000-becsu | becze-dalla | dalol-eltak | eltav-felsz | felta-gyony | gyotr-idege | ideje-kepte | kepu-komik | komiv-mari | maria-minde | mindh-ossze | oszto-rikit | riman-szine | szinh-torok | torot-verje | verke-zuzma
Rész
6549 21| tekintetükkel simogatták a szinházjárók, igy szóltak magukban, igy
6550 8| meg azon a palotán, mely szinleg a takarékpénztáré volt,
6551 3| megölelte... Betegséget szinlelt, és hogy hizelgett neki
6552 21| szufitták is, a lámpák is, a szinpadhoz támasztott instrumentumok
6553 12| idegen emberek sorsa fent a szinpadon nem is érdekelte valami
6554 21| simogatta. Fogta magát, a szinpadról beszaladt az öltözőbe és
6555 18| meg, melegedtek át, kaptak szinre és erőre. Szive repesett,
6556 19| egyszerűbb lett, kabátja szint változtatott, Eszter hiába
6557 6| oly nagyok és téglaveres a szinük. A kabátja szétválik és
6558 20| bodzafaszárát, a mellől szipegve beszélt:~- Olyan igaz, mint
6559 11| ujra, nyögés nélkül, egy sziszszenés nélkül, pedig a pénzt imádta,
6560 21| kedves volt. És ekkor látták szitkozódni. Nevettek rajta, majd meghaltak
6561 8| városrészéből és sírva, szitkozódva, fenyegetődzve járultak
6562 20| részeges fuvaros erősen szítta a bodzafaszárát, a mellől
6563 7| tételeinek. Csupa lágyság, csupa sziv, csupa kötelességtudás volt,
6564 12| útitárs ült velük együtt, szíva ugyanazt a villamos levegőt.~
6565 20| iróasztalon tinta, toll, könyvek, szivarok.~- Hát ide kinek ágyaztak,
6566 15| mit csináljon, ha nem is szivarozik!~- És a többi? Mit mondott
6567 15| idegen fiatal ember, nem szivaroztam még ma és rettenetesen unalmas
6568 6| hogy gyökeret eresszen a szivárványos vizben.~Ágy is volt a vizitszobában;
6569 15| mosolygott, motyogott és egyre a szivarzsebem felé nézett. Rá volt irva
6570 1| A gróf meztelen mellén szíve helyére mutatva, a gyerek
6571 3| haragudott a csinizmusért: szivébe valami sajátságos érzés
6572 12| gyűlölet kezdett meggyülemleni szivében: Heléna még mindig a divánon
6573 3| érzés jobban átjárt, inkább szivembe nyillalott, mint az a tudás,
6574 2| Hideg borzalom fogta el szivemet, agyamat égő kiváncsiság
6575 10| örök lázra örökké hajlandó szivemmel.~Az - emlékszem világosan -
6576 11| a fösvényt. Familiáját a szivére ölelte és mit tehetett arról,
6577 2| gyilkosság bélyegét?~Új szivet, új emlékezést, a régi helyébe,
6578 13| de neki egy rettenetes szivfagyasztó, misztikus valami.~
6579 12| harminczkilencz éves volt. Szivós, mint a legtöbb román asszony.
6580 16| csókot, aztán elváltunk. Szivreható leveleket irtunk egymásnak,
6581 3| a régi szerelem tüze. Ha szivükön mult volna, elmennek mindjárt
6582 4| idegeim meghaltak, útolért a szkepszis: nem kerestem többé és nem
6583 19| inni a lány kávéjából, a szobabérek rövid időn való teljes megtérítését
6584 19| vasaltat reám, és én már szobabért sem fizettem neki két hónapon
6585 1| Luigi sorra járta a vendégek szobáit; meggyujtotta a gyertyákat,
6586 13| magára, átszaladt anyja szobájába. Leült az iróasztal mellé,
6587 7| Ferencz. Albrecht-úti hónapos szobájának ajtajáról levette a régit
6588 12| szállóban helyezkedtek el. Két szobájuk volt, egy nagy és népes
6589 18| Hajnallott már, a mikor bementek szobájukba. Idegen volt előttük e perczben
6590 11| elküldeni a lányodnak ezeket a szobákat, szeretnéd odaadni a szájadból
6591 15| sehol senki, egy szolga vagy szobaleány sem... Menekülnie kellett,
6592 20| gyertyával, bevezetett a szobámba. Egy másik szobán vezetett
6593 17| megyek!» Én is beszóltam a szobámból, mert a két kis leány nagyon
6594 20| bevezetett a szobámba. Egy másik szobán vezetett körösztül.~Egy
6595 9| önnel ülnék egy asztalnál.~- Szóbeszéd. De mégis nekem is gyakran
6596 4| világossága és éledtek a szentek szobrai, a rózsaszin oltár fölött
6597 6| feldörzsölik a kis bütykőjüket, a szög kikezdi a talpukat, az egész
6598 10| ide, hiszen ez az, a mi a szökés! Mit fognak mondani otthon,
6599 7| mutatkozott.~- Hagyjon el, szökjön a túloldalra! - szólt Dim
6600 19| ebédjét ne egye el. Le is szökött - a mikor meg tudta tenni ‑
6601 1| meg ne tudja. Valósággal szöktek, s az úgy tetszett a gyereknek,
6602 4| magamat, hogy hány féle módon szöktethettem meg magamat a világból.~«
6603 12| a hirlapirót, - el fogja szöktetni Helenát. Valami faluban
6604 1| dámák meg az urak csendesen szörpölgették a forró puncsot. Ábrám gróf
6605 6| dallamára valami helyi szöveget dudolt. És nem jutott eszébe,
6606 21| emberek, a kiknek az a csúf szokásuk van, hogy megkivánják a
