000-becsu | becze-dalla | dalol-eltak | eltav-felsz | felta-gyony | gyotr-idege | ideje-kepte | kepu-komik | komiv-mari | maria-minde | mindh-ossze | oszto-rikit | riman-szine | szinh-torok | torot-verje | verke-zuzma
Rész
7049 18| anyjuktól örökölt nagy, törött rokokó-tükörbe és megijedtek
7050 1| kinőtt fenyvek celebráltak, a törpe, koldus, kopott kis fák
7051 19| étkezett, nehéz dolgokkal törte a fejét; jól kell táplálkoznia,
7052 11| feltörhették, a mint fel is törték egyszer. Régi leveleket,
7053 20| sárga ripsz-diványra és törtem az árva fejemet, mit is
7054 17| látszott lenni, hogy minden történendők elvégezvék előre. És mert
7055 4| villanásában az elmult idők egész története van meg: a mama betegsége...
7056 2| boldog napszámoslányokról történetek jártak az eszembe. Nagy
7057 17| boldog emberekről. De az én történetem boldog emberekről - nem
7058 12| gúnynyal szólt a szegény leány történetéről is, nem feledte el elmondani
7059 15| a mi az utolsó órákban történhetett vele, bizonyára megzavarta
7060 11| következtében, hirtelen történnék halálom, feleségem a neki
7061 1| topog magányosan, maga alá törve tűlevelű cserjéket... Még
7062 7| azt védte vele szemben a törvény. Aztán az az elhatározás
7063 2| dohányos községben annak törvényei szerint élt: meglopta és
7064 9| a könyvek tanulságai, a törvények, melyeket nagyon okos, de
7065 7| pokolba azokkal az öröklési törvényekkel.~(Dim) Tardos Ferencz tényleg
7066 3| bizonyosra vette mindenki. A törvényszék ép az nap mondta ellene
7067 7| telekkönyvvezető, meggyilkolt egy törvényszéki elnököt.~A háziúr végre
7068 1| pedig odahuzódott egy száraz törzs mellé és vizsgálgatta a
7069 8| befelé mohosodni az egész törzse...~Csak egyszer a nagy tavaszi
7070 1| Állíts egy nagy, széles törzsű fához. Add kezembe a fegyvert.
7071 8| szidta az olcsó külföldi tőkét, melyet szélhámosok könnyelmüen
7072 15| mondani, hogy: «Uram, ez tolakodás!» Hát igen, kisasszony,
7073 20| fegyverek, az iróasztalon tinta, toll, könyvek, szivarok.~- Hát
7074 1| pelyhek, teljes, nagy, puha tollak estek a tenyerére. Olyan
7075 17| feleség, a tarka huzatu, tollatlan ágynemű - mind, mind az
7076 13| tintacsepp. Nem-e abból a tollból hullott ki, a melylyel irt
7077 20| kezemben. A második ház volt tőlünk, parasztház, a hol találkozott
7078 2| második napon beállott egy tolvajbandába. De a banda üzérszelleme
7079 1| egyszer ki kellett volna magát tombolnia, nem megfutnia gyáván, inkább
7080 21| is. És a mikor ott künn tombolt a közönség, kezdődött az
7081 2| egyszerre csak megszólalt tompán, csendesen:~- Mert megcsalja
7082 1| jönnek csapatostúl, medve topog magányosan, maga alá törve
7083 9| beszélt. A katona fázott, topogott, a lány meg szerelmesen
7084 1| semmi baja. Beküldött sebten Torda-Ditróra papért s másnap ennek némi
7085 6| komikusan hunczfut arcza van, a torkán folyton enni kér, erőltetve
7086 1| Más következék, valóságos torna. Két mezőségi mágnás fényes
7087 1| Ábrám gróf ott hagyta a tornát, kiment megnézni a testet.
7088 19| egyszerre befordult egy tornyos, vasrácsos házba.~*~Belopózkodott
7089 4| falak, kinyilt az ég, a sok tornyú város levegője csapott meg,
7090 19| szinte nesztelenül szállt tova. A szikrákon járó kerekek
7091 15| igen, kisasszony, ez az. - Továbbá azt is gondolja: «névtelen
7092 4| eltünt előlem, elveszett a tovahaladó pápista temetés szépségei
7093 4| illatos misticizmusában, tovasuhant a mély melancholiájú temetési
7094 20| apjához, idegen férfiemberrel trafikált...~- A fehérhaju Domoszlainé?~-
7095 7| alázattal köszönt, mint régen, a trafikos kisasszony, mint rendesen,
7096 1| vadászgyereken kivűl senki.~A felső traktusban egyedül lakott a Perei Krisztina
7097 1| néha lejött hozzá a felső traktusból és fölvervén Luigit, bejelentette
7098 3| egészségesnek találta. A férj még tréfálkozott is:~- Mégis van valami bajom
7099 13| Többet soha...~Majd hirtelen tréfára fogta a dolgot és hirtelen
7100 9| Februárban? Honnan?~- Triesztből.~Megint elhallgattak. A
7101 21| és kigombolta a testszin trikót és megszoptatta a babát.
7102 6| király, a királyné és a trónörökös arczképeire. Azokat helyezte
7103 1| zizegtek a fehéren mumifikált tű-lombok. Egy végtelen halotti mise,
7104 14| kérdé:~- Édes kis Izám, tud-e még olyan pompás krumpli-levest
7105 16| füllentéseket, amelyek nélkül ti nem tud-tud élni. Amelyek titeket úgy
7106 8| wertheimját, hanem a méhről tudakozódott, arról beszélt:~- No, látta-e?
