IX.

Gold Heléna hamar vénült, gyorsan elhízott. Mindez nem zavarta, vidáman tett-vett, adott uzsonnákat, kokettirozott is egy kicsit, egyszer-egyszer egy pár órát volt az urával is, akitől hamarosan elválasztatta magát. De ezekben a kaczérkodásokban nagyon is sok volt a kegyetlenségből és nagyon kevés reményt nyujthatott bárkinek is. Leány maradt mindvégiglen és valahányszor egy ismerőse férjhezment nem győzött sajnálkozni annak rettenetes sorsa fölött.

- Szegény, szegény, szegény! - emlegette magában, félhangon, hangosan és amig igy sajnálkozott: a szemei is könybe lábadtak. Talán a mások sorsán? Avagy a magáén?