000-becsu | becze-dalla | dalol-eltak | eltav-felsz | felta-gyony | gyotr-idege | ideje-kepte | kepu-komik | komiv-mari | maria-minde | mindh-ossze | oszto-rikit | riman-szine | szinh-torok | torot-verje | verke-zuzma
Rész
7549 19| üterét, szólott:~- Egy kis vérkeringési zavar! Elmulik, nincs semmi
7550 11| ketten, de nekem ez jó, mert vérmes vagyok. Neki nem jó, sáppad
7551 1| paripa helyett két tüzes vermet látott.~Elfelejtkezett arról
7552 1| eszébe is jutott Ábrámnak...~Verni, ütni, ölni. Ádáz vérének
7553 7| csukta be szemeit: látta a vérnyomokat, amelyek követték át az
7554 17| rettenetes árnyékát illuziók verőfénye födi tekintetök elől.~Fiala
7555 12| szegény leánynak, a kihez verseket is irt. Sajnálta egy kicsinyt
7556 1| homlokát és intett a zöldruhás versenymesternek, hogy kezdődhetik.~Apróságokkal
7557 9| csalás; olyan jól esett versenyt haladniok, ámítani, csalni
7558 9| tudom mikor, mondja el a verset!~- Maga kell, maga és senki
7559 20| fölvetette. Jóságos Isten, milyen vérszinű, kifejezéstelen, fénytelen,
7560 2| utczán fogták el. Ütötték, verték, kínozták, - hiába. Ilyenkor
7561 1| patái alatt nyikorog, vad vértől piros most mindenfelé...~
7562 1| dobódva. És ez alatt egyre vérzett, minden pillanatban megütötte
7563 17| szoktak látni soha, mert a veszedelem szine ismeretlen szemeiknek
7564 6| Négyszer annyi is elkelne. Veszekedés van ezen minden reggel.
7565 12| fővárosba; ez lett a vége a veszekedéseknek. Fel a miniszterhez; ha
7566 17| a jelenetet. A gyerekek veszekedtek, ki kapott több szemet a
7567 9| Talán a lehetetlenség, a veszély, a pletyka az, a mi magához
7568 17| márcziusban az asszony nagyon veszélyesen megbetegedett. Nem volt
7569 12| ebből ki tetszik olvasni, veszendőben-e a pénzem, ha nem pörlök?
7570 16| mert egy igazi jó testvért veszitek el benne. Ha olyan jó volt
7571 11| hiszed annak nincs...?!~Igy vesztek össze és igy békültek ki
7572 1| czélozz.~A gyerek eszméletét vesztve, fölemelte fegyverét, nagy,
7573 2| elgondolása kész volt, papirra vetése most: - egyszerüen lehetetlen.~
7574 6| Majd megszólalt:~- Nem vétette le kegyed magát soha? -
7575 7| emberek talán titokban szemére vetik eredetét, de nyilvánosan
7576 18| előtt állottak, gépiesen vetkeződve. De nem mertek lefeküdni,
7577 1| parasztgyerekkel együtt. Övig pőrére vetkőzve ott állt a tűz mellett,
7578 17| tükröződött a halál előlre vetődő árnyéka. De sem ő, sem senki
7579 9| mondá a lány.~Gesztenyét vettek. Mohón, mint valami iskolás
7580 20| égett az éjjeli szekrényen, vetve volt a patyolatfehér ágy:
7581 7| hogy a sorsnak elém kellett vezérelni. És elmegyek hozzá feleségül,
7582 12| Megszöktem, megbántam, vezessen el, mentsen meg!~...A két
7583 20| szobámba. Egy másik szobán vezetett körösztül.~Egy ágyos házon,
7584 18| föl a boritallal, jóra nem vezethet az. A forintot el ne felejtse
7585 7| megölnie.~Csak vérnyomok vezethetik ki ebből az iszonyu labirintusból.