6607 10| virágos ágat, a mint hizelgő szókat susogok neki: «Bájos, üde,
6608 9| jól esik ez a hizelgés. Szokatlanul jól érzem magam, de ebben
6609 17| nagy arczú, rossz fogú szőkés asszonyt, a ki úgy hagyta
6610 19| fizetését. A megboldogult szines szoknyái lógtak még a fogason. Kopogtatott
6611 10| Kis kalácsokat hozott a szoknyája zsebében, én csak igértem
6612 6| vagy a mig az adótisztné szoknyát kap magára, kilopódzkodik,
6613 1| letakarták egy fekete atlasz szoknyával, melyet Luigi, a komornyik
6614 17| is, a mit e két mondásban szokott kifejezni:~«Engem nagyon
6615 18| hol az Ágnes stikkeléseit szokta eladni. Vegyen magának végre
6616 9| boldog, igazi szerelmesek szokták. A szeme is kifáradt végre
6617 6| állanak, mint egy rosszul szoktatott, vásott gyerekéi.~Iszonyu
6618 3| a koporsót az egyletbeli szolgák. A mint összerótták a gyalulatlan
6619 3| egy köny nélkül a temetési szolgákra.~Most már lelke egész erejével
6620 8| talál még itten halni és szolgálat nélkül marad. Ugyan el lehet
6621 12| egy nagy és népes útra szolgáló ablakokkal.~- Ha az ember
6622 11| asszony:~- Éltem veled évekig, szolgáltalak, mint egy szakácsné, azt
6623 7| maga volt a jól táplált, szolid fiatal ember tipusa. A rendes,
6624 1| egyet-egyet, kutyát, lovat szólingatott, kergette a vizslát a vadtól «
6625 3| kihült teteme fölött és igy szólnak: rettenetes, hogy nem vagy
6626 17| a vasút, mely most indul Szolnokról, megáll féluton és nem tud
6627 2| gondolsz, talán nekem kellene szólnom? De nem volna ez inkorrekt?
6628 3| Félt tőle; az összegről szóló takarékpénztári könyvecskét
6629 4| kicsiny fiúnkat. Csendesen szólok hozzá:~- Miért sütöd le
6630 20| szürébe. A Sári meg a Táltos szólongatás nélkül nagy lassan poroszkáltak
6631 1| gondosan, megigazítja a fejét, szólongatja, mint egy gyermeket.~- Tor
6632 13| idegen embereket, és azok szólottak hozzá különös, idegen szóval.~
6633 20| mechanikus élet maradt.~Nem szóltunk egy szót sem, azt is lassan
6634 5| akarok, meleget akarok, szomjazok tarka, rikító, eleven szinekre.
6635 18| nem lehet élnie és mohón szomjazott a halál után. A kisebbik
6636 18| eloldalgott szó nélkül, szomorúan, mint egy lopáson kapott
6637 3| megelevenedett a modern szomorújáték.~
6638 3| erőt vett valami nyomasztó szomoruság; olyan csendesen voltak
6639 16| merne?~- Valami rettentő szomorusága van.~Keblére szorította
6640 16| semmit, csak egyet, azt, hogy szomoruságának oka és tárgya: ismeretlen
6641 2| mintha csak elvágták volna szomoruságát: vidám lett és kezes, mint
6642 6| albumban és estenden jóleső szomorusággal el-el nézte a szerencsétlen
6643 16| boldoggá és oszszad meg vélem szomorúságodat.~De akarom, hogy hagyjad
6644 4| kedves szempárból eltünni a szomorúságot és a helyén felvillanni
6645 1| Azután pópákért küldött a szomszéd falukba, elhozatta mind:~-
6646 10| jött át hozzánk, pedig a szomszédban lakott. Másnap oszt’, a
6647 3| otthon, néha beszélgetett a szomszédokkal és lassankint eladogatott
6648 1| főispánt a vármegye gyülésén szonika föl akarták konczolni. Egyedül
6649 6| sétáltak föl s alá az egyetlen szőnyeg téglaszinű rózsáin. Tardonnainé
6650 6| neki magának csak egy kis szopogatni való csont maradt.~- Mama! -
6651 21| a babát. A nagyobbik nem szopott már, az játszott, az aranyos
6652 6| hangjaival. Ki nem jött a szoptatásból, már kezdeni kellett az
6653 4| nézem a feleségemet, a mint szoptatja a mi kicsiny fiúnkat. Csendesen
6654 19| ebédeltem!~Aztán hanyagul, szórakozottan mégis morzsolgatott egy
6655 14| jövendőre, az majd meghozza szorgalmának gyümölcseit, a kárpótlást
6656 2| II.~- Az úri fiú szorgalmas volt, jól viselte magát,
6657 2| petroleumos lámpát. Néha nagy szorgalommal, kitűnő sikerrel tanult,
6658 10| titkos-szerelmesen arczomhoz szorítok. Bájos, üde, illatos kis
6659 3| köszöntek egymásnak, némán szorítottak kezet. Az asszony leült
6660 16| egész lelke kalodába van szorítva... Katóka, ne félj, szabadítsd
6661 1| Erősen fogta a kantárt és szorosan a gyermekhez tartotta magát:~-
6662 1| felhangzott, annak második szótagja beleveszett egy durranásba -
6663 12| beszélgethettek. A nyugodt, a szótalan leány beszédes lett. A férfinek
6664 5| mi már. Oly szelid, oly szótlan, virág a mellén, virágos
6665 9| hazudottal. Aztán terveket szőttek. Megállapították jövendő
6666 2| alkalommal, este, minden szóváltás nélkül hozzá akarta vágni
6667 1| sziklán le, kis hegyi lóval szügyig merülni a havas szakadékba...
