|
Hazaérkezett, megcsókolta a feleségét, leányát s
bezárkózott irodájába. Előbb megfogalmazta a végrendeletét, aztán hites
embereket hivott magához. Azok hitelesíték a testamentumot, eltették a nem nagy
tiszteletdíjat s megkérdezték a végrendelkezőtől:
- Miért ez a sietség?
- Azt hiszem, még e héten meg fogok halni.
Azon a napon kedd volt, pénteken már kiterítve feküdt
Gold István.
Felekezeti különbség nélkül zúgtak a károlyi harangok,
minden eklézsia, nagy hagyományokra számított a város leggazdagabb polgára
után. Az özvegy Budapestre sürgönyözött a temetés-rendezőért, a munkácsi
görög papot hivatta el a gyászos szertartásra.
Csupa fény, csupa ragyogás, bőség volt ez a temetés.
Utána tor, másnap a végrendelet
felbontása.
A tulajdonképpi gyász csak ennek felolvasása után
kezdődött. Az volt benne szabályszerűen, de egész röviden megirva: «Egész vagyonom négyszázhatvannégyezer forint - számmal
464.000 forint - értékben hagyom leányomnak, Helénának. Magam szereztem,
egyedül mindent, amim csak van. Feleségem: született Katona Erzsébet 300 forint
évi díjat kap. ‑ Leányom gyámja: testvér-bátyám, Gold Péter.»
A végrendeletében csak egy jótékony hagyomány volt. A
város világításának javára, végrendelkező egy külső városi kis házat
hagyományozott. Öt forintért vette azt egy árverésen s egy kissé nyomta a
lelkiismeret, mert megért száz forintot is.
|