000-becsu | becze-dalla | dalol-eltak | eltav-felsz | felta-gyony | gyotr-idege | ideje-kepte | kepu-komik | komiv-mari | maria-minde | mindh-ossze | oszto-rikit | riman-szine | szinh-torok | torot-verje | verke-zuzma
Rész
6044 13| kezével elfödte arczát, rimánkodva szólt:~- Ne bántson bennünket!...
6045 7| négy nappal. Tengeri hajó ringatta már, a mikor a lőporgyári
6046 20| én meg leültem a sárga ripsz-diványra és törtem az árva fejemet,
6047 6| kerületű foltokkal teli zöld ripszdiván, a horgolt kézimunkákkal
6048 6| az asszonyok sulyokjának ritmikus hangjai hallatszottak át.~
6049 3| előttem a halott bátyám. A mi ritusunk szerint a földön, teste
6050 1| csörtet feléje rettentő robogással. Nekivadulva jön, mindjárt
6051 9| hangos forgalom. Kocsi robogott, lóvasút fütyült, bent az
6052 1| bujkál a rőt-vad és éles röffentésének karéneke hangzik... Rüggyent
6053 3| Szerencsére - ha kerülő úton is ‑ rögtönösen útazhatott hazafelé. Egy
6054 8| mely legkedvesebb állatát rögzitette meg azon a palotán, mely
6055 21| támasztott instrumentumok is röhögtek utána, a mint hazafutott
6056 18| a hullámok fényjátéka - röpködtek, keringőztek a folyam szinén.
6057 19| Különösen ő! Többé nem röstelkedett inni a lány kávéjából, a
6058 1| összeboruló fenyőpadmaly alá. A rövidebb, de a nehezebb út most következék.
6059 21| rövid.~Egy muzsikus, egy rövidhaju muzsikus volt a férje.~*~
6060 3| jobban zavarta az, hogy még rövidruhás lány korában ő is szeretett
6061 6| szükség. Leginkább csizmára, rövidszáru borjubőr csizmára, a mely
6062 19| és csuklani kezdett. De a rohamközben még mindig beszélni óhajtott,
6063 10| nevettünk az egészen. De aztán rohamosan hervadt el az orgonavirág-koszoru...~
6064 13| minduntalan. Anyját látta, a mint rohan lefelé valamely meredeken,
6065 3| fantasztikus gondolatok rohantak velem tovább. A hasonlóság,
6066 1| negyedóráig volt oda.~- De, róka- meg medvenyomot.~- Bizonyos
6067 18| anyjuktól örökölt nagy, törött rokokó-tükörbe és megijedtek a saját maguk
6068 2| voltak. Cseléd se volt, a rokon - öreg kisasszony - egyedül
6069 17| szegény ember vagyok, a rokonaim is jórészt szegény emberek,
6070 12| éppenséggel nem tüntetően, mintha rokonaival menne. Egyetlen egyszer
6071 17| csak gazdagok!» Nem sok rokoni szeretet van bennem, de
6072 17| a másé.~Az asszony az én rokonságom, de azért a férfihez huzódtam
6073 10| talán büszke rája, a mit rólunk mondanak. És ha egy kissé
6074 12| Szivós, mint a legtöbb román asszony. A szeme, mint a
6075 2| kunok félezredéve élt vad romantikája nyult ki. Kilenczéves korában
6076 3| akkorról, a mikor anyagi romlásuk még nem kezdődött.~Az asszony
6077 12| szerelemről.~Egy nyugodt, romlatlan, fantázia nélkül való leány,
6078 3| Anyagi viszonyai mindegyre romlottak, az utolsó esztendőben megtörtént
6079 14| holnap).~Néha télen, a nagy rongyossága, a ruháinak a roppant elégtelensége
6080 11| keresni a lányodnak. Mások még rosszabbat mondanak rád; én nem bánom,
6081 2| se marad ideje, nemhogy a rosszaságra.~A fiút az igazgató helyett
6082 2| nem is érzi magát olyan rosszúl, mint gondoltam. Csendes
6083 11| világban, nem bánta, ha rosznak, piszkosnak tartották. De
6084 1| makkosból erre bujkál a rőt-vad és éles röffentésének karéneke
6085 18| rajta: egy tő lila őszi rózsa, mely nem tud, hiába akar
6086 6| egyetlen szőnyeg téglaszinű rózsáin. Tardonnainé némi utálattal,
6087 12| látta megmerevedett, de rózsaszínű arczát, arra gondolt, hogy
6088 16| leander-ág.~Szürke ruhában is rózsaszinü volt ez a kis lány. És amikor
6089 1| támadt. Nagyokat húztak a rózsolisos palaczkból, Ábrám gróf tréfásan
6090 18| A RUBIN-LEÁNYOK.~Éjjel az egyik Rubin-leány
6091 18| onnan irt is egyszer az öreg Rubinnak, hogy nem jön többé vissza.~
6092 18| kaptak magukra és az öreg Rubinon át - apjuk a konyha ajtajában,
6093 1| röffentésének karéneke hangzik... Rüggyent a szarvas-ünő... Fölötte
6094 9| fajtámból.~- A ki beleunt a báli ruhába.~- A ki sose szerette, sosem
6095 14| télen, a nagy rongyossága, a ruháinak a roppant elégtelensége
6096 20| Az Attila urfi kicsi ruháit mind...~Itten egyszerre
6097 18| az utczára, bár éppen uj ruhája volt, de kalapja egy csepp
6098 17| utczára és ha a gyerekek ruhájáról leszakadt a gomb, azt fel
6099 19| e lánczot, magára kapta ruháját és a lány után sompolygott.