7586 19| elhatározta, hogy oltárhoz vezeti a leányt, a kit magában
7587 1| meg.~Tél jött. A völgybe vezető utakat egészen elállotta
7588 11| Minden héten, néha mindennap viadal volt köztük. És az öreg
7589 14| Elvérzettek, elzüllöttek a viadalban bizonyosan! Ezt gondoltam
7590 1| letették a középre, az ur viaszgyertyákat állíttatott melléje, és
7591 7| gondolta magában, jerünk valami vidámabb családba. Ezeket otthon
7592 8| boszúra gondolnia nem szabad. Vidámnak kell lenni mindig, mint
7593 4| Minden csupa élet, mozgás, vidámság és szerelem.~Egy nagy és
7594 4| át betört a tavasz, május vidámsága, kéksége, lágy világossága
7595 4| A karba öltött karok, a vidámságtól elszélesedett fejek, a szerelmes
7596 2| könyörgött neki.~- Ugyan vidd el! - szólt az apja.~- Marad!~
7597 19| növendéke, a ki elszerződött a vidékre és most hallotta, hogy Fölnémethynének
7598 10| és a kis lány önfeledten, vigan dudorászott magában.~Az
7599 20| nincs férfiember, nincs vigasság e házban, mi lakjuk csak
7600 5| megfagyott éjszakában a sötét és vigasztalan tömeget viszi a villam.~
7601 19| folyton zokogó lányt kellett vigasztalnia és vigyázni, hogy az mégis
7602 11| körülte az asszony, pedig vignak, mosolygósnak, kedvesnek
7603 9| fel! szólt a leány némi vígsággal, majd hirtelen a pályaudvar
7604 7| takaróját: hallotta ezt a lassú, vigyázatos kopácsolást. Hiába vette
7605 19| kellett vigasztalnia és vigyázni, hogy az mégis egyék valamit. -
7606 10| bennünket tovább, mert én vigyáztam nagyon. Kevesebbet játszottunk
7607 7| ezernyi mérföldeken át, át viharos tengeren, hullámok mormogásán
7608 9| hogy most mindjárt nem vihetem el magammal messzire, messzire.
7609 1| ráordított a czigányra:~- Mit vihogsz, gazember!~Meg akarta csapatni.
7610 12| VIII.~A kupéban ültek. Már egy
7611 8| poetikus hasonlattal, a köpük világából.~Elhallgattatott mindenkit,
7612 4| szöktethettem meg magamat a világból.~«A víz egy kissé hideg
7613 17| Aminthogy nincs igazságok ama világéletükben mindig jóllakott uraknak,
7614 18| magyarázta a kisebbiknek a világi életet:~- Tudod, Dóra, jobb
7615 4| ugyanaz a rejtelmes szempár világítana. De csakhamar láttam, hogy
7616 20| napnak nem volt ereje, még világítani se tudott.~Halványan, kékes-fehéren,
7617 9| luszterokat.~A gyertyák világítása, az árnyék, mintha egészen
7618 12| hagyomány volt. A város világításának javára, végrendelkező egy
7619 19| jöttek: «holnap, reggeli világításnál kell; hétkor legyen ott!»