7107 3| szivembe nyillalott, mint az a tudás, hogy az az ember, a ki
7108 18| mindazok, amik az ő szűkös tudása szerint hozzá tartoznak
7109 19| megcsalta Kőmivest, nem tudatta vele azt sem, hogy most
7110 15| öntudatlanul, hogy lélegzeni tudjon. Aztán egy automata szabályos,
7111 9| karjából karját.~- Akarjuk, nem tudjuk, hiába, nem nekünk találták
7112 14| elnevette magát. Már hogyne tudna krumpli-levest főzni!~Főzött
7113 4| most megpillantana, ha most tudná, hogyan vagyok.~Kimerülve
7114 8| gyüjtenek, a nélkül, hogy tudnák kiért és minek. Mohón, buzgón,
7115 2| vele: de tűz legyen; csak tudnál valami rettenetest, olyant,
7116 9| messzire, messzire. Mennyit tudnék még mondani, de félek, hogy
7117 16| ismeretségünk kezdetén vala. Tudniillik bár rokonok vagyunk, csak
7118 19| orvosnövendék. «Elébb meg kell tudnom, hogy mit csinál az az asszony?
7119 18| de a melegtől aludni nem tudó lakók közül egy-kettő kidugta
7120 19| egész éjszakákon át nem tudtak aludni. Gyertyánál virrasztottak,
7121 10| Sokat tudtunk mind a ketten. Tudtuk, hogy a lányok őt velem,
7122 10| már, a lány is tiz. Sokat tudtunk mind a ketten. Tudtuk, hogy
7123 4| vegyült. Máskor meg nem tudván visszaidézni emlékembe a
7124 15| meg-megáll és benéz a folyam tükrébe. Magát nézi? A capote-ját
7125 17| mosolygásban - mint viz tiszta tükrében a rideg, szürke, rút téli
7126 2| a napon az élet és annak tükrözése: a művészet, szinte ilyen
7127 4| ártatlansága mellett azt tükrözi vissza: szép vagyok, tetszem-e?
7128 17| szürke, rút téli felhő - ott tükröződött a halál előlre vetődő árnyéka.
7129 21| közönséges, kisebb fajtáju erdei tündérek, - kegyeteknek tudom, volt
7130 4| egy oktalan és czéltalan tünemény, úgy fog körül. Általános
7131 20| a Domoszlainé urasszony tüneményes szép fehér fejét; haját,
7132 4| imbolygott körülöttem és elém tüntek nagy jegenyék a vízparton,
7133 12| nyugodtan, éppenséggel nem tüntetően, mintha rokonaival menne.
7134 6| ismerte, amelyek fölött a türelmes policzia őrködik.~«Mert
7135 7| felelt:~- Kérem... egy kis türelmet... négy hónap mulva megkapom
7136 19| rajtam.~A festő elvesztette türelmét:~- Ostobaság! Különb lányt
7137 3| kopott, elhagyatott. Majd türelmetlen lett, megunta a várakozást,
7138 4| öntudatlanul, vágygyal és türelmetlenül kerestem, de megdöbbentem
7139 9| reszketett, majd szinte türhetetlen forróság lepte meg. Egy
7140 14| kerültem technikára. Elég türhető életem volt, rajzoltam ácsoknak.
7141 9| elmegyek, úgy sem tudom, hogy türnek meg maguk között! - mondá
7142 1| Pétert a vadászgyereket türte meg maga mellett. Ezt költötte
7143 10| a mint a fekete hajába tüzdelte:~- Szép vagyok-e?~Szótlanul,
7144 3| kigyulladt a régi szerelem tüze. Ha szivükön mult volna,
7145 1| találkozott a medvével, tüzelnie kellett rája, elhibázta
7146 2| agyamat égő kiváncsiság tüzelte. Nem tudtam bevárni a beszéd
7147 1| földjét szántották, erdejét tüzelték, zsarnokságát nyögték. Ezt
7148 1| másiknak.~Azok egészen neki tüzesedtek. A mélységes csendben fogcsikorgást
7149 4| szinte megolvaszt tiszta tüzével.~Le kellett hajtani fejemet
7150 19| lassanként nekimelegedő tüzhelyet. És milyen vidámak voltak
7151 7| gyűrűváltástól egy hónapnyira tüzték ki.~Ez időtájt hirdették
7152 7| Hátrálékom nincs. Össze nem tüztem soha senkivel. Szabadságot
7153 10| közönséges parasztpillangó és tul voltunk már mind a ketten
7154 17| minthogy minden, a mi az a tulajdona, akármilyen értéktelen s
7155 12| végrendelet felbontása.~A tulajdonképpi gyász csak ennek felolvasása
7156 8| övé, a legfőbb részvény tulajdonosáé, a főpénztárosé, az igazgatóé,
7157 19| melynek minden szeglete a tulajdonunk, nincsenek benne albérlők,
7158 2| mind a két bajon könnyen túlesik és belekerül a családba,
7159 1| magányosan, maga alá törve tűlevelű cserjéket... Még olyan vadak
7160 1| valamely szekér, nem ugat-e tulnan a falu felől valami idetévedt
7161 7| Hagyjon el, szökjön a túloldalra! - szólt Dim Ferencz a lánynak.