6100 9| mindmegannyi hasonló tipus, ruhájuk elegáncziája, frizurájok
6101 9| kereskedők, rossz szabásu ruhákban, jól táplált ágensokkal
6102 3| gondolatnak és a gyerekeire, ruhákra, egy vásárolandó új butor-garniturára,
6103 18| őket kifelé.~- Nincs is ruhánk miben menni! - mondá Ágnes -
6104 15| fantasztikus: járókelői fekete ruhás öreg asszonyok - öreg és
6105 19| kissé. Nos, előre!~Aztán ruhasuhogás hallatszott.~Kőmives belekapaszkodott
6106 19| a siffonban, a szinházi ruhatáramban van egy gukker, add ide.~
6107 19| például gazdag szinházi ruhatárára vonatkozólag), de hiába
6108 19| csakugyan nem járhat utána. És ruházata a kelleténél egyszerűbb
6109 19| mint árulja el a leány, rútul, gaz módra, mint ölelkezik
6110 17| család meg volt győződve a sáfrány kiváló fontosságáról, talán
6111 17| mestersége is tetszett nekem; sáfrányárus czégnek volt az utazója.
6112 17| gyermekek mindig egy doboz sáfrányt vittek ajándékba a tanítójuknak.~«
6113 17| igértetek?~- Meglesz! - szólt a sáfrányutazó büszkén.~- Honnan?~- Az
6114 2| megfejtésre sem érdemes. Sajnálja a bűnös gyermekeit, kik
6115 20| asszonya is:~- Instáljuk, sajnáljuk, hogy ilyen szegény helyre
6116 12| férjhezment nem győzött sajnálkozni annak rettenetes sorsa fölött.~-
6117 12| félhangon, hangosan és amig igy sajnálkozott: a szemei is könybe lábadtak.
6118 12| a pénzt.~- Nos igen. Azt sajnálni is kell.~Az özvegy elmenetelük
6119 12| hiszed, hogy örökké élsz, sajnálod a pénzt.~- Nos igen. Azt
6120 16| elértem a huszonöt évet. Sajnáltuk, hogy így elmaradtunk egymástól.
6121 17| ételt is és egyszer, a mikor sajtot tálaltak fel vacsora után,
6122 3| takarítania is kellett - nyáron a Salzkammergutban volt, télen egy párszor
6123 9| teájukat, a leány egy kis sandvicht kért az inastól. Szép, széles
6124 3| kereskedő számára.~És ez a sanyargatás egy kissé kibékítette magával.
6125 3| szemeim elől mindörökre. Sanyargatni vágytam eszem és szivem,
6126 15| elsötétült, a számtiszt sápítozott:~- Bizonynyára, nem beszéltél
6127 11| vérmes vagyok. Neki nem jó, sáppad is, fogy is, majd megúnja!~
6128 17| rendeztek egyszer. Nagy sár volt és a leányoknak külön-külön
6129 6| volt a vizitszobában; a sárga-paplanos vendég-ágy.~- Ezt ki kellene
6130 3| is a halott arczán és a sárgafényü vonásokból szomoruan világoltak
6131 19| valami hitregebeli hős, a sárkányok legyőzése után.~Oh, de mennyivel
6132 9| forgóját.~Kiértek az utcza sarkára s ott már láthattak valamit
6133 7| menni vele!~A tied vagyok.~A sarkon a lány apjának alakja mutatkozott.~-
6134 1| vidéken, a hol még csak egy sármány se mutatkozott. Csak a hol
6135 1| gavallért. Mindjárt-mindjárt sarokba szoritotta őket és a hogy
6136 3| leány babája ott feküdt a sarokban. Tegnap még itt játszhatott
6137 6| rajtuk. De némelykor azon sárosan állanak ott napokig, sőt
6138 11| Férjes leányai hazajöttek sátoros ünnepekre és egyedül maradván
6139 12| kéjben csipkékben és finom sauceokban úszva.~- Ekkor még csak
6140 14| újra kezdték. És ha a leány savanyú képet vágott a párolgó fazékra,
6141 6| talpukat, az egész lábuk merő seb. És magának a csizmának
6142 21| illant el, mint a harmat.~Sebaj, támadt helyette öt ilyen
6143 19| Andrássy-uti villák felé. Sebesen, mint a hogy találkára mennek.
6144 1| volt semmi baja. Beküldött sebten Torda-Ditróra papért s másnap
6145 12| miniszterhez; ha az sem segít, fel a királyhoz.~Anya és
6146 1| megvakult egészen. Nem lehetett segíteni rajta, húga aki udvari dáma
6147 20| kiült a konyhába és nyomban segitett csirkét koppasztani, én
6148 14| jóllakottnak lássék. A kis Cras segített neki ebben: gyakran együtt
6149 12| Egy félmilliója van s nem segíthetett anyján száz forinttal sem!
6150 2| válságos pillanatokban mindig segítségemre jön.~A véletlen most is
6151 19| kifogások és ravaszságok segitségével megtraktálta. Láthatólag
6152 19| egy pár tárgy eladásának segítségével idejében kifizette a házbért
6153 2| hivták, s az első pillanatban sehogysem akartam ő benne üdvözölni
6154 2| többé.~- Hát még nem is sejt semmit?~- Nem. A dolgok
6155 16| következő napon már rossz sejtelmeim támadtak. Hátha ez a lány
6156 3| megőszültem? Mind ama tervek, sejtelmek, álmok melyeket ébren és
6157 2| férj?~- Azt hiszem, nem sejti, miért kellett feleségének
6158 10| elviszem a tengerre; - selyem-ruhákat vásárlok neki; - könyveket,
6159 20| Szekérnyom még sehol, csárda semerre, de a falu határán az uri
6160 10| Egyszer igen jól, máskor meg semmiképp. Minden összefüggés nélkül
6161 19| nem tudott tovább gondolni semmire is. Bután és vakon haladt
6162 4| menekülni az igazi, sötét semmiségbe.~Akkor jelent meg újra fölöttem
6163 5| mit kutat oly mereven a semmiségben? Mire vár, mit kutat; valami
6164 3| magát, nem törődött többé semmivel. A polgármester hivatalosan
6165 16| füle alatt, de csak ha senkisem volt a szobában. Ez néha
6166 2| Katlan, melyben izzó parázs serczeg.~- Jer, égess meg vele:
6167 1| szerint, mert a gazda mindig serényeb volt vendégeinél.~Ott is
6168 19| nyakukon.~Szemei fájtak, serkedő bajusza megfagyott, lábai
6169 2| oltom a lámpát, a szemét sértette a fény és - ugymond - jobban
6170 11| Épp a leányáért. Szent és sérthetetlennek kellett lennie ő előtte,
6171 6| hiányzó két fogát. Elment sétálni, lapot olvasott, ha hozzáfért,
6172 6| Sőt az öregebbek sans géne sétáltak föl s alá az egyetlen szőnyeg
6173 4| elszöktem a szinházba, órákig sétáltam a czisztercziek terraszán,
6174 18| embernek: jőjjön, kell, siessen. De testvére, mintha csak
6175 1| lélekzeni is.~- Oda, oda, siessünk.~Beértek a fenyvesekbe.
