5873 4| lányok iránt. A tisztelendő professzorok tilalma daczára elszöktem
5874 15| hajóhidhoz, s a mig megjön a propeller, elővesz egy levelet és
5875 15| az eskütéri állomáson a propellerre várakozva, szokás szerint
5876 15| a budai oldalon kikötött propellert.~Keresem a feljárón, eltünt.
5877 15| felelt rekedt hangon.~- Kik protegálják?~Intett a fejével: senki.~
5878 15| szerencsétleneket én is. Protegáljam a lányukat?~A számtiszt
5879 15| név, a kinél a kisasszony protekczióért járhatott talán ma reggel
5880 15| egy leány, a kinek nincsen protektora és állást akar, helyet,
5881 16| hirtelen olyan kétségbeesett, prózai kifejezést váltanak. Hát
5882 19| irhatna közegésségügyi és psichiatriai czikkeket, a lapok most
5883 4| megértettem az öngyilkosság psychologiáját. Miért itt maradni? Mi öröm
5884 2| gyermekeit, kik nagy és érdekes pszihologiai kérdések az ő szemében,
5885 21| körében.~A szinész-asszonyság pukkedlit csinált és felelt, nem kevésbbé
5886 1| egy böngészésben kifáradt pulyának.~
5887 8| hozták neki a lakására a sok pulykát, kacsát, hogy várjon...
5888 1| édesen-kéken füstölt a mazsolás puncs...~Az öreg Taroczkay Gergely
5889 1| csendesen szörpölgették a forró puncsot. Ábrám gróf leült a nénje
5890 1| Erősen meg van töltve a puskád?~- Meg! - motyogta a gyerek
5891 1| ismert vonítást, kiabált a puskája után. Virág, az egyik czigánypeczér
5892 1| dideregve tartván kezében puskáját.~- Vigyázz! - kiáltá Ábrám.
5893 1| aztán meg a megereszkedett puskapor fogott tüzet. Nagyon megcsúfolta
5894 1| kiáltá Ábrám. Emeld föl a puskát, czélozz.~A gyerek eszméletét
5895 1| az meglátni még csak egy pusztát sem abból a temérdek hóból,
5896 1| az ő paraszti vérébe. A pusztitás, az öldöklés, a hősiesség,
5897 1| itt ejtett el apja, nem pusztult el, itt van, csörtet feléje
5898 2| kezet csókolni, nem lehetett rábírni, hogy vele az utczára menjen.
5899 2| hogy: János.~Jánosban a rabló kunok félezredéve élt vad
5900 2| Jászberény körül. Ott gyerekekből rablóbandát alakított és a hóstyai iskolából
5901 7| feleségül, habár az esküvőről rabságba, börtönbe is kellene menni
5902 12| nem keresi a nőben is a raçet, szépnek is találhatta.
5903 15| mit törődöm velök, a ki racscsol, még mindig lehet erős oszlopa
5904 17| Arisztidnek hivtak alighanem rácz volt - szemöldöke, bajusza
5905 17| bizony Isten jobban. Ő a Radics-családban mindig a legfinomabb volt.»~
5906 1| udvarra. Medvére lesett a radinoti rengetegben, ura parancsából,
5907 19| szemeit és azt mondta:~- Ráérünk!~Hónapok teltek és még forróbb
5908 18| nagy dunai tájképe, a falra ragasztott arczképek, közös birtokuk,
5909 11| lelke is nevetett, a mikor rágondolt és el tudta volna hallgatag
5910 6| legfiatalabbnak és azalatt ételt rágott az utolsóelőttinek. Roppant
5911 12| szertartásra.~Csupa fény, csupa ragyogás, bőség volt ez a temetés.