7162 19| feje is, a szive is tüzelt. Tulságos szabadelvüen gondolkodott
7163 2| javítóintézetbe, mert atyja nem tűrhette tovább brutalitását.~Anyjával
7164 1| nem parancsolni önmagával, tűrni a mint vele, fölötte csinálják
7165 17| hogy ő nem fog minden este turót enni. A kályhában nem volt
7166 11| mégis, hizelgett neki és tűrte szeszélyeit. Szenvedett,
7167 8| és a nyakravalójába való tűt is föllelte azonnal az óriási
7168 12| igen jártak, a leány félt a tűztől, aztán az idegen emberek
7169 18| négyemeletes ház kicsiny udvarára. A kisebbik leány leült
7170 1| vonszolván maga után ki az udvarba.~Összetörte egészen. Le
7171 6| szárító-köteleken fehér alsó-ruhák és az udvarbeli cselédek piros, kék és halványzöld
7172 1| segíteni rajta, húga aki udvari dáma volt Bécsben, hiába
7173 3| hizelgett neki a háziorvos udvarlása, melyet el is fogadott.~
7174 5| asszony csak a hullámok udvarlását fogadja! Egy esztendeje
7175 16| jönnie kell!»~De másnap az udvarló eljegyezte - Katót.~Avagy
7176 7| lány közül, kinek komolyan udvarol, melyiket vegye el? Az egyik
7177 13| észrevette, hogy az anyjának udvarolnak. Valami nagy, fekete, karcsu,
7178 6| pipaszárakat tisztított az udvaron - szó sem lehetett.~
7179 2| sehogysem akartam ő benne üdvözölni azt a - véletlent.~Fel sem
7180 3| havonta? Aztán bátyám anyagi ügyeiről kérdezősködött: «volt-e
7181 11| Hisz igy még neki kellett ügyelni a vén Jóbra! De a mikor
7182 21| szinész-asszonyság is nevetett, az ügyelő is, a szufitták is, a lámpák
7183 2| asztalosmesterségre fogtam, abban is ügyeskedett, mégis egyre fogyott.~Az
7184 12| megkaparíthatott, annak elbeszélte az ügyét, mindenkitől tanácsot kért:
7185 3| daczára hogy egy kissé ügyetlennek találta. Ennél jobban zavarta
7186 17| Akkor kellett találkozni az ügynöknek egy fiatal orvossal, a ki
7187 17| szemeim előtt, hogy egy hires ügyvédet is láttam az nap reggelén
7188 12| mellette, a kit egy másik ur ügyvédnek nevezett.~Úgy látszott,
7189 2| érezte volna, hogy valaki üldözi: szinte futott előre.~Beértek
7190 7| gyilkosság van... A tettes ő, üldözik, keresik, elfogják, bitóra
7191 19| hangon, a mikor fejében ezer üllő és kalapács zúgott és döngött.
7192 19| tette az irást és kiment az Üllői-ut felé, mindenütt a fal mellett,
7193 19| szabályosan és állandóan az üllői-út felé hajlott. Sőt az útat
7194 9| most. Sőt szeretném, ha ide ülne szemben vélem.~Szemben ültek
7195 9| ha rossz is volna, önnel ülnék egy asztalnál.~- Szóbeszéd.
7196 4| fészek, az, a mi az enyém.~Ülök az asztalnál; egy könyv
7197 1| is, a mikor apja először ültette lóra... Négy éves volt,
7198 4| asztal terítve, mindjárt oda ültünk. Ott ismertek már engem,
7199 10| lett.) Husvét után volt, az ünnep is jó későre esett, lombosak
7200 11| leányai hazajöttek sátoros ünnepekre és egyedül maradván vele:
7201 15| vagy harmincz állás van üresedésben...~- Biztatták? - kérdeztem
7202 1| haja alá.~- Ne hagyd magad, üssed, öld meg...! - kiáltá hol
7203 10| kezemmel. Vagy megkérni, hogy üssön rám, a hogy tud. Csaknem
7204 19| háztartásban, mig az óra üt.~- ...Csak addig, akkor
7205 9| asszonyok mindjárt az első ütemeknél halkan, sugva, édesen, elragadtatással
7206 19| ágyához és megtapogatván annak üterét, szólott:~- Egy kis vérkeringési
7207 9| milyen rossz, a mikor hátba üti az embert józansága, a fertelmes
7208 1| ötven esztendők előtt kapott ütlegekre gondolt.~- Vad voltál, tüzes
7209 1| jutott Ábrámnak...~Verni, ütni, ölni. Ádáz vérének vér
7210 10| szunyókált. Orgona-buga ütögette a piros orczáját, fehér
7211 2| is az utczán fogták el. Ütötték, verték, kínozták, - hiába.
7212 11| kihúzott sorsjegyeket és egy üveg kognacot találtak benne.
7213 3| vagy fel akart mászni az üvegen... A halottvirrasztók befüstölték
7214 9| szemeit, s már csak az ablak üvegére nézhetett.~A nagy, fényes,
7215 9| ablakhoz mentek.~Öt nagy üveges ablak, első emeleten az
7216 18| egyik a vizre tekintett üvegesedő szemmel, a másik lélegzeni
7217 9| nézhetett.~A nagy, fényes, drága üvegre, melyen - talán leheletétől
7218 19| egy szolga jött azzal az üzenettel, hogy vagy jőjjön, vagy
7219 2| tolvajbandába. De a banda üzérszelleme bántotta; feladta társait,
7220 9| be lehetett látni a nagy üzletekbe, a hol csendes, szinte ünnepélyes
7221 3| megszentségtelenítik a halált, mert üzlettel kötik össze.~- Az Isten -
7222 1| nyikorog-e valamely szekér, nem ugat-e tulnan a falu felől valami
7223 9| Plágiumok. Milyen édes ugy-e ez a pillanatnyi ostobaság
7224 1| ereszkedett vele. Megkérdezte:~- Úgy-e maga kicsi Penészvirág most
7225 12| ült velük együtt, szíva ugyanazt a villamos levegőt.~Legfeljebb
7226 15| viszhangozá halkan és ugyanazzal a hideg tekintettel nézett
7227 11| esztendős ember tud, és ez ugyancsak tudott még.~Az asszonynak
7228 17| bántsad a szegény Marit!»~Ugyanilyen nyilatkozatot hallottam
7229 2| szemét sértette a fény és - ugymond - jobban esik sötétben beszélni.~
7230 7| régit és fölszegezte az újat... Erre valamelyest megkönnyebbült.
7231 1| kezét, melyen hiányzott egy ujj.~- Megette... megette...