6668 14| ezt a jövendőt. Akárhogyan szükölködött is a jelenben: jókedvét
6669 12| leteheti a házasságukhoz szükséges kaucziót.~Nem, ez mégsem
6670 8| mennyire nekik vagy övéiknek szükségük van. Csak gyüjtenek, egyre
6671 2| de hogyan hivják, kik a szülei, mi a neve, kik a hozzátartozói,
6672 17| kint volt a legnagyobb fiu szüleihez fordulva csendesen így szólott:~-
6673 9| hogy sosem engednék meg szüleim a maga feleségévé lennem:
6674 12| hányta szegény és alacsony születését, czifrálkodási vágyát, sőt
6675 16| baj Katóka?~- Hogy mért születtem én lánynak, mért nem lettem
6676 20| tájon?~- Mind a hárman itt születtünk, a Sári is, a Táltos is,
6677 9| olaszul - bár nem volt Italia szülötte - hogy «gyönyörü!» A másik
6678 3| mindösszesen.~Az élet - melybe a szülők juttatták - egészen természetszerü
6679 1| hová megyünk?~- Ki. Nem szünik a hó, nézzed?~- Szűnik,
6680 1| félelmes, édes muzsika meg nem szünnék soha.~- Nagy hó, finom nagy
6681 12| feküdt egész napon át s szüntelenül az apjáról, annak haláláról
6682 20| elhallgatott és behuzta fejét a szürébe. A Sári meg a Táltos szólongatás
6683 10| mint csókollak, édes szép szüz virágom, kedvesem!~ ~
6684 21| nevetett, az ügyelő is, a szufitták is, a lámpák is, a szinpadhoz
6685 9| határozott még, csak válla szűkebb nyaka nem oly telt. És mintha
6686 18| megtörténtek-e mindazok, amik az ő szűkös tudása szerint hozzá tartoznak
6687 20| hajtotta fejecskéjét, ott szundikált ülve. Egy légy játszott
6688 1| Nem szünik a hó, nézzed?~- Szűnik, mindjárt eláll. Hajnalra
6689 1| férfias lélekzetvétellel szunnyadt a kis Péter. Néha álmában
6690 18| idelátszó szigetek egyrésze szunnyadtak még szines árnyék alatt.~
6691 10| padon egy kövér, öreg barát szunyókált. Orgona-buga ütögette a
6692 7| legelegánsabb fiu, szemet szúrt a miniszternek is, egy katholikus
6693 1| test zuhanása okozott a szűzi csendességben.~ ~
6694 3| azt az ablakot, melyen - a tábla hasadékán át - egy vékony
6695 2| közönséges házasságtörés, egy tacskó Hamlet?~- A körülményekben
6696 19| jelen volt két operaházi tag is, de a megboldogult páholynyitogatóné
6697 16| intimus lenni mással! Miért tagadjam, úgy vagyok vele, ha nem
6698 14| Deviaczky-család, mely két tagból állott: egy igen öreg asszonyból
6699 18| mellett a harmadik volt: nem tágított közelükből. A nagyobbik
6700 11| pénzt adott a család minden tagjának. Egy krajczárért bebujt
6701 18| arany szalagok futották át a tájat, ezüst, arany és piros pillangók -
6702 19| de azért érzett valamit a tájkép különös voltából. A paloták
6703 18| ágy, apjuknak nagy dunai tájképe, a falra ragasztott arczképek,
6704 20| fuvaros, ismerős-e kend ezen a tájon?~- Mind a hárman itt születtünk,
6705 8| ékszereket, kaczér fülönfüggőket, tajtékpipákat.~Olyan volt a háza, mint
6706 8| ott ragyogott a fölirás is Takarék Pénztár, a mikor a városban
6707 12| nyugodt, számító, kevés szavú, takarékos még mozdulataiban is. A
6708 8| palotán, mely szinleg a takarékpénztáré volt, de tényleg az övé,
6709 8| volt föltenni, hogy ezeknek takarít, ezek számára gyüjt, hogy
6710 8| muzeum, ahol nagy ritkán takarítanak. Nála nem takarítottak,
6711 3| olvashatott az ágyban - otthon takarítania is kellett - nyáron a Salzkammergutban
6712 8| ritkán takarítanak. Nála nem takarítottak, vagy husz esztendeje. Nem
6713 8| kell, gyüjtsön maga is, takarítson s tegye be hozzánk, legyen
6714 19| egy kicsiny mez, mellét takarja csak hosszú haja és vakító
6715 16| de felugrott és kiáltá:~- Takarodjék!~- Miért?~- Mert a férfiak
6716 3| mindjárt rákiabált:~- Te, takarodol onnét, megint bepiszkolod
6717 11| fázva gubbaszkodott össze takarója alatt. Öntudata, iszonyú
6718 7| mormogásán át, hiába húzta füléré takaróját: hallotta ezt a lassú, vigyázatos
6719 8| nap nézte egy fölöttébb takaros öreg ur, kicsiny fejü nagy
6720 3| szerint a földön, teste fekete takaróval leterítve, sötétben. A feje
6721 8| egy tál levest. Aztán meg talál még itten halni és szolgálat
6722 3| reménye sem lehetett.~Régi találékonysága tökéletesen elhagyta. Csak
6723 21| és módosan szólt:~- Mikor találhatom nagyságodat otthon, becses
6724 12| nőben is a raçet, szépnek is találhatta. Ezt pedig kevés keresi.
6725 12| beszél vele.~Ha egyedül találja, megcsókolja kezét s pillanatok
6726 19| felé. Sebesen, mint a hogy találkára mennek. Egy-egy ur utána
6727 2| megölte?~- Meg. Szerelmi találkozáson, egy nőrokonuknál, a ki
6728 12| embernek, a kivel legelsőbb találkozik, őt is a gyónás vágya sodorta
6729 17| nevessen.~Akkor kellett találkozni az ügynöknek egy fiatal
6730 3| ellenállhatlan vágyakozás fogta el: találkoznia kell vele akárhogyan is.~
6731 10| ki belőle lett, sokszor találkozom. Egy sovány, keserü arczu,
6732 2| semmit?~- Nem. A dolgok úgy találkoztak. A fiú nem vallott semmit,
6733 16| Alig vártam, hogy ujra találkozzam vele és szóltam hozzá így:~-
6734 21| a magad cseppségét nem találod meg benne.~Ezeket kinevette.