6176 16| miattunk.~Nos, hát Katóka is siet elejbe hivatásának, holnap
6177 19| szólt. Későn is volt már, sietnie kellett a «műhelybe». Megmosta
6178 1| Messzebb. Három óra, de sietnünk kell, hogy ott legyünk pirkadás
6179 9| különösen hideg időben tele volt siető emberekkel. A főváros estéjének
6180 2| aztán hirtelen, még nagyobb sietséggel, mint előbb, mindketten
6181 5| ezelőtt. Azon a napon, a mikor siettek a nász elé!~Hova lett az
6182 19| és megszólalt:~- Eszti, a siffonban, a szinházi ruhatáramban
6183 12| észre sem vették. De ha siker nem is támadt a nyomában,
6184 2| nagy szorgalommal, kitűnő sikerrel tanult, olykor meg elcsavarogta
6185 1| szoritotta őket és a hogy cselei sikerültek: aczélkaczagása nagy visszhangot
6186 7| mindeneket megváltoztathat, de siketítő, ordító, égető vágyát nem
6187 7| szabadulni a vérnyomok elől. Sikkasztott, megszökött az esküvője
6188 20| mely barna és piros, üde és sima, mintha csak uj menyecske
6189 18| Édes borzongás futotta át a simogató szavakra, de hirtelen magához
6190 21| figuráját, tekintetükkel simogatták a szinházjárók, igy szóltak
6191 4| mondá a lány és hozzám simult, mint egy hű szerelmes,
6192 6| és a nagy, ép fogai elől sincsenek valami nagy rendben tartva.
6193 19| haladt a villamos-vasút sineinek irányában és szive hangosan,
6194 19| mellett, a villamos vasut sinjeinek mentén.~
6195 1| kiabálták a huszárok, sipogta a komornyik.~A lovardában
6196 13| nő ébredt föl benne, a ki sir a szerelmes asszonynyal,
6197 19| felelt, reszketett a hangja, sírás volt benne:~- Olyan nehéz
6198 17| előttem, a gyerekek hangos sírása, éneklése, nevetése közepette.
6199 2| éjjelenkint hallottam elfolytott sírását.~Két-három hónapig folyton
6200 18| bezárkózva a szobába. Ha a sirásban kifáradtak, olvasásba kezdtek.
6201 3| II.~Két hónapig siratta férjét az asszony, azután
6202 11| maradván vele: körülvették, siratták. Fiai, különösen a két legnagyobb, -
6203 14| és igy szólt hozzá:~- Ne sirj, te kislány, majd meglássad,
6204 14| kegyetlenül megveri, talán el se sirja magát, mert arra gondol
6205 8| az iszonyú gazdag, ez a sírja felé görnyedő ember.~Meg
6206 18| tiz mécses égjen az anyjuk sirján. (Rendbe is kellene hozatni
6207 16| mosolyogjanak ránk, keservesen sirjanak miattunk?~
6208 3| nevettek:~- Meghalt az apátok, sirjatok! - ezt mondta, kiáltotta,
6209 13| nyomorult cselédek! No, ne sirjon, minden úgy lesz, a mint
6210 6| már föl se akarják venni, sirnak, hogy fáj benne a lábuk,
6211 3| felment, imádkozott a friss sirnál, aztán visszatért két kis
6212 7| hallgathatják meg többé.~Sírni szeretett volna elkeseredésében
6213 15| fiatal ember előtt és elhaló, siró hangon rebegte:~- Nem, nem
6214 19| Remegett, kapkodott, sóhajtott, sírt és menekült. Eszter zavartan
6215 21| nagyon és a babák mégis sirtak néha. Aztán mindig csak
6216 18| mint a testvéreé.~Sokat sírtak együtt, apjuk előtt bezárkózva
6217 8| mesteremberek városrészéből és sírva, szitkozódva, fenyegetődzve
6218 19| megverni, de félt az utczai skandalumtól. Aztán mintha igaza is volna
6219 6| rendesen elsikkasztották a skatulája miatt.~Elhatározta, hogy
6220 6| vacsora minéműsége, avagy a snidling, az eperfa, a holdfény ellágyitotta
6221 6| kenyeret májusi vajjal és snidlinggel; Tardonnai tartlin nyert
6222 12| találkozik, őt is a gyónás vágya sodorta magával.~Egy kis mezővárosban
6223 1| valamit hallok, mintha ordas söprené farkával a havat...~Vártak
6224 6| és hozatott egy liter sört. Megkinálta a feleségét,
6225 9| vége felé járt, a szalonban sötétedett lassanként, az utczán már
6226 2| Némely ágyak még egészen sötétek voltak. Olyan fantasztikus
6227 17| voltáról... Terrorizálják a sötéten irókat is, mondván: hazudtok!
6228 1| látott. Majd egyszerre teljes sötétség borította el, nem látott
6229 9| barna szemeikben, melyeket sötétté tett sürü pillájok. Alig
6230 10| Ida elmegy más városba, soh’se látom többé. És, hogy
6231 12| felhallatszott a Heléna hangos, édes sóhajjal teli sirása.~
6232 1| feketeség volt körülötte. Sóhajtottak a fák, miserere deit zizegtek
6233 3| tökéletesen elhagyta. Csak sóhajtozni tudott; és mint valami bűnös,
6234 11| intett a nagy kezével:~- Sohse féltsetek, hamarább eltemetem
6235 12| szerette, s hogy egy kissé sokalta az anyának fizetendő summát.