7232 20| kezébe adta a kötést. Ő maga ujjaira huzta azokat az ezüst karikákat,
7233 2| Kidoblak, ha te is beállsz az újkori haruspexek közé. A bélből
7234 1| levegő helyét. Mintha a világ ujonnan formálódnék, mintha a föld
7235 7| költötte fel, egy német újság munkatársa, a ki egy jó
7236 17| szólt:~- Arisztid beteszi az ujságba az eljegyzést.~Arisztid
7237 17| előtt, reggelen olvastam az ujságban ezt a hirt: «Fiala Kristóf
7238 7| Leánykérésről beszél most, mikor az újságok tele vannak, hogy az apja,
7239 19| terhes gyermeknevelésre, az ujságokba is irhatna közegésségügyi
7240 19| sülteket, két-háromféle ujságot, nehogy unja magát a folytonos
7241 7| VÉRNYOMOK.~Reggel nem olvasott újságot. Szóval délutánig nem tudott
7242 7| amelyek követték át az ujvilágba is...~ ~
7243 4| tudott volna váltani az unalomtól! De a spleenes napok mind
7244 21| itten.~A hosszu gordonkás unni kezdte ezt az állapotot.
7245 11| gazdaggá tette. Még az unokáinak is ő keresett férjet, feleséget.
7246 17| hitte, hogy még második unokáját is meg fogja látni.~Egy
7247 17| tavaly négy hónapig egy unokatestvéremnél laktam, mert szemrehányást
7248 11| czinikusan szólt hozzá:~- Az első urad fölakasztotta magát. A halálba
7249 19| minduntalan hazafutott a «kis urához», hozott neki finom hideg
7250 15| a Journal Amusant fiatal uraiból nyirbálták volna ki az elegáns
7251 5| sietett, ki küldte?~*~Jövök uraim, Szicziliából, ott voltam
7252 15| Némelyek meg idegen öreg urakhoz utasították, a kiknek nagy
7253 17| világéletükben mindig jóllakott uraknak, kik magukkal és sorsukkal
7254 6| sőt idillikus hangulat uralkodott közöttük. A vacsora minéműsége,
7255 7| kértem eddig. Kérem kegyelmes uramat, védjen meg engemet!~«Ne
7256 20| menni. Ezek a gyerekek az uramtól valók.~- És az ura?~- Meghalt.
7257 21| kegyetlen.~Fogta magát és hosszu urának a vörös képét simogatta.
7258 1| nem mert, nem merészelt urára se nézni, a ki mereven,
7259 20| csak neki... Az Attila urfi kicsi ruháit mind...~Itten
7260 21| zsebében. És sokan, urak, urfiak, válogatott czigánylegények
7261 12| az ember volt a nagyságos urnál, olyan fajta zömök, barna
7262 4| nevettek, a mikor a néni egy úrral jött, és az apa is mosolygott,
7263 1| álmodtak tán róla, a mindenható urról, kinek nem sok szavába került
7264 18| csak a levegőben van, ott úszik, a mikorra hozzánk ér: akkor
7265 1| Tanította parancsolni, pipázni, uszitotta a cselédleányokra.~Éjjel -
7266 18| minden a kék világosságban úszó, mozdulatlan árnyékkal teli
7267 17| táncziskolába. Mikor az uszodába járt és a nagy bodzafák
7268 18| lila, meg arany-szinben úsztak. Csak a partok, a hajók,
7269 10| érseki parkban. Pedig az utak szegélye mindenütt fehér,
7270 1| Tél jött. A völgybe vezető utakat egészen elállotta a hó.
7271 10| ismeretlen, misztikus, vad utakon, arra, a merre egy fehér
7272 2| iszonyút, csak semmi analizis, utálom, tettem én is, de látom,
7273 8| akadt. Ellenkezőleg, mindig utalt a palota homlokzatának diszére. «
7274 6| atyjuk hitelképességére utaltak. Szégyenkezve jöttek haza,
7275 12| pénzük. A gyám csak annyit utalványozott, a mennyit a leány kért,
7276 4| Fölépültem és mentem tovább az útamon.~Csak egyre mindig a két
7277 4| ne menj el... megyek utánad...~Senki által nem hallható,
7278 4| rejtelmes tekintetét, a mint utánam néz... eltünik.~Csakugyan
7279 21| éjszakában. Csúf téli, szinház utáni idő volt, nem járkált az
7280 9| az egyik lány nézett úgy utánuk, mintha valamijét elvinnék,
7281 10| kaczagása volt az áldás, melyet utánunk küldött.~Délután volt még,
7282 6| nélkül. A boltos csak nemrég utasitotta vissza két gyermekét, a
7283 15| meg idegen öreg urakhoz utasították, a kiknek nagy a befolyása.
7284 1| inkább lova tudta erre az utat. Ritkás erdőkön mentek keresztül.
7285 3| kerülő úton is ‑ rögtönösen útazhatott hazafelé. Egy kissé megnyugodott,
7286 17| keztyüket vásárolt megint, az utazó tévesen inkasszált pénzeket...~
7287 17| sáfrányárus czégnek volt az utazója. Ilyen ember is, legfeljebb,
7288 12| kereskedőház magyarországi utazójával, a ki nem Karcsainak, hanem
7289 18| lement Aradra. Külföldre utazott aztán, onnan irt is egyszer
7290 4| a környezet körüle, az útcza, a lég, a világ eltünt.
7291 3| okolta és átment egy kis utczába, a hol nem volt napsütés.~
7292 19| mögötte bandukolt.~Egy kis utczához értek. Az idegen ur itt
7293 4| Czéltalanul bolyongtam a főváros útczáin, olyan gondolatokkal eltelve,
7294 4| félünnep lehetett, mert az utczák zajosabbak voltak, mint
7295 9| Jerünk kicsiny, nem elegáns utczákba, ott nem látja senki, a
7296 18| úgy mentek előre. A szűk utczákban nem jártak soha még és tulajdonképpen
7297 4| suhantak el közöttünk. A hangos útczán, a vasárnapi sokadalomban,
7298 3| kiváncsisággal nézték az utczáról bekerült keresztyén gyermekek.~
7299 3| Vágyakozott az új életre.~Egy utczasarokhoz ért és ott hirtelen valami
7300 7| bizonynyal, ha nem fél az utczától, közellététől a leánynak.