6735 11| sorsjegyeket és egy üveg kognacot találtak benne. Az öreg Jób jóizüen
6736 17| egyszer, a mikor sajtot tálaltak fel vacsora után, egy egész
6737 3| öngyilkos férje asztalán találtatott, neki szól, hát most hozzája
6738 4| És ezt oly természetesnek találtuk. És olyan természetesnek
6739 4| És olyan természetesnek találtunk mindent. A lány holmit volt
6740 4| és éjjel a régi kőszentek talapzatára ülve, belemerültem a magam
6741 1| Szentkereki Pali ezüst tallérokat tartott két ujja között
6742 15| darab biztos kenyérért, egy talpalatnyi helyért.~Micsoda bátorság,
6743 4| még, mert télvíz idején, talpnélküli czipőben, fázva és éhesen
6744 6| bütykőjüket, a szög kikezdi a talpukat, az egész lábuk merő seb.
6745 15| férfi gyors és erőszakos támadása, a mint betolakodik lelkének
6746 5| csinál a hajón?~- A korláthoz támaszkodik és nézi a tengert, igy él,
6747 18| és szőke fejét a falhoz támasztva, nézte a világos, árnyékos
6748 13| itt cselekednie kell és tanácsért mindenféle könyvekhez fordult.
6749 7| reámutatott és igy szólt tanácsosához:~- Ennek a fiúnak az apja
6750 12| összerezzent, aztán kifizette a tanárt, a ki keveselte a két arany
6751 9| kell lépni. Kell, mert ez a táncz.~Elhallgattak, megitták
6752 17| előttem.~Hogy kikkel járt táncziskolába. Mikor az uszodába járt
6753 12| bálozni kezdett, nem is tánczolt vele. Ez a prófán dolog
6754 9| sosem élvezte igazán a tánczot, mert olyan erős volt az
6755 19| gyermeknevelésről, képtelen volt tanítani, sőt tanulni is.~Nagyon
6756 2| családfője, a legtökéletesebb tanító, a kit életemben ismertem.
6757 17| sáfrányt vittek ajándékba a tanítójuknak.~«Férjem nagyon tevékeny
6758 15| Megmondtam neki, hogy tanitónő akarok lenni a kilenczben;
6759 15| angol-kisasszonyokhoz járt, az apja tanitónőnek szánta, folyamodott is a
6760 15| legnehezebb dolog a világon, tanítónőnek itt, talán ezer forint fizetéssel
6761 1| tulajdon gyermeke lett volna. Tanította parancsolni, pipázni, uszitotta
6762 14| elgazdasszonykodol, én meg tantok kis diákokat és azért is
6763 3| kivette az iskolából, minek tanuljon. A kisebbet folyton kényesztette
6764 2| TANULMÁNYFEJEK.~Legnyomorultabbnak azon
6765 8| is csak a méht emlegette. Tanulmányozta is kedves állatjait, és
6766 14| egy kereskedelmi iskolai tanuló, aztán a Deviaczky-család,
6767 9| élet józanságai, a könyvek tanulságai, a törvények, melyeket nagyon
6768 21| olvasni tovább. Pedig igen tanulságos és csodálatos dolog, a mi
6769 19| volt, eddig csak a halált tanulta, az életet még nem. «Ha
6770 17| esküvő napján engem hivtak be tanunak, akkor, midőn Dóra Arisztidnek
6771 20| az uttal, az elhagyatott tanyai házak egyenlők az árkokkal.
6772 2| valamelyik községében ütötte fel tanyáját. A dohányos községben annak
6773 1| olyan vadak is, melyek nem tanyázhatnak itt, most el ide tévedének.
6774 19| hogy evett az övéből, a tányérjából, a villájával.~Kőmives nem
6775 19| törte a fejét; jól kell táplálkoznia, nyugodtan, gond nélkül
6776 13| fantáziája, lágy gyülölsége táplálkozott belőle. Tágra nyitott szemei
6777 3| satnya.~Nagyon rosszul táplálkoztak mind a ketten. Az asszony
6778 19| mehetett a fal mellett hol tapogatódzva, hol valósággal futva. Eszter
6779 18| hozatni egy kicsinyt, le van taposva; minden virág rajta: egy
6780 9| a tömött fehér tenyerek tapsa. Mindannyian felkeltek,
6781 10| valót, kaczagott, könyezett, tapsolt örömében, a mint a fekete
6782 21| nekik. És azok szidták, tapsolták, intrikáltak ellene és elárasztották
6783 6| májusi vajjal és snidlinggel; Tardonnai tartlin nyert a délután -
6784 6| hangjai hallatszottak át.~Tardonnainénak nem akaródzott bemenni.~-
6785 16| hogy szomoruságának oka és tárgya: ismeretlen és tárgytalan.~
6786 17| mint a család beszélgetések tárgyai. Maga a fiu nem szeretett
6787 2| elbeszélés, irta: ...»~Tárgyaim is voltak pedig; sőt nyolcz-tiz
6788 19| foglalva. Jött a halottkém, tárgyakat kellett eladni, hogy a temetés
6789 8| khaoszt. Sőt az értéktelenebb tárgyakhoz, hozzá is szabad volt nyúlnia,
6790 10| vadgesztenye alá beszélgetni szabad tárgyakról és orgona-virágból koszorut
6791 7| beszélt és minden zavar nélkül tárgyalt arról, hogy valószínüleg «
6792 16| és tárgya: ismeretlen és tárgytalan.~De mégis... Homályosan
6793 18| közös birtokuk, legbecsesebb tárgyuk: az asztalhoz támasztott
6794 2| árúraktárak közé, leginkább a tarjáni bányák rakodójában bújt
6795 1| mazsolás puncs...~Az öreg Taroczkay Gergely gróf vezette befelé
6796 19| albérlők, a kik különböző társadalmi állást foglalnák el, különböző
