Rész

 1   1|            embernek, vízfestékkel).~Maga a város is csupa kész festmény.
 2   3|         nekünk egy asszony, pedig ő maga gyönyörű és csak a ruhája
 3   4|         szép kéztartása van. A zene maga az mellékes. De udvarolni
 4   4|         leánya kibe szerelmes, mint maga - a leány.~
 5   5|           kell, az angyalka éhezik, maga rá nem az oka.~Hát megitta.
 6   5|           az anonym levél, a melyet maga az úrasszonya olvasott föl
 7   5|             nevezte mindjárt.~- Hát maga ismer engem?~- Hogyne ismernélek,
 8   6|           nem mind valóság. Az eset maga igaz, ha egy-egy részletét
 9   6|        volna pergamennel befőttet a maga háztartásában, mert ilyen
10   6|           temető árkában hó födi. Ő maga is olyan, mint fölötte a
11   7|            címe járt a kert után, ő maga béres volt, a ki az elhagyatott
12   7|       vederbe, azt feltaszította és maga lebukott az alacsony vizű
13   7|             hoztam ezeket! mondá és maga elé tolta Julit és Perzsit.~
14   8|         Nagyon, nagyon komolyan néz maga elé, de a nap addig-addig
15   8|         mégis lágy és csendes képet maga előtt, néz, lát, mintha
16   8|           fátyola mögűl mereven néz maga elé és magában imádkozik
17   9|          egy rossz esernyőt tartott maga fölé, úgy hogy nem cseppekben,
18   9|        mikor az egyik kereső keze - maga az aszszony - hónapok óta
19   9|           és áldást, a mit az állam maga körül terjeszt. Gyalázatos
20  11|        vagyok a kórbonctani intézet maga! - mondá némi lelkesedéssel.
21  11|      küzködött-e magában? Harcolt-e maga ellen, vagy mindjárt eszébe
22  11|       asszonyokat, mert rettegett a maga házasságától.~- Nincs hozzá
23  11|        bíróság előtt hites nőt vesz maga mellé és ígyen kiengeszteli
24  11|          hóeséskor, a templomban, a maga esküvőjén, - nevetésre álltak
25  11|           és szenvedélyes kedv volt maga, ismerem a fajtáját, ez
26  11|     kosarával együtt beült a padba. Maga a család nem állott sok
27  13|          mellettem és mulattatott a maga módja szerint, biztosított,
28  13|     feketeség, az élet, a tenyészet maga. Ez erős volt és mégis graciózus,
29  13|    kicsinyek, lelket pörzsölő alak, maga is megperzselve már egy
30  13|           tekintetet vetett reám.~- Maga jó és okos ember, szeretem
31  13|         okos ember, szeretem magát, maga az egyetlen, a ki a mi pártunkon
32  14|  minduntalan hazaszökdösött volna a maga kis Mátra-alji falujába.
33  14| kétségbeesve, hogy összerázkódott a maga hangjától.~Csend, a katonák
34  15|        nálunk társaság. Úgy-e eljön maga is!~- Jó napot? - szólt