5912 1| tornára minden. A luszterok ragyogtak, a dámák páholyai fölé boróka-fenyő
5913 19| Délben, hogy a baba-arcz ráhajolt, a friss, piros száj rátapadt
5914 18| képeket rakta szépen össze és ráirta egy papirosra, hogy egy
5915 8| bizonyos idő multán már annyira rájárt a szája kedves szavára,
5916 2| egy finom agár. Mi lelte?~Rájöttem, alig evett. A János nagyétű
5917 21| keserves zokogással borult rájok. Kikergette a dadát, kiüzte
5918 17| juttatta, amint a méhek rajt eresztenek ki magukból.~
5919 3| megérteni, de lassanként rajtok is erőt vett valami nyomasztó
5920 10| szerelmesek!» Ugy nevettek rajtunk, hogy én majd elfakadtam
5921 18| árnyékuk fekete vonalakkal rajzolja tele a falakat. Világosság
5922 18| szakállas szentei, feketével rajzolt és mozdulatlan gloriolái
5923 14| Elég türhető életem volt, rajzoltam ácsoknak. Küldhettem haza
5924 14| mellett, az irás mellett, a rajztábla fölött virrasztott - Cras.~-
5925 18| is nem lehet erőszakkal rákényszeríteni az ilyen embereket, hogy
5926 3| volt szabad, mert mindjárt rákiabált:~- Te, takarodol onnét,
5927 2| leginkább a tarjáni bányák rakodójában bújt meg és napszámosok,
5928 8| városban, sőt egyszer egy rakonczátlan gyerek utána is kiabálta: «
5929 18| papircsipkés szent képeket rakta szépen össze és ráirta egy
5930 2| világot: szürke felhő, a mely rámborúl, elfogja az én látóhatáromat,
5931 17| még sem merném Fialára rámondani, hogy hazug ember volt.
5932 1| lehajtott fejjel hallgatta, majd ránditott egyet vállain, egészen kiegyenesedett,
5933 7| akkor lesz szerencsém...~Ránéztek úgy, mintha mondanák: «bolond
5934 10| hősczinczérek, amelyek fő katonai rangban vannak a bogarak között,
5935 10| paripák kantárszárát, egy rántás a szíjon, egy fölkiáltás
5936 1| hirtelen gondolva valamit, rányitotta az ajtót. A gyerek nyomban
5937 1| leejtette kezéből a fegyvert és ráordított a czigányra:~- Mit vihogsz,
5938 10| elmult. Kezem egyszerre rásiklott a kis barna, ezüstgyürüs
5939 19| állást kell, elfoglalnia, és rászorítani magát a kissé terhes gyermeknevelésre,
5940 15| minden restelkedés nélkül rátámadt leányára:~- No, szerencsével
5941 19| ráhajolt, a friss, piros száj rátapadt az ő kiszáradt, aszott ajkaira:
5942 15| lányom, mint egy királyleány. Rátartó is, az Amusant eleven alakjai
5943 6| Szivesen adták neki hitelbe és rátukmáltak még egy divatból kiment
5944 1| nyögött, nevetett is. És ráült a megvadult ménre maga,
5945 19| mindenféle kifogások és ravaszságok segitségével megtraktálta.
5946 11| megétet egyszer!~Az öreg Jób ravaszul is, megvetőleg is intett
5947 19| tudott sirni, csak a hideg rázta egész testében.~A fiatal
5948 1| róka! kiáltá.~Nem szabadott reája lőnie.~- Majd benn a Korabgyiában! -
5949 7| egy izben szemlét tartván, reámutatott és igy szólt tanácsosához:~-
5950 4| csodálkozó és meghatott nézése reátapadt. Egy pillanatig tartott
5951 15| előtt és elhaló, siró hangon rebegte:~- Nem, nem az... hanem
5952 19| köpenyeg piros posztójának reflexe mián nem is volt egészen
5953 3| csak egy beemlézett imádság refrainjét mondaná.~Aztán a mikor felócsudott,
5954 2| fegyvertolvajjal, a ki még régebben visszakerült. Aznap, a mikor
5955 6| előfizetett valami olcsó regénycsarnokra.~Az adótiszt hivatalban
5956 2| édes lányomra, anyámra, egy regényre, a melyhez nem rég fogtam
5957 1| éjben neki egész operákat, regéseket, hősit, fényeset...~Milyen
5958 19| milyen vidámak voltak a reggelek! Együtt mentek el otthonról,
5959 17| ügyvédet is láttam az nap reggelén Fiala házában. A fiu ellen
5960 15| várakozók zöme most is, mint reggelenként rendszerint, miniszteri
5961 3| Hát elhalasztotta útját reggelig. A délutánt majd csak eltölti
5962 13| kikapott azért, mert nem reggelizett, ebéd alatt is erről folyott
5963 19| előszobában. És együtt fognak reggelizni, ebédelni; este olvasnak.