7301 12| egymást: rajtuk kivül még öt útitárs ült velük együtt, szíva
7302 18| jobban-jobban hozzáférközött hajnali útjában. Már-már vele volt egészen,
7303 3| haza. Hát elhalasztotta útját reggelig. A délutánt majd
7304 3| magát a halott emlékétől. De útközben is többször gondolt arra,
7305 11| gyanakodólag néztek édes anyjuk utódja, a negyedik feleség felé.~
7306 4| hült, idegeim meghaltak, útolért a szkepszis: nem kerestem
7307 3| még csak most tanult enni. Utoljára a dadájának kellett védelmébe
7308 6| néha mind, de leginkább az utolsóelőtti fiu. Verekednie kell velök
7309 6| azalatt ételt rágott az utolsóelőttinek. Roppant mód étkes volt
7310 7| csak az elsőt, mért nem az utolsót, ha csak már vége volna
7311 19| vágyakozott, éhezett a rettenetes utra, de a mikor a lány átsuhant
7312 12| volt, egy nagy és népes útra szolgáló ablakokkal.~- Ha
7313 4| Pedig csak letértem a helyes útról. Kerestem a szerelmet és
7314 20| közeledtünk.~Az árkok egyenlők az uttal, az elhagyatott tanyai házak
7315 1| egészen szeliden.~Ott akart űzni még egyszer vadat. Oda vágyott,
7316 18| szakállát, a mikor Ágnes csúfot űzött belőle, a rossz magyar beszéde
7317 6| elkérencsélték tőle. Idegen helyeken uzsonakor lakott jól. Mindazonáltal
7318 12| vidáman tett-vett, adott uzsonnákat, kokettirozott is egy kicsit,
7319 1| ősei dárdával, buzogánynyal űztek, mert golyó nem fogta...
7320 1| hullámokon, fekete vadat űzve. Menni, csak menni loholni
7321 12| megtörésére. Vendégeket hivott, vacsorákat rendezett, az év első hónapjában
7322 15| reggeliztek még, itt ma nem vacsorálnak, itt nincs min leülni, hol
7323 21| Vendéglőben, baráti körben vacsorálni - soha! Csak otthon, mindig
7324 7| a megszokott ebédlő- és vacsorálóhelyén nem beszélhette ki magát,
7325 17| ki kapott több szemet a vacsorára hozott cseresznyéből. A
7326 1| nyomban fölébredt és fölült vaczkán.~- Öltözz! - szólt Ábrám.~
7327 5| járok azalatt. A fogaim vaczognak, a hitvány testem, az fázik:
7328 4| több szomorúság és némi vád vegyült. Máskor meg nem
7329 1| BÖLÉNY.~Szeptemberben, éjjel, vadászatról jőve, Wejér Ábrám pihenőt
7330 1| Ott is találták, a kicsiny vadászával, egy tömzsi parasztgyerekkel
7331 1| lovászon, Luigin és a kis vadászgyereken kivűl senki.~A felső traktusban
7332 1| Most már csak Pétert a vadászgyereket türte meg maga mellett.
7333 1| hozzad ki a Lazarinomat, vadászkést is hozz, magadnak fegyvert,
7334 1| tűz mellett, a gyermek meg vadászkürtből, forrásvizzel öntözte. Az
7335 1| abból a temérdek hóból, mely vadászlovak patái alatt nyikorog, vad
7336 1| Add kezembe a fegyvert. Vadászni akarok.~A gyerek odaállította,
7337 1| ilyenkor harmincz napig vadászott benne és nem lelte végét.
7338 1| teletömte elemózsiával a vadásztáskákat. Egy pár percz mulva indult
7339 10| tudományt és leültünk egy nagy vadgesztenye alá beszélgetni szabad tárgyakról
7340 1| golyó nem fogta... A kihalt vadkirály, melynek fajtája ez országban
7341 1| szólingatott, kergette a vizslát a vadtól «csiba te!»~«Az éjjelt érzi!» -
7342 19| szivéből szomoruan. És kedves vágásu szemei megteltek könynyel.~-
7343 1| beleszakadt az ég.~- Megfuladok, vágd szét a bekecsem gallérját! -
7344 19| mellette, előtte a kivilágított vaggon. A fehér hóban, telve fekete
7345 6| cseléd dühösen, álmosan vágja le, ki se fényesitvén becsületesen,
7346 14| állhattam, hogy közbe ne vágjak:~- Hát ez az a «holnap»,
7347 2| szóváltás nélkül hozzá akarta vágni a petroleumos lámpát. Néha
7348 9| bérkocsiba ült s a lány után vágtatott. Miért? maga se tudta.~Kiért
7349 19| bátran, csaknem vakmerően vágtattak fejében. Szilárdul elhatározta
7350 4| küzdelemben, dolgozva a mindennapi vágyak betöltéséért; néha eszembe
7351 9| hiszem, hogy örökre azzal a vágyakozással fogok érte égni, mint egyszer,
7352 3| annál hangosabb lett ez a vágyakozó fölkiáltás: élni, élni!~
7353 9| mondtam, szeretem. Nincs más vágyam, csakhogy az enyém legyen.
7354 9| Valami tűz, élénkség, az élni vágyás némi nyugtalansága, mely
7355 4| utczán mégis öntudatlanul, vágygyal és türelmetlenül kerestem,
7356 13| ördögöt képzelte nyolcz vagyis inkább hét éves korában.
7357 4| egész élvező és élvezetre vágyó Budapest kiárad az utczára.