7620 17| petroleum-lámpás - mely füstölt is - világította meg a jelenetet. A gyerekek
7621 14| tudta merre induljon neki a világnak, egész vagyona az a csekélyke
7622 3| sárgafényü vonásokból szomoruan világoltak felém. Éreztem, tudtam,
7623 18| nélkül való volt minden a kék világosságban úszó, mozdulatlan árnyékkal
7624 3| melyet el is fogadott.~Egész világossággal két érzésre oszlott fel
7625 4| boldogságról. Csak érzem a világosságot, de karjaimba temetett fejemmel
7626 19| övéből, a tányérjából, a villájával.~Kőmives nem akarta megbántani
7627 19| törekedett ki, az Andrássy-uti villák felé. Sebesen, mint a hogy
7628 5| vigasztalan tömeget viszi a villam.~Én még Szicziliába megyek
7629 15| tartott kedélyének ez a villámlása, a másik pillanatban egészen
7630 19| Bután és vakon haladt a villamos-vasút sineinek irányában és szive
7631 4| szürke szem egyetlen egy villanásában az elmult idők egész története
7632 18| igaz érdeklődés csak akkor villant át fehér arczán, a mikor
7633 4| kényszerítem magam. A régi tekintet villog előttem. A mit világosan
7634 18| Esküdött? - kérdezte a kisebbik villogó szemmel.~- Mindig. Nagyon
7635 11| Szemei - mint a macskáéi - villogtak az éjben. De fényük hirtelen
7636 19| csillogott felé.~- Mi tetszik? - vinnyogta.~- Azt hiszem, szabad nekem
7637 13| szóval.~Az asztal lapján violaszin tintacsepp. Nem-e abból
7638 18| a kékség melegedett föl violaszinre. És egy-két percz mulván
7639 4| dallamaival, a koszorúk késői virágainak közepette, a fáklyák nyomasztó
7640 10| mindenütt fehér, lila, kék virágfa. Levele nem is látszott
7641 10| orgonának, messziről egyetlen virágfának látszott mindenik.~Elfult
7642 21| ellene és elárasztották virággal és panaszkodtak a többi
7643 4| templomába, holott májusi virágoktól, növendék lányok mosolygó
7644 17| járt és a nagy bodzafák virágoztak, az az illat most az orrában
7645 6| lombosodott, két kései almafa virágzott; a kis baraczkfákon már
7646 2| szemében, voltaképen pedig virgácsolni való gazficzkók.~István «
7647 18| Milyen lesz az a másik virradat: fantáziája minduntalan
7648 1| odanyomva forró homlokához.~Igy virradt rájuk akárhányszor. A mikor
7649 18| esett az a gondolat, hogy «virraszt.» Azonfelül úgy ragaszkodott
7650 3| halotthoz jussak. És ott az öreg virrasztó köhögése fölverte a legkisebb
7651 19| tudtak aludni. Gyertyánál virrasztottak, édes és félelmes érzésekkel
7652 18| éjszakákon, testvére mellett virrasztva, annak beesett, megcsúfult,
7653 19| habszövet, melyet lányok viselnek nyakukon.~Szemei fájtak,
7654 7| tegyen. Úgy fogja magát viselni, mint a kire az egész «dolog»
7655 9| a szerelmesek, a kik úgy viselték magukat, a hogy a könyvekben
7656 11| Miért? Hogy családjának visszaadja az az Isten, kinek létezését
7657 17| Engem behivatott és kezdett visszaemlékezni előttem.~Hogy kikkel járt
7658 1| arcza szinte eltorzult bele! Visszafojtotta lélekzetét is, hogy jobban
7659 19| egyszerre meggondolta magát, visszafordult, ment a maga utján. Eszter
7660 8| legyenek, a kitől elvonta, visszaháruljon a közre. Nem, ezért nem
7661 5| velünk?~- Nem.~- Hogyan?~- Visszajön a hajóba, Napoliba holnap.~-
7662 18| Mit? Elment. És nem akar visszajönni.~Már arra is gondolt, hogy
7663 15| pillanatban, hogy ellökte, visszakapja ujra és beszorítja keztyüs
7664 11| Talán még ő szerette volna visszakapni a szent irásokban emlegetett
7665 3| kitől jön, föl sem bontotta, visszaküldte. A látogatók elől bezárkózott.
7666 18| zavartan szólott hozzá:~- Még visszamehetsz, ha akarsz itt maradni,
7667 4| egy lépéssel. Aztán lopva visszanézünk egymásra, aztán mellette
7668 13| áll. Perczek teltek, mig visszanyerte önuralmát és erőltetve fölnevetett.~-
7669 3| támadtak: felásni a holtat és visszasirni az életbe. Kiégetni fejéből
7670 12| élénk élet, a jó levegő visszaszerezték életkedvét is. Örült a kirándulásoknak,
7671 16| mindkét kezét, igy akarta visszatartani a sirást, mely már kezdettől
7672 18| az ilyen embereket, hogy visszatérjenek ahhoz, ki nem tud élni nélkülök.
