Rész

 1   1|          ruhás, vörös kontyú puttonos asszony rikít végig hirtelen. Papucsuk
 2   1|              a könyveket, mindig csak asszony iratta. De egyidőben csak
 3   1|            karcsú lesz, mint amaz egy asszony, a ki minden becsületes
 4   2|        vöröshajú nő. Egy ilyenben tíz asszony van, tíznek a szenvedélye,
 5   2|            asszonynak általa. A vörös asszony a Szfinx, a kit ismerünk.~
 6   3|                Nem tetszik nekünk egy asszony, pedig ő maga gyönyörű és
 7   3|          szólva - ha a női formák, az asszony alakjának a tökéletes eltitkolására
 8   3|               egy kedves, kedves öreg asszony ismerősöm. Nyolcvan esztendős,
 9   3|               csendes, mosolygós öreg asszony, a ki esti hétkor lefekszik
10   3|              sárga színt. Nincsen oly asszony, a kinek ez - valamely változatában -
11   3|        szemünkben, egy egészen újkori asszony. Alakjának klasszikus méretei,
12   3| meggyőződéseket, ruhákat váltanak, az asszony változhatatlan és elmúlhatatlan.
13   3|               helyeseltük, hogy a mai asszony főtörekvése, hogy feltámassza
14   3|            olyan mint egy kokett öreg asszony. Diszkrét legyen, ezer legyen
15   5|              folyamról.~Nem volt okos asszony a dada. Voltaképen leány
16   5|            mert inkább jó, mint rossz asszony volt.~Hízelegni kezdtek
17   5|         hátrakötve, mint a hogy azzal asszony létére köteles, hanem lányosan
18   5|             olyan volt, mint a fiatal asszony, csakhogy ötszörte kövérebb.
19   5|          cselédszobába. A gyereket az asszony bevette magával, mivel elhatározták,
20   6|              csinál: okos és érzelmes asszony, tisztába hozta az egész
21   7|              ön kertész? mondja az új asszony.~- Az volnék! mondta az
22   7|          lelketlen hazudozásaival.~Az asszony csitította:~- Már most éhen
23   8|             szerencsehaj ez, fölséges asszony! Meglátta észrevette és
24   8|             udvarképessé teszi, nincs asszony, a ki oly szuverén - nem,
25   8|            veszi arca elől a felséges asszony. De nem a nap ellen tartja.
26   9|             halálos betegsége van!~Az asszony kitakaródzott, megigazította
27  10|          megnyugodott. Egy másik idős asszony - rokon szintén - nem.~-
28  11|             hazahozták a halottat, az asszony azt mondta: ezt tetted te
29  11|                tíz, tömérdek leány és asszony andalgott, sietett, tolongott,
30  11|             Kezét csókolom, nagyságos asszony! Rám ismer-e még?» El se
31  11|            kisérteti magát a sírba.~- Asszony kacagása legyen halotti
32  11|          ismerem a fajtáját, ez az az asszony, a ki a világot nem tartja
33  11|               dacára oly erős, mintha asszony volna máris.~A kis fehér
34  11|        csaknem futottak. És mintha az asszony vitte volna a férfit.~A
35  11|          Nekem nem volt kocsim, az új asszony észrevette:~- Jőjjön velünk!~
36  12|           ideiről, tavalyiról még.~Az asszony és a férfi elválasztva dolgoztak,
37  13|     kisasszony és gyermektelen fiatal asszony izgatására lehívtak. Csak
38  13|               Majd ha már néhány évig asszony lesz és egy gyenge órában
39  14|        hallotta a jó szót, odahaza az asszony is becsületesen viselte
40  14|                 István! - kiáltott az asszony még egyszer, kétségbeesve,
41  15|           Értse meg, soha! Becsületes asszony akarok és fogok is lenni.~