7358 2| kellemetlen; szabadulni vágyom szürke felhőik közül.~De
7359 12| Bizonynyal azt. Nem, nem a vagyon, a gazdagság kápráztatja,
7360 12| asszonynyá, nagykoruvá lesz s vagyonának birtokába lép. Akkor bizonynyal
7361 12| röviden megirva: «Egész vagyonom négyszázhatvannégyezer forint -
7362 1| űzni még egyszer vadat. Oda vágyott, annyi tűzzel, olyan éhséggel,
7363 3| mindörökre. Sanyargatni vágytam eszem és szivem, zokogni
7364 12| Reszkettek a gyönyörüségtől s a vágytól, de alig érinthették meg
7365 19| imádkozván magában azért, hogy vajha merészelné valaki csak egy
7366 6| eperfa alatt: kenyeret májusi vajjal és snidlinggel; Tardonnai
7367 19| a hó mindenkié.~- De én vájtam ki magamnak. Dolgozzon az
7368 19| takarja csak hosszú haja és vakító testecskéjét vékony arany
7369 13| alattomosan, reszketve és vakmerőn, mig előtte állott a tény,
7370 8| Mikor minden be volt vakolva az uj palotán s a méh két
7371 19| gondolni semmire is. Bután és vakon haladt a villamos-vasút
7372 5| akárhol, majd csak megérkezünk valahova. Oly szép volt az angol
7373 1| kapta a bekecsét.~- Megyek valahová?~- Együtt megyünk. Húzz
7374 16| egy embert.~- Szerelmes valakibe.~Megfordult megvetéssel,
7375 3| lány korában ő is szeretett valakit. De az nagyon fiatal volt
7376 6| mindent rendbehozna itten. Ha valakitől kapna ajándékba! De kitől?
7377 6| Künt zajongtak a gyerekek, valamelyiknek kificzamodott a karja.~Tardonnainé
7378 9| szólt minden apropos nélkül valamelyikök, (Talán a lány, vagy az
7379 15| konyhából és körülvették. Valamennyiöknek az arcza egyszerre elsötétült,
7380 6| a holdfény ellágyitotta valamennyiüket. Az adótisztné férje vállára
7381 13| irva semmi a titokzatos valamiből. Hogy édesgetően, szeliden,
7382 9| nézett úgy utánuk, mintha valamijét elvinnék, valami édest,
7383 18| benne bizonyos: fölébred-e valamikor erre az életre? Most egészen
7384 17| émelyítő illata terjedt el, valamint a kisebb gyermekek mindig
7385 2| Azt hittem, már nem is válaszol. De egyszerre csak megszólalt
7386 19| érte!~Eszter valamit akart válaszolni, de nem szólt. Későn is
7387 2| juhturós galuskát enni! - válaszolt a parasztfiu és egy kissé
7388 7| kedvesebb. A legutolsó időben a választás kérdése okozta neki a legtöbb
7389 2| nekem ez a szép, kreolszínű, választékos modorú úri gyerek. Fognak
7390 7| minden gondolkodás nélkül választott: a csinosabbat és a kedvesebbet.
7391 7| isten sem képes!~Kevés nap választotta el esküvőjétől és ő mind
7392 15| fontoskodtál, mintha te volnál Valéria...~- Igy nem lesz belőlünk
7393 1| a gyereknek:~- Kölyök, a vállad! Belé-beléfogódzott, mert
7394 11| nevetett, hogy hatalmas vállai belerándultak, arcza elvörösödött
7395 1| hallgatta, majd ránditott egyet vállain, egészen kiegyenesedett,
7396 9| vasúti irodában... Nagy vállalatok... Oh, mi mindent nem jelent
7397 2| sem az egész ország nem vállalta. Sem a születési helye,
7398 3| elmerülést és megérinté a vállamat:~- Nem szabad így nézni...
7399 14| rokona vagyok és oda dölt a vállamra zokogni.~- Hohó! kisasszony,
7400 9| erős, szögletes, széles vállán kicsiny, barna fej. Egy
7401 19| illatszerrel élnek és külön-külön vallás szerint imádják az Istent.
7402 6| végig az adótisztet. Az vállat vont:~- Hát én akarok?!~
7403 19| lehet apácza.~- Lássam a vállát, háttal egy kissé. Nos,
7404 2| vettem vizsgálat, helyesebben vallatás alá. Nem tudtam tőle meg
7405 6| rá, különösen akkor, ha vállfűzőben, felöltözködve látta, de
7406 12| csináltatni, vagy egy új vállfűzőt akart venni, leányához kellett
7407 12| Úgy érezte, hogy addig nem vallhatja teljesen a magáénak Helénát:
7408 6| hogy az irnoknak, saját vallomása szerint, soha még nem volt
7409 12| leány szó nélkül hallgatta vallomását, néma volt áradozásaira
7410 9| Ujra kezdődtek a szerelmi vallomások. Az egyik igyekezett hevesebbet,
7411 9| kölcsönösen folytatták a vallomásokat, vegyest igazat, elképzelttel,
7412 9| tiltakozik az izlésem.~A szerelmi vallomástól eljutottak az izlésig. És
7413 17| világon, egy sovány, szűk vállú, nagy arczú, rossz fogú
7414 9| könyörögni, ha javamra is válna. Ön kell egyedül.~- Szeretem.~-
7415 19| Inkább elmegyek, el kell válnunk. Majd visszajövök, maradjon
7416 2| sőt nyolcz-tiz téma közül válogathattam volna. Boldogtalan herczegkisasszonyok
7417 21| És sokan, urak, urfiak, válogatott czigánylegények tettek is
7418 20| Ezek a gyerekek az uramtól valók.~- És az ura?~- Meghalt.
7419 7| éppen nem lehetetlen.~Sőt valószinü. Behúnyta szemeit és egy
7420 7| nélkül tárgyalt arról, hogy valószínüleg «felkötik az öreget». Dolgozni
7421 2| szerencsém az életben, mely épp a válságos pillanatokban mindig segítségemre
7422 16| kétségbeesett, prózai kifejezést váltanak. Hát nem csak azért vannak,
7423 8| Ismételte hangosabban:~- Egy váltó... az asztalomon... ovatolni...