6236 18| magyarázatképpen hozzátette: te már sokkal beszéltél, én egy-kettővel
6237 1| félt, de a félelemnél egy sokkalta kegyetlenebb érzés kapta
6238 19| mindent, gazdagon. Előbb sokszorosan fizetem vissza tartozásomat,
6239 2| ennivaló mogyoró van és som. Jaj de éhes vagyok!~- Miért
6240 19| kapta ruháját és a lány után sompolygott. Az nem vette észre és ment
6241 19| meghal-e az az asszony!» - sopánkodott magában, hivatásához illő
6242 15| öreges, hegyes irás. Végső sorai egy levélnek, mely egy kereskedelmi
6243 3| szemekkel olvasta a férj utolsó sorait:~«Még tavaly szeptemberben
6244 11| békültek ki évek hosszú során át. Minden héten, néha mindennap
6245 2| tudtam bevárni a beszéd sorját, felugrottam:~- Nos, megölte?~-
6246 19| volna fölvétetni a későbbi sorozatba és e témán barátjával összeveszett.
6247 1| Hat órakor, reggel, Luigi sorra járta a vendégek szobáit;
6248 21| képük ott nyult el a vizben sorra-rendre, komolyan, nehézkesen, mozdulatlan.~
6249 12| lábadtak. Talán a mások sorsán? Avagy a magáén?~ ~
6250 17| lehet az, hogy testvérei sorsára jusson, nyolcz gyermeke
6251 11| Régi leveleket, kihúzott sorsjegyeket és egy üveg kognacot találtak
6252 7| hozzá, ha nem tudom, hogy a sorsnak elém kellett vezérelni.
6253 11| sorsa, hát kikorrigálta a sorsot, adott pénzt ujra, nyögés
6254 6| el-el nézte a szerencsétlen sorsú királyfit.~«Mily szép férfi,
6255 17| uraknak, kik magukkal és sorsukkal elégedetten, nem tudják
6256 15| urhoz, hozzon onnan egy pár sort. Némelyek meg idegen öreg
6257 1| szemorvost. A látó idegei sorvadtak el tökéletesen és egy véghetetlen
6258 9| beleunt a báli ruhába.~- A ki sose szerette, sosem élvezte
6259 9| felszolgálná a teát, betegye a spaletákat.~- Nem kell! - szólt a háziasszony.
6260 4| váltani az unalomtól! De a spleenes napok mind közelebb estek
6261 1| bólintott mindenfelé, aztán stecherjét folyton reszkető kézzel,
6262 12| először nem tette hozzá e stereotyp kifejezéshez a megszokott
6263 18| boltban, a hol az Ágnes stikkeléseit szokta eladni. Vegyen magának
6264 8| mintha a nagy méh odafent a stilizált hasonmása lett volna. Ugy
6265 19| hozott neki finom hideg sülteket, két-háromféle ujságot,
6266 8| nem mutatta többé viz alá sülyeszthető nagy wertheimját, hanem
6267 3| az asszonyban érett meg a sürgető vágyakozás: megtudni, megnyerni,
6268 3| gondolkodott a módokon, még sürgetőbb lett ez a szükség.~Őrületes
6269 7| Az esküvőt maga a lány sürgette, hát a gyűrűváltástól egy
6270 12| után. Az özvegy Budapestre sürgönyözött a temetés-rendezőért, a
6271 3| óra felé, este kaptam a sürgönyt, hogy bátyám meghalt és
6272 19| morzsolgatott egy kicsinyt a süteményből.~Ez ebédek kivételével elég
6273 4| Csendesen szólok hozzá:~- Miért sütöd le a pillád, hadd látom
6274 10| állott szóba más fiuval és sütött-főzött rám, mihelyt csak egy kis
6275 18| repesett, lelkében boldogság sugárzott szét, hogy ott fog feküdni
6276 3| megnövekedett és egészen suggerált. Nem tudtam tekintetemet
6277 9| az első ütemeknél halkan, sugva, édesen, elragadtatással
6278 2| szobából édes anyja, utána suhant. Utána mindenütt a városban;
6279 4| hallható, rejtelmes beszédek suhantak el közöttünk. A hangos útczán,
6280 18| én már régen érzem, mint suhog, járkál, mozog, meg vánszorog
6281 19| odaszorítva a deszkához: a ruha suhogásából, a párbeszédből szerelmes
6282 19| Vasbottal járt és annak a sulya egészen lehuzta karját,
6283 6| békaszó és az asszonyok sulyokjának ritmikus hangjai hallatszottak
6284 16| isten vele Katóka!~Rám nézve súlyos ez az eset; nem azért, mert
6285 19| ámbár baját nem találta súlyosnak: sokat tanult, rosszul étkezett,
6286 17| szemöldöke, bajusza csodálatosan sűrü és fekete - de nem nézett
6287 15| homlokára és nagy, hosszúkás, sűrüpillás szemei mintha festve volnának
6288 10| ágat, a mint hizelgő szókat susogok neki: «Bájos, üde, illatos
6289 10| szabad megtudni senkinek! - susogtam.~- Senkinek!~*~Nem tudta
6290 2| fia vagy te? szólalt meg susogva az úri fiu.~A kunok ivadéka
6291 6| fognak kinlódni azért, hogy a suszter megélhessen. Elég négy pár
6292 6| házasságban, él? Hogy a suszterek nem halnak éhen, - ez a
6293 1| Hallod, a bölény! - suttogá Ábrám.~A gyerek nem értette,
6294 1| keresi fegyverének kakasát és suttogja magának:~- A bölény, ez
6295 15| nyomoruság - a mely tiszta - suttogott hozzám a lakás minden zugából: «
6296 6| becsületesen, mert hisz nem vehet suvikszot a maga pénzéből. Megtörli,
6297 19| mikor igy el van hagyatva, szabad-e szerelemről szólni neki?
