Rész

 1   1|        a fehér alak. Hang nincs itt, annál több szín. Egy nagy
 2   1|         egészen. Hogy mégis van itt élet, csak a zsaluk mögül
 3   1|   reformáló tervekről is lemond itt a fiatal ember, ellenben
 4   3|  részint mert nincs jogom erről itt beszélni, részint mert magam
 5   3|         az urak és az úrnők is: itt megy Regina Panni, a szép
 6   3|        oly nehéz kérdések, hogy itt csak érintem ezeket, hogy
 7   3|      emlékezém. Óh, be hiányzik itt Budapesten egy pár tönkrement
 8   3|       bosszantotta a mamákat:~- Itt megy a Nap leánya!~- Nem,
 9   4|        gyerekes kíváncsiság! És itt egy bölcs bár prózai tanácsra
10   5|    olykor sírt is a miatt, hogy itt annyi ruha van és az ő kis
11   5|        a piacon.~De merre lehet itt a piac? kérdezte magától,
12   6|        a kezükbe és így szól:~- Itt van, az enyémből adom, csókolj
13   6|      édeskeveset törődöm. A mit itt írok, az nem novella és
14   6| névtelen hősnőnket...~Az olvasó itt talán valami regényt sejt.
15   6|        regényt sejt. Nem, nincs itt semmi más, mint nyomorúságos
16   7|         kivette, gondolta, most itt meg is ebédel. Egy darab
17   7|        Valami kóbor kutya, a ki itt télen is el tudott bujni,
18   7|    vörösbe hajló, mint a milyen itt a föld. Az arca oly hófehér,
19   7|      ugy is mint szép mondást:~«Itt fekszik egy szülő anya,
20   8|  közelről, hosszasabban, alakja itt Budapesten szinte misztikussá
21   9|  községünknek hatod magával. De itt lakik bent a városban és
22  11|      otthonosan érezték magukat itt!~Sóhajtotta János, látván
23  12|    hullámok.~Megjöttek a tótok, itt a tavasz. Hiába hó, hiába
24  12|         a tótocskák megjövének, itt a tavasz! És a jó isten
25  12|      megjött a szinük, ami majd itt a nyáron elvész, a téli
26  12|   irodalomba bevéve - nem tudta itt tovább a részleteket. Csak
27  12|       új menyecskék, süt a nap, itt a tavasz és a leghidegebb
28  13|       magáról csak annyit, hogy itt ő a legokosabb, legmódosabb
29  13|         fejlődési törvény tette itt csúffá a mi nemünket? Először
30  13| táncolok.~- Miért?~- Mert nincs itt, a kivel nekem egyes egyedül
31  13|        és kék, nagyon fázhatott itt. Szegénykének nem volt az
32  13|  lépteink neszét. Bűn volna, ha itt agyon ütném ezt az urat?
33  14|       kiről elvégeztetett, hogy itt a katona-börtönben fog elpusztulni.
34  14|        essék. Biztosságban volt itt, de csak itt, ha kiteszi
35  14|  Biztosságban volt itt, de csak itt, ha kiteszi innen a lábát,
36  14|         erdő. István, én vagyok itt, kereslek, gyere! ordított,
37  15| átvezetett egy másik szobába.~- Itt békén vagyunk! mondá hirtelen