6797 12| nem jelent meg.~Az ügyvéd társai kifelé indultak. Ekkor lépett
6798 2| üzérszelleme bántotta; feladta társait, valamelyik járásbiróság
6799 9| nagy asztalnál neki indult társalgás zaja magánynyal vette körül
6800 17| városban egyedül csak ő vele társalogtak.~«Milyen szépen kezdődött
6801 7| ismeretlen ember azt mondta egy társának: ez Dim Ferencz, a Dim István
6802 14| nem igen vették be a maguk társaságába: az mindig aludt. Nem kellett
6803 1| hogy Wejér lehajol a halott társukhoz és szelíden, gondosan, megigazítja
6804 16| nézett rám, mintha okosnak tartana. Kihasználtam ezt a gyenge
6805 2| tudod - magánzárkában tartja a házi-rend. Itt megkapja
6806 6| és snidlinggel; Tardonnai tartlin nyert a délután - bár egy
6807 6| volt rajta mindösszesen. A tartóban egy pár elsárgult báli meghivó,
6808 16| asszony, mindjárt hitszegőnek tartom. Elszoktat bennünket az
6809 10| fogni szabadkézzel, előadást tartottam neki a bogarakról, akkor
6810 19| sokszorosan fizetem vissza tartozásomat, aztán elveszem!»~Szerzett
6811 19| embert, lehetőleg keveset tartózkodott otthon. Azt hazudta, hogy
6812 18| szűkös tudása szerint hozzá tartoznak a szerelemhez.~Hátha csak
6813 6| sincsenek valami nagy rendben tartva. Ilyenkor a patikárus küldött
6814 18| Ez volt abban megirva: «A tatának; adja el. (Ama boltban,
6815 6| a fiók vércsék, folyton tátogatták a piros csőreiket. Elszitták,
6816 13| lefelé valamely meredeken, tátongó mélység felé. És vonja maga
6817 4| nyitott ablakon át betört a tavasz, május vidámsága, kéksége,
6818 3| pénzért.~Kupé ablakában ülve, tavaszszal, a mikor az útat mindenfelé
6819 1| tiz lépésnyire, ne nagyon távol.~A gyerek oda állott, Ábrám
6820 4| át, aztán mintha hosszú távollét után most pillantjuk meg
6821 21| szemeivel bámulva nézett a távozó mama után...~*~Mindez igy
6822 9| cserépkályha mellett ült, külön kis teaasztalnál.~A fiatal ember kivette
6823 9| Elhallgattak, megitták a teájukat, a leány egy kis sandvicht
6824 14| Aztán Párisban kerültem technikára. Elég türhető életem volt,
6825 2| Ne gorombáskodjál, tedd arrább a lábad, adj egy
6826 6| alá az egyetlen szőnyeg téglaszinű rózsáin. Tardonnainé némi
6827 6| hátulról nézve oly nagyok és téglaveres a szinük. A kabátja szétválik
6828 4| Elképzelek egy-egy jelenetet, a tegnapból, a mából és magam elé akarom
6829 14| Ezt gondoltam róluk egész tegnapig, a mikor a kis Cras beállított
6830 16| hozzám minden reserv nélkül, tégy boldoggá és oszszad meg
6831 2| Ilyenkor mindig kiszökött a teherpályaudvar környékére az árúraktárak
6832 15| embertársát, ha látja, a mint a tehertől kifáradva, le akarja azt
6833 1| és utálattal töltötte el tehetetlensége és szerette volna szemeit
6834 7| Reménysége, hogy feleségévé teheti, ezerszer kisebb lévén,
6835 7| nem tehet róla. Hát mit tehetne róla maga?~Megértette: ime,
6836 17| tizennégy krajczár a reggeli tejre kellett.~
6837 19| Sietni, sietni, mindig teketóriák! Vagy modell, vagy herczegkisasszony.
6838 17| tevékeny ember az üzletben és tekintély a szakmájában», - mondá
6839 18| mellett, nem merve rája tekinteni sem. A ház aludt, csakugyan
6840 4| férjhez adják. És a régi tekintetbe még több szomorúság és némi
6841 4| villamos összeköttetés; tekinteteink összekapcsolódtak, mint
6842 3| járó-kelőnek. Ezek a kiváncsi tekintetek egy kissé melegitették.
6843 16| Szakítsd le magadról ezeket a tekinteteket mind, mind. Fogalmad sincs,
6844 4| feketeruhás elhagyottakon, tekintetem egyszerre összevillant két
6845 3| egészen suggerált. Nem tudtam tekintetemet elvonni a halottról - magamról.
6846 17| illuziók verőfénye födi tekintetök elől.~Fiala ujra bort hozatott.
6847 21| mikor látták édes figuráját, tekintetükkel simogatták a szinházjárók,
6848 1| tehetetlenül, mint egy vén ló, a ki teleette magát friss luczernával.~
6849 6| senki. A házban lakott egy telekkönyv irnok, Búl Emil nevű, ez
6850 7| hogy az apja, egy vidéki telekkönyvvezető, meggyilkolt egy törvényszéki
6851 6| melyek itt egy nagyobbszabású telepet tartottak fenn. Tele volt
6852 10| melyek akkor egyszerre telerajzották egyrészt koravén, másrészt
6853 1| meggyujtotta a gyertyákat, teletömte elemózsiával a vadásztáskákat.
6854 21| szivesen hazavitték volna a télikabátjuk zsebében. És sokan, urak,
6855 21| mig azt bele nem gyűrik a télikabátjukba, hogy hazavigyék a feleségüknek. (
6856 6| másik. Már a lakás falai is telitve voltak a gyereksirás hangjaival.
6857 12| megcsókolja kezét s pillanatok telnek el, a mig beszélni tud hozzá.
