|
A levél első hatása az volt, hogy azonnal haza kell
mennie. Szerencsére - ha kerülő úton is ‑ rögtönösen útazhatott
hazafelé. Egy kissé megnyugodott, a mint újra benn ült a kupéban. Megszökvén az
elől, a kit önmaga keresett fel; mintha könnyített volna valamit bünén.
Ez a nyugodtság alig tartott egy-két óráig. Körülötte a
kupéban mindenki aludt, a lámpás fekete fátyollal volt behúzva. Félelmesen
homályos volt a hely, nem tudott itt maradni többé. Átkéredzkedett egy más
szakaszba, a hol egyedül volt és újra olvashatta a levelet.
Kétszer olvasta el, aztán darabokra akarta tépni, de
görcsös sirás vett rajta erőt és kiejtette kezéből az irást.
Csak most értette meg a férj utolsó szavait.
Most előszörre értette meg, hogy miért kellett annak
meghalnia.
Megölte magát, hogy ő élhessen. Hónapokig járt-kelt
körülötte ezzel a gyilkos gondolattal, mosolygott, megcsókolta és megtette a
mit elhatározott.
Milyen egyszerű férfinak látta. Hányszor haragudott
meg rá ízetlenségeiért! Mennyi szemrehányást tett neki a nyomoruság napjaiban.
Hányszor gondolt másra.
És épen szeptemberben volt... Akkor már a férj
elhatározta magát. Azzal a gondolattal küzködött és ő gyávának és
nevetségesnek látta. Örült, hogy ritkán látta. Ideges volt, ha megölelte...
Betegséget szinlelt, és hogy hizelgett neki a háziorvos udvarlása, melyet el is
fogadott.
Egész világossággal két érzésre oszlott fel egész lénye.
Az egyik érzés: az a sajátságos imádat, a mely az elhalt férj alakja körül kelt
föl benne. A másik: az utálat magával szemben. És ezek között vergődött az
egész úton. Ebből keltek ki gondolatai, ebből támadt föl benne a
homályos vágyakozás: meghalni, elmenni utána.
De nem tudta, hogy fogjon a dologhoz. Azonfelül erős
akarata támadt: jóvá tenni a bünt és imádni, a kit meg nem ismert. A mint
tehetetlenül gondolkodott a módokon, még sürgetőbb lett ez a szükség.
Őrületes eszméi támadtak: felásni a holtat és
visszasirni az életbe. Kiégetni fejéből a szégyenletes emléket. Megölni
azt a másik embert. Nemcsak azt, a kivel megcsalta a halottat, hanem azt is, a
kit szeretett akkor, midőn még férjét nem ismerte és a kit alig kihült
helyére akart hozni. Elpusztítani mindazt, a ki csak emlékezteti a régi
asszonyra!
Belátta, hogy mit sem tehet. Legfeljebb azt hogy
feláldozza magát gyermekeiért.
|