7424 8| teljes biztositék mellett váltóra pénzt adjon nekik. És mért
7425 8| ha visszautasított egy váltót, ezzel vigasztalta azokat,
7426 2| Néha egész hónapon át nem váltott véle szót; egy alkalommal,
7427 3| pillanatra hideg borzongás váltotta fel.~Hirtelen váltak el
7428 18| egymást, azt látta, de vajjon váltottak-e csókot? Megfogadták-e, hogy
7429 16| eligérkeztünk egymásnak. Aztán váltottunk egy pár csókot, aztán elváltunk.
7430 7| belépett, itt is valami változást vett észre, mindannyian
7431 19| hogy Fölnémethynének a változatos és drága garderobja haláleset
7432 15| fehérre.~És ez arcz nem változik akkor sem, a mikor mindnyájan
7433 4| A nagy szürke szemek nem változtak mitsem; bennök van mindaz,
7434 19| egyszerűbb lett, kabátja szint változtatott, Eszter hiába pazarolt rá
7435 3| arczát, melynek vonásait nem változtatta meg a halál. Ugyanaz a jóságos
7436 18| suhog, járkál, mozog, meg vánszorog közöttünk. De nem akartam
7437 5| mereven a semmiségben? Mire vár, mit kutat; valami jó hullám
7438 13| Lassankint belefáradt a várakozásba és irt. De büszkesége nem
7439 3| türelmetlen lett, megunta a várakozást, betegeskedni kezdett.~És
7440 1| hol Wejér Ábrámnak kellett várakozni reájuk, rendes szokása szerint,
7441 15| herczegkisasszony, az én várakozó lányom, mint egy királyleány.
7442 15| fogunk hajókázni a hidfőig.~A várakozók zöme most is, mint reggelenként
7443 15| állomáson a propellerre várakozva, szokás szerint nézegettük
7444 1| hó. Sem a faluba, sem a várba nem szállt még egy idegen
7445 1| szekeret. Jöttek a kis-páli várhoz az urak, régi czimborák.
7446 11| egy jövendő korszakáról.~- Várj - mondá - el fogod érni,
7447 1| mikor apját, a főispánt a vármegye gyülésén szonika föl akarták
7448 3| ez már így van, nem lehet várni egy valakire, a ki szerelmes
7449 1| itten semmi, gyerünk!~- Várnunk kellene, méltsás uram, valamit
7450 11| elérni, itt fogok maradni és várok.~Jób behúnyta szemeit. Mindig
7451 15| szánta, folyamodott is a városhoz, a hol most vagy harmincz
7452 8| leginkább a mesteremberek városrészéből és sírva, szitkozódva, fenyegetődzve
7453 12| őket, az asszony addig a váróteremben leült. Egy öreg, kopasz,
7454 11| kellett élnie Budapesten, varrni másoknak, lakni egyedül.
7455 4| boltossegédekkel, a kik a kicsiny varróleányokat megcsókolják az utczán és
7456 17| kivonulva a konyhába - vart, még tizenegy órakor nem
7457 1| melyik nem akar.~Csendben várták a papokat. A leányok czitromvizet
7458 19| kegyelméből élek, ő mosat és vasaltat reám, és én már szobabért
7459 10| tengerre; - selyem-ruhákat vásárlok neki; - könyveket, olyanokat,
7460 17| könyvet», a legnagyobbik leány vasárnap ‑ kivonulva a konyhába -
7461 4| közöttünk. A hangos útczán, a vasárnapi sokadalomban, mintha magányban
7462 3| gyerekeire, ruhákra, egy vásárolandó új butor-garniturára, pénze
7463 2| Majd én haza hozom, a mit vásárolsz, vigy el! - könyörgött neki.~-
7464 19| tekintettel megsérteni Esztert. Vasbottal járt és annak a sulya egészen
7465 13| erőt, a papája, mint orvos, vascseppeket irt számára, anyja pedig
7466 6| egy rosszul szoktatott, vásott gyerekéi.~Iszonyu ilyen
7467 19| egyszerre befordult egy tornyos, vasrácsos házba.~*~Belopózkodott utána.
7468 11| készpénzét. Magában bizott, de a vasszekrényben nem, azt feltörhették, a
7469 20| menyecske lenne. Fekete és vastag szemöldei alatt árnyékban
7470 2| ugy is tovább megyek, ki a vasúthoz, áttettek a kolozsvári javítóhoz,
7471 6| felforgatták az egész szobát és vasuti szerencsétlenséget játszottak.