7673 18| pár pillanat mulva ujra visszatértek. És a panoráma képe mitsem
7674 8| beszélt ha kölcsönt adott, ha visszautasított egy váltót, ezzel vigasztalta
7675 12| IV.~Visszavonultan, csendesen éltek a kis városban.
7676 1| remegteti meg a végtelen, a visszhangos kriptát. A vak ember arczán
7677 1| sikerültek: aczélkaczagása nagy visszhangot vert az elcsendesedett szálában.
7678 15| Szíjja magába az embereket - viszhangozá halkan és ugyanazzal a hideg
7679 5| sötét és vigasztalan tömeget viszi a villam.~Én még Szicziliába
7680 17| dicsekedjék, csak menjen, ha viszik a végzetek!» - mondá és
7681 7| körülvéve, véres nyomok visznek nászágyához is. Apja akasztófán
7682 6| kissé haragudott; az asszony viszonozta haragját és nem szóltak
7683 19| ezerszeres Gottfridnak.~Szeretni, viszontszerettetni és nem váltani egy csókot!
7684 3| köteles részleteket. Anyagi viszonyai mindegyre romlottak, az
7685 12| szenvedett e sajátságos viszonyok terhe alatt. Egy félmilliója
7686 12| szólította s nem a kállói viszonyokról, hanem a nagykárolyi bukásokról
7687 16| tudni is tetszik, de arról a viszonyról, ami ezután fejlődött ki
7688 17| emlékszem - nagyon hangos vita folyt, mert a családfő erőnek-erejével
7689 17| II.~Viták néha voltak. A gyerekek
7690 15| éjszakákon át álmatlanul, lázasan vitázott magával: hogy is van hát
7691 17| melyeket a legnagyobb fiu vitt a postára, gyakorta szerepeltek,
7692 17| mindig egy doboz sáfrányt vittek ajándékba a tanítójuknak.~«
7693 8| kérdezte magában a szolga, vivén elől a gyászflóros keresztet.~ ~
7694 4| meg magamat a világból.~«A víz egy kissé hideg volna most,»
7695 4| levegője csapott meg, a meleg vizek gőze imbolygott körülöttem
7696 5| mint a napfény apró képei a vizen.~- Az, most lehajol, leesik,
7697 13| a lépcsőházban. Hosszú vizitekre ment egyedül és leverten
7698 6| kerek asztalra nézett. Egy vizitkártya-tartó és egy könyv volt rajta
7699 7| adott be kérvényt. Aztán új vizitkártyákat csináltatott erre a névre
7700 6| Tardonnainé beült a másik, a vizitszobába, a mely állandóan oly hűvös
7701 6| szivárványos vizben.~Ágy is volt a vizitszobában; a sárga-paplanos vendég-ágy.~-
7702 15| partot, mentünk fölfelé, a Viziváros különös utczáin, melynek
7703 15| alatti úton kerül föl a vizivárosnak. Csakugyan ott lépked lassan,
7704 4| elém tüntek nagy jegenyék a vízparton, aztán a fehér, köves úton
7705 2| igazgató helyett én vettem vizsgálat, helyesebben vallatás alá.
7706 3| a férfi összekoldulni a vizsgapénzt. És itt hagyhatja ezt a
7707 1| szólingatott, kergette a vizslát a vadtól «csiba te!»~«Az
7708 18| hallgatta a nyitva hagyott vizvezeték mormogását.~- Dóra - szólalt
7709 1| érezte meg.~Tél jött. A völgybe vezető utakat egészen elállotta
7710 1| szinte kitépte a fát.~Alant a völgyben gazdáikra lelt paripák vidáman
7711 1| avaron, a tölgyek lombjai vörösre csipve, fázósan zizegtek.~
7712 1| látott a gyerek valami mozgó vörösséget.~- Róka! róka! kiáltá.~Nem
7713 20| ez az agár?~- Az egykori vőlegényemé.~- Ki volt az?~- Domoszlai
7714 17| mindegyre azt mondják: «volnánk csak gazdagok!» Nem sok
7715 19| valamit a tájkép különös voltából. A paloták egészen hóból
7716 18| nem szeretett, nem látott voltaképpen eddig még semmit, mégis
7717 5| nagyszerü tengerhomokon. De én voltam-e az? Én, én! Hisz most is,
7718 21| megmozdult, megrezdült, vonaglott végtől-végig...~*~A mesének
7719 19| hogy itt marad. Egy darabig vonakodott, de oszt hogy a leány össze-vissza
7720 18| mindenfelé, árnyékuk fekete vonalakkal rajzolja tele a falakat.
