Rész
1 1| egyszerre csak megnyúl, oly magas és karcsú lesz, mint
2 2| annak, hogy a vörös haj oly ünnepelt és divatos lett,
3 3| fejemnek is, óh Hera, hogy oly dolgokba avatkozom, amikhez
4 3| Valamint az asszonyok maguk, oly rejtelem előttünk a ruháik
5 3| anatómiáját.~Butaság aranykora! Oly szívesen időzöm nálad, visszasírván
6 3| lilát, törökös dessínűt. Oly szélesek, úgy suhognak végig
7 3| suhognak végig az utcán, oly gőgösek mint a páva.~Regina
8 3| de... Ezek részletes és oly nehéz kérdések, hogy itt
9 3| szíveitekbe a sárga színt. Nincsen oly asszony, a kinek ez - valamely
10 4| megölelted... Szóval a férfi oly gyalázatos! Nem mintha merész,
11 5| egészségben találjon, mivelhogy oly igen nagy szégyent te reánk
12 5| fölveszi. A pénzt szerezni nem oly könnyű.~Az úr, kereskedő
13 6| Katalin dolga mért csinál oly mozgalmat a fantáziámban
14 6| gondolata lett az utolsó időben oly erős, hogy légiószámra küldi -
15 6| világrend, a mely szintén nem oly nagy bűnös, mert érzi, hogy
16 7| milyen itt a föld. Az arca oly hófehér, mintha nem volna
17 7| látásai lettek, a nagyobbik oly szépen tudott imádkozni
18 8| teszi, nincs asszony, a ki oly szuverén - nem, mert uralkodóné -
19 8| mint a milyen ő, a ki oly bátor, közvetetlen és őszinte
20 8| halványan, egy új arc...~Hogy oly régen nem láttuk közelről,
21 10| hosszúkás kezek, a melyek oly lágyak és mégis oly keményen
22 10| melyek oly lágyak és mégis oly keményen tartják a gyeplőt.
23 11| el nem megyek barátnak...~Oly szépen beszélt, oly szép
24 11| barátnak...~Oly szépen beszélt, oly szép szeptemberi éjjel volt.~
25 11| szerény bársonyvirágot és oly otthonosan érezték magukat
26 11| Tót. - Rosszat én, a kivel oly jól bántak, a kinek sohse
27 11| világért sem. Egyébként oly természetesnek találta,
28 11| és alacsony, selymes haja oly nagy, hogy szinte lenyomja
29 11| magas és karcsusága dacára oly erős, mintha asszony volna
30 12| szegénykék nem üttetnék magukat oly sürüen agyon, az orvosnövendékeknek
31 12| vasárnap fésülködésétől még oly egyenes és sima a hajuk
|