Rész

 1   1|          koromban én még nem tudtam, mely pályán terem számomra babér.
 2   1|         korántsem olyan foglalkozás, mely részvétet érdemelne. Az
 3   1|        rendesen folyik a közlekedés, mely a nagy forróságok miatta
 4   1|              boldogabb: az első‑e, a mely betelt, vagy az utolsó,
 5   1|            betelt, vagy az utolsó, a mely örökre vágy marad?~Amíg
 6   2|             zománca, sőt olyan is, a mely már sötétbarna, mégis vörös
 7   2| különcködésből. Hála a kultusznak, a mely bennem immár öntudatosan
 8   2|          rövidre nyírt frizurától, a mely a férfiakat a házasság intézménye
 9   2|      délszaki növény, mimoza pudika, mely nem csak enni, de ölelni
10   2|         kedvelt. Nem csak az a zöld, mely egykor barna volt, majd
11   2|       legfőképpen az az iszap-színű, mely hideg, ásvány-zöldbe játszik.
12   3|           ruházatának terhe alatt, a mely nem szolgált egyébre, minthogy
13   3|        redőjű, de lenge hímationt, a mely hol sleppelt utánuk, hol
14   3|          szerep jutott. Az ollót - a mely mindig elvész - kerestem
15   3|  józantalanná tenni ezt a világot, a mely köznapi, szürke, formátlan,
16   5|             mikor megjött a párja, a mely már a pénz megérkezését,
17   6|              menekült az ajtó elé, a mely a tantermet a tanítóné lakosztályával
18   6| összekuszálva, mint egy raj kígyó, a mely elvégezte munkáját és nem
19   6|             férfitársadalom ellen, a mely nyomorúlt, konfuzus állapotában
20   6|             Lubrich neveléstanára, a mely kinyitva feküdt éjjeli szekrényén,
21   6|          hanem az egész világrend, a mely szintén nem oly nagy bűnös,
22   7|          elébe és egy igás kocsin, a mely olajat hozott a gépekhez,
23   7|               a játék szenvedélye, a mely az egész kozmoszt és minden
24   7|          őket a főapáca szobájába, a mely tele volt most fiatalabb,
25   8|            nézzük tovább a tablót, a mely most a sugár, feketeruhás
26   8|         mosolyog, valamint az idő, a mely most e pillanatban legyőzte
27   8|              együttes nagy gondolat, mely a szegény krónikás érzése
28   8|           hová idegenből került és a mely híres arról, hogy az asszonyok
29   9|             kinyitották szemeiket, a mely olyan volt, mint a vén koldusé:
30  11|           semmit, csak az az áram, a mely kettőnket időn és téren
31  11|          néztem megváltozott arcára, mely megsárgult és összeaszott
32  13|          féltem. A lelki egészséget, mely kihat... Egy katasztrófa...~
33  15|              a bagoly sárga fejét, a mely épp kéznél volt, most már