7721 18| egy mozdulatlan aranyos vonalat pillantottak meg.~- Ez az? -
7722 3| és néztem arczát, melynek vonásait nem változtatta meg a halál.
7723 3| halott arczán és a sárgafényü vonásokból szomoruan világoltak felém.
7724 6| fájdalmas, sőt epekedő vonást vett észre az arczán.~«Igy
7725 3| Mennél jobban közeledett a vonat Budapesthez, annál hangosabb
7726 7| helyzetét és a «dolog» reá vonatkozó következéseit.~Logikáját
7727 19| gazdag szinházi ruhatárára vonatkozólag), de hiába kékült el arcza
7728 2| de csak későn, a tiz órai vonattal. Egy barátom, az aszódi
7729 5| hol vagyunk, merre járunk; vonatvezető, nem tévedünk-e el?! Fölugrálnak,
7730 1| hallotta volna a jól ismert vonítást, kiabált a puskája után.
7731 13| tátongó mélység felé. És vonja maga után férjét, gyermekeit...
7732 18| sietett hogy hugát szinte vonszolta maga után. Az álmodozva
7733 1| leesett és a ló elragadt vele, vonszolván maga után ki az udvarba.~
7734 1| forró kis arczot magához vonta és hosszan, hevesen odaszorította
7735 9| de nagyon rossz emberek vontak le nekünk. Ugy hívják őket:
7736 2| másoknak is beszélte. Lassan vontatva, haszontalan körülményességgel.
7737 17| férfihez huzódtam inkább. Sőt vonzott is ez a különös ember, kiben
7738 11| egy kis szilvóriumot?~A Wertheim-kasszából kihozta a szilvóriumot és
7739 11| mennyi pénze van. Ezt még két Wertheim-szekrényének sem árulta el, nagy és hosszú
7740 8| viz alá sülyeszthető nagy wertheimját, hanem a méhről tudakozódott,
7741 9| asztalnál neki indult társalgás zaja magánynyal vette körül őket.
7742 1| egy durranásba - és abba a zajba, melyet egy hatalmas test
7743 6| káptalani tisztek. Künt zajongtak a gyerekek, valamelyiknek
7744 4| lehetett, mert az utczák zajosabbak voltak, mint közönségesen.
7745 3| mikor elmentem mellette, a zajra felnyitotta szemeit, de
7746 18| titokról egyszerre lepattant a zár: elmondott mindent, a kis
7747 9| Az ajtókat be kellene zárni! - szólt egy fiatal hölgy,
7748 13| férfira. Az, elhalványodva, zavarában mosolyogva állt vele szemben.
7749 14| megkértük. A leány sirt és olyan zavarban volt, hogy azt hitte valami
7750 3| feje jelent meg. Álmában zavarhattam, mert morózus volt, kijelentette;
7751 10| lopva rája föltekinték. És zavarom, misztikus félelmem egyszerre
7752 3| Azért jöttem - mondá kevés zavarral - hogy leszek a felesége,
7753 17| lett; félénk odaengedéssel, zavart mosolylyal.~Egy csepegő
7754 9| kikről alig egy pár sor áll a zenei lexikonban.~És mielőtt az
7755 1| a pelyhek melancholikus zenéjét és szive olyan hangosan,
7756 9| JÉGVIRÁGOK.~Természetesen, zenéről beszélgettek.~Nem volt többé
7757 9| elragadtatással ejték ki a zeneszerző nevét: «Haendel!»Voltak,
7758 1| nénje homlokát és intett a zöldruhás versenymesternek, hogy kezdődhetik.~
7759 15| hajókázni a hidfőig.~A várakozók zöme most is, mint reggelenként
7760 12| nagyságos urnál, olyan fajta zömök, barna szakállas, mint én.