6298 19| szive is tüzelt. Tulságos szabadelvüen gondolkodott ugyan, mint
6299 1| tiz, esztendővel hamarabb szabaditott föl az általános fölszabaditás
6300 3| ezuttal már erőszakos módon szabadította meg magát a halott emlékétől.
6301 16| szorítva... Katóka, ne félj, szabadítsd ki magad egy pillanatra.
6302 10| megtanitottam hangyalest fogni szabadkézzel, előadást tartottam neki
6303 9| mosoly, vagy a mozdulatok szabadságában jutott érvényre. És dicsérték
6304 7| nem tüztem soha senkivel. Szabadságot nem kértem eddig. Kérem
6305 18| az árnyékba borult részek szabadultak lassan, mindjobban és a
6306 2| otthon.~Végre is - elismerem, szabályellenesen - bevettem az első családba,
6307 15| tudjon. Aztán egy automata szabályos, szögletes mozdulatával
6308 19| melyeknek lángja ingerülten, de szabályosan és állandóan az üllői-út
6309 12| kezdődött. Az volt benne szabályszerűen, de egész röviden megirva: «
6310 9| Vidéki kis kereskedők, rossz szabásu ruhákban, jól táplált ágensokkal
6311 6| kábultan nézett szét a dohos szagú szobában. Szomorú, szomorú
6312 10| bántani akarják, megfogom a száguldó paripák kantárszárát, egy
6313 19| ráhajolt, a friss, piros száj rátapadt az ő kiszáradt,
6314 6| pipaszár csutorájával a szájában. Emil nem beszélt; rendesen
6315 11| szobákat, szeretnéd odaadni a szájadból az ételt. Bánt, hogy neked
6316 21| boldogan.~A hosszu ember a nagy szájával ásított.~- Mit ásít, kedves
6317 11| szolgáltalak, mint egy szakácsné, azt is megfizetik. Add
6318 20| Igaz, hogy estve volt, a szakadatlan, hófuvástól fehér, de annál
6319 1| szügyig merülni a havas szakadékba... Nem aludni, nem enni,
6320 2| körülöttem, alakot vált, oszlik, szakadoz, eltűnik.~Semmi az egész.
6321 21| lakmározásnak egyszerre vége szakadt; nyilván tudta, hogy ennek
6322 15| Egyforma kalap, egyvágású szakáll, egyformán kivágott czipő
6323 18| simogatta az aranyszinű szakállát, a mikor Ágnes csúfot űzött
6324 1| elvadult arczú, nagy fekete szakállú, szál legény. Misének öltözve,
6325 3| Átkéredzkedett egy más szakaszba, a hol egyedül volt és újra
6326 15| szögletes mozdulatával négyrét szakítja a levelet és darabonként
6327 1| elhibázta és egy kicsit szakitott a Szentkereki körméből.
6328 6| arra, hogy levétesse magát.~Szakítottak a témával; csendesen élvezték
6329 16| pillanatát és beszéltem tovább:~- Szakítsd le magadról ezeket a tekinteteket
6330 17| üzletben és tekintély a szakmájában», - mondá Fialáné. Fiala
6331 1| visszhangot vert az elcsendesedett szálában. Ingerkedett velük, gúnyolta
6332 15| hátranéz, meglát és csaknem szaladva megy előre és mind jobban
6333 18| aztán szépen összekötötte szalaggal, a szalag fölé gombostűvel
6334 18| kezdett. Ezüst és arany szalagok futották át a tájat, ezüst,
6335 3| az ablaktáblán, ki akart szállani az utczára vagy fel akart
6336 5| tengerész, a ki merne vizre szállni mostan!» «Hát elveszett» «
6337 12| kocsi után nézett, mely a szállóba vigye őket, az asszony addig
6338 12| és leánya egy másodrangu szállóban helyezkedtek el. Két szobájuk
6339 15| kávéházában, aztán, hogy a neje szállójában szeretnék... Megmondtam
6340 13| Egyszerre különös erély szállotta meg, «Szólni fogok anyámnak!»
6341 6| nickelből. Gyönyörüen festett a szalon asztalán, daczára, hogy
6342 11| őket!~- Bolondok vagytok, szamarak vagytok. Rosszul itélitek
6343 21| szinész-asszonyság kinevette őket, fügét, szamárfület és más egyéb jelvényeket
6344 12| Természetök ugyanaz: nyugodt, számító, kevés szavú, takarékos
6345 12| eklézsia, nagy hagyományokra számított a város leggazdagabb polgára
6346 12| négyszázhatvannégyezer forint - számmal 464.000 forint - értékben
6347 21| olyan palotát építtetünk a számodra, olyan temérdek nagyot,
6348 1| és szólt:~- Vigyázz reám. Számolni fogok: egy, kettő, három.
