Rész

 1   1|                 állíthatok arra, hogy nem úgy indultam neki az irodalomnak,
 2   2|                   modora szerint, egészen úgy, mint ahogy a görög szobrok
 3   2|                agapo!~Nevetett. A haja is úgy állt, mintha nevetne, nem
 4   2|                  Tudok például egy falut, úgy hivják hogy Kömlő, a parasztlányok
 5   3|                   dessínűt. Oly szélesek, úgy suhognak végig az utcán,
 6   3|               gyengéd és sugár leány csak úgy roskadozott százrétű ruházatának
 7   3|               mióta világ a világ és azok úgy cselekedtek, mint ahogy
 8   3|        házikisasszony nem öltözködött át, úgy fogadta. Nem akart az nap
 9   3|                   az egész az nem baj, de úgy lássék, mintha egy darabból
10   4|              beszélt. Mi nem beszélhetünk úgy, csak érzünk úgyabban. Az
11   5|             emberrel. Nem is mentek, csak úgy hajladozott a tömegük, mint
12   6|             gondolat: egyedül! A világban úgy félnek, mint az ijedős gyerek
13   6|                  én szép Petrovics Katám, úgy látszik, nem fogadta meg
14   7|                  belőlök, a főzelékneműek úgy megnőttek, hogy szinte szertepuffantak.
15   7|                  ok nélkül kétségbeesett.~Úgy látszott, mintha tudták
16   7|                   és mindakettő csakhamar úgy nevezte: mamám!~Mannaérés
17   7| parasztmenyasszonyának a szívében az öröm úgy felillatozott, mint a fehér
18   8|              elérzékenyedett, halkkal, de úgy éljenzett, hogy hangjából -
19   8|               neki, de ő szent felségének úgy tetszett, hogy ezt elfátyolozza;
20   9|               esernyőt tartott maga fölé, úgy hogy nem cseppekben, hanem
21   9|             mintha kis csatornák öntenék, úgy hullott le reá a finom víz,
22   9|                   a miért a háziasszonyok úgy haragszanak.) A szegény
23  11|                kiengeszteli a pokolt.~***~Úgy, mint holnap reggel, esküdnie
24  11|                   kétesztendős moratórium úgy sem illet meg, kikunyorált,
25  11|                   beszédtől gyönge mellem úgy kimerült, hogy estére alig
26  11|              áldja meg! Soha, senki engem úgy nem szeretett. És én se
27  11|          szeretett. És én se soha, senkit úgy. Ki nem szerettem belőle
28  11|                  el, tegezett. A férjéről úgy beszélt, mint egy derék
29  11|              fölkelt mégis. Öltözködtünk, úgy beszélgettünk:~- A szertartástól -
30  11|                   az éjszaka kábulatától. Úgy éreztem, hogy valamit kellene
31  11|               mert az éjjel nem aludtam - úgy tetszett nekem, mintha jelenetet
32  12|                 is eljött, hogy csakugyan úgy hivják-e? És mindig gyönyörű
33  13|               tósztot a hölgyekre.~Minden úgy történt, mint a hogy elképzelték
34  13|             véletlenül megnyult úr volt - úgy láttam - a gubernátor. A
35  13|                  egy szögletben. Az anyja úgy látszik, táncolt.~Három
36  13|                teremtést. Lekötni magának úgy, a hogy száz pap, ezer eskü
37  13|            izgatottan - hogy ide csaltam. Úgy éreztem, hogy barátunk.
38  14|              járkált, meg lefeküdt, aztán úgy rémlik - megint fölkelt
39  15|                   ezt éreztette is velem. Úgy lenézett, hogy bizalmaskodott
40  15|               szívére szorította a kezét, úgy nézte a nimfeákkal befuttatott