Rész

 1   1|           aquarellel dolgozó ifjú ember. Völgyben fekszik, telisdedtele
 2   1|     minden gyorsan serdülő fiatal ember tartja a jussát. Szobrot
 3   1| kártyáznak és mert kevés nadrágos ember egzisztál az egész városban:
 4   1|  tervekről is lemond itt a fiatal ember, ellenben meg akar házasodni
 5   1|         azzal a lánnyal, kiért az ember nagy dolgokat akar cselekedni, -
 6   2|          teszi a nőt, hogy nem is ember, inkább valami virág, egy
 7   2|           pedig minden becsületes ember igen tiszteli.~A zöld haj
 8   3|        Nem akar az a jó és szelid ember, a ki ez alkalmi elmélkedéseket
 9   4|  tökéletes intézmény volna, ha az ember lett volna utóbb és a házasság
10   5|        kereskedő bár, de kitanult ember, egy ezüst jegygyűrűt vett
11   5|    Elnyugodott valahogy. A szenes ember költötte föl reggel. Mindenki
12   7|           madarakat és bogarakat. Ember még nem látta, mert az egész
13   7|           délfelé jött egy tanyai ember, a ki gyujtóért volt benn
14   7|           a mit minden becsületes ember eldob - ette szalonna helyett.
15   7|    papirosba! gondolta magában az ember, de az idejét sem tudta,
16   7|      oldalt kergette csupán. A jó ember csak a hirdetéseket olvashatta
17   7|              Az volnék! mondta az ember egy kissé elszontyolodva,
18   7|       mint a pillék, letoptak.~Az ember végig vert rajtuk egy nyaklószíjjal,
19   8|         tart az arca előtt, földi ember ne lássa többé mindörökre
20   9|          szundítani, ha fáradt az ember - a ló.~Kimentem az utcára,
21   9|           haragszanak.) A szegény ember szívesen töltötte velem
22   9|          hogy én hol lakom.~Ez az ember nyilván nem volt katona
23   9|         válaszolja, hogy «Szegény ember. Zsellér!» Mintha lennének
24   9|       meleg alom van, amin hál az ember (a ló) és a mit meg is ehet,
25  10|    szintén szegény, de pénzkereső ember. Csak kelengyét és butort
26  11|  szivarjának füstjét nem látja az ember. Maradt világosság. Én néztem
27  11|           Így még nem élvezett az ember pokoli kínokat. Tehát három
28  13|        legmódosabb és legnemesebb ember. Helyeseltem a beszédét
29  13|          királya, egy síró-nevető ember, egy természetes Gwimplaine.
30  13|    ilyesmitől egészen elszokik az ember a nagyvilágban, hát hajlandó
31  13|           reám.~- Maga jó és okos ember, szeretem magát, maga az
32  14|  elpusztulni. Pedig nagyon szelid ember volt, nem csinált valami
33  15|          házasodik ez a csupa fej ember, a mikor nehéz demokrata
34  15|          azért, mert én már házas ember vagyok, a leány ezt éreztette
35  15|          ismerőssel - habár házas ember is - egészen egyedül hagyták.