6349 8| nap beszélt, számoltatott, számolt. Nagyon megéhült s a tiszteletére
6350 8| után. Egész nap beszélt, számoltatott, számolt. Nagyon megéhült
6351 4| csókján kivül, álom volt számomra az élet minden jelenése.~
6352 3| tudok magamnak pontosan számot adni. Mi történt velem addig,
6353 1| kivel - nagylelküsködnie. A számtartót, a belső tiszteket is bekergette
6354 7| Kinozta az a némaság, a melybe száműzte magát, hogy nem jött hozzá
6355 17| hallgatag Kristófot; katona, már számvivő őrmester is.~
6356 16| egy gyerek! - mondá némi szánalommal. Aztán kezet nyújtott és
6357 7| asszony megszólította:~- Mit szándékozik tenni?~A fiatal hivatalnok
6358 1| Kik még mind az ő földjét szántották, erdejét tüzelték, zsarnokságát
6359 7| csakugyan.~Óriási, forró, szárasztó láz jött rá, se enni, se
6360 6| gyümölcs. A fákhoz kötött szárító-köteleken fehér alsó-ruhák és az udvarbeli
6361 1| karéneke hangzik... Rüggyent a szarvas-ünő... Fölötte fajdkakas szól,
6362 19| Anyagiakban nem bővelkedtek, a szatócsnál a hideg ételek kontója nagyon
6363 1| mindenható urról, kinek nem sok szavába került volna, hogy fölelevenitse
6364 9| hizelgése - és nem érzem többé szavainak melegségét. Most pedig a
6365 3| értette meg a férj utolsó szavait.~Most előszörre értette
6366 14| rövid latin néven, a mi a szavajárása volt, amit olyan csudálatos
6367 19| primadonna korában. Ezekkel a szavakkal szólongatta, vigasztalta
6368 8| annyira rájárt a szája kedves szavára, hogy a mikor már izét mondott,
6369 19| megkülönböztetni egyetlen szavát sem.~A férfi meg szinte
6370 12| nyugodt, számító, kevés szavú, takarékos még mozdulataiban
6371 15| valamennyi - frizurájuk a század közepéről való, parazoljuk
6372 8| vigasztalta azokat, kik a tizenegy százalékra növekedett kamatláb ellen
6373 3| Irjon ellene reczeptet: százezer forint...~Nevettek. A férfi
6374 19| nagyobb hősnek tudta, ő magát! Százszoros Szent Antalnak, ezerszeres
6375 17| azt a leányt, láttál már szebbet? az férjhez adja magát,
6376 12| férj és feleség.~Este lett. Szebbnek, kivánatosabbnak látták
6377 18| éjszakát.~Ahol voltak - a széditő magasságú negyedik emeletről
6378 15| megszólítottam:~- Nagysád, látom most szédül, bocsánatot kérek, de ilyenkor
6379 10| hirtelen bátorsággal, de szédülő fejjel.~- Tudom.~Megkönnyebbülve
6380 1| gallérját! - nyögte Wejér Ábrám, szédülve a kéjtől, fájdalomtól.~A
6381 10| érseki parkban. Pedig az utak szegélye mindenütt fehér, lila, kék
6382 3| mindenfelé virágzó gyümölcsfák szegélyezik: nem foglalkozott többé
6383 8| hallotta senki. Nem szerette a szegényeket, nem sajnálta az árvákat,
6384 17| lakni, ha nem félnének a szegénységtől...~Pedig ők, a Fiala-család,
6385 20| És az ura?~- Meghalt. Szegényül, árván maradtunk, a mig
6386 19| Egy szoba, melynek minden szeglete a tulajdonunk, nincsenek
6387 18| egy papirosra, hogy egy Szegszárdra költözött barátnőjének hagyja.
6388 13| csunya gondolat a mamájáról, szégyelje; ki verte a fejébe? Ezek
6389 3| mozdulatlan lánggal.~Nem szégyellem bevallani, hogy a metsző
6390 6| Elment a boltba, nem minden szégyenkezés nélkül. A boltos csak nemrég
6391 10| gondoltam magamban és egy kissé szégyenkeztem is. Pedig tizenkettedik
6392 19| homlokára ütött, szemeit szégyenletében behunyta, de csakhamar kinyitotta
6393 3| életbe. Kiégetni fejéből a szégyenletes emléket. Megölni azt a másik
6394 7| a szerencsétlenséget, a szégyent nem lehet eltávoztatni tőlem.
6395 1| zsarnokságát nyögték. Ezt a fél székely, fél oláh keveréket, kik
6396 15| nehezen föltápászkodott a széken és szólt:~- Igy végünk van!~
6397 1| összeállott, hogy megbírta a szekeret. Jöttek a kis-páli várhoz
6398 13| sirás fogta el és fölugorva székéről, a mig két kezével elfödte
6399 8| olcsó külföldi tőkét, melyet szélhámosok könnyelmüen pazarolnak.
6400 1| lehajol a halott társukhoz és szelíden, gondosan, megigazítja a
6401 1| szelid leányok, a hollófekete szelidíthetetlen paripák, mosolygós mezőségek,
6402 10| Roppant barátságosnak, nagyon szelidnek látszott, nem átallottam,
6403 1| hallatszott, megint elhallszott. A szellő is megállt szinte egy perczre.~
6404 12| a lakás teljesen ki volt szellőztetve s az özvegy fájdalmának
6405 9| hegyével egy dominó-alakra szelt kenyérdarabról lekapta az
6406 3| sőt a mikor haza hozta a szelvényt, még jó kedve is volt.~És
6407 1| gyerek vagy, állj velem szembe. Vagy tiz lépésnyire, ne
6408 12| hangos szóval követelte azt: szembeszállt vele, elmondta mindennek,
6409 2| Itt megkapja az egyptomi szembetegséget és a lelkét megvizsgálja
6410 9| megszorította a kezét és a szemébe akart nézni, de a lány félre
6411 9| hogy kinevet, és fázom, ha szeméből fagyos csilláma ragyog rám
6412 4| le a pillád, hadd látom a szemedet!~Az asszonyka int a kezével:~-
6413 21| nagyok; a fekete szemei és a szemeibe csüngő, vékonyka vállaira
6414 4| asszonynak. Felém fordított szemeiből az öröm és boldogság ragyog
6415 17| veszedelem szine ismeretlen szemeiknek és a halál rettenetes árnyékát
6416 2| este lett; behunytam a szemeimet s azokra a dolgokra gondoltam,
6417 11| élni kín. Olvasott annak szemein keresztül:~- Szeretnéd elküldeni
6418 4| alig telt el pillanat és szemeink összevillantak ismét. Ugyanaz
6419 4| elillant emlékezetemből. A szemeire még hónapokig emlékeztem,
6420 3| a fák ágainak növését, a szemelgető verebeket a granarium előtt.