6858 19| kivilágított vaggon. A fehér hóban, telve fekete alakokkal, szinte
6859 2| pandurok kezéből elszökött és télviz idején, gyalog, tizedik
6860 4| hogy talán senki még, mert télvíz idején, talpnélküli czipőben,
6861 2| voltak pedig; sőt nyolcz-tiz téma közül válogathattam volna.
6862 19| a későbbi sorozatba és e témán barátjával összeveszett.
6863 6| levétesse magát.~Szakítottak a témával; csendesen élvezték az éjjelt.
6864 12| Budapestre sürgönyözött a temetés-rendezőért, a munkácsi görög papot
6865 8| hagyott. Sokan voltak a temetésen, és mindannyian kérdezték,
6866 4| gyászoló lányra -~- A jó mama temetésén...~- És a kocsin -~- A mikor
6867 4| fölvillant titkon, édesen.~A temetést követő napokon egészen elmerültem
6868 4| világosságot, de karjaimba temetett fejemmel nem látok semmit.
6869 18| felejtse odaadni a budai temető-őrnek, még októberben, hogy halottak
6870 3| már kint feküdt a kerepesi temetőben. Mégis felment, imádkozott
6871 9| egyik, melyben egyszerre temperamentum nyilatkozott meg. Valami
6872 4| együtt jártam az apáczák templomába, holott májusi virágoktól,
6873 17| vallásos. Nem igen imádkozott, templomba nagy ritkán járt. Hanem
6874 6| leteritett karosszékek. Templomi eredetű igen szegény egerek
6875 9| eső részén bájos, de lassú tempóval, pirosra fázott arczczal,
6876 18| mosdanának, egy kicsit ténferegnének a sötétben, aztán aludni
6877 7| mérföldeken át, át viharos tengeren, hullámok mormogásán át,
6878 5| most el ne merülne; nincs tengerész, a ki merne vizre szállni
6879 5| árnyékában, a nagyszerü tengerhomokon. De én voltam-e az? Én,
6880 7| esküvője előtt négy nappal. Tengeri hajó ringatta már, a mikor
6881 10| palotát, patakot, elviszem a tengerre; - selyem-ruhákat vásárlok
6882 16| arra vagy oktatva, hogy tenmagaddal szemben is tele légy reserve-vel...~
6883 10| Például arra, hogy meg kell tennem, a mit tettem, mert ha nem,
6884 19| állapotba esett: nem volt mit tennie és elhatározta, hogy oltárhoz
6885 17| bekiabált a konyhából: «menjen a ténsasszony húsért, én nem hozok többé
6886 13| azonban tudni akart mindent, tényeket.~Lesett rájuk furfangosan
6887 9| kivette az eléje nyujtott tenyérből az egy szem epret és halkan
6888 15| ujra és beszorítja keztyüs tenyerébe. Aztán fölugrik és legelsőbb
6889 9| felhangzott a tömött fehér tenyerek tapsa. Mindannyian felkeltek,
6890 1| nagy, puha tollak estek a tenyerére. Olyan hó volt ez, mint
6891 3| aztán darabokra akarta tépni, de görcsös sirás vett rajta
6892 10| érte? A nevetek?~Aztán a térdei közé vont mindkettőnket
6893 1| bólyai kemenczéket. Aztán a terem közepére állva, biztatta
6894 12| indultak. Ekkor lépett a terembe a férj. Egy pár lépésre
6895 15| gyenge, vértelen és előkelő teremtés beállott a főváros ama húszezer
6896 19| azt a vékony és kicsiny teremtést, a ki ágya szélén ülve,
6897 12| szenvedett e sajátságos viszonyok terhe alatt. Egy félmilliója van
6898 3| látta, hogy mindenkinek terhére van itt; hát fogta magát
6899 4| hivatalnok szobája. Az asztal terítve, mindjárt oda ültünk. Ott
6900 19| Küzdései most már csak arra terjedtek, hogy védje magát a lány
6901 3| melyet e kijelentésére eléje terjesztettek a városi urak. Beleegyezett
6902 6| pillanatig gyönyörködött a természetben, még egyszer kezet adott
6903 15| fej is. Fekete haja szinte természetellenes, a mint kibugygyan keskeny
6904 12| színe, orra formája az övé. Természetök ugyanaz: nyugodt, számító,
6905 3| szülők juttatták - egészen természetszerü kezd előtte lenni, a mikor
6906 6| szerették volna bevonni vasúti természetü játékaikba.~A férj éppen
6907 18| a sötétben, aztán aludni térnének ismét.~A kisebbik nem értette
6908 4| egy kis huszárcsákó alatt terpeszkedő, széles arczot. A jelentés
6909 4| sétáltam a czisztercziek terraszán, a virágzó ákáczok alatt
6910 18| néma házsorokat.~Valami térre értek és Ágnes felsóhajtott:~-
6911 7| közellététől a leánynak. A térről - a hol járt - odaláthatott
6912 17| bölcselés egészséges voltáról... Terrorizálják a sötéten irókat is, mondván:
6913 9| ad valamit.~Kis közökbe tértek, a lány előtt félig ismeretlen
6914 10| A bogarakról a lepkékre tértünk át, de nem volt még csak
6915 1| körül ötvenezer hold erdő terült el. Minden szál fa benne -
6916 3| mig megőszültem? Mind ama tervek, sejtelmek, álmok melyeket
6917 9| elképzelttel, hazudottal. Aztán terveket szőttek. Megállapították
6918 12| Meglátszott rajta, hogy valamit tervel, a mint igy egymás mellett
6919 19| fekve, végtelen és alaktalan tervelgetésekkel töltötte. Néha, ismételten,
6920 19| eltöltötte az időt azzal a titkos tervelgetéssel, hogy Eszter után lopódzik
6921 12| pillanatban.~A leány pedig nem tervelt s nem is sejtett semmit.