5964 15| minden zugából: «itt ma nem reggeliztek még, itt ma nem vacsorálnak,
5965 15| közepéről való, parazoljuk még régibb, - az igazi parazol. Ki-kifeszíti
5966 9| Sehol kirakat, a czimek régiek, a kapuk előtt ládák, terhes
5967 7| szobájának ajtajáról levette a régit és fölszegezte az újat...
5968 7| VI.~Rehabilitálva van teljesen. Az emberek
5969 18| előtt is kétségbeesetten rejtegetett titokról egyszerre lepattant
5970 15| kérdeztem tőle.~- Igen! - felelt rekedt hangon.~- Kik protegálják?~
5971 19| győzedelmeskedett magán mind a százszor. Remegett, kapkodott, sóhajtott, sírt
5972 1| egyszerre elfül. Hatalmas bőgés remegteti meg a végtelen, a visszhangos
5973 3| után szaladgált, nagyra már reménye sem lehetett.~Régi találékonysága
5974 2| nem rég fogtam tűzzel és reménykedéssel, de e gondolatoknak édes
5975 11| szerette és ő még mindig reménykedett, hogy annak temérdek pénzéből
5976 2| megjavulásában se lehetett reménykedni: az igazgató kiadta Budapestre
5977 19| aztán hazarohant abban a reménységben: ha egy kis tésztással kinálnák
5978 7| boldogságának tünt fel neki. Reménysége, hogy feleségévé teheti,
5979 3| elhagyta, vége volt annak a reménységnek is, hogy még jóvá tehet
5980 12| kegyetlenségből és nagyon kevés reményt nyujthatott bárkinek is.
5981 4| katona-börtön rideg és reménytelen magányában, a padmalyt nézve,
5982 1| Hephaistos mellüek voltak mint ő. Reményteljes állapotban levő szép fekete
5983 19| magát, nem látta a szőke, rémes fantomokat és mint fiziológus
5984 19| kinozta magát ez erőszakos rémlátásokkal, a melyek elevenebb módra
5985 17| odaadták.~Halványan az is rémlik most szemeim előtt, hogy
5986 20| hófuvástól fehér, de annál rémségesebb éjszaka. Szekérnyom még
5987 3| után könnyei elfogytak, rémülete, fájdalma eltompult, az
5988 19| bámulva, egy kissé meg is rémülve, de egészen fascinálva hallgatták.
5989 19| istentelen orvosnövendék Renan Jézus életéből olvasott
5990 19| Kőmives olvasta tovább Renant. Egészen féltizenegyig olvasott,
5991 6| érezte, hogy ez mindent rendbehozna itten. Ha valakitől kapna
5992 17| orvos meg volt, mert úgy rendelteték, hanem a beteg nem akart
5993 12| Vendégeket hivott, vacsorákat rendezett, az év első hónapjában elköltötte
5994 17| Gyöngyösön laktak, estélyt rendeztek egyszer. Nagy sár volt és
5995 6| kiült furulya-nadrágját.~«Rendkivül rosszul öltözködik, de mindegy,
5996 17| orvos halálosnak hitt.~«Rendkivüli eset!» - konstatálták az
5997 3| boritékból. A budapesti rendőrség küldte azzal a megjegyzéssel,
5998 17| Fiala házában. A fiu ellen a rendőrségi körözést pedig megszüntették
5999 9| Nem volt szükség erre a rendszabályra, fél ötre volt s nem jött
6000 9| Megállapították jövendő boldogságuk rendszerét. Különösen a lányt fogta
6001 19| modelt ül a festőiskolában. A rendszertelen élet következtében az orvosnövendék
6002 1| nem enni, csak be, be a rengetegbe!~A várkastély körül ötvenezer
6003 1| Medvére lesett a radinoti rengetegben, ura parancsából, hogy majd
6004 18| attól a fekete és végtelen rengetegtől, a melynek neki kell indulni,
6005 1| hajtóstul, cselédestöl a rengetek felé.~A tüz irányába mentek,
6006 1| Fölértek. Benn voltak a rengetekben. Megállhattak egyenesen.