7472 3| holnap, megyek haza. A vasútnál látom!~Aztán - úgyszólván -
7473 12| Egy óra mulván már ismét vasuton ült. A harmadosztályu kupéban
7474 3| megpillantotta a hintót, mely a vasuttól ide hozott és megkérdezvén: «
7475 1| milyen rajta a hollandus vászon. És az egész várban nem
7476 20| számára csak az életerő váza, a csontok, az inak, a rideg
7477 19| herczegnek készülő óriási vázán dolgozik, pedig már két
7478 7| róla maga?~Megértette: ime, védbeszédet tart mellette a lány. Egészen
7479 3| Utoljára a dadájának kellett védelmébe venni az anyja ellen. Azt
7480 19| csak arra terjedtek, hogy védje magát a lány iránt való
7481 7| Kérem kegyelmes uramat, védjen meg engemet!~«Ne féljen,
7482 15| Az elejét kiolvastam a végéből, bár az sem volt teljes,
7483 17| felfogni nem tudta, közeledék a végekhez. Az ételt látni sem birta,
7484 2| fogyott.~Az első negyedév végén olyan sovány volt, mint
7485 1| sorvadtak el tökéletesen és egy véghetetlen barna tömeg volt körülötte
7486 1| világított a hó. Az erdő mélyében végig-végig rezgett a napnak egy erővel
7487 10| hogy a virág hajlongott - végigfutott rajta. Egy fiatal gyik is
7488 15| zsebéből valami listát, végigfutotta és röviden mondá: Eligértem
7489 10| és haján szerettem volna végigsimítani a kezemmel. Vagy megkérni,
7490 3| senki, a szegény rokonok végkép elmaradtak, látván, hogy
7491 13| Föl-fölsikoltott álmában, elgyengült végképp és azzal aludt el, hogy
7492 12| temetés. Utána tor, másnap a végrendelet felbontása.~A tulajdonképpi
7493 12| testvér-bátyám, Gold Péter.»~A végrendeletében csak egy jótékony hagyomány
7494 8| csak nagyon különös. Még végrendeletet sem hagyott. Sokan voltak
7495 12| irodájába. Előbb megfogalmazta a végrendeletét, aztán hites embereket hivott
7496 12| város világításának javára, végrendelkező egy külső városi kis házat
7497 12| tiszteletdíjat s megkérdezték a végrendelkezőtől:~- Miért ez a sietség?~-
7498 15| szép, öreges, hegyes irás. Végső sorai egy levélnek, mely
7499 1| lelkestől, nekiindulni a fehér végtelenségnek, a puha hullámokon, fekete
7500 2| semmiféle fájdalmat s mégis végtelenül nyomorultnak éreztem magam.
7501 21| megmozdult, megrezdült, vonaglott végtől-végig...~*~A mesének ez a vége
7502 15| a széken és szólt:~- Igy végünk van!~A leány rám nézett,
7503 7| komolyan udvarol, melyiket vegye el? Az egyik parthie - az
7504 9| folytatták a vallomásokat, vegyest igazat, elképzelttel, hazudottal.
7505 19| szorította, könyét könyüivel vegyítette.~- Elmenni, igen, ha eresztem!
7506 4| több szomorúság és némi vád vegyült. Máskor meg nem tudván visszaidézni
7507 17| oda fenn jó és kellemes végzések hozattak.~Mindez elveiért
7508 17| csak menjen, ha viszik a végzetek!» - mondá és nem rémült
7509 16| egyénisége egy czilinderkalapban végződik. Alig vártam, hogy ujra
7510 6| konyhapénzből koldul, hogy szivart vehessen! Meg aztán az nem is érne
7511 6| becsületesen, mert hisz nem vehet suvikszot a maga pénzéből.
7512 11| fiának, leányának, akár vejének rossz volt a sorsa, hát
7513 21| szemei és a szemeibe csüngő, vékonyka vállaira nehezedő haja,
7514 8| fejével.~- Örülök, hogy egy véleményen vannak velem! - mondá és
7515 8| mondá és élt tovább a véleményének. Gyüjtött tovább, részvényeket,
7516 2| benne üdvözölni azt a - véletlent.~Fel sem keltem a díványról,
7517 4| teltek el és nem egyszer úgy véltem, hogy ime: itt vagyok. Pedig
7518 6| vizitszobában; a sárga-paplanos vendég-ágy.~- Ezt ki kellene innen
7519 9| többé senki, a jour rendes vendégei mindannyian itt voltak már.
7520 1| gazda mindig serényeb volt vendégeinél.~Ott is találták, a kicsiny
7521 1| reggel, Luigi sorra járta a vendégek szobáit; meggyujtotta a
7522 12| fullasztó csendnek megtörésére. Vendégeket hivott, vacsorákat rendezett,
7523 1| kéjtől fáradságtól kiállott vendégeknek, megcsendítette a várkastély
7524 21| csak szoptatni, szoptatni. Vendéglőben, baráti körben vacsorálni -
7525 12| IX.~Gold Heléna hamar vénült, gyorsan elhízott. Mindez
7526 1| legközelebb eső faluját, a verbéniaiakat, kiket tiz, esztendővel
7527 6| valamennyi, mint a fiók vércsék, folyton tátogatták a piros
7528 7| vagyok. Bizonyosság, hogy vére az enyém és nincs hatalom,
7529 1| kiment madarászni, vagy veréb-göbecscsel lőni össze-vissza mindenre.
7530 1| lopott be az ő paraszti vérébe. A pusztitás, az öldöklés,
7531 1| a mi leszállt reájuk. A verebek potyogtak lefelé az ereszről,
7532 3| ágainak növését, a szemelgető verebeket a granarium előtt. Aztán
7533 1| vak ember arczán kiüt a verejték, fejét odaszoritja a fához,
7534 6| leginkább az utolsóelőtti fiu. Verekednie kell velök az adótisztnek,
7535 6| ágyban való jobb helyekért verekedtek.~- Oly szép a természet! -
7536 15| mely lót-fut, izzad, ordít, verekszik egy darab biztos kenyérért,
7537 4| zsörtölések nem mulattattak többé, vérem hült, idegeim meghaltak,
7538 3| kedves arczukat, a kik az én véremből eredtenek.~A fantasztikus
7539 1| tüzes kerekeket, halmokat, veres fákat látott. Majd egyszerre
7540 6| a formájából. A gyerekek verés nélkül már föl se akarják
7541 7| volt.~A szemei kisirva, veresek, ez talán még többet szenvedett,
7542 1| de nem tudott, mutatta véresre mart karját, kimarjult kezét,
7543 1| homlokán megdagadtak az erek, verességet árasztva rövidre nyírt,
7544 1| mikor mindenkit meg akart veretni. Ide legközelebb eső faluját,
7545 12| szemben. De annak kinos vergődésén megenyhült a szive, egészen
7546 3| szemben. És ezek között vergődött az egész úton. Ebből keltek
7547 1| Muczit meg Barabolyt. De ne verj föl senkit. A fegyver-szálából
7548 11| ha szerelmes, - az Isten verje meg azt a szerelmet! - egyedül.~
|