6922 19| beszélgetnek még egy kissé.~A tervezgetések olyan kedvesen, bátran,
6923 3| vézna kis holttest - az ő teste-vére, a tulajdon gyermeke. Meg
6924 19| csak a hideg rázta egész testében.~A fiatal embernek is volt
6925 19| csak hosszú haja és vakító testecskéjét vékony arany kösöntyük,
6926 16| lányom, lágyan folyja be testedet a nász narancsvirága!~*~
6927 19| a baba ott ül, fehér kis testén alig egy kicsiny mez, mellét
6928 1| pakulár lelt volna a holt testére és nem tudta volna, hogy
6929 20| fejéről mint rí le a frizura, testéről a ruha. Úgy látszott, az
6930 1| éjszakát, hát még belemerülni testestől, lelkestől, nekiindulni
6931 11| lóbálódzott egész nagy, nehéz testével. Nagyon okos, de egy kissé
6932 21| öltözőbe és kigombolta a testszin trikót és megszoptatta a
6933 19| éltek előtte, mint az igazi, testtel biró élet. Délben, hogy
6934 15| engedelmeskednek hát neki az emberek, a testületek és miért mennek utána? Titok!~-
6935 12| díjat kap. ‑ Leányom gyámja: testvér-bátyám, Gold Péter.»~A végrendeletében
6936 18| állapota olyan lett, mint a testvéreé.~Sokat sírtak együtt, apjuk
6937 18| Azonfelül úgy ragaszkodott testvéréhez, hogy egy darab idő óta
6938 4| kocsin ült, málhás kocsin, a testvéreivel együtt. Kifelé tartottak
6939 16| fogalma sem lehet.~Barátom, testvérem, szerelmem volt, helyesebben
6940 16| azért, mert egy igazi jó testvért veszitek el benne. Ha olyan
6941 4| tudták, hol vagyok és mit teszek. Talán vártak is reám...~*~
6942 19| reménységben: ha egy kis tésztással kinálnák meg? De ha megkinálta
6943 7| persifleagea volt a haeresis összes tételeinek. Csupa lágyság, csupa sziv,
6944 3| megállnak a szeretett kihült teteme fölött és igy szólnak: rettenetes,
6945 3| gyermeke. Meg is ölelte hideg tetemét, de aztán otthagyta egy
6946 1| kerekedett megint. Felöltözködött tetőtől-talpig pánczélba és mérkőzésre
6947 15| arczot, belülről áradó fény. Tétovázva, szégyenkezve, de reám nézett:~-
6948 4| tükrözi vissza: szép vagyok, tetszem-e? Az örök kaczérság, az örök
6949 9| szemei voltak. Tetszhettek és tetszettek is egymásnak.~- Maga sohase
6950 9| kedves sárgás szemei voltak. Tetszhettek és tetszettek is egymásnak.~-
6951 21| sem és a kis asszonyság tetten érte őket. Próbán, a ponyvával
6952 18| arczán, megérzett minden tettén, hogy sietni akar, nem tud
6953 7| egy gyilkosság van... A tettes ő, üldözik, keresik, elfogják,
6954 11| észre, vagy nem bánta, ha tetteti is. Fiatalsága, frissesége,
6955 1| tanyázhatnak itt, most el ide tévedének. A makkosból erre bujkál
6956 18| utczákon. Itt-ott, egy-két tévedésből égve hagyott gázláng még
6957 5| járunk; vonatvezető, nem tévedünk-e el?! Fölugrálnak, megrémülnek,
6958 17| tanítójuknak.~«Férjem nagyon tevékeny ember az üzletben és tekintély
6959 17| vásárolt megint, az utazó tévesen inkasszált pénzeket...~És
6960 14| kisasszony, el tetszett téveszteni? - Odatoltam eléje Szijgyártó
6961 2| messziről, de szem elől el nem tévesztve, folyton követte. És az,
6962 1| mint most, a mikor a csinyt tevő béres is elfutott előle.
6963 15| fekete selyem-harisnya. Ők a «The three Aladár’s»~De mit törődöm
6964 3| volt, télen egy párszor theát adtak. Cselédje volt kettő.
6965 15| selyem-harisnya. Ők a «The three Aladár’s»~De mit törődöm
6966 16| füllentéseket, amelyek nélkül ti nem tud-tud élni. Amelyek
6967 9| mondja rá, plágium, ez: Tibbij Dunbar, az irója Burns,
6968 7| is kellene menni vele!~A tied vagyok.~A sarkon a lány
6969 4| tisztelendő professzorok tilalma daczára elszöktem a szinházba,
6970 9| elkövetni - fuj, az ellen tiltakozik az izlésem.~A szerelmi vallomástól
6971 9| belekapaszkodott a férfi karjába s nem tiltakozott, a mint meglátta, hogy a
6972 15| Meduzáé, frou-froujának tincseiből egy pillanatra - nem lehetetlen -
6973 20| fegyverek, az iróasztalon tinta, toll, könyvek, szivarok.~-
6974 13| asztal lapján violaszin tintacsepp. Nem-e abból a tollból hullott
6975 9| majdnem mindmegannyi hasonló tipus, ruhájuk elegáncziája, frizurájok
6976 7| táplált, szolid fiatal ember tipusa. A rendes, a beosztott és
6977 2| különösen durva, de tiszta tipusu kun parasztfiú mellé. A
6978 1| másszor még eljött, egy tiszt, jólövő, morva.~A leány
6979 2| legszegényesebbet s egyszersmind tisztára királyit. Csak keresztnevet,
6980 4| örök kaczérság, az örök tisztaságban. Minden más, csak nem az.~
6981 1| Vigy beljebb, valami tisztásra.~Elvezette.~- Állíts egy
6982 6| éjjeli zenét a káptalani tisztek. Künt zajongtak a gyerekek,
6983 1| nagylelküsködnie. A számtartót, a belső tiszteket is bekergette a falubéli
6984 4| érdeklődni a lányok iránt. A tisztelendő professzorok tilalma daczára
6985 12| testamentumot, eltették a nem nagy tiszteletdíjat s megkérdezték a végrendelkezőtől:~-
6986 8| számolt. Nagyon megéhült s a tiszteletére adott vacsorán ugyan jól-lakott.