7761 1| zárva mindenfelől, hiába zörgetének. Ábrám nem bocsátott be
7762 14| csak készült valami nagy zokogásra. Hanem Cras elébe vágott:~-
7763 21| babáihoz.~Itten keserves zokogással borult rájok. Kikergette
7764 3| csak azt vette ki, hogy zokognia kell.~Néha éjszaka is felköltötte:~-
7765 19| eszközölhető legyen; a folyton zokogó lányt kellett vigasztalnia
7766 9| és fivére a nagy fekete zongorához ült és Haennel István egy
7767 12| leszállitotta a gombostűpénzt, a zongoraórákról tudni sem akart többé.~Az
7768 3| mint a halottas szobában, a zord és sajátságos környezetben
7769 1| volt kivel mérkőznie, kivel zsarnokoskodnia, kivel - nagylelküsködnie.
7770 1| szántották, erdejét tüzelték, zsarnokságát nyögték. Ezt a fél székely,
7771 9| iskolás leány, úgy csúsztatta zsebébe:~- Milyen forró, milyen
7772 15| kilenczben; megnézett, kivett a zsebéből valami listát, végigfutotta
7773 11| családjáról volt szó. Kezeit zsebeibe tette, büszkén lóbálódzott
7774 11| a konyhapénz felét teszi zsebre és alig főz, éhezünk mind
7775 7| kézi pénztárában volt, azt zsebretette és ment, ment szabadulni
7776 8| földhöz ragadt szegények, zsellérek, kofák hozták neki a lakására
7777 17| név megkivánja. Hallgatag, zsémbes, sajnálta magától és mástól
7778 6| száraz zsemlyéket.~Négy zsemlye a négy pár kis csizmához.
7779 6| platnin a krajczáros száraz zsemlyéket.~Négy zsemlye a négy pár
7780 2| napszámosok, szeneskocsisok, zsemlyéskofák kegyelméből élt.~Mint javíthatatlan
7781 19| megfagyott, lábai csaknem zsibbadtak már, de azért érzett valamit
7782 4| ismeretlen után.~Az apró zsörtölések nem mulattattak többé, vérem
7783 1| kriptában, holott örökös szomoru zsolozsmákat, fájdalmas halotti énekeket
7784 1| Magyar vagy: tudsz-e egy zsoltárt? Mondd.~Péter mondta.~Ábrám
7785 3| a sajátságos titokzatos zsongást, mely néha-néha fölébredt
7786 3| vették észre. Egy nagy légy zümmögött az ablaktáblán, ki akart
7787 13| megbujt az ebédlő homályos zugában és onnan kémlelte anyjának
7788 15| suttogott hozzám a lakás minden zugából: «itt ma nem reggeliztek
7789 7| Ferencz nem hallotta, vérének zugása perczekre megsüketítette.
7790 19| belekapaszkodott az ajtóba és zúgó fejét odaszorítva a deszkához:
7791 12| Felekezeti különbség nélkül zúgtak a károlyi harangok, minden
7792 13| ez a hely, mely hullámzik zúgva körülötte, mint egy oczeán...
7793 1| melyet egy hatalmas test zuhanása okozott a szűzi csendességben.~ ~
7794 1| mintha egy rettentő mélységbe zuhanna lefelé, de nem egyenest,
7795 3| valami feneketlen mélységbe zuhantam volna alá.~Az egyik öreg
7796 20| melyet elhagytunk, ugyanolyan zuzmarás, mint az, a melyhez közeledtünk.~
|