6421 15| mutassam be magamat ezeknek személyesen, mert az a fő. Apám is azt
6422 4| asztalra, hogy meg ne lássa a szemembe tóduló könynyeket. Olyan
6423 4| okoz-e nekem gyönyört, ha a szememmel láthatom azokat az élőket,
6424 9| mint az asszonyok, csak szemének kifejezése nem oly határozott
6425 1| kézzel, de folyton folyvást szeménél tartotta. A dámák, a leányok,
6426 15| egy pillanatra elhagyta szemérme, idősebb bátyját látta bennem
6427 15| gondolja meg!» A levél alatt szemérmetlen bátorsággal kiirva egy név,
6428 2| el nem oltom a lámpát, a szemét sértette a fény és - ugymond -
6429 6| Ilyenkor meglátszott, hogy két szemfoga kétoldalt hiányzik és a
6430 15| kissé, gőgösen összehúzta a szemhéjait és kérdé:~- Mit akar?~-
6431 12| maguk előtt, sem a közvetlen szemlélő előtt nem látszik annak.~
6432 7| főúrnak, a ki egy izben szemlét tartván, reámutatott és
6433 15| hiába környékezik és bár szemmelláthatólag fekete selyem-harisnya van
6434 20| lenne. Fekete és vastag szemöldei alatt árnyékban voltak a
6435 17| hivtak alighanem rácz volt - szemöldöke, bajusza csodálatosan sűrü
6436 1| kitátott szájjal, felhúzott szemöldökkel, fehéren, mint a kréta.
6437 1| küldte le a leghíresebb bécsi szemorvost. A látó idegei sorvadtak
6438 4| közül ugyanaz a rejtelmes szempár világítana. De csakhamar
6439 4| megszokott áram, mely két szempáron át összekötötte két ember
6440 15| valakiért...!~De csak egy szempillantásig tartott kedélyének ez a
6441 12| azonban gyöngeség fogá el. Szemrehányásokat tett magának, gazsággal
6442 9| idomú, bájosan érő, szürke szemü, fehér arczu, szőke. A férfi,
6443 2| összekapcsolódik tekintetük. A szemük, mintha foszforeszkált volna,
6444 20| mind...~Itten egyszerre szemünkbe csapott a sürü hófúvás.
6445 2| bújt meg és napszámosok, szeneskocsisok, zsemlyéskofák kegyelméből
6446 18| angyalai, fehér szakállas szentei, feketével rajzolt és mozdulatlan
6447 4| világossága és éledtek a szentek szobrai, a rózsaszin oltár
6448 2| mit érdekel engem! Emberek szenvedélye, forró nagy szerelme: milyen
6449 2| eszembe. Nagy szerelmek, izzó szenvedélyek, a mint mozgatják az embereket:
6450 11| ellenkezőleg: szerette igazán és szenvedélyesen, amennyire egy hetven esztendős
6451 9| mondá valaki véletlenül nagy szenvedélyességgel a nagy asztalnál.~- Alkalomszerű
6452 1| figyelt, hallgatódzott olyan szenvedélylyel, hogy arcza szinte eltorzult
6453 18| mikorra hozzánk ér: akkor szenvedés.~A kis Rubin-leány bámulva
6454 14| gyümölcseit, a kárpótlást a szenvedéseiért. És csudálatos kitartással
6455 2| érdeklik a bűnök és az emberi szenvedések, még izgatják a problémák,
6456 4| küzdelmekben, belefásulva a szenvedésekbe, ismét csak egy elképzelt
6457 3| Imádkozni nem tudok, hát szenvedéssel akartam áldozni a halottnak -
6458 13| azért könyezett, mert anyját szenvedni látta?~Könyeik összefolytak.
6459 9| darabig ezeket nézte, milyen szépek, aztán még egyszer kitekintett
6460 19| ember volt, egészen fiatal, szépeket irt rólam, a mikor játszottam,
6461 12| szeretni, csak neki mond minden szépet, jót.~A leány kiejtette
6462 4| tovahaladó pápista temetés szépségei és illatos misticizmusában,
6463 10| kertben sehol egy lélek, nagy szépségével magára és ránk volt hagyatva
6464 19| papiroslapra csodálatos szépségü és nagyságu palotákat épitett
6465 9| csak az izlés határozna a szerelemben, úgy könnyen szerethették
6466 15| lesz! Érdemes is, egy kis - szerelemért?~Erre a szóra elvörösödött.
6467 18| szerint hozzá tartoznak a szerelemhez.~Hátha csak úgy beszélgettek
6468 2| jártak az eszembe. Nagy szerelmek, izzó szenvedélyek, a mint
6469 16| lehet.~Barátom, testvérem, szerelmem volt, helyesebben egy olyan
6470 9| asszonyos pietással nézett a - szerelmesekre.~- Lássa, most azt mondják
6471 9| fázott, topogott, a lány meg szerelmesen nézte csákójának fekete
6472 3| meg akartam nézni...~Régi szerelmükről nem szólt egyikéjük sem.