6007 6| fáj benne a lábuk, a belső reparálások feldörzsölik a kis bütykőjüket,
6008 18| kaptak szinre és erőre. Szive repesett, lelkében boldogság sugárzott
6009 16| Leány, beszélj hozzám minden reserv nélkül, tégy boldoggá és
6010 16| tenmagaddal szemben is tele légy reserve-vel...~Összebeszéltem minden
6011 15| nyugalmazott számtiszt, minden restelkedés nélkül rátámadt leányára:~-
6012 3| és a nyomoruságban volt része.~Megértették egymást és
6013 20| kapatos ember mondott?~A részeges fuvaros erősen szítta a
6014 21| csillogtak, csalogatóan, részegítően, de hopp, izgett-forgott
6015 18| csak az árnyékba borult részek szabadultak lassan, mindjobban
6016 6| Tardonnainé, amig egy kissé reszelős kezeivel simogatta férje
6017 9| pályára, melynek feléje eső részén bájos, de lassú tempóval,
6018 10| világosan emlékszem csak egy részére is azoknak a gondolatoknak,
6019 18| folyam szinének egy kis részéről. Aztán egy pár pillanat
6020 1| hallani. Perei Krisztina még reszketőbb kézzel szoritotta szeméhez
6021 12| homályban, mint valaha. Reszkettek a gyönyörüségtől s a vágytól,
6022 10| való, éles, de alig érthető részleteire emlékszem akkori lelkiállapotomnak.
6023 17| főnökeivel és kötelezte magát részletekben törleszteni a Kristóf által
6024 16| hogyan történt a dolog. A részletekre egész világosan emlékszem,
6025 8| tényleg az övé, a legfőbb részvény tulajdonosáé, a főpénztárosé,
6026 11| takarékpénztári könyveit, részvényeit, készpénzét. Magában bizott,
6027 8| véleményének. Gyüjtött tovább, részvényeket, házakat, földeket, régi
6028 9| hazugságok; félek öntől, rettegek attól, hogy kinevet, és
6029 18| kisebbik leány minden éjjel rettegve aludt el; hátha arra ébred,
6030 1| feketéllik... Jön, eltiporja a rettenet.~Fölkapta fegyverét és lőtt
6031 2| legyen; csak tudnál valami rettenetest, olyant, a mi megborzongat.
6032 2| börtönébe került, majd kegyelem révén valami szeretetházba. Onnan
6033 11| szeszélyeit. Szenvedett, revoltált örökösen, tettetett volt
6034 6| közepén egy megezüstözött réz szerelmes párral.~Forró
6035 18| esküdtek soha - kéjesen rezdültek vissza lelkének chaoszában,
6036 1| erdő mélyében végig-végig rezgett a napnak egy erővel betolakodott
6037 12| jelenet alatt. Akkor se rezzent össze, mikor a gyám a katonatisztet
6038 14| szegénységben, az öreg asszony rheumát kapott a kezébe, nem igen
6039 20| asszonyság, fejéről mint rí le a frizura, testéről a
6040 2| város gyermekei között olyan riadalmat okozott, mint II. Endre
6041 15| ismétlé mégegyszer szárazon, ridegen.~
6042 5| akarok, szomjazok tarka, rikító, eleven szinekre. Milyen
6043 10| egyszerüen!~Magára a képre egész rikítóan emlékszem. Hogy én mit mondtam,
|