6987 8| megakadályozzon, ha kinek ilyen tiszteletreméltó passziója akadt. Ellenkezőleg,
6988 21| egyet és a poff ott volt a tisztelt férfiu arczán. Adta a harmat,
6989 6| rendesen igen keveset szólt, tisztes, uri, elit asszonyokkal
6990 6| ki folyton pipaszárakat tisztított az udvaron - szó sem lehetett.~
6991 20| állott. A nagyságos asszony tisztogat itten...~A kocsis mind csak
6992 7| kimódolja, hogy tesz és vesz tiszttársai előtt, mit kérdez tőlük
6993 15| vinni», képviselőt tesz, tisztviselőt választ, kávéházi engedélyeket
6994 16| nem tud-tud élni. Amelyek titeket úgy megkülönböztetnek, bennünket
6995 15| betolakodik lelkének legbensőbb titkába és számon kéri tőle bajait,
6996 12| legbensőbb érzését, legtitkosabb titkait is. Mint mikor a bűnöst
6997 11| őszintén beszélt a fiaival. Nem titkolt el előttük semmit, csak
6998 10| orgona-virágban van, melyet titkos-szerelmesen arczomhoz szorítok. Bájos,
6999 18| kétségbeesetten rejtegetett titokról egyszerre lepattant a zár:
7000 15| perczczel előbb talán a vén Duna titoktartó keblén akart örökre elfojtani!~
7001 19| A szikrákon járó kerekek titokzatosan és alamuszi módra mormogták
7002 4| nem voltam már gyermek és tíz esztendő alatt úgy belefáradtam
7003 3| gyerekeknek is juttatnál belőle tiz-tizet, maradna még harmincz. Milyen
7004 2| és télviz idején, gyalog, tizedik évében neki indult a fővárosnak.
7005 1| arra. Kilenczszer kilőtte, tizedszerre szinte elhibázta és egy
7006 20| maradni mindörökre.~Az óra tizenegyet ütött. A kis kapun kijött
7007 12| egy órának kellett eltelni tizenegyig. Ez alatt az idő alatt a
7008 20| kapun kijött a kakuk és tizenegyszer mondta, hogy kukk, kukk.
7009 13| I.~Egy leány, tizenhárom éves, olyan üde, olyan bájos,
7010 19| lehet oly szelid, mint ezé a tizenhétéves leányé.~Kőmivesnek erős
7011 19| igy az élet. Esténként - tizenkét óráig is - olvasgattak regényeket,
7012 10| szégyenkeztem is. Pedig tizenkettedik évemben voltam már, a lány
7013 17| ilyesmi legyen a házban.~Tizenkettő után jutottunk a vacsora
7014 2| a ki nem töltötte még be tizennegyedik évét, tehát nem küldhető
7015 12| lelke nem kivánt semmit is.~Tizennyolcz éves, világos barnahajú
7016 20| mézes-mákos Domoszlai néni.~*~Tizet ütött az óra. A kis kapun
7017 12| károlyi ember, tartozik nekem tizezer forinttal. Nem áll éppen
7018 18| minden virág rajta: egy tő lila őszi rózsa, mely nem
7019 4| meg ne lássa a szemembe tóduló könynyeket. Olyan jó így
7020 19| de jól éltek. Eszter mind többet-többet keresett, dicsérte a műhelyt,
7021 19| az nem árt. Ellenben neki többféle állást kell, elfoglalnia,
7022 13| sovány, fekete leány, a többiek valamennyien az egy és örök
7023 2| kinlódás után sem tudtam többre vinni eldobott első lapoknál,
7024 1| dér feküdt az avaron, a tölgyek lombjai vörösre csipve,
7025 11| kihozta a szilvóriumot és töltött a három fiának. Aztán a
7026 1| bejelentette magát. Együtt töltöttek el sok álmatlan éjszakát.
7027 18| egy részét nagyobbára itt töltötték. Ágnes nem tudott aludni
7028 1| semmi bajod. Erősen meg van töltve a puskád?~- Meg! - motyogta
7029 1| és egy véghetetlen barna tömeg volt körülötte az egész
7030 4| nem párjával tör előre a tömegben. A feleség úgy hozzásimul
7031 15| ama húszezer főből álló tömegébe, mely lót-fut, izzad, ordít,
7032 4| és a leendő hitestársak tömegében keresem azt az egyet, a
7033 1| kicsiny vadászával, egy tömzsi parasztgyerekkel együtt.
7034 20| Fáztam, dideregtem, évődtem, töprengettem.~- No jó fuvaros, ismerős-e
7035 4| alak; a ki nem párjával tör előre a tömegben. A feleség
7036 19| megint észrevette.~A lány törekedett ki, az Andrássy-uti villák
7037 20| között.» A macska is hozzám törleszkedett nyomban, a rendes dorombszóval,
7038 17| kötelezte magát részletekben törleszteni a Kristóf által elsikkasztott
7039 3| biztositási részletet kellett törlesztenie. Végre is kiteremtette,
7040 19| hevert, csak kellett valamin törnie a fejét. A műhely dolga
7041 1| tűz, melyet egy házasságot törő nagy ur lopott be az ő paraszti
7042 1| szóval feleltek. Azzal sem törődének, hogy Wejér lehajol a halott
7043 14| miért érdemes munkában, törődésben, nélkülözésben, nyomoruságban
7044 15| a leány a kajutben. Nem törődik velünk mitsem, észre sem
7045 7| az egész dolog magára? Ne törődjék azzal, ha az emberek bolondokat
7046 15| The three Aladár’s»~De mit törődöm velök, a ki racscsol, még
7047 18| nyakába borultak és nem törődtek többé azzal, ha valamelyik
7048 20| Mintha ma lett volna. A törökvágásban volt, a Dezsényi urral...~-
|