6473 21| kegyeteknek tudom, volt ezekhez szerencséjük már, azért voltam őket említeni
6474 6| szomorusággal el-el nézte a szerencsétlen sorsú királyfit.~«Mily szép
6475 15| hogy pártoljam őket, a szerencsétleneket én is. Protegáljam a lányukat?~
6476 7| régen és nagyon, de most szerencsétlenségében úgy, hogy majd meghalok
6477 15| rátámadt leányára:~- No, szerencsével jártál? Biztos már!?~- Nem! -
6478 14| Példátlan karrierjét példátlan szerénységgel mondotta el:~- ...Aztán
6479 21| nem erényes részleteket a szerepéből. A kis jószág nagyon szeretett
6480 17| vitt a postára, gyakorta szerepeltek, mint a család beszélgetések
6481 13| férjén kivül valaha mást is szeressen. Egy kis, sovány, fekete
6482 1| De a gyerek, a mikor csak szerét ejthette, elszökdösött mellőle,
6483 4| nem kérdeztem: érzi-e, szeret-e?~Olyan természetes volt,
6484 7| mindazok ellenére, a kiket szeretek - én maga mellé állok; maga
6485 11| ágaiba. Még sem, ebben a szeretetben sok volt az öntudatosság,
6486 14| lett azóta, felügyelőnő a szeretetházban.) A mikor mérnökké lettem,
6487 4| között. Olyan benső, mély és szeretetteljes, mintha egész kicsiny korunkban
6488 9| szerelemben, úgy könnyen szerethették volna egymást. A lány középtermetü,
6489 4| Kerestem a szerelmet és szeretkezésre találtam. Megcsaltam magamat
6490 19| vad, őrületes, gyalázatos szeretkezést hallott ki. Nyögött kinjában
6491 11| szólt:~- Maga vén gonosz, ha szeretne, megengedné, hogy a leányom
6492 17| kifejezni:~«Engem nagyon szeretnek az emberek.»~«Ha én akarom,
6493 4| mesterlegényektől idomtalan és komikus szeretőiket, cserélnék a kisütött hajú
6494 4| hozzásimul férjéhez, mintha szeretője volna és a szerető olyan
6495 20| parasztház, a hol találkozott a szeretőjével. Az én asszonyom mind azt
6496 18| ha akarsz itt maradni, ha szeretsz magadban. De mit csinálsz
6497 13| anya és leány egy férfit szerettek. Bár nem értette tisztán
6498 10| kifáradtunk, a mig odaértünk; szerettünk volna leülni, de nem volt
6499 12| leányomnak, Helénának. Magam szereztem, egyedül mindent, amim csak
6500 21| méltóságod és a grófné számára. Szerfelett fogok örülni, ha a grófnéval
6501 5| villamos vasut az akadémiától a szerkesztőségbe visz. Összegubbaszkodom
6502 19| szorította markába a kedves kis szerszámot és egészen érthető hangon
6503 10| maradék-lisztre tehetett szert. Kis kalácsokat hozott a
6504 10| kabalisztikus, semmiféle vallásos szertartásban elő nem forduló szó, mely
6505 12| papot hivatta el a gyászos szertartásra.~Csupa fény, csupa ragyogás,
6506 20| gyanakodó szemeit. Én meg szertenéztem az alvó gyermekek között: «
6507 11| felszivott életerőt önkéntelenül szerteömleszti ágaiba. Még sem, ebben a
6508 19| tartott előadásokat az emberi szervezet és a természet csodáiról.
6509 10| álmában köszöntött vissza:~- Szervusz!~*~Hazudnék, ha azt mondanám,
6510 11| hizelgett neki és tűrte szeszélyeit. Szenvedett, revoltált örökösen,
6511 21| pedig: kicsiny és csillogó, szeszélyes, kedves, pajzán és kegyetlen.~
6512 6| húst főzött ebédre, azt úgy szétosztogatta, hogy ő neki magának csak
6513 18| piros lepkék egy pillanatra szétszálltak a folyam szinének egy kis
6514 6| téglaveres a szinük. A kabátja szétválik és láttatni engedi kiült
6515 5| hogy elaludva, megfagyok: Szicziliában járok azalatt. A fogaim
6516 5| ki küldte?~*~Jövök uraim, Szicziliából, ott voltam egy félóráig
6517 5| de belül át meg át jár a szicziliai nap. Körülöttem oly szürke,
6518 21| mutogatott nekik. És azok szidták, tapsolták, intrikáltak
6519 18| és a messziről idelátszó szigetek egyrésze szunnyadtak még
6520 12| leány iránt is csak olyan szigoru, sőt kiméletlen volt. Elküldte
6521 4| vártak is reám...~*~Este van, szigorú tél odakint. Milyen boldogság
6522 15| erre járni, a Duna úgy is szijja magába az embereket!~- Szíjja
6523 15| szijja magába az embereket!~- Szíjja magába az embereket - viszhangozá
6524 10| kantárszárát, egy rántás a szíjon, egy fölkiáltás és én fölragadom,
6525 1| nyerítettek. Az erdőmester egy sziklahasadékból jelölte a helyeket... az
6526 19| nesztelenül szállt tova. A szikrákon járó kerekek titokzatosan
6527 13| leküzdve magában, egyszerre szikrázó szemekkel nézett a férfira.
6528 1| egy erővel betolakodott szilánkja. Elhullajtott aranyszögek
6529 19| vakmerően vágtattak fejében. Szilárdul elhatározta magában, hogy
6530 16| barátság, hanem igazán tiszta szin szerelem lett volna az a
6531 17| soha, mert a veszedelem szine ismeretlen szemeiknek és
6532 12| Úgy hasonlított rá, szeme színe, orra formája az övé. Természetök
6533 9| álla is más volna, hiányzik szinéből, formájából valami. Micsoda?
6534 18| az övé csupán.~Az éjjel szinei lassanként mind elváltak
6535 1| komondorok behúzódtak a szinekbe. Nem járt sehol senki.~Ábrám
6536 5| szomjazok tarka, rikító, eleven szinekre. Milyen jó volt tavaly -
6537 18| röpködtek, keringőztek a folyam szinén. A házak mindkét parton
6538 18| pillanatra szétszálltak a folyam szinének egy kis részéről. Aztán
6539 13| könyvből vett hasonlat, mind szinesebben, mind domborubban... Észre
6540 10| ezeket kergessük, csak a szinesek érdekeltek már. Abbahagytuk
6541 21| és két kis babája volt a szinész-asszonyságnak. Ezek számára vala jó és
6542 21| tette, hogy a szép és sovány szinész-asszonyságtól elszedte mind a husz imádóját.
6543 21| és panaszkodtak a többi szinész-lányoknak:~- Haj ho, bizony!... Vajh,
6544 1| arról a napról, a mikor szinészeit kiverte a házból. Nem akartak
6545 11| nevetett rá, mint a hogy a szinészek ábrázolják a fösvényt. Familiáját
6546 19| fiatal hölgy, a gyakorlati szinésziskola egy koros növendéke, a ki
6547 19| rekedten és büszkén.~A volt szinésznő hamis mosolylyal arczán,
6548 7| elhatározta; hogy beszélni fog egy szinésznőről. Lovakról, egy jockeyről...~
|